Fejér Megyei Hirlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-18 / 166. szám

2. oldal. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Csütörtök, 1957. július 18. Egy kiváló népi ülnök arcképe A Vadásztölténygy­ár­­ pártbizottságán az el­lenforradalom után sokat be­szélgettek arról a vezetők és az­ aktívák egyaránt, hogy újabb népi ülnököket kell küldeni a bíróságra. A régiek megbízása részben lejárt, részben pedig alkalmatlanná váltak megbízá­suk teljesítésére. A beszélge­tők valamennyien megegyeztek abban, hogy olyan népi ülnö­kökre van szükség, akik hűek a népi demokráciához, van em­berismeretük és élettapasztala­tuk. Kövesi Emil az elsők között jelentkezett, hogy elvállalja ezt a megbízatást és kijelentette, hogy pártmegbizatásnak tekin­­ti.Ígéretet tett elvtársainak ar­ra, hogy elősegíti a bíróság­nak azt a törekvését, hogy ke­ményen és igazságosan lesújt­son az ellenforradalmárokra és bűnözőkre. Úji­övesi elvtársat 1947-ben­­ vették fel a pártba és még abban az évben ifjúsági vezető lett. Azóta, tehát 10 éve pártmunkás a legkülönbözőbb beosztásokban és megbízatá­sokkal. Jelenleg üzemlakatos­ként dolgozik és a gyári KISZ- bizottság egyik vezetője. Júniusban egész hónapon át a megyei bíróságon tevékeny­kedett népi ülnökként. Azok a szakbírók, akikkel együtt dol­gozott, csak elismerőleg szól­nak az értelmes fiatalember­ről. Mint népi ülnök, kiváló­an képviselte a dolgozó népet a bírósági tárgyalásokon. Gyak­ran tett fel ő maga is a tény­állást tisztázó kérdéseket a vádlottaknak és a tanuknál, egyaránt. Állandóan a szeme előtt tar­totta, hogy az ítéletért ő is ép­pen úgy felelős, mint a hivatá­sos bíró, a büntetőtanács ve­zetője. A tárgyalás végére már rendszeresen felkészült az íté­let megalkotására. Egy kis pa­pírlapra felírta, hogy mik a terhelő bizonyítékok és mik az enyhítő körülmények. Mint fi­zikai munkás természetesen azt is mérlegelte az ellenforra­dalmi cselekményekkel vádol­­taknál, hogy a népi demokrá­cia ellenségeiről, vagy pedig megtévesztett dolgozókról van szó. Az ítélethozatalnál mind­annyiszor termékeny vitába bocsátkozott a szakbíróval, el­mondotta saját véleményét és hol az ítélet súlyosbítása, hol az ítélet enyhítése mellett fej­tette ki érveit, hiszen minden ítélet a büntetőtanács tagjai­nak vitája közben alakul ki. Ezeket az érveket a szakbírók szívesen meghallgatták és fi­gyelembe vették, mert egy megfontolt munkásember elv­hűségéből, emberismereteiből és élettapasztalataiból fakad­tak. T­ó segítőtársa volt a bí-í­róknak a polgári pe­rekben is, amelyek között a legtöbb a házassági bontóper volt. Látta, hogy sok fiatal pár az első kis összezörrenés után már a bíróság elé áll. Persze a szakbírókkal együtt mindent megtett azért, hogy helyreál­lítsa az elrontott házasságokat, különösen ott, ahol már gyer­mek is van. A válás kimondá­sába csak akkor egyezett bele, amikor látta, hogy a házastár­sak annyira elhidegültek egy­mástól, vagy olyan okok ját­szanak közre, hogy együttélé­sük már lehetetlenné vált. Nemrégiben tapasztalatcse­rére gyűltek össze a