Fejér Megyei Hirlap, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
Moszkvai május elsejék Terus tavaszi napsütésben is ragyognak a Kreml csillagai, a könnyű szél meg-meglobogtatja a vörös zászlókat. Mindenütt kacagó jókedv, nóta, tánc, vidám zsivaj. Hogyan is töltik hát a moszkvaiak május elsejét? Az utcákon és tereken mindenütt nagy az élénkség. Sok a szabadtéri színpad, ahol egymást váltják az öntevékeny művészek és együttesek, sőt a legjobb fővárosi művészek is fellépnek az ünneplő moszkaiak ezrei előtt. A Május 1. utcában a zenekar talp alá valót húz a fiataloknak, hiszen ma — életkorától függetle- nül — mindenki fiatal. Még nézini is jó, milyen könnyedén, mint igen önfeledten keringenek a páporok. A közeli röplabdapályákon vidáman pattog a labda, s a szar, kólók tréfás megjegyzések köze,pette biztatják csapatukat. A tér, másik oldaláról lányok kacagását, hozza a szél. Amott a tömeg kellős közepén hirtelen széles kör támad, s egy déli legény, hetykén félreesőn ott kalapban, már ropja is a tüzes orosz táncot. A körülállók lelkesen tapsolják az ütemet. Az egyik Metro-állomás előtti téren a Mojszejev együttes szerepel. A jobb- nál jobb számokat viharos taps jutalmazza. A villamosok, autóbuszok, troli, buszok véget nem érő áradatban, ontják a parkokba, vendégségbe,, szórakozni igyekvő tarka sokaságot. A Szokolnyiki-parkot főleg a gyermeksereg szállja meg. Milyen szép is ez az ünnep, mennyi a játék, kacagás, móka. Forog az óriáskerék, száll a hinta. Egy-egy kis huszárt, a mamája bizony komoly közelharc árán tud „kiemelni" a nyeregből. A Moszkva-folyón lomha ladikok úsznak, rekedthangú motorcsónakok hasítják a vizet, karcsú hajók suhannak utasaikkal. Este aztán kigyúlnak az ünnepi kivilágítás fényei. Az Állami Egyetem épülete olyan, mint valami mesebeli kristálypalota. Úgy tűnik, mintha a jókedvvel együtt az égbolt is magasabbra emelked-' nék a zsibongó, ujjongó város fe lett. Megnyílnak a művelődési otthon, nők, színházak, hangversenytér, mek kapui. Sok helyen ifjúsági, bált rendeznek. A késő éjszakai, órákig szól a zene, száll a dal,s, a párok fáradhatatlanul ropják a táncot. Így töltik a moszkvaiak május elsején, a tavasz és a munka, a béke és a népek közötti barátság nagy ünnepét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nagyi sikereket könyvelhet el a kulturális forradalom terén. A népi demokratikus államrend fennállása óta eltelt 13 esztendő alatt vietnami írók és a világirodalom képviselőinek több mint 23 millió könyvét nyomtatták ki; a népi könyvtárak száma — amely 1936-ban mindössze három volt, — ma 32; a filmstúdiók 140 kisfilmet és dokumentumfilmet készítettek. VILÁG PROLETÁRJAI. Kisgyóni májusok 1954-ben, mikor a Bakony völgykatlanába zárt bányatelepet is felszabadították a szovjet katonák, a bányából előbújt emberek szinte pillanatok alatt megváltoztak. Az öreg Hrascovszki bácsi, akit eddig csak köhögni hallottam, meg néhányszor ultizás közben felkiáltani, elevenen tolmácsolt. Soha nem tudtam, hogy oroszul beszél. Valami láthatatlan erő szállt meg mindenkit. Ha az utolsó napokban valami félelemszerű ült sok arcon, most a tavaszi napsugárral a derűs mosoly is megjelent. Talán azért, mert Drobot Laci bácsi kijelentette: „más világ kezdődik”. — helyesebben azért, mert ezt a telep dolgos népe — az is, aki tegnap még félt — megértette. Megindult a mnn'-n. Hamar összeverődtek az emberek, s ez csakúgy, mint a r~' üres gyárkéményen a felirat, s az agitátorok okos szava hirdet*--' rr isgyónon is megalakult és harcra hív a Magyar Kommunista Párt. Az András-akon a kultúrház előtt állított májusfák a naptárnál is ékesebben bizonyítolták: május elseje van. Sok volt a nép a kultúrház előtt. Nem emlékszem már a szónokra, de ma is látom az arcok ragyogását, a szemek tündöklését. Hallom, arrvnt az egyik bányász, aki