Fejér Megyei Hirlap, 1956. október (1. évfolyam, 232-253. szám)

1956-10-02 / 232. szám

­ VILÁG PRO­J­EJAR­J­A ! EGYESÜLJETEK! MEGYE! XI. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. 1950 OKTÓBER Már tisztán hazai szénből készít kohókokszot a sztálinvárosi kokszolómű Több mint két hónapja termel a sztálinvárosi kokszolómű. Ele­inte csak háztartási kokszot si­került itt készíteni, de az utóbbi időben már kohókokszot is. Meg­kértük Dobai Sándor kemence­sori üzemvezetőt, nyilatkozzon eddigi tapasztalatairól! — A szénelőkészítőben és a kokszolóműben az indulás óta el­telt két hónap alatt — kezdte nyilatkozatát Dobai elvtárs — az elmaradt, vagy rosszul sikerült beruházási és szerelési munkákat nagyrészt a saját erőnkből elvé­geztük. Dolgozóink megbarátkoz­tak a gépekkel, a gázvezetékekkel, s általában munkájukkal. Az újonnan érkezőket a fél éve itt lévők már úgy fogadják, mint akik valóban sok tapasztalatból merítik a jó tanácsokat, oktatást. De hátra van még a legfontosabb kérdés, vagyis az, hogy egyálta­lán lehet-e majd ebből a szénből ezzel a berendezéssel kiváló minőségű kohókokszot gyár­tani? A nagykohó igen szigorú kö­vetelményeket állít a kohókoksz elé: nagy szilárdság, kicsi mor­­zsalékonyság mellett az alacsony hamutartalom és nedvesség a legfontosabb feltételei a nagy­kohóban való használhatóságnak. Eleinte bizony nem volt túlságo­san biztató a koksz minősége. Szilárdsága tűrhető volt, de a hamutartalma az előírt maximá­lis 15 százalék helyett 23 száza­lék, nedvességtartalma 6 száza­lék helyett 12 százalék volt. Mor­­zsalékonysága is az előírt 10 szá­zalékos határ felett mozgott. Megindult a kísérletek, pró­bálkozások sorozata, valóságos harc a kohónormák eléréséért. A szénmosóban új felvételekkel megkétszerezték a létszámot. Az emberek még az alap­fokú tanfolyamra jártak, de már önállóan kezelték a nagy tapasztalatot igénylő gépeket. Így sikerült mindig nagyobb szén­mennyiség lemosásával a hamu­­tartalmat fokról-fokra leszoríta­ni. Legnehezebb az utolsó egy százalék lemosása volt, mely a szabvány eléréséhez még kellett Minden reggel Pikter elvtárs, a Vasmű főmérnökének vezetésé­vel értékeltük az eredményeket, megbeszéltük a legközelebbi fel­adatokat és kísérleteket. Így sikerült lassan beállítani az optimális koksz-oltási időt, melynél a koksz nedvessége alacsony marad, de izzó koksz-darabok sem marad­nak az oltókocsiban, amelyek a gumiszalagokat tönkre tennék. Nagy problémát okozott koksz szállítása is. A kísérletek közben mindig változott a koksz minősége, s adagonként kellett vizsgálati eredmények alapján eldönteni, hogy nagykohóba, vagy a diósgyőri kiskohóba, il­letve háztartási célra továbbítsuk a termelt kokszot. Emiatt bizony sokszor üzemszünetet kellett tar­tani, mert a tároló helyek meg­teltek és vagy az elemzési ada­tokra, vagy megfelelő vagonokra kellett várnii. Végül azonban mégis csak si­került. A szénmosó az első idők 800 tonnája helyett ma már na­ponta 2000 tonna nyers, ha­zai szenet készít elő a kok­szolásra és a gyártott koksz minősége vetekszik a külföl­di szállítmányokéval, sőt bizonyos tekintetben felül is múlja azokat. P­éldául dobszilárd­sága magasabb. Jelenleg még adagonként ellenőrizzük a koksz minőségét, de napok óta tartjuk a szintet és a nagykohó egyre többet fogyaszt a mi termékünk­ből. A kohászok fogják a végle­ges ítéletet kimondani a sztálin­városi kohókoksz felett, de az eddigi eredmények alapján már­is elmondhatjuk, hogy megoldó­dott a tiszta hazai szénből törté­nő kohókokszgyártás régi prob­lémája, ami különösen most nagyjelentőségű, amikor