Fejér Megyei Hirlap, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-01 / 126. szám

t. oldal Kínai folyóirat Méray „realizmusáról*' Az Alkotások című kínai iro­dalmi folyóirat érdekes cikkben foglalkozik a szocialista­ realizmus kérdésével. A cikk a magyar írók egy részének ezzel kapcsolatos vi­tájára utalva hangsúlyozza, hogy a jelenlegi körülmények között csak az igazán haladó gondolat­hoz való ragaszkodás érvényesít­heti a realizmus elvét az iroda­lomban. Olyan helyzetben — írja a kínai folyóirat — amikor éles az osztályharc, az aki eltávolodik a haladó gondolattól, hiába beszél a realizmusról, valójában eltávo­lodik attól is. Egyes magyar írók a közelmúltban esküdtek a realiz­musra, de az októberi események idején, akkor, amikor a reakció tért hódított, messze eltávolodtak a realizmus általuk magasztalt el­veitől, s ekkor írt műveiben nem található fel a nehéz idők reális képe. A magyar írók szeptemberi köz­gyűlésén például Méray Tibor megesküdött, hogy ezután csak a valóságot írja. Ennek ellenére, amikor november 1-én ártatlan embereket gyilkoltak a Köztársa­ság­ téren és megölték Mező Im­rét, Méray jóllehet tudott mind­erről, nem volt hajlandó megírni ezt a realitást. A kínai folyóirat cikke szerint ez mindennél beszé­desebb vád az olyan író ellen, aki csak szavakban van a szocialista realizmus mellett, írásaiban azon­ban elveti. Mennyi ruhára számíthatnak a nők, mit ígér a Nőiruha Nagykereskedelmi Vállalat? A Nőiruha Nagykereskedelmi Vállalat április 1-től május 27-ig 42 000 női szövet, ballon és plasz­tik kabátot, 50 000 nyári mosóru­hát, 52 000 blúzt és szoknyát, mintegy 120 000 fiú és 150 000 lánykaruhát hozott forgalomba. A negyedév hátralévő részében, azaz június 30-ig további nagymennyi­ségű ruhával látja el a szaküzle­teket, áruházakat. Így például még 40 000 nyári mosóruhát és pongyolát, 30 000 fiúnadrágot és 75 000 lánykaruhát szállít a keres­kedelemnek. A női ruhák legtöbb­je újmintájú anyagokból, a leg­jobb 25—30 modell szerint készült, a lánykaruhák 40—50 fazonban készülnek. A legnagyobb sikere a soproni és a debreceni ruhagyá­rak szaténkarton kiskosztümjei­nek van. A siker egyik titka az is, hogy ezek a kosztümök csak 170— 200 forintba kerülnek. A vállalat­nál már dolgoznak a következő félévi kollekció összeállításán is, amelynek anyagáról divatbemu­tatón tájékoztatják a nagyközön­séget Az év eleje óta 15 szakmai tanfolyamot befejeztek, tizenkettőt folytatnak a Dunai Vasműben A Dunai Vasmű dolgozói közül az idén is sokan vesznek részt szakmai tanfolyamokon. Az év eleje óta 15 különböző tanfolya­mot, így pl. hegesztő, lángvágó, fűtés- és csőszerelő, telep- és gép­kezelő, valamint turbinagépész tanfolyamokat tartottak. Ezek vé­gén háromszáztizenhatan tették le a szakmai vizsgát. Jelenleg is még tizenkettő tan­folyamon tanulnak a Vasmű dol­gozói. Főként a lakatosok, akik IV-es lánghegesztéssel, vagy más szerelői szakmával bővítik ki tu­dásukat. A hegesztői tanfolyam hallgatói külön szakmai konferenciát is tartottak, amelyen a gyakorlott és idősebb hegesztők közül is sokan részt vettek. Együtt nézték meg a Kohó és Gépipari Minisztérium két szakmai oktató filmjét. Majd az idősebbek és tapasztaltabbak sok hasznos tanácsot adtak a fia­talok munkájához. Elsősorban a hegesztő gépek gondos kezelésére és ápolására hívták fel a fiatalok figyelmét. A gazdaságos termelés érdekében javasolták, hogy élén­kítsék fel az elmúlt években jól bevált­ és sok hasznot hozott „2000 órás”­mozgalmat, vagyis hogy kétezer órán keresztül nagy­javítás nélkül használják a he­gesztő készülékeket. A javaslatot élénk helyesléssel fogadták, de kérték, hogy a mozgalom eredmé­nyeinek értékeléséről is gondos­kodjanak. Megalakult az első iskolai szövetkezet Bicskén Az iskola Csapat Faliújságján hirdetés jelent meg. Mindössze 14 sűrűn gépelt sor. Amikor elolvas­tam, hirtelen nem tudtam, mit jelentsen e hír, még soha nem ta­lálkoztam ilyennel iskolákban, de még hasonlóval sem. Az egyik kis harmadikos sanda pillantást vetett rám és mosolygott, mintha azt akarta volna velem éreztetni: „Hogy lehet az, hogy te még ezt sem érted ...” őszintén megvallom, nem ér­tettem. Szó szerint ez állt ott: „ ... 