Fejér Megyei Hirlap, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

t. oldal FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kedd, 1958. július 1. Gomulka elvtárs gdanski beszéde a hajóépítők napján Június 28-án a hajóépítők nap­ja alkalmából a gdanski hajó­gyárban ünnepi ülést tartottak, amelyen e nagy hajóépítő vállalat sokezer dolgozója és a szejm kül­döttei vettek részt. Az ünnepi ülésen Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára mondott beszédet. — Engedjék meg — kezdte be­szédét Wladyslaw Gomulka —, hogy a mai ünnepség, a hajóépí­tők napja alkalmából tolmácsol­jam önöknek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságá­nak szívélyes, forró üdvözletét, és kifejezzem mély elismerését oda­adó munkájukért, amely az önök javát és egyben hazánk fejlődését szolgálja. Wladyslaw Gomulka a továb­biakban részletesen foglalkozott a lengyel hajóépítőipar sikereivel és feladataival és általában a len­gyel gazdaságpolitika céljaival és feladataival. Hangoztatta, milyen jótékonyan hatnak a lengyel— szovjet gazdasági kapcsolatok Lengyelország gazdasági életére. Azok az országok — hangsú­lyozta a továbbiakban Gomulka elvtárs — amelyek megdöntötték a régi társadalmi rendet és a szocializmus útjára léptek, csu­pán azért építhetik hazájukban a szocializmust, mert megvan a szocialista országok együttműkö­dése, s mert a szocialista orszá­gok kölcsönösen tömörülve meg­teremtették azt a kollektív erőt, amelyet a nemzetközi reakció és a kapitalizmus erői nem győzhet­nek le. Ez teljesen vonatkozik Lengyelországra is. A jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége — mondatta —, amely hi­bás revizionista elmélete követ­keztében elszigeteli, elválasztja Jugoszláviát a szocialista országok közösségétől, árt a szocialista or­szágok egyesült erőinek és az egész nemzetközi munkásmozga­lomnak. A nemzetközi rendezésre és a világ békeszerető erőinek megerősítésére irányuló kétségte­len és őszinte törekvések ellenére —, amelyeket állandóan hangsú­lyoznak a jugoszláv párt- és álla­mi vezetők és funkcionáriusok — negatív állásfoglalásuk a szo­cialista táborral szemben, az­zal a táborral szemben, amely a béke legfőbb ereje az egész világon, és amely a fő aka­dály az imperialista háborús mesterkedések útjában, nem­csak hogy nem erősíti, de gyengíti is a béke erőit. Talán senki sem fogja ta­gadni, még a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének is egyet kell értenie azzal, hogy az egész nem­zetközi reakció, valamennyi ag­resszív imperialista erő, minden eszközzel szét akarja zúzni, de legalább gyengíteni, aláásni akar­ja a szocialista országok táborá­nak egységét. Tárgyilagosan néz­ve: az az álláspont, amelyet a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége elfoglal a szocialista államok tá­borával szemben, megfelel a re­akció eme óhajainak és törekvé­seinek. Sőt, mi több, a jelenlegi konfliktusban — amely Jugoszlá­via bűneként és a Jugoszláv Kommun­sták Szövetségének bű­neként jött létre köztük és a többi szocial­ista ország, illetve a JKSZ és trenden más kommunista és munkáspárt között — az egész nemzetközi reakció Jugoszlávia oldalán áll. Nyivánvaló képtelenség volna ebből olyan következtetést levon­ni, hogy a reakció ezt a szocialis­ta Jugoszlávia iránt érzett szere­­tetéből teszi. Az imperialisták és a reakciósok, a szocializmus el­lenségei. Ha a jelenlegi konfliktusban támogatják Jugoszláviát, ezt csupán azért teszik mert sza­kadást akarnak előidézni a szocialista országok között. Arra akarják ösztönözni a többi szocialista országot, hogy Jugo­szlávia nyomdokain, haladva, lép­jenek ki a szocialista országok tá­borából Ebben a szocializmus számára fontos elvi kérdésben, a nemzet­közi reakció törekvései objektíve egybeesnek a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének irányzatai­val, függetlenül a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének akaratától. Ez a legfőbb alapja a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége, valamint minden más kommunista és munkáspárt