Fejér Megyei Hirlap, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

Vasárnap, 1959. február 1. FEJÉR MEGYEI RÍRI­AP Kommunista munka Pálinkaházán Sok hasznos és jó dolgot hal­lottunk az elmúlt évben a Sere­gélyesi Állami Gazdaság pálin­kaházi üzemegységének munká­járól. Igen sokat tettek a gazdál­kodás színvonalának emeléséért, a jövedelmező gazdálkodás biz­tosításáért. A gazdaság üzemegy­ségei közül mindenben ők az el­sők, s ez nem véletlen. Kerestük a jó munka mozgató rugóit, s a kommunisták tevé­kenységében meg is találtuk. Sok apró, látszólag jelentéktelen tényből alakult ki az eredmé­nyes munka, amelyért elismerés­sel emlegetik a 18 tagú kommu­nista kollektívát, a pártszerveze­tet. Hogy ez világos legyen — ha néhány szóra is — de vissza kell menni az ellenforradalomig Körülbelül most két éve jelen voltunk ennek a pártszervezet­nek a megalakulásánál is. Nem sokan voltak akkor, hat-nyolc kommunista fogott össze, hogy rendet teremtsen. Rá is fért az üzemegységre, ami abban az időben az ellenforradalmi zűr­zavar nélkül is elég zilált volt. — A munkafegyelem megszi­lárdításával és a társadalmi tu­lajdon fokozott védelmével kezd­tük — mondotta Gyüre András elvtárs, a pártszervezet titkára. — Emellett természetesen sok más dolgunk is volt, nem részle­tezem, hisz ezeken régesrég túl vagyunk. Mivel a cél már akkor is a gazdaságos termelés volt, el­sősorban a tehenészetre fordí­tottunk nagy gondot, azon tartot­tuk leginkább a szemünket. S az egyik legnagyobb eredményt éppen ebben az üzemágunkban értük el. Rövid két év alatt egy­­egy tehén évi tejtermelése 3700 literre emelkedett, ami országos viszonylatban is jó. Ebben leg­nagyobb része van Jankovics La­jos tehenésznek, pártvezetősé­günk tagjának. A tehenészet jelenleg is az üzemegység legjelentősebb üzem­ágai közé tartozik, s változatla­nul sok gondot fordítanak rá. Nemrég a pártszervezet elhatá­rozta, hogy a munka megkönnyí­tésére síneket vezetnek az istál­lókba. A tehenészek vállalták, hogy etetési szünetben maguk lerakják, csak egy szakembert kértek, aki a munkát irányítja. A növénytermelésben sincs szégyenkezni való Pálinkaházán. A munkaigényes növények jó ré­szével is ők foglalkoznak és nem is rosszul. Sőt a Martonvásári Kutató Intézetnek is ott termelték a hibrid-kukoricát. A központ bármilyen feladatot bátran rájuk bíz, mert eddig még minden feladatot megoldot­tak. Kitűnő munkások nevelőd­tek itt az elmúlt években. Olyanok, mint Jámbor János, Korona Károly, Papp János, Gyenis Pál, akik a nyáron sok esetben éjjel is vállalták a mun­kát, hogy a termények minél előbb a magtárban, biztonságban legyenek. Arra is nagyon büsz­kék, hogy náluk dolgozik Réger István és Imre László, kombáj­­nosok. Réger elvtárs munkáját kormánykitüntetés dicséri. Imre elvtárs pedig a nyáron a legjobb megyei ifjú kombájnos volt. A pártszervezet sokat foglalko­zik a dolgozókkal politikai és kulturális szempontból is. Sike­rült elérni, hogy most már min­den családhoz jár valamilyen sajtótermék. — Nevelgetjük a könyvbará­tokat is — mondotta Gyüre elv­­társ. — Mostanában már sok könyvet vesznek és kérnek is ki. Van egy fiatal, 19 éves fogato­­su­ik, Imre László, aki ezelőtt soha nem vett kezébe könyvet s­zr, utóbbi időben vagy 13 ki­sebb könyvet, folyóiratot vásá­rolt. Mondhatnám, hogy nehe­zen birkózunk a növekvő igé­nyekkel, s így még a saját könyvtáramat is „bevetettem”. Is más úton is tanulnak, s el­sősorban a kommunisták. Idősze­rű kérdések tanfolyama műkö­dik az üzemegységben, amelyen a párttagság kérésére minden hé­ten tartanak foglalkozást. Az er­dőmajori hasonló tanfolyamon 30—40 hallgató jelenik meg. Azért ilyen nagy létszámú ez, mert