Fejér Megyei Hirlap, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-01 / 229. szám
Kedd, 1957. október 1. Határidőre teljesítette exporttervét a könnyűfémlmű A Székesfehérvári Könnyűfémmű dolgozói hónapról hónapra becsülettel teljesítik exporttervüket is. Az üzem számos külföldi államba exportálja gyártmányait, így a termékek eljutnak Finnországba, az NDK-ba, Bugáriába, Romániába, Csehszlovákiába, Izraelbe. Szeptemberben is sok hengerelt árut szállítottak az említett országokba és a jó munka eredményeként a gyár határidőre teljesítette exporttervét. Készül az üzemben préselt anyag is exportra, de ezek közvetett úton kerülnek — az alumíniumipar készáru termékeként — számos külföldi országba. Dicsérendő, hogy a könnyűfémmű dolgozói az elmúlt hónapban is eleget tettek az exportkötelezettségeknek, jóllehet az előzőekhez viszonyítva nagyobb volt a megrendelési tétel és a létszám, műszaki adottság nem változott. Gyorsan intézkedtek A közelmúltban közöltük Szentgyörgyi Ferenc, a Vadásztölténygyár dolgozójának levelét, melyben panaszolta, hogy a feleségét — aki ugyancsak abban a gyárban dolgozik — nem akarják a háromműszakos munkabeosztásból egyműszakosra helyezni, így kisgyermekük otthon van bezárva a lakásban, mivel nem veszik fel az óvodába. A napokban választ kaptunk Szentgyörgyi Ferenctől és a következőket írja: „Köszönetet mondok a Fejér megyei Hírlap Szerkesztőségének, hogy helyet adott a lapban levelemnek és annak nyomán elintézték a két hónapig húzódó problémánkat. Most már feleségem egy műszakban dolgozik másik üzemben. Ugyanakkor gyermekünk napköziben van, bár nem a gyár, hanem a városi tanács óvodájában. A segítséggel bizalmat nyertem a Hírlap iránt és látom, hogy a lap foglalkozik az emberek problémáival, igyekszik segíteni. Ezután is kapcsolatban akarok maradni a mi újságunkkal“. Megjegyzésként csupán annyit: az illetékesek nélkül nehezen oldódott volna meg a levélíró problémája, ezért mi is köszönjük a gyors intézkedést és példaként állítjuk az esetet, hogyan kell törődni a dolgozók mindennapos ügyeinek elintézésével. EJÉR MEGYEI HÍRLAP MOSZKVÁBAN, A BÉKE VÁROSÁBAN Tíz napot töltöttek a Szovjetunióban. Ez az idő kevés volt, hogy mindent megnézzenek, de ahhoz elég, hogy meggyőződjenek a szovjet nép törhetetlen akaratáról, amit a béke megvédéséért fejtenek ki, s ahhoz is elég volt, hogy érezzék a kis népek iránti szeretetüket. — Lépten-nyomon ezt tapasztaltuk — meséli Erdész József elvtárs, a békevonat 300 tagú küldöttségének egyik tagja, akik a szovjet Béketanács meghívására 10 napot töltöttek Kievben és Moszkvában. — A tapasztalatokról, az élményekről nehéz röviden beszélni, már a fogadtatásnál éreztük a szovjet nép őszinte barátságát. — Nagyon kedvesek voltak hozzánk a szovjet elvtársak. A program összeállításánál figyelembe vették kérésünket, hova szeretnénk menni és mit szeret- nénk látni. Felejthetetlen számunkra a Sevcsenkó képtár kiállításának megtekintése Kievben, ahol már felkészültek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára. Többnyire Lenin elvtárs életét, munkásságát ábrázoló képeket, szobrokat láthattunk. — Sokat hallottunk már a moszkvai híres Lomonoszov egyetemről, megtekintése mégis bámulatba ejtett bennünket. A 34 emeletes épületóriás élő bizonyítéka a szovjet nép proletárinternacionalista szellemének. 