kö­zött létrejött konfliktusnak. Pártunk forró kívánsága, hogy a jugoszláv elvtársak térjenek le arról a helytelen útról, amelyen ma járnak. Semmi, egyáltalán semmi sem igazolja álláspontju­kat a jelenlegi konfliktusban, el­­térőleg az 1948—1954-es konflik­tustól. Ma a hiba Jugoszláviát terheli. Pártunk mindenkor óvni fog­ja a szocialista tábor orszá­gainak egységét, mint a leg­nagyobb áldást, mindig a szo­cialista táborhoz tartozó or­szágok egységének politikáját fogja folytatni. Pártunk politikájának e fő elvé­hez híven, harcolunk és harcolni fogunk minden ellen, ami ezt az egységet bomlaszthatja. Élesen bírálom a jugoszláv kommunis­ták álláspontját, mert ez hamis és káros álláspont. Bírálom ab­ban a reményben, hogy előbb vagy utóbb megértik magatár­­suk káros voltát. A szocializmussal szemben ellenséges és agresszív impe­rialista körök, semmilyen esz­köztől vissza nem riadva, ki­használnak minden lehetősé­get, hogy gyengíthessék a szocialista országok egységét, s hogy zavart kelthessenek ha­zánkban is. Bizonyítéka ennek az a propagan­dahadjárat, amelyet ezek az erők a magyar bíróságnak Nagy Imre és a többi elítélt ügyében hozott ítélete nyomán elindítottak. Mennyi ross­z szándékú kohol­mányt és zagyvaságot terjesztet­tek ezzel kapcsolatban a nyugati rádióállomások, mennyi agyrémet és hazugságot, amely mind csak arra irányult, hogy megzavarja az embereket. A nyugati rádióállo­mások és a külföldi lapok a legkü­lönfélébb szenzációkkal táplálták a közvéleményt, körülbelül ilyen szellemben. ..Gomulka tiltakozó levelet küldött Hruscsovnak a magyar ítélettel kapcsolatban . ..” ..A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága elítélte a Nagy-ügyet és e kérdésben utasí­tást küldött minden pártszerve­zetnek...”; végül pedig: „Gomul­ka távozik helyéről." Ilyenek, elvtársak, azok a mód­szerek, amelyeket a nemzetközi reakciós propaganda az agresszív, imperialista körök szolgálatában felhasznál, ilyenek azok a mód­szerek, amelyeknek segítségével ezek a körök gyengíteni próbálják a népi Lengyelországot, fel akar­ják lázítani a lengyel népet a Szovjetunió ellen, és gyengíteni akarják a szocialista országok egységét A magyar bíróság szigorú íté­lete azoknak a tragikus esemé­nyeknek epilógusa, amelyek több mint másfél évvel ezelőtt folytak le, s mintegy befejezése az októ­beri magyarországi ellenforrada­lom szétzúzásának. Az ellenforra­dalom, amely meg akarta dönteni a szocialista rendet és a kapita­lista rendet akarta visszaállítani, véresen és kegyetlenül bánt el a kommunistákkal és a szocialista rend védelmezőivel. Akasztásokra került sor az utcákon. Hogy be­mutassam, mi volt a helyzet, idé­zek a magyar sajtó 1956. novem­­ber 2-i jelentéseiből. Az Igazság című lap ezt írta- „Tegnap a vá­rosban lincselésre került sor! A falakon felírások jelentek meg: Le a kommunistákkal, le a párt­tagokkal, pusztítsátok el a kom­munistákat!” Amikor a magyarországi ellen­forradalom akasztotta a kommu­nistákat, Nagy Imre, mint a ma­­gyar kormány miniszterelnöke, rádión kijelentette: „Senkit nem büntetünk meg a fegyveres harc­ig- van részvételéért”. (Lásd a E­phad Nép 1956. október 29-i szá­mát.) Nagy Imre, aki revizionista volt, a néphatalommal szemben ellenséges ellenforradalom nö­vekvő hullámának hatására lé­pésről lépésre meghátrált az el­lenforradalommal szemben, telje­sítette a feladatot: tönkretette a szocialista rendet Magyarorszá­­gon. Kijelentette, hogy Magyar­­ország kilép a varsói szerződés­ből, és segítségért fordult az im­perialista országokhoz. Ezek a té­nyek ismeretesek az egész világ előtt. Az a szovjetellenes és kom­­munistaellenes hadjárat, amelyet Nyugaton a Nagy Imre-ügyben hozott ítélet nyomán elindítottak, az agresszív imperialista körök­nek használ. Amint ez mindany­­nyiszor történni szokott, amikor ezek a körök valamiféle veszé­lyes kalandot készítenek elő, propagandájuk most is arra törekszik, hogy nagy zajt keltsen más kérdések körül és így elterelje a közvéle­mény figyelmét. Így történt ez 1956-ban is az Egyiptom elleni agresszió