Fejér Megyei Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
It oldal Népfront-est, munkás-pedagógus találkozó Sztálinvárosban Sztálinvárosban is megélénkült a népfront-munka az utóbbi időben, a múlt héten aktívakkal beszélgetett a városi népfrontbizottság. Tartottak békebizottsági gyűlést is, 35 fő részvételével. Elnökségi ülésen kijelölték a választási agitátorokat, minden választási körzetbe három aktívát osztanak be. Október 9-én Sztálinváros-óvárosban a dolgozó parasztok és a termelőszövetkezeti tagok részére népfront-estet tartanak. Érdeklődésre tart számot az október 11-i pedagógus és munkástalálkozó a Vasműben. Nagy gondot fordítanak az október 7-én kezdődő tanácstagi beszámolókra is. A népfront bizottság arra törekszik, hogy ezek a beszámolók mindenütt telt ház előtt folyjanak. Ezüstkalászos tanfolyam, szakcsoport Isztiméren Isztiméren az operatív bizottság megtárgyalta a választással kapcsolatos feladatokat. Elhatározták, hogy rendszeresen tájékoztatják a község lakosságát az időszerű politikai kérdésekről, valamint a mezőgazdaság fejlődésének eredményeiről gazdagyűléseken. Segítséget nyújt a bizottság a községi nőtanács megalakításában is. Télen Ezüstkalászos tanfolyamot indítanak a községben, hogy a gazdálkodókat megismertessék a nagyüzemi gazdálkodás módszereivel, a fejlett agrotecnikai eljárásokkal. Elhatározták azt is, hogy a földművesszövetkezettel málnatermelő szakcsoportot alakítanak. Málnatöveket, megfelelő segítséget a tótrétpusztai málnatermelő szövetkezettől kapnak. Segít a bizottság a Lenin Termelőszövetkezet további fejlesztésében is. November 7 tiszteletére )A vetélkedés, a terv túlteljesítéséért folytatott munkaverseny már mindennapos dolog a székesfehérvári MÁVAUT-nál. A dolgozók maguk keresik fel a párt és a szakszervezetet, javaslatot tesznek, hogyan tehetnék jobbá munkájukat, mivel növelhetnék teljesítményüket. A napokban beszélték meg, hogy november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját miként ünnepelhetnék meg legméltóbban. Úgy döntöttek, hogy munkájukban a takarékosságra, a tisztaságra és az udvariasságra törekszenek. A tisztasági verseny szervezője a vállalat nőtanácsa, tagjai személyes példamutatással serkentik a versenyt. Rendbentartják munkahelyeiket, vigyáznak a berendezések épségére. A gépkocsivezetők az önköltség csökkentésére tettek felajánlásokat. Balla István például 18 fillérrel, Kása Endre 10, Bokor József 11, Pál János 46 fillérrel csökkenti a gépkocsik egy kilométerre vetett önköltségét. Többezer kilométernél a vállalt összeg többezer forintra szaporodik. Az egtyéni versenyen kívül a vállalat két nagy brigádja, a Május 1 és a Magyar Ezüst egymás között versenyez. Értékes a vállalat műszaki dolgozóinak felajánlásai is. A felújító brigád tagjai terven felül egy darab Csepel D. 350 típusú bódés gépkocsi feljavítását vállalták. A villanyszerelő brigád tagjai terven felül tíz darab önindítót és tíz darab dinamót szerelnek fel feszültségszabályozóval november 7-ig. Ezzel az előzetes kalkuláció szerint 14—15 ezer forintot takarítanak meg a vállalatnak. Viniczai György és Katona Mihály az adagoló műhely dolgozóinak munkafelajánlása 13 000 forint értékű, ők az előirányzott terven felül még tíz darab adagolót újítanak fel. A munkafelajánlások teljesítését fokozza Hajducsek János kezdeményezése is. Hajducsek János elgondolása alapján a vállalat udvarán egy díszfalat emelnek, amelyre a verseny legjobbjainak fényképét kifüggesztik. A fényképek alá a teljesítményeket is kiírják. Bizonyára nem akad közöttük egyetlen sem, aki ígéretét ne váltaná valóra. Enyingen 55 népfrontbizottsági tag tárgyalta meg a népfront-mozgalom előtt álló feladatokat. A