Fejér Megyei Hirlap, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

1. oldal. 6 millió forintos forgalom Véget ért a fehérvári ünnepi vásár, amelyet egy héten ke­resztül a Székesfehérvári Kiske­reskedelmi Vállalat rendezett meg 50 boltjában. Az egyhetes forgalom eredménye ötmillió 800 ezer forint, ami igen jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy az 1956-os hasonló időszak forgalma, beleértve a kétnapos ünnepi vá­sárt is, összesen négymillió 900 ezer forint volt. A vásár tartama alatt mind az ötven bolt kitett magáért, dolgo­zói mindent elkövettek a siker érdekében. Ezt bizonyítja az a verseny is, amely a boltok között a 83. számú bolt kezdeményezésé­re indult. A verseny első díját, 1000 forintot a Március 15. utcai, 65-ös számú KERAVILL bolt nyerte. Üzletvezető: Mohai Jó­zsef. A második díjat, 600 forin­tot, a Március 15. utcai 2-es szá­mú lakás-textil és divatbolt kap­ta. Üzletvezető: Montskó Flórián. A harmadik díj nyertese, 400 fo­rint jutalommal a 41-es számú üveg­ porcelánbolt lett, amely a vásár tartama alatt különösen a műanyagok árusításával aratott nagy sikert. Üzletvezető: Kehrer Györgyné. A vállalat dolgozói a vásár után is legfontosabb feladatuk­nak tartják, hogy minél jobbá, változatosabbá tegyék a város lakosságának áruellátását. Ezt a célt szolgálja a Liszt Ferenc ut­cában háromhetes időtartammal megnyílt harisnyavásár, ahol mind a nők, mind a férfiak és gyermekek mintegy tízezer pár különböző harisnya között válo­gathatnak. Szeptember 5-én a Modellház tart őszi divatbemuta­tót, 6—11 között pedig a Köztár­saság Filmszínházban lesznek di­vatbemutatók. A „Pillangó“ megyénkben Móricz Zsigmond kisregényét írta át színpadra Gyökössy Zsolt, a színházi szakember felkészült­ségével, művészi érzékével, a színpad és közönség ismeretével. A darabról ezt írja a szerző: „A Pillangó Móricz Zsigmondnak talán a legszebb kisregénye. Rám olyan hatása volt ennek a lírai hangú, drámai mélységű idillnek, hogy mint színházi szakember­ben, egyre elevenebb lett a dra­­matizálás gondolata. Megfogott a, két szegény szerelmes hamvas, üde, bimbózó szerelme, meg az érett szerelem szembefordulása a keserű élet önző, vak paran­csával, amit a sokat nyomorgott szülők képviselnek. Ez a drámai mag adja a darab konfliktusát. És a fiatalság tiszta, erős aka­rattal, hatalmas szerelmi szenve­déllyel győz a mindennapi gon­dok felett. A Pillangót másfél évvel ez­előtt mutatta be a kecskeméti Katona József Színház. Hatalmas irodalmi vihar küzdött a közön­ség tapsvihara ellen. S az elcsen­desedett küzdőtérre most újból felröppen a Pillangó. Nagyon bol­dog vagyok, hogy éppen a Falu­színház sokszáz színpadán szólal meg újra a színdarab. Móricz Zsigmond szellemét, gondolatát és elképzelését valósítottam meg erőmhöz képest ebben a darab­ban és tudom, hogy Móricz Zsig­mond elsősorban azoknak írta ezt a művét, akik a Faluszínház elő­adásait látogatják.’’ A Pillangóban mutatkozik be a Déryné Színház három új tagja: Szlonka Márta és Hollay Bertalan a fiatal szerelmespár és Takács Anna, a legény anyja szerepében. A régi ismerősök közül Czéh Git­tát, Zombori Katót, Fáy Györgyit, Vámossy Böskét, Ács Rózsit, Sza­lay Gyulát, Tapasztó Jánost, Tas­­sy Tamást, Erős Pált és Tordai Gábort látják majd a többi sze­repben. Megyénkben szeptember 3-án Pátkán, szeptember 4-én Enyin­­gen, szeptember 5-én Móron, szeptember 6-án Perkátán, szep­tember 8-án Kálozon kerül be­mutatásra. A Szovjetuniónak van tehát olyan rakétája, újabb leszerelési javaslatokkíd a Londonban folyó tárgyalásokon, amely a Föld bármely pontjára képes eljuttatni atom- vagy hid­rogénbombát — ez a bejelentés, a sikerrel járt kísértet bejelentésé­nek a híre nemcsak a múlt hét, hanem hosszú időszaknak legfon­tosabb nemzetközi eseménye. Néhány nap óta, amióta a TASZSZ szovjet hírszolgálati ügynökség nyilvánosságra hozta a hírt, a sajtó és a rádió napon­ta közölte a bejelentés nemzet­közi fogadtatását, így a kép most már kezd kibontakozni. Érdemes mindenekelőtt össze­foglalni, miről is van szó tulaj­donképpen. A Szovjetunióban kí­sérletet hajtottak végre egy ra­kéta kilövésével, amely rakéta a felbocsátástól .­igen nagy távol­ságra, az előre kiszámított he­lyen ért földet. Hírek szerint a rakéta berepülhető­ távolsága kb 16 ezer kilométer, ami azt jelen­ti, hogy — az Egyenlítő lévén 40 ezer kilométer hosszú — a hatal­mas Szovjetország keleti, illetve nyugati határáról a rakétával el lehet érni a földkerekség bár­mely pontját. A dolog technikai részének méltatása a műszaki emberek, a tudósok dolga. De úgy hisszük, ha csak néhány nap politikai rea­gálását vesszük is szemügyre, ez esetben a politikusok hamarabb értik meg, mit jelent a bejelen­tés, mint a technika emberei. Mert a technika ez esetben poli­tika, mégpedig világpolitika. A Szovjetunió „ősk­orszakáról”, a huszas évekről nem is lehet emlí­tést tenni, mint a technika hazá­járól. Nézzük csak a legutóbbi másfél évtizedet. Az Egyesült Államok­ azzal fejezte be a máso­dik világháborút — és­­ ezzel kezdte meg az atomfenyereres, a zsaroló diplomácia korszakát —, hogy Japánba ledobott két atom­bombát. Akkor kizárólagosságot élvezett e tekintetben. De, amikor ő csak említette a hidrogénbom­bát, a Szovjetunióban egyszerre csak minden hivalkodás nélkül gyakorlatban kipróbálták. S a kí­sérlet sikerült. Azt mondták ak­kor, hogy „egyensúly” jött létre a fegyverkezés terén. De az impe­rialisták mindenkor hozzátették — és ezzel indokolták őrült fegy­verkezési hajszájukat —, hogy a Szovjetunió messze megelőzi a Nyugatot a „hagyományos” fegy­verekben, azaz gyalogságban, tü­zérségben, páncélosokban stb. Az egyensúlyra­ való hivatkozás azt jelentette, hogy a légi és a ten­geri fölényt az imperialisták a magukénak könyvelték el Nos, ez az a sarokpont, ahol most az egész nyugati politikát, diplomáciát át kell értékelni, új­já kell szervezni. Hogy miért? „Hiábavalónak bizonyul az a ka­tonai támaszpontrendszer, ame­lyet az Egyesült Államok oly nagy gonddal épített ki a szocia­lista tábor országai körül” — írta a minap a Romania Libera­­című lap. Márpedig az egész nyugati nemzetközi politika erre épült fel. Arra, hogy nekik támaszpontjaik vannak világszerte, hogy agresz­­szív katonai csoportosulást hoz­tak létre Nyugat-Európában épp­úgy, mint Délkelet-Ázsiában, az­zal a nyilvánvaló céllal, hogy re­pülőterekkel körülkerítsék a Szovjetuniót és a szocialista tá­bort. Csakugyan, ezen támasz­pontokról a mai légierővel el le­het