22 000 hallgató között 61 nemzetiségű nép fiai tanulnak, fehérek, sárgák, feketék, egyenrangú felekként. Ellátogattunk Moszkvától körülbelül 30 kilométerre fekvő Lodzs (Fénysugár) kolhozba is. Majd minden második falusi ház tetején televízió-antennát láthattunk. A kolhoztagok főleg állattenyésztéssel és konyhakertészettel foglalkoznak. Megelégedettek, négy kolhoztagnak van személygépkocsija. Élmények tapasztalatok. A sok látnivalóhoz kevés volt az idő. A küldöttség tagjai többször az éjszakát rövidítették meg, hogy még jobban megismerjék a béke városát, Moszkvát. Az ipari és mezőgazdasági kiállításon csodálattal szemlélték a szovjet ipar és mezőgazdaság nagyszerű vívmányait. A küldöttség tagjait meglepetésszerűen, de örömmelérintette, hogy a moszkvai városi békebizottság kérésére Szuszlov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára fogadta és elbeszélgetett a magyar békeharcosok küldötteivel . A szeretet és az örök barátság jegyében búcsúztunk Moszkvától. Nagyon sajnáltuk valamennyien, hogy látogatásunk végéhez értünk, hogy el kell válni kedves barátainktól. Amit láttunk, soha sem felejtjük és elmondjuk másoknak is, hogy még jobban megismerjék a szovjet nép alkotó erejét — fejezte be nyilatkozatát Erdész elvtárs. Évi tízmillió forint többlet jövedelem Mit jelent a kötelező tejbeadás megszűnése és a tejtermelés fokozása Fejér megye parasztságának ? A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tavaly őszén hozott rendelete, mely a kötelező beadás megszüntetésével a tejbeszolgáltatást is megszüntette, termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságnak igen nagy helyeslésével találkozott. Népi demokráciánk ellenségei akkor abban reménykedtek, hogy parasztsárki egy része nem fogja szabadon el-adni az államnak felesleges terményeit és ez súlyos gazdasági nehézségeket idéz elő az ország ellátásában. Dolgozó parasztságunk átérezte az érdekében tett intézkedések jelentőségét és fokozott termelési kedvet látott munkához. A kenyérabona állami szabad felvásárlóinak igen szép eredményei mellet ezt bizonyítják a Fejér- és Komcom megyei Tejipari Vállalat taasztalatai is a tej szabad felváltásának területén. A Vállalat t csarnokaiban és üzemeiben havnta beérkező tejmennyiség nem tér el lényegesen a tavalyitól, mikor még kötelező tejbeadást kellett biztosítani a tejellátó fontos kérdését. Jellemző, hogy a vállalat 1957. III. negyedévi ősén feszített felvásárlási terve augusztus hónapban 103,1 %- teljesítette, szeptember hónában pedig előreláthatólag 104 -ra fogja teljesíteni. Az állam tejgyűjtőknek eladott tejből a rrrrye parasztsága a tavalyinál sokal magasabb jövedelemhez jt. Ha összehasonlítást végzünk a núlt esztendőben a kötelezően beadott tejért fizetett öszszeggel, akkor azt látjuk, hogy 1957. évben, éves viszonylatban majdnem tízmillió forint is többet fizet a vállalati tejet szállító ■gyéni gazdák és termelőszövetkezti tagoknak, mint tavaly. A Tejpari Vállalat 2.30 Ft-os alapárral ■eszi át literenként a tejet és 3.4j-os zsírszázalékon felül még 0.százalékonként 5.4 fillér felárat fiet Ezen kívül 1957. október 1-től íjliterenként 20 dkg. korpát isap a termelő 150.5 Ft-kénti ron. A tejtermelés fokozásával ,hát a megyében megvan mindenhetőség ahhoz, hogy parasztjajuk ezen jelentős jövedelmét tölle fokozza. Elsőrendű feladatnak ill most tartani az állattenyészs fejlesztését, kiváló, jól tejelő tehenek beállítását. A megyében ki kell alakítani a magas színvonalú tejkultúrát, a tehénállományt pedig törzskönyvezett egyedektől származott te■ szöszökkel kell fejleszteni. Nálunk az állami tejgyűjtőkön észtül állandó propagandát folytat a termelők körében, hogy a jól tejelő egyedeket törzskönyveztessék le és vásárlás útján kizárólag törzskönyvezett teheneket vásároljanak. A törzskönyvezett tehenek nemcsak több, hanem jobb minőségű, magasabb zsírtartalmú tejet adnak, tehát tartásuk sokkal kifizetőbb. A Tejipari Vállalat pedig az Élelmezésügyi Minisztérium rendelkezése értelmében a törzskönyvezett tehenek után beadott minden liter tejre 30 dkg. korpát biztosít a termelőnek 150 Ft. q-kénti áron. Tehát a törzskönyvezett állatok gondos kiválasztása és a tőlük származó borjak felnevelése mind a népgazdaság, mind parasztságunk érdeke Beszédes számok bizonyítják, hogy a törzskönyvezett, jól tejelő tehenek tartása jelentős jövedelmet