Fejér Megyei Hírlap, 1962. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

C. oldal. A BÜSZKE ÖREGHEGYIEK Már a Pozsonyi út derekáról látni a nagy, stílusos épületet, az öreghegyiek új művelődési házát, amely az üveges nyaktag közvetí­tésével összeölelkezik a régi, már­mint hozzá viszonyítva apró­­ Fanta-villával, a volt tábornok nyári rezidenciájával. Szívet-lel­­ket melengető kép ez: a messziről még kicsiknek tűnő épületek kö­rül valósággal kiválik ez a piros­tetejű, fehérfalú ház, új színt, új életet hozott születésével a város központjától távollakó emberek­nek. A nyakrész májszínű „betétjeit” vizsgálgatja éppen Máyer Ferenc. A mellette álló Láncos Józsefnek mondja: — Szépen összeválogatták a szí­neket. Láncos ugyanis a Tatarozó Vál­lalat építésvezetőjeként működött itt közre. — És arról nem beszélsz, hogy milyen hamar végeztünk? — Igazad van! Júniusban kezd­­tétek az alapot ásni és félév alatt átadtátok. Dicsérendő teljesít­mény. Látszik, jólesik az elismerés az építésvezetőnek, mosolyogna is egy kicsit büszkén, dehát nem il­lik az ilyenkor. S amikor végeznek a baráti be­szélgetéssel, Mayerhez csatlako­zom, hogy végigjárjuk a művelő­dés újabb otthonát. Tágas, világos előcsarnokba lé­pünk, a hall-ba. — Itt lesz a televízió, egy újsá­gos szekrény, amelyben 15 folyó­irat legfrissebb számait tartjuk, hogy olvashasson mindenki érdek­lődési köre szerint. Amott a sa­rokban helyezkedik el a gépház. A földszinten előadóterem. — Szombatonként itt rendezzük meg az ötórai teát, s ebben a he­lyiségben rendezzük a különböző, tudatformáló előadásokat. Száz­ötvenen elférnek benne. « Mellette hasonló nagyságú szo­ba nyújtózik. — Ez a játékszoba. Biliárd asz­tal, különböző asztali játékok mel­lett szórakozhatnak a fiatalok, idősebbek egyaránt. Az emeleten is számos helyiség: a színjátszók, modellezők, kera­­mikusok foglalták el helyüket és sokan foglalnak helyet délutánon­ként, a 3000 kötetes szabadpolcos könyvtár kényelmes olvasóaszta­lai mellett. Ballagunk lefelé a szőnyeggel borított lépcsőn. Máyer arcán el­terül a gondolkodás. Végül aztán csak megszólal. — Minden ember törekszik va­lamire az életben, hogy legyen, amiért az utókor emlegesse. Az író olyan művet alkot, amelyet még évszázad múlva is szívesen olvasnak. Solohov Csendes Donja, Illés Kárpáti rapszódiája és így tovább. A képzőművész monu­mentális szobrot, gazdag színek­kel telített képet hagy a fiatalabb generációnak örökségül. Rám néz, kutatja arcomat, nem talál-e rajta gúnyos vonást, tán fél, hogy kinevetem ezért az ok­fejtésért. Várom a folytatást. Egyszerű ember vagyok, de én is törekszem, hogy valami nagyot adjak az embereknek a társada­lommal együtt. Hát ezt a művelő­dési­ házat nagyra tartom, itt a he­gyen a legnagyobbra. S erre na­gyon büszke vagyok. Leülünk a hall egyik kényelmes székjére. — Tavaly még szűkreszabott otthonunk volt, jóformán csak a filmvetítő terem. S most egyszer­re itt áll, diadalmaskodik szemünk előtt a nagy, a tágas. S, hogy ez mennyit ér, azt csak az tudja érté­kelni, aki itt lakik az öreghegyen, több kilométerre a belvárostól. Amikor még dagasztottuk a sarat, hogy lássunk egy filmet, vagy színházi előadást. Most mindez a helyünkbe jön. Jogosan büszke! Amikor elbúcsúzunk, megállít szavával. — Nehogy rólam írjon, írja in­kább azt meg, milyen jól dolgoz­tak a tatarozók. A hat kőműves Lencsés Józseffel az élen, a hét ta­nuló és a 12 segédmunkás valóban derekas munkát végzett. Vagy itt vannak a festők. Kovács Ferenc irányításával minden festési mun­kát ipari tanulók végeztek el. A