Fejér Megyei Hirlap, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
i oldal. A FEHÉRVÁRI VÖRÖS LOVAS — Cellatársak voltunk a Láng Ignác bácsival, biztos hallott már a Náci bácsiról — emlékezik Kecskeméti József elvtárs, 19-es vöröskatona. — Ő volt Fehérváron az első szabad május elsején a Vörös Lovas. Lovával együtt vérvörösbe öltözve haladt a menet élén. Valóban, hallottunk már róla. — Nagyon szép volt, olyan ünnep azelőtt soha sem volt még ebben a városban. De a Náci bácsit, sem felejtem soha. Szép, pirospozsgás, magyaros bajuszú ember volt, igazi vöröshuszárnak termett. Egyébként ő bérkocsis volt, három lóval. Nagyon szerette a lovakat és övé voltak mindig a legszebbek. Jól festettek abban az ujjongó menetben és én azt mondom, ő volt akkor a felvonulás gyöngyszeme. — Nézzétek, ott a Náci bácsi! — kiáltozták. — De fáintosan ül a lován, milyen szép. — Remek kosztüm — kontráztak mások — jó ötlet, ez a szín kell nekünk! — Ez az, amiért Náci bácsi is vörösbe öltözött. Nagyon szerette ezt a színt és nem „kivagyiságból” vonult fel, hanem lelkesedésből, a Tanácsköztársaság iránti hűségből, mint a többi 25 ezer fehérvári. Igaz, ez csak később bizonyosodott be igazán, amikor — mint mondtam, — cellatársak voltunk. Megbukott a dicsőséges Tanácsköztársaság, megteltek a hóhérok börtönei, kommunistákkal, hazafiakkal, harcostársakkal. Tombolt a fehérterror, folyt az elvtársak vére, amely még vörösebbre festette a szabadság zászlaját. Olyanra, mint Náci bácsi emlékezetes ünnepi ruhája. — Itt, a fehérvári börtönben találkoztam vele újra és utoljára — idézi a múltat Kecskeméti elvtárs. — Drágán fizetett a május elsejei felvonulásért. Véresre verve, félholtan hozták be a cellába. Amikor egy kicsit feleszmélt, elmondta a vele történteket. — Hát én is itt volnék — mondta az öreg — letartóztattak. — Azt látom — mondtam —, elég rossz színben van, Náci bácsi. — Én-e? Piroska Józsi, mint akkor. Tudod, szeretem én ezt a színt. Ezt mondtam én most is a detektíveknek. — Ha igaz szívből szereti, ne is engedjen... — Ne félts engem. Tudod, elkezdtek szórakozni velem, szinte kéjelegve, azt hitték megijedek. — Jól festettél május elsején vén bolond — gúnyolódott Osváth Sándor, a detektív csoport főnöke —, jó színész lenne belőled. Úgy látszik, nagyon tetszik neked a vörös, talán kommunista vagy, he?!... — Az vagyok, ami vagyok! Nekem ez a színem. — No, ha ez, hát rendben van. Rajta fiúk, fessétek be vörösre a saját vérével — kiáltott a detektív főnök. — Aztán látod a többit!... — Nem bánta meg Náci bácsi? — kérdeztem tőle. — Mit szólsz hozzá, nem! Ronom ember volnék, ha elárultam volna a vörös színt. — Dagadt arcán torz mosoly suhant át, bajusza vértől csapzottan előre meredt, s úgy mondta: — Ugye Józsi, jól mondtam nekik, hogy lesz még itt Tanácsköztársaság és lesz még Fehérváron szabad vörös május? — Ha így mondta Náci bátyám, jól mondta, mert biztosan lesz. — No ugye, látod tudom én, hiszen azért mondtam így. S ha mi nem írjuk, meg, megéri más, — a többi proletár... — Hát így volt — fejezte be rövid visszaemlékezését Kecskeméti elvtárs. — Náci bácsi igazat mondott, lett proletárdiktatúra is, meg vörös május is. Kár, hogy nem érte meg. Nagyon összetörték, a veséjét meg a máját fájlalta, pár év múlva bele is halt. Az én szememben a Tanácsköztársaság hősi halottja ő is, a szabad május elsejékért, a szép virágos tavaszokért halt meg. — Többet nem találkoztak? — Sajnos nem. Én megszöktem és emigráltam. Csak később hallottam, hogy a lovait elvitték, ő meg... szóval ne felejtsük el, emlékezzünk rá ezen a napon. Megérdemli: Dege György A figyelmeztetés Törökországhoz •zoVjet jegyek az Egyesült Államokhoz A Szovjetunió Külügyminisztériuma hivatalosan közli, hogy azokkal az amerikai—török megbeszélésekkel kapcsolatban, amelyek tárgya középhatósugarú rakéták kilövésére szolgáló támaszpontok létesítése Törökországban. Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes április 28-án szóbeli nyilatkozatot tett Tilkan, Törökország ideiglenes moszkvai ügyvivője előtt. Szemjonov kijelentette, hogy a szovjet kormány a közel- és középkeleti helyzet kiélezésére irányuló és a Szovjetunió déli határait veszélyeztető újabb lépést lát a török kormánynak abban a szándékában, hogy országa területén atom- és rakétafegyverek elhelyezését engedélyezi. A török kormány e veszélyes lépésével magára vállal minden felelősséget az említett tervek megvalósításából eredő következményekért. Magától értetődő dolog — mutatott rá Vlagyimir Szemjonov — hogy mindez aggasztja a Szovjetunió, valamint a Törökországgal szomszédos más, békeszerető államok kormányát. A szovjet kormány több ízben felhívta a török kormány figyelmét arra a veszélyes helyzetre, amely Törökország és a NATO agresszív erői fokozottabb együttműködése folytán áll elő, továbbá arra, hogy a Szovjetunió a béke érdekében kénytelen lesz minden szükséges intézkedést megtenni déli határai biztonságának megvédésére. A szovjet kormány őszintén igyekszik megakadályozni az eseményeknek a béke szempontjából veszélyes alakulását. Ezért szeretne Törökországtól a legközelebbi időben kellő magyarázatot kapni az adott kérdésben. * Mint a TASZSZ jelenti, a szovjet kormány kedden átnyújtott jegyzékében ismét tiltakozott az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségénél az amerikai repülőgépek provokációs magasrepülései ellen. Mint ismeretes, március 27-e óta a szovjet tiltakozás ellenére is több amerikai gép repült Nyugat-Németország és Berlin között a megengedett magassági szint megsértésével., Mivel a németországi amerikai hatóságok ilyen cselekményei a genfi értekezlet előtt a helyzet kiélezésére irányulnak, a szovjet kormány elvárja, hogy az amerikai kormány megfelelő intézkedéseket foganatosít — állapítja meg a szovjet jegyzék. (MTI) Grigorij Baklanov: XLIV. A nyári éjszakák rövidek — gyorsan érkezik a hajnal —, és rövid az ilyen éjszakákon a szerelem. — Írsz majd? Írok. A katona a földön ül, ceruzáját nyálazza és felír noteszébe egy címet. Mellette egy kislány. Ráhúzza szoknyáját telt, kerek térdére, boldog, odaadó pillantással nézi a katonát. Hol van most ez a leány? Él-e még a katona? Ha élne és ugyanazon az úton térne vissza, találkoznának. De egy egész élet fekszik a két találkozás között. Reggelenként a törzsőrmester felsorakoztatta az üteget. Fényes krómcsizmában, feszesre húzott derékszíjjal — a békeidők példaszerű őrmestereként — gőgösen lépdelt el a sor előtt. Szeme nedves, álmos, és ettől különösen szigorú, dús hajfürtjeibe szalmaszál tévedt — hát igen, az őrmester nem az ütegnél töltötte az éjszakát. A fedezéknél pedig egy kismacska ült a napon, lábacskáival mosakodott és hunyorgott a fényben. A harcosok vidáman mutogatták egymásnak. — Csend legyen! — kiáltott rájuk a törzsőrmester. Nappal hőség, rekkenő mreg, a kertekben érik az alma. Amikor éjszakánként szárazvidám cikázik, az alma a sötét lombok közt