Fejér Megyei Hírlap, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

a :— Ez aztán ajándék! Ez aztán szívesség! Meg is volt a sikerem vele. És most ezúton mondok Szulák bácsinak hálás köszönetét érte. — ...ejha! Megvan a téma: téli parola... biztos fertőzés... vesze­delmes borravaló! — Hát bizony az lett volna a helyes, mert a koma előtte teli­köhögte a tenyerét és most biz­tos a fertőzés, ha tüstént kezet nem mos, amint odaérünk . Na hallja, én is megkaptam a magamét, ezt a nagy borra­valót, meg a téli parolát... Leg­szívesebből el se fogadtam vol­na. Megint meglódult a szánkó. Már a szőlők között jártunk, ami­­kor megszólalt az öreg a pa­­rasztember büszke rátartiságával, semmi is több, mint a veszedel­mes kézfogás, nem iparkodik kezet szorítani, mert jobban megbecsüli a mási­kat, ha megkíméli a fertőzéstől. Sajnos ezzel egyesek nem törőd­nek és barátkoznak boldog-bol­dogtalan felé, ha kell, ha nem kell, ha tiszta, ha piszkos a te­nyerük. Pedig ilyenkor még Szép szokás a kézfogás. A tisz­telettel összekulcsolódó tenyerek barátságot jelentenek, de csak akkor, ha tiszták a kezek. Mert a szennyezett, kórokozókkal teli­köhögött, fertőzött tenyér tovább­adja a betegséget és bajt okoz a megtiszteltnek. Az ilyen teliköhö­gött tenyérrel rendes ember Nyilván erre gondolt Szulák bácsi is, mert olyan sértődött képet vágott, hogy útitársam ijedten kezet fogott vel. Irtózom a borravalótól. A mun­káért fizetés jár. Ha a munka különösen jó, a díjazás lehet a szokottnál magasabb. Ha több, adhatnak külön pénzjutalmat ér­te. De a szívességet megfizetni nem lehet. Azért hála, köszönet jár. — Várjon jóember! Tartsa a markát... — nyekergett. Előkotort egy kétforintost és a tenyerébe hullajtotta. — Gyi!... — rántotta meg a gyeplőt Szulák bácsi. A lovak jól kocogtak, úgy, hogy hamarosan odaértünk és útitársam cihelődött, leszállt, ki­­gombolkozott és a zsebében ko­torászott. Már csak ezért is örültem, hogy hátra, a szánkó farába ke­rült. No, ott köhöghet, ahogy jólesik neki, tel. Útitársam bárgyúan vigyorgott. Kotorászott is zsebkendő után, de nyilván nem találta, mert nem vette elő, pedig újra köhögött és másodszor szerencsésen a fülem­be talált. Harmadszor már any­­nyira bújtam, hogy észrevette és puszta tenyerét tartotta a szá­ja elé. Teli becsület­— A fene egye meg! Legalább tartson zsebkendőt a szája elé... — duzzogta a kupántalást, látva a helyzetet és megértve, hogy nem én vagyok a hibás­ nők. Nemcsak neveletlenségnek, veszedelmesnek is tartom. Főleg influenzás időben. A garatban élősködő fertőző kórokozók köhö­géskor útrakelnek és a kiröppe­nő permet nyálkacseppjeire ta­padva közvetlenül fertőzik a mit­­sem sejtő áldozatot, ha idejében nem kapja el a fejét. No én el­kaptam és úgy belevágtam a mel­­lémpréselt útitárs kobakjába, hogy mind a ketten csillagokat láttunk és percekig szidtuk köz­vetlenül egymást, közvetve a ta­pintatlanul köhögő útitársat. Nem szeretem, ha rámköhög-Kezdete viszont a vasúti ku­­porgásig nyúlt vissza, amikor meg­ismerkedtünk és ez a kapcsolat útitársam szerint feljogosította arra, hogy három ízben leköhög­jön. Az eset különben is a célnál, a közbeeső faluban játszódott le. Útitársamnak erre is volt öt­lete. Azt mondta, hogy ketten — mármint ő, meg én — teleped­jünk az ülésbe a „kocsis” pedig — így mondta: a kocsis! — álljon a hátunk mögé és a fejünk felett hajtson. Szulák bácsi ebbe­­ nem ment bele, így aztán az­­utasnak csak hátul, a szánkó deszkáján jutott hely, úgy, hogy a lábát vé­gignyújtotta — mert lelógatni nem merte — és az ülésnek tá­maszkodott. Pocsék hely volt, az igaz, de hely volt és vitte a célja felé, mert a szánkón csak egy ruga­nyos ülés volt, amin Szulák bá­csi ült és amin nekem biztosított helyet. Hátul nem volt semmi. A felpakolás nem ment simán, útitársammal a vonatban is­merkedtem meg. Fékezéskor úgy rám esett, hogy alig bírtam egye­nesbe irányítani. Aztán beszél­getni kezdtünk és megtudtam, hogy ő is ott száll le, ahol én és az egyik utamba eső faluba ipar­kodik. Azonnal kijelentette, hogy velem jön. Én nem mertem sem­mit ígérni, mert csak azt tud­tam, hogy várnak, de azt már nem, hogy az állomástól hogyan jutok tovább. De ő már biztosra tervezett. Vannak ilyen biztos fellépésű, határozott emberek. Én is rosszkedvű voltam. Roszkedvű, mert a vonatban nem volt helyünk, mert fáztunk és mert előadásra mentem és nem mondták meg, hogy miről beszéljek. Nem volt témám. Amikor egy helyett két dider­gő ember mászott le a vonatról a martonvásári állomáson, Szu­lák bácsi kerek holdvilágképe megnyúlt. Olyan lett, mint a hosszúra sikerült tojás. Tovább folytatódik a második ötéves terv idején a nehéz fizi­kai munkát igénylő rakodás, osz­tályozás és válogatás gépesítése. A nagyobb raktárakat szállító­­szalagokkal és targoncákkal sze­relik fel. A zöldség, a gyümölcs és a hagyma rakodásánál rakodó­lapokat, emelővillás targoncákat alkalmaznak. (MTI) Tovább folytatódik a felvásár­lási munkát javító tranzit­telepek létesítése és korszerűsítése. Az ország területén összesen 40 ilyen telep épül a tervidőszak végéig. Minden nagyobb felvásárló, vagy értékesítő telep közelében gön­gyölegtelep is lesz. Jégtárolókat elsősorban az exportszállításokat lebonyolító telepek kapnak. 1964- ben Szegeden, Ózd­on, Gyön­gyösön és Füzesabonyban, 1965- ben Debrecenben, Szolnokon, Győrött, Makón és Nyíregyházán fejeződik be egy-egy raktár épí­tése. Építésükre és felszerelésük­re 142 millió forintot biztosít a SZÖVOSZ költségvetése. 1963- ban Kecskeméten adnak át egy új csaknem 40 millió forintos költséggel épülő, korszerű rak­tárt. Ugyanebben az évben ké­szül el a fővárosban egy mo­dern berendezésű mézraktár is. A tervidőszakban folytatódik a tájtermőterületek központ­jában levő raktárak és átve­vőhelyek fejlesztése. Legnagyobb almatermelő kör­zetünk, Szabolcs-Szatmár me­gye központjában, Nyíregyházán, 1965-ben befejeződik az együtte­sen több mint 180 millió forintos beruházási költséggel már több éve készülő almatároló építése. Ez lesz az ország legnagyobb és legkorszerűbb gyümölcsraktára. Szatymazon már az elmúlt évben elkészült egy hűtőház-tároló, Sal­gótarjánban, Fehérgyarmaton és Kő­várott pedig egy-egy zöld­­ség-gyümölcsraktár. Három nagy ipari megyénk központjában — Veszprémben, Tatabányán és Pé­csett — együttesen csaknem 50 millió forintos beruházási költ­séggel épül egy-egy korszerű rak­tár. Építésük már az elmúlt év­ben megkezdődött, s az idén fe­jeződik be. Ugyancsak az idén készül el a hatmillió forintos beruházási költség­gel épülő dunaújvárosi rak­tár, közös gazdaságokban megtermelt áruk a legrövidebb úton, jó mi­nőségben, kis költséggel jussanak el a fogyasztókhoz és ugyanak­kor biztosítani tudják a háztáji gazdaságok áruinak gyors átvéte­lét és értékesítését is. ruházásainak kereken 41 száza­lékát, 557 millió forintot for­dít ilyen célokra. A rendelkezésre álló összegeket úgy igyekeznek felhasználni, hogy a megvalósuló beruházások eredményeként a termelés, a felvásárlás és az értékesítés ilyen nagymérvű, az ország egész lakosságát közvetle­nül érintő fejlődése szükségsze­rűvé tette a felvásárlás és az ér­tékesítés technikai bázisának erő­sítését. A földművesszövetkezeti rendszer 1960—1965 közötti, együt­tesen több mint egy milliárd há­romszáz millió forint értékű be-A tervidőszak éveiben ország­szerte nagyterületű új gyümöl­csösök fordulnak termőre. Ez közvetlenül érezteti majd hatá­sát mind a belföldi ellátás javu­lásában, mind pedig az export­szállítások növekedt­ében. 1960- hoz viszonyítva 1965-ben almából 8312 vagon helyett 24 450 vagonnal, sző­­löből 1645 vagon helyett 4300 vagonnal, szilvából 2241 va­gon helyett 6800 vagonnal, kajszibarackból 1689 vagon helyett 4100 vagonnal, külön­böző vegyesgyümölcsökből pedig 4280 vagon helyett 7600 vag­onal vásárolnak fel, il­letve visznek piacra. Burgonyából, vöröshagymából és zöld réglétékből együttesen 16 552 vagonnal kerül több piacra 1965- ben, mint 1960-ban. Legnagyobb mértékben , 64,7 százalékkal a zöldségfélék felvásárlása növek­szik, de például olyan kül- és belföldön egyaránt keresett cikk­ből is, mint a vöröshagyma, csak­nem 35 százalékkal többet vásá­rolnak fel. Ez pon­ts­an 43,2 százalékkal lesz több, mint 1960-ban. A kulturál­tabb, egészségesebb táplálkozás szempontjából fontos, vitamin­dús gyümölcsökből és zöldségfé­lékből 60,2, illetve 47 százalékkal emelkedhet az egy főre jutó fo­gyasztás. Ugyanakkor az állami élelmiszeripar, a konzervgyártás is 81,6 százalékkal több nyers­anyagot kap a mezőgazdaságtól. Exportra csaknem 70 száza­lékkal szállítunk többet a második ötéves terv végén, mint 1960-ban. A fejlődés tervezett arányaira, s egyben a termelőszövetkezeti gazdálkodással kialakult lehetősé­gekre jellemző, hogy 1965-ben — a második öt­éves terv utolsó évében — kereken 189 000 vagon mező­­gazdasági terményt és termé­ket vásárolnak föl és visznek piacra. A termelőszövetkezeti gazdál­kodás térhódításával megterem­tődtek hazánkban a korszerű, nagyüzemi zöldség- és gyümölcs­­termelés feltételei. A földműves­szövetkezeti szervek — ennek alapján — a következő években jelentős erőfeszítéseket tesznek mind a belföldi zöldség-gyümölcs­­ellátás, mind pedig zöldség-gyü­mölcs exportunk fejlesztésére. mozirajongók népes tábora január elsejétől december 31-ig 135 mil­lió 372 ezer jegyet váltott a pénz­táraknál. A városokban és a fal­vakban a magyar filmeket nézik legszívesebben, erről tanúsko­dik, hogy egy-egy gyengébben si­került magyar film is legalább annyi, de általában több nézőt vonzott, mint akár a jó külföldi filmek. A tavaly bemutatott ma­gyar filmek közül egyébként az Alba Regia tetszett a legjobban, 1 645 000-en nézték meg.­­ A kül­földi művészek alkotásai közül a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, Verne Gyula regényének látványos amerikai filmváltozata „tört” az első helyre. Előadásaira 1 mn íaóval t­álta atol­ iMT­I n­yixo­ai művészex mmjeit, s a Kovács Mária Az emlékkönyvet lázasan lapozva, a gyertya fényénél sok ország fia bejegyzését böngé­szem. .. A hősöknek nem szab­hat határt semmi, s minél több embernek kell megismernie azok történetét, legyen az másfélszáz éves is. Különös érzés kerített hatalmá­ba bennünket, s a magyar nép szabadságáért harcolók emléke ily messze távolban elevenen él, büszkék ennek az emléknek az ápolására, s egy 11 éves bulgár fiúcska kívülről tudja egy ma­gyar államférfi 5 hónapos emig­rációja minden napjának esemé­nyeit. Magyar szabadságharc. Kiegye­zés sokak behódolásával. Árulás a nép vérén. Kossuth Lajos és társai nem ezt az utat választják. Helyette önként vállalt emigrá­ció, amiben 115 magyar hazafi kö­veti. Ez a ház, amely menedéket nyújt, egy bulgár kereskedőé volt. Dokumentumok, egykori rajzok, a magyar hazába írt levelek, alá­írások, használati eszközök, s az íróasztal amelyen Kossuth dolgozott, s a két szobafal közötti üreg, ahol házkutatáskor rejte­gették.” A csoport minden tagja elné­mul, megindulunk a csigalépcsőn, kísértetiesen recsegnek a 200 éves padlók, amelyet gondos kezek hetente gyúródeszka fehérre sú­rolnak, s kedves kis kalauzunk megkezdi történetét. A múlt évben összesen 891 886 előadáson vetítették a magyar és Tavaly összesett 167 egész estét betöltő új játék és dokumentum­film, valamint mesefilm-sorozat és felújított alkotás jelent meg a mozik vásznán. Új magyar játék­filmet kevesebbet mutattak be az előző évinél. Tavaly a Hunnia és a Budapesti Filmstúdió művé­szeinek összesen tizennégy új ta­ták filmjét ismerhette meg a kö­zönség, míg 1960-ban tizenhét ma­gyar játékfilm premierjéről szá­molt be az évvégi statisztika A Művelődésügyi Minsztérium Filmfőigazgatóságán összesítették az ország minden részéről ér­kezett jelentéseket, s közreadták a mozik múlt évi látogatottságá­ról szóló statisztikát. Hogyan? Egy gyermek lesz a kalauzunk? Igen. Már ég a pi­­pics, hogy korhűek legyünk a 161 évvel ezelőtt itt lezajlott ese­ményekhez. Nyílik a ravasz zár és bukdácsolva a régi kopott mészkő lépcsőkön feljutunk egy „Georgij Nikolov n­eves pionír, a 20. általános iskola ta­nulója, önkéntes múzeumőr.” A csoport valamennyi magyar tagja izgatottan tolong a bejárato •­hoz. Régi fakerítés, — aztán csa­lódottság — zárva a kapu. Későn érkeztünk volna? Leleményes honfitársaim mindjárt oldalbejá­rat után néznek, — miközben a szomszéd ház udvarából vörös nyakkendős buksi barna fej buk­kan elő. Illedelmesen köszön, majd határozottan bemutatkozik: „Kossuth Múzeum. Itt éltek emigrációban 1849. október 21-től 1850 február 16-ig Kossuth Lajos és társai.” Szár Onrobodite J­ulica 28 — betűzöm az orosztól alig eltérő ciril betűket, s mellette mindjárt egy nagy tábla, amelyet már csak öngyújtó fényével olvashatok el, hangzik az idegenvezető hangja. Engedjék meg, hogy meglepetésül szolgáljunk Önöknek, hazájuk hős fiának erz­ékével fognak talál­kozni. — autóbuszunk a város dimbes­­dombos utcáin halad. Neonfény, sok fiatal, vidámság, dal, s fel-De a gondolatnak nincs helye, — ezt a népet sem lehet leigázni, ezt bizonyítja Kolarov a hős kommunista harcos és sokezer más társa példája is. Minél több város, s lakói­val való személyes beszélgetés, élmények, melyek egymás mellé rakva s párosítva a mi népünk történelmével sokban azonos: a török veszedelem, a szabadság­­harc, a fasizmus elleni küzdelem, a szocializmus építése. A gondo­latok özönében egy versfoszlány motoszkál agyamban, amit régen, tán 15 évvel ezelőtt itthon szaval­tam, már elfelejtett nevű bolgár költőtől:... valahol a Balkánon az ős­hazában, mit pár népe imád, — egy napon a halálba in­dult harminc kis diák...” Nem! Ütünk végcélja Várna, Fekete­tenger előtt. Autóbuszunk Észak­nak tartva, egy nehezen kimond­ható nevű város felé haladt : Kolarovgrádba. Az ősi múltú, ré­gi Sumen felé. A múltat, a hősi fővárost idé­zik e sziklák, a ma is épen álló őrtorony, amelyben a hős kapi­tányt megölték a törökök. A délutánba bukó nap Tirnovo városában , a régi ezeréves, volt főváros falainál ért utol bennünket. A várost a természet csodálatos várfallal vette körül, amely többszáz méter m­a­gas mész­kőből áll, északi és déli kapu­val, amelynek völgyében a Duna mellékfolyója hömpölyög. Tavaly történt, a több­­ezer kilométeres vasúti út után bulgár földre érkeztünk. Az is­meretlen ország izgalommal töl­tötte el a magyar kulturális küldöttség minden tagját. Hírek­ből, regényekből, filmekből sokat tudtunk arról, hogy a fasizmus elleni hősies küzdelméről ismert országba érkeztünk. Russe—Só­fia—Karlovo—Botev már a sike­res fellépésekkel, lakóinak meg­ismerésével mögöttünk voltak, s utunk a csodálatosan szép Bal­kán-hegységen át vezetett. Korszerű raktárak segítik a zöldség-gyümölcs felvásárlást múlt évi látogatottságáról A mozik (V.nsz.shadlirie, 1962. február 25.) török stílusú emeletes faházzal, múzeumot.­­ • Magyar hetet rendeznek a bulgáriai Kolarot érádban, ahol csodálatosan szép, gondozott kert­­annak idején Kossuth Lajos élt emigrációban. ez alkalom- be. Előttünk a város fényeivel, de bői március közepén megnyitják az újjáalakított Kossuth- mögöttünk Kossuth Szellemével a 9 EGY ÚJSÁGHÍR NYOMÁN... Csütörtök, 1962. március 1. ­EJÉR MEGYEI HÍRLAP TÉLI PAROLA Buga doktor: 1. oldal.

Next