megbízá­sukat teljesített és a feladatu­kat akkor kezdő ülnökök. Ezen a tanácskozáson felszólalt Kö­vesi elvtárs is. Javasolta, hogy az ülnökök megbízása egy hó­nap helyett 2 hónapra szóljon, mert mire alapos gyakorlatra tesznek szert, már le is járt a megbízólevelük. Azt is javasol­ta, hogy az új ülnökök előbb hallgatókként vegyenek részt egy-egy tárgyaláson és azután kezdjenek ők maguk is tár­gyalni. Ezt a javaslatát azóta meg is valósították már. Ezen az értekezleten hangsú­lyozta azt, amit ülnöki gya­korlata közben is többször el­mondott, hogy a nyomozószer­vek 8—10 bűnös közül ne csak kettőt-hármat ragadjanak ki, — mert volt rá eset, hogy egy ügyet pótnyomozásra kellett visszaadni; a tárgyaláson de­rült ki, hogy a főbűnösök nin­csenek is vád alá helyezve. I­lyen népi ülnökre, elv­­hűekre, önállókra, ha­tározottakra van szükség a bí­róság munkájának hatékony elősegítésére. Ilyenek kerül­nek ki a város és a falu dol­gozói közül. A többiek közül is kiválik Kövesi elvtárs, aki most azon gondolkodik, hogy teljesen az igazságszolgáltatás­nak szentelje életét. — S. L. — Elfogták a Markó utcai fogházból megszökött rablógyilkosokat Július 11-én a hajnali órákban az ügyészség Markó utcai foghá­zának egyik cellájából megszökött Sipos Zsigmond, Erdész József és Bak­osi Pál, akiket a bíróság a közelmúltban súlyos bűncselek­mények elkövetéséért halálra ítélt. Sipos és Erdész — mint ismere­tes — az ellenforradalom alatt szöktek meg a börtönből, ahol so­rozatos betörések miatt bünteté­süket töltötték. Ez év elején egész sereg újabb bűncselekményt kö­vettek el, köztük több betörést is. ők gyilkolták meg a Csurgói úton levő kis családi házban az idős Csehm­en Károlynét és a lakásban tartózkodó özvegyasszony barát­nőjét Az egyik öregasszonyt agyonlőtték, a másik fejét revol­veraggyal verték széjjel. A rabló­­gyilkosok azután újabb bűncse­lekményeket követtek el, majd a Nádor utcában Sípos orvos agyon­lőtte Böjti karhatalmista őrna­gyot, aki szolgálatból volt haza­térőben. A rendőrség nagyarányú nyo­mozást indított a veszedelmes rablógyilkosok kézrekerítésére. Napokig tartó hajsza után kedden a kora reggeli órák­ban a nyomozók Pesterzsébe­ten Erdész egyik nőismerősé­­nek lakásán elfogták Sipos Zsigmondot és Erdész Józse­fet, Bakosi Pál már­ korábban t­ézre­­került.* Az elvetemült banditák szöké­sét egyes nyugati sajtóorgánu­mok és rádiók saját céljaikra igyekeztek felhasználni. „Szabad­sághősöknek“, a „forradalom már­tírjainak“ igyekeztek feltüntetni a gengsztereket, akiknek lelkiis­meretét közönséges bűncselek­mények sorozata, két idős öreg­asszony bestiális meggyilkolása és egy orgyilkosság terheli. Eze­ket a sajtóorgánumokat úgy lát­szik, nem befolyásolják a tények: fontos az, hogy saját pecsenyéjü­ket megsüthessék. Hogy ez a pe­csenye meglehetősen penetráns illatot áraszt maga körül, ez úgy­látszik egyáltalán nem zavarja azokat, akik még közönséges go­nosztevők szökését is felhasznál­ják a Magyarország elleni propa­ganda érdekében. A rablógyilkos, az mindenütt rablógyilkos, Lon­donban, New Yorkban és