Fejér Megyei Hirlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
Ligrefc, Tn Világ profetériai egyesületek ! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR. PÉNTEK, 1958. AUGUSZTUS 1. BÚG A CSÉPLŐGÉP A KISLÁNGI ÁLLAMI GAZDASÁG Ágoston pusztai üzemegységének szérűjén két cséplőgép pergeti az aranyló búzaszemeket. Körülöttük ködszerű porfelhő kavarog, vidám énekszó, trillázó fütty hangja keveredik a gépek zümmögésében. Telnek a zsákok, az ellenőrök szorgalmasan mérnek és jegyeznek, aztán a vontatón megindul az új kenyérgabona további sorsa felé. A tenyérnyi gyepszigeten, amelyet dohányzásra kijelöltek, néhány ember heverész, mások meg álldogálva szívják a Kossuthot. Első pillanatra feltűnik, hogy csaknem valamennyien vasutas sapkát viselnek. — Nem szemfényvesztés — mondja Benkucs elvtárs, a cséplőbrigád vezetője —, mi valóban vasutasok vagyunk, a lepsényi állomáson dolgozunk. Már hét éve minden nyáron ilyenkor vesztszük ki a szabadságunkat, hogy segítsünk a cséplésben is. Most 12-en álltunk össze és már augusztus 2-án le is jár az idő. — Mennyit keresnek szabadságuk alatt? — Még nem tudjuk egészen pontosan. Naponta elcsépeltünk eddig 200—220 mázsa gabonát. A búzáért mázsánkét öt és fél százalékot, árpa után pedig 7,10 forintot kapunk, és ha az utóbbi napi normáját, a 96 mázsát túlhaladjuk, 11 forint és öt kiló termény jár prémiumrészként. Az állami gazdaság naponta szállít bennünket a munkahelyre és haza is, azüzemi étkezdében kapunk két forintért reggelit és öt forintért ebédet. Csak azt nem értjük hogy a reggeli szalonnát tíz dekáról miért szállították le öt dekára. De az ebédelésnél is sokszor baj van, hol tányér, hol meg villa és kanál nincs és mosogatást sem végzik valami tisztán. A MÁSIK CSÉPLŐBRIGÁDOT is meglátogatjuk, ők is lepsényiek, s a brigád vezetője Nyolcas János. Tizen vannak a faluból, a többi kilenc embert az állami gazdaság adta hozzájuk Amikor megkérdezzük, miért nem Lepsényben vállaltak cséplést, Nyolcas János így válaszol — őszintén szólva nem szívesen megyünk a lepsényi gépállomás gépeihez, mert például tavaly is rengeteg akadály merült fel. Nem adtak munkaruhát az etetőknek, meg a kévevágóknak gyakran elromlottak a népek és rossz volt a szervezés. Persze így sokan kiváltak közülünk, s amikor aztán nem volt elég ember az igazgató úgy rendelkezett, hogy a cséplőt huzassák be a gépállomásra és a traktor neig menjen szántani, mert az előbbre való . De a faluban azért sem kívánunk cséplést vállalni, mert sok az utazás, az „üresjárat”. Tőt meg egyhelyben, — ha az időjárás engedi —, állandóan tudunk dolgozni. És nem valami könnyű dolog a szalmát rudakon hordani, mert nincs elevátor, amit az egyéni gazdaságokban alkalmazni lehetne. Érthető, ha az ember a könnyebb és kifizetőbb munkát vállalta. Lepsényben most nincs cséplőcsapat, hanem gazdák állnak össze és „kalákában” csépelnek. Ez pedig azzal jár, hogy lassabban megy a cséplés, mert nincsenek összeszokva és gyakran más munka miatt elölmarad valamelyikük, így későbben szabadul fel a gépállomás gépe. Ezért az lenne a jó, ha olyan kis elevátort szerezne a gépállomás, mint amilyen a polgáriaknak van. Ezt aztán lehetne az egyéniek portáján használni, s könnyebb, gyorsabb lenne a munka. És jó volna, ha a gépállomás is megadna annyi kedvezményt a cséplőbrigádoknak, mint az állami gazdaság. Úgy gondoljuk, neki is megérné. ARRÓL IS BESZÉLNEK a cséplőbrigádok tagjai, hogy az aratását cséplés előtt elhíresztelték, hogy mozgó büfék látogatnak el a határba, de eddig ők még egyet sem láttak. Persze ez nem olyan nagyprobléma — teszik hozzá — ettől még tovább búg a gép, pereg az aranyló búzaszem, hogy aztán mielőbb az asztalra kerüljön a szorgos munka gyümölcse, az új kenyér. — Farkas — Az első augusztusi lottósorsolás ismét kettős lesz. A 31. játékhét nyerőszámainak húzását és a júliusi tárgynyeremény sorsolását augusztus 1-én, pénteken a XIII. kerületi József