Fejér Megyei Hirlap, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
Vasárnap, 1959. február 1. FEJÉR MEGYEI RÍRIAP Kommunista munka Pálinkaházán Sok hasznos és jó dolgot hallottunk az elmúlt évben a Seregélyesi Állami Gazdaság pálinkaházi üzemegységének munkájáról. Igen sokat tettek a gazdálkodás színvonalának emeléséért, a jövedelmező gazdálkodás biztosításáért. A gazdaság üzemegységei közül mindenben ők az elsők, s ez nem véletlen. Kerestük a jó munka mozgató rugóit, s a kommunisták tevékenységében meg is találtuk. Sok apró, látszólag jelentéktelen tényből alakult ki az eredményes munka, amelyért elismeréssel emlegetik a 18 tagú kommunista kollektívát, a pártszervezetet. Hogy ez világos legyen — ha néhány szóra is — de vissza kell menni az ellenforradalomig Körülbelül most két éve jelen voltunk ennek a pártszervezetnek a megalakulásánál is. Nem sokan voltak akkor, hat-nyolc kommunista fogott össze, hogy rendet teremtsen. Rá is fért az üzemegységre, ami abban az időben az ellenforradalmi zűrzavar nélkül is elég zilált volt. — A munkafegyelem megszilárdításával és a társadalmi tulajdon fokozott védelmével kezdtük — mondotta Gyüre András elvtárs, a pártszervezet titkára. — Emellett természetesen sok más dolgunk is volt, nem részletezem, hisz ezeken régesrég túl vagyunk. Mivel a cél már akkor is a gazdaságos termelés volt, elsősorban a tehenészetre fordítottunk nagy gondot, azon tartottuk leginkább a szemünket. S az egyik legnagyobb eredményt éppen ebben az üzemágunkban értük el. Rövid két év alatt egyegy tehén évi tejtermelése 3700 literre emelkedett, ami országos viszonylatban is jó. Ebben legnagyobb része van Jankovics Lajos tehenésznek, pártvezetőségünk tagjának. A tehenészet jelenleg is az üzemegység legjelentősebb üzemágai közé tartozik, s változatlanul sok gondot fordítanak rá. Nemrég a pártszervezet elhatározta, hogy a munka megkönnyítésére síneket vezetnek az istállókba. A tehenészek vállalták, hogy etetési szünetben maguk lerakják, csak egy szakembert kértek, aki a munkát irányítja. A növénytermelésben sincs szégyenkezni való Pálinkaházán. A munkaigényes növények jó részével is ők foglalkoznak és nem is rosszul. Sőt a Martonvásári Kutató Intézetnek is ott termelték a hibrid-kukoricát. A központ bármilyen feladatot bátran rájuk bíz, mert eddig még minden feladatot megoldottak. Kitűnő munkások nevelődtek itt az elmúlt években. Olyanok, mint Jámbor János, Korona Károly, Papp János, Gyenis Pál, akik a nyáron sok esetben éjjel is vállalták a munkát, hogy a termények minél előbb a magtárban, biztonságban legyenek. Arra is nagyon büszkék, hogy náluk dolgozik Réger István és Imre László, kombájnosok. Réger elvtárs munkáját kormánykitüntetés dicséri. Imre elvtárs pedig a nyáron a legjobb megyei ifjú kombájnos volt. A pártszervezet sokat foglalkozik a dolgozókkal politikai és kulturális szempontból is. Sikerült elérni, hogy most már minden családhoz jár valamilyen sajtótermék. — Nevelgetjük a könyvbarátokat is — mondotta Gyüre elvtárs. — Mostanában már sok könyvet vesznek és kérnek is ki. Van egy fiatal, 19 éves fogatosuik, Imre László, aki ezelőtt soha nem vett kezébe könyvet szr, utóbbi időben vagy 13 kisebb könyvet, folyóiratot vásárolt. Mondhatnám, hogy nehezen birkózunk a növekvő igényekkel, s így még a saját könyvtáramat is „bevetettem”. Is más úton is tanulnak, s elsősorban a kommunisták. Időszerű kérdések tanfolyama működik az üzemegységben, amelyen a párttagság kérésére minden héten tartanak foglalkozást. Az erdőmajori hasonló tanfolyamon 30—40 hallgató jelenik meg. Azért ilyen nagy létszámú ez, mert