Fejér Megyei Hirlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
4. oldal. A hantom szérűn . • • A kislányok karjukra akaszt ** ják a még kisebb kosarakat és könnyebben lóbírják, min mikor idehozták az árnyas fák alá Uzsonnát hoztak a csépelő brigád tagjainak. * A./. egész napi fárasztó műnk; megviseli ezeket a fiatal legényeket, lányokat, de még az idősebbeket is. ízlik utána az ízletes füstölt kolbász, sonka, tie még krumplipaprikás is. Csak utána folyton jelentkezik a szomjúság, bár a kocsma mellett veretik Véber László gabonáját , nem jutnak egy dollár sorhoz. Egy hétre 150 litert kapott a kocsma s ez a mennyiség mondhatnánk semmiség. A friss vödör víz ott áll az árnyas fák alatt, most többen belemerítik a poharat, ízlik, is a kiadós uzsonna után, de a sört bizony nem helyettesíti. Azért serényen halad itt a munka sör nélkül is. Szorgos emberek ezek a hantosiak. Amikor Szölősi Mihály traktorvezető állítja a nagy hajtószíjat, már mindenki helyén van. felbúg a gép, sűrű porfelleg lebeg körülötte, s mint milliónyi csillogó ezüstbogár lomhán illegetik magukat a tűző napfényben. S amilyen lomhán indulnak el, ugyanolyan lustasággal rakódnak az izzadt emberek vállára, de még a fülük legbelsejébe is. Fiatal legény áll távolabb a vödör mellett egykedvűen szívja cigarettáját. Itt dolgozik ő is a hantosi cséplőbrigádban bizonyára új ruhákra gyűjti keresetét: — Mennyit keresnek naponta? — Átlagosan megvan az 50 kiló termény... Más szóval 100 forint egy napra. Ennél csak az etetők keresnek többet, mert azok magasabb százalékot kapnak. A cséplés mindig nehéz munka volt, de valamikor külön fizették a nőket, fiatalokat. Most egyforma a munkások bérezése, hisz azok a fiatal copfos lányok éppen olyan fontos munkát végeznek, s ugyanúgy marja őket a por, mint bármelyiküket. Talán még jobban, mert a polyvánál dúsabb mennyiségben fújja ki a gép. A lányokat ez láthatólag nem zavarja, nevetgélnek, tréfálnak a legényekkel, akik most hajolnak a petrencés rúd végéhez és futva igyekeznek vele fel a szalmakasálra. Aki elől fogja a rudat, nem is látni a hatalmas petrencétől, s így mintha egy ember kapaszkodna vele fel a kazainpesterhez. A kicsapódó pólyva elé egyszerű lapátot tart egy idősebb bácsi. ő a helyi tűzoltóparancsnok. Minden évben kijár a szérükbe, ellenőrzi a tűzvédelem betartását, de egyúttal a gép munkáját is megnézi. Óvatosan szedi le a lapátra hullott polyvát, olykor megrázogatja, hogy a közé került szemle ne potyogjon. Szem ugyan nem marad a lapáton, de talál zúzott kalászdarabot, belesült néhány szem búza. — így szoktam én minden évben — magyarázza. — Itt, látják jól dolgozik a gép, 3 százalékos a szemveszteség... Jó, ha ezt is megnézi valaki, különösen ha olyan vállalkozik rá, aki évek óta szerezte gyakorlatát. A tűzoltó parancsnok nagyon elégedett a gép munkájával, de a tűzvédelemmel kevésbé. Van itt egy fecskendő, nyomogatják, s mindenütt fúj, folyik belőle a víz, csak a sugárcsövön jön a legkevesebb. — Ezt a Sárbogárdi Gépállomás küldte — magyarázza a tűzoltóparancsnok — javításkor befestették, azt gondolták ezzel kész a javítás. A festék már leázott, itt van az eredeti használhatatlan fecskendő... Kétségkívül nem sokat ér. Még jó, hogy eddig nem kellett használni ... Nasivon szép ez a dinnye föld.. Távolban nagy kupacokkal sárgulnak a már leszedett, zamatos gömbölyűségek, illatukat itt a kunyhók körül is érezni, ahová most fordulnak be a „maszek kereskedők”, ők megvásárolják itt a dinnyét és a