Fejér Megyei Hírlap, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
C. oldal. A BÜSZKE ÖREGHEGYIEK Már a Pozsonyi út derekáról látni a nagy, stílusos épületet, az öreghegyiek új művelődési házát, amely az üveges nyaktag közvetítésével összeölelkezik a régi, mármint hozzá viszonyítva apró Fanta-villával, a volt tábornok nyári rezidenciájával. Szívet-lelket melengető kép ez: a messziről még kicsiknek tűnő épületek körül valósággal kiválik ez a pirostetejű, fehérfalú ház, új színt, új életet hozott születésével a város központjától távollakó embereknek. A nyakrész májszínű „betétjeit” vizsgálgatja éppen Máyer Ferenc. A mellette álló Láncos Józsefnek mondja: — Szépen összeválogatták a színeket. Láncos ugyanis a Tatarozó Vállalat építésvezetőjeként működött itt közre. — És arról nem beszélsz, hogy milyen hamar végeztünk? — Igazad van! Júniusban kezdtétek az alapot ásni és félév alatt átadtátok. Dicsérendő teljesítmény. Látszik, jólesik az elismerés az építésvezetőnek, mosolyogna is egy kicsit büszkén, dehát nem illik az ilyenkor. S amikor végeznek a baráti beszélgetéssel, Mayerhez csatlakozom, hogy végigjárjuk a művelődés újabb otthonát. Tágas, világos előcsarnokba lépünk, a hall-ba. — Itt lesz a televízió, egy újságos szekrény, amelyben 15 folyóirat legfrissebb számait tartjuk, hogy olvashasson mindenki érdeklődési köre szerint. Amott a sarokban helyezkedik el a gépház. A földszinten előadóterem. — Szombatonként itt rendezzük meg az ötórai teát, s ebben a helyiségben rendezzük a különböző, tudatformáló előadásokat. Százötvenen elférnek benne. « Mellette hasonló nagyságú szoba nyújtózik. — Ez a játékszoba. Biliárd asztal, különböző asztali játékok mellett szórakozhatnak a fiatalok, idősebbek egyaránt. Az emeleten is számos helyiség: a színjátszók, modellezők, keramikusok foglalták el helyüket és sokan foglalnak helyet délutánonként, a 3000 kötetes szabadpolcos könyvtár kényelmes olvasóasztalai mellett. Ballagunk lefelé a szőnyeggel borított lépcsőn. Máyer arcán elterül a gondolkodás. Végül aztán csak megszólal. — Minden ember törekszik valamire az életben, hogy legyen, amiért az utókor emlegesse. Az író olyan művet alkot, amelyet még évszázad múlva is szívesen olvasnak. Solohov Csendes Donja, Illés Kárpáti rapszódiája és így tovább. A képzőművész monumentális szobrot, gazdag színekkel telített képet hagy a fiatalabb generációnak örökségül. Rám néz, kutatja arcomat, nem talál-e rajta gúnyos vonást, tán fél, hogy kinevetem ezért az okfejtésért. Várom a folytatást. Egyszerű ember vagyok, de én is törekszem, hogy valami nagyot adjak az embereknek a társadalommal együtt. Hát ezt a művelődési házat nagyra tartom, itt a hegyen a legnagyobbra. S erre nagyon büszke vagyok. Leülünk a hall egyik kényelmes székjére. — Tavaly még szűkreszabott otthonunk volt, jóformán csak a filmvetítő terem. S most egyszerre itt áll, diadalmaskodik szemünk előtt a nagy, a tágas. S, hogy ez mennyit ér, azt csak az tudja értékelni, aki itt lakik az öreghegyen, több kilométerre a belvárostól. Amikor még dagasztottuk a sarat, hogy lássunk egy filmet, vagy színházi előadást. Most mindez a helyünkbe jön. Jogosan büszke! Amikor elbúcsúzunk, megállít szavával. — Nehogy rólam írjon, írja inkább azt meg, milyen jól dolgoztak a tatarozók. A hat kőműves Lencsés Józseffel az élen, a hét tanuló és a 12 segédmunkás valóban derekas munkát végzett. Vagy itt vannak a festők. Kovács Ferenc irányításával minden festési munkát ipari tanulók végeztek el. A vízvezetékszereléssel