Fejér Megyei Hirlap, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-01 / 229. szám

A városi tanács VB ülése lakásépítésről közművesítésről parcellázásról határozott A székesfehérvári tanács Végrehajtó Bizottsága pénteki ülésén megtárgyalta a város la­kóinak saját lakásépítési tevé­kenységét és az ezzel kapcsolatos problémákat. A Végrehajtó Bi­zottság tagjai megállapították, hogy némelyekben még mindig meg­van az a szemlélet, hogy tel­jes mértékben az állammal akar­ják kiszolgáltatni magukat,­­ például az egyik lakásigénylő al­bérletben lakik, de Pannónia mo­torja van és nem is hajlandó le­mondani erről annak érdekében, hogy saját maga oldja meg la­kásproblémáját. De általában a saját házépítés vágya fokozódott és egyre több gondot okoz az építtetni szándékozók telekhez juttatása is. Most kezd megoldód­ni ez a probléma, mert az úgy­nevezett Jezsuita dűlő középré­szén a város 43 telket kiparcellá­zott és ezeket eladja, valamint további telkek parcellázása kez­dődik meg a közeljövőben. Az eladást majd az OTP bonyolítja le, a négyszögölenkénti legalacso­nyabb vételárat a Végrehajtó Bi­zottság 30 forintban szabta meg — figyelembe véve, hogy a sza­bad forgalomban eladott telkek négyszögölét 60—80 forintért ve­szik. A telekigény nagy és csak azoknak kell telket eladni, akik­nél biztosítottnak látszik, hogy azonnal elkezdik az építkezést és nem spekulációs, vagy egyéb cé­lokból vásárolnak telket. Az anyagellátási problémák megtárgyalása után a Végre­hajtó Bizottság foglalkozott a már egész városnegyedeket alko­tó új, saját házak közművesíté­sével, vízzel és villannyal való el­látásával, és megállapította, hogy a hatalmas költségek miatt nem lehet olyan gyors a közművesítés, mint az új házsorok, utcák kiala­kítása. Éppen ezért akarják pon­tos tervezéssel és szigorú ellen­őrzéssel elérni, hogy egy-egy új utca valamennyi telkén közel, egyidőben épüljenek fel a házak, mert így hasznosabban lehet ki­használni a közművek vezetékeit. A Végrehajtó Bizottság határo­zatba foglalta azt, hogy elsősor­ban azoknak az utcáknak sza­vazzanak utat és vízvezetéket, amelyek lakói nagyarányú társa­dalmi munkával vállalják előse­gíteni a megvalósítást. Alapos vita után a Végrehajtó Bizottság tagjai leszögezték, hogy ezentúl sem engednek építkezni a távlati városrendezési tervben emeletes építkezésre kijelölt te­rületeken, mert a pillanatnyi egyéni érdekek figyelembe véte­le nagy károkat okozna. A város már így is nagyon kiterjedt és nem mondhatunk le a belváros­ban építendő, a helyet nagyon jól hasznosító emeletes házakról Egy évtized nem sok egy város életében, de a munkája sok em­beröltőre befolyásolja a város képét. S minket aztán ne szidja­nak úgy az utódaink a város ala­kításáért, mint ahogy mi emle­getjük néha elődeinket. Van arra is mód, hogy valaki saját ingatlant építtessen a vá­rosban. Az OTP városunkban is bonyolít le társasház építési ak­ciót. Az ebben résztvevők köl­csönt kapnak az államtól, — (ebből a kölcsönből épül fel a társasház) — és a kölcsönt né­hány éven belül visszafizetik a lakástulajdonosok. A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága még sok részletprob­lémát beszélt meg és határozatot hozott a tárggyal kapcsolatban. — ülésével jelentősen elősegítette a sajátház és saját lakás építés fellendülését. a Élüzem lesz-e MÁV Fűtőház ? A székesfehérvári MÁV Fűtő­­ázban egyre sikeresebben küz­­dnek az őszi csúcsforgalom b­­­onyolításáért. Eddig sikerült­iztosítani a három és félnapos acsifordulót, ugyanakkor a más­­ikra húzódó kocsi javítások is tkaszámban vannak, ami egyik­­feltétele a gyors és jó szállá­­snak. A fűtőháziak eddigi munkájuk­ul tartják az élüzem-szintet és imoly az elhatározás, hogy a ne­ed­ik negyedév végére elnyerik büszke kitüntetést. Ehhez i­s pénz is dukál majd, érdemes­­ küzdeni. AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM.­ÁRA 50 FILLÉR KEDD, 1957. OKTÓBER 1. bnjos volt a barátom tmbaton elhatároztuk, hoffy nap kirándulunk. Meg­­oltunk, hogy 7 órakor ta­­runk. A vonat ugyan csak ez indul, de Géza barátunk késik, s éppen ezért egy előbbre tettük a találkozás­t megfenyegettük, ha most is, 5 liter bort fizet.­ap reggel 7-kor, mikor ás felé mentünk, Géza lesen járkált az állomás­on, s integetett nekünk, k órájára nézett. Ejnye, és ez a Géza, odaértünk, incselkedni vele. Lám. 5 liter • is pontos tudsz lenni. Azonban idegesen mond­­­1ő a viccelésre, lekés­­•tot, s mutatta óráját, két perc múlva. Mi is az óránkat, egy órá­­n volt, mi visszaigazítottuk z időt, Géza pedig Megszépült a polgárdi iskola A fürge asszonykezekkel ne­héz fevenni a versenyt. Mintha szakmájuk lenne a malterkeverés. A régi vakolat lehull, s az épület „sebeit” vidám kőművesek gyó­gyítják. A székesfehérvári járás legna­gyobb községének, Polgárdinak csinos házai között bizony az is­kola nem a szépségével hívta ma­gára figyelmét. Bármennyire sze­rettük volna már előbb is tataroz­ni, pénzt nem kaptunk rá. A szü­lőkhöz fordultunk segítségért, akik meghallgattak bennünket. A köz­ségi tanácstól, a községfejlesztési alapból kaptunk cementet, me­­szet és homokot, a többi munká­latokat szülők, tanácsi dolgozók, iparosok, pedagógusok végezték el társadalmi munkával. A közös összefogással mintegy 12 ezer fo­rint értékű munkát végeztek el. A 3-as számú iskola megszépült, bár tavaszra is maradt tenniva­lónk. Az önzetlen segítségre ak­kor is számíthatunk, de reméljük, hogy felsőbb szerveink is támogat­nak bennünket. A község ifjú pol­gárai nem maradnak hálátlanok. Jó tanulmányi eredményeikkel mondanak hálás köszönetet a szép iskoláért, minden segítőnek. Pénzes Joachim alt iskola igazgató Már kezdetben kije­lentem, hogy nem Pus­kás ballábáról kívánok elmélkedni, hanem egy fehérvári hírességről, ez pedig a kacsafertály. Miért jutott éppen most a kacsafertály az eszembe? Talán azért, mert olvastam lapunk egyik számában a Ven­­déglátóipari Vállalat igazgatójának mnycsik­­landózó elmélkedését? Mi tagadás, ezért is, de a lényeg maga az Ínyenc falat volt. Tegnap vidéki isme­rőseimmel közeli isme­retségbe kerültünk a he­lyi hírességgel. Úgy történt, elhatároz­tuk: eszünk egy híres fertályt, hadd lássák az eladók — kedveljük a fehérvári hagyományo­kat. Kiszemeltünk három kicsiny, de gusztusosan piros, zsírtól csöpögő fertályt. Az eladó néni hama­rosan becsomagolta a három fertályt, s mo­solyogva kérte a 45 fo­rintot. — Mi megrökö­nyödve néztünk. Észre­vette ezt az asszonyság, mert huncutul megje­gyezte, maguknak ked­vezményesen adom. Mit csinálhattunk mást, sóhajtottunk egyet, a hagyományokért ál­dozni kell és fizettünk. Ha már 45 forintot fizettünk, gorv’-ituk, megnézzük, máshol is ilyen drága a hagyo­mány? S bizony ilyen áron, helyenként még drágábban kínálták a fertályt. Ízletes volt a fertály, nem tagadjuk, de ami­kor ettük, kesernyés ízt is éreztünk szánkban. Három óra múlva el­mentünk a nem olcsó árairól híres Fekete Sas étterembe. Ettünk há­rom ízes sertéspörköltet, salátával, itt is 45 forin­tot fizettünk — pedig a "luss" még öt szá­zalék filőpótlékot is