érni a szocialista tábort. El­képzelhető, hány tízmilliárd dol­lárt költöttek ezekre a támaszpon­tokra Nyugat-Németországtól a cs?ngaiseki­sta Tajvant. És ez most kidobott percnek bi­zonyul, mert semminemű fölényt nem biztosít, semminemű jogcí­met nem ad arra, hogy ezekkel sakkban lehessen tartani a diplo­máciai asztal mellett a szocialista országokat. A támaszpontok zö­me ugyanis olyan országokban van, amelyeknek népe azokat az amerikai megszállás, az amerikai imperializmustól való függés egyik ékesszóló jelképének tekin­ti, s amely népek harcot folytat­nak e támaszpontok megszünte­tésére. Ellenben egynéhány raké­taágyú a Szovjetunióban idlér az egész támaszpont-rendszerrel, il­letve többet ér annál. Többet po­litikailag, többet technikailag. Jól tudjuk, hogy a Szovjetunió most is következetesen a békére és a leszerelésre törekszik, amint éppen a rakétasikert bejelentő TASZSZ-nyilatkozat, majd a le­szerelési tárgyalásokon a héten beterjesztett új szovjet javaslatok is célozzák. De azért jellemző a jelenlegi szovjet technikai fö­lényre, amit a New York Herald Tribune említ: „... az oroszok Vegyük, figyelembe, hogy az alább részletezett előterjesztést — híven a szovjet békepolitikához, amelyet­ elvek és nem a fölény érzetei szabnak meg — az a Szov­jetunió tette, amely egyedi bir­tokosa az interkontinentális irá­nyítható rakétának. A javaslat azt mondja: a nagyhatalmak ha­ladéktalanul állapodjanak meg az atom- és hidrogénfegyver-kísér­­letek azonnali és feltétlen meg­szüntetésében, vagy legalább két­­három évre szüntessék meg a kísérleteket. Itt a hangsúly a feltétlen szón van, minthogy a nyugatiak különböző feltételek­hez kötik a kísérletek felfüggesz­tését. A szovjet diplomácia nem ismer, nem kér feltételt, ha arról van szó, hogy az emberiség feje fölül elhárítsa a rádióaktivitás rémét, amelyet pusztán a kísérle­tek is magukban rejtenek, előnye jelentősen megváltoztatja a nemzetközi erőviszonyokat... Jelenleg nincs semmilyen védeke­zési lehetőség a hidrogénbombát szállító interkontinentális irányít­ható rakéták ellen”. Ez a tech­nikai és hadászati fölény: az im­perialista repülőgépeket manap­ság, a radar­készülékek, az érzé­keny műszerek korában előre lehet érzékelni, és le lehet lőni. De a roppant magasságokban — állítólag 80—100 kilométer ma­gasságban — és hihetetlen sebes­séggel száguldó rakéta ellen ez idő szerint semmit sem lehet ten­ni. Ez azt jelenti, hogy a Szovjet­unió jutott most olyan helyzeti előnyhöz, mint aminővel a há­borút közvetlenül követő években az atombomba egyedüli birtoklá­sa révén az Egyesült Államok rendelkezett. Nézzük meg, ho­gyan él ezzel az előnnyel a Szov­jetunió. Úgy, ahogyan egy szocialista ország élhet vele. A kísérletek felfüggesztése re­mélhetően lecsillapítaná a kiéle­zett nemzetközi hangulatot, s ab­ban a légkörben — a javaslat második pontja ezt célozza — megállapodhatnának részletes le­szerelési intézkedésekben, végleg megtilthatnák a tömegpusztító fegyverek alkalmazását, meghatá­rozott színvonalra csökkenthetnék fegyveres erőik létszámát és fegy­verzetüket, és végül ez esetben kölcsönösen megszüntethetik más államok területén fekvő katonai támaszpontjaikat, s e rendszabá­lyok végrehajtását nemzetközi felügyelet