a világ valamennyi állama kohókoksza­­hiánnyal küzd és nekünk is im­port-nehézségeink vannak e téren fejezte be nyilatkozatát Dobai Sándor kemencesori üzemvezető. Szénbányáinkból jelentik A PUSZTAVÁMI BÁNYÁSZOK — mint már közöltük — jóval a határidő előtt befejezték negyed­éves tervüket s szeptemberben mindvégig megőrizték első he­lyüket a tröszti ranglistán. A vasárnapi termeléssel együtt majdnem hatezer tonna szenet adott szeptemberi tervén felül a Pusztavámi Bányaüzem. Vala­mennyi üzemrész teljesítette múlthavi előirányzatát és ugyan­csak valamennyi feltételt teljesí­tették az élüzemi csillag elnyeré­séhez. A BALINKAI BÁNYAÜZEM dolgozói pótolták a hóközi lema­radást s adósság nélkül zárták szeptemberi tervüket. A balin­­kai és kisgyóni bányászok 3700 tonnát vállaltak tervükön felül és több mint négyezer tonna sze­net adtak a negyedéves elő­irányzaton felül. A vasárnapi termeléssel egyidőben fenntartási munkálatokat végeztek, hogy jól felkészüljenek a hétközi folyama­tos termelésre: a negyedik ne­gyedévben vissza akarják hódí­tani az élüzemi kitüntetést. Évről-évre emelkedett a flúza termésátlaga a martonvásári kísérleti gazdaságban Az idén 17,28 mázsa átlagtermést értek el A Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet gazdasága 1952 óta évről-évre egyenletesen emel­kedő termésátlagokat ért el búzá­ból. Ez alatt az öt év alatt éven­ként mintegy 320 holdon termesz­tett a gazdaság búzát az 1952- ben tagosított területen. 1952-ben 11,85 mázsa, 1953-ban 12,83 má­zsa, 1954-ben 14,01 mázsa, 1955- ben 15,79 mázsa és az idén orszá­gosan kiemelkedő, 17,28 mázsa átlagtermése volt búzából. Ez év­ben több tábláról húsz mázsa fe­letti holdanként­ termést takarí­tott be, hatvankét holdon pedig 22,90 mázsa volt az átlagtermése. Ezek az eredmények annál fi­gyelemreméltóbbak, mert a gaz­daság részben elhanyagolt, ré­­gebbi kisparcellás területeken kezdte meg a termesztést, ezért tehát előbb a rossz szerkezetű, sekélyen művelt talajokat meg kellett javítani, szerves- és mű­trágyával növelni kellett a talaj­erőt. Az utóbbi években a gaz­daság holdanként 220 kiló műtrá­gyát szórt ki átlag a búzaföl­dekre, ősszel és tavasszal több részletben. A fokozott műtrágya­­használat, a jó talajelőkészítés, a gondos tavaszi növényápolás, a vegyszeres gyomirtás, az idén már száz százalékban géppel végzett betakarítás eredménye­ként érte el a gazdaság a búza termésátlagának ezt a jelentős növekedését, annak ellenére, hogy tavaly a kukorica késői be­­érése miatt a búza vetésterület 44 százalékán kalászos volt az elővetemény. A Minisztertanács határozata után ma pélénül a dolgozó parasztok érdeklődése az alacsonyabb társulási formák iránt 1953-ban járásunkban is ala­kultak alacsonyabb típusú szö­vetkezetek, úgynevezett szakcso­portok. A legelterjedtebb az enyingi járásban a méhész, illet­ve a szőlőtermelő csak csoport volt. Más társulási formákat nem ismertünk, így nem is töreked­tünk létrehozásukra. Szeptember 9-én jelent meg a Minisztertanács határozata az alacsonyabb típusú társulások létrehozásáról. A határozat ki­mondja, hogy a különböző növé­nyek termelésére alakult társulá­soknak a gépállomások olcsób­ban végzi a gépi munkákat, mint az egyéni parasztoknak. Termel­­vényeiket feldolgozhatják és így értékesíthetik, ami még nagyobb hasznot jelent a tagoknak. A mi­nisztertanácsi határozatban bizto­sított kedvezmények hatására já­rásunkban három új társulás jött létre. Lepsényben egy szőlőter­melő, Kislángon és Dégen kisgép­használati társulás. Az eddigi eredmény azonban csak kezdetinek tekinthető, ami­vel nem