Fejér Megyei Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-01 / 27. szám
g. oldal. II francia sajtó a bagdadi egyezmény tagállamainak ankarai értekezletéről A francia sajtó a bagdadi egyezmény tagállamainak ankarai értekezletéről egyértelműen azt állapítja meg, hogy az általános csalódottság jegyében ért véget. A France Soir kiemeli, hogy kilátástalan vita folyt az értekezleten a középkeleti politikai helyzetről. A lap aláhúzza, hogy elmaradt a dolláreső és így az ankarai értekezletben mindenki csalódott. Dulles jelenléte olyan nagy döntésekre engedett következtetni, amelyeket azután nem hoztak meg. Az egyezmény muzulmán országai lényeges gazdasági segély ígéretét várták és habár eddig is jelentős volt a Közép-Keletnek nyújtott amerikai segély, a Közép-Kelet népeinek szemében az, hogy nogyan adnak, majdnem többet ér, mint az amit adnak. A tíz millió dolárra vonatkozó mostani ígéretet kegyetlenül párhuzamba fogják hozni az arab milliók a Moszkva által a legutóbbi kairói ázsiai—afrikai konferencián tett ajánlattal: „Mondják meg nekünk, mire van szükségük és mi megadjuk“. A Monde is óvatosabb fogalmazásban arról ír, hogy Dulles ígérete kevés lelkesedést keltett, mivel a paktum muzulmán tagjai azzal jöttek Ankarába, hogy többszázmillió dollár segélyt fognak kapni. A Dulles által felajánlott összeg relatív elégtelensége élérnk csalódást okozott. Dulles érvei nem oszlatták el ezt a hangulatot. Jellemző — írja a Monde — hogy a legcsalódottabbak egyike Irak volt, amely petróleumából eredő egyre növekedő bevételei ellenére lényeges amerikai segélyt kért. Megfigyelők többsége úgy véli, hogy Nuri Szaid Bagdadba visszatérve számos nehézséggel találja majd szembe magát, amelyek többé kevésbé veszélyeztethetik Iraknak a bagdadi egyezményhez tartozását. A Monde megállapítja, hogy a közvélemény visszahatása az értekezleten elhangzottakkal szemben egyre inkább negatív. (MTI) Záróközlemény a bagdadi paktum értekezletéről Csütörtökön véget ért a bagdadi paktum miniszteri tanácsának értekezlete. A Reuter-iroda ismerteti az értekezleten kiadott zéróközleményt. A bagdadi paktum miniszterei a záróközlemény szerint követelték, hogy szűnjék meg az ENSZ Biztonsági Tanácsában a vétójognak „vaktában való alkalmazása”. A nyugati katonai tömbökben megszokott kommunistaellenes frázisok után a közlemény minél szorosabb együttműködést javasol a bagdadi paktum és „a szabad világ más regionális kollektív biztonsági szervezetei” között. Felszólítja az ENSZ tagjait, hogy fogadják el az ENSZ fegyveres erőit zavarok esetén bevethető eszköznek. A közlemény bejelenti, hogy a bagdadi paktum újonnan felállított katonai tervező vezérkari csoportja hamarosan együttes „hadijátékot”,, vagyis csapatok nélkül, térképen rendezett hadgyakorlatot tart. (MTI) KERESÜNK azonnali belépésre AUTÓ- és MOTORSZERELŐT Diesel motorhoz. Jelentkezés: MEZŐFALVAI ÁLLAMI GAZDASÁG vezetőségénél. "■elefon: Me 'falva 5. A DPA nyugat-német hírügynökség jelenti: kedvező előjelekkel folynak a német—szovjet tárgyalások Bonnban óvatos optimizmussal ítélik meg a moszkvai német— szovjet tárgyalások kilátásait. Politikai megfigyelőik azt hiszik, hogy a tárgyalások eddigi jó lefolyása hatással lesz a jövendő politikai érintkezésre is, amely talán már belátható időn belül létrejöhet Bonn és Moszkva között. Bonnban nagy figyelmet keltett, hogy a szovjet kormány hosszas nehézségek után hajlandó volt tárgyalni a német hazatelepítési kívánságokról. Mindenesetre még bizonytalan, hogy megegyezésre, jutnak-e erről a problémáról. Lahr különleges megbízatású nagykövet, a német tárgyaló küldöttség vezetője, aki csütörtökön este Düsseldorfból visszautazik Moszkvába, szerdán megbeszélést folytatott Szmirnov bonni szovjet nagykövettel Arra számítanak, hogy a tervezett kereskedelmi és konzuli egyezményt kora