felszabadulás napjától rendszeresen dolgozott, szomszédjának mondta: — Erre igazán jó lenne inni egy pohárkával. — Bizony jó, — felel a társa, de hol lehet ma bort szerezni ? . .. Mintha erre vártak volna, úgy emlékszem, két hordó bort hoztak. Az erdőben találták a hordókat, valamelyik paraszt dughatta el , poharakba bögrékbe töltötték, ivott mindenki, s másnap rég mente tartott Kisgyón első szabad májusa. Az öreg Hrabovszki erősítette, hogy ez már a második szabad mains , mert 1919-ben is ünnepeltek, de a telep csak a 20-as években létesült. (B. B.) Az első szabad Május 1-én Székesfehérvár 1945 Marx Károly a proletárnemzetköziségről Marx szenvedélyesen harcolt a különböző országok dolgozói nemzetközi testvéri szövetségének étrehozásáért az elnyomók elleni közös harc érdekében. „A múlt apasztalata megmutatta, hogyan bűnhődtek a munkások összhang nélküli erőfeszítéseik közös kudarcával, mert semmibe vették azt a testvéri köteléket, amelynek fenn kell állania a különböző oszágok munkásai között és ösztönöznie kell őket arra, hogy szilárdan kitartsanak egymás mellett a felszabadulásért vívott minden küzdelmükben — írta Marx Károly 1864-ben „A nemzet-közi munkásszövetség alapító üzenetében”, Marx nemzetköziségének alaptétele az a gondolat, hogy a népeknek a forradalom és az ellenforradalom között döntő összecsapás pillanatában a forradalom odalára kell állniok. A kommunizmus nagy tudományos megalapítója a nemzetközi viszonyokat olyan kérdésnek tekintette, amely a néptömegek felszabadító mozgalma érdekeinek van alárendelve. Ezért Marxnak a XIX. század derekán kiadott jelszava — „Világ proletárjai egyesüljetek!” — a népek testvéri egysége győzelmének jelszava, a háború ellen, a tartós békéért vívott harc jelszavává vált. „A világ munkásainak szövetsége végül is lehetetlenné tesz minden háborút” — írta Marx 1870-ben az I. Internacionálé tagjaihoz intézett felhívásában. Felszólította a munkásokat, harcoljanak az államok olyan külpolitikájáért, amely gátat vet a nemzeti torzsalkodás szításának és a rablóháborúk előkészítésének. Marx gyűlölte a gyarmati rendszert és a faji megkülönböztetés minden fajtáját. A India történetére vonatkozó jegyzeteiben kifejti, hogyan növekedett Nagy- Britannia gyarmati impériuma az Indiát lakó népek vére árán. Marx a következőket írta: „Indiai uralmuk történetének lapjai aligha tanúskodnak másról, mint rombolásról. Az alkotás munkája alig tűnik elő a romhalmazból’’. Marx előre látta, hogy az angol uralom bukása Indiában elkerülhetetlen. „A más népet leigázó nép saját bilincseit kovácsolja” — ez volt a nemzetköziség nagy előharcosának jelszava. Marx gyarmati kérdésre vonatkozó nézeteinek megértése szempontjából igen érdekes az a levél, amelyet Engels — Marx zseniális harcostársa — 1882-ben írt Karl Kautskyhoz. A levélben Engels rámutatott, hogy az angol munkásosztály azáltal, hogy az angol gyarmati uralom gyümölcseit élvezi, saját erejét gyengíti, az angol burzsoáziától függő helyzetbe kerül és saját osztályfeladatait nem képes megvalósítani. A győztes proletáriátus véget kell, hogy vessen a gyarmati háborúk politikájának, mivel egyetlen idegen népet sem boldogíthat kényszer útján anélkül, hogy ezzel saját győzelmét alá ne ássa. Engels kifejti azt a mély gondolatot is, hogy ha az európai országokban végbemennek a szocialista átalakulások „ez olyan óriási elit, olyan példát fog adni, hogy a félig civilizált országok maguktól követik azt”. A történelem teljes mértékben igazolta ezt a zseniális előrelátást. Marx és Engels harca a nemzetköziség elveiért különösen nagy lendületet kapott a Párizsi Kommün idején. Marx és Engels a kommün első napjaitól kezdve, az I. Internacionálé Főtanácsának élén állva, felhívták a Főtanács valamennyi szakosztályát, az egész nemzetközi proletariátust, a a dolgozók első államának