1957 május 27-én, hétfőn délután 4 órakor Iskolai Fogyasz­tási Szövetkezetünk, itt az I. szá­mú épületben, a VIII. vegyes osz­tály tantermében közgyűlést tart. Erre a közgyűlésre valamennyi tagunkat szeretettel meghívjuk. Kedves Tanulóifjúság! Szeret­nénk, ha ezen a közgyűlésen vala­mennyien részt vennétek, akik a szövetkezet alapköveit segítették lerakni és akikben őszintén él a vágy, hogy jó közösségi ember­ként hasznos tagjai legyetek szo­cialista társadalmunknak. Minden tagunktól — az ügy fontosságához illő — komolyságot kérünk! Tagságunk közül igazga­tóságot, felügyelő bizottságot vá­lasztunk. Mindenki szíve szerint, demokratikusan szavazzon a leg­megfelelőbbekre!...” A kurta kis hír egyre inkább felkeltette bennem a kíváncsisá­got. Különösen az a mondat gon­dolkoztatok­ el, amely így szól: „Minden tagunktól — az ügy fontosságához illő — komolyságot kérünk!" — Gyermekek tudnak komo­lyak is lenni? Egy nagy szövetke­zetben dolgozni? Hogyan? Hisz éretlenek még... És, hogy bíznak bennük... — egyik gondolattal a másikat csaptam. De talán mégis... Előre ne jósolgassunk... Elindultam a kijelölt tanterem felé. Ott már vagy százan lehet­tek, kisebbek, nagyobbak, lányok és fiúk a harmadik osztálytól a nyolcadik osztályig. A folyosón még nem hallottam a lármát, csak amikor beléptem az ajtón, akkor ütötte meg a fülemet egy olyan féle mocorgás, zsivaly, amely rajzórákon gyakori. Felálltak. Néma csend lett. Az­tán a csendet apró hangfoszlá­nyok vágták szét. A közösről esett szó, ami ap­ránként érlelődött ezekben a kis emberpalántákban. Erről tanús­kodtak azok a kis mosolygó ar­cok is, amelyek jobban előrenéz­­tek, mint a felnőtt és az újat vél­ek keresni. ■ Az ünnepélyes közgyűlésre az asztalt virággal fonták körül. A táblára színes krétával írták az üdvözlő szót, amely mindannyi­unknak szólt: „Üdvözöljük a szövetkezeti moz­galom legifjabb harcosait!” Harcosok? De még mennyire azok, jobban mint ahogy gondol­nánk. Négy óra előtt néhány perccel megérkeztek a tanárok, tanítók, a szülői munkaközösség képviselői, a községi tanács küldöttei, a szö­vetkezetet törvénybe iktató MÉSZÖV és FJK megbízotta és sokan mások, akik segíteni akar­ják az iskolai szövetkezet meg­alakulását — a tanácsadó testü­let tagja. A legöregebb pedagógust, a nagy közszeretetnek és tisztelet­nek örvendő Gaál Ferencet, a közgyűlés elnökét illette az első szó: — Fital barátaim, kedves ta­nuló ifjúság! — kezdte beszédét. A tekintetek előrelendültek, láthatatlan szál kötötte össze azo­kat a pedagógus szemével. A beszélő az újat méltatta, ezt a kis ünnepélyt, ahol megnyílik az út ahhoz, hogy már a legifjabb korban megtanulják, mit jelent a közösség, a kollektíva ereje, az örömökben és gondokban való osztozkodás. Mert ilyen szövetke­zet nem volt Bicskén, az ország­ban sem. Néhány héttel ezelőtt alakult az első iskola­szövetkezet Győrben, a második Szolnokon, a harmadik pedig Bicskén, az álta­lános iskolában.