Fejér Megyei Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-29 / 255. szám
Szerda, 1958. október 29. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Elsimulnak a gondok Belsőbárándon Az abai Kossuth tsz-ben törik a kukoricát, szedik a cirkot és a határban a''Jac"-ban villan a cukorrépa, Zetorok zümmögnek, a termény behordását végzik, de folyik a jövő év kenyerének megágyazása is. A szél csípős hidege, a súlyos esőfelhők arról tanúskodnak, hogy menthetetlenül itt az ősz. Az emberek szívében azonban frisstavaszi pezsdülés van. Hova tűnt a nyáron oly gyakran tapasztalt sóhajtás, a bizonytalanság alatti töprengés? A belsőbárándi egyéni paraszt megérett gondolatával, megérett szívével a termelőszövetkezetnek és a betakarítással egyidőben zömében tsz tagok lettek iksza a puszta lakói. Két év vajúdása nagy idő. A fehérvári piacra guruló szekerek nyikorgásában ott kergetőzött a kis és nagy üzem problémája és ha a heti piac nem úgy sikerült, ahogy a gazda elképzelte, nem egyszer kiröppent a szó: a termelőszövetkezetben jobb volt, kezdjük újra. Az idegesen elhangzott szót rendszerint behúzott nyak és félelem követte. A belsőbáránd, visszahúzó erők féktelen haragja sokszor nyílt fenyegetése és a pusztai élet sok tekintetben elmaradt világa mindezt elősegítette. — Megmutatjuk, hogy nem lesz Belsőbárándon tsz — hangzott nem egyszer a gőgös hang és az esti lámpavilág pislogó fénye gondba meredő arcokat látott. A párt szava, annak tiszta igazsága friss cseppként hatott az agyakra, ahogy kinyílt a szem, tárult a tudat kapuja annál gyakrabban hangzott el a szó: miért nem lépünk Belsőbárándon előre?..... Külsőbáránd népe előrelépett és a közösben szántó traktorok hangjahozzájárult a kezdeményezéshez. A jég megtört, Külső-Belsőbáránd parasztjai ma együtt vetnek és együtt takarítják be az őszieket. A belsőbárándi Rácz Lajos lett az új elnökünk, — ez érti a munkáját — mondogatják a tsz tagjai és a reakció minden vak lármája ellenére a két puszta lakói jól megértik egymást. Tudják, hogy összefogás nélkül eredmény számukra nem születhet. —‘A fejlődést megállítani nem lehet-s az utóbbi napokban tizenöten" léptek be belsőbárándiak — teszi elénk a belépési nyilatkozatokat Rácz elvtárs. — És a visszahúzó erők? — Elujja őket a szél. Hangjukra nem ad senki és a rémhírek süjcet- fülekre találnak. A puszta népe magára talált. Pluhár néni a cirokszedésben olyan munkatempót diktált, hogy a fiatalok alig győzték követni. Eddig tíz fiatal tíz tag van egyelőre, de újabbakat várnak. Bíró Sándor november elején a Járműjavítóból jön haza, Bíró József megnősül és hozza az asszonyt is Külső-, és Belsőbáránd pusztán újraalakul a kollektíva. Ezer holdgn vetik meg a jövő gazdasági év alapját. Valósággal forr, sistereg az élet! Most, hogy ráeszméltek, milyen sokan Vannak, akik a tíz gondolat mellett tettek hitet, most látják, hogy becsapta őket az a pártember, akik nem akarták, hogyi *mások' is.'boldoguljanak. ' — Ezer hold megmunkálása nagy feladat, jó erős kollektíva kell ehhez és munkafegyelem. Ezt' mi megteremtjük magunknak —s így fogalmazza meg a teendőket Czövek Mihály a Belsőbárándról belépett új termelőszövetkezeti tag. Nem engedünk a tsz-be olyat, akinek nincs kedve a munkához. A tsz földjén már zöldell az őszi vetés. A Székesfehérvári Gépállomás lánctalpas traktora újabb területet készít elő a vetéshez. Száznyolcvan hold őszi árpa, negyvenöt hold őszi búza, huszonöt hold repce, harminc hold takarmány keverék már a földben van — mondja Rácz elvtárs. — Még kétszáz holdat akarunk elvetni őszi búzával, és akkor rendben leszünk. Nincs késve semmi, de a tsz előtt álló feladat komoly erőfeszítéseket követel. Még kint van a határban ötven hold kukorica, öt hold cukorrépa és öt hold burgonya. A cukorrépa a számítások szerint 180 mázsát ad holdanként, a burgonya kétszázat. Ha eső esik az utak gyakran járhatatlanokká válnak, tehát iparkodni kell. A gépállomás burgonyaszedő gépével segít a termelőszövetkezetnek. A határt letisztítani az ezrek előtt, komoly feladata a termelőszövetkezetnek. — Van segítségünk a munkában — mondják a tsz tagjai. — A Bodakajtori Állami Gazdaság „Milander"-e napok óta takarítja a cirkot, a kukorica száraz a határban. A nagyüzem testvéri segítsége gépekben előre lendíti a munkát és a fürge Zetorok vidáman pöfögve azonnal a silózáshoz szállítják a levágott szárat. A testvéri segítség ilyen hatalmas munkában megfizethetetlen. A segítés azonban csak az egyik nagyüzemtől jelentkezik, a másik: a Seregélyesi Állami Gazdaság saját magával van elfoglalva. — Elza-major csak borsot tör az orrunk alá — ez a szólás mondás a termelőszövetkezetben. Valóban, a Seregélyesi Állami Gazdaságnak ott áll a tsz területén 44 hold kukoricaszára levágatlanul. Ezt a területet a tsz őszibúzával akarja vetni, de a gazdaság a tsz többszöri kérésére sem végzi el a munkát. Firpasz elvtárs, a gazdaság igazgatója ezideig még a tsz írásbeli kérelmére sem válaszolt. A tsz, legyintenek egyet. Hogyne tennék, amikor a brigádvezető Deák János 7 holdjáról a szántástól a behordásig minden munkát az állami gazdaság végeztetett, el az orruk előtt. Bodakajtorral lehet segíteni a termelőszövetkezetnek. Mi lehet a helyzet Seregélyesen? Úgy gondoljuk a Fejér megyei Igaz . ..ág utána néz az ilyen visszásságoknak és kemény kézzel megszünteti azt. A belsőbárándi gondok elsimultak. A puszta lakói szilárd talajra találtak, ma már ezer holdon gazdálkodnak. Szemük a kajtori határt kutatja, és a mindakrabban előre törő nevetések mögött ott dereng a következő lépés — Kétezer hold — mondják. Akkor lesz igazán szép ez a határ. Kétezer hold, akkor amikor még a ma ezer holdjának is megvan a gondja. A tervezgetést megállítani nem kell. Igaz, ma még sok mindenért keményen kell delgozni. Egyikük-másikuk szívében még megrezdül valami, lépéseik azonban egyre határozottabbakká válnak. Sokat tanultak. Ezt bizonyítja az, hogy a napokban megalakították a pártszervezetet. Ezzel a lépéssel határozottan kézbe vették a puszta politikai életének irányítását is. Lévai András ABAI MOZAIKOK Aba is könnyebben lélegzik, amióta odáig nyújtózott a műút! Mert jó-jó, van vasútja, de az csak arra való, hogy az emberek piacolni becipeltessék vele a portékát, meg ha kórházba kell valakit vinni. A motorosok talán már azt is elfelejtették, merre a vasútállomás, a környék is sűrűn lakott, hamarabb biciklire kap valaki, semmint a fekete masinát várva ücsörögjön...• A földművesszövetkezet is mozog, mocorog. Pálinkafőzdéjük augusztus óta „gyártja” a kedvderítőt. Változatlanul piros Pista bácsi is, a felelős vezetője, sőt a pocakja sem kisebb — amint ő mondja: hálistennek — csak éktelenül rongyos rajta a munkaruha. Az igaz, hogy nem cilinder és zsakett való a cefréskád mellé, de a Munka Törvénykönyve előírja a munkásruhát, amellyel a szövetkezet Pista bácsinak még mindig adósa. Egyébként a szövetkezet jelentőset lépett előre: tavaly a 60 férőhelyes sertéshizlaldájuk 23 700 forintos deficittel zárult „objektív” okok miatt. Mik is voltak ezek az objektív okok? Csupa olyanok, amelyek nem dicsérik az akkori vezetést: a sertéseket egyedileg, rendszerint egyéni parasztoktól vásárolták. A felvásárlók nem sokat törődtek a minőséggel, mert nekik a súly jelentette a hasznot Emiatt sok volt az elhullás. A takarmány körül is súlyos hibák adódtak. Az állatgondozó nem rendelkezett megfelelő szakértelemmel. A hizlalda jelenleg 10 