Fejér Megyei Hírlap, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

ti oldal. A Krasznaja Zvezda az U-2 kémrepülések felújításáról Asztahov ezredes és Jurjev al­ezredes, a Krasznaja Zvezda szemleírói kommentárt fűznek az amerikai U-2 felderítő repülőgé­pek repüléseinek felújításához Alaszka térségében. Az amerikai kémszputnyikok fellövési terveire emlékeztetve a Krasznaja Zvezda cikkének szer­zői rámutatnak, hogy az ilyen szputnyikok berendezései, azok munkájának fontossága most az U—2 repülőgépeken kerül ellen­őrzésre, mégpedig közvetlen a Szovjetunió határainak közelé­ben. Úgy látszik — írják a szemleírók — hogy az Egyesült Államok bizonyos körei nem tudnak leszokni a szomszéd ál­landó háborgatásáról, pedig az ilyesmi sohasem segítette elő a jószomszédi kapcsolatokat. Sok­kal inkább alkalmas ez arra, hogy élezze a nemzetközi hely­zetet. (MTI) Börtönbe kerül, aki Kubába utazik Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője, csütörtökön sajtóértekezleten is­mét felolvasta a külügyminiszté­rium rendeletét, amelynek ér­telmében amerikai állampolgárok csak külön útlevéllel utazhatnak Kubába. Engedély nélkül Kubá­ba utazni — mondotta a szóvivő — törvénybe ütközik és aki mégis megtenné, ötezer dollár pénzbüntetéssel, valamint öt évig terjedő börtönnel sújtható. A rendelet ismételt közlésére azért volt szükség, mert mint­egy harminc san-franciscói diák, az ottani állami egyetem hallga­tója Mexikón át engedély nélkül akart Kubába utazni. Mint hang­súlyozták, más amerikai egyete­meken is hasonló mozgalom van kibontakozóban, s ennek akar­nak gátat vetni a szigorú bün­tetés hangoztatásával. (MTI) Kormányel­lenes összeesküvés Törökországban Isztanbulban a hatóságok egy török kormány ellen irá­nyuló összeesküvést lepleztek le. A közlemény szerint „el­lenforradalmár elemek a júli­us 9-én tartandó népszavazás­kor vérfürdőket akartak ren­dezni”. A nyugati hírügynökségek arról számolnak be, hogy a hatóságok államellenes össze­esküvés vádjával négyszáz embert őrizetbe vettek. (MTI) (4.) Mint a kisírt szem, feketék az ablakok. Emlékszem, magas a küszöb, nagyot lépek. A szobában fiatalasszony ül, kezében kisgye­rek. Óvatosan leengedi a gyere­ket és elém jön. — liga! Most ismerem meg. Sovány kis­lány volt, néhány évvel fiatalabb a húgomnál. Szegény kisember lánya, mindig szakadt ruhában járt. — Ausztrál — Gyere, gyere! Gyakran eszembe jutottál liga. Nézd csak a fiam, milyen nagy már. Alvarin, kezet a néninek! Ülj le, vesd le a kabátot, A székbe kapaszkodó fiú en­gem néz, minden mozdulatomra figyel. Lenszőke haj, magas hom­lok. .. Erik! Erik mindjárt jön — mondja Ausztrál — Nézek a szemébe. Állom kérdő tekintetét és mo­solygok. Ausztra arcán is végig fut egy enyhe mosoly. Úgy tű­nik, hogy megértette, nem bom­lasztani jöttem. — Nagyon hasonlít az apjára — folytatom. — Valószínű a kis Erik is ilyen lehetett. — Mindenki azt mondja — mosolyog Ausztra. — Nem is olyan rég találtunk egymásra. A nehéz idő már mö­göttünk van, élhetünk, mint má­sok. Látod rossz a tető, nem lehet sokáig ilyen alatt lakni. Munká­ba állok, Erik is segít, valahogy talpra állunk. Nem vagy éhes. Várj, hozok tejet. Gyorsan kiszalad, egy korsó tejjel tér vissza, kitekint az ab­­lakon és örömmel közli, Erik jön. Rezí­­ért küldte. — Alvarin, sza­ladj a papa elé. A kisember az ajtó felé siet, a magas küszöböt nem tudja át­lépni. Lehasal és úgy mászik, őt nézem és Ausztra örömmel teli arcát figyelem: energikus. Arét­teljes mozdulatait, és érzem, he­lyesen tettem, amikor bejöttem. Néhány perce vagyok csak itt, de máris tudom, tévedtem, amikor azt hittem, hogy minden elve­szett, meghalt itt. Ausztrá­val