idején, a Magyarország körül támasztott propagandahadjáratban. Az a szovjetellenes és kom­munistaellenes hadjárat, amelyet ezek a körök a magyar bíróság ítéletével kapcsolatban szervez­tek, megmérgezi a nemzetközi légkört, kiélezi a helyzetet, nö­veli a háborús veszélyt. Ezért csak a hiszékeny embere­ket vezetheti félre az a reakciós propaganda, amelyet a Nagy Im­­re-ügy körül támasztottak. E példából pontosan láthatjuk, milyen helyes volt pártunk állás­pontja az 1956 októberi napok­ban, mennyire helyes a mi politi­kai vonalunk. Pártunk, államunk népünk érdekeinek megfelelő po­litikát valósít meg, olyan politi­kát, amely országunk biztonságét, további szocialista fejlődését szolgálja. Ezért mi mindig erősítettük és a jövőben is erősíteni fog­juk szolid­aritásunkat és test­véri együttműködésünket ha­talmas szomszédunkkal, a Szovjetunióval, minden szo­cialista országgal — az inter­nacionalizmus, a barátság, az egyenjogúság alapján. Mi, akik a társadalmi igazságos­ság rendjét, a szocialista rendszert teremtjük meg, jól tudjuk, hogy az ügy érdekében mennyire hasz­nos az egyetlen cél felé haladó valamennyi ország együttműkö­dése. Annak idején mi határozottan visszavertük Lengyelországban a reakció erőit, amelyek­­a második szakasz teóriájára” spekuláltak és amelyek illuzórikus reményeket fűznek rendszerünk, a népi hata­lom „átmeneti jellegéhez”. Ugyan­ilyen határozottan visszaverjük ma és bármikor a jövőben is azokat az erőket — ha megkísé­relnék felütni fejüket —, amelyek Lengyelországot vissza akarnák húzni, szakadékba akarnák rán­tani. Ami a jövőt illeti, megingatha­tatlan akaratunk a szocializmus további szakadatlan erősítése, a társadalmi-politikai élet szilárdí­tása a párt és az egységfrontba tömörült egész nép kölcsönös bi­zalma alapján. Minden ember nyugodt és gyü­mölcsöző munkája a maga poszt­ján pártunk és kormányunk po­litikájának következetes valóra­­váltása: ez az az út, amelyen sim­­keresén haladunk és amely meg­nyitotta előttünk a jövő napsütöt­te, kedvező távlatait. Magabizto­san nézhetünk szocialista hazánk jövője elé. Kívánom önöknek, a gdanski hajógyár dolgozóinak, flottánk építőinek — mondotta befejezésül Gomulka elvtárs — hogy a lehető legjobban vegyék ki részüket az erős és független, szocialista Len­gyelország megteremtéséből. Orvosankét Székesfehérváron Orvosankétot tartott az elmúlt héten Székesfehérváron a Me­gyei Tanács VB. Egészségügyi Osztálya, az Orvosegészségügyi Szakszervezet Területi Bizottsá­gával, a Hazafias Népfronttal és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal karöltve. A Megyei Tanácsház ünnepé­lyesen feldíszített nagytermét megtöltötték a megye orvosai, vé­dőnői. Az érdeklődő hallgatóság között nemcsak megyénk körzeti orvosait, gyermekgyógyászait, kór­házi és rendelőintézeti orvosait, szülészeti intézményeinek veze­tőit láttuk, hanem a környező megyék számos orvosa is jelen volt és az Egészségügyi Minisz­térium is képviseltette magát. Dr. Vadas Zoltán, az Egészség­­ügyi Minisztérium főosztályveze­tője tartott megnyitó beszédet. Ismertette, hogy az ankét tárgya: a csecsemőhalálozás alakulása mi­lyen nagyjelentőségű kérdés. Egy terület egészségügyi ellátottságát, egészségügyi kultúráját jellemzi, hogy hány százalék csecsemőha­lálozása, hogy 100 élveszületett közül hány hal meg 1 éves korá­nak betöltése előtt. Dr. Lehrner Lórántné megyei orvos, a Megyei Tanács Egész­ségügyi osztályának anya és cse­csemővédelmi előadója tartotta meg ezután beszámolóját. Színes grafikonokkal, ábrákkal illuszt­rálva bemutatta, hogy mikért csökkent le egész Magyarország és ezen belül Fejér megye cse­csemőhalálozása is az 1920-as évek 20 százalék körüli értéké­ről a mai 6 százalék körüli érték­re Fejér megyében különösen az utolsó 10 év javulása szembeötlő, amiben kétségtelenül legnagyobb szerepe az életnívó emelkedése mellett népi demokráciánk egész­ségpolitikájának van. Dr. Lehr­­nerné részletezte, hogy milyen té­nyezőknek volt szerepe megyénk csecsemőhalálozásának alakulásá­ban. A koraszülöttség gyakori halálok, továbbá