Fejér Megyei Hirlap, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
1. oldal. A szovjet kormány újabb nyilatkozata az atom- és hidrogénbombával felszerelt amerikai repülők provokatív repüléseiről Gromiko szovjet külügyminiszter kedden délután sajtóértekezleten ismertette a szovjet és a külföldi tudósítókkal a szovjet kormány újabb nyilatkozatát arról a tényről, hogy atom- és hidrogénfegyverekkel felszerelt amerikai bombázó repülőgépek provokatív jellegű repüléseket hajtanak végre a Szovjetunió határainak irányában. A szovjet kormánynyilatkozat bevezetőben utal a legutóbbi hasonló tárgyú szovjet nyilatkozatra és megállapítja, hogy az amerikai légierő bombázóinak repüléseiről szóló hírek a világ minden táján jogos aggodalmat keltettek a közvéleményben. Minden embert félelemmel tölt el, hogy az emberiséget ezek a repülések az atomháború peremén tartják. A szovjet kormánynyilatkozat megállapítja: „Azok, akik felelősek ezekért a kalandor cselekményekért, másként válaszoltak a szovjet kormány figyelmeztetésére. Az amerikai államférfiak nem tagadhatják le azokat a tényeket, amelyeket a szovjet kormánynyilatkozat idézett s arra kényszerültek, hogy nyilvánosan elismerjék: az amerikai katonai, repülőgépek atom- és hidrogénfegyverekkel felszerelve valóban végrehajtanak repüléseket a Szovjetunió határainak irányában. Ugyanakkor azonban megkísérlik, hogy eltussolják a tények jelentőségét, hogy elleplezzék azok valódi tartalmát azzal, hogy az amerikai légierő tettei csupán normális légiutak, amelyek senkit sem veszélyeztetnek." A szovjet kormánynyilatkozat leszögezi: azok a kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy ezt a felelőtlen eljárást igazolják, főleg azzal érvelnek, hogy ezen a módon lehet biztosítani az Egyesült Államok biztonságát. „Az Egyesült Államok biztonságának érdekeire vonatkozó utalások éppen annyi igazságot tartalmaznak, mint azok a nyilatkozatok, amelyek Okinava és Dél-Korea elfoglalásáról szóltak, azok a nyilatkozatok, amelyek Tajvan kínai szigetről szóltak, azok a nyilatkozatok, amelyeket egyes európai, afrikai és ázsiai államok területén létesített amerikai atom- és rakétafegyver bázisok felállításával kapcsolatban tettek meg.” A szovjet kormánynyilatkozat a továbbiakban bírálja azokat a képtelen érveket, amelyeket az Egyesült Államok egyes politikusai hirdetnek, így a többi között azt az érvelést, hogy a nukleáris fegyverekkel felszerelt repülőgépek útjai szükségszerűek. A szovjet kormánynyilatkozat foglalkozik azzal az amerikai állásponttal, hogy az ilyen katonai intézkedéseket a leszerelési kérdés megoldatlansága tette szükségessé és különösen az a tény, hogy a nagyhatalmak között nincs megnemtámadási egyezmény. Az amerikai politikusok a nemzetközi problémák megoldásának egyedüli használható gyógyszeréül azt javasolják, hogy a leszerelés minden kérdését az általuk létrehozott leszerelési bizottság hatáskörébe utalják. A nyilatkozat leszögezi: a Szovjetunió a múltban is elutasította és a jövőben is elutasítja azokat a törekvéseket, amelyek ezt a bizottságot kívánják a leszerelés problémáinak megoldásával megbízni azért, mert ez a bizottság nem a leszerelés érdekét segíti elő hanem éppen ellenkezőleg, azoknak célkitűzéseit szolgálja, akik tovább akarják folytatni a fegyverkezési versenyt, a hidegháborút és csupán leplezni kivárnák népszerűtlen politikájukat. A Szovjetunió már 12 évvel ezelőtt kikevesült Nemzetek Szervezete elé terjesztette a leszerelésre és az atomfegyverek eltiltására vonatkozó javaslatait, de ezek a javaslatok mindezideig TjeT**» vpzettak pntrre. „Csak egy út volt és van arra hogy a leszerelés kérdését elmozdítsuk a holtpontról: véget kell vetni annak a politikának, amely a nevek megfélemlítésére irányul és a becsületes tárgyalások útjára kell lépni." A kormánynyilatkozat a továbbiakban elítéli a Biztonsági Tanácsnak a szovjet panasszal kapcsolatban megtartott ülésén megnyilvánult nyugati politikáját. Leszögezi: az Egyesült Államok az ülésen nem engedte meg, hogy olyan javaslatot fogadjanak el amely