Fejér Megyei Hírlap, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

s' oldal' Tovább javul A KÖZÚTI HÁLÓZAT A Közúti Üzemi Vállalat 1962 évi terve A közúti közlekedés és az út­hálózat korszerűsítése követi az ipar fejlődését. Ma már ott tar­tunk, hogy működési területün­kön a megyei és járási közigaz­gatási központok jó utakkal van­nak összekötve, az ipari góc­pontok is könnyen megközelít­hetők. Ennek igen jelentős nép­gazdasági eredményei vannak, iszen kevésbé rongálódnak a közúti járművek. A jobb úton kényelmesebb, gyorsabb és ál­talában biztonságosabb a köz­lekedés. Jelentős előrehaladást értünk el az olyan bekötőutak korsze­rűsítésében is, melyek egyes la­kóterületeket kötnek össze or­szágos főközlekedési utakkal, vagy például a Balaton megkö­zelítését javítják Veszprém felől. Mindennek jelentőségét azok ér­tik meg elsősorban, akik naponta utaznak közúti járműveken munkahelyük­re. A gépjármű­vezetők nem ép­pen könnyű, és felelősségteljes munkájukat nagyobb biztonság­gal végezhetik. A korszerűbb útépítés alatt azt értjük, hogy már 1961-ben is alig építettünk vizes makadám burkolatú utakat, hanem mint­egy 85 000 négyzetméter bitu­menes kevert makadámot, vagy például 90 000 négyzetméter utat bitumenes itatásos hengerléssel építettünk. Másrészt hat méter­nél keskenyebb burkolatot már nem készítettünk a korszerűsí­tési programunk során. A második ötéves tervünk elő­írja, hogy „Tovább kell építeni és korszerűsíteni a közutakat. Négyezerhatszáz kilométer utat könnyű és középterhelésre alkal­mas, pormentes burkolattal kell ellátni...” Ezen belül az idén mintegy 80 millió forintot fordít államunk Fejér, Veszprém és Komárom megyében korszerűsí­tési munkákra. Befejezzük az A­lcsút - Baracska közötti út korszerűsítését. Ezzel Kajászó, Vál és Tabajd lakosságának és a termelőszövetkezetek termékeinek szállítása jó úton biztosítható mind a balatoni, mind a Székes­­fehérvár—bicskei útra. A Seréd —bicskei 806-os úton további 13 —14 kilométert építünk át. Ezzel az útnak már csak kisebb részét kell a jövőben korszerűsíteni. A gépjárművezetők és az utasok örömét szolgálja majd a balatoni műút Velence—kápolnásnyéki szakaszának végleges — öntött aszfaltburkolattal való megépíté­se. Burkolatot cserélünk a fehér­vári Március 15 utcában. Tovább javul Gárdony úthálózata. A Veszprém—keszthelyi 74-es úton a Veszprém—baktonalmádi, a Balatonfüred—fürdőtelepi, a Felsőőrs—lovasi úton, továbbá a balatonarácsi bekötőúton korsze­rűsítünk. Különböző munkáink lesznek Várpalotán, Ajkán, Bor­­zaváron és Porvacseszneken. Ko­márom megyében az idén kezd­jük meg a Kisbér—Komárom kö­zötti 808-as út korszerűsítését, mely jelentősen javítja e körzet közúti forgalmát. A korszerűsítendő utakon több hidat is — a tavalyi négyszeresét — épí­tünk, s ez ugyancsak jelentősen növeli a közúti közlekedés biz­tonságát. Vállalatunk működési terüle­tén más vállalatok is építenek utakat. Ezek közül megemlítem a 7-es út székesfehérvári átkelési szakaszának és a 805-ös út Be­­rényi úti részének korszerűsíté­sét, teljesítőképességük fokozá­sát. A munkálatok befejezése után sok veszély és nehézség lesz a múltra, mind a két útvo­nalon. 1962. évi előzetes terveink ren­delkezésünkre állnak. A terv elő­írja, hogy termelési költségeinket — az 1961. évihez viszonyítva — 3,6 százalékkal kell csökkenteni, a termelékenységet pedig 4,5 szá­zalékkal kell növelni. Nem kis feladat e célkitűzések megvaló­­ítása, különösen a termelési költségeknek egy,év alatt 3,6 szá­zalékkal való csökkentése. Igyekszünk minden tőlünk tel­hetőt megtenni és becsülettel helytállni minden területen. Az állami útfenntartási programunk­hoz máris rendelkezünk a mű­szaki tervekkel és a költségvetés­sel. A párt és a tömegszervezetek segítségével eredményeink javítása érdekében a következő főbb in­tézkedéseket kívánjuk tenni: Az eredményjavulásnak 45—50 százalékát műszaki-szervezési in­tézkedésekkel érjük el. Tovább korszerűsítjük a bitumen mele­gítő telpek tüzeléstechnikáját és ezzel üzemanyagot takarítunk meg. Szerény lehetőségeink ke­retén belül csökkentjük a kézi munkát a nagyobb földmunkák­nál és a hengerlési kő terítésé­nél. A zánki kőbányánkban összpontosítjuk a nemes zúzalék anyagok előkeverését. Ezzel csök­kentjük a raktározási költsége­ket és a több kis telep miatt felmerülő költségeket. Igyekszünk több helyi anyagot felhasználni és ezek beépítési technológiáját fejleszteni. Tovább tökéletesítjük a mun­kaszervezést, az anyagszállítást, a helyszíni utókalkulációt, az eredmények rendszeresebb és alaposabb elemzését, a vezetés színvonalát. Fellendítjük a szo­cialista munkaversenyt. Még a munkák beindulása előtt — és folyamatosan — szervezetten to­vábbképezzük a vállalat műszaki és adminisztratív dolgozóit, hogy egyre kevesebb legyen a hi­ba munkánkban. Fokozott figyel­met fordítunk a munkások ne­velésére, ellátásuk javítására. A vállalat feladatait termelési tanácskozásokon megbeszéljük munkatársainkkal, a munkásokkal, a műszaki és ad­minisztratív dolgozókkal. Bízunk abban, hogy e tanácskozásokon értékes javaslatok s­ö­tnek és így egyre eredményesebb mun­kánkkal megvalósítjuk idei terv­­feladtainkat. Beke László igazgató FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Vasárnap, 1962. január 14. A termelőszövetkezeti asszonyok Fiatalok, idősek, asszonyok, lá­nyok, termelőszövetkezeteink élenjáró nődolgozóinak küldöttei mintegy háromszázan hallgatták a csütörtöki tanácskozáson Ko­vács Józsefnének, a megyei nő­tanács titkárának beszámolóját. Amikor arról szólt, hogy küz­delmes és mégis eredményes utat tettek meg a tegnap még egyénileg dolgozó paraszt asszo­nyok a termelőszövetkezetekben, sok-sok gondolat fordult meg a részvevők fejében. Milyen is volt a kezdet? Szinte mindenki előtt más kép bontakozott ki a kérdés halla­tára. Az asszonyok ott látták maguk előtt a­­ problémákkal küzdő termelőszövetkezeti veze­tőséget, látták saját magukat. Hány és hány maradi nézet el­len léptek fel, amíg rendszeressé vált a munkájuk a mezőgazda­­sági nagyüzemben. A munka­egységenként hatvan forint jöve­delemmel büszkélkedő besnyői asszonyok is az egy évtizeddel előtti időre gondoltak. Arra, amikor a termelőszövetkezet még csak bontogatta szárnyait, amikor még a község képe nem alakult ki, amikor még az új házakat könnyen meg lehetett számlálni. A beszámoló minden mondata után, saját termelőszövetkezetük helyzetét, életét képzelték ma­guk elé. S amikor a munka­­versenyről esett szó, a dunaúj­városi járásból jelenlévők ott érezték magukat az egy évvel ezelőtti pusztaszab­olcsi értekez­leten, amikor megszületett a ver­senyfelhívás, amelyhez mintegy ezeröt­százan csatlakoztak. A székesfehérvári járás küldöttei a polgárdi és a sárkeszi, a bicskei járásból jelenlévők a vértesacsiai felhívásra gondoltak. Valameny­­nyien részesei voltak a napok­ban értékelésre kerülő verseny­nek. Háromszáz élenjáró asszony és lány képviselte a több mint ti­zenhárom és félezer édesanya és feleség véleményét, akaratát. és a hozzátartozók, a termelőszö­vetkezeti munkában a tagok mel­lett serénykedő családtagok véle­ményét is kifejezésre juttatták. Huszonnégyen mondták el, mi­ként dolgoztak a múlt esztendő­ben és milyen terveik vannak a jövőre. Huszonnégy felszólaló megannyi javaslata hangzott el a csütörtöki értekezleten. Jó volt hallani az élet- és munkakedv­vel teli mondatokat, jó volt hal­lani az asszonyok harciasságát, vezetésben való helyi követelését. Lehetne idézni a felszólaló fiatalabb, vagy idősebb termelő­szövetkezeti tagok felszólalását, de félő, hogy a sorok nem ad­ják vissza a hangot, amivel kife­jezték szinte valamennyien a közös gazdaság szeretetét, vigyá­­zását, féltését. Amikor Hering Sándorné Felcsútról, Dancz Lászlóné Sárszentmiklósról, Ka­rán Sándorné, Gábor Mátyásné