Fejér Megyei Hirlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

i»j­f&l Trvnqiifi*** ^ i''' IV. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM.­ÁRA: 60 FILLÉR. KEDD, 1959. SZEPTEMBER 1. Agrárpolitikánk időszerű kérdései ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A népfront-munka módszerei Ahogyan az állatorvos látja hagy tábla születik Családi körben Nem szabad megismétlődnie ! H­­úsz évvel ezelőtt, 1939 szeptember 1-én, alig pirkadt meg, é­s a Varta, a Visztula és Narev fölött lebegő párás csendet harci gépek motorjainak fülsiketítő zúgása, robbanó bombák és lövedékek dörrenései törték meg. Lengyelországra váratlanul rá­zúdult a háború tüzes orkánja. Több mint másfél milliós német fasiszta hadsereg, 2500 harckocsi és 2000 repülőgép rontott a lengye­lek földjére. Így kezdődött a második világháború. A tűzvész gyorsan terjedt. A hitlerista csapatok alig három hét alatt csaknem egész Lengyelországot megszállták. Németország az első sikerek után nekilendült, s 1940 tavaszán fegyveres erőivel lecsapott Dániára, Norvégiára, Hollandiára, Belgiumra, Luxemburg­ra és Franciaországra. A német fasizmus sehol sem találkozott komoly elenállással, s arcátlanul világuralomra tört. A háborús események csakhamar kiterjedtek Észak-Afrika hatalmas térsé­geire, a Földközi-tenger mellékére, a Balkán-félszigetre. Az imperialista Japán, a hitleri Németország szövetségese, meg­szállta Kína több tartományát, a mai Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa területét___1941. június 22-én Németország hitszegőn meg­támadta a Szovjetuniót, december 7-én Japán váratlanul lecsapott Pearl­ Harbourra. A hadműveletek már Európára, Ázsiára, Afrikára, a Csendes és az Atlanti-óceán medencéjére is kiterjedtek. Háborúba sodródott 55 állam népe, a világ lakosságának több mint 80 száza­léka. A második világháború nem véletlenül, nem is egyes állam­férfiak rosszakarata miatt tört ki. Lenin élesen elítélte azokat, akik szerint a háború „egyszerű támadás, a béke felborítása, majd ennek a felborított békének helyreállítása. Hajba kaptak és ki­békültek! Ezt a felületes és ostoba nézetet már évtizedekkel ezelőtt megcáfolták és megcáfolhatja bármelyik háborús történelmi kor­szak, minden, valamenyire is figyelmes elemzése.” A figyelmes elemzés megerősíti, hogy a második világháború a kapitalista gazdasági rendszerre jellemző éles és igen mély ellentétek következtében tört ki. A háborút, amelyet Nyuga­ton a fasiszta Németország, Keleten az imperialista Japán indított el, az értékesítési piacokért és a befolyási övezetekért, a világ­uralomért folytatott harc idézte elő. Az agresszorok arra törekedtek, hogy új területeket szerezzenek leigázzák az európai és ázsiai or­szágok népeit. A háború kitörését elősegítette a nyugati hatalmak vezetőinek álláspontja, akik nem voltak hajlandók együttműködni a Szovjetunióval a háborús gyújtogatók megfékezésében. Akkor a Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely aktív békeszerető poli­tikát folytatott. A többi nagyhatalom ténylegesen bátorította az agresszorokat, mert azt hitte, hogy azok beérik a Szovjetország el­leni támadással. A nemzetközi munkásmozgalomban nem volt egy­ség, amely szembeszegülhetett volna a militaristák terveivel. A fasizmus ellen harcra kelt tömegek erősödő nemzeti felsza­badító mozgalmának hatására a második világháború — kifejlődése folyamán — felszabadító, antifasiszta jellegű háborúvá vált. Vég­érvényesen akkor lett azzá, amikor a Szovjetunió belépett a hábo­rúba, a népek tudatába plántálta az ellenség legyőzésébe vetett szilárd hitet, elősegítette a haladó erők összefogását és a nemzeti­­felsz­abadító harc kibontakozását. Hat évig tartott a háború. Méreteiben és erőfeszítéseiben pá­ratlan a történelemben. Az emberek tízmilliói lettek a háború ál­dozatai közülük 30 millió meghalt. A népek anyagi vesztesége négy­szer akkora volt, mint az első világháborúban. Maga Németország a legtöbbet szenvedett államok közé tartozik: a hitleri kaland 7 millió katonájába és tisztjébe került. Vérözön árasztotta el azokat az országokat, amelyeknek népei a fasizmus ellen harcoltak. Len­gyelország 6 milió polgárát, lakosságának egyhatodát, Jugoszlávia pedig 1,7 millió embert, a lakosság 10 százalékát veszítette el. De a fasiszta Németország elleni elkeseredett harc fő terhe a Szovjetunió vállára nehezedett. Egyetlen nép sem szenvedett annyit, mint a szovjet nép. Szovjet Hadsereg hősiesen viselte a megpróbáltatásokat, keményen ellenállt az ellenség hatalmas erői nyomásának, megállította a német előnyomulást és már 1941 végén órási csapáso­kat mért a fasiszta hadigépezetre. A moszkvai csatában szenved­ték a hitleristák első súlyos vereségüket. Ez a szovjet győzelem el­oszlatta a német fasiszta hadsereg leprőzhetetlenségének legendáját, s végérvényesen meghiúsította a „Bi ’Tieg” kalandor tervét. Az 1942—1943 telén lezajlott történelmi i°lentőségű sztálingrádi csata az egész­ háború fordulópontja lett. A Szovjetunió Fegyveres Erői megállították az agresszort, véghezvitték azt, amit az antifasiszta koalíció részvevői más hadszíntereken nem tudtak elérni, s az egész fronton támadásba lendültek. „...Az orosz hadsereg roppantotta össze a német hadigépezetet, s most is az ellenség aránytalanul na­gyobb részét tartja lekötve a maga frontján” — írta W. Churchill 1944. szeptember 27-én Sztálinhoz intézett üzenetében. A Szov­jet Hadsereg kurszki győzelme, valamint az 1944—1945. évi támadó hadműveletekben elért szovjet sikerek végleg eldöntötték a fasiszta Németország sorsát, meggyorsították a leigázott európai népek fel­szabadítását, siettették a hadműveletek befejezését. A történelem már nem egyszer szigorúan megbüntette azokat, akik a józan ész ellenére semmibe vették tanulságait. Sajnos, a mi­litaristák sehogysem akarják megszívlelni ezt az igazságot. A má­sodik világháború befejezése után rögtön hozzáláttak a harmadik világháború előkészítéséhez. Az új háború kirobbantásának útjai nem újak. Sok tekintetben emlékeztetnek az elmúlt háború előké­szítésének módszereire. A világ különböző részein agresszív tömbö­ket kovácsolnak, a szocialista országok tőszomszédságában katonai támaszpontokat létesítenek, szorgalmazzák a fegyverkezési versenyt­­s gyártják a pusztító eszközöket, amelyeknek romboló ereje ezer­(Folytatás a második oldalon) IV. Sz. Hruscsov beszéde amerikai útjáról és a külpolitika néhány kérdéséről Moszkva (MTI). TASZSZ-jelen­­tés szerint Hruscsov vasárnap felesége és leánya társaságában Solohov neves író meghívására, Sztanyica Vesenszkájába (Rosz­­tov terület) érkezett. A Minisz­tertanács elnökét Solohov és a helyi pártszervezet, továbbá a hatóságok és a rosztovi, valamint a sztálingrádi dolgozók képvise­lői fogadták. A fogadtatás után gyűlést tar­tottak, amelyen társadalmi szer­vezetek vezetői, továbbá Hruscsov és Solohov mondott beszédet. Hruscsov beszédének jelen­tős részét a nemzetközi helyzet kérdéseinek, a békés együttélés problémájának, a szovjet és az amerikai kormányfő közelgő ta­lálkozásainak szentelte. Hang­súlyozta, hogy jó szándékkal utazik az Egye­sült Államokba, azzal a hő óhajjal, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség eny­hítését és a béke megszilár­dulását. — Hajlandók vagyunk olyan intézkedésekre — mondotta —, amelyeknek segítségével fel le­het olvasztani a hidegháború je­gét és amelyek lehetővé teszik, hogy a népek fellélegezzenek. Re­méljük, az Egyesült Államok kor­mányát szintén hasonló elgondo­lások vezetik. — Minden józan gondolkodású ember előtt világos — folytatta a szovjet kormányfő —, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulása nemcsak a Szovjet­unió és az Egyesült Államok né­peinek, hanem minden ország né­pének, a nagy és kis népeknek egyaránt hasznára lenne, mert a népek nem akarnak háborút, ha­nem tartós békére vágynak. — Ma a szó szoros értelmé­ben minden embert érdekel és foglalkoztat a világ béké­jének biztosítása. Joggal te­kintik ezt a kérdést a nem­zetközi élet fő problémájának. Hruscsov a továbbiakban rá­mutatott, hogy a nemzetközi helyzet — ha a fő kérdést, a béke fenntartásának lehetőségét te­kintjük — már nem rossz, sőt azt mondhatni, hogy jó. Hruscsov beszélt Adenauer nyugatnémet kancellárnak a szovjet kormányfő augusztus 18-i üzenetére adott válaszáról is. — Első olvasásra — mondotta Hruscsov —, ez a válasz kedvező benyomást kelt. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy e válasz hangneme tartózkodóbb és ebben a vonatkozásban lényegesen kü­lönbözik a bonni kormány doku­mentumainak eddigi stílusától. — Adenauer üzenete igen fon­tos kérdéseket érint. Kifejezi azt az óhajt, hogy jussunk jobb meg­értésre e kérdésekről országa­ink együttműködésének fejlődé­se érdekében. Ha e szavakat tettek köve­tik, akkor feltehető, hogy át­léphetjük majd azt az elvá­lasztóvonalat, amely közöt­tünk a nemzetközi helyzet megoldását sürgető kérdé­sek megítélésében fennáll, s lépéseket tehetünk a nem­zetközi feszültség enyhítésé­nél, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti viszony megjavításá­nak útján.­­ Szeretnők, ha a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya részletesebben kifejtené javas­latait olyan fontos kérdések megoldását illetően,­­ mint a le­szerelés, a háború maradványai­nak felszámolása, országaink együttműködésének fejlesztése. Véleményünk szerint — ha a má­sik fél is úgy akarja —, ezek a kérdések nem megoldhatatlanok. Megoldhatók, ha a nyugati ha­talmak őszintén óhajtják az ége­tő nemzetközi problémák békés rendezését. — Szeretnék hinni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a maga részéről való­ban elő kívánja mozdítani a nemzetközi feszültség enyhítését — mondotta Hruscsov és meg­ígérte, hogy válaszolni fog Ade­nauer üzenetére. Beszédében Hruscsov a Szovjet­unió gazdasági és kulturális fej­lődésének kérdéseivel, a hétéves terv feladataival is foglalkozott. Kifejtette, milyen nagy erőfe­szítések történnek az SZKP XXI. kongresszusán, vala­mint a Párt Központi Bizott­ságának júniusi plénumán hozott határozatok végrehaj­tására, milyen széleskörű mozgalom fejlődött ki a szov­jet városokban és falvakban a hétéves terv határidő előt­ti teljesítéséért.­­ Sikeresen teljesítjük és túl­szárnyaljuk azokat a feladatokat, amelyeket a XXI. pártkongresz­­szuson megerősített hétéves terv ír elő — mondotta. — Országunk helyzete ma igen jó, — mondotta — ez annak eredménye, hogy a nép megbont­­hatalan egységben sorakozott fel szeretett Kommunista Pártja mö­gé. Hruscsov ezután Mihail Alek­­szandrovics Solohov írói munkás­ságát méltatta. — Az utóbbi években — mon­dotta — Mihail Alekszandrovics, nem egyszer tett utazást külföl­dön kiváló eredménnyel. Min­denütt, mint a legnagyobb szov­jet írót, mint a szovjet kultúra képviselőjét fogadták. — Önök tudják, hogy Eisen­hower elnök meghívására ha­marosan az Amerikai Egyesült Államokba utazom. Meghívom erre az útra Mihail Alekszandro­­vicsot. Azt hiszem, neki is hasz­nos lesz, ha közelebbről megis­meri a mai Amerika életét. Szálával érkeznek a Hruscsovot meghívó levelek Washington (Reuter). Az ame­rikai—szovjet nagykövetségre, a külügyminisztériumba és a Fe­hér Házba tovább özönlenek a levelek, amelyek írói arra kérik a szovjet miniszterelnököt, ame­rikai utazása során látogasson el hozzájuk — jelenti a Reuter. Több üzletember és számos klub küldö­tt a szovjet­ miniszter­elnöknek meghívást. Kérik, mondjon beszédet és vegyen részt a tiszteletére rendezendő villásreggelin, illetőleg ebéden. További lakásépítő szövetkezetek alakulnak Mint ismeretes, az állam az év elején megjelent kormányrende­let értelmében­­ a bérből és fi­zetésből élő dolgozóknak módot nyújt, hogy szövetkezeti formában lakáshoz jussanak. Az idén 1645 szövetkezeti lakás építésére kerül sor, jövő évi be­fejezéssel. A m­’ ' ' ‘-e né­hányszáz kivételével megkezde­tf/jmmmm­—— ■ dött és jó ütemben halad. Rövi­desen a még hátralévők munká­lataihoz is hozzáfognak. A jövő esztendő nyarának végén, vagy őszének elején valamennyit a szövetkezetek rendelkezésére bo­csátják. Budapesten hét kerü­letben 723 lakást kapnak a szö­vetkezetek, a többi kilenc vidéki városban, az Ózdon, Szolnokon, Győrött, Székesfehérvárott, Za­laegerszegen, Miskolcon, Debre­cenben, Pécsett és Szegeden ala­kuló szövetkezeteknek jut. A szövetkezetek az ősszel ala­kulnak meg. Megalakulásukat szervezőbizott­á­gok készítik elő. Vidéken már mindenütt megala­kultak a szervezőbizottságok. A tagok — mint ismeretes —­ bizonyos kezdő összeggel lépnek be a szövetkezetbe. Az összeg meghatározásánál messzemenően figyelembe veszik a belépő szo­ciális viszonyait. A lakás árá­nak a belépési összegen felüli részére az állam az OTP útján kölcsönt folyósít kedvező vissza­fizetési feltételekkel. A jövő esztendőben az eddi­ginél nagyobb arányú lesz a szö­vetkezetek szervezése. Erre mó­dot nyújt az, hogy 1960-ban a most épülő lakásmennyiség két­szeresének építéséhez fognak hozzá — fejezték be a tájékoz­tatást az Építésügyi Minisztéri­umban. „Emlékeztetni kívánjuk az erőszak híveit“ így kezdődik a Székesfehérvá­ri Könnyt"­r.című békebizottságá­­nak az Országos Béketanácshoz küldött levele: „Emlékeztetni kívánjuk a há­ború, az erőszak híveit arra, hogy nem kívánunk mégegyszer húsz év előtti világégést, szenve­dést, kínokat. Fordítsák a népek jólétének emelésére, a békés technika és tudomány nagyará­nyú fejlesztésére azokat a mil­­liárdokat, amelyeket jelenleg hadianyagra, háborús célokra használnak fel. Szívesebben fo­gadják a népek a háború költ­ségeiből felépíthető boldog csa­ládi otthonokat, korszerű gépe­ket, kényelmet, jólétet, s tilta­­n borzgálnak, a szenve­dés, a háború elleni.­ Követeljük mi is, hogy a nemzetközi nézet­eltéréset­ békés tárgyalások útján ő­ meg és mielőbb ül­jön össze az államfők csúcsérte­kezlete.” Megyénk különböző tájairól ér­keznek a hasonló jellegű levelek. Községek, városok, üzemek, tsz­­ek, állami gazdaságok dolgozói megemlékeznek szeptember else­jéről, amikor a német fasizmus támadásra lendült Lengyelország ellen. Cece, Ráckeresztúr, a szé­kesfehérvári V­a­d­ásztöl­té­n­y gy­ár, az É­DÁSZ, a Kolorit és a többi üzemek, hivatalok dolgozói, nem akarnak többé háborút, nem akarják, hogy ismét millióstól szedje áldozatait a halál. Ezért dologgok erősítik a bé­két és ezért is tiltakoznak.

Next