Manhalt János brigádja, a villanyszereléssel pedig Urning Lajosék birkóztak meg sikeresen. Vanka Józsefekről is beszélni kell, akik a vállalat legügyesebb ácsai. Már messze járok. A Pozsonyi út derekáról ismét visszanézek, tekintetem a fehér falra tapad, aztán felkúszik a piros cserepekre. Ott áll diadalmasan új rendünk egyik hirdetője. Tegnap még kukoricaszárat zörgetett a szél a Jezsuita-dűlőben, ma házak százai állnak a hajdani szántóföldön,s az itt lakók találóan nevezték el Szivárvány-telepnek. Tegnap kopár volt az öreghegy, délnyugati alja, ma művelődési ház emelkedik a hegy tövéből. S talán erre a legbüszkébbek az öreghegyiek. Talán azért, mert ez a legújabb alkotás... v lt. — Több mint hétmillió — Mivé lesz a Tél van. Alszanak a fák, életük a kopár ágak kéregpáncélja mögé rejtőzött. Alattuk süpped az avar, a lehullott levelek tömege. A múlandóságnak ezeket a hírnökeit az ősz minden évben elképesztő mennyiségben produkálja. Hazánkban például — dr. Járó Zoltán kandidátus számításai szerint minden nyár végén több mint hétmillió tonna elsárgult lomb és tűlevél pereg le a fákról. Csak a budapesti közutak és parkok fái alatt körülbelül négyszáz tonnányi levélhalmaz szaporítja a köztisztasági dolgozók munkáját. És ez már teljesen kiszáradt a var súlya. Amíg az élet nedvei keringenek bennük, a levelek súlya ennek többszöröse, úgyhogy nyáron a magyar fák majdnem harmincmillió tonnányi élő, susogó levelet nyújtanak erős karjaikkal a Nap felé. Bármennyire is az elmúlást idézi az őszi lombhullás, valójában mégis éppen az örök eset egyik legmozgalmasabb megnyilatkozása. A fák saját, fajuk kifejlődésének évezredei alatt kialakult naptárból megállapítják az ősz kezdetét — s akkor is ehhez tartják magukat, ha valamelyik évben a nyár hetekkel tart tovább a megszokottnál — és ilyenkor sok minden megváltozik a fák életében. Megkezdődnek az előkészületek a téli álomra. A bennük működő „vegyi műhely” a leveleket zöldre festő klorofil helyett most már — ugyanazokból az „alapanyagokból” — xantofilt gyárt, ami aztán barnás-vörösre színezi át a leveleket. A látszólag halálba készülő levelek azonban nem visznek magukkal minden tápanyagot, amit a fától kaptak: egy részét visszaküldik az ágakba, hogy a fának a tavaszi ébredéskor legyen miből táplálkoznia. A bennük maradt többi anyagokat pedig más formában állítják a faj továbbá fennmaradásának, az életnek a szolgálatába. Avarrá roskadó tömegeikből a mikroorganizmusok tápanyagot gyártanak a tél elmúltával újraéledő erdő számára. Erre a táplálékra a fának feltétlenül szüksége van. Német földön például sokszázezer hektárnyi erdő satnyul el csak azért, mert a hullott leveleket rendszeresen elhordták az állatok almozásához, és ugyanez ismétlődött meg — szerencsére sokkal kisebb mértékben — nálunk is, a Vas megyei Őrség vidékén. Mert a látszólag elhaló és feltámadó, valójában csupán mindig más és más alakot öltő életnek ezt a körforgását a természet olyan tökéletes egyensúlyban tartja, hogy erőszakos megzavarása magát az életet, a fák, az erdők létét veszélyeztetheti. tonna falevél hull le évente hazánkban fák harmincmillió tonnás élő terhe Sakkrovat Január 2- án nagyszabású sakkesemény színhelye lesz Stockholm. Itt rendezi meg a F. I. D. E. a zónaközi döntő sakkversenyét. A részvevők között nem kisebb nagyságok szerepelnek, mint Geller, Korcsnoj, Petroszján szovjet Fisher, Lombardi amerikai, Gligorics jugoszláv, Olafson izlandi, Ullmann német, Filip csehszlovák nagymesterek. Hazánk az