Fejér Megyei Hírlap, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

­p f* mj f prole-terjed XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM._____ARA: 60 FILLfiR. VASÁRNAP, 1961^ JANUAR^JL^ Sok sikert jó egészséget! — Dobi István elvtárs újévi levele Elvtársak! Barátaim! Betegségemből gyógyulóban, de dolgaim végzésében még min­dig korlátozottan, ezúttal levél­ben fordulok újév alkalmából dolgozó népünkhöz, szocialista építésünk munkásaihoz, minden honfitársamhoz. ■ Az esztendő fordulója a szám­adásnak és a feladatok felméré­sének ideje az emberi életben. Visszatekintünk végzett mun­kánkra, örülünk a sikereknek, megpróbálunk tanulságokat le­vonni tévedéseinkből s gondos gazda módján terveket készí­tünk a jövőre. Mindnyájunk öröme, hogy az 1960-as évről jó zárszámadást készíthetünk és 1961-re a lehetőségeknek az ed­diginél is szélesebb távlatai áll­nak nyitva előttünk. Hazánkban tovább erősödött a munkás-paraszt hatalom. Köz­életünkben széleskörű politikai bizalom uralkodik. Nénünk mun­kájával és állásfoglalásával tá­mogatja a pártot, a kormányt, a közigazgatást, részt vesz a hata­lom gyakorlásában. A menetköz­ben adódott nehézségeket a tö­megek együttműködésével győz­tük le. Népünk szorgalmának és a belső egységnek köszönhetjük, hogy 1960-ra, mint a lendületes szocialista fejlődés évére, mint a hároméves terv sikerekben gaz­dag befejező esztendejére tekint­hetünk vissza. A világ, az emberiség előre halad. 1960-ban tovább nőtt a Szovjetunió hatalma, a szocialista tábor ereje, tovább növekedett minden szocialista ország, közöt­tük a Magyar Népköztársaság te­kintélye a világon. Az esztendő nemzetközi politikáját a leszere­lésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer felszámolásá­ra irányuló szovjet kezdeménye­zések határozták meg. A kom­munista pártok történelmi jelen­tőségű moszkvai értekezlete elvi és gyakorlati irányításával új lendületet adott a szocializmus világméretű győzelméért folyta­tott küzdelemnek és a néptöme­­gek harcának a tartós békéért. Az elnyomott népek egymás után rázzák le magukról a szol­gaság láncait és keresik a sza­bad élet, a felemelkedés, a tár­sadalmi igazság útját. A népek e— zsarnokok okozta — szenvedé­seit látva még értékesebbnek és drágábbnak érezzük a magunk elnyert szabadságát. Az erős szocialista táborban élve, népünk békességben, biztonságban és nyugodt, alkotó munkában töl­tötte az esztendőt, örvendetes, hogy már nemcsak a magunk boldogulásán tudunk teljes biz­tonságban és félelem nélkül dol­gozni, hanem hozzá tudunk já­rulni azokhoz a világot átfogó mozgalmakhoz, amelyekre a most felszabaduló népek új életük megalapozásában és védelmében támaszkodni tudnak. Az új esztendő küszöbén előre tekintünk: 1961-ben új tervek megvalósítása vár reánk. Ipa­runkkal szemben a növekvő belső fogyasztás és az ország külkeres­kedelmi mérlege növekvő igénye­ket támaszt. Fontos, hogy a ter­melékenység növelésével, a gyár­tás fejlesztésével, az önköltség csökkentésével, takarékossággal 1961-ben még tovább gazdagít­juk, erősítsük népgazdaságunkat. Mezőgazdaságunkban befeje­zéshez közeledik a szocialista át­alakulás. Egymásba, kapcsolódva jelentkeznek a szövetkezei nagy­üzemek megszervezésének és megszilárdításának, az új szövet­kezeti tagokkal való széleskörű beszélgetéseknek, a szakmai és politikai tájékoztatásnak, a szö­vetkezeti demokrácia kialakítá­sának különböző problémái. Ezekkel már a legközelebbi he­tekben komolyan szembe kell néznünk. Szocialista építésünkben mind­nyájunkra nagy feladatok várnak az 1961-es esztendőben, de érde­mes vállalni minden fáradságot és áldozatos munkát. Jó remény-­­­nyel nézünk előre, mindenki ön­magáért, családjáért, népünk bol­dog, szocialista jövőjéért dolgo­zik, azt építi minden