nemcsak a felvett hallgatók, hanem más érdeklődők, aszszonyok, fiatalok is eljárnak ide , pusztán egyelőre más lehetőség nincs a tanulásra. Könyvtárat, rádiót szeretnének. A párttagok már itt is hasznos kezdeményezést indítottak el. Gelencsér István, Szomolai József és Harcsig József társadalmi munkát szerveztek, amiért a gazdaságtól pénzt kapnak ugyan, de azt sportfelszerelésre fordítják. Erő és idő kérdése, hogy a takarékban gyűjtött pénzből más kulturális kellékeket is vásárolhassanak. — Az előttünk álló feladatok a jövőben még nagyobbak, mint eddig voltak — jegyezte meg ezzel kapcsolatban Gyüre elvtárs. — Fel kell készülnünk, sokat kell tanulni mindenkinek. Az iparban is sok múlik az emberek fejlettségén, képzettségén. Ott már elérték, hogy ezrével születnek az újítások, jobbnál jobb ötletek. Pártszervezetünk elhatározta, hogy a közeljövőben az üzemegység dolgozóinak bevonásával ötletnapot tartunk. Hadd mondja el mindenki legjobb elgondolásait, javaslatait, hiszen nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is van erre lehetőség és szükséges is. S ha tanulunk, jobban jönnek az ötletekbe. Ebben az üzemegységben nehéz a szervezési és politikai munka, mert hat egymástól eléggé távoleső tanya tartozik hozzájuk. Hogy mégis szépek az eredmények az elsősorban a kommunisták áldozatos munkájának köszönhető. A község szocialista átszervezéséhez is jelentős segítséget nyújtottak. — El is „fűrészeltük” magunk alatt a fát — jegyezte meg tréfásan Gyüre elvtárs. — Addig agitáltunk, míg „kiszorított” ebből az üzemegységből az új tsz. Ezt az üzemegységet átadjuk nekik. Természetesen ez nem változtat azon, hogy a mi kollektívánk jövőbeni célja — most is ezen munkálkodunk — pártunk mezőgazdasági politikájának végrehajtása. Ennek tudatában dolgozunk az állattenyésztés és a növénytermelés fejlesztésén. Ezzel segítjük az egész gazdaságot nyereségessé tenni, az elsők közé emelni. Bárhová is kerül innen a mi kis kollektívánk, a megszerzett tudásra, szervezettségre mindenütt szükség van, s azt nem is rejtük véka alá — mondotta befejezésül Gyüre elvtárs. A pálinkaházi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol minden kommunista kötelességtudóan kapcsolódik be a népgazdaságot érintő nagy feladatok megoldásába, az eredmény nem marad el. S főleg ha nem egyedül, hanem a dolgozók támogatásával törnek utat. Dege György * 2 Az abai Bacsó Tsz az új gazdasági év küszöbén Az abai Bacsó Béla Tsz most tartotta rendes évnyitó közgyűlését, melyen az ez évi termelési terv ismertetése volt a legfőbb tárgy. A tervet ugyan az eddigi tagok jól ismerik, hiszen azt részleteiben már megvitatták, a tárgyalásra most azért volt szükség, hogy a nagy számban belépett tagok előtt is ismertté váljon, hiszen a tagok száma megkétszereződött. A termet zsúfolásig megtöltötték a régi és új tagok, nagy számmal voltak egyéni gazdák, valamint értelmiségiek is. A termelési tervet Szabó Imre elnök ismertette Az eddigi 35 tag 500 holdon termelt, ez évben a 70-re szaporodott tagság, 1200 holdat művel meg. De a már szervezés alatt álló 30 főt kitevő agitációs brigád az 1960. évre szóló termelési terven is dolgozik, mert akkorra 180 taggal kell rendelkeznek a 2200 holdon. Nem lesz nehéz a szervezés: a kintlévő 600 egyénileg dolgozó mindinkább meggyőződik a szociális termelés előnyeiről. Ez évben a szarvasmarhák számát 80-ról 240-re kell emelni, beállítani ötven anyasertést és 4 500 darab hízót. Az eddig is igen jól jövedelmező kertészet 75 holdját 350 holdra melik szakképzett kertészek vezetése mellett, hogy felest (például dinnyénél) ne kelljen