Fejér Megyei Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

0T • s * • Világ proletárjai egyesüljetek! -rjA aX TnMxtitjpx ry- V p­­r '.fi v • - ’rrfy. .'•if ■' !»%■ if/' ,i,. . .'•« `*' * * / út ja *&*†#*» én- ‘Itm ír VVFOT.’/AM 27. SZÁM.­ARA: 60 FILLÉR SZOMBAT. 1958 FEBRUÁR L ÍT* term­előszö­vet­kezet alakult Sárbogárdon Csütörtökön este Sárbogárdon, 28 taggal, 335 hold földdel Má­jus 1. néven termelőszövetkezet alakult. A termelőszövetkezet elnökének Nagy Károly agronómust rr.l­­a i­raT*á’kod 'st már most megkezdik, munkáju­kat a tavaszra való felkészülésre fordítják. Főprofiljukként a rizster­­­­esztést és az öntözéses növények termesztését jelölték meg. Májusban avatják a martonvásári Beethoven emlékmúzeumot A martonvásári Beethoven-em­­lékmúzeum létesítését előkészítő bizottság csütörtökön, január 39-­­án értekezletet tartott a martin­­vásári egykori Brunsvik kastély­ban, a Magyar Tudományos Aka­démia Mezőgazdasági Kutató In­tézetében. Az értekezleten képviseltette magát a kutató intézet igazgató­sága, a Hazafias Népfront, a Fe­jér megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala, a Székesfehérvári István Király Múzeum és a Székesfehér­vári Állami Zeneiskola. Részt­­vett az értekezleten dr. Major Er­vin zenetudós is, akit az előkészítő bizottság felkért, hogy gyűjtse össze és rendezze a Beethoven­­ emlékmúzeum anyagát Major Ervin — aki már több évtizede foglalkozik Beethoven magyar­­országi kapcsolataival — örömmel vállalta ezt a megbízatást. Az értekezlet résztvevői részle­tesen megvitatták a létesítendő­­ Beethoven-emlékmúzeummal ösz­­szefüggő kérdéseket. Az emlék­múzeumot májusban avatják fel ünnepélyesen és ebből az alkalom­ból a martonvásári parkban lévő Beethoven szobor előtt Beethoven­­hangversenyt rendeznek, kiváló­­ művészek közreműködésével. Az emlékmúzeum avatási ünnepsé­gére a Kulturális Kapcsolatok In­­t­­ézete útján meghívnak több kül­­­­­öldi Beethoven-kutatót is. Felavatták a Dunai Vasmű két új üzemét: a benzol kiválasztót és a kénüzemet­ ­ Magasba nyúló vastornyok, gáz-t­­ mosón és regenerátortok, c­­.hálózat erdeje, szivattyúk és tartályok se­­­­rege jellemzi a Dunai Vasmű két legfiatalabb vegyi üzemét: a benzol kiválasztót és a kénüze­met. Mindkettő az u. n. gázkon­denzáció utolsó egysége, amelyek a kokszolói kamragázból vonják­ ki a kincseket érő vegyianyago­­­­kat. A benzol-kiválasztó — 33 méter magas vastornyaival — még a koksztermelő gyárhoz tar­tozik, a hozzá csatlakozó kén­üzem azonban már a vegyimű­­­­vek első fontos egysége. A nyers­benzolt olajpermetezéssel, a ként pedig arzén és szódaoldattal von­­­­ják ki a gázból. A gáz ezek után teljesen megtisztulva kerül a „fo­gyasztókhoz”, a Vasmű üzemeibe és rövidesen a sztálinvárosi ház­tartásokba. Nagy értékeket jelent mindkét új üzem népgazdaságunknak. A benzol kiválasztó 3000 tonna nyersbenzolt, a kénüzem 17­00 tonna ként ad évente, egyetlen kokszolós kemence blokk üze­meltetése esetén. Mindezekkel­­ több millió devizaforintot takarít­­­­hat meg népgazdaságunk. A­­nyersbenzolból a tapasszal üzem­behelyezendő benzolfinomító mű­ködésével lesz igazi érték, ami­kor kristálybenzolt, toluolt és xilolt kap a Dunai Vasműtől a vegyi ipar. A kén azonban jelen­legi állapotában is felhasználható elsősorban kénsavgyártáshoz, másrészt