Fejér Megyei Hirlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

Ligrefc, Tn Világ profetériai egyesül­etek ! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA III. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR. PÉNTEK, 1958. AUGUSZTUS 1. BÚG A CSÉPLŐGÉP A KISLÁNGI ÁLLAMI GAZ­DASÁG Ágoston­ pusztai üzem­egységének szérűjén két csép­lőgép pergeti az aranyló búzasze­meket. Körülöttük ködszerű por­felhő kavarog, vidám énekszó, trillázó fütty hangja keveredik a gépek zümmögésében. Telnek a zsákok, az ellenőrök szorgalma­san mérnek és jegyeznek, aztán a vontatón megindul az új ke­nyérgabona további sorsa felé. A tenyérnyi gyepszigeten, ame­lyet dohányzásra kijelöltek, né­hány ember heverész, mások meg álldogálva szívják a Kossuth­ot. Első pillanatra feltűnik, hogy csaknem valamennyien vasutas sapkát viselnek. — Nem szemfényvesztés — mondja Benkucs elvtárs, a csép­lőbrigád vezetője —, mi valóban vasutasok vagyunk, a lepsényi állomáson dolgozunk. Már hét éve minden nyáron ilyenkor veszt­szük ki a szabadságunkat, hogy segítsünk a cséplésben is. Most 12-en álltunk össze és már au­gusztus 2-án le is jár az idő. — Mennyit keresnek szabadsá­guk alatt? — Még nem tudjuk egészen pontosan. Naponta elcsépeltünk eddig 200—220 mázsa gabonát. A búzáért mázsánkét öt és fél száza­lékot, árpa után pedig 7,10 forin­tot kapunk, és ha az utóbbi napi normáját, a 96 mázsát túlhalad­juk, 11 forint és öt kiló termény jár prémiumrészként. Az állami gazdaság naponta szállít bennün­ket a munkahelyre és haza is, az­­üzemi étkezdében kapunk két fo­rintért reggelit és öt forintért ebédet. Csak azt nem értjük hogy a reggeli szalonnát tíz de­káról miért szállították le öt de­kára. De az ebédelésnél is sok­szor baj van, hol tányér, hol meg villa és kanál nincs és mosogatást sem végzik valami tisztán. A MÁSIK CSÉPLŐBRIGÁ­DOT is meglátogatjuk, ők is lep­sényiek, s a brigád vezetője Nyol­cas János. Tizen vannak a falu­ból, a többi kilenc embert az ál­lami gazdaság adta hozzájuk Amikor megkérdezzük, miért nem Lepsényben vállaltak csép­­lést, Nyolcas János így válaszol — őszintén szólva nem szíve­sen megyünk a lepsényi gépállo­­más gépeihez, mert például ta­valy is rengeteg akadály merült fel. Nem adtak munkaruhát az etetőknek, meg a kévevágóknak gyakran elromlottak a népek és rossz volt a szervezés. Persze így sokan kiváltak közülünk, s ami­kor aztán nem volt elég ember az igazgató úgy rendelkezett, hogy a cséplőt huzassák be a gépállo­másra és a traktor neig menjen szántani, mert az előbbre való . De a faluban azért sem kí­vánunk cséplést vállalni, mert sok az utazás, az „üresjárat”. Tőt meg egyhelyben, — ha az idő­járás engedi —, állandóan tu­dunk dolgozni. És nem valami könnyű dolog a szalmát rudakon hordani, mert nincs elevátor, amit az egyéni gazdaságokban alkal­mazni lehetne. Érthető, ha az ember a könnyebb és kifizetőbb munkát vállalta. Lepsényben most nincs cséplőcsapat, hanem gazdák állnak össze és „kaláká­ban” csépelnek. Ez pedig azzal jár, hogy lassabban megy a csép­­lés, mert nincsenek összeszokva és gyakran más munka miatt el­ölmarad valamelyikük, így későb­ben szabadul fel a gépállomás gé­pe. Ezért az lenne a jó, ha olyan kis elevátort szerezne a gépál­lomás, mint amilyen a polgári­aknak van. Ezt aztán lehetne az egyéniek portáján használni, s könnyebb, gyorsabb lenne a mun­ka. És jó volna, ha a gépállomás is megadna annyi kedvezményt a cséplő­brigádoknak, mint az álla­mi gazdaság. Úgy gondoljuk, ne­ki is megérné. ARRÓL IS BESZÉLNEK a csép­lőbrigádok tagjai, hogy az aratás­át cséplés előtt elhíresztelték, hogy mozgó­ büfék látogatnak el a ha­tárba, de eddig ők még egyet sem láttak. Persze ez nem olyan nagy­­probléma — teszik hozzá — ettől még tovább búg a gép, pereg az aranyló búzaszem, hogy aztán mi­előbb az asztalra kerüljön a szor­gos munka gyümölcse, az új ke­nyér. — Farkas — Az első augusztusi lottósorsolás ismét kettős lesz. A 31. játékhét nyerőszámainak húzását és a jú­liusi tárgynyeremény sorsolását