000 forint nyereséget mutat fel. Képzett mezőgazdásza van. Egyszerre állítottak be hízóba legutóbb 60 darab egalizált sertést, amelyeket az állami gazdaságtól vásároltak. Ír-Szántó Andrásné vezetésével 10 tagú baromfinevelő szakcsoport alakult. Jövő tavasszal felépítik a modern, fűthető baromfiólat. Szántóné gyakorlott baromfinevelő, a lelkes asszonyok buzgalma a biztosíték, hogy egy újabb kollektívával lesz gazdagabb — anyagiakban is — a község. * A kultúrház felújítási munkálatai akadoznak. A községben nincsen kisipari termelőszövetkezet, amely vállalná a szükséges asztalos-munkákat, a magánkisiparos meg némi ceruzavágás után olyan összegű ajánlatot nyújtott be, amihez nem járulhat hozzá a tanács. A kőműves munkák már befejeződtek, most keres lehetőséget a tanács, hogy vállalatba adja községen kül az asztalos-munkát.-Nagy sikerrel zajlottak le a tanácstagi jelölőgyűlések. Drusza István tanácselnök immár a harmadik választás lebonyolításában szorgoskodik, szerinte még sohasem voltak a gyűlések ennyire látogatottak. A választók nem rejtik véka alá véleményüket, megmondják, hogy mi jó, de rámutatnak a hibákra is. A mesterséges megtermékenyítést illetően elmondották, hogy elvben egyetértenek vele, de vitathatatlan hogy a túlterheltség és a szakértelem, hiánya károkat okoz. A Petőfi és Kossuth utcaiak azt kérik, hogy a mesterséges megtermékenyítést bízzák olyan emberekre akik értenek hozzá, mert a XXXVI. kerületben is hét szarvasmarha megtermékenyítése lett eredménytelen. Javaslatuk szerint az állomásra több ember kellene, akik — saját körzetükben — meg is ismernék az állatokat, és nagy körültekintést, anatómiai ismereteket kívánó munkájukat nem „akkordban" végeznék. mn Az iskola szülői munkaközössége vasárnap bált rendezett, amelynek jövedelmét a gyermeknapi ajándékozásra, és más hasznos, kisebb kiadásokra használják fel. Az iskola fegyelmére jellemző, hogy a hatszáz tanuló szorgalmasan jár iskolába. A fegyelmet dicséri, hogy a szombati lakodalomban négy gyermek volt „érdekelve", de a délutáni tanításról nem hiányoztak. Aba is betakaródzik lassan az ősz rongyos, de színes köpönyegébe; az emberek szeme a letakarított szőlőkről, góréról-magtárról a jövőnek szántott barna hantok felé fordul. Most a tél előtt vetnek számot egész esztendei munkájukkal a termelőszövetkezetek, és ezt az eseményt számontartják az egyéni parasztok is. Sokan be nem vallják, de érzik, hogy nem mindegy nekik sem, hogyan sáfárkodott pénzzel-anyaggal-becsülettel a Bacsó Béla Termelőszövetkezet. És sokan vannak olyanok, akik kívánják, bárcsak jól sáfárkodna. Mert az nemcsak a tagokat, de azokat is érdekli, akik az önmagukkal folytatott nehéz belső harcok után, vagy közben, keresik a boldogabb és biztonságosabb paraszti jövendő útját. BARTHA TIBOR Sí oldal. Pártunk erősítéséért Amikor egész pártunk, vagy egyes pártszervezetek erősítéről beszélünk, nem elsősorban a számszerű fejlesztésre gondolunk, hanem a párt szervezeti, ideológiai, az akarat és cselekvési egység állandó szilárdítására, a párttagság elméleti képzettségének fokozására, a kommunista jellenvonások maradandó kialakítására. Most azonban mégis a számszerű fejlesztés néhány fontos kérdéséről kell szólni a tapasztalatok alapján. Sok vidéki pártszervezetnél ugyanis az a helyzet, hogy a legfiatalabb párttagok is már negyven körül járnak, s egyelőre nincs is kilátás (szerintük) fiatal erők felvételére. De az igazi probléma nem is az, hogy idősek a párttagok, még kevésbé, hogy szám szerint is kicsik ezek a pártszervezetek. Mert Ha ezek a kis kollektívák harcos elvtársakból tevődnek össze, még jónéhány évig eredményesen tevékenykedhetnek a közügy érdekében, a párt politikájának megvalósításáért. A