nemcsak a felvett hallga­tók, hanem más érdeklődők, asz­­szonyok, fiatalok is eljárnak ide , pusztán egyelőre más lehető­ség nincs a tanulásra. Könyvtá­rat, rádiót szeretnének. A párttagok már itt is hasz­nos kezdeményezést indítottak el. Gelencsér István, Szomolai József és Harcsig József társa­dalmi munkát szerveztek, ami­ért a gazdaságtól pénzt kapnak ugyan, de azt sportfelszerelésre fordítják. Erő és idő kérdése, hogy a takarékban gyűjtött pénz­ből más kulturális kellékeket is vásárolhassanak. — Az előttünk álló feladatok a jövőben még nagyobbak, mint ed­dig voltak — jegyezte meg ezzel kapcsolatban Gyüre elvtárs. — Fel kell készülnünk, sokat kell tanulni mindenkinek. Az iparban is sok múlik az emberek fejlett­ségén, képzettségén. Ott már el­érték, hogy ezrével születnek az újítások, jobbnál jobb ötletek. Pártszervezetünk elhatározta, hogy a közeljövőben az üzem­egység dolgozóinak bevonásával ötletnapot tartunk. Hadd mond­ja el mindenki legjobb elgondo­lásait, javaslatait, hiszen nem­csak az iparban, hanem a mező­­gazdaságban is van erre lehető­ség és szükséges is. S ha tanu­lunk, jobban jönnek az ötletek­be. Ebben az üzemegységben ne­héz a szervezési és politikai munka, mert hat egymástól elég­gé távoleső tanya tartozik hoz­zájuk. Hogy mégis szépek az eredmények az elsősorban a kommunisták áldozatos munká­jának köszönhető. A község szocialista átszervezé­séhez is jelentős segítséget nyúj­tottak. — El is „fűrészeltük” magunk alatt a fát — jegyezte meg tré­fásan Gyüre elvtárs. — Addig agitáltunk, míg „kiszorított” eb­ből az üzemegységből az új tsz. Ezt az üzemegységet átadjuk ne­kik. Természetesen ez nem vál­toztat azon, hogy a mi kollektí­vánk jövőbeni célja — most is ezen munkálkodunk — pártunk mezőgazdasági politikájának vég­rehajtása. Ennek tudatában dol­gozunk az állattenyésztés és a növénytermelés fejlesztésén. Ez­zel segítjük az egész gazdaságot nyereségessé tenni, az elsők közé emelni. Bárhová is kerül innen a mi kis kollektívánk, a megszer­zett tudásra, szervezettségre min­denütt szükség van, s azt nem is rejtü­­k véka alá — mondotta befejezésül Gyüre elvtárs. A pálinkaházi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol minden kommunista kötelességtudóan kapcsolódik be a népgazdaságot érintő nagy feladatok megoldásá­ba, az eredmény nem marad el. S főleg ha nem egyedül, hanem a dolgozók támogatásával törnek utat. Dege György * 2 Az abai Bacsó Tsz az új gazdasági év küszöbén Az abai Bacsó Béla Tsz most tartotta rendes évnyitó közgyűlé­sét, melyen az ez évi termelési terv ismertetése volt a legfőbb tárgy. A tervet ugyan az eddigi tagok jól ismerik, hiszen azt rész­leteiben már megvitatták, a tár­gyalásra most azért volt szük­ség, hogy a nagy számban belé­pett tagok előtt is ismertté vál­jon, hiszen a tagok száma meg­kétszereződött. A termet zsúfolásig megtöltöt­ték a régi és új tagok, nagy számmal voltak egyéni gazdák, valamint értelmiségiek is. A termelési tervet Szabó Imre elnök ismertette Az eddigi 35 tag 500 holdon ter­melt, ez évben a 70-re szaporo­dott tagság, 1200 holdat művel meg. De a már szervezés alatt álló 30 főt kitevő agitációs bri­gád az 1960. évre szóló termelési terven is dolgozik, mert akkorra 180 taggal kell rendelkeznek a 2200 holdon. Nem lesz nehéz a szervezés: a kintlévő 600 egyéni­leg dolgozó mindinkább meggyő­ződik a szociális termelés elő­nyeiről. Ez évben a szarvasmarhák szá­mát 80-ról 240-re kell emelni, be­állítani ötven anyasertést és 4­ 500 darab hízót. Az eddig is igen jól jövedelmező kertészet 75 holdját 350 holdra melik szakkép­zett kertészek vezetése mellett, hogy felest (például dinnyénél) ne kelljen fogadniok. A