lehetünk megelégedve. Kilátás van ugyan még három új társulás megalakítására. Dégen például egy daráló beszerzésére és üzemeltetésére akarnak társul­ni a dolgozó parasztok, Mezőszi­­lason pedig kisgéphasználati tár­sulás létrehozásán gondolkodnak. A felvilágosító munkát tovább kell fokozni. Mindegyik község­ben a helyi sajátosságokat figye­lembe véve kell a társulások lét­rehozásáért munkálkodni. Dégen például minden lehetőség megvan a libatenyésztésre. Az állam által nyújtott kedvezmények lehetősé­get nyújtanak arra, hogy a húst, zsírt, májat, tollat a társulás ér­tékesíthesse. Enyingen zöldség­­termelői társulás megalakítása lenne célszerű. Lajoskomáromban — ahol a dolgozó parasztok min­dig híresek voltak állattenyészté­sükről — borjúnevelő társulást lehetne szervezni. A társulás ke­retében tenyészállataikat sokkal jobban, magasabb áron tudnák értékesíteni. A különböző társulások a föld­művesszövetkezetek keretén be­lül működnek s elsősorban a föld­művesszövetkezeti vezetők, dol­gozók és tagok feladata a felvi­lágosító munka. Egyedül azonban nem képesek ezt a fontos mun­kát megoldani. Erre hívta fel fi­gyelmünket a múlt héten tartott járási párt-végrehajtó bizottsági ülés is, amely a Hazafias Nép­front és a DISZ-szervezetek fel­adatává is tette az alacsonyabb társulási formák előnyeinek is­mertetését. Rajtunk és rajtuk is múlik, hogy az enyingi járásban minél több dolgozó paraszt felis­merje: a szövetkezés csak előnyö­ket jelent számukra. Martin Józsefné, az FJK tömegszervezeti előadója Csehszlovák orvosok, ápolónők Székesfehérvárott Hatalmas autóbusz állt meg hétfőn délután három óra tájban Székesfehérvárott, a Fekete Sas előtt. Férfiak, nők szálltak ki be­lőle, kabát- és blúzkihajtójukon piros-kék-fehér színű szalag és piros-fehér kockás különleges jel­vény. Pár perc múlva vezetőjük egy csokrot szorongatott a kezé­ben, amelyet magyar nemzeti szí­nű szalaggal díszítettek fel átadói , a szálloda vezetői. Az utcában percek alatt elter­jedt, hogy a vendégek Csehszlo­vákiából, az olmützi körzet Prosz­­tyejov nevű városának kórházá­ból érkeztek: orvosok, ápolók, asszisztensek,­­ a fehérvári kór­ház vendégei. Közülük az egyik kiválóan beszél magyarul, (Esz­tergomban született) s mindjárt tolmácsnak is ajánlkozott. El­mondta, hogy a fehérvári kórház „előfutárokat” is küldött fogadá­sukra. Tetszett nekik ez a figyel­messég és az, ahogy a fehérvá­riak már napokkal előtte készü­lődtek fogadásukra, sőt tíz ember részére még szállást is biztosíta­nak az orvosok, mivel mind a negyvenkilenc személynek nem tudtak helyet biztosítani a szállo­dában. A turisták úgy tervezik, hogy központjukból — Székesfehérvár­ról — ellátogatnak a Balatonra, Sztálinvárosba és Budapestet is meg szeretnék nézni­ Megtudtuk, hogy kockás, sas-ábrával ellátott jelvényük nem más, mint szere­tett városuk címere. S reméljük, Fehérvárról alkotott véleményük sem hoz rossz hírnevet — a mi városunk címerére. A Sárosdi Állami Gazdaság dolgozóinak őszi versenyfelhívása Éves vállalásunk teljesítése ér­dekében, gazdaságunk dolgozói­nak javaslatait figyelembe véve megszerveztük az őszi versenyt. Célunk, hogy őszi feladatainkat idejében és jó minőségben telje­sítsük. Felhívjuk a megye állami gazdaságainak dolgozóit, hogy csatlakozzanak versenyvállalá­sunkhoz. Gazdaságunkban 1399 hold őszi szántást kell elvégeznünk. Istálló­­trágyázási tervünk 566 hold. E munkákat október 31-ig befejez­zük. 140 mázsa trágya helyett 160 mázsát hordunk ki egy-egy hold­ra. 560 hold kenyérgabonát, 190 hold takarmánygabonát és 114 hold őszi keveréktakarmányt kell