­A beszélő pedagógus emlékezik: az ő gyermekkorában még nem így volt. Nem bíztak a gyermek­ben, komoly szóval nem beszéltek vele. Most meg íme... Bíznak ben­netek gyerekek! Nagyon is bíz­nak! Amikor az iskola­szövetke­zet tagjai sorába kértétek maga­tokat, befizettétek az egy tagra eső díjat, ugye még nem gondolta­tok arra, hogy mi lesz, hogyan lesz? Vajon ki merte volna hinni kö­­zületek, hogy egy nagy boltot kaptok tele áruval és ugyanolyan jogokkal, mint a felnőttek? És a haszon, a jövedelem a tiétek lesz, arra fordíthatjátok, amire akarjá­tok. Nagyszerű szövetkezet ez. A pult, a pénztár, az ínycsiklandozó csokoládé — ezután arra nevel, hogy ne légy kapzsi, őrizd a me­sét, becsüld a magadét, tiszta ke­zű legyél, olyan hófehér marad­jon a tenyered, mint ártatlan gyermeki kezed. Tanuld meg, mit jelent közösségben élni, a közös­ségért áldozni, s ne felejtsd, hogy bíznak benned! Ezeket értettük Gaál Ferenc szavaiból. S most mér egyre vilá­gosabbá vált előttem, hogy mit jelent a fenti hírecske, azok a szavak, amelyek ugyan komolyan voltak kiejtve, de én komolytala­nul vettem. És mindinkább tisztul a látóhatár, ahogy az alapsza­bályzat pontjait ismertetik.­­#­ Szövetkezeti tagok lettetek gyermekek mondta Horváth Győző, a MESZÖV elnöke *-­ ugyanolyan jogúak, mint mi fel­nőtt földművesszövetkezeti tagok. Nektek ez egy második iskola lesz, amely felkészít benneteket az életre. Felnőtt korotokban hasz­nát veszitek, ha megtanuljátok, mi az a szövetkezés... Nagyszerű ez a szövetkezet, amelyet ti ala­kítottatok, de ehhez nagyszerű ve­zetők is kellenek. Rátok bízzuk, ti válasszatok,­­ mi segítünk! Elérkezett a közgyűlés legiz­galmasabb, legviharosabb perce: az igazgatóság és a felügyelő bi­zottság megválasztásának ideje. A formák, a külsőségek olyanok voltak, mint egy nagy szövetkezet­ben. Csupán annyi különbséggel, hogy itt a nagy emberek helyett kis emberpalánták ülnek és be­szélnek, lelkesedésük azonban túl­tesz a felnőtteken. Vald Nándor VI. osztályos kis­pajtás azt mondta: — Nem veszünk mi be minden­kit a szövetkezetbe, csak azokat, akik jól tanulnak. A rosszaknak azt kell mondani ők is jól tanul­janak — csak úgy jöhetnek kö­zénk. És tisztelt közgyűlés, a ve­zetőségbe is a színe javát válo­gassuk. Elvonult a jelölő bizottság egy másik tanterembe, bent tovább folyt a vita. Hova menjek, melyi­keket hallgassam? Döntöttem. A jelölő bizottsággal mentem­­ a FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Szombat, 1957. június 1. Külföldi hírek A Haarec című izraeli lap csütörtökön foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy meglepetéssze­rűen izraeli kísérleti hajót külde­nek a Szuezi csatornára. A lap az időpontot nem adja meg, azonban úgy tudja, a hajó elküldése az eddigi késedelem ellenére azóta várható, hogy a gondolat felme­rült. * Mint a TASZSZ jelenti, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának szov­jet—francia parlamenti csoportja felhívással fordult a Francia Köztársasági Tanács és a nemzet­­gyűlés francia—szovjet csoportjai­hoz. A felhívás javasolja, hogy közösen vitassák meg a Szovjet­unió és Franciaország kapcso­latainak további megjavítását szolgáló intézkedéseket, valamint az európai béke és biztonság meg­szilárdításával összefüggő kérdé­seket. * Mint a TASZSZ beszámol, a taj­vani amerikaellenes megmozdulá­sok nyomán az Egyesült Államok­ban erősödött a Kínai Népköztár­sasággal szemben alkalmazott amerikai politika bírálata. Az amerikai sajtó tulajdonképpen be­ismeri, hogy a Kínai Népköztár­saság politikai és gazdasági elszi­getelésére irányuló politika, amelynek egyik sarkpontja a taj­vani csangkajsekista bábkormány­zat támogatása, a csőd szélére ju­tott. Johnson és Gore szenátorok szerdán a szenátusban nemcsak a Tajvanon állomásozó amerikai személyzet csökkentését követel­ték, hanem azt is, hogy „vizsgál­ják felül a más országokban tar­tott amerikai csapatok létszámát.” „Véleményem szerint nem kell megvárnunk — mondotta John­son —, amíg más országokban is felkelések törnek ki. Jólmaradnak a cirkusz előadásai Tegnapi számunkban — a Bu­dapest Nagy Cirkusz igazgatójá­nak közlése alapján — hírt ad­tunk a pénteki, szombati és va­sárnapi előadások megtartásáról. A cirkusz azonban nem hosszabbí­totta meg fehérvári szereplését, mivel Tatabányán köteles más­ hét végén