biztosít termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztságunknak. A pátkai gazdák közül 1957. augusztus hónapban Császár István 2.425 Ft-ot, Kántor Mihály 1.777 Ft-ot, és Csik János 1.644 Ft-ot kapott az állami tejgyűjtőnek eladott teje után. 1957. augusztus hónapban Lovasberényben Bori István 1.601 Ft-ot, Kajászón Rákosi István 2.081 Ft-ot, Tabajdon Simon András 1.996.40 Ft-ot, Tácon Kovács János 1.301.76 Ft-ot, Kőszárhegyen Kádár György 1.508 Ft-ot, Hantoson Horváth Sándor 2.000 Ft-ot kapott a tejcsarnokba szállított tejéért. Mindez bizonyítja, hogy érdemes tejet termelni és minél nagyobb mennyiségben állami szabad felvásárlási áron a tejgyűjtőknek átadni. A megyében lévő termelőszövetkezeteink egy része szintén megértette, hogy egyik legjobb jövedelmi forrása az állattenyésztés, s ezen belül a tejtermelés. Például a vértesacsai „Vörös Október” Termelőszövetkezet 1956. évben közel félmillió forintot kapott a Tejipari Vállalatnak eladott tejéért, s ezen kívül 632 g. korpajuttatásban részesült. 1957. augusztus havában több mint 20.000 forint tejpénzt vett fel az állami tejgyűjtőtől. Augusztus hónapban az Úttörő Tsz Seregélyesen 11.234 Ftot, a Petőfi Tsz Zámolyon 10.324 Ft-ot és a Rákóczi Tsz Pázmándon 10.128 Ft-ot kapott az állami tejgyűjtőbe beadott teje után. A tejtermelés fokozása tehát a termelőszövetkezeteinknek és egyénileg dolgozó parasztságunknak elsőrendű érdeke. Megyénk parasztsága saját jövedelmének növelése és a munkásparaszt összefogás szellemében átérzi a tiszta, higiénikus tejtermelés fokozásának, az állattenyésztés fejlesztésének jelentőségét és a Tejipari Vállalat és más szervek dolgozóival karöltve olyan eredményeket fog biztosítani, hogy a megye tejtermelése országos szinten is az első helyre kerüljön. Zentai Zoltán, a Fejér- és Komárom megyei Tejipari V. igazgatója 1-3 ÓRAMUTATÓK (20.) Most, amikor megtalálta a diverzáns nyomait csak egy gondolata volt minél gyorsabb ütemben folytatni az üldözést. De lábai ólomnehezen süllyedtek a mocsárba, ereje elhagyta. Először saját magával kellett harcba szállnia, hogy legyőzze fáradtságát, éhségét, és azt a vágyat, ami alvásra késztette. Időnként úgy tűnt Karacupának, hogy erős, izmos lábai és vaskezei nem is az övé. Minél tovább ment, annál nehezebben tudott parancsolni fáradt lábainak, kezéből mindenáron ki akart csúszni a póráz, feje megcsuklott, szemei előtt elsötétedett a tajga. A nyomvadász csipkedte húsát, harapdálta cserepes ajkát és igyekezett gondolatát saját fájdalmáról Ingusz gyötrelmeire terelni. Sárosan, megtépve, lefelé konyuló fülekkel, lassan lépkedett Ingusz, majd leült a földre, és panaszosan nézett a határőrre. A kutya szemei kérve kérték Karacupát, hogy vegye a vállára, és vigye keresztül az ingoványon és a nádason. Átkulcsolva — mint a kisgyerek — Karacupa nyakát, meleg lehelletét gazdája arcába fújta, ezzel mintegy elhajtva a szúnyogok hadát. Karacupa nyomra forgott az öbbségtől, száraz ajka vizet kívánt, lábai felmondták a szolgálatot. Leült egy gyökereivel felfelé meredező kidőlt fa törzsére és lehúzta megtépázott, sáros csizmáit. Kellemes volt meztelen, égő talnának a hűvös fű, de amikor belegázolt a mocsaras nádasba és lábfejét elöntötte az iszapos hideg víz, egész testében megrázkódott. Lépésről-lépésre rosszabb volt: kemény, kavicsos talaj következett, szúrós bokrokkal benőve. Minden mindegy volt, üldözni kellett az ellenséget, meg kellett nyerni a perceket, az órákat... A Nagy — ahogy a második banditát nevezte Karacupa — a sportedző pontosságával osztotta be erejét, kímélte magát. Nem mulasztotta el, hogy ne hajtsa fejét egy útközben eső forrásra, hogy ne gyűjtsön bogyókat, vagy hogy ne lőjjön le egy útjába kerülő madarat és ne süsse meg a tűzön. Pihent, dohányzóst, ételt készített magának. Míg a diverzáns pihent, vadászott, ételt készített, addig