pillaneós­­virágú takarmány 16 százalékát foglalja majd el földüknek. A szovjet silókukorica-termesz­tés úgy bevált, hogy a kísérleti egy hold helyett 110 holdon ter­melnek az idén. A csemete­hiány miatt eddig elmaradt fásítást 35 hold erdőtelepítéssel oldják meg Régi vágyuk is teljesül: felépül a két modern istálló, egyenként ötven darab számosállatra, va­lamint a tizenöt vagon űrtartal­mú terményraktár és két ötva­­gonos góré. Fontos, hogy a tagságot min­den időben foglalkoztatni tudják, ezt szolgálja az erdőtelepítés meg az alkalmi építőbrigád is. A múlt évi termelési terv 110 százalék volt, amely már biztos jövedelmezőséget biztosított a ta­goknak. Hiszen munkaegységük 52 forint volt. A közgyűlés alkalmával hat egyénileg dolgozó paraszt kérte felvételét, amelyet a tagság egy­hangúlag elfogadott. Fenti adatok az elnöki beszá­molóban szerepelnek, de a tize­dik termelési év részletes tervét Csörgő Sándor tsz-könyvelő is­mertette a tagsággal; a terv 1958 december 31-i állapot szerint ké­szült. Igen érdekes és tanulsá­gos adatok bontakoznak ki a számadatok nyomán, melyek mind a tsz rohamos fejlődési út­ját bizonyítják. Csak egynéhányat ezekből: Csupán vetőmagra 86 ezer fo­rintot irányoztak elő. Kétszáz holdat istállótrágyáznak, s ezen­kívül 2390 mázsa műtrágyát szereznek be. Egyik fő cél a jö­vedelmező állattenyésztés, ezért már a takarmányból 15 százalé­kot tartalékoltak is az állat­­tenyésztés fejlesztésére. Tavaly az egy munkaegység tervezett értéke 45,69 forint volt és lett 52 forint. Most 46 forint a tervezett. Zárszámadáskor ki­derült, hogy egy-egy tag átlagos havi jövedelme 1750 forint volt Évi bevétel készpénzben 2 202 000 forint, kiadás 1 601 000 forint. A maradványból beruhá­zás 91 ezer, szociális célra 10 ezer, föld­járadékra és a tagok ré­szesedésére félmillió, a tagoknak természetben kiadva 470 ezer fo­rint értékű termény. Hangsúlyoz­zuk, hogy a hatalmas bevételből a 3004-es számú kormányrende­let kedvezményei alapján a tsz csak 88 ezer forintot tervez. A tsz tervei oly nagy méretű­ek, melyhez kétmillió 822 ezer forint kell. A tagság bizalmát, akaratere­jét és lendületes munkakedvét ki tudja mennyiben lehetne ki­fejezni?. .. T. J 3. oldal. Az önkéntesség elvéről és a falusi felvilágosító munkáról Az ellenforradalom óta el­telt két év legjelentősebb eredménye: megszilárdult a népi hatalom alapja, a mun­kás-paraszt szövetség. Agrár­­politikánknak, a helyi adottsá­goknak megfelelő alkalmazása eredményeként lehetővé vált, hogy ebben az évben gyor­sabb ütemben haladjunk előre a mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezésének útján. A gyor­sabb ütemű fejlődés megkö­veteli, hogy a falusi munká­ban jártas, tapasztalt, politi­kailag jól felkészült pártta­gok és a szocializmus ügyéhez hű pártonkívüli dolgozók in­duljanak harcba a kapitaliz­mus falusi maradványai ellen. Mindezeken túl szükséges, hogy fontos elvi kérdésekben tisztán lássanak falun dolgozó elvtársaink. Manapság a szö­vetkezet­szervezés során gyak­ran felvetődik az önkéntesség kérdése.­­Még mindig akadnak olyan elvtársaink, akik az ön­kéntesség elvét helytelenül értelmezik. A helytelen értel­mezés sok bizonytalanságot, egyhelyben topogást eredmé­nyez, s ez végső soron a moz­galom fejlődését gátolja. Félreérthetetlenül le kell szögezni: az önkéntesség elve nem zárja ki a felvilágosító munkát, s azok az elvtársak, akik a párt legfontosabb fegy­verét, az agitációt „rozsdá­sodni” hagyják, nem keveseb­bet tesznek, mint „agyonhall­gatják” a szocializmus felépí­tésének szükségességét. Aki ilyesfajta passzivitást tanúsít, az a parasztság érde­kei ellen cselekszik. Mert a parasztság igazi érdeke azt kö­veteli, hogy