Fejér Megyei Hirlap, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-01 / 258. szám

Az ifjúság és a szocializmus A kapitalizmus lényegéből tör­vényszerűen keletkezik az ifjúság túlnyomó többségének, elsőso­r­m a dolgozó ifjúságnak testi f­elnyomorítása. A puszi”' kapi­talista rendszer csak saját j­övő­­jének képét mutathatja az 1,­ í­­ságnak perspektívaként, s­­ ez nem lehet más, mint a hanyatlás, az erkölcsi normák lealacsonyo­­dása, az idő előtti elöregedés. Olyan rendszer, amelynek napja leáldozóban van,­­ akarna sem tudna mást nyújtani. A szocializmus új, erősödő, olyan virágzó fához hasonló ren­d­­szer, amely egy'- Vkwfit'--’ tér­ni gyümölcsét az egész dolgot:a) társadalom számára. Az ifj...,ág szemszögéből vizsgálva a dolgot: a szocializmust elsősorban az kü­lönbözteti meg a kapitalizmustól, hogy pusztulás helyett az egyre szebb, jobb, m­agasabbrendűbb élet biztonságos perspektíváját nyújtja. E jövő biztosítéka a jelen, amely már ma is minden szocialista, vagy szocializmust építő országban százszor jobb a fiataloknak, mint bármilyen kapitalista ország ki­­zsákmányoló valósága. A jelen és­­ jövő közötti alapvető különb­séget a kapitalizmus és szocializ­mus között sohasem szabad szem elől tévesztenünk. Saj­nos többnyire csak a je­lenről esik szó, pedig az ifjúságot legalább annyira érdekli, foglal­koztatja a holnap, mint a ma. Kö­telességünk választ adni ebből fa­kadó kérdéseire. A burzsoázia maga is számol azzal, hogy ha if­júságunk ismeri a szocializmus ál­tal nyújtott ragyogó jövendőt, ak­kor még jobban erősíti a szocializ­mus jelenét. Ezért igyekszik meg­fertőzni az egész nép, de különö­sen a fiatalok tudatát a „mának élés” mérgező szemléletével. A tapasztalt, idősebb nemzedék és az öntudatos, KISZ-es fiatalok, nagy­­jelentőségű munkát végeznek e nézet leleplezésekor. A szocialista társadalmi rend vezető ereje, a kommunista párt, a rendszer objektív fejlődési tör­vényszerűségeit fejezi ki politiká­jával akkor, amikor nagy gondot fordít az ifjúságra. Az új termelési viszonyok további fejlődést, a szo­cializmus, majd annak felsőbb foka a kommunizmus felépítését követelik. Ez is mutatja az ifjúság óriási jelentőségét. Rájuk, a fia­talokra vár az a nagyszerű fel­adat, hogy befejezzék a kommu­nizmus felépítését. A jelenlegi helyzet, a szocializ­mus építése, e munka befejezése lehetetlen volna az ifjúság nélkül. Ezért is nagy gondot fordít rájuk a párt. Másrészt e nagy gondot az is indokolja, hogy kötelességünk már ma is kielégíteni jogos igé­nyeiket, hiszen a szocializmus ezt kötelezővé és lehetővé teszi. Vizs­gáljuk meg röviden a Magyar Népköztársaság példáján, hogy milyen is a valóságos összeg' és az ifjúság és a szocializmus között. Nem térünk ki — bár érdemes volna — az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem ismertetésére, hanem az iskolákkal, a közoktatás vizsgálatával kezdjük. Népi államunkban az általános iskola elvégzése kötelező. Az is­kolákat államosítottuk és ezzel a gyermekeket jelentős mért­k ' -n kivontuk a tudománytalan, vallá­sos hiedelmek tanításának kötele­ző meghallgatása alól. A tananyag egyre javul, s a politechnikai ok­tatás bevezetésével az általános műveltség mellett bizonyos szak­mai ismereteket is nyújt. Az úttö­rő szervezetek a gyerme’—­" és a szülők kedvelt szervezeteivé vál­tak. Sajnos, némely pedagógus még nem­­­ így vélekedik. Vannak problémák, nehézségek is az ál­talános, iskolákban. Ezek közül azt­ említjük meg, hogy sajnos kü­lönböző okok miatt csak a tanulók egy része végzi el mind a nyolc osztályt. Jelentős azoknak a szá­ma, akik a hatodik, de különösen a hetedik és nyolcadik osztályt már tőbime­­n fejezik be. A RISZ «• m áttörő mozgalom sokat *ek*t­e káree jwlwneég megszűnte­k?