Fejér Megyei Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

Tmí&i TnJupfMí TM9­­^***­^ III. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR. SZERDA, 1958. OKTÓBER 1. A kínai nép nagy ünnepe Az etyeki kommunisták eredményes munkája ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ fi népfront-bizottság élére néz Vajtai múlt || Estétől—reggelig Távolsági autóbuszmenetrend Dr. Sík Endre külügyminiszter beszéde az ENSZ-közgyű­lés általános litájában az amerikai külpolitikáról, az USA agresszióiról Az ENSZ közgyűlése szeptember 29-én, hétfőn folytatta a nemzet­közi kérdések megvitatását. A közgyűlés ülésén többek között felszólalt dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, a magyar ENSZ-küldöttség veze­tője: Elnök úr! A nemzetközi helyzet mindazon kérdései, amelyek közgyűlésünket foglalkoztatják, szoros kapcsolat­ban vannak az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájával A hely­zet és egyes égető kérdések reális megértésének előfeltétele tehát az amerikai külpolitika jó és helyes megértése. Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy az ameri­kai külpolitikát legjobban azok értik, akik csinálják. Világos te­hát, hogy magyarázni is ők tud­ják a legmeggyőzőbben. Ha en­gedjük, hogy a State Department (amerikai külügyminisztérium — szerk.) saját magát magyarázza, akkor mi is jobban megértjük a State Department külpolitikáját és a kritikus helyzeteket, amelyek háborús veszéllyel árnyékolják be a világot, az ENSZ-t pedig zsák­utcába juttatták. Beszéljen tehát a State Depar­tement. A hivatalos amerikai do­kumentumokból idézek, a State Departmentnek, az amerikai kül­politika hivatalos okmányaként kiadott bulletinjéből. Az ez év július 2-án megjelent bulletin két beszámoló szövegét ismerteti. Mindkét beszámoló a szenátus külügyi bizottságában hangzott el. Az egyiket Mr. Wil­liam­ M. Rountree, a State Depart­ment közép-keleti, dél-ázsiai és afrikai ügyekkel foglalkozó he­lyettes államtitkára tartotta az Egyesült Államok közép-keleti, afrikai és délázsiai politikájáról — a dátum is fontos — ez év má­jus 8-án. A másikat viszont — ugyancsak a szenátus külügyi bizottságában május 2-án — Mr. Walter S. Robertson tartotta, aki a State Department távolkeleti politikájával foglalkozik és címe: az USA politikája és programja a Távol-Keleten. Ebből a két dokumentumból a napnál is világosabban ki­tűnik, hogy a veszélyes hely­zet előbb a Közép-Keleten, majd a Távol-Keleten, megfe­lel a State Department elő­zetes elképzeléseinek és hogy a veszélyes helyzeteket a State Department külpoliti­kája szándékosan idézte elő. Miből látjuk ezt? A Közép-Ke­letről szóló beszámoló akkor hangzott el, amikor az iraki for­dulat még nem történt meg, de a 6. flotta már mozgásban volt a Földközi-tengeren és a libanoni partraszállás esélyeivel fenyegető­zött. Egy héttel előbb hallgatta meg a szenátusi bizottság a távol-keleti helyzetről szóló beszámolót. Ott viszont már vagy arányokban folyt a csangkajsekista haderők egyharmadának­ összpontosítása Kimoj szigetére. A középkeleti be­számoló kiemeli Libanonnak, Jor­dániának és Iraknak adott kato­nai és technikai segítséget, majd Irakról szó szerint a következőket mondja: Irak is aktívan közremű­ködik a bagdadi paktumban. Arra bátorította Irakot, hogy folytassa ezt a magatartást, egyéb intézke­dések mellett azzal is, hogy ka­tonai segítséget biztosított számá­ra. A távol-keleti