elvetnünk. A hosszantartó száraz időjárás miatt csak nehezen tu­dunk jó magágyat biztosítani Azért, hogy vetéseink jó minősé­gűek legyenek, a terület 60 szá­zalékán keresztsoros vetést alkal­mazunk. A vetéseket október 20- ra befejezzük. A műtrágyázást — előre kidolgozott terv szerint — nagyadagú műtrágyával hajtjuk végre. Betakarításra vár 70 hold cu­korrépa, 30 hold takarmányrépa, 10 hold dugványrépa, 280 hold tengeri. A cukorrépa betakarítá­sát október 20-ra — teljes gépe­sítéssel —, a takarmányrépáét október 31-re, a dugványrépáét november 10-re, a tengeriét pedig a szár levágásával együtt október 30-ra befejezzük. Kilencven hold maglóhere és 60 hold maglucerna kazalozása megtörtént. Cséplésüket október 10-re befejezzük. Silózási tervünk 16 836 mázsa, mi azonban 17 000 mázsát silózunk be. Egy-egy szá­mosállatra 30 mázsa silót biztosí­tunk. Az állatállomány jó takarmá­nyozásával, elhelyezésével és gon­dozásával biztosítjuk, hogy a ho­zamok a téli időszakban se csök­kennek. Egy-egy szarvasmarhá­nál átlagosan 50 liter tejhozam emelkedést érünk el egy esztend alatt Az önköltségcsökkentést a kol­lektív szerződésben vállaltaknak megfelelően hajtjuk végre. A ke­nyérgabonánál mázsánkint 12, a takarmánygabonánál mázsánkint 16, a kukoricánál 10, a cukorrépá­nál három, a magrépánál 22, a hüvelyeseknél mázsánkint 14 fo­rinttal csökkentjük az önköltsé­get. A tej önköltségét literenkint 0,15, a gyarú önköltségét pedig kilónkint 10 forinttal csökkent­jük. A takarmánygabonánál kettő a kukoricánál 1,5, a magrépánál egy, a hüvelyeseknél egymázsás holdankénti termésemelkedést érünk el. Az aprómagvak terv­szerinti átlagtermését 10 száza­lékkal túlteljesítjük. A vállalá­sunkban foglaltak végrehajtásá­val, a tervek túlteljesítésével ün­nepeljük az Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulóját. Zách László Sulin József párttitkár igazgató Tóth Károly Tabajdi Dániel főagronómus U. B. elnök A honvédelmi miniszter köszönetet mond azoknak a mű­vészeknek, sportolóknak, DISZ- és MOHOSZ aktivistáknak, tar­talékos tiszteknek, üzemi és falu­si dolgozóknak, akik közreműkö­désükkel hozzájárultak az idei néphadsereg-napi ünnepségek si­keréhez. Az általános iskolai tanulók őszi jutalomüdültetése Az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az iskolaévben is megszer­vezték az általános iskolai ta­nulók őszi jutalomüdültetését. Az első csoport szeptember 17-én Parádsasváron, Velencén és Csil­lebércen kezdte meg az üdülést. Egy-egy csoport három hetet tölt üdülésen. A következő csoportok október 6-án, 26-án, november 14-én és december 4-én indulnak. Az ősz folyamán összesen több mint 1100 második, harmadik és negyedik osztályos tanuló üdül­het. A kijelölt osztályok tanulói nevelőikkel együtt érkeznek és az üdülés egész tartama alatt rend­szeresen tanulnak-A tanítás az osztályvezető ne­velők irányításával a délelőtti órákban történik. Az üdülést sportolással, szabadtéri játékok­kal teszik kellemessé. A Csille­bércen üdülők Budapest nevezetes­ségeivel is megismerkednek, s el­látogatnak színházakba és mozik­ba is. Az Egészségügyi Minisztérium kétéves ápolónőképző iskolát in­dít Budapesten (IV., Erkel utca 26.) és Szombathelyen (Hámán Kató utca). Jelentkezhetnek mindazok, akik érettségiztek vagy elvégezték az általános iskola VIII. osztályát. Jelentkezési kor­határ tizennyolctól harminckét évig. Az ápolónőképző iskola hall­gatóinak díjtalan oktatást, teljes ellátást és a kórházi gyakorlat idejére munkaruhát biztosítanak- A felvételi kérvényeket október 5-ig lehet benyújtani az iskolák igazgatóságához

Next