Fejér Megyei Hirlap, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

L/C ve lieft' • ^2/^ I a ni ünnepünk. -- /L ^^erziss^ I7t7 ín BnAi rer(ni.. Ji VILAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKVoccos üdvözlet AZ MSZMP FEJÉR MEGYEI ELNÖKSÉGÉNEK ÉS FEJÉR MEGYE TANÁCSÁNAK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR. SZERDA, 1957. MÁJUS 1. Százmilliók ü­nnepe Má­ra megmozdul a világ mun­kássága, utcára vonul Zászlók erdeje köszönti május el­sejét, százmilliók éltetik a mun­kásosztály nemzetközi összefogá­sának ünnepét. Nem volt mindig ilyen népes ez a munkáscsalád, nem mindig és nem mindenhol köszöntötte dal e napot. Nem volt hiány sortü­­zekben, botozásban, bebörtönzés­ben — de a vereségek megedzet­ték, összekovácsolták a munkás­kezeket s ma már a világ egyhar­­madán magasra emelkednek a munkásvér festette zászlók s fen­nen hirdetik a munkásosztály nemzetközi összefogásának erejét. Dallal, színpompával ünnepel a magyar munkás is, megyénk munkásai, dolgozó népe is. Volt már itt is véres ünnep, talán ma is az lenne, így akarták az októ­beri utcán, így szóltak a kishitű­­ek: hová lett a munkáshatalom? Az út, amely kivezetett ben­nünket az ellenforradalom siká­toraiból válaszol a kérdésre. Ott menetel a munkásság színe-java a májusi utcán. Lépteit, tetteit s gondolatait egy ugyanaz erő fűti: a hovatartozás magabiztos érzése. Mert október iskolájából meg­tanultuk, hogy aki teli torokkal »semlegességet« ordított, aki nyu­gati nadrágban, nyugati vajon kérődzve kesergett a haza sor­sán, aki lépésről-lépésre hátrálva feladta a magyar nép 12 év hősi munkájával épített állásait, an­nak vajmi kevés köze van nép­hez. Ma már világos, hogy az ilyen »magyarkodók« kinek a sze­kerét tolták az októberi vérgőzös utcán s hogy mégsem tudták el­adni a szocializmust építő népünk ügyét, csak azért történhetett, mert volt a nehéz napokban proletár nemzetközi összefogás, amely semmit sem engedett ki­venni kezünkből, de mindent se­gített megtartani, amit ebben az országban megszereztünk.­­ proletár internacionaliz­­­­mus hatalmas ereje ve­zette a szovjet fegyvereket, a szocialista tábor egysége adott felmérhetetlen segítséget az or­szág gazdasági helyzetének meg­szilárdításához. Ez az összefogás segítette megtartani a gyárat, a földet, a forintot, ez az összefo­gás fojtotta el egy új háború tűz­­csóváját. Ez az erő, a proletárinterna­­cionalizmus ereje acélozza meg ma a munkások arcát s a foga­dalom, hogy mindezt megvédj­ük, nem adjuk! Ott menetel ma az utcán a munkásság, megvillan a munkásőrség fegyvere. Nem elég szélesek tán az utcák? Hát elég hosszúak annak a hatalmas árnak, amely ma birtokba veszi. Mert többé az utcát sem adjuk! Tehettek itt engedményt nagy­­imrék és mindszentyk, kaput nyithattak Hegyeshalomnál, sze­met hunyhattak gyilkosoknak és csavargóknak, de nem teszünk engedményt mi, nem engedünk egy tapodtat sem. Menetelünk a májusi utcán. Tisztuló fejjel, büszkén, egy ha­talmas család egyenrangú tagja­ként. Beszéltünk már sokat a munkásosztály nemzetközi össze­fogásáról, de soha nem ünnepel­tük, soha nem becsültük ezt az összetartozást olyan mélyen mint ma, a 13. szabad május elsején. Velünk együtt menetel a vörös zászlók alatt a parasztság, a ha­ladó értelmiség is. Velünk halad a munkásosztály nagy ünnepén, mert október minden szennye sem tudta szétzúzni azt a tuda­tát, hogy a munkáshatalom és a munkásosztály pártja adta kezé­be 1945-ben a földet, az iskolát, hogy a munkásosztály hatalma nyitotta meg a parasztság felemel­kedésének útját, hogy egyedül a népi demokrácia teremtett elő­ször olyan lehetőséget a történe­lem folyamán ebben az ország­ban, melyben minden haladó ér­telmiségi a nép javára bontakoz­tatja ki képességeit. És ez a munkásosztály védte meg most is mindezeket számuk­ra.