tavasszal Brentano és Gromiko írja alá Bonnban. Addig még több problémát tisztázni kell és tökéletesen össze kell állítani az árulistát. (MTI) Külföldi hírek London. Az angol külügyminisztérium jelentése szerint a jemeni kormány kérte, hogy hívják vissza Oliver Kempet, Nagy-Britannia ügyvivőjét. A kérelmet Jemen londoni ügyvivője közölte január 17-én a külügyminisztériumban. Az ügyvivő nem tudta indokolni kormányának kívánságát, úgyhogy a külügyminisztérium felkérte, kérjen kormányától magyarázatot. Ezideig semmiféle válasz nem érkezett. Jü Delhi Gandi halálának 10. évfordulója alkalmából L '.'■az' ír . .vr .ios hagygv'l'ct tatott brit miniszterelnök felszólalásában kijelentette: egyetlen indiai kormány sem fog atombombát használni. India az atomenergiát és erőforrásait kizárólag békés célokra szenteli. Az rettenetesen veszélyes és robbanékony időszakba jutott. Ebben ezért szükségesebb, mint valaha, hogy megtalálják a kiutat abból a zsákutcából, amelyben a leszerelés kérdése van. Mindenki a békéről beszél, de az eljárási mód amelyet, mindenki alkalmaz, a háborúhoz vezet. Elmúltak azok az idők, amikor egy háborút megüzentek. Erről már nincs több, szó, csupán hirtelen támadásról, amely az ellenfél megsemmisítését célozza“ — mondotta Tokió. A japán alsóházban a Reuter iroda jelentése szerint botrány tört ki, amikor kiderült, hogy a » ' ^170+j pmnkOTYVva+Ko e_lejtettek bevenni egy 170 millió dolláros tételt, az Indonéziának járó jóvátétel utolsó részletét. A kéviselők majdnem összeverekedtek, a besiető teremőrök választották el egymástól a kormány és az ellenzék izgatottan kiáltozó híveit. Kiss miniszterelnök „mondjon le“ kiáltások között sietett ki az ülésteremből. Behívatták a pénzügyminisztérium szakértőit, majd az ülés újrakezdése után a kormány elismerte a hibát, s felkérte az alsóházat, hogy az indonéz tartozás fedez°s° kevüli kiutalást szavazzon meg. Ezután elnapolták az ülést. Bécs. Az osztrák nemzetgyűlés szerdai ülésén jóváhagyta a nemzetközi atomerőhatóság bécsi székhelyéről és az első atomerőkongresszusról szóló jelentést. A vitában a kommunista párt nevében Ernst Fischer képviselő szólalt fel, aki a többi között kijelentette: „Országunk semlegessége sokkal nagyobb lehetőséget nyújt ahhoz, hogy aktív módon vegyünk részt a világ eseményeiben. Minél inkább magunkévá tesszük az igazi semlegesség politikáját, annál több nemzetközi tekintélyre és bizalomra számít- hatunk, annál inkább válhat Bécs a megértés városává, a béke határkövévé. Ezért szavazzunk maradéktalanul az atomerőhatósággal kötött egyezmény mellett. I A „Washington Post” emui folyóirat „Szavak a békéről“ című szerkesztőségi cikkében a következőket írta: „Miért kell az Egyesült Államoknak oly gyakran megvédenie saját álláspontját, amikor a béke megvalósításáról van szó?“ Más szóval az újság ezt kérdezi: miért fogadják a Szovjetunió békés kezdeményezéseit mindenütt nagy megelégedéssel, ugyanakkor pedig a vezető amerikai politikusok kijelentéseit a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről érdektelenség kíséri, s ezt a lap szavai szerint, „a dicsekvés, a kétkedés és a normalizáló kioktatás keverékének“ tekintik. A washingtoni lap kérdésére egyszerű a válasz. Hiszen a nyugati vezetők „üres szavait“ a békéről elhomályosítják a szovjet kormány konkrét intézkedései és világos javaslatai a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Bulganyin már több ízben fordult levélben a nyugati kormányfőkhöz. A Szovjetunió Legfelső bik beszélnek és akik cselekszenek Tanácsának legutóbbi ülésén világosan körvonalazták a szovjet békepolitikát. A szovjet kormány több pontból álló konkrét javaslatot is tett a világbéke helyreállítására. A szovjet kormány január 7-én kijelentette, hogy a maga részéről 300 000-rel csökkenti hadseregének létszámát. A béke iránti