­ * kft.---­Mi nyilni a dolgozó szülők gyermekei előtt a közép- és fő­iskolák, egyetemek kapui is. Csak néhány adat erre vonatkozóan: 1937—38-ban az egyetemeken és főiskolákon 1724 oktató oktatott 11 747 hallgatót, akik közül mun­kás és szegényparaszti származású volt, 2,7, illetve 0,8 százalék. 1956—57-ben 4557 oktató tanított 40 759 hallgatót, akiknek 3, 7 szá­zaléka munkás, 21,9 százaléka pa­raszt, 18,3 százaléka pedig értel­miségi szülőktől származik. Az el­múlt oktatási évben csak a rendes ösztöndíjkategóriákba sorolt hall­gatóknak 8,6 millió forint ösztön­díjat fizetett ki államunk, szemé­lyenként havi 348 forintot. Me­gyénkben nincs főiskola, de a fej­lődésre jellemző, hogy a f­e­lszaba­dulás előtti hat középiskolával szemben, ma 12 van, hogy az ál­talános iskola nyolcadik osztályát több, mint négyszer annyi gyer­mek végzi el, mint a felszabadulás előtt. Az eredmények mellett hibák is akadnak. Még nem sikerült tel­jesen megvalósítanunk Lenin in­telmét, hogy: „az iskolának a pro­letárdiktatúra eszközévé, vagyis nemcsak álcában a kommunista elvek terjesztőjévé, hanem a pro­letariátus­ol­al, a félproletár és nem proletár dolgozó tömegekre gyakorolt eszmei, szervezeti és ne­velési befolyás terjesztőjévé kell lennie, a kizsákm­ányolók ellenál­lásának teljes elnyomása és a kommunista rend megvalósítása érdekében.” A dolgozó ifjúság munkájáért a felnőttekével egyenlő bért kap, ugyanakkor számos kedvezmény­ben részesül. (Szabadság, éjjeli munka megtiltása bizonyos kor­határig, tanulóotthonok, ruha, szakoktató, fizetés az ipari ta­nulóknak is stb.) Hiba, hogy ezt nem minden fiatal becsüli meg. A nemzetiségi fiatalok teljes egyenjogúságot, támogatást élvez­nek, és anyanyelvükön tanulhat­nak. A szocializmus által az ifjú­­ság­nak biztosított előnyök egyik leg­jelentősebb része az erkölcsi tá­mogatás. A kizsákmányoló rend­szer felszámolásával megszűntek azok az okok, amelyek a kettőssé­gekhez, az emberekhez méltatlan erkölcsi szokások kialakulásához vezettek. Nem kényszerít a nyo­mor lopásra, nem ütközik össze a szülők szeretete a vagyon feletti marakodással, az apa és fia, a test­vér és testvér közötti peresi' * "s­­nek nincs alapja. A romantikára hajlamosságot nem töri derékba a­z élet valósága, hanem lehetővé teszi az ezer féle romantikus vá­gyak kielégítését. A balatoni tá­borozást, a repülést, az ejtőernyős kiképzést, a rádió amatőrköd­ést említhetjük itt meg a többi között. Az uralkodó társadalmi tudat­forma, a marxizmus-leninizmus áthatja az erkölcsöt is. Az ifjúsá­got itt nem álnokságra, meg­alázkodásra stb., hanem valóban a szépre, jóra, az emberiség ügyé­ért folytatott harcra, igazi haza­­fiságra, proletár nemzetköziségre nevelik. És e valóban nemes em­beri jellemvonásokat nemcsak könyvből ismerheti meg az ifjúsag hanem az őt körülvevő valóság ezer meg ezer fényéből. Ezért több nálunk — még ha egy része jampec módra öltözik is — a meg­elégedett, kiegyensúlyozott életet élő fiatal, mint a kapitalizmusban, ezért kevesebb nálunk az if­júsá­g bűnözők arányszáma, mint ott, ezért tud szívből jövőbben kacagni, vidámabban szórakozni, de ha kell elszántan fegyvert fogni is a haza védelmére a mi fiatalságunk. Igaz, hogy voltak hibák, nem mindenben vettük figyelembe az ifjúság jogos és sajátos igényeit, s ezért is sikerült a