vízvezetékszereléssel Manhalt Já­nos brigádja, a villanyszereléssel pedig Urning Lajosék birkóztak meg sikeresen. Vanka Józsefekről is beszélni kell, akik a vállalat legügyesebb ácsai. Már messze járok. A Pozsonyi út derekáról ismét visszanézek, tekintetem a fehér falra tapad, aztán felkúszik a piros cserepekre. Ott áll diadalmasan új rendünk egyik hirdetője. Tegnap még ku­koricaszárat zörgetett a szél a Je­zsuita-dűlőben, ma házak százai állnak a hajdani szántóföldön,­­s az itt lakók találóan nevezték el Szivárvány-telepnek. Tegnap ko­pár volt az öreghegy, délnyugati alja, ma művelődési ház emelke­dik a hegy tövéből. S talán erre a legbüszkébbek az öreghegyiek. Talán azért, mert ez a legújabb alkotás... v­ ­­lt. — Több mint hétmillió — Mivé lesz a Tél van. Alszanak a fák, életük a kopár ágak kéregpáncélja mögé rejtőzött. Alattuk süpped az avar, a lehullott levelek tömege. A mú­landóságnak ezeket a hírnökeit az ősz minden évben elképesztő mennyiségben produkálja. Ha­zánkban például — dr. Járó Zol­tán kandidátus számításai szerint­­ minden nyár végén több mint hétmillió tonna elsárgult lomb és tűlevél pereg le a fákról. Csak a budapesti közutak és parkok fái alatt körülbelül négyszáz­ tonná­nyi levélhalmaz szaporítja a köz­­tisztasági dolgozók munkáját. És ez már teljesen kiszáradt a var súlya. Amíg az élet nedvei keringenek bennük, a levelek sú­lya ennek többszöröse, úgyhogy nyáron a magyar fák majdnem harmincmillió tonnányi élő, suso­gó l­evelet nyújtanak erős karjaik­kal a Nap felé. Bármennyire is az elmúlást idé­zi az őszi lombhullás, valójában mégis éppen az örök eset egyik legmozgalmasabb megnyilatkozá­sa. A fák saját, fajuk kifejlődésé­nek évezredei alatt kialakult nap­tárból megállapítják az ősz kez­detét — s akkor is ehhez tartják magukat, ha valamelyik évben a nyár hetekkel tart tovább a meg­szokottnál — és ilyenkor sok min­den megváltozik a fák életében. Megkezdődnek az előkészületek a téli álomra. A bennük működő „vegyi műhely” a leveleket zöld­re festő klorofil helyett most már — ugyanazokból az „alapanyagok­ból” — xantofilt gyárt,­ ami aztán barnás-vörösre színezi át a leve­leket. A látszólag halálba készülő levelek azonban nem visznek ma­gukkal minden tápanyagot, amit a fától kaptak: egy részét vissza­küldik az ágakba, hogy a fának a tavaszi ébredéskor legyen miből táplálkoznia. A bennük maradt többi anyagokat pedig más formá­ban állítják a faj továbbá fennma­radásának, az életnek a szolgála­tába. Avarrá roskadó tömegeikből a mikroorganizmusok tápanyagot gyártanak a tél elmúltával újra­éledő erdő számára. Erre a táplálékra a fának fel­tétlenül szüksége van. Német föl­dön például sokszázezer hektárnyi erdő satnyul el csak azért, mert a hullott leveleket rendszeresen el­hordták az állatok almozásához, és ugyanez ismétlődött meg — szerencsére sokkal kisebb mérték­ben — nálunk is, a Vas megyei Őrség vidékén. Mert a látszólag elhaló és feltámadó, valójában csupán mindig más és más alakot öltő életnek ezt a körforgását a természet olyan tökéletes egyen­súlyban tartja, hogy erőszakos megzavarása magát az életet, a fák, az erdők létét veszélyeztet­heti. tonna falevél hull le évente hazánkban fák harmincmillió tonnás élő terhe Sakkrovat Január 2- án nagyszabású sakkesemény színhelye lesz Stockholm. Itt rendezi meg a F. I. D. E. a zónaközi döntő sakk­versenyét. A részvevők között nem kisebb nagyságok szerepel­nek, mint Geller, Korcsnoj, Pet­­roszján szovjet Fisher, Lombardi amerikai, Gligorics jugoszláv, Olafson izlandi, Ullmann német, Filip csehszlovák nagymesterek. Hazánk