Fejér Megyei Hírlap, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

ti oldal. A Krasznaja Zvezda az U-2 kémrepülések felújításáról Asztahov ezredes és Jurjev alezredes, a Krasznaja Zvezda szemleírói kommentárt fűznek az amerikai U-2 felderítő repülőgépek repüléseinek felújításához Alaszka térségében. Az amerikai kémszputnyikok fellövési terveire emlékeztetve a Krasznaja Zvezda cikkének szerzői rámutatnak, hogy az ilyen szputnyikok berendezései, azok munkájának fontossága most az U—2 repülőgépeken kerül ellenőrzésre, mégpedig közvetlen a Szovjetunió határainak közelében. Úgy látszik — írják a szemleírók — hogy az Egyesült Államok bizonyos körei nem tudnak leszokni a szomszéd állandó háborgatásáról, pedig az ilyesmi sohasem segítette elő a jószomszédi kapcsolatokat. Sokkal inkább alkalmas ez arra, hogy élezze a nemzetközi helyzetet. (MTI) Börtönbe kerül, aki Kubába utazik Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője, csütörtökön sajtóértekezleten ismét felolvasta a külügyminisztérium rendeletét, amelynek értelmében amerikai állampolgárok csak külön útlevéllel utazhatnak Kubába. Engedély nélkül Kubába utazni — mondotta a szóvivő — törvénybe ütközik és aki mégis megtenné, ötezer dollár pénzbüntetéssel, valamint öt évig terjedő börtönnel sújtható. A rendelet ismételt közlésére azért volt szükség, mert mintegy harminc san-franciscói diák, az ottani állami egyetem hallgatója Mexikón át engedély nélkül akart Kubába utazni. Mint hangsúlyozták, más amerikai egyetemeken is hasonló mozgalom van kibontakozóban, s ennek akarnak gátat vetni a szigorú büntetés hangoztatásával. (MTI) Kormányellenes összeesküvés Törökországban Isztanbulban a hatóságok egy török kormány ellen irányuló összeesküvést lepleztek le. A közlemény szerint „ellenforradalmár elemek a július 9-én tartandó népszavazáskor vérfürdőket akartak rendezni”. A nyugati hírügynökségek arról számolnak be, hogy a hatóságok államellenes összeesküvés vádjával négyszáz embert őrizetbe vettek. (MTI) (4.) Mint a kisírt szem, feketék az ablakok. Emlékszem, magas a küszöb, nagyot lépek. A szobában fiatalasszony ül, kezében kisgyerek. Óvatosan leengedi a gyereket és elém jön. — liga! Most ismerem meg. Sovány kislány volt, néhány évvel fiatalabb a húgomnál. Szegény kisember lánya, mindig szakadt ruhában járt. — Ausztrál — Gyere, gyere! Gyakran eszembe jutottál liga. Nézd csak a fiam, milyen nagy már. Alvarin, kezet a néninek! Ülj le, vesd le a kabátot, A székbe kapaszkodó fiú engem néz, minden mozdulatomra figyel. Lenszőke haj, magas homlok. .. Erik! Erik mindjárt jön — mondja Ausztrál — Nézek a szemébe. Állom kérdő tekintetét és mosolygok. Ausztra arcán is végig fut egy enyhe mosoly. Úgy tűnik, hogy megértette, nem bomlasztani jöttem. — Nagyon hasonlít az apjára — folytatom. — Valószínű a kis Erik is ilyen lehetett. — Mindenki azt mondja — mosolyog Ausztra. — Nem is olyan rég találtunk egymásra. A nehéz idő már mögöttünk van, élhetünk, mint mások. Látod rossz a tető, nem lehet sokáig ilyen alatt lakni. Munkába állok, Erik is segít, valahogy talpra állunk. Nem vagy éhes. Várj, hozok tejet. Gyorsan kiszalad, egy korsó tejjel tér vissza, kitekint az ablakon és örömmel közli, Erik jön. Rezíért küldte. — Alvarin, szaladj a papa elé. A kisember az ajtó felé siet, a magas küszöböt nem tudja átlépni. Lehasal és úgy mászik, őt nézem és Ausztra örömmel teli arcát figyelem: energikus. Arétteljes mozdulatait, és érzem, helyesen tettem, amikor bejöttem. Néhány perce vagyok csak itt, de máris tudom, tévedtem, amikor azt hittem, hogy minden elveszett, meghalt