az élet új lehelete költözött ide, úgy hiszem nem tévedek: ennek a a családnak a kormányánál Auszt­ra áll. Az udvarból a gyerek csengő hangja és mély férfihang hallat­szik. Száz hang közül is megis­mertem volna. Leállok és a hát­térbe húzódom. A szoba közepén álló férfira emelem szemem. Kell valamit mondani. Előre lépek és kezet nyújtok. Erik keze ernyedt, de érzem a végigfutó remegést. — Te, liga! — Váratlan erő­vel szívéhez emeli kezét. — Élsz! Ez nem öröm. Inkább keserű tiltakozás a váratlanul felbukkant ifjúság ellen, mely emlékeztet és ítél... Kiszabadítom a kezem. Erik megüresedett tenyerét nézi, aztán az asztalra támaszkodik. Auszt­ra széket ad neki és ő anélkül, hogy felnézne, leül. Arca árnyék­ban van, nehéz valamit kivenni. Mikor leveszi kezét homlokáról, látom, hogy az arcán csak fáradt­ság látszik. Ausztrának közvetlen szavak­kal sikerül eloszlatni a feszült­séget. Vacsorát készít és mi nem tud­juk miről beszéljünk. Mindket­ten elkerüljük feleleveníteni azo­kat az emlékeket, melyek csak ránk tartoznak. És ez nagyon jó. Erik megöregedett, szemének fé­nye megkopott. Valamikor pe­dáns volt, most rendezetlen. Moz­gása lassú és kiszámított, akár a betegé, aki fél lépni, nehogy fel­ébressze a fájdalmat, ahol a tö­rés után éppen hogy összeforrt a csont. A­usztra kimegy, ketten mara­dunk. Lehet, hogy szándékosan teszi. A hallgatás még kínosabbá válik. Hatalmas razzia Dél-A­frikában Péntekre virradó éjszaka a délafrikai Johannesburgban a katonaság és a rendőrség rész­vételével széleskörű razziát haj­tottak végre. Mint a Reuter írja, Dél-Afrika történetében még nem volt példa ilyen hatalmas arányú „átfésülő műveletekre”. A razzia során többszáz sze­mélyt tartóztattak le, többségük­ben színesbőrűeket. Csütörtökön a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 45. érte­kezletén szótöbbséggel határoza­tot hoztak a Dél-Afrikai Köztár­saság kizárásáról. A kizárás oka: a dél-afrikai kormány faji meg­különböztető politikája. (MTI) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ellenforradalmi merénylet Havannában A kubai ellenforradalmár ter­roristák csütörtökön este újabb merényletet követtek el: Havan­na központi részében, egy gép­kocsiparkoló helyen nagymeny­­nyiségű robbanóanyagot robban­tottak fel. A robbanás több gép­kocsit teljesen megsemmisített, illetve erősen megrongált. Em­beréletben nem esett kár. A terroristák felforgató cse­lekménye, amely az Egyesült Államokban szított féktelen Ku­­baellenes kampány hatására tör­tént, nagy felháborodást keltett a főváros lakosságában. (MTI) Kémkedett , kiutasították A szovjet külügyminisztérium felszólította J. Saretet, a moszk­vai izraeli nagykövetség első titká­rát, hogy haladéktalanul hagyja el a Szovjetunió területét. A dip­lomata ugyanis 1960 júniusa óta a Szovjetunió különböző részeiben végzett utazásai során kém­kap­csolatokat létesített és illegálisan szovjetellenes cionista sajtóter­mékeket terjesztett. A külügyminisztérium ismét felhívta az izraeli nagykövetség figyelmét, hogy az efféle cselek­mények megengedhetetlenek. A közlés szerint Saretet tettenérték, amint egy találkozón titkos ok­mányokat vett át. * Egy berlini bíróság tíz, illetve nyolc hónapi börtönre ítélte Lemmer „össznémet kérdésekkel foglalkozó” miniszter kémszerve­zetének három ügynökét, akik —­ mint NDK állampolgárok — államellenes tevékenységet foly­tattak. A bírósági tárgyaláson ki­derült, hogy a három vádlott, Weise, Mrugalski és Braun il­legális találkozókon vett részt Nyugat-Berlinben, ott utasításo­kat vett át Lemmer ügynökeitől és nagy mennyiségű uszítő röp­­iratokat csempészett Kelet-Ber­­linbe. A bíróság a