előadást tartani a beüteme­­zés szerint. Köznapi jegyzetek •• „Ördögűzés” a Jókai utcában Régi ismerősömmel találkoztam a minap. Középkorú, mindig víg­kedély­ű asszony, aranyos kislá­nya van. Amint a gyermekről ér­deklődtem, ismerősöm nagyot só­hajtott: — Szegény Évike, beteg volt a múlt héten. Képzelje el: megron­tották... — Tessék? — hüledeztem. — Valaki megverte a szemével — hangzott a magyarázat. — Egy összenőtt szemöldökű idegen férfi volt, az ilyenek pillantása bete­­gíti meg a gyermeket. Megdöbbenve bámultam rá. Először azt hittem, hogy tréfál, de azután láttam, hogy komolyan veszi azt, amit mond. Régóta tu­dom, hogy a „szemmel verés’’ olasz eredetű babonája — a „set­­tatúra” rémmeséje — valamikor a Dunántúlon is elterjedt volt, egyes falvakban akadhatnak még ma is olyan babonás vénasszo­nyok, akik hisznek ebben. Azt azonban sohasem gondoltam vol­na, hogy ez a négy polgárit vég­zett, értelmes városi asszony hi­telt ad ilyen ostobaságnak. — Mi baja lett tulajdonképpen a kislánynak? — érdeklődtem óvatosan. — Gyomorrontás félét kapott. Tudja, ebben mutatkozik legelő­ször a szemmelverés hatása. Szeren­csére idejében észrevettem és el­űztem a gonoszt. — Mit csinált? — hitetlenked­tem. — Elűztem a gonoszt. Egyszerű ennek a módja. Kakaskukoréko­láskor vizet forraltam, a forróv­íz­­be betettem egy kis faszenet és a déli harangszó idején ezzel itat­tam meg a gyereket. Igaza volt a szomszédasszonynak, ez tökélete­sen kiűzte Evikémből a rontást. Elszomorodottan néztem isme­rősömre, íme: egy egyébként in­telligens asszony, aki a huszadik század második felében holmi kö­zépkori ördögűzéssel foglalkozik, orvos helyett hajnalban kotyvasz­tott, harangszó idején itatott „va­rázsszerrel” próbálja meggyógyí­tani gyermekét, elűzni a „9°­­noszt”, a „rontást”... — Kérem ez az egész osto... os­torozni való babonaság — fakad­tam ki. — Hogyan hihet ilyesmi­ben? Sértődötten néz rám. — Sokan tudják, hogy igenis vannak emberek, akik képesek szemmel verni — bizonygatta. — Egyébként is, kislányom meggyó­gyult az ellenszertől... — Meggyógyult volna anélkül is. Ha pedig a főzet mégis segített, akkor annak nem a „gonosz el­űzése" az oka, hanem faszén ha­tása. Az orvosok is szenet rendel­nek néhány esetben: carbo­medi­­cinálist, benecarbont, vagy valami mást. Ajánlatosabb lett volna hozzájuk fordulni, mert a faszén esetleg bajt is okozhat. Beszélhettem, amit akartam. Is­merősöm feltűnő hidegséggel bú­csúzott, látszott rajta, hogy nem tudtam meggyőzni. És ez az ami ellen tenni kell valamit. Mert súlyos tévedés volna azt hinni, hogy a tisztánlátást meg­­béklyózó sötét babonákat és a­­gyakran veszélyes kuruzslást si­került már teljesen felszámolni. Sajnos több helyen divat még az asztaltáncoltatás és szellemidézés szokása. Ismerek olyan fiatal fér­fit, aki retteg a pénteki naptól és tudok olyanról is, aki azért jár fel gyakran Pestre, hogy egy „csalhatatlan” budai jósnőhöz hordja forintjait. Éppen ezért helyénvaló volna, ha a TTIT és­ más ismeretterjesz­tő szervek programjukba iktatnák a babonaság és kuruzslás lélek­mérgező hódítása elleni küzdel­met. Mert tényleg el kell űzni bizo­nyos rontást. Azonban nem a „gonosz” me­sebeli rontását a testből, hanem az elmaradottság rontását az agyakból.* @r­ott as Országjáró tapasztalatcsere körútra indulnak a budapesti virágtermelő szakcsoportok tagjai A budapesti virágtermelő szak­csoportok, a Kinizsi és a Beloian­nisz Termelőszövetkezet kerté­szeivel közösen vasárnap ország­járó virágtermelési tapasztalat­cserére indulnak. A mintegy 50— 60 tagból álló küldöttség megláto­gatja a sztálinvárosi, a pécsi, a kaposvári, a balatonboglári, a keszthelyi virágtermelő kertésze­teket és az útjukba eső kísérleti gazdaságokat, hogy az ott szerzett tapasztalatokat saját kertészeteik­ben is hasznosítsák­ .

Next