itt. Ausztrával az élet új lehelete költözött ide, úgy hiszem nem tévedek: ennek a a családnak a kormányánál Ausztra áll. Az udvarból a gyerek csengő hangja és mély férfihang hallatszik. Száz hang közül is megismertem volna. Leállok és a háttérbe húzódom. A szoba közepén álló férfira emelem szemem. Kell valamit mondani. Előre lépek és kezet nyújtok. Erik keze ernyedt, de érzem a végigfutó remegést. — Te, liga! — Váratlan erővel szívéhez emeli kezét. — Élsz! Ez nem öröm. Inkább keserű tiltakozás a váratlanul felbukkant ifjúság ellen, mely emlékeztet és ítél... Kiszabadítom a kezem. Erik megüresedett tenyerét nézi, aztán az asztalra támaszkodik. Ausztra széket ad neki és ő anélkül, hogy felnézne, leül. Arca árnyékban van, nehéz valamit kivenni. Mikor leveszi kezét homlokáról, látom, hogy az arcán csak fáradtság látszik. Ausztrának közvetlen szavakkal sikerül eloszlatni a feszültséget. Vacsorát készít és mi nem tudjuk miről beszéljünk. Mindketten elkerüljük feleleveníteni azokat az emlékeket, melyek csak ránk tartoznak. És ez nagyon jó. Erik megöregedett, szemének fénye megkopott. Valamikor pedáns volt, most rendezetlen. Mozgása lassú és kiszámított, akár a betegé, aki fél lépni, nehogy felébressze a fájdalmat, ahol a törés után éppen hogy összeforrt a csont. Ausztra kimegy, ketten maradunk. Lehet, hogy szándékosan teszi. A hallgatás még kínosabbá válik. Hatalmas razzia Dél-Afrikában Péntekre virradó éjszaka a délafrikai Johannesburgban a katonaság és a rendőrség részvételével széleskörű razziát hajtottak végre. Mint a Reuter írja, Dél-Afrika történetében még nem volt példa ilyen hatalmas arányú „átfésülő műveletekre”. A razzia során többszáz személyt tartóztattak le, többségükben színesbőrűeket. Csütörtökön a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 45. értekezletén szótöbbséggel határozatot hoztak a Dél-Afrikai Köztársaság kizárásáról. A kizárás oka: a dél-afrikai kormány faji megkülönböztető politikája. (MTI) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ellenforradalmi merénylet Havannában A kubai ellenforradalmár terroristák csütörtökön este újabb merényletet követtek el: Havanna központi részében, egy gépkocsiparkoló helyen nagymenynyiségű robbanóanyagot robbantottak fel. A robbanás több gépkocsit teljesen megsemmisített, illetve erősen megrongált. Emberéletben nem esett kár. A terroristák felforgató cselekménye, amely az Egyesült Államokban szított féktelen Kubaellenes kampány hatására történt, nagy felháborodást keltett a főváros lakosságában. (MTI) Kémkedett , kiutasították A szovjet külügyminisztérium felszólította J. Saretet, a moszkvai izraeli nagykövetség első titkárát, hogy haladéktalanul hagyja el a Szovjetunió területét. A diplomata ugyanis 1960 júniusa óta a Szovjetunió különböző részeiben végzett utazásai során kémkapcsolatokat létesített és illegálisan szovjetellenes cionista sajtótermékeket terjesztett. A külügyminisztérium ismét felhívta az izraeli nagykövetség figyelmét, hogy az efféle cselekmények megengedhetetlenek. A közlés szerint Saretet tettenérték, amint egy találkozón titkos okmányokat vett át. * Egy berlini bíróság tíz, illetve nyolc hónapi börtönre ítélte Lemmer „össznémet kérdésekkel foglalkozó” miniszter kémszervezetének három ügynökét, akik — mint NDK állampolgárok — államellenes tevékenységet folytattak. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy a három vádlott, Weise, Mrugalski és Braun illegális találkozókon vett részt Nyugat-Berlinben, ott utasításokat vett át Lemmer ügynökeitől és nagy mennyiségű uszítő röpiratokat csempészett Kelet-Berlinbe. A bíróság a két első vádlottat tízhavi, a harmadikat nyolchavi börtönbüntetésre ítélte, de enyhítő körülménynek véve a három vádlott letartóztatása után tanúsított magatartását a büntetést három évre felfüggesztette. (MTI) — Hogy élsz? — kezdi halkan Erik. — Jól. És te? — Nem hőstettekre születtem! — Ez úgy hangzik, mintha célzás lenne egyenruhámra, de úgy is lehet érteni, hogy az tetteire, céloz. — Ki hogy értelmezi a hőstettet — mondom szárazon, s a vállas, erős, felnőtt férfit nézem, akinek csak annyi ereje volt, hogy saját életét mentse. — Ha azt érted, hogy megtalálni a helyet az életben, hőstett — akkor pelenkás kortól mindenkinek erre vezet az útja. — És aki nem teljesíti ezt? — Erik hangjában érződik, együttérzést akar kiváltani. — Az elveszik — mondom izgalom nélkül. — Elveszik nyomtalanul. — Mondd, növesztesz még rózsát? Hirtelen fontosnak találom megtudni él-e még benne az ifjúi vágy, valami jelentőset, nem múlót alkotni két kezével. Ha ez a törekvés még élne benne, akkor még szoríthatnánk kezet mint barátok. — Ugyan hol van az már! — Szemében kigyullad egy parányi fény, de azon nyomban eltűnik, mint szikra a sötétségben. Erik teljesen idegen. Mintha két különböző kontinensen állnánk. Nincs egyetlen közös gondolatunk sem. A múlt, mintha késsel vágták volna el, eltűnt. Nem érzem, hogy Erikben gyűlölet élne irántam, vagy a korral szemben. Nem. Csupa üresség. Bárkája nem ért partot, elpusztult a viharban, mikor az egyiktől a másikhoz kapaszkodott. Most már csak a töredékeit viszi a víz Sikerül-e Ausztrának összegyűjteni és összerakni ezeket egy egészbe? Bejön ismét Ausztra és mindjárt könnyebb nekem is, mikor érzem melegét, hallom és értem szavát és ki nem mondott gondolatai is közeliek. Tekintete nem a földön van, hanem a kis ablakon keresztül is a messzeségbe irányul. Erik hallgat. Úgy látszik, neki nem nagyon számít mi történik körülötte. Csak búcsúzáskor néz a szemembe. — Emlékszel hogyan növesztettem a rózsát? Igen, volt idő, amikor nagyot akartam tenni. És... látod... mi lett velem. Ausztra kikisér. Az ajtó mögött a kőszárnyon megáll és vállamra hajtja fejét. Gyere el gyakrabban, írj is. Ha veled beszélek, erősebb vagyok. Neip_ könnyű nekem... Néha nagyon is nehéz. Féltem magam és Alvarint. Hogyan neveljem, hogy erős legyen, aki tudja miként kell élni... és nem téved el. — Ne hátrálj meg Ausztra — mondom kedvesen. — Te erős vagy. Nagyon erős. A gyengeség pillanatai nem számítanak, azokon úrrá lesz az ember. Te mindennel bírsz. Alvarint nem fogja úgy dobálni az élet, mint annak idején Eriket, a mi nemzedékünket. Mit tudtunk mi az életről, a valóságról? Szentimentális regényeket olvastunk és sírtunk a meghatódottságtól. Aztán rájöttünk, hogy mindez hazugság, minket kegyetlenül becsaptak. .. — Sokat gondoltam erre — válaszolt Ausztra, a távolodó felhőre nézve. — És ezért akarom, hogy Alvarin erős legyen, hogy . .. ne legyen szárnyszegett. Megyek az udvaron át, ott balra az almafa mellett nőtt a kék rózsa. A virágos kert helyétnestéktelen gaz lepi. Középen üresen tátongó gödör. Csendesen lépkedem. Lehet, hogy eljön a nap, mikor ezt a gödröt elegyengeti a fiú erős keze. Rózsabokrot ültet és repesve várja, hogy kék virág nyíljék... Ez nagyon is valószínű. Az ember törekvése a jóra sohasem szűnik. A különbség csak annyi lesz, hogy ezt az ifjút Ajvarinnak hívják majd, s a kislány, akinek a nevét nem tudom, sajnálni fogja majd a rózsát, mikor a fiú oltja. Aztán lelkesen tartja kezében az első virágot... És sohasem válnak szét útjaik, mert egy kontinensen állanak. (Bányász Béla fordítása) Szombat, 