alkotó tett ma az országban. E nagyszerű munkához sok sikert, jó egészsé­get kívánok mindenkinek. Boldog új esztendőt kívánok minden magyar munkásnak, pa­rasztnak, értelmiséginek, a haza minden hű fiának és leányának. Budapest, 1960. december 31. Dobi István Szerencse és bmészerencse Kegyelem Hubulka és a rokonok Tanulni lehet a MÁV-tól. A kényes kérdés így élünk mi. És hogy éltek­­? malac ÉVI MÉRLEG is/Már az új naptár áll nagyon sok íróasz- t­­­talon, a legtöbb helyen már a falra is felerősítették az új év napjainak jelzőjét. Túl vagyunk már a vidám szilveszteri mulatságon, s a vigadalom után ki álmosabban, ki frisseb­ben mérlegre teszi az elmúlt évet, illetve össze­gezi napjainak munkáját, eseményeit. Aki a gazda szemével zárja az évet, számbaveszi az eredményeket és az óévi számvetés mellé állít­­ja az új év terveit. Ilyen már az ember, szeret előbbre tekinteni, hiszen ha látja a feladatokat, könnyebb azok megoldása felé törni, munkával a szárnyalást segíteni. E tekintetben az esztendő idei fordulója is hasonlít a múlt évihez és a tavalyelőttihez is. S ebből a hasonlóságból mégsem lesz egyhan­gúság, mert nem ugyanaz ismétlődik, mint a megelőző évben, ugyanaz a két egymást váltó évben a szabad élet, a szocializmus éltető tüze, de az eredmények már túl tesznek a tavalyin és ennél is messzebb néznek a tervek. A na­pokban egy pusztaegresi szövetkezeti tag, mikor megkérdeztük, elégedett-e az év eredményét mutató zárszámadással, ezt válaszolta: „Nem pedig 48 forintot ér egy munkaegység. Csodál­koznak, hogy elégedetlen vagyok, pedig nincs ezen mit tépelődni. Jövőre még előbbre akarunk jutni, s ha ez jobb munkát követel, jobban megdolgozunk érte.” Mindenkinek megvan a maga mércéje és ezek végsősoron egyformán jeleznek, ha a mér­leg egyedül pontos mutatója a munka. Mint ahogy a mázsa is a zsák terhét mutatja, s a mérő súly ettől függően növekszik, vagy kiseb­­bedik, az esztendő mérlegén is ott van több, ahol jobb volt a munka. E szerint mérlegel az ember otthon, ezt kell hogy tegyék az üzem­ben, a termelőszövetkezetben, mindenütt, s ezek alapján készül el a megye és az ország évvégi mérlege. Prózai szó ez így, hogy mérleg, de ha tizedes pontossággal nem állnak is mindenütt rendelkezésre a számok, az év eredményei már világosak, s a tapasztalatokból, tanulságokból már az­ új esztendő tennivalóit is lehet kör­vonalazni. Az ország számvetését, annak sikerét ** látni úgy is lehet, ha megyénk­ egy esztendejét nézzük. Országosan tovább fejlődött az ipar termelése, s hároméves tervünk eredmé­nyeként előreláthatólag 40 százalékkal lesz több mint 1957-ben. Ebben a fejlődésben benne van megyénk munkásainak erőfeszítése, sőt jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy megyénk­ben ez a mutató magasabb, mint az országos átlag. A mezőgazdaságban is erőteljes volt a fej­lődés. A parcellákat már kiszántottuk és a tág horizontot nyitó táblákon győzött a szövetke­zés, a szocialista nagyüzem megyénk szántó területének 94,7 százalékán. S ezt bizonyítja az is, hogy az 1957—58-ban az egyéni gazdaság utolsó­­ éveihez képest az egy holdról betakarí­tott búzából, kukoricából (hogy csak e két fon­tos növényt említsük) a szövetkezeti gazdálko­dás két évében (1959—1960) átlagosan 2—2,3, illetve 3—3,5 mázsával több termést takarí­tottunk be. S kell-e szám arra, hogy érzékeljük: jobban éltünk 1960-ban, mint 1959-ben? Az üzletekből elfogyott temérdek áru, s ezen felül is a háztar­tási gépek, s más tartósabb cikkek növekedése, s a takarékbetétállomány 40 milliós emelkedése — egy év alatt — a rendszer iránti bizalom mellett elsősorban azt jelenti, többet tudtunk félretenni, mert jutott a többre. Az általános mérleg egyik dolgozó lakásában, bútorzatában, ingóságaiban, vagy takarékbetétjében