Karacupa harcolt az időért, a percekért és másodpercekért, megfosztotta magát alvástól, és evéstől. Ott, ahol a bandita kényelmesen alátartotta arcát a szikláról lehulló vízesésnek, vagy ahol aludt, Karacupa csak éppen egy korty vizet nyelt, megmosta összekarmolt véres arcát, és rohant tovább. A nyugvó nap rőt fénye megcsillant a sás között megbúvó víz tükrében. Szúnyogfelhők keringtek a bokrok felett .A nap lebukott, és egyszerre sötét est borult a tajgára. Karacupa várta már ezt a nyugtalanító pillanatot. Gondolkozni kezdett, hogyan is menjen tovább a sötétségben. Az ösvényen? hisz nem is látni! Vagy tán a csillagok után igazodjék? Azokat sem lehet látni, a magas fák, a sűrű indák és a liánok eltakarják a csillagos eget a szem elől. Minden reménye Ingusz volt: egyedül a kutya tud tájékozódni a sötét éjszakában. Ingusz dühösen kaffogott és fáradtan húzta a pórázt. Megállt, visszahökölt és néha Karacupa lábához bújt menedéket keresve az ismeretlen éjjeli ellenség ellen. Az éjszaka sötétjében tüzecskék csillogtak. Kismadár repült el a fejük felett. Lábuk alatt valami megzizzent. Az óra foszforeszkáló mutatói lassan haladtak, sokkal lassabban, mint ahogy Karacupa szerette volna: tíz perc ... húsz... harminc.. Mennyi gyötrődés ilyen rövid idő alatt! Ingusz hangosan felnyüszített, amikor közelükben egy éjszakai vad rohant el, vagy amikor meghallotta a sakálok üvöltését. Ő haladt elől és vezette Karacunát. Az óra mutatói jelezték az első megnyert órát, aztán a másodikat, harmadikat. Még nem pirkadt a hajnal, amikor Karacuna már tudta, hogy a banditát még az éjszakai táborhelyén leli. (Folytatjuk.) Két nap alatt egy vagon hal Az őszi lombhullással egyidőben itt van az őszi nagy halászat ideje. A Pusztaszabolcsi Állami Gazdaság tizennégy halastavának egyikében, a liva-majori felső tóban megkezdődött a „halszüret”. Mert van itt hal bőven. Pedig három évvel ezelőtt még csak 150 mázsányi volt a zsákmány. A haltenyésztés fejlesztésével már tavaly is többszörösére emelkedett a hozam. 1956. őszén hét vagonnal többet halásztak. De lehetett volna több is, ha az ellenforradalmi események miatt valamennyi halastavat idejében kihalásszák. A halgazdaság dolgozóin kívül az idén is „külső” segítségre van szükség. Pariszabolcsiak és adonyiak segítenek itt a halászoknak. Ők is gumicsizmát húztak, s húzzák a kerítőhálót a leeresztett vizű tóban. Az első húzások 20—30 mázsát is hoznak. A többiek már kevesebbet. De azért az első két nap zsákmánya, megvan egy vagorynyi. A parton szaporán válogatják szét fajták és ormság szerint. Egyik kádba a pontyok, a másikba a süllőkarcsák, vagy a kárászok kerülnek. Kosarakban hordják szét a „telelőkbe” a halászzsákmány egy részét. Másik része gépkocsira kerül, s indul a fogyasztókhoz. Az első húzásokból a székesfehérvári piac kap. Oda indul megrakottan a tehergépkocsi. Egy-két nap és a pusztaszabolcsi hal a fővárosi piacra is eljut. A pusztaszabolcsi halászok pedig tovább folytatják az őszi halászatot a következő tóegységeken, öt-hat héten át, amíg végig nem halásszák mind a tizennégy halastavat. A „segítők” között ott van Józsa Pali bácsi is, az első nyugdíjas halász. Elhozta a szíve a vízi aratásra. Lábai már nem tapossák a tófenék iszapját, hanem a parton, a válogatók között sok évtizedes gyakorlattal gyorsan válogatja szét a halakat. S ha kifogyott egy-egy félórára a válogatnivaló, s a fiatalok a tóban húzzák a hálót, az öreg szívesen készít nyársonsültet társainak. (SzP) ! 1. oldal Székesfehérvári Köztársaság filmszínház szeptember 26-tól október 2-ig: A koldusdiák (német). Székesfehérvári Petőfi Filmszínház szeptember 30-tól október 2-ig: Don Jiiaji (francia). Sztálinvárosi Dózsa Filmszínház szeptember 27-től október 2-ig: Csodacsatár (magyar). Sztálinvárosi Szabadság Filmszínház szeptember 30-tól október 2-ig Az ördög szépsége