Fejér Megyei Hirlap, 1956. augusztus (1. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

1 oldal Mihajio Laiks 1914-ben vületett XtKpc» faluban, uaganyuuaazlsa- I£AnSL EW varsái «• albaanUerei ■flBV-ban jeientak luafi. Lalle* résztett a fasiszta maflavilmii elfani harcban. Hftvfifide»* faafaata foflságban, teocantrícius tíborban volt, ahonnan meflixUiAtt és bekapcsolódó« a cörbe patzimnok harcába. A felszabadulás után a ,.Pobeda“ cimű montenegrói lap és a „Borba" munkatársa lett. 1942 tavaszának végefelé, a* egy hétfői napon, a nagy támadás kezdete előtt Kolasin határában a csetnikek elfogtak egy szegényes öltözetű, középtermetű lányt, akinek napbarnított arcában, a fekete szemöldökök alatt acélszürke, bátortekintetű szemek csillogtak. Dzsord»''« Vlahovics volt ez a leány, a Trebalevo járásbeli pásztor. Azon a napon éppen bárányokat terelt. Régebben megszokott dolog volt ez: a tavasz végefelé elválasztották a bárányokat anyjuktól és másik nyájba hajtották, hogy a többi jószággal együtt megtanuljanak legelni. De ezen a tavaszon minden megváltozott. A békésen hömpölygő Tara vidékén elkeseredett csata tombolt és a csetnikek szemében gyanúsak voltak a pásztorok is, a bárányok is és egyáltalán minden, ami élt és mozogni tudott. A leány lehajtott fejjel lépdelt az őrök között, még menet közben is harisnyát kötött. Éppen ez a nyugalom bosszantotta fel az őröket, akik szerettek volna rémületet látni az arcán. Az őrség parancsnoka, egy nagyszakállú, durvaarcú volt csendőr, begombolta inggallérját, köhintett és csúfondárosan megkérdezte: — Áruld el, honnan jössz, szépségem? A leány hátrafordult és jéghideg pillantást vetett a csetnikre. — Én? A hegyekből. — Miféle hegyekből? Annyi itt a hegy, mint az ördög! — A belgrádi hegyekből, — válaszolt Dzsurdzsa és tovább indult, de a csetnik elállta az útját: — Állj! Mit adod itt az ártatlant? Szóval a partizánövezetből jöttél? Ide az igazolványt! A leánynál nem volt igazolvány és úgy tett, mintha nem is tudná, mire való az. Erre bevitték a kocsmába, hogy Milena Tutova, a gazdasszony megmotozza. Ez a szabados életű özvegy már számtalan szolgálatot tett a csetnikeknek. Nem ismerte a leányt, falusiakkal, főleg a női nemmel nem tartott fenn semmiféle kapcsolatot. Milena Tutova szakavatott kézzel tapogatta végig Dzsurdzsa blúzát. A leány inge alatt egy köteg röpcédulát talált, aifiely arra hívta fel a lakosságot, hogy harcoljon a megszállók és zsoldosaik, a csetnikek ellen. Az őrök el sem olvasták a röplap címét: amint megzörrent a papír, azonnal megértettek mindent. Ütlegelni kezdték a leányt. Arcát vér maszatolta össze, szeme bedagadt, háromszor letépték fehér fejkendőjét. A les hallgatott, csak a kendőjét igazította mindig helyre, mert a szigorú falusi erkölcs nem engedi meg, hogy férfitekintet érje a nő haját. Ezután a parancsnokságra *-J kísérték Dzsurdzsát. Az utcán, a nép előtt nem bántalmazták őrei, hanem szitkokkal és káromkodással fejezték ki hivatali buzgalmukat. Az őrök ezekben a percekben úgy érezték, hogy jó fejjel magasabbak a beijedt járókelőknél, akik megálltak, s amikor a menet elvonult, köptek a csetnikek után. A hallgatag embersor egyre nőtt és mindenki feltette magának a kérdést: vajon mi indította el ezt az ismeretlen kis pásztorlányt a gyötrelmes úton, amely a csetnikek által megszállt Kolasinba vezetett? Ki árulta el őt a hóhéroknak? Hogy milyen sors vár rá, azt senki sem kérdezte: mindenki tudta. Az emberek a gondolat súlya alatt lehajtották fejüket és ügyet sem vetettek a báránykákra, amelyek megálltak, ijedten tépegették a kerítések mentén a poros füvet, majd kis pásztoruk után eredtek, aki valahová sietett és egészen elfeledkezett róluk ... A parancsnokság előtt a tömeg megállt. A leányt bekísérték a házba, az emberek pedig szétoszlottak, hogy elmondják a történteket rettegő szomszédaiknak és ébresztgessék bennük a bátorságot, a fiataloknak