a csecsemőkori tüdőgyulladások. Örvendetesen lecsökkent a bélhurutos halálo­zások száma, ami a csecsemőtáp­lálás és gondozás megjavulását jelenti. Értékelte a megye orvo­sainak és védőnőinek csecsemő­gondozási munkáját, kiemelte az eredményeket és rámutatott a soronkövetkező feladatokra. Ezután következett dr. Kerpel Fronius Ödön Kossuth díjas aka­démikus, a pécsi Tudományegye­tem professzorának előadása a csecsemőkori tüdőgyulladások fajtáiról, azok legmodernebb ke­zeléséről. A lebilincselően érdekes, igen tanulságos előadást élénk vita követte. Az értékes hozzászó­lások során javaslatok is hang­zottak el és kialakult a csecsemő­­halálozás további csökkentésére irányuló munka jövőbeli irányvo­nala. Az Egészségügyi Miniszté­rium kiküldöttje megelégedettsé­gét fejezte ki a magasnívójú an­­kéttal kapcsolatban és kijelen­tette, hogy Fejér megye a cse­csemőgondozási munkában fej­hosszal halad a többi megye előtt, amit nemcsak az bizonyít, hogy 1957 évi csecsemőhalálozása ala­csonyabb az országos átlagnál, hanem az itt folyó kiváló szerve­zési és gyógyító megelőző munka is. ]■&*­* NAPTÁR — 1958. július . Kedd. Név­nap: Tibold. * — ELŐFIZETÉSES ÉTKE­ZÉST IS VÁLLAL AZ AGÁRDI NÁDFEDELES CSÁRDA. — Nagy sikerrel vetítik Székes­fehérvárott a Szállnak a darvak című Aranypálma díjjal kitünte­tett szovjet filmet A bemutatót követő négy napon közel hét­ez­ren nézték meg a filmet — Szakköri kiállítást rendez a Balinkai Szénbánya üzemi bizott­sága a bányász lakótelep klubhe­lyiségében július 5-én délután két órakor. A kiállításon a fotó, a bé­lyeg és a természetjáró szakkö­rök munkáját mutatják be. — Megalakult a nőtanács a Sztálin városi, székesfehérvári és az enyingi járásban. A járási fő­tanács sztálinvárosi járásban 31, a székesfehérvári járásban 31 és az enyingi járásban 25 taggal ala­kult.­­ A burgonyabogár elleni vé­dekezésre összefogott Nagylók község lakossága. Megjelöltek három napot, amelyen minden burgonya földön elvégzik a por­zást. Az első porzást már elvé­gezték.­­ A nemzetközi könyvművé­szeti kiállítás megrendezésére Lipcsében augusztusban és szep­temberben kerül sor. A kiállításon a szocialista tábor kiadói mutat­ják be munkásságuk sikerét, s a könyvnyomtatás további perspek­tíváit. Külön kiállítást terveznek a könyvillusztráció bemutatására is. — Harminchárom új filmet mu­tat be a MOKÉP a harmadik ne­gyedévben: egy magyar, hét szov­jet, 11 népi demokratikus és 14 nyugati országok filmjeiből. — Jó eredménnyel működik a sáregresi földművesszö­vetkezet. Legközelebbi tervük: az italbolt kibővítése, később pedig egy új vegyesboltot létesítenek. — Színjátszó csoport alakult a Fejér megyei Népbolt Vállalat­nál. A színjátszó csoport tagjai a havonta megtartott klubesteken szerepelnek majd. — A nemzetközi ifjúsági tá­borba, Bulgáriába megyénkből három fiatal utazik július 2-án. A fiatalok tíz napot töltenek Bul­gáriába. — A Fejér megyei természetjá­rók találkozóját szeptember 14-én Szentgyörgyvár-pusztán tartják meg. — Megalakult a 47. társadalmi mozi megyénkben. Legutóbb a Tekeres pusztai szociális otthon­ban helyeztek üzembe keskeny­ filmvetítő gépet. A 47 társadalmi mozi 6752 személyt fogad ba — Strauss hadügyminiszter az adókból pénzeli azokat a katonai folyóiratokat, amelyek a fasiszta propagandát terjesztik. Itt első­­ sorban a „Deutscher Soldat”? „Wehr und Heimat”, valamint a „Bundeswehr” című lapokról van szó: — „A takarékos járás” címért kezdtek szervezést a móri járás postás dolgozói. Céljuk, hogy mi­e­­den házban legyen legalább egy takarékbetét. Újárok gyűjtik a Tanácsköztársaság emlékeit A sztálinvárosi járás úttörő ve­zetői elhatározták, hogy a Tanács­­köztársaság 40. évfordulójának méltó megünneplésére jóelőre felkészülnek. Az úttörő csapatok között versenyt indítanak, melyik­­ kutat fel több emléket falujukból vagy községükből — a Tanács­­köztársaság idejéből. Felkutatják a Tanácsköztársaság hőseit és már­tírjait, a volt direktóriumi ta­gokat és vörös katonákat. A már­tírok sírjait gondozásuk és véd­nökségük alá veszik.

Next