előmérkőzések során szép sikert mondhat magáénak, mert 3 képviselőnk Barcza, Portisch nagymesterek és Bilek nemzetközi mester kivívták a zónaközi döntőbe való jutás jogát. A jelenlegi megrr gárdából Szabó nagymester ért el szép sikereket a világbajnokságért vívott mérkőzések során. Az utolsó világbajnokjelöltek versenyét kivéve minden ilyen versenyen egyedül képviselte a magyar sakkozást. A stockholmi versenyről az első hat helyezett kerül a világbajnokjelöltek versenyére, ahol bekapcsolódik a küzdelembe Tál ex világbajnok és Keres nagymester is. Miután a nemzetközi sakkszövetség határozata értelmében egy országból csak 3 versenyző kerülhet tovább, így nőnek a nem szovjet versenyzők esélyei a továbbjutásra. (Ez a szabály nélkül mind a négy kitűnő szovjet sakkozó továbbkerülése valószínű lenne.) A többiek közül Fisher és Gligorics bekerülése várható. A hatodik helyre több versenyző pályázik egyforma eséllyel. Felmerül a kérdés mit várhatunk versenyzőinktől? Reális számítás alapján nem várhatók az első hat hely valamelyikére. Ha azonban Portisch nagyszerű versenyzői adottsága jó formával párosul, és olyan elfogulatlanul tud játszani mint ahogy ezt egy magyar bajnokságon teszi, akkor a rovatvezetőt nem lepné meg, ha Portisch nevét is ott találná a világbajnokjelöltek versenyének mezőnyében. Mindhármuknak jó versenyzést és sok sikert kívánunk! Világos: Kc2 Ve1 Bf7 Fed gy: a4, b3, c4, d5, g5. Sötét: Kh8 Vd5 BaB Fe5 gy: a5, b7, c7, d6, g6, h7. Fenti állás a Nyugati Vasutas —Dunaújvárosi Kohász mérkőzés Gérecz—Szabó Lajos találkozóján jött létre. Világos következett lépni és az ellenfél három lépés múlva feladta a játszmát. Beküldendő január 25-ig: hogyan nyert világos? Dózsa Pál sakkmester FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Vasárnap, 1962. január 14. Brandt úr törököt fogott... Willy Brandt Nyugat-Berlin Az illusztris társaság számúharcias főpolgármestere buzgón igyekszik elhitetni a világgal, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ragaszkodásának a Nyugat úgynevezett berlini jogaihoz az égvilágon semmi köze sincs a revansiszta-militarista törekvésekhez. Brandt úr nagy buzgalmában egyre-másra invitál meg nyugat közéleti személyiségeket a „frontvárosba”. Legutóbb Brandt úr kezdeményezésére — teljesen jogtalanul — Nyugat-Berlinben ülésezett a nyugatnémet városok polgármestereinek konferenciája. Ezt az alkalmat sietve arra is felhasználta, hogy meghívják Nyugat- Berlinbe több külföldi város vela szervezett sajtóértekezleten felszólalt Luri Teoman török tábornok, Ankara főpolgármestere is. A magasrangú vendég sietett kijelenteni, hogy ő megérti a nyugatnémetek és a nyugatberliniek politikáját. Megérti, jobban, mint bárki más. Hiszen — mint büszkén hangoztatta — „ő régi militarista családból származik és nagyrabecsült tanítómesterei a régi német tábornokok voltak”. A döbbenetes csend, amellyel a jelenlévők a tábornok-főpolgármester őszinte szavait fogadták, nyilvánvalóvá tette, hogy Brandt úr most igazán törököt fogott... tetőjét is. , Lehel Miklós Kultúrfölény, ak iről, személyiségeiről, intézményeiről. Például megkérdezték, ki az az Adanauer. A válaszok kétharmada szerint valami német polgármester. Willy Brandtről megoszlottak a vélemények. Sokan úgy tudták, hogy holmi festő, voltak akik svéd karmesternek vélték. Musolinit jónéhányan operakomponistának, egy csomóan autóversenyzőnek, mások viszont francia diktátornak tudták. Hermann Göring a megkérdezettek egy része szerint dán miniszterelnök, többen német síbajnoknak ismerték — ám azt, hogy a gyilkolás és az embertelen pusztítás bajnoka volt, arról egyetlen stokholmi fiú sem tudott Arra a kérdésre, hogy mi a NATO, 97-en így válaszoltak: „Világszervezet az egészségügy védelmében”, „Világegyesület a fásítás előmozdítására”, „Szövetség az atomfegyver ellen’’ és így tovább. Csupán kilencen (tehát nem egészen 9 százalék!) tudták hozzávetőlegesen megmondani hogy mi is az a NATO! A csudabogaraknak csak egy részét mutattuk be. Úgy hisszük, ez is elég ahhoz, hogy a jelenkori történelemrr-tantárgyból megbuktassuk a szép, kulturált svéd főváros középiskolai tanulóit. Vagy talán inkább a szülőknek, a felnőtteknek — felnövő nemzedékért felelő® társadalomnak — kell mindezért rossz, nagyon rossz bizonyítványt kiállítanunk? Nas A stockholmi Presens című folyóirat híradást közöl a svéd főváros középiskolai diákjainak történelmi tájékozottságáról. Ez a derék konzervatív lap százhat 14—15 éves diákot kérdezett meg, mit tudnak a jelen és a közelmúlt legfontosabb eseménye- iatal ember — 34 éves r mindössze, — a Vízügyi Igazgatóság termelési osztályvezetője, Philipp István. Amikor leülünk néhányperces beszélgetésre, látom, hogy félszívvel és aggyal még mindig az íróasztalán rá váró iratokkal foglalkozik. S, hogy kizökkentsem, megkérdezem: vajon a termelési osztály „belefolyik”-e, hogy több legyen a halászlé és roston sült süllő? Tréfának szántam, de majdnem igaz, mert az igazgatóság a hatósági munkakör mellett valóban ellátja az állami és szövetkezeti termelés sok alapfeladatát. — ... igen, feladataink jelentősrésze termelés jellegű. Egyebek között árvízvédelmi, folyamszabályozási, belvízrendezési, öntözési művek létrehozásából, halastavak létesítéséből és üzemelésének biztosításából is áll... ez pedig közvetve vagy közvetlenül a termeléssel függ össze. 1952-ben végezte el a Műegyetemet és Budapesten kezdte pályáját. 1958-ban került a fehérvári igazgatósághoz és 1980-ban átvette mai munkakörét. S,. hogy jól el is látta, álljon itt néhány adat, amely önmaga helyett beszél: — Ebben az évben 83 millió forintnyi termelési értéket kell elvégeznünk, éspedig csupa apró — néhányszézezer forintos munkák — végeredményeként. A leküzdendő nehézség ebben rejlik, mert három megyének sok munkahelyére elosztva nem kis szervezési és tervezési problémát jelent. Meg kell vele mégis birkóznunk, mert... szóval meglesz ! — És vannak-e a feladathoz szabott elképzelései? — Igen. Meg kellett keresnünk a megfelelő kulcsot. A rövid lélegzetű munka általában nem termelékeny. Ezért úgy szervezzük meg, hogy a gépek maximális kihasználása érdekében egy területen végezzük el először a feladatokat és azután csoportosítjuk át a legkevesebb üresjárattal a következő munkahelyre. — A másik elgondolásunk, — ezt a múlt évben már sikerrel be is vezettük — hogy bizonyos típusműtárgyakat építünk, például a halastavak úgynevezett barátzsilipjeit. Ez nagy zsaluzóanyag- és munkamegtakarítással jár. Ugyancsak takarékossági céllal előregyártjuk a vasbetonhoz használt vasvázakat... Sok kicsi sokra megy, így remélem, hogy jó munkaszervezéssel és fegyelemmel sikerül jelentős megtakarítást elérni — a kifogástalan munkával. — Könnyebbségemre szolgál, hogy az idén létszámban is megalakult, az osztályom és így megfelelő képzettség szakemberekre támaszkodva, magam is többször kiutazhatom a munkálatokhoz. Takarékosság, jó munka, fegyelem. Ez Philipp elvtárs irányelve. Eddigi működése már megmutatta, hogy meg is valósítja. — Bartha — A MÉRNÖK