Fejér Megyei Hirlap, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

Moszkvai május elsejék T­­erus tavaszi napsütésben is ragyognak a Kreml csil­lagai, a könnyű szél meg-meglo­­bogtatja a vörös zászlókat. Min­denütt kacagó jókedv, nóta, tánc, vidám zsivaj. Hogyan is töltik hát a moszk­vaiak május elsejét? Az utcákon és tereken minde­nütt nagy az élénkség. Sok a sza­badtéri színpad, ahol egymást váltják az öntevékeny művészek és együttesek, sőt a legjobb fővá­rosi művészek is fellépnek az ün­neplő moszk­­aiak ezrei előtt. A Május 1. utcában a zenekar talp alá valót húz a fiataloknak, hiszen ma — életkorától függetle-­ nül — mindenki fiatal. Még néz­i­ni is jó, milyen könnyedén, mint igen önfeledten keringenek a pápo­rok. A közeli röplabdapályákon vi­­­dáman pattog a labda, s a szar­, kólók tréfás megjegyzések köze­,­pette biztatják csapatukat. A tér, másik oldaláról lányok kacagását, hozza a szél.­­ Amott a tömeg kellős közepén hirtelen széles kör támad, s egy déli legény, hetykén félreesőn ott­ kalapban, már ropja is a tüzes­ orosz táncot. A körülállók lelke­­­sen tapsolják az ütemet. Az egyik Metro-állomás előtti téren a Moj­­szejev együttes szerepel. A jobb-­ nál jobb számokat viharos taps­ jutalmazza. A villamosok, autóbuszok, troli­, buszok véget nem érő áradatban, ontják a parkokba, vendégségbe,, szórakozni igyekvő tarka sokasá­­­got.­­ A Szokolnyiki-parkot főleg a gyermeksereg szállja meg. Milyen­ szép is ez az ünnep, mennyi a játék, kacagás, móka. Forog az óriáskerék, száll a hinta. Egy-egy kis huszárt, a mamája bizony komoly közelharc árán tud „ki­emelni" a nyeregből. A Moszkva-folyón lomha ladi­kok úsznak, rekedthangú motor­csónakok hasítják a vizet, karcsú hajók suhannak utasaikkal. Este aztán kigyúlnak az ünnepi kivilágítás fényei. A­z Állami Egyetem épülete olyan, mint va­­­lami mesebeli kristálypalota. Úgy­ tűnik, mintha a jókedvvel együtt­ az égbolt is magasabbra emelked-' nék a zsibongó, ujjongó város fe­­ lett. Megnyílnak a művelődési otthon, nők, színházak, hangversenytér­, mek kapui. Sok helyen ifjúsági, bált rendeznek. A késő éjszakai, órákig szól a zene, száll a dal,­s, a párok fáradhatatlanul ropják a­ táncot.­­ Így töltik a moszkvaiak május­ elsején, a tavasz és a munka, a­ béke és a népek közötti barátság­ nagy ünnepét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nagyi sikereket könyvelhet el a kulturális forradalom terén. A népi demokratikus állam­rend fennállása óta eltelt 13 esztendő alatt vietnami írók és a világirodalom képviselő­inek több mint 23 millió köny­vét nyomtatták ki; a népi könyvtárak száma — amely 1936-ban mindössze három volt, — ma 32; a filmstúdiók 140 kisfilmet és dokumentum­fil­met készítettek. VI­LÁG PROLETÁRJAI. Kisgyóni májusok 1954-ben, mikor a Bakony völgykatlanába zárt bánya­telepet is felszabadították a szovjet katonák, a bányából elő­­bújt emberek szinte pillanatok alatt megváltoztak. Az öreg Hrascovszki bácsi, akit eddig csak köhögni hal­lottam, meg néhányszor ultizás közben felkiáltani, elevenen tolmácsolt. Soha nem tudtam, hogy oroszul beszél. Valami láthatat­lan erő szállt meg mindenkit. Ha az utolsó napokban valami féle­­lemszerű ült sok arcon, most a tavaszi napsugárral a derűs mosoly is megjelent. Talán azért, mert Drobot Laci bácsi kijelentette: „más világ kezdődik”. — helyesebben azért, mert ezt a telep dol­gos népe — az is, aki tegnap még félt — megértette. Megindult a mnn'-n. Hamar összeverődtek az emberek, s ez csakúgy, mint a r~' üres gyárkéményen a felirat, s az agitátorok okos szava hirdet*--' rr isgyónon is megalakult és harcra hív a Ma­gyar Kommunista Párt. Az András-akon a kultúrház előtt állított májusfák a­ naptárnál is ékesebben bizonyít­olták: május elseje van. Sok volt a nép a kultúrház előtt. Nem emlékszem már a szó­nokra, de ma is látom az arcok ragyogását, a szemek tündöklését. Hallom, arrvnt az egyik