USA-programról szóló beszámoló összegezi a State Department külpolitikájának az ottani térségben az elmúlt tíz év alatt elért eredményeit, fel­vázolja perspektíváit. A fő ered­ményeket és a leglényegesebb perspektívákat ebben a meglepő mondatban foglalja össze: a Kí­nai Köztársaság továbbra­­ is szilárd és hatékony szövetséges és állandó kihívás a kommunista Kínának a kínai nép feletti ura­lom tartós megerősítésére irányu­ló kísérleteivel szemben. Ismer­teti ugyan a beszámoló az USA kapcsolatait az összes távolkeleti országgal, de egyedül Csan Kaj-sekre vo­natkozóan állapítja meg, hogy szilárd és hatékony szövet­séges. Mindezt éppen abban az időben, amikor Csang Kaj­­sek haderőinek nagyobb egy­ségei települtek át a száraz­földi Kína tőszomszédságába, a partmenti szigetekre, Ki­­mojra és Macura. A State Department dokumen­tumai alapján a következő tények világosak: 1. A State Department szóhasz­nálatával élve, az Egyesült Álla­mok külpolitikai alapelvét a ki­hívás politikájának lehet nevez­ni. Szövetségeseinek, szilárd és hatékony szövetségeseknek azokat tekinti, akik maguk is a kihívás­­ politikáját alkalmazzák. Szövet­ségeseit általában abból a szem­pontból értékeli, hogy mennyire alkalmasak helyzetüknél és ér­dekeinél fogva a kihívás politi­kájának érvényesítésére. Ezt a politikát joggal lehetne ugyan provokatív és agresszív jelzővel illetni, mivel azonban a State De­partment jobban szereti a „kihí­vás” kifejezést, azért megmara­dok annak használata mellett. 2. A háborús veszély a Közép- Keleten nem az iraki nép forra­dalma következtében állt elő, ha­nem ezt a veszélyt a State De­partment kihívás­­politikája fo­kozatosan építette ki az arab né­pek nacionalista mozgalmai el­len a jordániai, libanoni és iraki szövetségeseinek adott katonai segéllyel és az amerikai-angol be­avatkozás ígéretével. 3. A távol-keleti háborús ve­szély nem augusztus 23-ával alakult ki, hanem fokozatosan halmozódott fel a Csang Kaj-sek­­nek adott katonai és politikai se­gítségben, amely a kihívó politika alkalmazására bátorította Csang Kaj-seket. 4. A Közép-Keleten és Távol- Keleten kialakult helyzet szo­ros kapcsolatban áll egymással. A kapcsolatot a State Depart­ment kihívási politikája adja. A két területen egymással párhu­zamosan indult el a kihívás elő­készítése. Miután a katonai be­avatkozás a Közép-Keleten meg­történt, a kihívási politikát rob­banásig fokozták a Távol-Kele­ten, hogy a közvélemény figyel­mét eltereljék a Közép-Keleten, Libanonban és Jordániában tar­tózkodó amerikai és angol csa­patokról. 5. Ez a kihívási politika jel­lemzi a State Department külpo­litikáját nemcsak a Közép- és Távol-Keleten, hanem általában minden nemzetközi vonatkozás­ban. A magyar kormánynak er­ről egészen friss tapasztalatai vannak. Az USA budapesti kö­vetsége sajtóattas­éjának jelen­létében rendezett sajtókonferen­cián, öt beszervezett amerikai kém mondotta el, hogy milyen aknamunkára készítették fel őket az USA hivatalos és illegális szer­vei Magyarország államrendje el­len. Annak ellenére, hogy a bu­dapesti amerikai követség dip­lomatája is jelen volt az adatok feltárásánál, az amerikai szervei­ még csak kísérletet sem tudtak tenni az ismertetett adatok cá­folására. 