elítéli az amerikai légierő veszélyes ténykedését. A Biztonsági Tanács, amely komoly mértékben felelős a béke biztosításáért, e politika következtében nem teljesítette kötelességét. Ez a tény is megmutatja, hogyan hasznának fel az atlanti tömb vezetői túlsúlyukat az Egyesült Nemzetek Szervezetében abból a célból, hogy meggátoljanak minden olyan lépést, amely hivatott enyhíteni a nemzetközi helvzQf°t „A Szovjetuvió kormánya vádat, emel ez ellen — olyan vádat, amellyel mindenki egyetérthet aki képes tárgyilagosan megvizsgálni a tényeket, akit nem vakít el a hidegháború ügyvédjeinek hamis propagandája” — szögezi le a szovjet kormány nyilatkozata. A kormánynyilatkozat ezután utal az előző hasonló tárgyú nyilatkozat megállapítására: mi történnék akkor, ha a Szovjetunió légiereje válaszul az amerikai légierő ténykedésére, szovjet bombázókat indítana az Egyesült Államok felé. Ebben az esetben mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban azt észlelnék a radarállomások, hogy a másik irányból bombázógépek közelednek határaik felé! Ebben az esetben már nem volna idő diplomáciai tárgyalásokra — hangsúlyozza a szovjet kormánynyilatkozat. Ebben az esetben a bombázók nem fordulnának vissza és a világot pusztulásbataszítanák. A szovjet nyilatkozat foglalkozik azzal is, mi történik akkor, ha az atomfegyverekkel felszerelt amerikai bombázógépek megsértik a Szovjetunió állami határát és válaszul a Szovjetunió rakétafegyvereket irányítana az Egyesült Államokra. A rakétákat nem lehet visszafordítani—szögezi le a szovjet kormány nyilatkozata, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió ezzel nem akar senkit sem megfélemlíteni, csupán meg akarja mutatni, milyen komoly veszélyt jelent az emberiség számára az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kalandorpolitika. „Az amerikai államférfiak és néhány nyugati politikus kijelentették: meg vannak lepve, hogy a Szovjetunió az amerikai repülőgépek provokatív útjai eltiltásának kérdését vetette fel” — folytatódik a szovjet kormány nyilatkozata. „Azt hirdetik, hogy a Szovjetuniónak ez a lépése negatívan befolyásolhatja a tárgyalások kimenetelét. Azt hirdetik, hogy a Szovjetuniónak ez a lépése azt jelenti, hogy a szovjet kormány nem akarja a csúcstalálkozót.” A nyilatkozat megcáfolja ezeket az állításokat és leszögezi, nem a szovjet kormány állásfoglalása nehezíti meg a csúcstalálkozó előkészítését, hanem az a tény, hogy amerikai repülőgépek atom- és hidrogénbombákkal provokációs repüléseket folytatnak. Ha az Egyesült Államok kormánya el akarja kerülni azt a vádat, hogy akciós háborúval fenyegetik a népeket, akkor nagyon könnyen megtalálhatja a megoldást: nem kell ilyen akciókat végrehajtani — jelenti ki a szovjet kormánynyilatkozat. Az atom- és hidrogénbombákkal zsonglőrködve az Egyesült Államok nyilvánvalóan az atomháború rémével kívánja fenyegetni a népeket — szögezi le a szovjet kormánynyilatkozat, hangsúlyozva, hogy a szovjet népet nem lehet megfélemlíteni. A nyilatkozat ezután ismételten leszögezi, az a tény, hogy az amerikai repülőgépek atom- és hidrogénfegyverekkel felszerelve tovább folytatják repüléseiket a Szovjetunió határai irányában, tűrhetetlen helyzetet teremt, olyan helyzetet, amelyben egyetlen hibás intézkedés világháborúba taszítja a népeket. Az ilyen helyzettel kiegyezni bűn lenne és eziránt senki sem maradhat közömbös. A szovjet kormány reméli, hogy az Egyesült Államok kormánya engedelmeskedik a józan ész parancsának és a béke érdekében beszünteti az atom- és hidrogénfegyverekkel felszerelt amerikai repülőgépeknek a Szovjetunió határai felé való repülését. Reméli, hogy minden ország, amely érdekelt az atomháború veszélyének elhárításában, a nemzetközi feszültség enyhítésében, támogatni fogja ebben a szovjet kormányt. „A súlyos veszélyt el kell hárítanunk, mielőtt még túl késő lesz, mielőtt az események olyan meszszire fejlődnek, ahonnan már nincs visszatérés" — szögezi le végül a szovjet kormány nyilatkozata. • Gromiko ezt követőleg válaszolt az újságírók kérdéseire. Az egyik