a mezőgazdasági védő­szernek. A Dunai Vasmű legújabb két fontos üzemét a tervezők, a beru­házók, építők, szerelők és üzemel­tetők jelenlétében pénteken dél­előtt avatták fel és adták át ren­deltetésének. A kokszoló- és ve­gyiművek tágas éttermében Her­­czeg Ferenc kohó- és gépipari mi­niszter méltatta a nagy nehézsé­gek árán és sok-sok akadály le­küzdésével felépített üzemek nép­­gazdasági jelentőségét. Kiemelte, hogy a Dunai Vasmű most már nemcsak vasat, acélt, villamos­­áramot, kohókokszot, gázt, táv­fűtést, hanem egész sereg vegyi­anyagot, kátrányt, ammónium­szulfátot, fenolt s újabban nyers­benzolt és ként is gyárt és jelen­­tősen törleszti a beléje fektetett nagy összegeket. Az avató ünnepség végén kitün­tették és megjutalmazták a két üzem építésében és szerelésében részt vett legjobb dolgozókat Majd együttesen megtekintették — már munka közben — a két új üzemet Túra szakosztály és motoros természetjáró kor létesítése a motoros klub terveiben A Magyar Honvédelmi Sport­­szövetség megyei motoros klubja január 29-én tartotta első évi küldöttválasztó közgyűlését. A közgyűlés beszámolója foglalko­zott az elmúlt év hiányosságaival, amelyek a nevelő munkában mu­tatkoztak meg. A beszámolót kö­vető vita során lelkes elhatáro­zások születtek. Elhatározták, hogy a kikép­zés és a versenyfeladatok ma­gasabb szintre való emelé­sén kívül létrehozzák a túra klubot, illetve túra szakosz­tályt. Többek között szó volt arról is, hogy a Nyitra megyei motoros klubbal felveszik a kapcsolatot. Többen felvetették, hogy a mo­torsport fejlesztése érdekében olyan szakosztályt kell létrehoz­ni, amely tömöríti magában a saját mo­torkerékpárral és gépkocsival rendelkező jármű­ tulajdono­sokat is. Motoros természet­­járó kör, illetve szakosztály létrehozást is tervezik, amely a Honvédelmi Sportszövet­ség motoros klubján belül ala­kulna meg. Célja: egyesületben tömörülve közös kirándulások rendezése, esetleg külföldre is. A további cél az, hogy különböző szakelőadások tartásával növeljék a motorkerékpár és gépkocsi-tulajdonosok szak­mai tudását, valamint közle­kedésrendészeti ismeretét és megszervezzék a szakmai ta­nácsadást. A Magyar Honvédelmi Sport­­szövetség tömegszervezeti jellegé­nél fogva fontos feladatot teljesít egyes sportágak kifejlesztésében, a sportmozgalomban résztvevő fiatalok politikai nevelésében. Célja, hogy a dolgozókat egészsé­ges sportmozgalomba tömörítse. Olyan sportmozgalomban, amely megfelel a szocialista követelmé­nyeknek. A motoros túra szakosztály is a tömegszervezet egyik alappillére­­, hogy legyen. Nagy szerep vár a szakosz­tályra abban­­, hogy idővel közlekedési fegyelem alakul­jon ki városunk területén és ne legyenek magukról és em­bertársaikról megfeledkező, céltalanul száguldó motoro­sok. Az újonnan megválasztott veze­tőség biztosíték arra, hogy a mo­toros klub az idei terveit ered­ményesen végre is hajtja. A klubba belépni szándékozókat mindenkor várja a vezetőség. (Cím: Magyar Honvédelmi Sport­­szövetség motoros klubja, Székes­­fehérvár, Táncsics Mihály utca 2. vagy Fürdősor 4.) Bulganyin távirata Münnich­ Ferenchez, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökéhez KEDVES MÜNNICH ELVTÁRS! A szovjet kormány, valamint a magam nevében melegen kö­szöntöm önt a magyar forrásaim® munkás-paraszt kormány