augusztus 1-én, pénteken a XIII. kerületi József Attila művelődési otthonban rendezi a Sportfogadá­si és Lottó Igazgatóság. A tárgy­­nyeremény-sorsoláson a 30. játék­hét szelvényei vesznek részt. A kettős sorsolást dupla, vagy sem­mi játék előzi meg. "TCirándulás Üzemi számvetés ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Munkásigazgató Sárbogárdi krónika Levelezőinké a szó Forr a bor a mátyásdombi határban Elherdált kilométerek______ Seilab tábornokot választották meg Libanon elnökévé A libanoni főváros központját fokozatosan lezárták, amint az el­nökválasztás órája közeledett. A város képe nyugodt, a kormány­­szervek megfelelő biztonsági intéz­kedéseket tettek. Megfigyelők nem számítanak arra, hogy az elnökválasztás gyor­san megoldja Libanon 83 napja tartó válságát. Úgy érzik azonban, hogy Sehab megválasztása léleg­zetvételnyi szünetet ad ahhoz, hogy helyreállíthassák a rendet és nyugalmat. A parlament névbehívása előtt az ellenzéki nemzeti front vezetői ülést tartottak. Szaheb Szalam, a felkelők vezetője kijelentette, ez ülés célja az volt, hogy végle­­s döntést hozzanak az új elnök meg­választásának ügyében. Két napja az ellenzék követel­te, hogy az újonnan választott el­nök szólítsa fel lemondásra a nyugatbarát Chamoun elnököt, akinek hivatali ideje szeptember 23-án jár le, és követelje az ame­rikai haditengerészek haladékta­lan visszavonását. Helyi idő szerint 11.27 órakor megkezdődött a p­arlamenti képvi­selők ülése. Az ülés elején felolvasták az al­kotmánynak az elnökválasztásra vonatkozó cikkelyeit. Ezután megkezdődött a szava­zás. Az első szavazáson kétharma­dos többség szükséges az elnök megválasztásához. A későbbi sza­vazásokon elegendő az egyszerű többség is. A parlament első szavazásán Sehab tábornok egy szavazat hí­ján nem kapta meg a kétharmados többséget. A második szavazáson Sehabot 48 szavazattal választot­ták meg. Ellenfele hét szavazatot kapott. Egy szavazat érvénytelen volt. (MTI) TASZSZ-közlemény a bagdadi paktum londoni értekezletéről II Szovjetunió csúcsértekezletre törekszik , a londoni tanácskozás az agresszió kiszélesítését szolgálja Szerdán este a Szovjetunió Kül­ügyminisztériumában a külföldi újságíróknak átnyújtották TASZSZ közleményét a bagdadi paktum tagállamainak július 28— 29 között Londonban megtartott tanácskozásáról. A közlemény leleplezi a ta­nácskozás igazi célját és rámutat arra, hogy a bagdadi paktum tag­államainak ez a tanácskozás csu­pán egyetlen célt szolgált: az agresszió kiszélesítését a Közel­és Közép-Keleten. A TASZSZ közleménye hang­súlyozza: az Amerikai Egyesült Államok arra törekedve, hogy megmentse ezt a minden ereszté­kében recsegő támadó tömböt, arra kényszerült, hogy levesse ál­arcát és kijelentse: kész teljesen magára vállalni azokat a kötele­zettségeket, amelyek ebből a paktumból származnak. Mint is­meretes, az Egyesült Államok már hosszú idő óta közvetlenül részt vesz ennek a szervezetnek testületeiben, a legfőbb fegyver­szállító a paktum tagállamai szá­mára és viseli a paktum keretein belül megvalósított katonai elő­­készületekkel összefüggő költsé­gek túlnyomó részét. Az Egyesült Államok már régóta a második helyre szorította vissza Angliát, amely annak idején arra számított, hogy a bagdadi p­aktum létreho­zásával megerősítheti gyarmato­sító szerepét a Közel- és Közép- Keleten. Épp­en az Egyesült Álla­mok vezeti gyakorlatilag a bag­dadi paktumot és irányítja min­den tevékenységét. Ha az Egyesült Államok a ko­rábbiakban a kulisszák mögül irányított, most nyíltan, a gyarmatosítók érdekeinek szol­gálatára létrehívott támadó tömb vezetőjének a szerepében lépett fel A tanácskozás eredményeként nyilatkozatot tettek közzé, amely­nek minden sora azt hangsúlyoz­za, a tanácskozás résztvevői csak azzal törődtek, hogy „megerősít­sék védelmüket”, „alátámasszák kollektív biztonságukat”, „ellent­­álljanak az agressziónak”. Külö­nösen hamisan csengenek ezek a szavak a biztonságról és a véde­lemről a jelenlegi helyzetben, amikor az egész világ tanúja lett az Egyesült Államok és Anglia libanoni és Jordániai beavatkozá­sának. A zárónyilatkozatban a tanács­kozás résztvevői nem átfdtották hogy nyíltan helyeselték az Egye­sült Államok és Anglia Libanon és Jordánia elleni agresszióját és egyértelműen mindenkinek tudo­mására hozták, hogy készek ki­szélesíteni az agresszió kereteit Közel- és Közép-Keleten. Abból a célból, hogy igazolják az inter­venciót és az Arab-Kelet orszá­gainak belügyeibe történő be­avatkozást, a londoni tanácsko­zás résztvevői úgy tüntetik fel Irak, Libanon és Jordánia népié­nek a nemzeti függetlenségért ví­vott harcát, mint „közvetett” ag­ressziót — bár a valóságban csu­p­án egyetlen közvetlen agresz­­szióról van szó, amelyet az Egye­sült Államok és Anglia kezdemé­nyezett. Akaratlanul is felmerül a kér­dés, tulajdonképpen ki ellen akarnak védekezni a bagdad paktum tagállamai és ki fenye­geti biztonságukat, függetlensé­güket? Mi rejlik a „kollektív biztonságról” történő látszólagos gondoskodás mögött? Maguk az amerikaiak is elismerik, hogy „az arab hadseregek nem fenye­gethetik a paktum tagállamait”. A közlemény a továbbiakban hangsúlyozza: „A tények nyilvánvalóan bizo­nyítják, hogy a londoni ta­nácskozás a gyakorlatban nem volt más, mint az összeeskü­vők gyülekezete, akik új ag­­ressziós ténykedéseket tervez­tek a független fejlődés útjá­ra nemrégen lépett arab álla­mok, mindenekelőtt az Egye­sült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok és Anglia most a bagdadi paktumban részt vevő szövetségeseikkel együtt az agresszió további kiszélesítésére készülnek.” A közlemény a továbbiakban részletesen ismerteti az angol és amerikai haderő, továbbá a bag­dadi paktum tagállamai hadsere­gének katonai manővereit s meg­állapítja: „ Törökország vezető állami személyiségei még csak nem is takargatják, hogy intézke­déseiknek a célja Irak és az Egyesült Arab Köztársaság el­leni támadás előkészítése. Iz­rael , amely támogatja a nyugati hatalmak agresszív intézkedéseit, megengedte, hogy angol és amerikai rcada­tokat és hadianyagot dobja­nak át területén, továbbá, mozgósítási intézkedéseket tesz. A tények fényében világossá válik, milyen nagy a Közel- és Közép-Kelet népeit fenyegető ve­szély és milyen érdekeket szolgál­nak azok az ázsiai országok, ame­lyek tagjai ennek a támadó tömb­nek. „Csak azok, akik elvesztették képességüket, hogy józanul értékel­jék azt a helyzetet, — amely ma a Közel- és Közép-Keleten kiala­kul és nem akarnak számolni az idők szellemével, — léphetnek a katonai kalandok és a nemzeti fel­szabadító mozgalom ellen irányuló nyílt harc útjára — állapítja meg a nyilatkozat. „Nem kétséges, hogy ha a sza­badságszerető iraki nép ellen — amely kitart igazságos ügye mellett — támadást követné­nek el — amelyet a bagdadi paktum képviselői készítenek elő — akkor más békeszerető országok az agresszió áldoza­tának segítségére sietnének” — jelenti ki határozottan a TASZSZ közleménye. A közlemény befejezésül hang­súlyozza: Ugyanakkor, amikor a Szov­jetunió és más békeszerető or­szágok minden erőfeszítésüket összpontosítják, hogy össze­hívják azt a csúcstalálkozót, amely azonnali intézkedése­ket fogadna el a Közel- és Kö­zép-Kelet térségében létrejött válság békés megoldására, a londoni tanácskozás résztve­vői — ahogy most teljességgel nyilvánvaló — új agresszív in­tézkedéseket dolgoznak ki a katonai viszály további kiszé­lesítésére. Ezzel kapcsolatban talán még világosabbá válik az Egyesült Ál­lamok és Anglia kormánya által jelenleg alkalmazott halogatás taktikájának valódi értelme. Ezek az országok elzárkóznak a csúcs­­találkozó haladéktalan összehívása elől, holott ez a világ népeinek ha­tározott követelése. A bagdadi paktum tagállamai kormányainak feltétlenül figyel­­met kell fordítaniok arra, hogy az agresszió további kiszélesítéséből származó felelősség és az abból eredő valamennyi következmény az Egyesült Államok, Nagy-Bri­­­­tannia kormányára és a bagdadi paktum tagállamainak vezetői kö­reire hárul. (MTI)

Next