ellenőrizné. A kérdés megközelítése tehát szovjet részről az: hárítsuk el először a legnagyobb veszedel­met, amely békés viszonyok közt is veszedelem: a tömegpusztító fegyvereket, és azután hajtsuk végre a többi leszerelő"­ rendsza­bályt. Az imperialisták eddig csökönyösen ellenezték ezt a sor­rendet, mert abból indultak ki, ha a tömegpusztító fegyvereket eltiltják — amelyekben, úgy gon­dolták, ők vannak fölényben —, akkor a Szovjetunió kerül fölény­be a hagyományos fegyverek ré­vén. Ismeretes az is, hogy az im­perialisták azért ellenzik a kül­földi támaszpontok megszünteté­sét, mert — amint ők mondják — ezáltal a Szovjetunió előnyösebb helyzetben lenne, minthogy az Egyesült Államok sokezer kilomé­terre lenne Nyugat-Európától, a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok pedig szomszédságban. Most ez az érvelés már tartha­tatlan. Nem igaz többé, hogy a Szovjetunió csak a hagyomá­nyos fegyverek terén van fölény­ben, s az irányítható rakéta be­vonulásával az sem igaz többé, hogy a földrajzi távolság döntő szerepet játszik a politikában, a stratégiában és a diplomáciában. Mindez azt jelenti, hogy — amint szemlénk elején írtuk — át kell értékelni a nyugati politikát nemcsak az erőviszonyok megvál­tozása miatt, hanem azért, mert a nem hódító törekvésű, hanem a békét tarsolyában hordó szovjet politika előterjesztéseit az impe­rialistákénál nagy­obb katonai erő támasztja alá. Az is nyilvánvaló, hogy a Nyu­gat számára a kivezető út nem a fegyverkezési verseny fokozása, a Szovjetunió utolérése volna — hanem csakis egyetlen egy. Leül­ni a tárgyalóasztalhoz, végre nem cinizmussal és hamis előérzettel, hanem a megbékülés és a meg­egyezés komoly szándékával. A jövő megmutatja, megértik-e Washington, London és Párizs urai, hogy a szovjet interkonti­nentális irányítható rakéta­­el­­röppenése jóval többet jelent, mint ha az ő államférfiaik beszé­dei száguldanak a világűrbe, vagy akár ha száz- meg százezer béke­­galambot­ röpítünk világgá. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP vasárnap, 1957. szeptember . Külföldi fairek A Szovjetunió Legfelső Taná­csának elnöksége V. M. Moloto­­vot, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezte ki a Mongol Népköztár­saságba. V. I. Piszajevet az ed­digi nagykövetet a követség ta­nácsosává nevezték ki követi rangban. (MTI) Nicosia: Az itteni rendkívüli törvény­szék pénteken két fiatal ciprusi görögöt fegyver- és lőszer­ rejte­getés miatt halálra ítélt. Tokió. Kisi japán miniszterelnök má­sodik délkeletázsiai körútján In­donéziát, Ausztráliát, Új-Zélan­­dot, Dél-Vietnamot, Laoszt, Kam­bodzsát és a Fülöp-szigeteket lá­togatja meg. Kairó: Az Al Ahram pénteki jelentése szerint Egyiptom teljes bevétele a Szuezi-csatorna átkelési költsé­geiből felülmúlja a 11 millió fontot. Beirut. A libanoni kormány pénteken 38 szavazattal 17 ellenében — egy tartózkodás mellett — bizalmat kapott. Róma. Haibib Burgiba tuniszi köztár­sasági elnök sajtónyilatkozatában hangoztatta: «Az al­gér­iai prob­léma egyetlen lehetséges megol­dása az, hogy biztosítják az algé­riai lakosság függetlenségi jogát, amint ez más északafrikai népek esetében is történt. Belgrád: Joszip Broz Tito köztársasági elnök pénteken kihallgatáson fo­gadta Leo Mateoszt, Jugoszlávia washingtoni nagykövetét, Peking. A Kínai Népköztársaság elis­merte a Maláj Államszövetséget , Mao Ce-tung elnök és Csou En-laj miniszterelnök üdvözlő táviratot küldött Abdul Rahman őfelségéhez, a Maláj Államszö­vetség legfelső uralkodójához Malájföld függetlenségének ki­­nyilvánítása alkalmából. NAPTÁR 1957. szeptember 1. Névnap: Egyed. 