6. Ez a kihívási politika viszi sok tekintetben zsákutcába az ENSZ jelenlegi közgyűlését is és idéz fel nagyon súlyos ve­szélyt az ENSZ értelme és léte ellen. Miután az amerikai kül­döttség megakadályozta kedve­ző határozat­hozatalát Kína kép­viseletének megvitatását illető­en, a State Department most az­zal fenyegetőzik, hogy a varsói tárgyalások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igé­nyelni a távol-keleti helyzet kér­désében. Amilyen mértékig foly­tatja a State Department kísér­letezéseit, hogy az ENSZ-et kihí­vási politikájának eszközévé te­gye, olyan mértékig sodorja ma­gát az egész szervezetet egzisz­tenciális válságba. Gondolom, senki sem tételezi fel, hogy a Kínai Népköztársaság képviselete ellen kierőszakolt közgyűlési határozat után, amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bár­milyen illetékes véleményt is tudna nyilvánítani az ENSZ bár­mely szerve a távolkeleti hely­zetről. Kihívási politika, mi ellen ? Mi ellen irányul a kihívási po­litika? A mai nemzedék átalakuló világban él. A világ különböző pontjain a haladás és a reakció erői mérkőznek egymással. Dél­­kelet-Ázsia és Afrika széles terü­letein nagy néptömegek most ju­tottak el a nemzeti öntudatra éb­redés fokára. A kizsákmányolás és gyar­mati elnyomás ellen küzdő népek nem Amerikától vár­nak segítséget. Az ilyen népek, hogy a haladás legfrissebb reménységeivel kezd­jem a felsorolást, Ghánára, Tu­niszra, Marokkóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztár­saságra, Indiára, a Kínai Népköz­társaságra, a Szovjetunióra tekin­tenek. Viszont, ha a földkerekség bármely területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely szeretné uralmát a fel­törekvő néptöm­egek ellen megvédeni, az biztosan az (Folytatás a második oldalon) Meggyorsult az őszi munka a fehérvári járásban Az esőzések után a székesfe­hérvári járásban is meggyorsult a szántás­ vetési munka. Különösen tapasztalható ez a termelőszövet­kezetekben, ahol nemcsak a mun­ka mennyisége emelkedett, ha­nem javult a minőség is. A minő­ségileg jól előkészített talajokba termelőszövetkezetek eddig őszi árpa vetéstervüknek 80 száza­lékig, rozs­ vetéstervüknek ugyan­csak 80 százalékig és a búza­­vetéstervüknek 35 százalékig tet­tek eleget. Az egyéni termelők az őszi ár­pa és a rozsvetésnek mintegy fe­lét végezték el, a búza vetésnek 10 százalékát. A termelőszövetkezetek az idén ősszel már csaknem teljes egészé­ben minőségi vetőmagot vetnek. Ezt részben a csere vetőmag-ak­ció keretében kapják, részben pe­dig kölcsönként. A járás termelő­­szövetkezetei vetőmagigényének kielégítésére 2.540 mázsa búzát, 217 mázsa rozsot és 875 mázsa őszi árpát küldtek a falvakban. Nagy részét már felhasználták. Az egyénileg dolgozó parasztok­ról is gondoskodott államunk. Búzából több mint 5000 mázsa minőségi vetőmagot, rozsból 767 mázsát és őszi árpából közel 900 mázsát biztosítottak a részükre. Legtöbb községben ki is használ­ják a csere lehetőségét, néhány helyen azonban nem veszik igény­be. Tácon például még vajmi ke­veset használtak fel a minőségi rozsvetőmagból. Pedig az elmúlt évek eredményei már bebizonyí­tották, hogy a minőségi vetőma­got érdemes használni, növekedik a terméseredmény. A termelőszövetkezetek a ma­gasabb terméseredmények bizto­sítása érdekében nagymennyiségű műtrágyával pótolják a talaj ter­mőerejét. Az idén holdanként át­lagosan már 1,4 mázsa műtrágyát használtak rá. Üzemeink életéből Nagy lendülettel folynak a többszázmilliós beruházás munkálatai A Székesfehérvári Könnyűfém­mű mellett — mint ismeretes — hatalmas területen az aluminium­­ipar fejlesztése