Attila művelődési otthonban rendezi a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A tárgynyeremény-sorsoláson a 30. játékhét szelvényei vesznek részt. A kettős sorsolást dupla, vagy semmi játék előzi meg. "TCirándulás Üzemi számvetés ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Munkásigazgató Sárbogárdi krónika Levelezőinké a szó Forr a bor a mátyásdombi határban Elherdált kilométerek______ Seilab tábornokot választották meg Libanon elnökévé A libanoni főváros központját fokozatosan lezárták, amint az elnökválasztás órája közeledett. A város képe nyugodt, a kormányszervek megfelelő biztonsági intézkedéseket tettek. Megfigyelők nem számítanak arra, hogy az elnökválasztás gyorsan megoldja Libanon 83 napja tartó válságát. Úgy érzik azonban, hogy Sehab megválasztása lélegzetvételnyi szünetet ad ahhoz, hogy helyreállíthassák a rendet és nyugalmat. A parlament névbehívása előtt az ellenzéki nemzeti front vezetői ülést tartottak. Szaheb Szalam, a felkelők vezetője kijelentette, ez ülés célja az volt, hogy végles döntést hozzanak az új elnök megválasztásának ügyében. Két napja az ellenzék követelte, hogy az újonnan választott elnök szólítsa fel lemondásra a nyugatbarát Chamoun elnököt, akinek hivatali ideje szeptember 23-án jár le, és követelje az amerikai haditengerészek haladéktalan visszavonását. Helyi idő szerint 11.27 órakor megkezdődött a parlamenti képviselők ülése. Az ülés elején felolvasták az alkotmánynak az elnökválasztásra vonatkozó cikkelyeit. Ezután megkezdődött a szavazás. Az első szavazáson kétharmados többség szükséges az elnök megválasztásához. A későbbi szavazásokon elegendő az egyszerű többség is. A parlament első szavazásán Sehab tábornok egy szavazat híján nem kapta meg a kétharmados többséget. A második szavazáson Sehabot 48 szavazattal választották meg. Ellenfele hét szavazatot kapott. Egy szavazat érvénytelen volt. (MTI) TASZSZ-közlemény a bagdadi paktum londoni értekezletéről II Szovjetunió csúcsértekezletre törekszik , a londoni tanácskozás az agresszió kiszélesítését szolgálja Szerdán este a Szovjetunió Külügyminisztériumában a külföldi újságíróknak átnyújtották TASZSZ közleményét a bagdadi paktum tagállamainak július 28— 29 között Londonban megtartott tanácskozásáról. A közlemény leleplezi a tanácskozás igazi célját és rámutat arra, hogy a bagdadi paktum tagállamainak ez a tanácskozás csupán egyetlen célt szolgált: az agresszió kiszélesítését a Közelés Közép-Keleten. A TASZSZ közleménye hangsúlyozza: az Amerikai Egyesült Államok arra törekedve, hogy megmentse ezt a minden eresztékében recsegő támadó tömböt, arra kényszerült, hogy levesse álarcát és kijelentse: kész teljesen magára vállalni azokat a kötelezettségeket, amelyek ebből a paktumból származnak. Mint ismeretes, az Egyesült Államok már hosszú idő óta közvetlenül részt vesz ennek a szervezetnek testületeiben, a legfőbb fegyverszállító a paktum tagállamai számára és viseli a paktum keretein belül megvalósított katonai előkészületekkel összefüggő költségek túlnyomó részét. Az Egyesült Államok már régóta a második helyre szorította vissza Angliát, amely annak idején arra számított, hogy a bagdadi paktum létrehozásával megerősítheti gyarmatosító szerepét a Közel- és Közép- Keleten. Éppen az Egyesült Államok vezeti gyakorlatilag a bagdadi paktumot és irányítja minden tevékenységét. Ha az Egyesült Államok a korábbiakban a kulisszák mögül irányított, most nyíltan, a gyarmatosítók érdekeinek szolgálatára létrehívott támadó tömb vezetőjének a szerepében lépett fel A tanácskozás eredményeként nyilatkozatot tettek közzé, amelynek minden sora azt hangsúlyozza, a tanácskozás résztvevői csak azzal törődtek, hogy „megerősítsék védelmüket”, „alátámasszák kollektív biztonságukat”, „ellentálljanak az agressziónak”. Különösen hamisan csengenek ezek a szavak a biztonságról és a védelemről a jelenlegi helyzetben, amikor az egész világ tanúja lett