bányász, aki felszabadulás napjától rend­szeresen dolgozott, szomszédjának mondta: — Erre igazán jó lenne inni egy pohárkával. — Bizony jó, — felel a társa, de hol lehet ma bort szerezni ? . .. Mintha erre vártak volna, úgy emlékszem, két hordó bort hoztak. Az erdőben találták a hordókat, valamelyik paraszt dug­hatta el , poharakba bögrékbe töltötték, ivott mindenki, s más­nap rég mente tartott Kisgyón első szabad májusa. Az öreg Hrabovszki erősítette, hogy ez már a második szabad mains , mert 1919-ben is ünnepeltek, de a telep csak a 20-as évek­ben létesült. (B. B.) Az első szabad Május 1-én Székesfehérvár 1945 Marx Károly a proletárnemzetköziségről Marx szenvedélyesen harcolt a különböző országok dolgozói nemzetközi testvéri szövetségének étrehozásáért az elnyomók elleni közös harc érdekében. „A múlt apasztalata megmutatta, hogyan bűnhődtek a munkások összhang nélküli erőf­eszítéseik közös ku­­darcával, mert semmibe vették azt a testvéri köteléket, amelynek fenn kell állania a különböző oszágok munkásai között és ösztönöznie kell őket arra, hogy szilárdan kitartsanak egymás mel­lett a felszabadulásért vívott minden küzdelmükben — írta Marx Károly 1864-ben „A nemzet-­­közi munkásszövetség alapító üze­netében”, Marx nemzetköziségének alap­tétele az a gondolat, hogy a né­peknek a forradalom és az ellen­forradalom között döntő össze­csapás pillanatában a forradalom odalára kell állniok. A kommu­nizmus nagy tudományos meg­alapítója a nemzetközi viszonyo­kat olyan kérdésnek tekintette, amely a néptömegek felszabadító mozgalma érdekeinek van aláren­delve. Ezért Marxnak a XIX. század derekán kiadott jelszava — „Világ proletárjai egyesüljetek!” — a népek testvéri egysége győ­zelmének jelszava, a háború ellen, a tartós békéért vívott harc jel­szavává vált. „A világ munkásai­nak szövetsége végül is lehetetlen­né tesz minden háborút” — írta Marx 1870-ben az I. Internacio­­nálé tagjaihoz intézett felhívásá­ban. Felszólította a munkásokat, harcoljanak az államok olyan külpolitikájáért, amely gátat vet a nemzeti torzsalkodás szításának és a rablóháborúk előkészítésének. Marx gyűlölte a gyarmati rend­szert és a faji megkülönböztetés minden fajtáját. A India történe­tére vonatkozó jegyzeteiben ki­fejti, hogyan növekedett Nagy- Britannia gyarmati impériuma az Indiát lakó népek vére árán. Marx a következőket írta: „Indiai uralmuk történetének lap­jai aligha tanúskodnak másról, mint rombolásról. Az alkotás munkája alig tűnik elő a rom­­halmazból’’. Marx előre látta, hogy az angol uralom bukása In­diában elkerülhetetlen. „A más népet leigázó nép saját bilincseit kovácsolja” — ez volt a nemzet­köziség nagy előharcosának jel­szava. Marx gyarmati kérdés­re vonatkozó nézeteinek meg­értése­­ szempontjából igen ér­dekes az a levél, amelyet En­gels — Marx zseniális harcos­társa — 1882-ben írt Karl Kautskyhoz. A levélben Engels rámutatott, hogy az angol mun­kásosztály azáltal, hogy az angol gyarmati uralom gyümölcseit él­vezi, saját erejét gyengíti, az an­gol burzsoáziától fü­ggő helyzetbe kerül és saját osztályfeladatait nem képes megvalósítani. A győz­tes proletáriátus véget kell, hogy vessen a gyarmati háborúk poli­tikájának, mivel egyetlen idegen népet sem boldogíthat kényszer útján anélkül, hogy ezzel saját győzelmét alá ne ássa. Engels ki­fejti azt a mély gondolatot is, hogy ha az európai országokban végbemennek a szocialista át­alakulások „ez olyan óriási el­it, olyan példát fog adni, hogy a félig civilizált országok maguktól kö­vetik azt”. A történelem teljes mértékben igazolta ezt a zseniális előrelátást. Marx és Engels harca a nemzet­köziség elveiért különösen nagy lendületet kapott a Párizsi Kom­­mün idején. Marx és Engels a kommün első napjaitól kezdve, az I. Internacionálé Főtanácsának élén állva, felhívták a­­ Főtanács valamennyi szakosztályát, az egész nemzetközi proletariátust, a a dolgozók első államának