két első vád­lottat tízhavi, a harmadikat nyolc­havi börtönbüntetésre ítélte, de enyhítő körülménynek véve a három vádlott letartóztatása után tanúsított magatartását a büntetést három évre felfüggesz­tette. (MTI) — Hogy élsz? — kezdi halkan Erik. — Jól. És te? — Nem hőstettekre születtem! — Ez úgy hangzik, mintha célzás lenne egyenruhámra, de úgy is lehet érteni, hogy az tetteire, cé­loz. — Ki hogy értelmezi a hős­tettet — mondom szárazon, s a vállas, erős, felnőtt férfit nézem, akinek csak annyi ereje volt, hogy saját életét mentse. — Ha azt érted, hogy megtalálni a he­lyet az életben, hőstett — akkor pelenkás kortól mindenkinek er­re vezet az útja. — És aki nem teljesíti ezt? — Erik hangjában érződik, együtt­érzést akar kiváltani. — Az elveszik — mondom iz­galom nélkül. — Elveszik nyom­talanul. — Mondd, növesztesz még rózsát? Hirtelen fontosnak találom megtudni él-e még benne az ifjúi vágy, valami jelentőset, nem mú­­lót alkotni két kezével. Ha ez a törekvés még élne benne, akkor még szoríthatnánk kezet mint barátok. — Ugyan hol van az már! — Szemében kigyullad egy parányi fény, de azon nyomban eltűnik, mint szikra a sötétségben. Erik teljesen idegen. Mintha két különböző kontinensen áll­nánk. Nincs egyetlen közös gon­dolatunk sem. A múlt, mintha késsel vágták volna el, eltűnt. Nem érzem, hogy Erikben gyűlö­let élne irántam, vagy a korral szemben. Nem. Csupa üresség. Bárkája nem ért partot, elpusz­tult a viharban, mikor az egyik­től a másikhoz kapaszkodott. Most már csak a töredékeit viszi a víz Sikerül-e Ausztrának összegyűj­teni és összerakni ezeket egy egészbe? Bejön ismét Ausztra és mind­járt könnyebb nekem is, mikor érzem melegét, hallom és értem szavát és ki nem mondott gondo­latai is közeliek. Tekintete nem a földön van, hanem a kis abla­kon keresztül is a messzeségbe irányul. Erik hallgat. Úgy lát­szik, neki nem nagyon számít mi történik körülötte. Csak búcsúzáskor néz a sze­membe. — Emlékszel hogyan növesztet­tem a rózsát? Igen, volt idő, amikor nagyot akartam tenni. És... látod... mi lett velem. Ausztra kikisér. Az ajtó mö­gött a kőszárnyon megáll és vál­­lamra hajtja fejét. Gyere el gyakrabban, írj is. Ha veled beszélek, erősebb va­gyok. Neip_ könnyű nekem... Né­ha nagyon is nehéz. Féltem ma­gam és Alvarint. Hogyan nevel­jem, hogy erős legyen, aki tud­ja miként kell élni... és nem té­ved el. — Ne hátrálj meg Ausztra — mondom kedvesen. — Te erős vagy. Nagyon erős. A gyengeség pillanatai nem számítanak, azo­kon úrrá lesz az ember. Te min­dennel bírsz. Alvarint nem fog­ja úgy dobálni az élet, mint an­nak idején Eriket, a mi nemze­dékünket. Mit tudtunk mi az életről, a valóságról? Szentimen­tális regényeket olvastunk és sír­tunk a meghatódottságtól. Az­tán rájöttünk, hogy mindez ha­zugság, minket kegyetlenül be­csaptak. .. — Sokat gondoltam erre — vá­laszolt Ausztra, a távolodó felhő­re nézve. — És ezért akarom, hogy Alvarin erős legyen, hogy . .. ne legyen szárnyszegett. Megyek az udvaron át, ott bal­ra az almafa mellett nőtt a kék rózsa. A virágos kert helyét­­nest­éktelen gaz lepi. Középen üre­sen tátongó gödör. Csendesen lépkedem. Lehet, hogy eljön a nap, mi­kor ezt a gödröt elegyengeti a fiú erős keze. Rózsabokrot ültet és repesve várja, hogy kék virág nyíljék... Ez nagyon is valószínű. Az em­ber törekvése a jóra sohasem szűnik. A különbség csak annyi lesz, hogy ezt az ifjút Ajvarin­­nak hívják majd, s a kislány, aki­nek a nevét nem tudom, sajnál­ni fogja majd a rózsát, mikor a fiú oltja. Aztán lelkesen tartja kezében az első virágot... És sohasem válnak szét útjaik, mert egy kon­tinensen állanak. (Bányász Béla fordítása) Szombat, 1961. július 