fehérnek tűnik. Ezt a csendet, békességet ritkán töri meg egy-egy nagy magasságban elszálló gép. Ha német gép, kiszaladnak, hogy megnézzék: érdekes, de még nem volt szálka a szemükben. Egy ilyen rekkenő nyári napon, amikor a folyó vízét, a levegőt, a faleveleket, mindent perzselt a nap, Belicsenkót beküldték a faluba, hogy hozzon el egy megjavított traktort, s egyúttal vételezzen cukrot az ütegnek. Már elmúlt dél, amikor viszszafelé ment. A vezetővel együtt rázódott a traktor ülésén, kezében porcukorral megtöltött sisak. A raktár írnoka nem talált papírt, s egy sisakban púpozta fel a cukrot. Csak szigorúan figyelmeztette, hogy „a felszerelést” juttassa vissza. És most Belicsenko a gödrökben bukdácsoló traktoron vidáman egyensúlyozta a sisakot, és arra gondolt, hogy nemsokára megérkezik az üteghez, és ez után a forró nap után megfürdik a patakban. Befordultak az erdőbe. Itt, a fenyőfák között, puha homokos út vezetett. Már alig száz méterre voltak az ütegtől, jól látták, hogyan olajozzák a lövegeket. A balszélső lövegnél a csövet tisztogatták. A harcosok csizmában, terepszínű nyári nadrágban, derékig meztelenül — izzadságtól fénylő, napbarnította testük csillogott a napfényben — párosával vezették a csőtisztítót s hórukkok közepette tették be a csőbe. Kissé oldalt dőlt tőlük, fehér ingben, lesült , nyakkal, foga közé rövid pipát szorítva, a szakaszparancsnok állt. Belicsenko még egyszer visszanézett a falura. Attól, hogy leereszkedtek egy kis mélyedésbe, a falu az egész táj, szinte kiemelkedett a háttérből és jól látszott. És Belicsenko észrevette, hogy ugyanarra az útra, amelyen ő elindult, poros német tankok fordulnak ki a faluból. Hat darab Hangtalanul, lövés nélkül, mint amikor a moziban pereg a film,, de elfelejtették bekapcsolni a hangot. Az ütegnél ezalatt vidáman tisztogatták az ágyúkat. A lövegek háttal álltak a falunak, a tankveszélyesnek számító mező és országút felé fordították őket. A sisak hirtelen megbillent Belicsenko kezében, alig tudta megtartani, a cukorhegy gyorsan behorpadt és tölcsért alkotott. Első dolga volt, hogy gyorsan befogta tenyerével a lyukat, nehogy az egész cukor kiömöljék. Aztán észrevette, hogy a mellette ülő traktorista lassan előredőlt, és puhán lecsúszott a gépről. A traktor pedig lassan, csörömpölve és csikorogva haladt tovább az úton, de Belicsenko most már egyedül ül rajta. Minthogy mindkét keze foglalt volt, hirtelen nem tudta, mit tegyen. Végül is elhajította a sisakot, leugrott a traktorról, és szaladni kezdett az üteg felé. Itt már nekirugaszkodtak, hogy megfordítsák az ágyúkat; azt az ágyút is, amelynek csőfáratát tisztították, bár lőni nem lehetett vele. És mindez együtt: a tankok, melyett felsorakoztak a falu előtt, ahol az előbb vételezett cukrot, a félmeztelen katonák, az üres úton emberek nélkül haladó traktor —s mindez lázálomnak tűnt fel. Csak amikor a lövegpajzs mögé állt, és meglátta a széles, csillogó lánctalpakon feléjük gördülő tankokat, amelyek úgy közeledtek, mintha csak hadgyakorlaton lennének, kapott észbe Belicsenko, hogy mit is kell most tennie. A negyedik lövésre, már egészen az ütegállás közelében, kilőttek egy tankot, de a többi rátört az ütegre. Belicsenko megsebesült, s egy robbanás odább dobta. Felnézett, és látta, hogy három tank a folyó felé szorítja a katonákat, és tüzel rájuk. A katonák egyre fogytak, s már csak az ingujjra vetkőzött szakaszparancsnok és a második üteg zömök irányzótüzére szaladt a