Fejér Megyei Hírlap, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
4. oldal. „Jaj, úgy élvezem én a strandot...” A jó példa hatása Sárszentmiklóson jártukban a nagylóki tanács vezetői több alkalommal tapasztalták: dolgoznak a sárszentmiklósiak, szépítik, parkosítják az utcákat. Elgondolkoztató élmények. Nálunk is ezt kellene csinálni — vetették fel otthon a gondolatot és a tanács valamennyi dolgozója helyesnek találta ezt. A szót tett követte. Kerkovits Imre tanácstag, akinek a körzete a Hunyadi János utcában van, vállalta a társadalmi munka megszervezését. Akadtak, akik feleslegesnek tartották az utca szépítését. — Nem érdemes... — Hiába dolgozunk vele, a jószág tönkreteszi. —»őrizhetjük állandóan... — mondogatták, de az általános vélemény másként alakult. A gondolat megfészkelt az emberekben, nőtt, erősödött. A tanács vezetői segíteni akartak a munka megindulásához, ajánlották, a gyalogjáró és az árok közötti területet felszántanák. De a lakók jobbnak látták, ha szántás helyett maguk ássák fel a virágágyak helyét. A virágosítási tervből általános utcarendezés lett. Rendbe hozták a bejáró hidakat, kitisztították az árkokat, fásítottak. Ma már japán akác és jegenye díszeleg az utca két, oldalán, örömmel szemlélte a község minden lakója ezt a szép társadalmi összefogást. És a munka lendülete csak fokozódott az eredmények, láttán. A 68 éves Sinka Jánosné nem sajnálta a fáradságot, a szomszéd községből hozott palántákat, azóta is szorgalmasan gondozza a közös területen létesített virágoskertet. Reggel korán kel az utca, nehogy a kertekben kárt csináljanak az állatok. Mire felmelegszik az idő, az öntözéssel is végeznek. Az elvégzett társadalmi munka értéke 7906 forint. Szép eredmény ez, de talán többet jelent, hogy a többi utca lakóiban is hasonló gondolatokat ébresztett a Hunyadi utcaiak példamutatása. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Vasárnap, 1962. július 1. 75 600 gyermek a szakrendeléseken 1961. október elsején vezették be Székesfehérváron — az országban elsőként — a körzeti gyermekszakorvosi ellátást. Az átszervezés óta eltelt hónapok tapasztalatai igazolják: eredményes a megelőzés, gondozás és gyógyítás a hat gyermekszakorvosi körzetben. A gyermek egészségének megelőző védelme már a születés előtt, a terhesek gondozásával kezdődik. Ugyanezekben a körzetekben hat szülész és nőgyógyász szakorvos szakgondozás során ellenőrzi a terhesek egészségi állapotát, s a leendő anyáknak tanácsokat ad. A szakorvosok mellett két-két védőnő látja el a gondozás feladatait, szülés után az újszülött, csecsemő majd kisded gondozását. A körzeti gyermekszakorvos és a két körzeti védőnő együttes munkája biztosítja, hogy a gyermekkörzeti rendelőben a csecsemő, majd gyermek törzslapján és gyűjtőjében rendelkezésre álljon minden adat, amelynek ismerete szükséges a gyermek egészségügyi állapotának értékeléséhez. A körzeti gyermekorvos munkáját szervesen egészíti ki a gyermekpolyklinika szakorvosainak vizsgálata és az általuk végzett gyógyító munka, valamint a kórház csecsemő-gyermekosztályával való szerves együttműködés. A körzeti orvos gyógyító munkáját — ha ez szükséges —, újból a körzeti gyermekszakorvos folytatja. Hasonlóan kapcsolódik a körzeti gyermekszakorvos munkájához a gyermek tüdőgondozást végző, valamint a gyermek szív és ideggondozását végző szakorvosok munkája. Az újszülött a születését követő hat napon belül megkapja a gümőkór elleni védelmet szolgáló BCG-oltást, melynek hatékonyságát a körzeti gyermekorvos ellenőrzi, s ha szükséges újraoltást ad. Az újszülöttet otthonába érkezése után — három napon belül — meglátogatja a körzeti gyermekszakorvos. Szívesen hallgatják az édesanyák a jótanácsokat. Az orvosi látogatást követi a védőnő kopogtatása, ő egy éves korig tizenhat esetben ad tanácsot a szülőnek. Közben az anya is felkeresi az orvost, mert védőoltásokat kap a gyermek, vagy éppen megbetegszik az apróság. A városi tanács egészségügyi osztálya nemrégiben mérte fel a hat körzeti rendelő látogatottságát. Eszerint a működés első félévében 12 560 gyermek gondozását látták el a gyermekszakorvosok. Tanácsadásokon bemutattak közel hétezer hat éven aluli gyermeket. 1247 esetben végeztek olyan látogatást, amikor saját elhatározásukból keresték fel a beteget. Közel 10 ezer védőoltást adtak. 8800 gyermeket részesítettek általános szűrővizsgálatban. Az iskolafogorvosok közel háromezer tanuló fogát húzták ki vagy tömték, gyógyították. A szakrendeléseken megjelentek száma, magasabb mint a tanácsadásokon megjelenteké. Ezek során több mint huszonnyolc ezer gyermeket gyógyítottak. A polyklinikán elláttak 15 ezer gyermeket és például mozgástherápián gyógykezelésben részesítettek 3038-at, orthopaediai fenyatékosságban szenvedőket, csípőficamosokat, lúdtalpasokat és így tovább. Nagy forgalom volt a für-orr-gége szakrendeléseken is. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a körzeti gyermekszakrendelések forgalma fél év alatt 23,5 százalékkal nagyobb volt, mint 1960-ban a központi csecsemő-gyermek szakrendeléseknek az egész megye területéből adódó forgalma. Az új gyermekegészségügyi rendszer keretében végzett összes szakorvosi ellátások együttes számadatai 75 602, a régi rendszerű intézményekben a hasonló félév alatt 20 335 városi gyermeket mutattak be és láttak. Hiányossága az új rendszernek, hogy a három éven felüli fekvő betegeket országos szabályzat alapján a „felnőtt” körzeti orvosok látják el. 8888 járóbeteg gyermekkel is felkeresték őket. Ennek teljes felszámolása csak a felnőtt betegellátás átszervezése után jöhet számításba, amikor a gyermekszakrendeléseket e célt szolgáló rendelőkben végzik. A hat gyermekszakorvosi létszámot nyolcra kell felemelni — ezzel a tanács végrehajtó bizottsága is egyetért — és így a fekvőbeteg gyermekek szakorvosi látogatási korhatárának felemelésére is lehetőség nyílik. Ezt pedig örömmel fogadják a szülők és úgy véljük, a2 amúgy is nagyon sokat fáradozó „felnőtt” körzeti orvosok. Az újabb lehetőség tovább javítja a gyermekek szakorvosi ellátását. Németh Erzsébe VISSZHANG „Fiatal prózaírók antológiája’’ — olvasom a könyv belső címlapján, aztán rögtön a végére fordítok, s itt a tartalomjegyzékből megtudom, hogy a kötet huszonhat szerző egyegy novelláját tartalmazza. A könyv végén a kötet íróiról néhány életrajzi adatot is találunk. Ennyi tulajdonképpen elég is lenne a tájékozódáshoz, de a kiadó nem érte be ezzel, hanem egy előszót is illesztett a kötet elé. Itt a huszonhat szerző neve újra elhangzik különféle csoportosításban: életkori és nemzedéki szempontokat vet föl a tanulmány szerzője, tematikai vizsgálódást végez, elméleti megállapításokat tesz, magyaráz és menteget, indokol és osztályoz. Pedig az olvasót egyetlen dolog érdekli: jó novellákat akar olvasni. S csak ha az írások jók, akkor és azután lehet beszélni arról, hogy a szerző hány éves, hol jelent meg eddig, kikkel barátkozik, kit tart eszmény kipének, szemlélete és hangja kivel rokonítható, s hogy írói fejlődésében egy fiktív mércéhez viszonyítva most hol tart. Szerencsére a kötet sokkalta jobb, érdekesebb és értékesebb írásokat tartalmaz, mint amit az előszó ígér. Azon kívül, hogy általában igényesek, színvonalasak, szépek a kötet novellái, mi tartja esze ezt a huszonhat szerzőjű könyvet? Az életkori határok szélesek. Vannak itt negyven felé hajló „öregek" és a huszonötöt sem betöltött „fiatalok", olyanok, akiknek már több könyvük megjelent, s olyanok, akik most állítják össze első kötetüket. Úgy érzem, a szemlélet, a hang, a világlátás korszerűsége, „fiatalossága” az, ami legáltalánosabban jellemző a kötet írásaira. S ez leginkább akkor tűnik ki, ha a korábbi évek hasonló kiadói vállalkozásaira gondolunk; a fiatal novellistákat korábban bemutató „Tizenhatan”, „Emberavatás”, „Ébredés”, „Előjáték” című könyvekre. A „Visszhang” novelláinak szerzői differenciáltan, a maga bonyolultságában látják és ábrázolják a világot; a szocialista társadalom építése nem gond, hanem adott valóság, természetes környezet számukra, amit mondanak, még a bíráló észrevételek is, ezen belül hangzanak el. Ezek az írások akkor is maiak, ha a tegnapról szólnak, elkerülik a sémákat, igazak és természetesek. Nekünk külön öröm, hogy a kötetben a fehérvári Sobert Antal is szerepel, akinek első novelláját a pécsi Jelenkor közölte, s azóta más irodalmi lapok is szívesen helyet adnak írásainak. Sobor a kötet legjobb színvonalát mutató írással szerepel a „Visszhang”ban, társai — Tímár Máté, Kamondy László, Fejes Endre, Tabák András, Sükösd Mihály, Szakonyi Károly és mások — mellett. Sobor Antal „Az éjjel hazamentek a katonák” című írásában egy háborús emléket beszél el szuggesztíven, egyéni eszközökkel. Tüskés Tibor — Amikor beszélek vele, egyenesen a szemembe néz, kérdéseimre nyugodt, magabiztos hangon válaszol, elmond részletesen mindent, amit arról az ügyről tud. Érzem, Homann igazat mond. — Érdekes, — szólalt meg Likov elnyújtott hangon, gondolkodva, miközben a hamutartóba verte cigarettájáról a hamut, mond el olyan dolgokat, amelyek csak árthatnak neki. S a szeméről, hangulatának és hanghordozásának változásáról látom, hogy amikor ilyen, számára kedvezőtlen témákat hoz elő, jól tudja: baja lehet belőle... Pedig senki sem kényszeríti, hogy elmondja ezeket is, önszántából cselekszik így, mert sok mindenről hallgathatna is. Mindaz, amit lehetőségem volt ellenőrizni a vallomásából: igazság. Az első betűtől az utolsóig, a legfontosabbtól a leglényegtelenebbig igaz... Azt lehetne erre mondani: ez csak fogás, amellyel megnyerheti a nyomozó bizalmát, hogy az feltétlenül elhigyje a további vallomását. Dehát az ilyen fogás csak egy esetben szükséges. Mégpedig, amikor a bűnöző tudja, hogy a nyomozók ellenőrizhetik a vallomását. Nem így van? — Megengedem. — Homann viszont nem is sejti, hogy a kezünkben van 94 . Tábornok elvtárs, ő egy cseppet sem igyekszik mosni magát Ellenkezőleg: gyakran Schulz hadnagy, Lange Obergefreiter és még több más egykori katonatársa. — Mit javasol tehát, őrnagy? Hogyan kell fogadnunk mindazt, amit Csisztov ezredes közölt? Aszker hallgatott. — No jól van. — Likov felállt, Aszker tudtára adva ezzel, hogy a beszélgetés befejeződött. — Magával hozta Homann vallomásait? — Igen, ebben a dossziéban vannak. — Hagyja itt. Még ma ide rendelem hozzám Homannt. Szeretnék ismerkedni vele. Magát pedig holnap délelőtt tízre várom. 2. Másnap a megbeszélt időből Aszker ismét megjelent Likov szobájában. A tábornok fáradtnak látszott. Nem aludt az éjjel. — Homannt kihallgattam, — mondta. — Pontosan ugyanaz a benyomásom, mint a magáé. Likov egy ceruzát vett fel az asztalról, szórakozottan, elgondolkozva forgatta az ujjai között, aztán visszatette. — Ezek szerint, — szólalt meg kis idő múlva a tábornok — megegyeztünk, hogy hiszünk Hómannak... De hogyan legyünk azzal, amit Csisztov ezredes jelentett? Magának van valamilyen oka rá, hogy ne higyjünk neki és az embereinek? — Nincs, tábornok elvtárs. — Én sem tudok semmi ilyen okot. Csend lett. Egyikük sem szólt. Likov is, Aszker is gondolataiba merülten ült. — Lehetséges, hogy Ostburgban is, és Karlslusteban is van rejtekhely? — folytatta a tábornok. — Az adott körülmények között nem lehet alaptalannak tekintetni ezt a feltételezést sem. De egyelőre nem tudom elfogadni. Két ok miatt. Az egyik: a két város túlságosan közel fekszik egymáshoz. Éppen ezért semmi értelme nem lett volna kétszer elvégeztetni egy és ugyanazt a nagy munkát... A rejtekhely építésére gondolok. A másik ok pedig: Csisztov ezredesnek a 95