Párizs­ban egyaránt, mégsem átallnak ezek a sajtóorgánumok és rádiók a banditák homloka köré glóriát vonni. Mindenesetre — enyhén szólva — különös módszer és csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy ugyanezek a sajtóorgánumok mi­lyen vihart támasztanak lapja­ikban, ha történetesen egy angol, vagy francia rablógyilkos szöké­séről a mi lapjaink emlékezné­nek meg ebben a stílusban. K őrületek részére VATTARUHA és egyéb munkásvédelmi ruhák szakszerű tisztítását 14 nap — sürgős esetben 8 nap alatt elvégezzük. Cím: MINŐSÉGI KELMEFES­TŐ-, VEGYI és FEHÉRNEMŰ­­TISZTÍTÓ KISIPART SZÖ­VETKEZET. Budapest, VII.­­ Csányi­ u. 10. Tel.­ 221—261. 221—028. Raktár: Budapest, VII. Almássy­ tér 16. Tel.: 425—240. hírek. — Lawrence Olivier újból egy Shakespeare dráma megfilmesíté­sét tervezi. A Macbeth filmrevi­­telét akkor kezdi meg, ha majd hazatér Jugoszláviából, ahol fe­leségével, Vivian Leigh-vel ven­dégszerepel. — Moszkvában nemrég fejező­dött be a VIII. Nemzetközi Di­vatkongresszus, ahol a küldött­ségek megállapodtak, hogy a kö­vetkező divatkongresszust Romá­niában tartják meg.­­ Angliában nagy divat, s így kitűnő üzlet is különféle ízletes állateledeleket, konzerveket for­galomba hozni. Az ezzel az üzlet­ággal foglalkozó gyárosok és ke­reskedők egyre nagyobb jövede­lemre tesznek szert és derűlátás­sal néznek a jövőbe. Legutóbb ugyanis kimutatták, hogy például az angliai halászok zsákmányának egyharmadát macskák részére ké­szített ételben használják fel.­­ A Könnyűipari Szerszám­­gépgyár KISZ-fiataljai díszes em­­léklapot készítenek és küldenek el a moszkvai Világifjúsági Ta­lálkozóra. — Negyven vasipari techniku­mot végzett fiatal üzemi gyakor­laton vesz részt a Könnyűipari Szerszámgépgyárban. — Dániában olyan hanglemeze­­ket hoztak forgalomba, amelyeket kifejezetten azzal a céllal készí­tettek, hogy hallgatóikat hipno­tikus álomba merítsék. (Úgy látszik a dán rádió műsora kitűnő!) A lemezek másik oldalán olyan szö­veget véstek be, amely állítólag le tudja szoktatni a dohányzásról azokat, akik türelmesen végig hallgatják.­­ Az Anktarktiszon dolgozó szovjet sarkkutatók megtalálták a módját, hogy az egyik zuzmó­féleségből ízletes és vitamindús salátát készítsenek. Konzervhú­­sok mellé tálalják. Megszüntették a kerékpárok bejelentését és nyilvántartását Az Országos Rendőrfőkapitány­ság 1957. június 15-től a kerék­párok bejelentését és nyilvántar­tását valamennyi rendőri szerv­nél megszüntette. A jelenleg kint levő kerékpár­bejelentőlapok (igazolványok) to­vábbra is érvényben maradnak, azokat a kerékpár tulajdonjogá­nak igazolásául el kell fogadni. Az újonnan vásárolt kerékpá­rok tulajdonosai részére a jövő­ben — tulajdonjog igazolását tar­talmazó — igazolványt a rendőr­ség nem ad ki. Az új kerékpárok tulajdonjog­igazolásául a vásárlási számlát, tulajdonjog-változás­­ esetén két tanúval aláíratott adás-vételi szerződést kell elfogadni. Megyénk filmszínházainak műsora Székesfehérvári Köztársaság Filmszín­ház: július 18—24; Karneváli Éjszaka. Székesfehérvári Petőfi Filmszínház: július 18—21; Egy