vágy és az együttműködés iránti jóakarat fenti, kézzelfogható tényeit még a burzsoá sajtó sem tagadhatja le. Habár a legreakciósabb nyugati körök igyekeznek „bebizonyítani“, hogy a fegyveres erők csökkentése „semmit sem jelent“, mert ugyanakkor nagyarányú fejlődés tapasztalható a ballisztikus rakéta alkalmazásában. „Nyilván a nyugati vezetők szavai és a szovjet tettek közötti nagy különbség késztette arra a „Monde“ című francia burzsoá lapot, hogy a szovjet haderő csökkentéséről a következőket írja: Ez sajnálatos, konkrét válasz az „elvont szó A szovjet javaslat kedvező visszhangja azt bizonyítja, hogy ma már kevesen hisznek az „agresszív Szovjetunióról” szóló amerikai propagandának, amely csupán a „hidegháborút” igyekszik igazolni. Az amerikai sajtó is gyakran elégedetlen azokkal a külpolitikai államférfiakkal, akik kijelentik: a Szovjetunióval nem tárgyalnak, amíg az tettekkel nem bizonyítja „őszinteségét”. Az egyik lap így ír: „Ideje már, hogy felcseréljük mezt”. A világközvélemény már úgyis tudja, — folytathatnánk a lap gondolatmenetét — hogy a tettek éppen a Szovjetuniótól indulnak ki, míg az Egyesült Államokban csak beszélnek. Azok, akik Dulles leváltását követelik, egyben az Egyesült Államok külpolitikájának megváltoztatását is célszerűnek tartják. Az Egyesült Államok európai szövetségesei — a „New York Herald Tribune” beismerése szerint — nem nagyon bíznak DuHesh". Meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak a tárgyalások hívei elégedetlenek Di’n""-c"7el a körök is, amelyek „beszéljünk a tárgyalásokról” jelszóval leleplezni kívánják a fegyverkezési hajszát. Még ezek a körök is kijelentik, hogy az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikája „nem eléggé rugalmas”. Az amerikai uralkodó körök véleményének megoszlását bizonyítja a Dulles és a Stassen közötti viszály is. „Úgy látszik — írja a New York Journal and American — hogy ebben a küzdelemben Dulles győzött Tehát azok az agresszív körök ragadták kezükbe a kezdeményezést, amelyek a „hidegháború folytatására törekednek”. Az amerikai külpolitikáról szólva, nem feledkezhetünk meg Eisenhower elnöknek az „Unió helyzetéről” szóló kongresszusi üzenetéről. Az üzenetből nem hiányoznak az Egyesült Államok békkevágyát kifejező szavak, de őket elhomályosítják „a katonai program” javaslatai. Az elnök Amerika hadereimek gyors ütemű növeléséért száll síkra, s ennek érdekében még nagyobb katonai költségvetést tart szükségesnek. Gyakran használja a ,,helyi háború” kifejezést, amelyet az úgynevezett „Rockefeller jelentést vett. E nagy olajmonopólium vezetői, a helyi háborúk megvívására, különleges csapatok felállását követelik. A békéről szónokló, de valójában a világot a háború szakadékának szélén tartó politika hívei egyre inkább elszigetelődnek. A békéért harcoló milliók megakadályozzák aljas terveik vaorhajtását. EJÉR MEGYEI HÍRLAP Szombat, 1958. február 1. 41,otto nyerőszámai: 13 41, 47, 80, 87 A magyar sajtó napján Ti ezedszer köszöntjük ma a szabad magyar sajtó napját, a Szabad Nép első illegális száma megjelenésének évfordulóját. Ünnepélyesebbek ezen a napon a szerkesztőségi szobák, meghittebbek és csendesebbek, mint máskor. Az emlékezés, s az erőgyűjtés meghittsége és magasztos csendje ez. A szocialista sajtó úttörőjére, az illegális Szabad Népre emlékezünk ma, amely 16 évvel ezelőtt jelt adott a fasizmus elleni harcra, s amely tiszta fénnyel sugározta a magyar nép közé azokat az eszméket, amelyek a fasiszta és háborúellenes harcban meghatározták pártunk politikáját, s amely segített a fasisztaellenes nagy nemzetközi összefogás, a függetlenségi mozgalom vonzó politikáját, a tömegeket mozgósító hatalmas erővé változtatni. A párt központi lapja — az illegális Szabad Nép — a nemzetközi összefogást elemezve szüntelenül hangoztatta, hogy a munkásosztály, a