fogadniok. A pillaneósvirágú takarmány 16 százalékát foglalja majd el földüknek. A szovjet silókukorica-termesztés úgy bevált, hogy a kísérleti egy hold helyett 110 holdon termelnek az idén. A csemetehiány miatt eddig elmaradt fásítást 35 hold erdőtelepítéssel oldják meg Régi vágyuk is teljesül: felépül a két modern istálló, egyenként ötven darab számosállatra, valamint a tizenöt vagon űrtartalmú terményraktár és két ötvagonos góré. Fontos, hogy a tagságot minden időben foglalkoztatni tudják, ezt szolgálja az erdőtelepítés meg az alkalmi építőbrigád is. A múlt évi termelési terv 110 százalék volt, amely már biztos jövedelmezőséget biztosított a tagoknak. Hiszen munkaegységük 52 forint volt. A közgyűlés alkalmával hat egyénileg dolgozó paraszt kérte felvételét, amelyet a tagság egyhangúlag elfogadott. Fenti adatok az elnöki beszámolóban szerepelnek, de a tizedik termelési év részletes tervét Csörgő Sándor tsz-könyvelő ismertette a tagsággal; a terv 1958 december 31-i állapot szerint készült. Igen érdekes és tanulságos adatok bontakoznak ki a számadatok nyomán, melyek mind a tsz rohamos fejlődési útját bizonyítják. Csak egynéhányat ezekből: Csupán vetőmagra 86 ezer forintot irányoztak elő. Kétszáz holdat istállótrágyáznak, s ezenkívül 2390 mázsa műtrágyát szereznek be. Egyik fő cél a jövedelmező állattenyésztés, ezért már a takarmányból 15 százalékot tartalékoltak is az állattenyésztés fejlesztésére. Tavaly az egy munkaegység tervezett értéke 45,69 forint volt és lett 52 forint. Most 46 forint a tervezett. Zárszámadáskor kiderült, hogy egy-egy tag átlagos havi jövedelme 1750 forint volt Évi bevétel készpénzben 2 202 000 forint, kiadás 1 601 000 forint. A maradványból beruházás 91 ezer, szociális célra 10 ezer, földjáradékra és a tagok részesedésére félmillió, a tagoknak természetben kiadva 470 ezer forint értékű termény. Hangsúlyozzuk, hogy a hatalmas bevételből a 3004-es számú kormányrendelet kedvezményei alapján a tsz csak 88 ezer forintot tervez. A tsz tervei oly nagy méretűek, melyhez kétmillió 822 ezer forint kell. A tagság bizalmát, akaraterejét és lendületes munkakedvét ki tudja mennyiben lehetne kifejezni?. .. T. J 3. oldal. Az önkéntesség elvéről és a falusi felvilágosító munkáról Az ellenforradalom óta eltelt két év legjelentősebb eredménye: megszilárdult a népi hatalom alapja, a munkás-paraszt szövetség. Agrárpolitikánknak, a helyi adottságoknak megfelelő alkalmazása eredményeként lehetővé vált, hogy ebben az évben gyorsabb ütemben haladjunk előre a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésének útján. A gyorsabb ütemű fejlődés megköveteli, hogy a falusi munkában jártas, tapasztalt, politikailag jól felkészült párttagok és a szocializmus ügyéhez hű pártonkívüli dolgozók induljanak harcba a kapitalizmus falusi maradványai ellen. Mindezeken túl szükséges, hogy fontos elvi kérdésekben tisztán lássanak falun dolgozó elvtársaink. Manapság a szövetkezetszervezés során gyakran felvetődik az önkéntesség kérdése.Még mindig akadnak olyan elvtársaink, akik az önkéntesség elvét helytelenül értelmezik. A helytelen értelmezés sok bizonytalanságot, egyhelyben topogást eredményez, s ez végső soron a mozgalom fejlődését gátolja. Félreérthetetlenül le kell szögezni: az önkéntesség elve nem zárja ki a felvilágosító munkát, s azok az elvtársak, akik a párt legfontosabb fegyverét, az agitációt „rozsdásodni” hagyják, nem kevesebbet tesznek, mint „agyonhallgatják” a szocializmus felépítésének szükségességét. Aki ilyesfajta passzivitást tanúsít, az a parasztság érdekei ellen cselekszik. Mert a parasztság igazi érdeke