ember frakkban: jú­lius 22—24. Két színésznő egy szerep. Sztálinvárosi Dózsa György Filmszín­ház: július 18. Gróf Monte Christo II., július 19—24; Oké Néró. Sztálinvárosi Szabadság . Filmszín­ház: július 19—21; Véres út, július 22— 24; San Salvatore. Adonyi Béke Filmszínház: július 19— 21; Halló itt Gabriella, július 22—24; Rumjancev úgy. Bakonycsernyei Táncsics Filmszínház: július 20—21; Don Juan, július 23—24; A csinytevő. Bicskei Szabadság Filmszínház: Július 19—21; Bakaruhában, július 22—24; Vé­res út. Bodajki Petőfi Filmszínház: július 19—21; Két színésznő, egy szerep. Július 22—24; Nevetés a paradicsomban. Enyingi Szabadság Filmszínház: júli­us 19—21; Az éjszaka lányai, július 22—24; A fiú. Ercsi Terv Filmszínház: július 19—21; Londonban jártunk, július 22—24; Egy ember frakkban. Kislángi Vörösmarty Filmszínház: jú­lius 20—21; A matróz, július 23—24; Traviata. Martonvásári Kultúr Filmszínház: jú­lius 20—21; Ők voltak az elsők, július 23—24; Hyppolit, a lakáj. Mezőfalva! Szabadság Filmszínház, július 19—21; San Salvatore, július 22—24; Párizs és tavasz. Mezőszilasi Diadal Filmszínház, júli­us 20—21; Ne fordulj vissza fiam, jú­lius 23—24; Elveszett nyom. Móri Vörös Csillag Filmszínház: július 19—21; Nevetés a paradicsomban, július 22—24; Hyppolit, a lakáj. Polgárdi Kultúr Filmszínház: július 19—21; Zsurmin család, július 22—24; Egy pikoló világos. Rácalmási Béke Filmszínház: július 19—21; Tánc és szerelem, július 22—24; Kilences kórterem. Sárbogárdi Árpád Filmszínház: július 19—21; San Salvatore: július 22—24; új ember kovácsa. Gánti Filmszínház: július 21; Berlini Románc. Északszentgyörgyi Filmszínház: július 21; Látogatás a felhőkből. Szovjet földön halad tovább a VIT-váltó A mozdony füttye búcsúztatón belesipolt a fülledt záhonyi dél­utánba, s elsőt kattantak a feldí­szített különvonat kerekei. Az ab­lakokban pompázó VIT váltóbo­tok roskadoztak a selyemszala­goktól, a fotósok és filmfelvevők mélyen kinyújtózva örökítették meg az indulást. Az Olaszország­ból elindult váltó három ország fiataljainak üzeneteivel megin­dult végső célja, Moszkva, a világ ifjúsága baráti találkozójának színhelye felé. — Szervusztok! Jó mulatóst! A mellettünk elmaradó vonat lépcsőjén Szabó „Kuksi", s mö­götte a többi, Rigába utazó ma­gyar motorkerékpáros integet. „Nektek meg jó szereplést!" — kiáltanak vissza a mieink. Százig sem tudunk számolni, máris ferm zakatot vontunk a záhonyi Tisza hídon. — A Szovjetunióban vagyunk! Milyen hihetetlenül egyszerű az egész. S hogy gondol a határokra ,az, aki még soha nem lépte át! Mindenki az ablaknál áll, s az oroszul tudók böngészik a híd felső ívére feszített első szovjet üdvözletét: „A békéért, a barátságért és a boldogságért!” Ugyanaz, amit a forró napfényben fürdő magyar selyemszalagok hirdetnek: „A bé­kéért!” „A barátságért!" S amit a béke és barátság jelent: a bol­dogságért. A hídtól alig kétszáz méternyi­re a szovjet küldöttség. Férfiak és nők, mezbe öltözött kerékpáros fiatalok. S szinte minden kézben hatalmas csokor. Kardvirág, szek­­fű, dália a virágos