szá­mítottak. Nem értek a hagyo­mányokhoz, a vendég­látóiparhoz, a kacsafer­tályért sem vagyok oda, különösen azóta, hogy megtudtam az árát. De tekintettel arra, hogy öregbíteni szeret­ném történelmi emlékű városunk hírnevét, ké­rem az illetékeseket, hogy járjanak közbe és intézkedjenek, hogy a kacsafertály ára megkö­zelítőleg illjen költség­­vetésünkbe. Ha úgy gondoljál­, hogy ez csak egyéni sé­relem, akkor kérem ne intézkedjenek, én meg­élek valahogy sertés­­pörkölttel is. B. DRÁGA HÍRESSÉG A pákoz­diak sikere Az Ércbányászati Feltáró Vál­lalat pákozdi üzemének dolgozói nagyszerű munkát végeztek a harmadik negyedévben: a negyed­éves tervet már szeptember 16-án teljesítették. Azóta újabb sikere­ket értek el a fluorit termelésé­ben és felírásban. A termelés mellett elvégezték az elmúlt hónapban az ereszke felújítását, a bázak felépítését és a hálózat javítását. Ezen munkák elvégzése jó irányban érezteti majd hatását a termelésben a negyedik negyedévben, már ezzel is biztosították az éves terv jó befejezését. Dicséret a pákozdi ércbányá­szoknak a szép helytállásért! A pákozdi emlékműnél Ti­ezedszer ünnepelték lélek­­emelő ünnepség kereté­­ben nagy tömegek a Néphadse­­­reg Napját a pákozdi 48-as em­lékműnél, ahol 109 esztendővel ezelőtt a nép hadserege diadal­mas csatáját vívta a többszörös­­ túlerővel, a császári zsoldos had­sereggel szemben. Pákozd és Su­­koró között, a magas dombtetőn­­ emelkedő 48-as emlékműhöz­­ messzi vidékek lakói az idén is ellátogattak. Ki kerékpáron, ki­s motoron, gépkocsin jött Pákozd­­­ra, de sok százan, ezren érkeztek .Fehérvárról. Ott láttuk az úttörő­ház fiataljait is csapatzászlójuk alatt. Verőfényes napsütésben nagy­­ tömeg előtt folyt le a koszorúzási­­ünnepség. A kivonult honvéd díszőrség ünnepélyesen fogadta­­ Úszta Gyula vezérőrnagyot, a­­ honvédelmi miniszter első helyet­tesét. A Himnusz hangjai után a­­ Kossuth induló dallamai mellett­­ folyt a koszorúzás. A legelső ko­szorút a Néphadsereg nevében­­ Úszta Gyula vezérőrnagy he­­l­­yezte el az emlékmű talapzatán.­­ Majd a megyei pártbizottság, a­­KISZ, a különböző tömegszerve-­­zetek, köztük a Hazafias Népfront­­ koszorúját is elhelyezték az em­­­­lékművön. Koszorúkat helyeztek az emlékmű talapzatára a székes­­fehérvári üzemek dolgozói is. A munkásőrség koszorúja — az idén első alkalommal — került a 48-as emlékműre. Majd felhangzott a Klapka-induló és a díszőrség el­vonulásával befejeződött a pá­kozdi emlékműnél a „hivatalos" koszorúzási ünnepség. Nem sokkal később megkezdő­­dött a sokféle látványos sportbe­­mutató és szórakozás. Előbb a motoros és vitorlázó műrepülők mutatványaiban, az ejtőernyősök ugrásaiban gyönyörködött a nagy tömeg Majd a motorosok terep­­gyorsasági versenyét kísérték nagy figyelemmel és izgalom­mal. A MOHOSZ fiataljainak jár­őrversenyét is nagy tömeg nézte végig. Az összetett versenyben öttagú csapatok vettek részt. A csapatok tagjainak nemcsak gyor­saságát, de rugalmasságát és ügyességét is próbára tette az összetett verseny. Az idén először az ijjász-sportot is bemutatták az emlékmű közelében. Ennek a sportnak a közönség köréből is több követője akadt. Délután színes, kulturális műmű­sor szórakoztatta a pákozdi em­­lékmű körül egybesereglett dol­gozókat, akik vidáman, jókedvvel szórakoztak ezen a szép szep­tember végi vasárnapon. Nagyszabású értelmiségi találkozó Mórott — Megnyitották a Hazafias Népfront értelmiségi klubját — Alig egy hete döntöttek, s szombaton már kifestett, barátsá­gos művelődési ház és családia­san