legközelebbi piacon, vagy községben igyekeznek megszabadulni tőle jó pénzért. De most még várnak, amíg a sárhatvani termelőszövetkezet neves dinnyetermelői mázsához hordják a dinnyekupacokat, amelyek szerte sárgulnak a 30 holdas táblán. Harminc hold dinnye .. Nem is láttam még sehol ilyen nagy tömegben. A dinnyetermelés nagy szakértelmet kíván. Igazi, tapasztalt dinnyetermelők csak Heves megyében élnek és az egész országba jut a neves szakemberekből. Ide, a sárhatvani József Attila Termelőszövetkezetbe is, ők jöttek el és felesen termelik most az export szempontból is lényeges dinnyéket. Földbeásott, nádfedeles kunyhókban élnek. Négy család szerződött a 30 holdhoz, négy díszes, alacsony kunyhó az otthonuk a dinnyeszezon végéig. Sok gyerekkel, veszedelmes komondorokkal. Utána vissza, haza Heves megyébe, mert az igazi otthonuk mégis csak ott van, a dinnye hazájában. Járjuk a hatalmas táblát, nagyokat szívunk a kellemes illatból, amely nem utolsó egy 30 holdas dinnyeföldön. Körülöttünk nagyra nőtt dinnyék zöldelnek, de akkorák, mint egy kutya ülve. — Ezeket augusztus elején szedjük — magyarázza kísérőm. Kezdetben valamennyit exportra küldjük . . . Az exporttal jobban jár a termelőszövetkezet, de a vállalkozók is. Szerénykedve elmondják, hogy 600 ezer forint bevételre számítanak a 30 holdról. Ennek fele a termelőszövetkezeté, másik fele a vállalkozó négy családé. Jut mindenkinek 75 000 forint, nem egész egy esztendő munkáért. Elégedettek is a dinnyések. A termelőszövetkezet irodájában már nem annyira rózsás a hangulat. Sovány, frissen borotvált fiatalember ül az asztal sarkán. Lábával nyugtalanul harangozik, mint egy gyerek, s komoram hallgatja mint panaszkodik a könyvelő. — Kérem, múlt héten jártak itt a megyei tanácstól. Meglátták ezt a képet, amit mi kis büszkeségből feltűnő helyre szögeltünk. Egyik kiküldött leakasztotta, kiabálva forgott vele az irodában, követelte, más helyet keressünk neki... Még most sem tudjuk miért? Így nehéz is lesz kitalálni, mert az a kép jogosan kívánkozik olyan helyre, ahol könnyen észrevehető. A tsz elnöke és párttitkára hatalmas oklevelet fos közre díszes búzakoszorú alatt melyet a tsz eredményeinek elismeréséért kapott a tagság. Most eldugták a sarokba... Egy fiatal asszonyka közben hetykén lép be az ajtón, bekapcsolódik mindjárt a beszélgetésbe. — Azt mondják el, mi történt tegnap .. Mindenki rá néz. Mit mondjanak? Ami elmúlt, elmúlt. Láttak már ilyet ezek az ósdi, kopott falak ... A könyvelő az asztalhoz fordul, ahol még mindig nyugtalanul harangozik előbbi emberünk, s erősen mérgezi magát cigarettafüsttel: — Mondd el János nyugodtan, nem kell itt félni.. . Na, itt Jánossal történt valami, de ő csak vonogatja a vállát, közömbösen beszéli, hogy semmi az egész, de ezt maga sem hiszi el. Sok unszolásra szólal meg nagy bizonytalansággal. — Tegnap leváltottak... Én voltam a brigádvezető és a barátommal kocsmába mentünk szombat délután .. Kicsit többet ittunk ... Ezért váltottuk le mindkettőnket .. . Fórizs János tehát ma már nem brigádvezető. A társa sem és velük együtt még két munkacsapatvezetőt váltottak le a vasárnapi vezetőségi ülésen. És azok? Akik az irodában vannak, erősítik, hogy a szombati italozás miatt. De a két munkacsapatvezető nem is látogatja a kocsmát, ez a Fórizs, igaz, megkóstolja a bort, meg is issza, de kettőjük közül még mindig Fórizs volt az erősebb és nem a bor, így a leváltást igazságtalannak tartják. Az agronómus azt mondja: — Mindkét brigádvezető