választási bizottságokba javasolt jelölteket jóváhagyták, illetve kiegészítették. Megbeszélték, hogy a körzetben miként osztják meg a munkát. SZÍNHÁZ Olyan darabot láttunk a Városi Színházban, amihez a nézőközönségnek a legapróbb részletéig köze van, aminek a témája az ő életéből merített, ami nemcsak memento, de örök tanulság is. Nem volt ember a felvonások szüneteiben, aki ne a saját élményeit idézte volna fel a színpadi jeleneteken. Amit a színészek a színpadon elevenítettek meg, az tovább rezgett és élt a közönségben. Ritka alkalom, hogy színész és közönség ilyen szorosan együtt érezzen a témával, mint a Szélvihar bemutatóján. Madarász László, az együttes vezetője el is mondta, hogy Jánosaknán szept. 15-én tartott előadásuk után, egy Boross József nevű bányász elmesélte, közte és Károly nevű fia között ugyanaz a jelenet játszódott le 56 októberében, mint a színpadon Csendes Imre és fia között. Sőt Salgótarjánban egy parasztasszony megállította, hogy miért nem játszák ezt a darabot Ságújfaluban is? Íme itt van az a közönség-ízlés, amire mi hivatkozunk, amit nem tévesztünk össze semmiféle más „ízléssel”. A három felvonás előjátéka az 1956 előtti tsz-mozgalom szervezésének és vezetésének karikatúrája, de egyben a kibontakozó cselekmény indítéka is. Már az előjátékban kidomborodik Csendes Imre kemény hűsége a parasztsorshoz, de a bürokratikus vezetés ellen nem tud tenni semmit. A bürokrácia embertelen vaksága taszítja ki Tóth Marcit a közösből. A tagság sem menti meg a gondok elől züllésbe menekülő Marcit, mert önmagával is vivődik. S amikor a Csendes fiú tiszti becsületére fogadalmat tesz, azonnal megvillan a közönség előtt, hogy a bürokratikus vezetés milyen mélyen megcsalta a pártot. Az első felvonás cselekménye 1956. október 23-án indul. A szövetkezetbe beerőszakolt Szusza Kis András két év óta sem kapta vissza a három holdját, amit 1954- ben (az előjátékban) kért a szövetkezet elnökétől. Itt ütközik össze először Csendes Imre az elnökkel. De ez csak mellék-konfliktus a darabban. A főellentét a kezdettől a befejezésig Csendes Imre, a szövetkezet gulyása és Mácsay volt földbirtokos között van. A dráma azért valósághű, mert Csendes Imrének nem közvetlenül kell harcolnia Mácsayval, mert amikor az elnökkel vitatkozik, vagy fia előtt érvel, a háttérben Mácsay áll. Az uszítót, az élet mérgezőjét eltakarja a bürokrácia, majd később, a viharban, leplezik a kificamított demokratikus jelszavak. E mögé a lepel mögé csak Csendes Imre lát tisztán, mert a legkuszább események közepett sem felejti el, hogy Mácsay cselédje volt, így tör be a szövetkezet irodájába az ellenforradalom szennyes áradata. Mácsay megtiportatja Kallóval a vörös zászlót, a szövetkezet élete felborul. Csendes Imre a tomboló viharban nem mozdulhat az állatok mellől, családjával magára marad, de tehetetlen dühében kifakad, mert nincs aki rácsapjon az asztalra „...azon a megkergült Pesten”..., amikor „...az úr pofozza a parasztot”... „...Hiszen annyian vagyunk, tele van velünk a határ! Egyet kellene tenni: ütni csak!”... Történelmi valóság csap fel a jelenetben. A parasztság ezeréves megaláztatásának emléke tör fel Csendes Imrében. Ei tudja, hogy mit kell tenni, és kit ütni, de fia nem látja. És itt jut el a dráma legmagasabb feszültségéhez. Fia az igazságot keresi, de kommunisták nélkül. Nem érti, hogy „Amibe Mácsay úr igazsága is belefér, az nem igazság”. A dráma mélysége és magassága benne van a jelenetben. Az ellenforradalom mesterien taposott bele a nép agyába és szívébe. Az apát fiával állította szembe. A fiú a magyarsággal védi az igazságot, az apának a parasztság sorsához való hűség sugallja érveit. A drámai dialógus fokozott szenvedélye már