nyugati újságíró feltette a kérdést: az újabb angol nukleáris fegyverkíséret után — melyet a Csendes óceán térségében hajtottak végre — mi a Szovjetunió álláspontja a kísérletek egyoldalú beszüntetését illetően. Gromiko kijelentette: „Mindenki előtt ismeretes a Legfelső Tanács határozata és nyilatkozata a kísérletek egyoldalú beszüntetéséről. A jövőre nézve jelenleg semmi többet nem mondhatok.” (MTI) •Than Washingtonból New Yorkba, néhány óra hoszszat Baltimoreban tartózkodtunk. A nagy ipari város egyik utcáján hosszú embersort pillantottunk meg. A sor semmit sem haladt előre. Az emberek topogtak, egymáshoz bújtak, hogy felmelegedjenek. Az évszakhoz képest szokatlanul hideg szél borzongatta őket. Ezeket a sorbanálló embereket az Egyesült Államokban ma „felesleges embereknek” nevezik. A vállalkozók az utcára dobták őket. Egy baltimorei munkaközvetítő hivatal előtt álltak sorban, de nem sok eredménnyel. Baltimoreban ma tíz- és tízezer munkanélküli él. Sokan közülük már hosszú ideje keresnek munkát. Bármiféle munkát, de hiába. Az üzemekben és a gyárakban állandóan folynak az elbocsájtások. A munkaközvetítő hivatal előtt nap mint nap sokszáz ember áll sorban, hogy munkához jusson, de mindennap ugyanezt a választ kapják: „Mincs munka, jöjjenek holnap!” A munkájukat vesztett embereknek körülbelül a fele segélyre sem jogosult. Hogy miből élnek? Nyomorognak, s néha-néha adományokat, kapnak a jótékony egyesületektől. De nem sokkal jobb azoknak a helyzete sem, akik segélyt kapnak. Ebből az összegből legfeljebb a lakbért fizethetik ki és tejet vásárolnak a gyermekeiknek. Ráadásul egymásfél hónap elteltével még ezt a nyomorúságos segélyt is megvonják tőlük. Sok munkanélküli már elveszítette annak idején részletre vásárolt házát és berendezését is. Vissza kellett költözniük a város piszkos, patkányokkal teli nyomornegyedeibe, ahonnan néhány évvel ezelőtt sikerült megszabadulniuk. Daltimore egyike a munkadéi nélküliségtől sújtott sok amerikai városnak. Március 11-én a munkaügyi minisztérium és a kereskedelmi minisztérium közös nyilatkozata hivatalosan, bejelentette, hogy februárban több mint 5 millió volt a teljes munkanélküliek száma az Egyesült Államokban. Azonban ez a szám sem tükrözi a való helyzetet. A szakszervezetek adatai szerint a teljes munkanélküliek száma legalább 6 millió. Csupán februárban majdnem 700 000-rel növekedett a munkanélküliek száma. Az elmúlt két évtized alatt még nem volt ilyen arányú munkanélküliség az Egyesült Államokban. Hivatalos adatok szerint 4 millió részleges munkanélküli él az országban, a szakszervezeti lapok szerint azonban valójában legalább 6—7 millió a számuk. Az acélöntő- és autóiparban a részleges munkanélküliek száma kétszerese a teljes munkanélküliekének. A részleges munkanélküliek hetenként 2—3 napot, esetleg néhány órát dolgoznak és gyakran kevesebb bért kapnak, mint amekkora a munkanélküli segély összege. Helyzetük alig különbözik azokétól, akiket az utcára tettek. Sa ehhez hozzátesszük a munkanélküliek millióinak családtagjait, láthatjuk, hogy millió és millió amerikai súlyos tragédiát él át. Truman volt amerikai elnök beismerése szerint „csak egy joguk van szenvedni”. Az Egyesült Államokban a „gazdasági nyomorterületek” száma a tavalyihoz képest megháromszorozódott. A nyugati partvidék ipari központjaiban, a Nagy Tavak vidékén, s az egész atlanti partvidéken naponta munkások újabb és újabb ezrei kerülnek az utcára. Az USA 6 államában a munkanélküliek száma csaknem megkétszereződött az elmúlt évhez viszonyítva. Nem jobb a helyzet a 7 legnagyobb ipari államban. — New Yorkban, Pennsylvániában, Kaliforniában, Michigansban, Ohioban, Ilinoisban, New Jerseyben — sem. A gazdasági hanyatlás egyre újabb és újabb vidékekre terjed ki. Detroitban jelenleg minden hetedik munkásnak nincs munkája. Sok amerikainak, ha a jövőben sikerül munkát találnia, azzal kell kezdenie, amivel, évekkel ezelőtt kezdte. A hitelre vásárolt berendezést és egyéb holmikat, amiket a munkások éveken át törlesztenek, a bankárok vagy a vállalkozók a részletek