az előmérkőzések során szép sikert mondhat magáénak, mert 3 képviselőnk Barcza, Por­­tisch nagymesterek és Bilek nemzetközi mester kivívták a zónaközi döntőbe való jutás jo­gát. A jelenlegi meg­r­r gárdából Szabó nagymester ért el szép si­kereket a világbajnokságért ví­vott mérkőzések során. Az utolsó világbaj­nok­jelöltek versenyét ki­véve minden ilyen versenyen egyedül képviselte a magyar sak­kozást. A stockholmi versenyről az első hat helyezett kerül a világ­bajnokjelöltek versenyére, ahol bekapcsolódik a küzdelembe Tál ex világbajnok és­­ Keres nagy­mester is. Miután a nemzetközi sakkszö­vetség határozata értelmében egy országból csak 3 versenyző kerülhet tovább, így nőnek a nem szovjet versenyzők esélyei a továbbjutásra. (Ez a szabály nélkül mind a négy kitűnő szov­jet sakkozó továbbkerülése való­színű lenne.) A többiek közül Fisher és Gli­gorics bekerülése várható. A ha­todik helyre több versenyző pá­lyázik egyforma eséllyel. Felmerül a kérdés mit vár­hatunk versenyzőinktől? Reális számítás alapján nem várhatók az első hat hely valamelyikére. Ha azonban Portisch nagyszerű versenyzői adottsága jó formá­val párosul, és olyan elfogulat­lanul tud játszani mint ahogy ezt egy magyar bajnokságon te­szi, akkor a rovatvezetőt nem lepné meg, ha Portisch nevét is ott találná a világbajnokjelöltek versenyének mezőnyében. Mindhármuknak jó verseny­zést és sok sikert kívánunk! Világos: Kc2 Ve1 Bf7 Fed gy: a4, b3, c4, d5, g5. Sötét: Kh8 Vd5 BaB Fe5 gy: a5, b7, c7, d6, g6, h7. Fenti állás a Nyugati Vasutas —Dunaújvárosi Kohász mérkő­zés Gérecz—Szabó Lajos találko­zóján jött létre. Világos követ­kezett lépni és az ellenfél három lépés múlva feladta a játszmát. Beküldendő január 25-ig: hogyan nyert világos? Dózsa Pál sakkmester FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Vasárnap, 1962. január 14. Brandt úr törököt fogott... Willy Brandt Nyugat-Berlin Az illusztris társaság számú­harcias főpolgármestere buzgón igyekszik elhitetni a világgal, hogy a Német Szövetségi­ Köz­társaság ragaszkodásának a Nyu­gat úgynevezett berlini jogaihoz az égvilágon semmi köze sincs a revansiszta-militarista törekvé­sekhez. Brandt úr nagy buzgal­mában egyre-másra invitál meg nyugat közéleti személyiségeket a „frontvárosba”. Legutóbb Brandt úr kezdemé­nyezésére — teljesen jogtalanul — Nyugat-Berlinben ülésezett a nyugatnémet városok polgár­­mestereinek konferenciája. Ezt az alkalmat sietve arra is felhasz­nálta, hogy meghívják Nyugat- Berlinbe több külföldi város ve­la szervezett sajtóértekezleten felszólalt Luri Teoman török tá­bornok, Ankara főpolgármestere is. A magasrangú vendég sietett kijelenteni, hogy ő megérti a nyugatnémetek és a nyugatber­liniek politikáját. Megérti, job­ban, mint bárki más. Hiszen — mint büszkén hangoztatta — „ő régi militarista családból szár­mazik és nagyrabecsült tanító­­mesterei a régi német táborno­kok voltak”. A döbbenetes csend, amellyel a jelenlévők a tábornok-főpol­gármester őszinte szavait fogad­ták, nyilvánvalóvá tette, hogy Brandt úr most igazán törököt fogott... tetőjét is. , Lehel Miklós Kultúrfölény, ak­­ iről, személyiségeiről, intézmé­nyeiről. Például megkérdezték, ki az az Adanauer. A válaszok kéthar­mada szerint valami német pol­gármester. Willy Brandtről megoszlottak a vélemények. Sokan úgy tudták, hogy holmi festő, voltak akik svéd karmesternek vélték. Musolinit jónéhányan opera­komponistának, egy csomóan autóversenyzőnek, mások viszont francia diktátornak tudták. Her­mann Göring a megkérdezettek egy része szerint dán miniszter­elnök, többen német