­któber imperialista bérenc hangadói kétségbevonták a magyar nép hovatartozását. Ha­mis jelszavakkal és fondorlattal kiszakítani igyekeztek a nemzet­közi munkásosztály összefogásá­ból, a szocialista tábor egységé­ből. De munkásosztályunk leg­jobbjaival az e téren elkövetett hibák sem feledtették azt a ha­talmas segítséget, amit a felsza­badító Szovjetunió, a nagy Kína és a szocialista tábor egésze nyúj­tott népünknek. Az ellenforradalmat követő nagy összefogás nemcsak igazolta, de megerősítette a magyar mun­kásosztály tudatát: dolgozó né­pünk csak a szocialista tábor tagjaként haladhat a felemelke­dés útján. A májusi utca ezt a szilárd akaratot tükrözi: együtt haladni a munkás nemzetköziség zászlaja alatt, nagy barátunk, a Szovjet­unió oldalán. A tisztuló munkásfejek azon­ban nem eshetnek ma csupán az ünneplés mámorába, egy már si­kerrel megvívott harc feletti­ öröm­be sem. Immár másodszor állította talpra országunkat a­ Szovjetunió s ez a segítség meg­sokszorozódott a népi demokrá­ciák erejével. De ez bármennyi­re nagy is, csak segítség a szá­munkra. Ennek a segítségnek párosulnia kell a mi két kezünk­kel, munkánkkal és akaratunk­kal. És válaszol a májusi utca: bá­nyáink, gyáraink, üzemeink mun­kásai már ezt az utat járják. Ez az akarat vezeti a dolgozó parasztot a néphez hű értelmisé­git. Nincsen rangsor a felvonu­lásban, ki tett eddig többet, mert egyek vagyunk az ország sorsán való munkálkodásban. S ki eddig már sokat tett, épp­úgy nem tett eleget, mint akik még hátrább vannak. A májusi utca tettekre hív! Olyanokra, mint amik az ünnep előtt születtek. A pusztavámi szénbányászok 445 vagon szenet termeltek áprilisban terven fe­lül, az egy főre eső teljesítmény pedig 1,3-ról 1,4 tonnára növeke­dett. A Motorjavító Vállalat dol­gozói mintegy 1 205 000 forint ér­tékű munkát végeztek el a 100 százalékos teljesítés mellett. A Vadásztölténygyár gazdaságos termelésével hosszú ideje példát mutat. Balinkán a nemes vetél­kedés során több mint 200 vagon szenet hoztak a felszínre terven felül. Noha anyaghiánnyal küz­döttek, mégis túlteljesítették havi tervüket a Vas- és Fémöntöde dolgozói is. Tettek kellenek! Ezt akarjuk, így akarja, erre hív minden munkást ma a párt a munkásosztály pártja. Az a párt, amely az árulás útjáról még időben fordította vissza népünk sorsát a szocializmus útjára, az a párt, melynek a nehéz órák­ban is voltak olyan vezetői, akik nem inogtak meg, hanem hatá­rozott kézzel, kommunista mód­ra cselekedtek. Május 1. a világ dolgozóinak seregszemléje. Seregszemlén va­gyunk ma mi is. A szocialista táboron a világ szeme. Hajtunk, az ellenforradalom tépázta orszá­gunkon is. Ebből a táborból me­rít erőt ma még az a munkás, akinek harcolnia kell az utcáért, aki a nemzetköziség vörös zász­laját csak ott, a tömeg védelmé­ben emelheti magasra. Nem vagyunk vakok. Hamis nemzetköziség zászlaja nem té­veszt meg többé bennünket. Ok­tóberben megízleltük a kapitalis­ta „nemzetköziséget", az imperia­lizmus összefogását a magyaror­szági ellenforradalomban, a „segítségül” küldött nyugati fegyvereket. Megtanultuk és tudjuk, mi mennyit ér, ki a ba­rát és ki az ellenség. Ez a tudat mélyül el dolgozó X­­ népünkben a munkásosz­tály nagy ünnepén, ez fűz ben­nünket eltéphetetlenül a nemzet­közi munkásosztály izmosodó tá­borába A májusi utca arról beszél: munkás nem engedi el többé a munkás kezét s a vörös zászlót sem, mely harcban emelkedett fel a májusi égre és biztatóan hívja a világ proletárjait: egye­süljetek! r így vonulunk fel, így ünnepelünk Mennyi szín, mennyi szépség, mennyi erő lesz ebben a mai felvonulásban. Mindenki, akinek szíve a szocializmus szent ügyé­ért dobog, kinek lelkében a boldogabb jövő lelkedzik, ott lesz a Dózsa György téren. Egyszerű munkások és dolgozó parasztok ez­rei, a hű értelmiségiek, a diákok, úttörők mind-mind felsorakoz­nak és lelkesen ünneplik a világ proletárjainak hatalmas sereg­szemléjét. Felemelt fővel, büszkén lépkedünk, mert van hitünk és reményünk. Hiszünk a pártban, reménykedünk abban a tiszta ki­bontakozásban, amelynek valamennyien részesei vagyunk. Új úton haladunk, melynek horizontján már fényesen ragyon teljes pom­pájával a nagyszerű holnap