revizionizmus­­nak az ellenforradalomnak sok fiatalt megtéveszteni. De ezen már túl vagyunk a párt politikája he­lyes és ezt látva, az ifjúság egyre nagyobb része teszi magáévá. A KISZ megtisztelő feladata: segí­teni e politika megvalósítását, részt vállalni az ifjúság szerve­zésének és nevelésének nagy munkájából. d. L. SZENDREI JÓZSEF: Nagykabátos esték Még tagadnám — de nem lehet. Az ősz most már megérkezett: zörög echós szekere. Itt ülök a Duna-parton. Simogatja már az arcom száraz, hűvös tenyere. Őt igazolják az esték: sápadtarcú naplementék s a kabátos emberek. Már a szél is neki fújja s a két parton minden utca, mint a rossz síp, nyekereg. Részegek az esti fények, a csillagok felhőt néznek s kong az őszi éjszaka. Nagykabátosak az esték s kik a nyarat úgy szerették sietve mennek haza. Megjött az ősz — nem tagadom. Itt ülök a Duna-parton s hátamon a nagykabát. Begombolom. Szelek jönnek, csupasz gallyak közt fütyülnek s marcangolják a Dunát. Várunk benneteket Emlékszem rá, egy éve én is olyan szívszorongva vártam, mint­ most ti, hogy mikor hozza a postás a behívót. Kellemes meglepetés volt, mikor a laktanyában megláttuk a fel­írást. Üdvözöljük az újonnan be­vonuló elvtársakat! Kedvesek voltak hozzánk, megkaptuk ru­hánkat és csak azután mentünk fel a körletbe. Szépen berendezett hálószoba, vetett ágyak vártak. Tisztek és tisztesek másnap el­mondották, hogy mit kell tenni. Lassan hozzászoktunk a katona­élethez. Megismerkedtünk alakulatunk párt- és KISZ-szervezetével. Serény élet folyik itt. Van kul­­túrcsoportunk, zenekarunk. Spor­tolunk sokat és szabad időnk is van. Elmúlt egy év mióta katona va­gyok. A másodévesek lassan el­hagynak bennünket és mi várjuk, hogy jöjjön az új korosztály. Azt üzenjük nektek, hogy ne féljetek a katonaélettől. Mónus László honvéd Amit a ráckeresztúri kiszesek tettek A tanácsházán az elnököt Vri­­bék József elvtársat és Erdőhegyi János bácsit, az öreg veteránt ta­láljuk. Mikor mondjuk, hogy a KISZ-szervezet munkája érdekel­ne minket, megcsillan a szemük­. Arról van mit mondani! S kezdi is Vribék elvtárs. A jelölőgyűléseken a községben a választó­polgárok mintegy 60 százaléka volt jelen, s ez a KISZ- fiatalok munkáját dicséri. A 40 KISZ-tag közül 20 állandóan részt­­vett a választási agitációban. A jelölőgyűléseket szinte csak ők készítették elő. Elmentek minden házba, ha kellett kétszer is. — Aztán volt bátorságuk? — Nem ijedősek a mi gyerekeink, —, toldja meg a szót w - • --vj elvtárs. — Hatan kö,T"1’"k a tsz-be is beléptek az idén, de rw»» is miért félniek, igaz f viselnek. Rágyújt egy cigarettára és t'"v mondja a legutóbbi össze'/'"-" +°í­­gyűlésen dicsérték meg a KTSZ- szervezetet, az odaadó, munkáért. — Név szerint is lehetne őket említeni? — Kezdjük a titkárral — mond­ja Vribék elvtárs, de ezt nem az illendőség kedvéért teszi, hanem azért, mert tényleg nagyon seré­nyen dolgozik a titkár, Rostás Mária. De jut a dicséretből Nagy Józsefnek, Zsigmond Júliának, Oppenhauer Jánosnak, Fekete Évának és a többieknek is. Vannak, akik azt mondják, hogy nem kellett volna egyedül csak a KISZ-tagokra bízni a jelölőgyűlé­sek előkészítését, mert az időseb­bekkel nehéz a fiataloknak szót érteni. Van ebben valami, de nemcsak hátránya van a dolog af­féle megosztásának. Az, hogy ezt a fontos munkát, a KISZ-fiatalokra bízták, megsokszorozta az ifjak tettvágyát. Nem is hagytak ki egy házat sem. Volt olyan körzet, ahonnan a KISZ-titkárhoz fordultak, gyertek el hozzánk ti is. A párttagok, a vezetőség persze a szervezés