megszabaduljon a kisparcellás gazdálkodás korl­átaitól és a fejlődés útjára lépjen. A fenti nézetből követke­zik az is: „hagyjuk békében a parasztot, ,majd magától is megy a szövetkezetbe.” A leg­haladóbb, a legelőrelátóbb pa­rasztok esetében előfordulhat és gyakran elő is fordul, hogy önmagától kéri felvételét a tsz-be, de önámítás lenne azt hinni, hogy ez az egész pa­rasztságra vonatkoztatható ál­talános érvényű, jelenség. A fenti nézetek forrása az­­zal magyarázható, hogy több elvtársunk fél a rmat hibáinak megismétlődésétől. Akadnak olyan elvtársak is, akik enged­nek az „rtellenagitációnak”, azoknak, akik a múltba­ egyes rosszul gazdálkodó szövetke­zeteket általánosítják a szövet­kezeti mozgalommal. Nem ma­gyarázzák meg, hogy szövetke­zeti mozgalmunkra nem ez a jellemző, hanem az, hogy évről­­évre erősödnek, gazdagodnak, s tagjaik jó módban élnek. Ha felvilágosító munkánk fel­színes, elvont, nincs meg­győző hatással a paraszt­ságra, s nem egy esetben azt a gondolatot ébresztheti egyes emberekben, mintha az egyé­ni parasztokat valan­yire „rossz útra akarnánk csá­bítani.” Falusi munkánk során sok kárt okozhat a türelmetlen­ség. A türelmetlen ember pe­dig köztudomásúan hajlamos a szélsőségekre. Szem elől té­vesztik, hogy nem mindenki­ben egyszerre érik meg az el­határozás. Sok okos szó, meggyőző érv szükséges ah­hoz, hogy régi, megszokott életformáját újat cserélje fel. Ez a paraszti gondolkodásból fakad, s nem azt jelenti, hogy a paraszt „kéreti” magát. A türelmetlenség azzal a­e­­széllyel is járhat, hogy be­csületes egyéni parasztokat ellenségnek tekintenek. A középparasztság és általában a birtokos parasztság nagyon kritikus szemmel figyeli a tsz­­ek gazdálkodását. Azért, mert egyes középparasztok őszin­tén megmondják véleményü­ket a nagyüzemi gazdálkodás során észlelt hiányosságok­ról, még nem szabad ellen­ségnek tekinteni. Ma még nem tart velünk, de holnap már együtt építjük a szo­cialista mezőgazdaságot. A fa­lusi elvtársaink fő feladata: segíteni ezeket az egyéni gaz­dákat, hogy ne csak a „kerí­tésen kívülről” bíráljanak­, hanem cselekvő részesévé vál­janak a nagy paraszti közös­ségnek. Ám legyen türelmetlenség a felvilágosító munkát illetően abban, hogy a szocialista nagy­üzem előnyeit és fölényét mind érthetőbben, s meggyő­zőbben magyarázzuk. Ez hasz­nos türelmetlenség. Ma már lehetőségünk és erőnk is van arra, hogy az új tsz-ek szervezését és a meglé­vők megszilárdítását egy idő­ben végezzük. Új közös gaz­daságok létrehozásában jelen­tős szerep jut a termelőszö­vetkezet tagjainak. A felvilá­gosító munkában előnyös hely­zetben vannak egyrészt, mert saját eredményeik a legmeg­győzőbb agitációs érvek, más­részt ők nem „küldik”, ha­nem hívják az egyéni gazdá­kat a szövetkezetbe. Azok a tsz-tagok, akik a felvilágosító munkát az önkéntesség meg­sértésének fogják fel, gondol­janak arra annak idején: az elhatározás, hogy belépnek a tsz-be, csak úgy „önmagától” született meg? Nem. Sok-sok meggyőző beszélgetésre volt szükség, amíg a döntés meg­történt. A tsz-tagok elzárkózása az új felvételek elől nem helyes azért, sem, mert a munkásha­talom a nagymérvű anyagi és erkölcsi támogatást, ked­vezményeket nem egy „bi­zonyos” tsz-nek, hanem az egész magyar mezőgazdaság­nak, az egész parasztságnak juttatja. S ebből a kedvez­ményből kirekeszteni az egyé­ni parasztokat nem lenne er­kölcsös. Mi az agitációnkban szakí­tottunk a múlt évek káros szemléletével és gyakorlatával. Falun dolgozó elvtársaink bát­ran álljanak ki a párt igaza mellett, mert ez népünk igaza, s ne legyenek aggályaik ami­att, hogy a felvilágosító mun­kával megsértik az önkéntes­ség elvét. Takács László

Next