tankok előtt. Aztán a szakaszparancsnok is elvágódott, de felemelkedett, és feltérdelve, kezével lökte el magát a földtől, lábra akart állni, öklét rázta a közeledő tankok felé. Száját elöntötte a vér, valamit kiabált. Az egyik tank mellbe vágta és letaposta. (Folytatjuk.) E0333 fejér Megyei hírlap Péntek, 1959. május 1. Egésznapos ünnepi program Május elsején, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepén a megyeszékhelyen gazdag, egész napot betöltő program várja a pihenni, szórakozni vágyó dolgozókat. Délelőtt 10 órakor indul a színpompás felvonulás, majd utána 11 órakor, a Dózsa pályán és a strandon felállított színpadon kezdődik az egésznapos kultúrműsor. A műsor a következő: 11 órakor a központi művelődési otthon énekkara szerepel, 11 óra 20 perckor a KPVDSZ népi tánccsoportja, 11 óra 30 perckor a MÁV énekkara, 11 óra 40 perckor a Vadásztölténygyár fúvószenekara, 12 óra 10 perckor a Vadásztölténygyár énekkara, 12 óra 30 perckor a MÁV fúvószenekara, 12 óra 50 perckor a Vadásztölténygyár tánccsoportja, 13 óra 10 perckor a Tanítóképző énekkara, 13 óra 30 perckor a Ruhagyár tánccsoportja lép fel, 13 óra 40 perckor a Megyei Sporttanács tornabemutatót tart, 14 óra 15 perckor a tőrvívók bemutatója, 14 óra 30 perckor a Déryné Faluszínház előadása, 15 óra 15 perckor az Úttörőház tánccsoportja szerepel, 15 óra 30 perckor a pedagógus énekkar énekszámokat ad elő, 15 óra 45 perckor a Koloritgyár népi tánccsoportja szerepel, 16 óra 10 perckor a Zeneiskola ifjúsági zenekara játszik. 16 óra 30 perckor a KPVDSZ tánccsoportja lép fel, 17 óra 10 perckor a Könnyűfémmű tánccsoportja szerepel, 17 óra 20 perctől népi- és tánczenekarok játszanak. Nyilvános televízió-adások Az esti órákban a Vadásztölténygyár nyilvános televízió adást szervez Munkácsy készülékeivel a város alábbi pontjain: 1. a Dózsa pályán, 2. a Dózsa György téri zenepavillonban, 3. az Úttörőházban, 4. a Koppány utcai iskolában, 5. a vasútállomás előtt, 6. a Zentai úti iskola parkjában, 7. a Szárcsa és Széchenyi utca előtti téren, 8. a maroshegyi iskolában, 9. a maroshegyi művelődési otthonban és 10. a szárazréti iskolában. •• Ünnepi tűzijáték a savanyú háznál Május elsején este nyolc órakor nagyszabású tűzijátékra kerül sor. A színes rakéták felröppenése előtt több díszlövés hangzik el, mozsárszám következik tucatnyi színesfényű rakétával. Ezt követően több röppentyűt és kísérleti színesrakétát lőnek a magasba. Látványos műsorszám lesz a vízesés és a speciális forgórakéták színpompája. Szép látványt nyújt majd a bengáli tűz, amely az egész várost bevilágítja. A bengáli tűz meggyújtása után befejezésül több, nagyméretű színes rakéta zárja be az ünnepi tűzijátékot. A tűzijáték után utcabál kezdődik a Velence Szálló előtt Sportműsor A Dózsa pályán 13 órai kezdettel mérkőzés a Pedagógusok és a József Attila Gimnázium labdarúgói között. Majd a Mezőgazdasági Technikum és a KASÉ között. 14 óra 30 perckor labdarúgó mérkőzés, amelynek során a Székesfehérvári Úttörőház és a Fejér megyei úttörőválogatott mérkőzik. 16 óra 30 perckor labdarúgó mérkőzés a székesfehérvári járási válogatott és a székesfehérvári MÁV, illetve a Honvéd vegyes csapata között. Egésznapos tekeverseny a MÁV pályán. Ökölvívás: Székesfehérvári MÁV Előre—Utánpótlás 18 órakori a Járműjavító Kultúrtermében. (Rossz idő esetén 19 órakor rövidített műsor a városi művelődési otthon színháztermében. Az utcabál helyett pedig az Ady teremben táncmulatság.)