síbajnok­nak ismerték — ám azt, hogy a gyilkolás és az embertelen pusz­títás­ bajnoka volt, arról egyet­len stokholmi fiú sem tudott Arra a kérdésre, hogy mi a NATO, 97-en így válaszoltak: „Világszervezet az egészségügy védelmében”, „Világegyesület a fásítás előmozdítására”, „Szö­vetség az atomfegyver ellen’’ és így tovább. Csupán kilencen (te­hát nem egészen 9 százalék!) tudták hozzávetőlegesen meg­mondani hogy mi is az a NATO! A csudabogaraknak csak egy részét mutattuk be. Úgy hisszük, ez is elég ahhoz, hogy a jelenko­ri történelemrr-tantárgyból meg­buktassuk a szép, kulturált svéd főváros középiskolai tanulóit. Vagy talán inkább a szülőknek, a felnőtteknek — felnövő nem­zedékért felelő® társadalomnak — kell mindezért rossz, nagyon rossz bizonyítványt kiállíta­nunk? N­as A stockholmi Presens című fo­lyóirat híradást közöl a svéd fő­város középiskolai diákjainak történelmi tájékozottságáról. Ez a derék konzervatív lap százhat 14—15 éves diákot kérdezett meg, mit­ tudnak a jelen és a kö­zelmúlt legfontosabb eseménye- iatal ember — 34­­­­ éves r mindössze, — a Vízügyi Igazgató­ság termelési osztály­­vezetője, Philipp István. Amikor leülünk né­­hányperces beszélgetésre, látom, hogy félszívvel és aggyal még mindig az íróasztalán rá váró iratokkal foglalkozik. S, hogy kizökkentsem, megkérdezem: vajon a termelési osztály „bele­­folyik”-e, hogy több legyen a halászlé és roston sült süllő? Tréfának szántam, de majdnem igaz, mert az igazgatóság a hatósági munkakör mellett valóban ellátja az állami és szövetkezeti terme­lés sok alapfeladatát. — ... igen, feladataink jelentős­­része terme­lés jellegű. Egyebek között árvízvédelmi, folyam­szabályozási, belvízrendezési, öntözési művek létrehozásából, halastavak létesítéséből és üze­melésének biztosításából is áll... ez pedig köz­vetve vagy közvetlenül a termeléssel függ össze. 1952-ben végezte el a Műegyetemet és Bu­dapesten kezdte pályáját. 1958-ban került a fe­hérvári igazgatósághoz és 1980-ban átvette mai munkakörét. S,. hogy jól el is látta, álljon itt néhány adat, amely önmaga helyett beszél: — Ebben az évben 83 millió forintnyi ter­melési értéket kell elvégeznünk, éspedig csupa apró — néhányszézezer forintos munkák — vég­eredményeként. A leküzdendő nehézség ebben rejlik, mert három megyének sok munkahelyére elosztva nem kis szervezési és tervezési problé­mát jelent. Meg kell vele mégis birkóz­nunk, mert... szóval meglesz ! — És vannak-e a feladathoz szabott elkép­zelései? — Igen. Meg kellett keresnünk a megfelelő kulcsot. A rövid lélegzetű munka általában nem termelékeny. Ezért úgy szervezzük meg, hogy a gépek maximális kihasználása érdekében egy te­rületen végezzük el először a feladatokat és azután csoportosítjuk át a legkevesebb üresjá­rattal a következő munkahelyre. — A másik elgondolásunk, — ezt a múlt évben már sikerrel be is vezettük — hogy bizo­nyos típusműtárgyakat építünk, például a halas­tavak úgynevezett barátzsilipjeit. Ez nagy zsalu­zóanyag- és munkamegtakarítással jár. Ugyan­csak takarékossági céllal előregyártjuk a vasbe­tonhoz használt v­asvázakat... Sok kicsi sokra megy, így remélem, hogy jó munkaszervezéssel és fegyelemmel sikerül jelentős megtakarítást elérni — a kifogástalan munkával. — Könnyebbségemre szolgál, hogy az idén létszámban is megalakult, az osztályom és így megfelelő képzettség szakemberekre támasz­kodva, magam is többször kiutazhatom a mun­kálatokhoz. Takarékosság, jó munka, fegyelem. Ez Phi­lipp elvtárs irányelve. Eddigi működése már megmutatta, hogy meg is valósítja. — Bartha — A MÉRNÖK

Next