ezt a nagyszerű erényét, a bátorságot, amelyért most oly szörnyű árat kell fizetni. A tér egészen elnéptelenedett, csak a bárányok bégettek még egy darabig, de a zöld gyep vonzotta őket és elkószáltak a mezőn. Néhány perc múlva megálltak, s a szokatlan szabadságtól megijedve, riadt bégetéssel hívták pásztorukat. A parancsnokságon ezalatt megkezdődött a kínvallatás. Bozsanics, a csendőrségi szakácsnő törvénytelen fia vezette a kihallgatást. Bozsanics a háború előtt Belgrádban csavargott és apró feljelentésekkel, besúgásokkal foglalkozott. Kolasinban már egészen elfeledkeztek róla. A háború második évében azonban visszatért szülőföldjére, mint Nedics seregének tisztje. Széltébenhosszában azt mesélte, hogy állítólag Nedics elől menekült, aki eladta magát a németeknek és most Drazsé Mihajlovicsnál akar szolgálni, mert az angolokban jobban bízik. Bozsanics naphoszszat azzal dicsekedett, hogy golyószóróval kaszálta a megkötözött kommunistákat. Az emberek azt fenntartás nélkül el is hitték neki, nem úgy, mint a többi meséjét. A csetnik tisztek, akiknek többsége nemesnek tartotta m nagát, nem fogadták be társaságukba Bozsanicsot, ismerték sötét múltját. Mások, az előrelátóbbak Ges-Stapo és Nedics-kémnek tartották, s óvatosan bántak vele, nehogy még bajba keveredjenek. Bozsanics „belgrádi módszerrel” vallatta a leányt. Az áldozat kezét és lábát összekötözték, s a két kötelet a hátán jól összebogozták. Ezután két oszlop közé erősített gerendára, a „hídra” kötözték a vádlottat. Amikor Bozsa-Anics segédei „előkészítették” az áldozatot, Bozsanics fogta a korbácsot, és igazi szakértelemmel ütni kezdte a leány meztelen tálpait. Pokoli munka volt ez. Háromszor kötözték fel a leányt a ge-rendára és háromszor vették le eszméletlenül. Amíg vízzel öntöz- ték, hogy magához térjen, Bozsar mes izzadó ujjaival bosszankod- va törölgette előreugró, alacsony? homlokát. Nem tudta, mit te-egyen. Először azt hitte, hogy a? leány valami elkerülhetetlen, ő szükségszerű büntetésnek tekinti a kínokat. Elmagyarázta Dzsurd dzsának, hogy a kínszenvedés azonnal végetér, amint vallomást tesz. De az megmakacsolta ma-gát és nem akarta megérteni, mit mondanak neki. Úgy hallga( • bait te, hogy Vlahovics vezeti a kihallgatást. Vlahovics unott, túlvilági hangon adta fel a kérdéseket, nem is leplezte hogy mindez csak komédia, s az ítélet már megfellebbezhetetlenül készen áll. Nevek, dátumok iránt érdeklődött, majd mogorván megkérdezte: — Tehát bárányokat hajtottál... Nos, hát hol vannak ezek a bárányok? Dzsurdzsa azt felelte, hogy nem tudja, de véleménye szerint már a csetnikek csajkáiban. — Jól van, jól van! — legyintett a bíró és témát változtatott. — Kinek kellett volna átadnod a röpcédulákat? Dzsurdzsa összeráncolta szemöldökét, mintha nehezére esne a válasz, majd a bíró szemébe nézve így szólt: — Ha meghalok, akkor sem mondom meg! — Értem — zárta le az ügyet a tüdőbajos és gúnyosan nevetett. — Tehát így állunk . . . Mióta vagy párttag? — Ehhez maguknak semmi közük! — vetette oda a leány és megvetően nézett a bírókra. Vlahovics fáradtan intett Vukszanovicsnak, s az ostobán Dzsurdzsára bámult, majd legyintett: ideje végezni az üggyel. Dzsurdzsát visszavitték a börtönbe, s azalatt a két óra alatt, ami még hátra volt az életéből, megmosdott, megfésülködött, rendbehozta a ruháját, Délben közölték vele, hogy akasztásra ítélték s az ítéletet azonnal végrehajtják, amint végeznek az előkészületekkel. A leány nem jajgatott, nem csodálkozott, mintha már régen felkészült volna sorsára. Csakugyan felkészült erre a halálra: mindenki tudta, hogy Kolasinban a csetnikek nem méltatják agyonlövetésre a nőket, hanem felakasztják. Így fejezte be életét Rúzsa Rip is, a „partizán doktornő” a fáradhatatlan Rúzsa Rip, aki anynyi életet mentett meg a haláltól! Dzsurdzsa egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy nem lesz számára kegyelem. Hallotta, milyen