igen jól értette szakmáját... A könyvelő, az adminisztrátor is mellettük szól, a tagok egy része pedig még nem is hallott a történtekről. Igen, mert egyik sem volt ott a vezetőségi ülésen. Jön viszont az elnök — Német István elvtárs, aki mást is elmond. Először is egy munkaegység könyvet mutat. — Ezt nézze meg... Ez nem munkaegységhígítás ? Zavaros, kószált betűket, számokat olvas belőle. A dátumok többször ismétlődnek, s úgy ugrálnak, 18-ról 16-ra, vagy 14-ről 17-re, mintha nem is volna kalendárium a világon. Külön érdekes, hogy egy fél hónapot hajszál pontos zavarossággal kétszer is megtalálunk a könyvben. Kétségkívül: itt lelkiismeretlenség történt. Meg nem dolgozott munkáért írtak be munkaegységeket, amely az elnök szerint havi 500—600 hígításhoz vezetett volna, ha nem veszik észre. — Ezért váltottam le őket— mondja felháborodva, így már egészen más ruhát kapott a gyerek. Minden termelőszövetkezetben hasonló szigorral vetettek volna véget a könnyelmű ferdőtlenségnek, de nem valószínű, hogy hasonló módon. Vajon, helyes-e, hogy a tagság megkérdezése nélkül, elemelünk négy embert és máshova helyezzük, mintha egyszerű konyhaseprű kicseréléséről lenne szó? Az emberi jog és az alapszabály is többet kíván ehhez. Az egész tagságot. A sárhatvani termelőszövetkezetben elégedett a tagság. Tavaly is 73 forintot ért egy munkaegység és év végére megduplázódott a közös vagyon. Az idei gazdasági év végére már több száz számosállat lesz az 1600 hold földhöz, lényegesen javult a takarmányozás és ezzel együtt a tejhozam. Négyezer forint jövedelmet biztosít minden hónapban a fűrészgatter, 17 000 forintot vesznek betejből, kapják a sok termelési előleget, s így már 135 000 forint készpénzelőleget osztottak ki munkaegység arányában. Zárszámadáskor több mint 60 forintot ér majd egy munkaegység, de a közös vagyon értéke is meghaladja majd a négy millió forintot. Nagyok a tsz lehetőségei. Szép, biztató az eddig megtett út, s a jövő. Csak ehhez több ember, az egész tagság erejére szükség volt és nélkülük ezután sem boldogul egyetlen ember. Lipoczi József ! KÉJ CB MEGYEI HÍRLAP a megye egyik leggazdaj/ ** gabb járása a sárbogár-# di. Régen az uraknak termett # a föld, a dús kalászt nekik f érlelte a napsugár. A felsza- badulás hozott csak gyökeres f fordulatot: felosztották a föl det, a kisemmizett nincstelen emberek vették kezükbe saját sorsuknak irányítását. Azóta megváltozott minden, a járás arculata is, s új házak ezrei épültek. Eltűntek a cselédi viskók. A parasztok egy része már a kisüzemi parcellás gaz-dálkodást is elvetette. Talán itt eresztett legmélyebb györkezet a szövetkezeti gazdálkoás, itt terebélyesedik legjobban, mint a jó földben a gyorsan fejlődő fa. Terebélyesedik a szövetkezeti mztal. Ma már a sárbogárdi járásban nem arról vitatkoznak az egyéni gazdák, hogy vajon fejlettebb-e a szövetkezeti gazdálkodás. A termelőszövetkezetek többségének eredményei ezt bebizonyították. Inkább a termelőszövetkezetek belső életére, egységére kiváncsiak. Arra, hogy a különböző emberek hogyan, miként értik meg egymást, s velük hogyan értenének egyet Azokban a községekben, pusztákon, ahol a pártszervezetek, községi tanácsok jó felvilágosító munkát végeznek, terebélyesedik a szövetkezeti mozgalom. Nagylókon például két új termelőszövetkezet alakult, Hantoson pedig egy. Míg januárban 815 család dolgozott a járás termelőszövetkezeteiben, ma már 1088 család munkálkodik a szövetkezetekben. Ebben a hónapban három új termelőszövetkezet alakult, ismét 67 család szakított a kisüzemi gazdálkodással. Jelenleg a járásban 31 termelőszövetkezet, öt tszes és 9 szakcsoport működik. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy csaknem minden községben tért hódított a szövetkezeti mozgalom, terebélyesedik. Őszre azonban még több lesz, újabb családokkal erősödnek a szövetkezetek, sokan már bejelentették szándékukat. Péntek, 1958. augusztus 1. Agyrém — aljas célokra A naiv öregasszonyok fejében immár hetek óta oly nagy égiháborút vív a pihentagyúak által szült ,új szent ’, a „Vén Szakállas’’ ha továbbra is viaskodnak vele, lassacskán a lipótmezői „Viccosztályra” kerülnek. Az agyszülte vén ember, akinek hasig érő szakállán a molylepkék tanyáznak először Pest környékén jelent meg, aztán gyorsan áttette székhelyét Sztálinvárosba, onnan Sárbogárdra és ki tudja hol jelenteti még meg a képzelet... Bármerre is ugatják meg a kutyák és nyaldossák mezítelen lábait , a rémhír terjesztőit szavukon fogják. Mert mégis csak becstelen dolog, hogy egy „szentről” ennyit hazudjanak szentes hazugságaikkal gyötörjék a maradiakat az analfabétákat. Nem is merek mindent elmondni, amit hallottam róla, mert még Lucifernek a vétkei is kisebbek, mint a mennyekből utóbbi hetekben „földreszállt” szent emberé. A „Vén Szakállas” — ahogy híresztelik — a magasból szállt alá. Megnyílt az ég, nagy fényesség lévén és a tüzelő sugarakból egyszercsak kilépett az aggastyán a Dunapartra. A víz forrt körülötte, gőzölgött, s a főtt halak szeme kihullt kaviccsá lett. A nagy város elnémult egy percre, csak akkor éledt, amikor a „Szakállas” kezét az égre emelve azt mondta: — Ébredj Pentelei pusztaság! És Sztálinváros feléledt. — Az aggastyán imára kulcsolta kezét és így szólt az összesereglettekhez:— Ne féljetek Isten küldött engem, hogy kinyissam a szemeiteket, mert pusztulás előtt áll a világ. Szörnyű háborút rendelt az Úr a földre, hogy pusztuljanak azok, akik nem hisznek benne Pusztul mindenki, aki e városért egy jottányit is tesz. Aki megnyitja a kohó ajtaját ott ég el; aki épít leszédül a tetőről, a poklok tüzébe jut; aki gerendát emel odébb, fát tesz a katlan alá; aki értekezletre megy, a pusztító pestist szívja magába; aki az emberi testet boncolja, önmaga ereit vágja el. hí A többit azonban már nem tudta elmondani a vén ember, mert jöttek a rendőrök és bilincset tettek a kezére. Elvitték a fogdába, ahonnan a zárt ajtó mögül nyomtalanul eltűnt A falon maradt csak egy repedés, a repedésbe egy papír, amelyen ez állt: Sárbogárdra mentem, hogy elvigye rá az Úr igéjét (!) Ekkora badarság csak az agyai lágyultak fejében születhet, illetve az olyan lelki terroristákéban, akik állatnak nézik még manapság is az embert és a vallást használják fel aljas céljaikra. Mindig akkor jelenik meg valamilyen szent, amikor Eisenhower új csapatokat küld a gyarmati népek leigázására és amikor a szabadság tüze fellángol az elnyomottak földjén. Az összefüggéseket azonban minden józan gondolkodású ember látja, a huszadik században nem lehet a figyelmet elterelni ilyen dajka mesékkel. Ha tetszik az agyalágyult uraknak, ha nem béke lesz! A népek sorsa fölött nem döntenek, nem dönthetnek a „Vén Szakállas”-ok mert ők semmik, nincsenek, egyszerűen nem léteznek — az emberiség van és dönt, de úgy, hogy minden kardcsörtető megkeserüli azt, ha a béke ellen meri emelni kezét. A „Vén Szakállast" még senki se látta, csupán a képzelet alkotta, de a szputnyikok keringenek a föld körül. Németh 3eo8