során több új, moden üzemrész ép ül — szovjet hitelből. Az öntöde alapozása fele­­s részben már elkészült, kitűzték a új présmű alapjait, a szakmunkások­­ készítik a vasalást. Ugyancsak­­ alapozzák a kísérleti épületet. Az országban először ezen próbálják­­ ki majd az újfajta üzemi tető­­ss szerkezetet. Az ácsok már végzik a zsaluzást. A tervek szerint ez a kísérleti épület még ebben az évben elkészül. Az egyik nyolcvan személyes emeletes munkásszálló rövidesen elkészül, néhány helyiségében már laknak is. A másik nyolcvan sze­mélyes legényszálló emeleti részét most vakolják. A kislakások kö­zül tizet néhány napon belül át­adnak, öt lakáson végzik a tető­szerkezeti munkákat. A nemrég átadott hármas szá­mú csarnokban már szerelik a gépeket, nemsokára üzembehe­lyezik. Kétszáz személyes öltöző és fürdő A Finommechanikai Javító Val­­lamint fürdő­épületet hoznak lét­­falat eddig a legtöbb beruházást re. Kazánházat építenek a hideg­új üzemrészek létrehozására, s a melegvíz biztosítására és megse­­meglévők fejlesztésre fordította, lelő mennyiségű öltözőszekrényt Most, a hároméves terv második vásárolnak. Nem hiányzik majd évében, 1959-ben modern, korszer a korszerű üzemből — helyes,­rű, minden igényt kielégítő 200 szociális intézkedés nyomán — a személyes férfi és női öltözőt, va­ korszerű fürdő sem. A Vadásztölténygyárban ro­hamléptekkel halad előre egy új üzemrész. Ebben a hatalmas csar­nokban szerelik majd a közeljö­vőben a 12 csatornás, minden vé­teli igényt kielégítő televíziós ké­szülékeket. A kísérleti laborató­riumban már közel 30 vevőt ké­szítettek el. Az eddigi jelentések szerint ezek a készülékek a kül­földi piacon is kiállják majd a próbát. A különleges, nagy szakkép­zettséget igénylő munkához a gyár legjobb rádió­szerelőit vá­lasztották ki. Elméleti tanfolya­mokon ismerkednek meg ezek a televízió működésével. Az elmé­leti oktatás után gyakorlati fog­lalkozásokat is tartanak, hogy el­sajátítsák a gyártás különböző fogásait. A hírek szerint még eb­ben az évben megkezdik a 12 csatornás televíziós készülék so­rozatgyártását. ■ V Még ebben az évben beindul az újtípusú televízió sorozatgyártása Órabér helyett a darabbér Igen sok ellentétet, félreértést okozott a Székesfehérvári Vas- és Fémöntödében a bérezési rend­szer. Eddig ugyanis órabérben dolgoztak a munkások és ez nem felelt meg sem a dolgozóknak, sem pedig a vállalat érdekeinek. Gyakori volt az az eset, hogy né­­hányan éppen csak dolgoztak va­lamit, ugyanakkor másoknak megállásnyi idejük sem volt. Október elsején ismét vissza­állítják a darabbérezést. Ezt az intézkedést igen sokan helyesnek tartják, örülnek neki Így legalább érvényesül majd az az elv: min­denki munkája szerint Megoldódott a 11-es sz. Téglagyár vízproblémája Régi gondot oldott meg a me­gyei tanács ipari osztálya. Ugyan­is a 11-es számú Téglagyáron nem volt egy olyan kút, amely meg­felelt volna az egészségügyi köve­telményeknek, s emiatt minden nap hordókban kellett a vizet odaszállítani a városból. Mivel a gyár eléggé távol esik a város­tól, ez sok pénzbe, kiadásba ke­rült. Végre megoldódott a II-es szá­mú Téglagyár vízproblémája. A szomszédságban lévő járműjavító vízvezeték-hálózatát „megcsiafpol­­ták, és hetvenezer forintos költ­séggel elvezették a vizet a tégla­gyárig. Két héten belül elkészül­nek a munkálatokkal és ettől kezdve már egészséges, friss csapi vizet isznak a Téglagyár dolgozói — O. X. —

Next