méltósággal fogadta Rúzsa a halált. Az utolsó percben kis kezével kiszabadította a kötél alól hosszú hajfonatát, a mellére vetette és a nők számára választott megalázó halál ettől a mozdulattól egyszerre szép és megható lett. Az utcán, a börtön épülete mellett megperdült a dob és hangos hirdető hívta össze Kolasin lakosait „Dzsurdzsa Vlahovics, az elvetemült kommunista agitátor“ kivégzésére. A leány megállt a börtön nyitott ajtaja előtt, keserűen felnevetett és elfehéredett ajakkal suttogta. — A lakodalmamra hívják a vendégeket. Szegény, jó anyám, ha tudnád, milyen férj várja a lányodat! zsurdzsát kivezették a kapun. A leány úgy sietett, hogy a poroszlók alig tudták követni. A téren megpillantotta az összeverődött tömeget, s száz és száz szem tekintetét érezte magán. Mélyebbre hajtotta a fejét, de a következő pillanatban már úrrá lett magán és biztos léptekkel ment keresztül a tömegen, _ —------ •— amely engedelmesen utat nyitott Mihall Lalics jugoszláv író elbeszélése előtte. Dzsurdzsa megállt a csetnikekkel körülv°t* akasztófa alatt. Ereje és gyűlölete most megkétszereződött Könnyed mozdulattal fellépett az emelvényre és erről a furcsa szószékről szemügyre vette a tömeget. Az első sorban megpillantotta Minies, a csetnik parancsnok sorsa arcét és hegyes, szürke szakállát, amint gonoszul nevetett. A leány felkiáltott: — Látom, örülsz Minies, te makaróni parancsnok! Csak nevess gonosz róka, de tudd meg: rád is ilyen bölcső vár! Minies még jobban elsárgult mérgében. Felordított: — Ne jártasd a szád! Mehmed majd mindjárt megkeresztel, ha az első keresztség nem használt neked! Mehmed a muzulmán kovács jól összefért a csetnikekkel. Minden megalázó munkát magára vállalt, s az ő feladata volt az elítélt partizánnők akasztása is. Most tátott szájjal hallgatta a pásztorlány szavait. Dzsurdzsa először Minieshez szólt, majd azokat említette meg, akik „egy ebédért feladták a lelkiismeretüket, egy vacsoráért a hitüket“ és „először csészével, majd korsóval itták a nép vérét“. De eljön a leszámolás napja — mondta aleány, „a partizánok elhozzák a szabadságot a népnek, a hóhéroknak pedig azt, amire rászolgáltak“. — Munkára! Mit látod a szád! — kiáltott Minies Mehmednek, Mehmed „munkához“ látott. Megfogta a kötelet, de a leány könyökével félrelökte. Mehmed meglepetésében leesett a padról. Dzsurdzsa lassú mozdulattal vékony, fehér nyakára tette a kötelet. Levette fejkendőjét és előrevetette hosszú hajfonatait. Hajának és szemének csillogása a szépség utolsó felvillanásával sugározta be arcát. — Egyedül is fel tudom akasztani magamat — kiáltott Dzsurdzsa a halotti csendben és egy mozdulattal kirúgta maga alól az emelvényt. A hurok megfeszült és a ** pásztorleány teste könnyedén kinyújtózkodva függött a kötélen. Az asszonyok felkiáltottak és eltakarták szemüket, hogy ne lássák azt, amiért ide rendelték őket. A férfiak lehajtott fejjel haza siettek. Mehmed feltápászkodott, a feje zúgott, lábai elgyengültek, hátra akart nézni, de nem volt hozzá elég ereje. Dzsurdzsa egyedül maradt. Először a bárányai mentek hozzá. Megálltak az akasztófa alatt és egymásután felemelték fejüket. Kimeredt, panaszos szemmel néztek a kis pásztorlányra, mintha könyörögtek volna, hogy vegye őket újra védelmébe. A Klucs ormairól fújó szél meghimbálta az akasztott leány testét, akinek árnyéka, mint eleven lény mozgott a pázsiton. A bárányok ettől megijedtek. Az elárvult, megfogyatkozott nyáj összebújt, majd a Tara folyó felé iramodott, amelynek zavaros vize még nem feledte el a tavasz emlékét. Teggel a bíróság elé állított 11ák a leányt. A kolasini csetnik bíróságot a forma kedvéért szervezték: részben, hogy szórakoztassák a válogatott közönséget, részben, hogy azt a benyomást keltsék, mintha törvényes alapon hoznák az ítéletet. Pedig valójában a bíróságtól jó messzire, a katonai parancsnokságon mondták ki a halálos ítéleteket, ahol a bizonyítékok