hiba ott van, hogy ezek a pártszervezetek keveset gondolnak jövőjükre, arra, hogy a benne dolgozó kommunisták az élet törvénye szerint kénytelenek lesznek nagyrabecsült, szép és eredményes munkájuktól megválni és kevesen lesznek majd, akik helyükre állnak. Kevesen, mert nem nevelnek utódokat, mondván: nincs kikből. Nemrég egy olyan termelőszövetkezetben jártunk, amelynek 86 tagja van, s ebből hat párttag. Sok más probléma között felmerült a pártszervezet fejlesztésének kérdése is. Ez évben még nem vettek fel tagjelöltet, mert az elvtársak szerint erre érdemes ember egyelőre nincs. Ha valóban nincs, akkor helyes, hogy nem vettek fel, de azt nehéz elképzelni, hogy nyolcvan közül egy sem került volna ki. A járási pártbizottság osztályvezetőjével sorra vették a jelentkezőket és körülbelül ilyen megjegyzések hangzottak el a párttitkár és az elnök részéről: „Ez nem jöhet számításba, mert amikor a tsz feloszlott, túl szorgalmasan vitte, ami a keze ügyébe került.” „Emez meg olyan közömbös ember.” „Fiataljaink meg jampik.” Ez az utóbbi kissé túlzás, mert egy pusztán azért mégse jamnik a fiatalok, legfeljebb szeretnének városiasan öltözködni, szórakozni, talán egy kicsit hányavetiek is. De ez nevelés kérdése. Az nem vitás, hogy a régi cselédsors után a mai fiatalok öltözködése, életmódja nagyon is feltűnő lehet az idősebbek szemében. És éppen a tsz adta meg nekik erre a lehetőséget, s ha élnek ezzel, azért még nem feltétlen kell elítélni őket. Végül is kiderült, hogy a tsz-tagság legnagyobb része becsületes, szorgalmas ember, csak természetesen nem kész kommunisták és nagy részük nem is lesz az. De mi sem és mások sem születtek annak. Minden kommunistát a párt, az élet igazsága és természetesen idősebb marxista meggyőződésű munkatársai neveltek a szocializmus építésének harcosává. Ne keressenek sehol ilyen kész kommunistákat, hanem neveljenek. Ha azt várják, hogy minden nevelés, foglalkozás nélkül számszerűleg is emelkedik a párttagok létszáma, akkor hibát követnek el. De ha állandóan szeretettel, megértéssel foglalkoznak az emberekkel, nemcsak utódokat nevelnek, hanem még több párton kívüli tömörül pártunk köré, még többen lesznek azok, akik tudatosan vesznek részt a szocializmus építésében, ha nem is válnak kommunistákká. Mert nemcsak azokkal kell foglalkozni, akiket párttagnak akarnak felvenni, hanem minden dolgozóval. Hiszen éppen ekkor derül ki, hogy kik méltók a párttagságra. Van arra példa éppen elég, hogy egyesekből rövid egy-két év alatt, másokból csak hosszú évek során válik kommunista. Volt olyan is, aki a felszabadulás óta részt vett a közös ügyért vívott harcban, de csak az ellenforradalom eseményei győzték meg arról, hogy a párton belül van a helye, ott kell harcolnia a dolgozók érdekeiért, a szocializmus felépítéséért. Lehet, hogy az említett tsz párttagjai által felsorolt dolgozókból is majd csak 5—10 év múlva lesznek kommunisták, az élet győzi meg őket a marxista világnézet helyességéről, igazságáról. Mégis foglalkozni kell velük már most és mindig. Közel kell hozni a párthoz az embereket annál is inkább, mert a párt elsősorban őértük harcol, boldogulásukat akarja, s ebben, mint elsőszámú érdekelteknek, a pártonkívüli többségnek is részt kell vennie. A közös harc, az együtt végzett munka során tűnnek ki azok, akikkel a párttagság sorait erősíthetik nemcsak számszerűleg, hanem politikailag és tettrekészség tekintetében is. A szívós politikai, felvilágosító és türelmes nevelő munka végső soron újabb és újabb harcos kommunisták megjelenésében térül meg, valamint ebből következve a szocializmus építésének ismétlődő sikereiben. Ez minden fáradságot megér, mert ez az egész dolgozó nép érdeke. Dege György