csillaga. Méltóak leszünk május első napjához! Vadásztölténygyár A Vadásztölténygyár dolgozói­nak menetét a KISZ-fiatalok nyitják meg. Világoskék ing fe­szül majd rajtuk. Utánuk a mun­kásság jelképe, egy vörös csillag következik, majd az ünneplő dol­gozók sokasága, kezükben zászló, táblák, rajta jelmondatok. A spor­tolók is együtt indulnak el a gyártól a gyülekezési helyre, ahol aztán csatlakoznak majd a város többi sportolóihoz, vonulnak fel a Dózsa György té­ren. Az asszonyok és lányok itt is szép kendőket kötnek a fejükre: piros alapon fehér csillag. A so­rok elején egy hatalmas alumíni­umtáblát visznek a dolgozók, amelyeken feliratok, jelszavak vannak. Az ünnepség után pedig az üzem KISZ-fiataljai — mint­egy negyvenen, — a Balaton mel­lé kirándulnak a vállalat autóbu­szával. Jó szórakozás*­ Bőrgyár Még az utolsó napon is lázasan készülődtek a Bőrgyárban, hogy soraikat minél szebbé tegyék. A zászlókat Zsiga Ambrusné készí­tette el otthon, társadalmi mun­kában. A kőművesek és ácsok tegnap délután díszítették fel a bejáratot. A konyha is felkészült, virslit főznek, melléje tormát­­­s két zsemlyét adnak, utána sörrel és borral locsolják meg az ízletes falatokat. A gyár dolgozói zárt rendben vonulnak az ünnepség színhelyé­re. A dolgozók táblákat visznek a kezükben, rajta a feliratokat: „Éljen május 1. a proletár inter­nacionalizmus nagy ünnepe”, „Él­jen és viruljon a szovjet—magyar barátság”! Könnyűipari Szerszámgépgyár A Könnyűipari Szerszámgép­­gyár dolgozói az ötéves tervben felépített bérházaknál gyülekez­nek, majd a Május 1. téren zárt rendbe állnak fel és onnan indul­nak a Dózsa György térre, hogy meghallgassák az ünnepi beszé­det. Az ő felvonulásukat is sok szín jellemzi majd. Büszkén lobognak a vörös és nemzetiszínű zászlók és kék színűek, a béke jelképe. Az asszonyok és lányok selyemken­dőkkel integetnek. Transzparen­seket is készítettek, amelyekre május 1-i, valamint a szovjet— magyar barátságot éltető jelsza­vakat festettek. Motor­javító Vállalat A vállalat dolgozói az ünnep­lést már akkor elkezdték, ami­kor munkaversenyre léptek egy­mással. Meg is lett az eredménye, hisz tervüket 35 százalékkal telje­sítették túl, ami több mint 1 200 000 forintot jelent népgazda­ságunknak. Ma zárt, fegyelmezett menetük ezt is kifejezi, ezt a szép győzelmet. Könnyűfémmű ! A Könnyűfémmű dolgozói 150 vörös és nemzetiszínű zászló alatt a­m­ s - •■•■■••..• - »Eskünkhöz híven megvédjük a nép hatalmát« Új termelési sikerekkel készültek a dolgozók május 1-re Ma a munkások vörös ünnepe — május — köszönt bennün­ket. Ilyenkor az emberek a finom ebéd után kézbeveszik az új­ságot, kíváncsian tekintenek az oldalak sorai közé. Mert nagy tettre serkentette őket ez a dátum. Az eredmény pedig dicsé­retre méltó. A nemes vetélkedés gyümölcsöző volt. Néhány üzemről adunk csak híradást. De ebből is érződik: nemcsak szóval és külsőleg, hanem a termelési eredmények növe­lésével is bensőségesebbé tették e napot. 445 vagon szén A Pusztavámi Szénbányában nagy lendülettel indult a munka­verseny. A bányászok vállalták, hogy április havi tervüket 112 százalékra teljesítik. Büszkén je­lentették, hogy a végeredmény: 112,4 százalék. A versenyidőszak alatt 445 vagon szenet adtak ter­ven felül. Az elmúlt hónapban növekedett az egy főre eső termelés is. A ver­seny beindulása előtt 1,3 tonna volt az egy emberre jutó telje­sítmény, ma már 1,4 tonnánál tartanak. A növekedés tehát pon­tosan egy mázsa. De érdemes is volt többet ter­melni, hiszen az élenjárók között a bánya vezetősége 31 ezer forin­tot oszt szét a mai napon. Előbb készültek el a lakások A Fejér megyei építőipari mun­kásokról keveset beszéltünk, de eddigi eredményeik ékesen bizo­nyítják, hogy ők sem tétlenked­nek, hogy ők is tervük túlteljesí­tésével ünnepelték a nemzetközi munkásosztály seregszemléjét. Budakajtoron hat lakást június 15-i határidő helyett április utol­só napjaiban adtak át tulajdono­saiknak az építők. Ez Meiszter (Folytatás a harmadik oldalon)

Next