elmaradása miatt kártérítés nélkül visszavették. Ilyen a helyzet a sokat dicsőített amerikai „mennyországban”. Pedig az úgynevezett gazdasági virágzás idején milyen nagy propagandát csaptak ennek! De a munkások nem hittek a „népi kapitalizmus” szószólóinak fecsegésében. Nem felejtették el a harmincas évek válságát. Minden munkás arra törekszik, hogy bármilyen erőfeszítés árán, legalább 10—15 dollárt félretegyen keresetéből a szűkösebb napokra. Az idő bebizonyította, hogy az „örök amerikai virágzásról” szóló filozofikus elmefuttatás nem egyéb üres fecsegésnél. Most millió és millió amerikai munkásra sújtottak le a fekete napok. A jövő sem ígér könnyebbséget, bár a kormány erről akarja meggyőzni a lakosságot. A tárgyilagos közgazdászok számításai szerint, a termelés újabb csökkenése és a munkanélküliek számának újabb növekedése várható. , eeközben a monopóliumok egy éőre feljebb srófolják a különféle termékek árát. Az élelmiszerek és iparcikkek árai soha nem látott gyorsasággal emelkednek. Különösen az élelmiszerek drágulnak. Rekordmagasságot ért el a lakbér, az orvosi kezelés költősége, a közlekedési költség. A kisüzletemberek és a kisfarmerek valóságos pánikban élnek. Most 30 százalékkal több kiskereskedő és kisvállalkozó jut csődbe, mint tavaly. A kis farmergazdaságok olyan gyors ütemben mennek tönkre, ami csak válságos években figyelhető meg A kormány és a kongresszus azonban csak a monopóliumok érdekeiről gondoskodik, s egyre újabb és újabb katonai megrendelések révén mesébe illő profitot biztosít számukra. A monopóliumoknak nyújtott katonai jellegű kormányrendelések csaknem megkétszereződtek az 1957-es évhez viszonyítva. A „kormány filozófiája” — amint a New York Thimes kénytelen megállapítani, — abban áll, hogy „megnyitotta a fegyverkezési verseny új korszakát”. Az Egyesült Államokban 158 év alatt, Roosevelt elnökségének végéig, 244 milliárd dollár adót szedtek be a lakosságtól. Truman kormánya 8 év alatt 342 milliárd dollárt szedett az adófizetőktől. A jelenlegi republikánus kormány — az 1959-re tervezett adókat is beleértve, főleg a fegyverkezés finanszírozására — 477 milliárd dollár adót irányzott elő. Paradicsom a milliárdosoknak, nyomorúság a dolgozóknak — ez a lényege a hírhedt amerikai „népi kapitalizmusnak”. N. Karjev cikke az Iszvesztijában Az amerikai munkások fekete napjai FEJÉR MFC.VP' "IP' '*. mMfBum NAPTÁR 1958. május 1. Csütörtök. — 58 évvel ezelőtt, 1900 május elsején halt meg Munkácsy Mihály festőművész. — 1891 május elsején Orosházán, Békéscsabán, Battonyán csendőrök támadták meg a mezőgazdasági munkásokat. — VELENCE SZÁLLÓ (a volt Tiszti Klub) étterme, kávéháza, söntése április 30-án, szerdán este 7 órakor megnyílt. — A Fejér megyei Tanács Kórház és a Sztálinvárosi Kórház orvosai egyhangúlag csatlakoztak a Borsod megyei Semmelweiss Kórház felhívásához. .Megyénk orvosai csatlakozásának ismertetésére visszatérünk. — Bognár István székesfehérvári (Vöröshadsereg u. 15.) lakos április 29-én a 10-es repülőtéri autóbuszon elveszítette pénztárcáját a benne lévő pénzzel együtt. Az idős, megrokkant ember kéri a megtalálót, juttassa vissza részére. A székesfehérvári Asztalos KTSZ a Fejér megyei KISZÖV küldöttgyűlés alkalmából a Városi Színház balett-termében (Ady- terem mellett) rendezendő szövetkezeti kiállításon bemutatja készítményeit. — Az anyák napja alkalmával május 4-én 16 órakor a KISZ megyei és városi bizottsága ünnepséget rendez a székesfehérvári Városi Színházban. Ünnepi beszédet mond Komócsin Zoltán, a KISZ központi bizottságának elsőtitkára. Az ünnepi beszéd után kultúrműsor következik. — Változások május elsején az autóbuszok menetrendjén.. A MÁVAUT értesítése szerint a K), 12, 14 és 15-ös számú járatok reggel 9 órától egész napon át a Palotai utcából, a volt Palotai vámtól indulnak és oda is érkeznek vissza. A 9-es vonal járatai 9 órától csak a Pozsonyi út—Piactér viszonylatban közlekednek. •— Május elsején délután három órától éjfélig belépődíj nélküli táncmulatságot rendez a MÁV Kultúrotthon. Csütörtök, 1958. május 1.