közben is utána nézett a dolognak, s a munka végzésében a kisgyűlések előadói (szinte egyig kommunisták) is ott voltak, de ők sem találtak hibát, s a megjelenés is bizonyítja a jó munkán Az, hogy a pártvezetőség, a ta­nács vezetői bátran támaszkodtak , a fiatalokra, bíztak bennük, a KISZ-szervezet megélénkülését is eredményezte. Éppen az előkészületek folyamán igazolódott be, hogyha a KISZ megbízatást kap, végre is hajtja. Van feladatuk most is a fia­taloknak. Ők díszítik majd a sza­vazóhelyiséget, s a választások napján is közreműködnek. D­e mi lesz ezután? Vribék és Erdőhegyi elvtárs nem tudtak határozott választ adni, bár elgondolásaik vannak. A községfejlesztési feladatokba kel­lene a KISZ-szervezetet bevonni. Az idén ősszel ők végzik majd a fásítást. 600 csemetét akarnak elültetni s 1959-ben a jár. '-stés folytatásában is számítanak rájuk. Ezek az elképzelések nem rossz­szak, de alkalmiak. A ráckc­ .­z­­túri KISZ-szervezet — a választási munka a bizonyíték — érett arra, hogy évekre előremenőleg meg­bízást kapjon. Például a falu azon részének rendezését, ahol szovjet hősi temető is­­, a KISZ-szervezetre kellene L'.kij Még­pedig úgy, hogy a parkosítás, faültetés, járdák létesítése is a KISZ-feladata lenne. Ehhez, persze az kellene, hogy a párt­vezetőségek, a tanács vezetői, a község 5 éves tervében folyam.." ,s feladatot adjanak a KISZ-nek. Ha lesz állandó megbízás, amelynek végzésében a fiatalok és a kollektíva napról napra izmo­sodik, akkor a választás ide -'" ta­pasztalt ifjúsági lelkesedés, köte­lességtudat még tovább tere­bélyesedik és még nagyobb alko­tásra lesz képes. — B. — ** d / króhika '-£***&*?■- ■•****« A trimml a Maruik Senkik szigete, pénz-szekszepil és egyebek... Miről írt egy ifjúsági rovat — 25 évvel ezelőtt ? Az „IFJÚSÁG” hétről-hétre négy oldalon keresztül foglalko­zik a mai fiatalság sorsával, éle­tével, problémáival. Most kivé­telesen az előző generáció min­dennapi problémáiról is írunk. Mi foglakoztatta az akkori fiata­lokat? Jellegzetesen tükrözi ezt a Fejér megyei Napló negyed év­század előtti példányainak ifjú­sági rovata, az „Új Erő”. Min­den megjegyzés nélkül ebből a lapból idézzük szóról-szóra egy­­egy cikk részletét. Nemcsak azért, mert érdekes, hanem mert elgon­dolkozhat rajta minden mai fia­tal, íme, néhány sokatmondó sze­melvény: Érettségi találkozón „Tízéves találkozóra jöttek ösz­­sze az is­kola növendékei. Emlék­­szel-e? — hangzik szüntelenül és boldogan idézik vissza a diákna­pokat. Apró csínyek, elbliccelt órák, első szerelmek — tíz év táv­latából melegen világítanak. De a következő kérdésre „mit csinál­tál az elmúlt tíz év alatt” — el­­komorodnak az arcok. A tíz évnek nincs emléke. Nyomor.... állás­talanság---- bizonytalanság.... — Ez a fiatalság sorsa.... Tíz év céltalanságának keserűsége pa­rázslik a tekintetekből....” (1933. július 5.) „___Munkához jutni —* ez keveseknek sikerül.... A mai fiatalságnak ahhoz, hogy a haza baján is tépelődni tudjon, egy kis kenyeret is kellene adni, mert bi­zony így örökösen csak a köldöke felé kacsint, ahonnét a korgás hallattszik___ Enni senki ,m ad, keresni meg nem lehet.... Egy orvosbarátom megtanult ci­pőt talpalni----” (1933. július 9.) Öregek és fiatalok... ........ Öregek csoszognak az ut­cán meggörbült hátgerinccel, de szemükön monoklival, virággal a gomblyukukban. Fiatalos igye­kezettel kakaskodjék körül a lá­bukról levett, élettől duzzadó fia­tal lányokat, akiken az ő pénztár­­cájuk-sinyli selymek zizegnek, de még nem nejük el egészen a

Next