Besnyőről, Papp Istvánná a fe­hérvári Szabad Élet Tsz-ből, vagy Pánczél Gáborné Csákbe­­rényből arról beszélt, mily szor­galmasak a velük együtt dolgozó asszonyok, lányok és amikor azt mondták, hogy ezt a munka­­lendületet tovább fokozzák és hajlandók egy magasabb szintű versenymozgalomból is részt Kovács Gy. Pálné, országgyű­lési képviselő, az adonyi Már­cius 21 Tsz elnökhelyettese (fent) és Balatincz Jánosné, a bodajkiak képviselője beszél a termelőszövetkezetben dolgo­zók munkájáról. Keserűen mosolygott rá saját tükörképére, megfésülte hosszú haját, szorosan összefonta és tarkójára erősítette. Határozatlanul álldogált még egy kis ideig, azután felvette kalapját meg kabátját és elhagyta a szobát. Az erős szélroham arra kény­szerí­tete, hogy lehajtsa fejét és kezével­ szorítsa le kalapját; hatalmas hópelyhek kezdték ellepni a háztetőket, az autókat, a fák csupasz ágait, a kövezetet és a járdát. Ez volt az első, talán egy kicsit ko­rainak is mondható hó. Igen, már a tél is megjött... Mennyire szerette ezt az időt! A fagyos levegő, a vakító fehér hó az ember lába alatt, a téli nap ragyogó sugara mozgásra csábít, örömet, jó han­gulatot kelt... Rövidesen itt van az Újév előestéje, a hagyo­mányos szórakozásokkal, zenével, tánccal, vidám mesékkel és tréfákkal teli esték Matvejevék kedélyes, szűk családi körében. — Marija Nyikolajevna! A váratlan hangra összerezzent és megpil­lantotta Szemjon Ja­­kovlevics Varsavszkij felragyogó arcát. „Pob­­jedája” kormányánál ült, és hívta, hogy ül­jön be mellé. Marija Nyikolajevna barátságosan mosolyog­va üdvözölte, de nem fogadta el a meghívást Arcát azonban elhagyta­­ a mosoly, amikor meg­látta, hogy mennyire elhalványul Szemjon Takovlevics arca. De hát végül is mit te­gyen, amikor szíve és minden gondolata egy másik férfivel van el­ 41 foglalva, lehet, hogy nem olyan csinos és nem olyan figyel­mes, mint ez az ember, de nagyon drága a szívének. Aka­ratlanul is arra gondolt: „Már nem is szépen kedves, hanem kedvesen szép!” Elbúcsúzott, majd eltűnt a tömegben és máris megfeled­kezett mind az autóról, mind Varsavszkijról. Újból erőt vettek rajta azok a gondolatok, amelyek ellen attól a pil­lanattól kezdve küzd, amióta rádöbbent, hogy beleszeretett Sztyepankovszkijba. Váratlanul rohant rá a szerelem, mint a hógörgeteg, és úgy magával ragadta, hogy még a lélegzet­­vétel is nehezére esett, élete pedig értelmetlennek tűnt Sztyepankovszkij nélkül, az ő szeme és mosolya nélkül. Furcsa, hogy ennek a szerelemnek rettentő erejére csak akkor döbbent rá, amikor megjelent az a másik lány. A Ko­­raljovék házában történt találkozás után két-három együtt­­lét, ,úgy látszik, elegendő volt ahhoz, hogy az újonnan jött meghódítsa Valentyint, és szemlátomást tartós vonzalmat ébresszen benne. Sztyepankovszkij, aki mindig fegyelmezett és nyugodt véle, valahogyan maga is megváltozott. Szinte formálódott. Választékosan öltözködött és a nőkkel szemben előzékenyen viselkedett, amit korábban nem lehetett tapasztalni nála. Marija Nyikolajevna érezte, hogy csak egy csepp víz kell még a keserű pohárba, és itt, az emberek szeme láttára erőt vesz rajta a zokogás. Mégis, bánatának minden keserű­sége, szívének minden fájdalma ellenére, a világért sem mon­dott volna le erről a gyötrelemről. Ha nem is szerencsés a szerelemben, legalább megismerte ezt az érzést, ha nem is gyönyör, hanem csak kín számára, mégis igazi szerelem. És ez nem adatik meg mindenkinek... Így gondolkodott Marja Nyikolajevna, amikor szülővá­rosa zajos utcáján lépkedett. Gondolatai annyira lefoglalták, hogy most jutott eszébe, hogy ígéretet tett Matvejevék meg­látogatására. Innen odáig nagy volt a távolság, és talán hétre már oda sem ér, hacsak taxit nem fogad. Minthogy pedig taxi nem volt látható a taxiállomáson, elhatározta, hogy nem megy el­­Matvejevékhez. Otthon Maja bekapcsolta a villanyfőzőt, feltette a teás- 42

Next