azt követeli, hogy megszabaduljon a kisparcellás gazdálkodás korlátaitól és a fejlődés útjára lépjen. A fenti nézetből következik az is: „hagyjuk békében a parasztot, ,majd magától is megy a szövetkezetbe.” A leghaladóbb, a legelőrelátóbb parasztok esetében előfordulhat és gyakran elő is fordul, hogy önmagától kéri felvételét a tsz-be, de önámítás lenne azt hinni, hogy ez az egész parasztságra vonatkoztatható általános érvényű, jelenség. A fenti nézetek forrása azzal magyarázható, hogy több elvtársunk fél a rmat hibáinak megismétlődésétől. Akadnak olyan elvtársak is, akik engednek az „rtellenagitációnak”, azoknak, akik a múltba egyes rosszul gazdálkodó szövetkezeteket általánosítják a szövetkezeti mozgalommal. Nem magyarázzák meg, hogy szövetkezeti mozgalmunkra nem ez a jellemző, hanem az, hogy évrőlévre erősödnek, gazdagodnak, s tagjaik jó módban élnek. Ha felvilágosító munkánk felszínes, elvont, nincs meggyőző hatással a parasztságra, s nem egy esetben azt a gondolatot ébresztheti egyes emberekben, mintha az egyéni parasztokat valanyire „rossz útra akarnánk csábítani.” Falusi munkánk során sok kárt okozhat a türelmetlenség. A türelmetlen ember pedig köztudomásúan hajlamos a szélsőségekre. Szem elől tévesztik, hogy nem mindenkiben egyszerre érik meg az elhatározás. Sok okos szó, meggyőző érv szükséges ahhoz, hogy régi, megszokott életformáját újat cserélje fel. Ez a paraszti gondolkodásból fakad, s nem azt jelenti, hogy a paraszt „kéreti” magát. A türelmetlenség azzal aeszéllyel is járhat, hogy becsületes egyéni parasztokat ellenségnek tekintenek. A középparasztság és általában a birtokos parasztság nagyon kritikus szemmel figyeli a tszek gazdálkodását. Azért, mert egyes középparasztok őszintén megmondják véleményüket a nagyüzemi gazdálkodás során észlelt hiányosságokról, még nem szabad ellenségnek tekinteni. Ma még nem tart velünk, de holnap már együtt építjük a szocialista mezőgazdaságot. A falusi elvtársaink fő feladata: segíteni ezeket az egyéni gazdákat, hogy ne csak a „kerítésen kívülről” bíráljanak, hanem cselekvő részesévé váljanak a nagy paraszti közösségnek. Ám legyen türelmetlenség a felvilágosító munkát illetően abban, hogy a szocialista nagyüzem előnyeit és fölényét mind érthetőbben, s meggyőzőbben magyarázzuk. Ez hasznos türelmetlenség. Ma már lehetőségünk és erőnk is van arra, hogy az új tsz-ek szervezését és a meglévők megszilárdítását egy időben végezzük. Új közös gazdaságok létrehozásában jelentős szerep jut a termelőszövetkezet tagjainak. A felvilágosító munkában előnyös helyzetben vannak egyrészt, mert saját eredményeik a legmeggyőzőbb agitációs érvek, másrészt ők nem „küldik”, hanem hívják az egyéni gazdákat a szövetkezetbe. Azok a tsz-tagok, akik a felvilágosító munkát az önkéntesség megsértésének fogják fel, gondoljanak arra annak idején: az elhatározás, hogy belépnek a tsz-be, csak úgy „önmagától” született meg? Nem. Sok-sok meggyőző beszélgetésre volt szükség, amíg a döntés megtörtént. A tsz-tagok elzárkózása az új felvételek elől nem helyes azért, sem, mert a munkáshatalom a nagymérvű anyagi és erkölcsi támogatást, kedvezményeket nem egy „bizonyos” tsz-nek, hanem az egész magyar mezőgazdaságnak, az egész parasztságnak juttatja. S ebből a kedvezményből kirekeszteni az egyéni parasztokat nem lenne erkölcsös. Mi az agitációnkban szakítottunk a múlt évek káros szemléletével és gyakorlatával. Falun dolgozó elvtársaink bátran álljanak ki a párt igaza mellett, mert ez népünk igaza, s ne legyenek aggályaik amiatt, hogy a felvilágosító munkával megsértik az önkéntesség elvét. Takács László