parasztság, a dolgozó értelmiség és a haladó polgárság együttes harca vezethet csak el a háborúból való kilépéshez, a Hitlerrel való szakításhoz és a független, demokratikus Magyarország megteremtéséhez. Ugyanakkor aláhúzta, hogy a nemzeti összefogás, a függetlenségi mozgalom vezetésére csak a harcokban edzett munkásosztály képes. A munkásegység megteremtésének még nem volt olyan lehetősége — állapította meg az illegális Szabad Nép —, mint a II. világháború alatt. Ugyanis az első világháború óta soha nem nehezedett a munkásságra annyira súlyosan az imperialista kizsákmányolás és elnyomás rendszere, mint a második világháború idejében. A munkásegység megteremtése, a munkásosztály vezető szerepének biztosítása mellett a függetlenségi mozgalom éltető elemeként irányította rá a figyelmet a munkás-paraszt szövetségre. „Ha a párt az ország demokratikus átalakulása egyik legnagyobb akadályának, a fasizmussal összenőtt nagybirtokrendszer felszámolásáért folyó harc zászlóvivője lesz, akkor meg fogja szilárdítani a nemzeti összefogás alapját, a munkásosztály és a parasztság szövetségét”. Különösen fontosnak tartotta a pártszervezetek gyors fejlődését. Hangsúlyozta: csak erős, bolsevik szellemű és fegyelmezett párttal tudjuk az előttünk álló nagy akadályokat legyőzni. Útját egyik oldalon éppen ezért bitófa és börtön, de a másik oldalon a haláltól nem rettenő kommunisták helytállása és önfeláldozása, ezrek és tízezrek szeretete, megbecsülése és bizakodása kísérte. Amikor Rózsa Ferenc elvtársat, az illegális Szabad Nép szerkesztőjét a kivégző helyre vitték, a sötét, fasiszta reakció, a bűnös háború nyomasztó lidérce terpeszkedett az ország felett, amelyben szolga volt a nép. De a százezrek által féltett lap címoldalán harci jelszóként, riadóként ott állott a büszke ám: Szabad Nép. Akkor még kevesen tudták, hogy a háború örvényében milyen mélyre süllyed ez az ország, hogy a sír széléről kell majd felsegíteniük a szabadságot hozó szovjet csapatoknak és az illegalitás mélyéből kilépő Magyar Kommunista Pártnak. A 16 évvel ezelőtt illegálisan megjelent Szabad Nép előhírnöke volt a szabad magyar népnek, a békeszerető Szovjetunióval örök barátságban élő, szocializmust építő Magyarországnak. A magyar sajtónak nagyszerű haladó hagyományai vannak a múlt századokból is. Kossuth, Táncsics, Ady Endre és Móricz Zsigmond írtak lapjaira. Valamikor a magyar nép önálló nemzetté válása szinte egyet jelentett a független magyar sajtóért vívott harccal. Ott buzdított az újság az 1848-as szabadságharcban, ott buzdított a Magyar Tanácsköztársaság megteremtéséért és megmentéséért vívott küzdelemben, de életjelt adott magáról az illegális szabad sajtó az ellenforradalom véres évtizedeiben is. De bármily nagyok és becsesek e haladó hagyományok, sajtónk csak azért lehetett valóban szabad, azért szólhat az alkotó tömegekhez, mert szabad lett hazánk, népünk, mert a gazdasági, politikai és kulturális fejlődés egész korszakát járta be szabad életünk több mint egy évtizede alatt. Bátran mondhatjuk, hogy sajtónk mindig zászlóvivője volt és lesz harcunknak, hirdetője eredményeinknek. Ez a kommunista, demokratikus sajtó legfőbb hivatása. 1956 őszén megpróbálták ezt kétségbevonni és a demokratikus magyar sajtó évtizedes munkájának eredményeit bemocskolni. A párt azonban kivezette népünket a helyes útra és a párt sajtója — amelynek az illegális Szabad Nép olyan következetes és megalkuvás nélküli előharcosa volt — ott állt e hősi küzdelem harcosai között. A magyar sajtó munkásai ismerik szilárd és tántoríthatatlan éi elődeiket, a szabadság eszméje iránti hűségüket és ebből erőt merítenek. Napjaink legszebb kötelességének tartjuk, hogy a párt céljaiért, hazánk, népünk boldogulásáért, a békéért és a szocializmusért törhetetlen kommunista állhatatossággal munkálkodjunk.