azért is indokolt, mert a jelenet őszintén bemutatja az októberi napok bonyolultságát. Ezért mély és meggyőző hatása is. A néző szeretné odavágni: „Mácsayn keressétek az igazságot!” A dráma általános törvényei szerint a cselekmény, a harmadik felvonásban kell, hogy elérje a tetőpontot, de ez a Szélviharban inkább csak a megoldást hozza meg. Kalló, aki csak az ütéseken keresztül értette meg hibáit, és ismerte fel az ellenséget, mégis mindig vádolja a szövetkezet tagjait. Van ebben is egy vékony igazság, de ez csak a bürokrácia hínárjában veszett embernek a szavai. Az ilyenféle „korholás” inkább Csendes Imre szájába illik, aki ha korholja is fajtáját, azért teszi, hogy bátorságot öntsön belé. Ő a legmélyebb fájdalmában is kész kést rántani az ellenségre. Nem saját fájdalmáért — mert övé a legnagyobb —, hanem a parasztok igazságáért. Az író az ő alakjával formálja meg a történelmi igazságot is: a nép a szabadságról, a földről, a hatalomról sohasem mond le. A színészek szerepük mély átélésével megrendítő élményt nyújtottak a közönségnek. Különösen Árva János Jászai Mari-díjas művész játéka, halk és kirobbanó hangváltásának dinamikája volt hatásos. Egyéniségét, őszinteségét vitte a szerepbe. Zombori Kató a maga természetességével formálta meg a hosszúháti parasztasszonyt. Gyakorlott színpadi mozgása még jobban kifejezte Csendesné ésszerűségét. Fenyvesi Balázs Kalló Ferenc plasztikus hatást gyakorolt a nézőre. Gyimesi Tivadar Csendes főhadnagy szerepében a fiatalos naívság és férfias őszinteség keverék-jellemét alakította. Basa György a földesúr szerepében egyegy tipikus mozdulattal vált ellenszenvessé a közönség előtt. A legfeszültebb jeleneteket is humorral töltötte meg Temes Gábor és Németh József. Kissé szentimentális volt Madarász László Józsi bácsija. Ugyancsak kitűnően beleélték magukat a szerepükbe Szlonka Márta és Pálfi Ferenc. A Szélvihar sikere a téma hiteles feldolgozásának és a színészek őszinte játékának köszönhető. Tóth János diffecti/iUac bemutate4& FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Szerda, 1958. október . A népfront bizottsá Csákberényre a Vértesről szinte pillanatok alatt lezuhan az este. Az előbb még látni lehetett, hogy a hegység gerincén a különféle fák erdőt alkotnak, most minden egybeolvadt, s az őszi szélben egyenletesen zúg. — Mehetnénk már — szól Sziklai László népfront-titkár Beck Aladár gyógyszerésznek hét óra előtt pár perccel. A gyógyszerész órájára néz. — Ideje lesz. Már biztos várnak az emberek. Indulnak is, de még megkérdi Sziklait, hogy hozza-e a tervet, ő válaszul meglobogtatta az összefűzött papírlapokat. Pár perc múlva már a tanácsházán találjuk őket. Ott ül már Huszár József, ötven év körüli piros-pozsgás ember, a 65 éves Stamfeld Imre bácsi, Németberta Sándor tanácselnök és még néhányan. De még javában érkeznek az emberek: többségük éhesebb, sokat látott, tapasztalt férfi, de akad köztük fiatal is és egy aszszony. Beck Aladár emelkedik szólásra: elmondja, hogy az összejöttél célja az országgyűlésen bejelentett választások előkészítése. Sziklai László következik. Az országgyűlés eseményeiről alig pár szót szól. Erre nem szükséges kitérni: a jelenlevők, a csákberényi népfront bizottság tagjai hallgatták a rádiót, olvasták az újságot. Véleményüket is ismeri, elmondták már beszélgetés közben. Ezért inkább a feladatok kerülnek előtérbe. Az országgyűlésen elhangzottakat el kell juttatni a község minden lakójához. Éppen ezért 27 részre (utcák szerint) tagolták a községet. Minden utcáért két-három ember felelős, a népfront bizottság tagjaiból, tömegszervezeti aktivistákból. Míg az ismertetés tart, Huszár József megjegyzi szomszédjának, én már előnyben vagyok. A