védel­mére. Számos üzenetet küldtek a világ minden részébe, s ezekben megmagyarázták a párizsi prole­tárok fellépésének világtörténelmi jelentőségét és minden ország munkásait felszólították, védel­mezzék meg francia testvéreiket. Marx a nemzetközi munkás­­mozgalom vitathatatlan köteles­ségének tartotta, hogy teljes és osztatlan támogatásban részesítse azt az országot, ahol a nép kezé­ben van a hatalom. Marx minden nemzet számára ugyanazt a feladatot tűzte ki: a nép politikai hatalmának kiharco­lását, s ugyanekkor megjegyezte, hogy a cél elérésére nem mindig alkalmasak ugyanazok az eszkö­zök. Az egyik vagy másik ország nemzeti viszonyai által meghatá­rozott konkrét kérdések megoldá­sában lehetőnek tartotta, a harci eszközök és módszerek változatos­ságát. „Tudjuk, hogy számolnunk kell az egyes országok intézmé­nyeivel, jogaival és hagyományai­val” — mondotta Marx 1872. szeptember 8-án az amsterdami nagygyűlésen tartott beszédében. „Mivel azonban a gazdasági és politikai fejlődés alapvető törs­vényszerűségei mindenütt azono­sak, ezért a proletárpolitika elvei és céljai mindenütt, legalábbis minden nyugati országban ugyan­azok lesznek”? Marx a leghatározottabban el­ítélte azokat a kísérleteket, ame­lyek a nemzeti érdekeket szembe akarták állítani a nemzetköziek­kel, a nemzeti eszmét a nemzet­közi eszmével. Mindig abból a gondolatból indult ki, hogy a munkásmozgalomban a valódi nemzeti érdekek ugyanakkor valódi nemzetközi érdekek is. A dolgozók nemzetközi szoli­daritása, a harc, amelynek Marx Károly életét szentelte, ma a XX. század közepén hatalmas erővé vált A szocialista szovjet köz­társaságok megbonthatatlan szö­vetsége, a szocialista országok megingathatatlan testvérisége, a tartós békéért, az imperialista reakció és a gyarmati rendszer ellen­­ harcoló államok együtt­működése, a népek egyre növekvő egysége az atomháború veszélye elleni harcban — lám, ezek a nemzetköziség híveinek kétség­bevonhatatlan eredményei. Giancarlo Paretta: Magyarország tegnap és ma 1956 őszének­ tragikus napja Magyaror­szágon nemcsak arra szolgáltattak alkalmat szerte a világban, hogy a kommunistaellenesek dühe szabadon kitörhessen, vagy arra, hogy a munkásmozgalom­­ harcosai bizonyságot tegye­nek erős idegzetükről és helyes ítélőképessé­gükről. Az események egyúttal két egymással ellentétes világszemlélet próbatételei is voltak? Ez a két szemlélet szemben állt akkor, és szem­ben áll egymással ma is. Az imperializmus válságát és a szocialista világ haladását valló saját életszemléletünkkel szemben állt az a másik szemlélet, amely azt hirdette, hogy a kapitalizmus le tudja győzni a maga válságait, és ellentmondásait egy olyan nyugati világban, amelyben a munkások szere­pe csak arra korlátozódnék, hogy morzsányi re­formokat könyörögjenek ki maguknak a gyá­rostól és bűnbocsánatért esedezzenek, amiért a felszabadulás küzdelmében hittek a szocializ­mus illúziójában. Budapest , lángjai alkalmat szolgáltattak arra, hogy egyesek kimutassák, miszerint a kommunisták tévedtek, és kívülrekedtek a tör­ténelem során. Egyesek felhasználták ezeket a perceket arra, hogy a politikai életből is meg­próbálják kirekeszteni a kommunistákat. Pá­rizsban a fasiszták megtámadták az „Humániá­té” szerkesztőségét és a párt székházát, az indo­kínai ejtőernyősök és az algériai hóhérok foko­zott erővel öldösték és sebesítették meg harco­sainkat és ehhez a keresztény­demokraták és szociáldemokraták lelkesen tapsoltak, mondván, hogy hazafias és demokratikus megnyilvánu­lásokról van szó. Olaszországban kísérlet tör­tént arra, hogy a kommunista munkások kép­viselőit kizárják a parlamenti bizottságokból és azt remélték, hogy végzetes csapást mérhetnek a munkásosztály egységére. Mindenféle színezetű próféták hirdették, hogy a szocializmus világa összedülőben van? hogy minket, kommunistákat romjai alá temet és jóindulatú figyelmeztetésekben nema Volt

Next