1. Hruscsov távirata Gizengához Nyikita Hruscsov szovjet mi­niszterelnök táviratban köszön­tötte Antoine Gizengát, a Kongói Köztársaság miniszterelnökét a köztársaság kikiáltásának első évfordulóján. Hruscsov biztosí­totta Gizengát, hogy a szovjet nép szívvel-lélekkel támogatja a hős kongói népnek a gyarmattar­tók ellen vívott igazságos har­cát. A távirat megállapítja, hogy a kongói nép folytatja harcát az ország szabadságáért, független­ségéért és területi integritásáért, s küzd a gyarmati rendszer bár­milyen formában történő vissza­állítása ellen, beleértve az úgy­nevezett „ENSZ-gyámságot” és a kollektív gyarmatosítást. Hrus­csov megjegyzi, hogy Lumumba meggyilkolása óta Antonie Gi­­zenga, Lumumba k­özeli munka­társa, művének méltó folytatója áll e harc élén. „Az ön kormánya a Kongói Köztársaság egyedül törvényes kormánya” — hangoz­tatja Hruscsov távirata, lg A kongói évforduló előestéj­én, csütörtökön ünnepi gyűlés-­­volt több szovjet városban. (MTI). A portugálok napalm-bombákkal pusztítják az angolai falvakat Az angolai hazafiak folytatják hadműveleteiket és továbbra is kemény csapásokat mérnek a portugál gyarmatosítókra. Az AFP szerint a harcok most már Luanda, a gyarmat fővárosának közvetlen közelében folynak. A gyarmatosítók Luanda kör­nyékéről fejvesztetten mene­külnek a fővárosba, hogy ott keressenek menedéket. Az utóbbi napokban két tér­ségben lángoltak fel különös he­vességgel az összecsapások: Bem­be és Cambatela város környé­kén. Hírügynökségek szerint a hevesen támadó hazafiak portugáloktól zsákmányolt modern fegyverekkel is ren­delkeznek. Angolában­­ mind hatalmasabb területek néptelenednek el és válnak harcmezőkké, ahol a gyarmat jövőjét harcolják ki - írja az AP tudósítója. A portugálok kegyetlen meg­torló intézkedései következ­tében a védtelen lakosság tö­megével menekül Kongóba. Rövid idő alatt mintegy száz­ezer angolai lépte át a gyar­mat határát. A Daily Mail angolai tudósí­tója „Angola tragédiája” cím­mel riportot közöl a Kongóba érkezett menekültekről. Hang­súlyozza, ezek az angolaiak hi­teles beszámolót adnak arról­, mi történik valójában a portugál gyarmaton. Angolában —* mond­ ják a menekültek — ,­ több ezer négyzetméternyi­­ területen kihalt az élet. A portugálok megtorló intézke­déseikkel sújtanak minden egyes falut, amely „rokon­szenvezhet” a felkelőkkel. A portugálok géppuskatüzet zúdítottak a falusi lakosokra és bombázták őket. Sőt, most már abban sem kételkedhetünk — írja a Daily Mail, hogy a por­tugál terrorhadjáratok során na­palm bombákat is használtak. A menekültek elmondották, milyen borzalmas pusztító hatást fej­tettek ki a benzinnel töltött bom­bák amelyek egész falvakat per­zseltek fel. (MTI) Tűzvész, templom, Line. Június 27-én Chi­cagóban (tehát nem valamelyik „klasszi­kus fajüldöző” déli államban!) 75 néger asszonyt és gyerme­ket kishíján meglin­cseltek. Az említett nap reggelén tűzvész pusz­tította el a négerek nyomorúságos kuny­hóit. A helyi Vörös­­kereszt ideiglenesen templomban helyez­te el a hajléktalano­kat A templom tör­ténetesen a fehérek számára fenntartott városnegyedben volt. Estefelé mintegy 250 fajgyűlölő gyűlt ösz­­sze a templom körül. Kezdetben kővel és záptojással dobálták meg a négereket és fenyegetéssel árasz­tották el őket. Ké­sőbb kijelentették, hogy lerombolják a templomot és meg­ölik a benne tartóz­kodókat, ha a nége­rek nem hagyják el a helyiséget. A rend­őrség nem avatko­zott be. A Vörösker­eszt vé­gül is más templom­ba helyezte át a tűz­vész áldozatait. A chicagói rendőrség csak ezután kezdte meg a „nyomozást ” a polgármester külön nyilatkozatban „saj­nálatát” fejezte ki. (MTI)

Next