kertekből, bú­zavirág, margaréta a virágos ré­tekről. Pillanatokig tart csak a leszál­lás, s már ölelkeznek is a kül­döttek. Borbély Sándor, a magyar küldöttség vezetője beszél: ... Elhoztuk a Moszkvában sor­ra kerülő nagy találkozóra a ma­gyar ifjúság forró üdvözletét, bé­kevágyát ... Jurij Ivanovics Smanyko, a kárpátokic­jnai Komszomol titká­ra veszi át a gyönyörűen faragott magyar botot: — Az egész szovjet ifjúság ne­vében a legőszintébb testvéri sze­retettel üdvözlöm a dicső magyar ifjúság földünkre érkezett kül­döttségét ... Kívánom, hogy ra­gyogjon mindig fölöttünk a fé­nyes nap a béke, a barátság és a boldogság szimbólumaként... Ungvárról érkező kerékpárosok veszik át a többi váltóbotot, gaz­dát cserélnek a virágcsokrok, s a VIT-váltó megindul — most már szovjet földön — az első város, Csap felé. Csap... Már a határában, s aztán az állomáson is integető, mosolygó emberek. Innen is, onnan is üd­vözlő felkiáltások hangzanak el magyarul. A hangszóró rádióelő­adást közvetít — szintén magya­rul. Ragyogó arcú kislányok si­mulnak hozzánk. Egyiknek a ke­zében virág, a másiknak virág hí­ján — virágos levelezőlap. „Tes­sék!” A lapokon gyerekbetűkkel jókívánságaik. Ott mászkálnak később is közöttünk, s mindig újabb és újabb kedves, gyerekes meglepetéssel szolgálnak. Én pél­dául egy pici nyuszit kaptam tő­lük, két virágos lapot, egy emlék­érmet, s egy enyhén maszatos kis hímzett zsebkendőt. Néhány perccel utánunk érke­zett az állomás mögötti térre a váltó. Nem volt nagy ünnepség, csak a járókelők álltak meg ér­deklődve. A kárpát-ukrajnai kö­zépiskolások kerékpáros váloga­tottja vette át a váltóbotokat, s vitte tovább az ország belseje felé. A csapi állomás gyönyörű eme­leti fogadótermeiben­ pedig meg- 1­ezdődött az ünnepi vacsora. A felköszöntők során jónéhányszor a levegőbe emelkedtek a vodkás, boros vagy sörös poharak. S egy­­szercsak a nótára zendítettek a magyar fiatalok. Már az első nótából lemérhető a hangulat: „Vörös bort ittam az este, angya­lom, ragyogóm, csillagom..." S a következő nóta? „Mi-mi-mi-mi­­mi-mozog..." Az ukrajnai fiata­lok vannak előnyben, ők velünk fújják a mi nótáinkat, de mi bi­zony elhallgatunk, amikor az ő derűs dalaikra kerül a sor. Csak a régi munkásdalokat éneklik együtt — ki oroszul, ki magyarul — a két küldöttség tagjai. Hol ez, hol az kezd új dalba. Egyszer csak Jurij Ivanovics Smanyko is fel­áll. Köhécsel egyet, aztán felcsen­dül a hangja: „Ennek a ki barna lánynak dombon van a háza..." S közben a küldöttség tagjai isznak a békére, a barátságra, az egymás iránti megbecsülésre, sze­­retetre. S nehezen akarják észre­venni, hogy közeledik a visszain­­dulás ideje. Jelvények cserélnek gazdát, lapokat kapunk megírás­ra vendéglátóinktól, s aztán in­dulást jelez a vonat. A színes szalagok helyett ott pompázik, illatozik a vonat­ko­csikban a rengeteg virág, s ott díszelegnek a gomblyukakban az újonnan szerzett jelvények. A magyar küldöttség indul vissza Magyarországra, a váltó pedig halad tovább, Moszkva felé. A békéért, a barátságért és a boldogságért... BAJNAI TERÉZ

Next