1961. július 1. Hruscsov távirata Gizengához Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök táviratban köszöntötte Antoine Gizengát, a Kongói Köztársaság miniszterelnökét a köztársaság kikiáltásának első évfordulóján. Hruscsov biztosította Gizengát, hogy a szovjet nép szívvel-lélekkel támogatja a hős kongói népnek a gyarmattartók ellen vívott igazságos harcát. A távirat megállapítja, hogy a kongói nép folytatja harcát az ország szabadságáért, függetlenségéért és területi integritásáért, s küzd a gyarmati rendszer bármilyen formában történő visszaállítása ellen, beleértve az úgynevezett „ENSZ-gyámságot” és a kollektív gyarmatosítást. Hruscsov megjegyzi, hogy Lumumba meggyilkolása óta Antonie Gizenga, Lumumba közeli munkatársa, művének méltó folytatója áll e harc élén. „Az ön kormánya a Kongói Köztársaság egyedül törvényes kormánya” — hangoztatja Hruscsov távirata, lg A kongói évforduló előestéjén, csütörtökön ünnepi gyűlés-volt több szovjet városban. (MTI). A portugálok napalm-bombákkal pusztítják az angolai falvakat Az angolai hazafiak folytatják hadműveleteiket és továbbra is kemény csapásokat mérnek a portugál gyarmatosítókra. Az AFP szerint a harcok most már Luanda, a gyarmat fővárosának közvetlen közelében folynak. A gyarmatosítók Luanda környékéről fejvesztetten menekülnek a fővárosba, hogy ott keressenek menedéket. Az utóbbi napokban két térségben lángoltak fel különös hevességgel az összecsapások: Bembe és Cambatela város környékén. Hírügynökségek szerint a hevesen támadó hazafiak portugáloktól zsákmányolt modern fegyverekkel is rendelkeznek. Angolában mind hatalmasabb területek néptelenednek el és válnak harcmezőkké, ahol a gyarmat jövőjét harcolják ki - írja az AP tudósítója. A portugálok kegyetlen megtorló intézkedései következtében a védtelen lakosság tömegével menekül Kongóba. Rövid idő alatt mintegy százezer angolai lépte át a gyarmat határát. A Daily Mail angolai tudósítója „Angola tragédiája” címmel riportot közöl a Kongóba érkezett menekültekről. Hangsúlyozza, ezek az angolaiak hiteles beszámolót adnak arról, mi történik valójában a portugál gyarmaton. Angolában —* mond ják a menekültek — , több ezer négyzetméternyi területen kihalt az élet. A portugálok megtorló intézkedéseikkel sújtanak minden egyes falut, amely „rokonszenvezhet” a felkelőkkel. A portugálok géppuskatüzet zúdítottak a falusi lakosokra és bombázták őket. Sőt, most már abban sem kételkedhetünk — írja a Daily Mail, hogy a portugál terrorhadjáratok során napalm bombákat is használtak. A menekültek elmondották, milyen borzalmas pusztító hatást fejtettek ki a benzinnel töltött bombák amelyek egész falvakat perzseltek fel. (MTI) Tűzvész, templom, Line. Június 27-én Chicagóban (tehát nem valamelyik „klasszikus fajüldöző” déli államban!) 75 néger asszonyt és gyermeket kishíján meglincseltek. Az említett nap reggelén tűzvész pusztította el a négerek nyomorúságos kunyhóit. A helyi Vöröskereszt ideiglenesen templomban helyezte el a hajléktalanokat A templom történetesen a fehérek számára fenntartott városnegyedben volt. Estefelé mintegy 250 fajgyűlölő gyűlt öszsze a templom körül. Kezdetben kővel és záptojással dobálták meg a négereket és fenyegetéssel árasztották el őket. Később kijelentették, hogy lerombolják a templomot és megölik a benne tartózkodókat, ha a négerek nem hagyják el a helyiséget. A rendőrség nem avatkozott be. A Vöröskereszt végül is más templomba helyezte át a tűzvész áldozatait. A chicagói rendőrség csak ezután kezdte meg a „nyomozást ” a polgármester külön nyilatkozatban „sajnálatát” fejezte ki. (MTI)