védelmére. Számos üzenetet küldtek a világ minden részébe, s ezekben megmagyarázták a párizsi proletárok fellépésének világtörténelmi jelentőségét és minden ország munkásait felszólították, védelmezzék meg francia testvéreiket. Marx a nemzetközi munkásmozgalom vitathatatlan kötelességének tartotta, hogy teljes és osztatlan támogatásban részesítse azt az országot, ahol a nép kezében van a hatalom. Marx minden nemzet számára ugyanazt a feladatot tűzte ki: a nép politikai hatalmának kiharcolását, s ugyanekkor megjegyezte, hogy a cél elérésére nem mindig alkalmasak ugyanazok az eszközök. Az egyik vagy másik ország nemzeti viszonyai által meghatározott konkrét kérdések megoldásában lehetőnek tartotta, a harci eszközök és módszerek változatosságát. „Tudjuk, hogy számolnunk kell az egyes országok intézményeivel, jogaival és hagyományaival” — mondotta Marx 1872. szeptember 8-án az amsterdami nagygyűlésen tartott beszédében. „Mivel azonban a gazdasági és politikai fejlődés alapvető törsvényszerűségei mindenütt azonosak, ezért a proletárpolitika elvei és céljai mindenütt, legalábbis minden nyugati országban ugyanazok lesznek”? Marx a leghatározottabban elítélte azokat a kísérleteket, amelyek a nemzeti érdekeket szembe akarták állítani a nemzetköziekkel, a nemzeti eszmét a nemzetközi eszmével. Mindig abból a gondolatból indult ki, hogy a munkásmozgalomban a valódi nemzeti érdekek ugyanakkor valódi nemzetközi érdekek is. A dolgozók nemzetközi szolidaritása, a harc, amelynek Marx Károly életét szentelte, ma a XX. század közepén hatalmas erővé vált A szocialista szovjet köztársaságok megbonthatatlan szövetsége, a szocialista országok megingathatatlan testvérisége, a tartós békéért, az imperialista reakció és a gyarmati rendszer ellen harcoló államok együttműködése, a népek egyre növekvő egysége az atomháború veszélye elleni harcban — lám, ezek a nemzetköziség híveinek kétségbevonhatatlan eredményei. Giancarlo Paretta: Magyarország tegnap és ma 1956 őszének tragikus napja Magyarországon nemcsak arra szolgáltattak alkalmat szerte a világban, hogy a kommunistaellenesek dühe szabadon kitörhessen, vagy arra, hogy a munkásmozgalom harcosai bizonyságot tegyenek erős idegzetükről és helyes ítélőképességükről. Az események egyúttal két egymással ellentétes világszemlélet próbatételei is voltak? Ez a két szemlélet szemben állt akkor, és szemben áll egymással ma is. Az imperializmus válságát és a szocialista világ haladását valló saját életszemléletünkkel szemben állt az a másik szemlélet, amely azt hirdette, hogy a kapitalizmus le tudja győzni a maga válságait, és ellentmondásait egy olyan nyugati világban, amelyben a munkások szerepe csak arra korlátozódnék, hogy morzsányi reformokat könyörögjenek ki maguknak a gyárostól és bűnbocsánatért esedezzenek, amiért a felszabadulás küzdelmében hittek a szocializmus illúziójában. Budapest , lángjai alkalmat szolgáltattak arra, hogy egyesek kimutassák, miszerint a kommunisták tévedtek, és kívülrekedtek a történelem során. Egyesek felhasználták ezeket a perceket arra, hogy a politikai életből is megpróbálják kirekeszteni a kommunistákat. Párizsban a fasiszták megtámadták az „Humániáté” szerkesztőségét és a párt székházát, az indokínai ejtőernyősök és az algériai hóhérok fokozott erővel öldösték és sebesítették meg harcosainkat és ehhez a kereszténydemokraták és szociáldemokraták lelkesen tapsoltak, mondván, hogy hazafias és demokratikus megnyilvánulásokról van szó. Olaszországban kísérlet történt arra, hogy a kommunista munkások képviselőit kizárják a parlamenti bizottságokból és azt remélték, hogy végzetes csapást mérhetnek a munkásosztály egységére. Mindenféle színezetű próféták hirdették, hogy a szocializmus világa összedülőben van? hogy minket, kommunistákat romjai alá temet és jóindulatú figyelmeztetésekben nema Volt