18 évvel ezelőtt támadta meg a fasiszta Németország Lengyelor­szágot és megkezdődött a második világháború. Ezen a napon 1930-ban a buda­pesti munkások is hatalmas for­radalmi megmozdulást rendez­tek. A Szociáldemokrata Párt ál­tal szervezett néma sétát a Kom­munista Párt a proletáriátus ha­talmas harci megmozdulásává vál­toztatta. 1919. szeptember 1-én alakult meg az Amerikai Kommunista Párt. ■— Teljesítménybérezésre térnek át — a kormányhatározat szerint — szeptember 2-től a Könnyűipari Szerszámgépgyár dolgozói. — A szakmunkás utánpótlást saját erőből pótolja a székesfehér­vári Bútoripari Vállalat. A szak­ma elsajátítására 30 tanulót fog­lalkoztatnak jelenleg. — Pénzjutalomban részesül 27 dolgozó — a bányásznapi verseny legjobbjai — a gánti bauxitbányá­ban. — Lánghegesztő és kazánfűtő tanfolyam indul szeptemberben a Gépipari Technikumban. Jelent­kezni lehet az iskolában. — A dülőutak hídjainak javítá­sát kezdte meg a székesfehérvári Vízmű és Kútkarbantartó Válla­lat. — 500 000 forint értékű munkát végez havonta a Fejér megyei Építőipari Vállalat asztalosüzeme. Ebből az összegből például 3200 lakószoba ajtót lehet készíteni.­­ Tanácstagi fogadóórát szep­tember 4-én Sebestyén László és Nagy István tanácstagok tarta­nak, a Megyei Tanács épületében, II. emelet 201. szobában. IIHSp — Szakszervezeti napot tartot­tak a Könnyűipari Szerszámgép­­gyárban, ahol a tagszervezésben és a tagdíjbefizetésben legjobb eredményt elért aktívákat megju­talmazták. 3500 forint értékben fényképezőgépet, töltőtollat és egyéb értékes ajándékot osztottak ki. — Új tekepávát készítettek a napokban a bányásznapi szórako­zásra a kincsesi bauxitbányánál. — A Béke-téri általános iskolá­ban szeptember 2-án délután 6 órakor lesz a tanévnyitás. Az ig­az­­gatóság és a nevelőtestület szere­tettel várja az iskola tanulóit és a szülőket. — Tiltakozó gyűlést tartottak az ENSZ ötös bizottságának je­lentése ellen Sztálinvárosban a Szállító és Rakodási Vállalat, a Tűzrendészet KISZ fiataljai. Til­takozó táviratukat sok száz fiatal aláírásával a városi KISZ bizott­sághoz küldték. Betörés, lopás Csütörtökön a kora délelőtti órákban barnaruhás, ismeretlen férfi hatolt be­ az Álmos Vezér utca­i Liget­ tér egyik házába, ahova a nyitvahagyott udvari ablakon keresztül jutott be. A lakásban magához vett 3000 fo­rintot, három órát, egy arany­nyakláncot és még ezen felül összecsomagolt nagyobb mennyi­ségű fehérneműt és ágyneműt. A ház lakói dolgoztak, iskolásgyer­mekük is távol volt a betörés idején. Később, amikor gyerek hazaérkezett, észrevette, hogy va­laki feldúlta a szobát. A betörő az ablakon keresztül távozott és a Kadocsa utcában is megkísérel­te a betörést. Ott azonban otthon találta a ház tulajdonosát. Ijed­tében ottfelejtette aktatáskáját, amelyben betörőeszközeit tartotta. A rendőrség megindította a nyomozást.

Next