berendezett klub várta a mó­ri járás értelmiségi dolgozóit. Bá­nyamérnökök és pedagógusok, párt és tanácsfunkcionáriusok, orvosok, ügyvédek jöttek el, hogy birtokukba vegyék a Hazafias Népfront kebelén belül működő értelmiségi klubot. Szép számmal jelentek meg vendégek Budapest­­ről és Székesfehérvárról is. Az avatóünnepség elnökségé­ben helyet foglalt Dávid Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára, Han­­kó János elvtárs, a megyei párt­­bizottság tagja, Csóka János elv­társ, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Klujber László elvtárs, a járási pártbizott­ság titkára, Kusnyér Zoltán elv­társ, a pusztavámi bánya főmér­nöke, Kasnyik János elvtárs, a gánti és iszkaszentgyörgyi bauxit­bányák igazgatója és Morgen­stern Gyula elvtárs, a balinkai bányák igazgatója. Dr. Végh Gézának, a Hazafias Népfront járási bizottsága elnö­kének megnyitó szavai után Klujber László elvtárs emelke­dett szólásra. Elmondta, hogy a klub a járás párt, tömegszervezeti és kulturá­lis vezetőinek kezdeményezésére jött létre. Ezzel az értelmiségiek régi vágya teljesült. A klub fel­adata lesz a járás értelmiségi dolgozóinak összefogása, szakmai továbbképzése, szórakozása. Hosz­­szasan fejtegette Klujber elvtárs a móri járás értelmiségi dolgozói­nak októberben—novemberben ta­núsított magatartását. A többség híve maradt a proletárdiktatúra államának, de egyesek súlyosan vétet­ek a népi hatalom ellen. Külön elismeréssel szólott a balinkai és pusztavámi szénbá­nyák műszaki vezetőinek helyt­állásáról. Az előadó elmondta továbbá, hogy a szocialista és a kapitalis­ta társadalmi rendszer társadalmi és politikai versengéséből csak az értelmiség tevékeny közreműkö­désével kerülhet ki győztesen a szocializmus. A párt so­kat vár az értelmiségiektől. A klubban fej­leszthetik tudásukat, új módsze­rekkel kísérletezhetnek. A nagy tapssal fogadott avató­beszéd után felszólalt Dávid Fe­renc elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. — Az ellenforradalom gazdasági kártevése széles körben ismert, összegben kifejezhető. Felmérhe­tetlen azonban az a kár, amit az emberek szívében-lelkében oko­zott. Éppen ezért a legnagyobb türelemre, jószándékra, meggyő­ző felvilágosító politikai munkára van szükség, hogy az embereket újra felsorakoztassuk nemes cél­jaink megvalósítása érdekében. — Sokan kérdezik, van-e szük­ség a Hazafias Népfrontra? Ilyen­kor természetesen a régi nép­front-politikára gondolnak, ahol túltengett a formalizmus, a szó­lamszerűség. Nem ilyen nép­frontról van ma szó. Olyan nép­frontról, amelynek célja, tartal­ma, a nemzeti egység megvalósí­tása. S ez történelmi és társadal­mi szükséglet. A közeljövőben olyan népfrontpolitika alapjait vetjük meg, amelyben benne lesz a nép akarata és kívánsága, hangoztatta Dávid elvtárs. A beszédek elhangzása után színvonalas kultúrműsor kezdő­dött. A megyei tanács szimfo­nikus zenekara — Enge János vezénylésével — Lehár Ferenc és Kálmán Imre operettjeiből adott elő. Művészi előadásuk elismerő, forró tapsra ragadtatta a többszáz főnyi hallgatóságot. Felléptek még népi táncszámaikkal a móri művelődési ház leányai is. Az előadást társasvacsora és táncmulatság követte. A poharak­ban a Móri Ezerje csillogott, amely jövőre a brüsszeli világkiállítá­son szerez majd újabb hírnevet Mór szorgalmas lakosságának. A Hazafias Népfront második vidéki értelmiségi klubja meg­nyílt tehát. A járás értelmiségi dolgozóin a sor, hogy minél rövi­­debb időn belül megteremtsék az élénk, mindenki hasznára váló klubéletet.

Next