jobban látszik, de szinte kivétel nélkül minden ott­honban tapasztalható a fejlődés, az előrelépés. Nem a teljesség igényével említettük itt a mér­leg mutatóit, de nem is célunk, hiszen a főbb dolgok iránytűként jelzik az év, s vele együtt az eredmények növekedését, életünk fejlődését. Volt idő, amikor az esztendő fordulóján, s máskor is, ha eredményeinket számbavettük az elérendőt is nemegyszer megvalósultként össze­geztük, később pedig ami tény volt, azt is sző­kébbnek mérlegeltük. Mindkettő hiba volt, az utóbbi évek józan, töretlen politikája csak azt méri, ami van. Nincs mit szépíteni az ered­ményeken, mert azok olyanról tanúskodnak, ami ékesen beszél, de kicsinyíteni sem engedjük azokat, mi magunk dolgoztunk meg mindazért, ami fejlődésünket eredményezi. A­z eredmények számbavevésénél mint *"* szűkebb családi körben, éppen úgy a nagyobb közösségeknél, a megye, az ország életében, fejlődésében is­ meg kell vizsgálni, hogy egy év múlva még gazdagabban zárjuk az esztendőt. Amikor a fejlődést ecseteltük, emlí­tettük a termelés növekedését, de azt is tudjuk, hogy ezt meg nagy százalékban a létszám növe­lésével értük el. Ahhoz, hogy több jusson a termelésből életünk javítására, a termelés növe­lését nem elsősorban a munkások létszámának gyarapításával, hanem főleg ésszerűbb anyag­gazdálkodással, a korszerűbb technika alkalma­zásával érjük­ el. Ez nagyon sok ütemben a meglazult normák rendezését is magában fog­lalja, hiszen ha a tegnapinál jobbak a munka­­feltételek, korszerűbbek a termelési módszerek, körülmények, nagyobb a szaktudás, a termelés, a termelékenység sem maradhat a mai szinten. De nemcsak a technika növekedése, fejlődése követeli ezt, hanem igényeinek növekedése is. Akad-e ebben az országban, aki nem szeretne jövő ilyenkorra többet, jobbat, mint most van? Nem valószínű. De ennek érdekében a munkán­kon is javítani kell, mert a jólétet, a még ma­gasabb életszínvonalat, a még jobb munka eredményezi. Ezért bizony sokszor a megszokot­tat újjal kell felcseréni. Ez nem mindig könnyű, de minden ember, még aki tiltakozik is, ha holnap — az ő érdekében — többet követelnek, azért szíve mélyén, agyában már ott feszít a (Folytatás a harmadik oldalon.) B. É. É. K. 1­2,5 millió forint bútorra egy hónap alatt A Fejér megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat múlt évi statisztikájában szerepel egy adat, mennyit forgalmazott a bútorüzlet 1959 december hó­napjában: pontosan 1 430 000 fo­rintot. Ez év decemberében az új bútorüzlet forgalmával együtt 2 671 000 forintot forgalmazott Székesfehérvár két bútorüzlete. Kétségtelenül nagy emelkedést bizonyítanak ezek a számok, több min­t egy millióval nagyobb értékben vásároltak az idén bútort az emberek, mint egy év­vel ezelőtt A számok mögött azonban más is húzódik. Helyes szervezéssel az Ipar­cikk Kiskereskedelmi vállalat a két bútorüzletet úgy jellegesí­­tette, hogy az egyikben, a Kos­suth utcaiban csak festett búto­rokat árultak, az új üzletben pedig, a Március 15 utcában fé­nyezett és kárpitos bútorok áll­tak a vásárlók rendelkezésére. A vásárlók megoszlása is igen érdekesen alakult Hálószoba bútorokat főleg a vidékiek vásároltak. Kárpitos bútorokat a városiak, kombi­nált bútorokat pedig vegyesen, városiak és vidékiek. Igen nagy mértékben volt tapasztalható, hogy az emberek egyre igénye­sebbek és a legdrágább bútorok is ugyanolyan keresletnek ör­vendtek, mint az olcsóbbak. A választék és bútorellátás a forgalomhoz viszonyítva nem volt a legkielégítőbb. A keres­kedelmi szervek többet és na­gyobb választékban igényelné­nek, de a bútorgyárak nem tud­ták fedezni a keresletet. Az el­múlt évhez viszonyítva az idén javulás mutatkozott ezen a terü­leten is és fokozatosan egyre jobb lesz a bútorellátás.

Next