az Egyesült Államok és Anglia libanoni és Jordániai beavatkozásának. A zárónyilatkozatban a tanácskozás résztvevői nem átfdtották hogy nyíltan helyeselték az Egyesült Államok és Anglia Libanon és Jordánia elleni agresszióját és egyértelműen mindenkinek tudomására hozták, hogy készek kiszélesíteni az agresszió kereteit Közel- és Közép-Keleten. Abból a célból, hogy igazolják az intervenciót és az Arab-Kelet országainak belügyeibe történő beavatkozást, a londoni tanácskozás résztvevői úgy tüntetik fel Irak, Libanon és Jordánia népiének a nemzeti függetlenségért vívott harcát, mint „közvetett” agressziót — bár a valóságban csupán egyetlen közvetlen agreszszióról van szó, amelyet az Egyesült Államok és Anglia kezdeményezett. Akaratlanul is felmerül a kérdés, tulajdonképpen ki ellen akarnak védekezni a bagdad paktum tagállamai és ki fenyegeti biztonságukat, függetlenségüket? Mi rejlik a „kollektív biztonságról” történő látszólagos gondoskodás mögött? Maguk az amerikaiak is elismerik, hogy „az arab hadseregek nem fenyegethetik a paktum tagállamait”. A közlemény a továbbiakban hangsúlyozza: „A tények nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a londoni tanácskozás a gyakorlatban nem volt más, mint az összeesküvők gyülekezete, akik új agressziós ténykedéseket terveztek a független fejlődés útjára nemrégen lépett arab államok, mindenekelőtt az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok és Anglia most a bagdadi paktumban részt vevő szövetségeseikkel együtt az agresszió további kiszélesítésére készülnek.” A közlemény a továbbiakban részletesen ismerteti az angol és amerikai haderő, továbbá a bagdadi paktum tagállamai hadseregének katonai manővereit s megállapítja: „ Törökország vezető állami személyiségei még csak nem is takargatják, hogy intézkedéseiknek a célja Irak és az Egyesült Arab Köztársaság elleni támadás előkészítése. Izrael , amely támogatja a nyugati hatalmak agresszív intézkedéseit, megengedte, hogy angol és amerikai rcadatokat és hadianyagot dobjanak át területén, továbbá, mozgósítási intézkedéseket tesz. A tények fényében világossá válik, milyen nagy a Közel- és Közép-Kelet népeit fenyegető veszély és milyen érdekeket szolgálnak azok az ázsiai országok, amelyek tagjai ennek a támadó tömbnek. „Csak azok, akik elvesztették képességüket, hogy józanul értékeljék azt a helyzetet, — amely ma a Közel- és Közép-Keleten kialakul és nem akarnak számolni az idők szellemével, — léphetnek a katonai kalandok és a nemzeti felszabadító mozgalom ellen irányuló nyílt harc útjára — állapítja meg a nyilatkozat. „Nem kétséges, hogy ha a szabadságszerető iraki nép ellen — amely kitart igazságos ügye mellett — támadást követnének el — amelyet a bagdadi paktum képviselői készítenek elő — akkor más békeszerető országok az agresszió áldozatának segítségére sietnének” — jelenti ki határozottan a TASZSZ közleménye. A közlemény befejezésül hangsúlyozza: Ugyanakkor, amikor a Szovjetunió és más békeszerető országok minden erőfeszítésüket összpontosítják, hogy összehívják azt a csúcstalálkozót, amely azonnali intézkedéseket fogadna el a Közel- és Közép-Kelet térségében létrejött válság békés megoldására, a londoni tanácskozás résztvevői — ahogy most teljességgel nyilvánvaló — új agresszív intézkedéseket dolgoznak ki a katonai viszály további kiszélesítésére. Ezzel kapcsolatban talán még világosabbá válik az Egyesült Államok és Anglia kormánya által jelenleg alkalmazott halogatás taktikájának valódi értelme. Ezek az országok elzárkóznak a csúcstalálkozó haladéktalan összehívása elől, holott ez a világ népeinek határozott követelése. A bagdadi paktum tagállamai kormányainak feltétlenül figyelmet kell fordítaniok arra, hogy az agresszió további kiszélesítéséből származó felelősség és az abból eredő valamennyi következmény az Egyesült Államok, Nagy-Britannia kormányára és a bagdadi paktum tagállamainak vezetői köreire hárul. (MTI)