két közeli szomszéddal, Cseh Ferenccel és Bakonyi Ferenccel már beszélgettem az életünkről, s a választásról is. Meg kell mondani, az ő szavára adnak a szomszédok, az utca lakói, a község dolgozói. Adnak, mert tudják, hogy ő nemcsak beszél. Tavasszal, mikor a kutakat kellett tisztítani, ő volt a legelső. De a teremben ülők valamennyien aktívak, s ha a közügyekről van szó, rájuk lehet elsősorban számítani. Közülük kerültek ki azok is, akik a Dózsa György utcának a kövezését kezdeményezték. Ők azok, akik most kidolgozzák hogyan juthatnak el minden házba, minden dolgozóhoz. Hogy miről fognak az emberekkel beszélni? Pár nap múlva elkészül Csákberény története, a népfront bizottság megbízásából készítik. Ez magában foglal majd minden adatot, ami lényeges változást jelent. De az ittlevők nem várnak addig a beszélgetéssel, hiszen ha az írásos emlékeztető nem is árt, enélkül is sok mindent tudnak. Például azt, hogy a földesúrnak termett ez a határ. Az is bizonyos, hogy a községbe ma már busz jár. Azt is tudják, hogy maholnap egy külön járat kell, amelyik középiskolába szállítja a diákokat és azt sem felejtették: a múltban ebből a községből nem jutott senki középiskolába. Azt is látták, hogy az ellenforradalom idején mindez veszélyben forgott. Természetes, nem megy ki az emlékezetből az sem, amikor néhányan azt mondták: a forradalmi munkás-paraszt kormány csépléskor visszaállítja a begyűjtést. Nem lett igazuk, a rosszindulatúaknak, a kétkedőknek most sem. Ezzel állnak majd a község lakói elé. A megtett utat ismertetik, s a szocialista építés közelebbi, távolabbi terveit. Ezért tartanak október elsején 6 kisgyűlést, amelyre az utcafelelősök elhívnak öreget, fiatalt, leányt, aszszonyt. Megvan már a pontos terv is. A 27 utcát osztották hat felé, úgy, hogy az 1—5-ig terjedő utcák vannak egy helyen, 6—10-ig máshol és így tovább. Azt is kijelölték, hogy ki az előadó és kik felelősek a kisgyűlések megtartásáért. Hasonló módon készítik el a jelölőgyűlések tervét is. Mindez ügyesen, alaposan előkészítve, látszik, hogy kollektív munka. Már az elmondottak is bizonyítják hogy a csákberényi népfront bizottság előre néz. De akadhat ezek után olyan valaki, aki azt mondja: november 16-ig, a választásokig. Aki megismerkedik tervükkel, látja, hogy nem így van. A kisgyűléseken arról is beszélni fognak, hogy fásítani akarják a falut. Megbeszélik, hogy jövő évben a községi utak javítását végezzék el társadalmi munkával, akkor a községfejlesztési összegből megkezdhetik régi álmuk valóra váltását, a kultúrotthon építését. S még több ilyen tervük is van. A népfront bizottság azt akarja, hogy a választások alatt mindenki megmozduljon és a népfront mozgalom tovább terebélyesedjen, még jelentősebb tényezővé váljon. A választások előtti időt arra kell felhasználnunk, hogy az emberekkel megértessük: összefogással szebbé, kellemesebbé, kulturáltabbá tehetjük községünket, életünket, hogy így is előbbre jussunk a szocializmus építésének útján — összegezi a népfront titkár. Helyeslik ezt a bizottság tagjai, s mikor hazafelé indulnak, úgy tűnik, hogy csendesült a szeptember végi szél is. Mintha azt akarná ezzel jelezni: én sem állok utatokból bányász Béla Adonyban a népfront bizottság ülésén megvitatták, hogy kit javasoljanak tanácstagnak. A vita eredményeként elkészítették a tanácstagjelöltek listáját. Felmérték és választókörzetekre osztották a községet. Elhatározták, hogy a kisgyűléseket körzetenként folyamatosan tartják. A választási törvény alapján a Hazafias Népfront Fejér megyei bizottsága a Megyei Választási Elnökség és a Megyei Választókerületi Bizottságok tagjait kijelölte és javaslatát a tagok megerősítésére, a Megyei Tanács Végrehajtó Bi