elnö­kévé történt megválasztása alkalmából s kívánom, hogy magas tisztében érjen el nagv sikereidet a Marvar SzoValMa Munkáspárt vcz°'ss» alatt a szo'«'!a''a”’ost építő ma­ryar nép javára. Erősödjék és fejlődjék országaink megbonthatatan barátsága a marxizmus—leninizm­us tanításának mindent legyőző zászlaja alatt. Moszkva, 1958 január 30. N. BTJT GANYIN, A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. (MTI) Társadalmi üggyé teszik a társadalmi tulajdon védelmét a sztálinvárosi járás községeiben A sztálinvárosi járási tanács tagjai csütörtöki ülésükön meg­tárgyalták a járási tanács 14 községének múltévi munkáját, valamint fejlődését. Nagy Imre járási tanácselnök beszámolója sok területen ered­ményes előrehaladást sorolt fel. Elmondotta például, hogy igen je­lentős volt a múlt esztendőben a kislakásépítés a sztálinvárosi já­rásban. Egyetlen évben 370 családi házat építettek, amelyekbe be is költöztek. Az elmúlt hat esztendő alatt nem építettek ennyi lakást, mint most egy év alatt. Legtöbbet Pusztaszabolcson, Er­csiben, Rácalmáson és Baracson építkeztek. A magánerőből épít­kező személyek 85—90 százaléka termelőszövetkezeti tag. Majd ismertette a tanácselnök, hogy körülbelül hétmillió forinttal emelkedett a dolgozó parasztság vásár­ló ereje, különösen­­ mező­gazdasági kisgépet, ekét, vető­gépet, morzsolót és f­eléle kisgépet vásároltak. A járási tanács tagjai hosszú vita után határozati javaslatot fo­gadtak el, amelyben az elmúlt év eredményeit akarják továbbfej­leszteni. Elhatározták többek között, hogy tovább szélesítik a tanács és a tömegek közötti kap­­csolatokat. Minden községben hetenként, vagy kéthetenként gazdagyűlé­seket tartanak, a tanácstagok ne­velése érdekében, valamennyi községben még a téli hónapokban megrendezik a „tanácstagok isko­láját“. Helyeselték az ipari munkás­ság részéről elindult orszá­gos kezdeményezést, a társa­dalmi tulajdon fokozott vé­delme érdekében. A sztálinvárosi tanácsülés úgy döntött, hogy a párt és tömeg­szervezetek, a Hazafias Népfront segítségével társadalmi üggyé te­szi a közös tulajdon védelmét. Szerte a járásban a társa­dalmi tulajdon védelmét is­mertető előadássorozatokat szerveznek, s a gépállomásokon, valamint az állami gazdaságokban társadalmi bíróságokat szerveznek, amelyek felelősségre vonják majd a társa­dalmi tulajdon fosztogatóit. 3 perc a kálozi „Ezüst Kalász“ elnökasszonyával A NŐTANÁCS elnökségi ülésén találkoztam vele. Tavaly még bol­dogan mesélte, hogy készül a Szovjetunióba. — Ma meg már az ott tanultak alapján dolgozik — mondják mások. Hiába, ügyes asszony ez a Juli, nem hiába esett rá a tagok választása, amikor el­nökválasztásról volt szó, — hallom szomszédaimtól, míg Juli, azaz Hufnágel Mihályné, a kálózi Ezüst Kalász elnöke mondja terveit, el­gondolásait a termelőszövetkezeti mozgalomról, a nők szövetkezeti munkájáról. Alig vártam, hogy az első szünet adódjon, mindjárt elfogtam: mi újság a Szovjetunióban, mit lá­tott, mit tanult, mit csinálnak itt­hon? Kellő dorgálás után, hogy már illő lett volna kimenni hozzájuk, leült a székre és mondta, kérdez­tem, de röviden, mert indul az autóbusza. IGEN SAJNÁLJA, hogy csak alig tíz napot tölthetett kint, mert „egy olyan hatalmas, erős, cso­dálatos életű, lüktető ország, mint a Szovjetunió, élete egy parányi morzsáját