igazán nem voltak divatban. Milko Milovics volt a bíróság vezetője, a fecsegő, részeges botrányhős, aki a háború előtt ügyvéd volt és Hitler-párti politikával foglalkozott. Milovicstól jobbra ült Vula Vlahovics, a zavarosszemű, tüdőbajos „hóhér", aki kivétel nélkül mindenkinek halálos ítéletet javasolt. Ez volt az elve. Balra ült a harmadik bíró, Vukszanovics, aki éjjel-nappal rettegett, nem ivott, nem evett, nem dohányzott, hanem — amint Milovics gúnyosan mondogatta — „félelemmel táplálkozott”. De Vukszanovics minden félelme ellenére — vagy talán éppen amiatt — néha fellebbezett a halálos ítélet ellen. Ezt természetesen senki sem vette figyelembe. Dzsurdzsa sántikálva belépett és Milovicsnak ez szolgáltatta az ürügyet az első megjegyzésre, amelynek az volt a célja, hogy jókedvre derítse a közönséget. — Sántikálsz! — kiáltott fel. — Mi történt veled? Micsoda változás ez? Tegnap még egészen normális voltál, most meg ugrabugrálsz, mint egy veréb. A leány értetlenül megállt. Talán nem jól hallott? Ütlegektől dagadt arca elvörösödött a sértéstől. Emelt fejjel kiáltotta: — Benned is van változás: tavaly, ha jól emlékszem, montenegrói voltál, az idén meg olasz. De tudom, törökké is lennél és még kilenc hitet változtatnál, ha fele annyi kínt kellene elviselned, mint nekem. Milovics felkapta az első kezeügyébe eső papírt és dühösen öszszegyűrte. — Hallgass, te nagyszájú! — s a sarokba hajította a papírgombócot. — Hol tanultál meg így nyelvelni? Talán partizánokkal háltál? — A partizánok testvéreim és nincs miért velük hálnom — válaszolt a leány és észrevette, hogy a bírók szemtelenül nevetni kezdenek — Bezzeg a ti feleségeitek és leányaitok jól kiokosodnak, a míg a rablókkal hemperegnek.Ui. vsfvi.es hamuszürkére sárradt, felugrott, szeme kidülledt és öklével az asztalra csapott. — Tudod egyáltalán, hol vagy? — kérdezte fenyegetően. —■ Hogyne tudnám! Hóhérok előtt! — válaszolt a leány. Vukszanovics kezéből kiesett a ceruza és a padlóra gurult. Vukszanovics lehajolt és a néma csendben hallani lehetett, remegő kezével hogyan kotorászik a padlón. Milovics felhorkant, lehajtotta fejét az aktahegy mögé és becsukta a szemét: ez azt jelentet toooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo FERDER MEOŸF1 NÉPLAP Vasárnap, 1956. augusztus 19. Az okos feleség (Abháxiai mese) ÉLT EGYSZER egy fiatal uralkodó, aki közismert volt bátorságáról és szépségéről, de még inkább fékezhetetlen, szeszélyes természetéről. Egyszer maga elé hivatott egy öreg parasztot és megparancsolta neki, hogy nyúzza le az udvaron fekvő nagy kőnek a bőrét. — Ha meg nem teszed, rólad húzatom le a bőrt, — tette hozzá az uralkodó. Hazament az öreg és könnyezve panaszolta el leányának nagy bánatát. A leány megnyugtatta atyját és megígérte, hogy segít rajta. Másnap reggel fogott egy tőrt és így szólt: „Vidd el e tőrt az uralkodónak és mondd meg neki, hogy előbb szúrja le a követ, te azután majd lenyúzod róla a bőrt". Az öreg így is tett. Az uralkodó haragra gerjedt: „ Ostoba vagy! Ki hallott már olyat, hogy egy követ le lehet szúrni? Vagy talán gúnyt űzöl belőlem? Az öreg mélyen meghajolt és így felelt: ■ ■ — Hogyan is mernék gúnyolódni veled, de ugyan ki hallott már olyat, hogy a követ meg lehet nyúzni, mint valami birkát? Az uralkodónak megtetszett az elmés válasz és miután megtudta, hogy erre a leánya oktatta ki a parasztot, látni akarta a fehér személyt. Amint meglátta, beleszeretett és feleségül vette. Minden jó lett volna, csak egy gondolat nem hagyott nyugtát az uralkodónak: hát talán egÿ egyszerű asszony okosabb, mint ő? Mit fognak gondolni az emberek? Elhatározta, hogy valahogyan megszabadul a feleségétől. Egyszer azt mondta neki: — Vadászni megyek. Ha visszatértem előtt ostoba asszonyfővel férfiak dolgát mered eldönteni, örökre elválunk. ELTELT EGY NAP, kettő és a szomszédságba lovas vendég érkezett. Éjszakára egy szekérhez kötötte a kanét-