Fejér Megyei Hírlap, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
p f* mj f prole-terjed XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM._____ARA: 60 FILLfiR. VASÁRNAP, 1961^ JANUAR^JL^ Sok sikert jó egészséget! — Dobi István elvtárs újévi levele Elvtársak! Barátaim! Betegségemből gyógyulóban, de dolgaim végzésében még mindig korlátozottan, ezúttal levélben fordulok újév alkalmából dolgozó népünkhöz, szocialista építésünk munkásaihoz, minden honfitársamhoz. ■ Az esztendő fordulója a számadásnak és a feladatok felmérésének ideje az emberi életben. Visszatekintünk végzett munkánkra, örülünk a sikereknek, megpróbálunk tanulságokat levonni tévedéseinkből s gondos gazda módján terveket készítünk a jövőre. Mindnyájunk öröme, hogy az 1960-as évről jó zárszámadást készíthetünk és 1961-re a lehetőségeknek az eddiginél is szélesebb távlatai állnak nyitva előttünk. Hazánkban tovább erősödött a munkás-paraszt hatalom. Közéletünkben széleskörű politikai bizalom uralkodik. Nénünk munkájával és állásfoglalásával támogatja a pártot, a kormányt, a közigazgatást, részt vesz a hatalom gyakorlásában. A menetközben adódott nehézségeket a tömegek együttműködésével győztük le. Népünk szorgalmának és a belső egységnek köszönhetjük, hogy 1960-ra, mint a lendületes szocialista fejlődés évére, mint a hároméves terv sikerekben gazdag befejező esztendejére tekinthetünk vissza. A világ, az emberiség előre halad. 1960-ban tovább nőtt a Szovjetunió hatalma, a szocialista tábor ereje, tovább növekedett minden szocialista ország, közöttük a Magyar Népköztársaság tekintélye a világon. Az esztendő nemzetközi politikáját a leszerelésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések határozták meg. A kommunista pártok történelmi jelentőségű moszkvai értekezlete elvi és gyakorlati irányításával új lendületet adott a szocializmus világméretű győzelméért folytatott küzdelemnek és a néptömegek harcának a tartós békéért. Az elnyomott népek egymás után rázzák le magukról a szolgaság láncait és keresik a szabad élet, a felemelkedés, a társadalmi igazság útját. A népek e— zsarnokok okozta — szenvedéseit látva még értékesebbnek és drágábbnak érezzük a magunk elnyert szabadságát. Az erős szocialista táborban élve, népünk békességben, biztonságban és nyugodt, alkotó munkában töltötte az esztendőt, örvendetes, hogy már nemcsak a magunk boldogulásán tudunk teljes biztonságban és félelem nélkül dolgozni, hanem hozzá tudunk járulni azokhoz a világot átfogó mozgalmakhoz, amelyekre a most felszabaduló népek új életük megalapozásában és védelmében támaszkodni tudnak. Az új esztendő küszöbén előre tekintünk: 1961-ben új tervek megvalósítása vár reánk. Iparunkkal szemben a növekvő belső fogyasztás és az ország külkereskedelmi mérlege növekvő igényeket támaszt. Fontos, hogy a termelékenység növelésével, a gyártás fejlesztésével, az önköltség csökkentésével, takarékossággal 1961-ben még tovább gazdagítjuk, erősítsük népgazdaságunkat. Mezőgazdaságunkban befejezéshez közeledik a szocialista átalakulás. Egymásba, kapcsolódva jelentkeznek a szövetkezei nagyüzemek megszervezésének és megszilárdításának, az új szövetkezeti tagokkal való széleskörű beszélgetéseknek, a szakmai és politikai tájékoztatásnak, a szövetkezeti demokrácia kialakításának különböző problémái. Ezekkel már a legközelebbi hetekben komolyan szembe kell néznünk. Szocialista építésünkben mindnyájunkra nagy feladatok várnak az 1961-es esztendőben, de érdemes vállalni minden fáradságot és áldozatos munkát. Jó remény-nyel nézünk előre, mindenki önmagáért, családjáért, népünk boldog, szocialista jövőjéért dolgozik, azt építi minden alkotó tett ma az országban. E nagyszerű munkához sok sikert, jó egészséget kívánok mindenkinek. Boldog új esztendőt kívánok minden magyar munkásnak, parasztnak, értelmiséginek, a haza minden hű fiának és leányának. Budapest, 1960. december 31. Dobi István Szerencse és bmészerencse Kegyelem Hubulka és a rokonok Tanulni lehet a MÁV-tól. A kényes kérdés így élünk mi. És hogy éltek? malac ÉVI MÉRLEG is/Már az új naptár áll nagyon sok íróasz- ttalon, a legtöbb helyen már a falra is felerősítették az új év napjainak jelzőjét. Túl vagyunk már a vidám szilveszteri mulatságon, s a vigadalom után ki álmosabban, ki frissebben mérlegre teszi az elmúlt évet, illetve összegezi napjainak munkáját, eseményeit. Aki a gazda szemével zárja az évet, számbaveszi az eredményeket és az óévi számvetés mellé állítja az új év terveit. Ilyen már az ember, szeret előbbre tekinteni, hiszen ha látja a feladatokat, könnyebb azok megoldása felé törni, munkával a szárnyalást segíteni. E tekintetben az esztendő idei fordulója is hasonlít a múlt évihez és a tavalyelőttihez is. S ebből a hasonlóságból mégsem lesz egyhangúság, mert nem ugyanaz ismétlődik, mint a megelőző évben, ugyanaz a két egymást váltó évben a szabad élet, a szocializmus éltető tüze, de az eredmények már túl tesznek a tavalyin és ennél is messzebb néznek a tervek. A napokban egy pusztaegresi szövetkezeti tag, mikor megkérdeztük, elégedett-e az év eredményét mutató zárszámadással, ezt válaszolta: „Nem pedig 48 forintot ér egy munkaegység. Csodálkoznak, hogy elégedetlen vagyok, pedig nincs ezen mit tépelődni. Jövőre még előbbre akarunk jutni, s ha ez jobb munkát követel, jobban megdolgozunk érte.” Mindenkinek megvan a maga mércéje és ezek végsősoron egyformán jeleznek, ha a mérleg egyedül pontos mutatója a munka. Mint ahogy a mázsa is a zsák terhét mutatja, s a mérő súly ettől függően növekszik, vagy kisebbedik, az esztendő mérlegén is ott van több, ahol jobb volt a munka. E szerint mérlegel az ember otthon, ezt kell hogy tegyék az üzemben, a termelőszövetkezetben, mindenütt, s ezek alapján készül el a megye és az ország évvégi mérlege. Prózai szó ez így, hogy mérleg, de ha tizedes pontossággal nem állnak is mindenütt rendelkezésre a számok, az év eredményei már világosak, s a tapasztalatokból, tanulságokból már az új esztendő tennivalóit is lehet körvonalazni. Az ország számvetését, annak sikerét ** látni úgy is lehet, ha megyénk egy esztendejét nézzük. Országosan tovább fejlődött az ipar termelése, s hároméves tervünk eredményeként előreláthatólag 40 százalékkal lesz több mint 1957-ben. Ebben a fejlődésben benne van megyénk munkásainak erőfeszítése, sőt jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy megyénkben ez a mutató magasabb, mint az országos átlag. A mezőgazdaságban is erőteljes volt a fejlődés. A parcellákat már kiszántottuk és a tág horizontot nyitó táblákon győzött a szövetkezés, a szocialista nagyüzem megyénk szántó területének 94,7 százalékán. S ezt bizonyítja az is, hogy az 1957—58-ban az egyéni gazdaság utolsó éveihez képest az egy holdról betakarított búzából, kukoricából (hogy csak e két fontos növényt említsük) a szövetkezeti gazdálkodás két évében (1959—1960) átlagosan 2—2,3, illetve 3—3,5 mázsával több termést takarítottunk be. S kell-e szám arra, hogy érzékeljük: jobban éltünk 1960-ban, mint 1959-ben? Az üzletekből elfogyott temérdek áru, s ezen felül is a háztartási gépek, s más tartósabb cikkek növekedése, s a takarékbetétállomány 40 milliós emelkedése — egy év alatt — a rendszer iránti bizalom mellett elsősorban azt jelenti, többet tudtunk félretenni, mert jutott a többre. Az általános mérleg egyik dolgozó lakásában, bútorzatában, ingóságaiban, vagy takarékbetétjében jobban látszik, de szinte kivétel nélkül minden otthonban tapasztalható a fejlődés, az előrelépés. Nem a teljesség igényével említettük itt a mérleg mutatóit, de nem is célunk, hiszen a főbb dolgok iránytűként jelzik az év, s vele együtt az eredmények növekedését, életünk fejlődését. Volt idő, amikor az esztendő fordulóján, s máskor is, ha eredményeinket számbavettük az elérendőt is nemegyszer megvalósultként összegeztük, később pedig ami tény volt, azt is szőkébbnek mérlegeltük. Mindkettő hiba volt, az utóbbi évek józan, töretlen politikája csak azt méri, ami van. Nincs mit szépíteni az eredményeken, mert azok olyanról tanúskodnak, ami ékesen beszél, de kicsinyíteni sem engedjük azokat, mi magunk dolgoztunk meg mindazért, ami fejlődésünket eredményezi. Az eredmények számbavevésénél mint *"* szűkebb családi körben, éppen úgy a nagyobb közösségeknél, a megye, az ország életében, fejlődésében is meg kell vizsgálni, hogy egy év múlva még gazdagabban zárjuk az esztendőt. Amikor a fejlődést ecseteltük, említettük a termelés növekedését, de azt is tudjuk, hogy ezt meg nagy százalékban a létszám növelésével értük el. Ahhoz, hogy több jusson a termelésből életünk javítására, a termelés növelését nem elsősorban a munkások létszámának gyarapításával, hanem főleg ésszerűbb anyaggazdálkodással, a korszerűbb technika alkalmazásával érjük el. Ez nagyon sok ütemben a meglazult normák rendezését is magában foglalja, hiszen ha a tegnapinál jobbak a munkafeltételek, korszerűbbek a termelési módszerek, körülmények, nagyobb a szaktudás, a termelés, a termelékenység sem maradhat a mai szinten. De nemcsak a technika növekedése, fejlődése követeli ezt, hanem igényeinek növekedése is. Akad-e ebben az országban, aki nem szeretne jövő ilyenkorra többet, jobbat, mint most van? Nem valószínű. De ennek érdekében a munkánkon is javítani kell, mert a jólétet, a még magasabb életszínvonalat, a még jobb munka eredményezi. Ezért bizony sokszor a megszokottat újjal kell felcseréni. Ez nem mindig könnyű, de minden ember, még aki tiltakozik is, ha holnap — az ő érdekében — többet követelnek, azért szíve mélyén, agyában már ott feszít a (Folytatás a harmadik oldalon.) B. É. É. K. 12,5 millió forint bútorra egy hónap alatt A Fejér megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat múlt évi statisztikájában szerepel egy adat, mennyit forgalmazott a bútorüzlet 1959 december hónapjában: pontosan 1 430 000 forintot. Ez év decemberében az új bútorüzlet forgalmával együtt 2 671 000 forintot forgalmazott Székesfehérvár két bútorüzlete. Kétségtelenül nagy emelkedést bizonyítanak ezek a számok, több mint egy millióval nagyobb értékben vásároltak az idén bútort az emberek, mint egy évvel ezelőtt A számok mögött azonban más is húzódik. Helyes szervezéssel az Iparcikk Kiskereskedelmi vállalat a két bútorüzletet úgy jellegesítette, hogy az egyikben, a Kossuth utcaiban csak festett bútorokat árultak, az új üzletben pedig, a Március 15 utcában fényezett és kárpitos bútorok álltak a vásárlók rendelkezésére. A vásárlók megoszlása is igen érdekesen alakult Hálószoba bútorokat főleg a vidékiek vásároltak. Kárpitos bútorokat a városiak, kombinált bútorokat pedig vegyesen, városiak és vidékiek. Igen nagy mértékben volt tapasztalható, hogy az emberek egyre igényesebbek és a legdrágább bútorok is ugyanolyan keresletnek örvendtek, mint az olcsóbbak. A választék és bútorellátás a forgalomhoz viszonyítva nem volt a legkielégítőbb. A kereskedelmi szervek többet és nagyobb választékban igényelnének, de a bútorgyárak nem tudták fedezni a keresletet. Az elmúlt évhez viszonyítva az idén javulás mutatkozott ezen a területen is és fokozatosan egyre jobb lesz a bútorellátás.