ismerhettem csak meg. De ebből is tanultam egy életre”. — Moszkvát nem mondom el — kezdte mondókáját —, mert ak­kor sosem jutnék a tíz nap végére. A Lenin kolhozról mesélek, helye­sebben azokról a dolgokról, amit a mi szövetkezetünkben már meg is valósítottunk. — Már a nyáron —, ha emlék­szel — az volt a tervünk, vásáro­lunk állatokat, hogy belterjesen gazdálkodhassunk. — Úgy tudom, megvették a hí­zónak való marhákat és be is állí­tották a tanyán, — válaszolom. — Igen, már kövérek az álla­tok, rövidesen elszállítjuk őket. — Az árából természetesen újabb hízónak valókat vesznek. Rám néz, jókedvű mosolyra hú­zódik szeme, szája és diadalma­san válaszolja: — Azt már nem. Gyönyörű te­henészetet láttam a Lenin kolhoz­ban. Gép végzett benne minden munkát. Olyan volt, mint a labo­ratórium. Na Juli,­­ gondoltam magamban, ha ilyen nem is, de hasonló jó kis tehenészetet ott­hon is megvalósítunk. Elhatáro­zásom még jobban megerősödött, amikor meghallottam milyen jól jövedelmez a sok tehén. „Tiszta arany a tehenészet — mondták a kolhozisták. — Minden hónap­ban csak úgy dönti a pénzt”. — És hogy dönti az Ezüst Ka­lászban? — Majd.. s csak türelem. KICSIT HALLGAT. Megigazít­ja fekete szövetkendőjét, csak azután mondja: — Nemrégen vettük fel Varga János 10 holdas gazdát a termelő­­szövetkezetbe. Vele együtt a­z alakító tag száma már 26-ra sza­porodott. Mint újdonsült „nagy­gazda“ végignézett nálunk min­dent. Azt mondta: „Olyan ez a „mi“ istállónk elnökasszony, mint a „kórház“. Tiszta, frissen pucolt, még a szalmaszálak is rendben állnak. Micsoda jó ér­zés egy ilyen istállóban fejni!“ Jó érzés volt nekem ezt hallani! — Kimosatom minden nap a tehenek farkát — sorolja. — Olyan valamennyi, mint a fehér habselyem. Az ablakok ragyog­nak. A tehéngondozók állandóan söpörgetnek nemcsak bent az is­tállóban, hanem az istálló előtt is. — Bálint István kanásszal meg­beszéltem már, ha megellenek az anyadisznók, mert ezeket is vet­tünk, „csoportosítjuk“ a malaco­kat. Amelyik anyánál kevés lesz, adunk neki a sokmalacos kocák­tól. Állományunk egyenletesen fejlődik így, nem lesznek „rü­­szük“. — Mivel hasznosítják a téli hó­napokat? — Van munkánk. Nem győz­nénk taggyűlést tartani, hogy fel­vegyük az új jelentkezőket, — nevet tréfásan. Ezenkívül nádat vágunk a folyóparton, amit fel­dolgozunk birkahodály-tetőnek. A férfiak másik csoportja fát vág az erdőn, trágyát hordanak. Nem­régiben fejeztük be a termelési terv készítését és rövidesen hoz­záfogunk a dinnye-melegágyak el­készítéséhez. VALAKI az asszonyok közül sürgeti, hogy itt az autóbusz-in­dulás ideje, menjen már. Sietve magára veszi kabátját, búcsú­zunk. (molnár) 1 700 hold cukorrépa A sztálinvárosi járás földmű­vesszövetkezeti központjának fő­­agronómusa, Kiss Gáspár elvtárs jelentette, hogy a járás dolgozó parasztjai már két nappal ezelőtt megkötötték cukorrépa termelé­si szerződésüket. A járásban mintegy három és félezer termelő kötött közel 1 700 holdra cukorrépa termelési szer­ződést. Ezzel a tervfeladatukat túlteljesítették. A főagronómus véleménye sze­rint dicséretet érdemel a járás valamennyi földművesszövetkeze­ti agronómusa és termelési felelő­se, akik a cukorrépatermesztés jelentőségéről széleskörű felvilá­­gosító munkát végeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents