Fejér Megyei Hírlap, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

2 „Ha bármit is tehetek,...“ Egy London melletti kertváros egyik kis házában, fázósan a kandallónak dőlve, leveleket diktált egy kilencven esztendős férfi. Hangja halk, öreges, rekedtes — a titkárnő sem értett minden szót első hallásra. És ez a fáradt hang mégis elhallatszott öt világrészbe, elgondolkodtatva és meghatva az embereket. A Kubát fenyegető amerikai provokációt követő események drámai pergése közben is oda kellett figyelnünk erre az öreg emberre, erre a nyughatatlan nyugdíjasra, akik miközben nála jóval fiatalabb kollégái rózsát nyesegetnek az üvegházban, vagy a skóciai ősz méla szépségén merengenek — minden maradék energiájával, minden idegszálával azon van, hogy sokáig éljenek, akik eddig még csak keveset éltek, hogy éljen az emberiség. Az aggastyán-kor önzővé tesz. Legalábbis a tudomány ezt a tételt vallja. A kilencven éves Bertrand Russel páratlan aktivitású, mély felelősségtől áthatott harca a békéért azonban ellentmond azoknak a tapasztalatoknak amit a lélektan, a fiziológia, a gerontológia az öreg, a nagyon öreg emberek érzéseinek és gondolatainak elmeszesedéséről tanát. A szovjet politika rugalmas eszközökkel és módszerekkel párosult elvi szilárdságát felismerő és méltányoló Bertrand Russel kilencven esztendeje ellenére is azokért küzd, akik csak most eszméltek rá a világ szépségeire és akik a jövendőtől várják, hogy kibontsa életüket. A nagy gondolkodó, az ékes szavú, bátor író, kilenc évtized terhével a vállán a remény és az ifjúság szószólójává emelkedett. A fizikus, — aki már évekkel ezelőtt azt hirdette, hogy befejezte művét — megifjodott erővel viaskodik azért, hogy a háború elavult erőtörvényével a béke nehézkedési erejét, az értelmes élet gravitációját szegezze szembe. Tüntet és szónokol, levelet diktál és tiltakozik minden igazságtalanság, minden értelmetlenség ellen mert „csak a tiltakozás adhat reményt az életre.” ,Jia bármit is tehetek, kérem tudassa velem.” Milyen jellemző ez a mondat, amelylyel Russel befejezte mind Hruscsovhoz, mind Kennedyhez intézett levelét. Babérjain pihenhetne hosszú küzdelmekben és eredményekben gazdag élete alkonyán. De ő — lélegzete fogytáig — ott akar lenni és ott is van, ahol az a nehéz, szívós és idegfeszítő harc folyik, amelyről egy régebbi cikkében azt írta, hogy „ezzel a harccal, a megfeszített értelem és a bátor áldozatvállalás harcával lehet megelőzni a bombáknak és gépszörnyeknek azt a működését, ami már nem is nevezhető harcnak, csak pusztításnak.” A. Bertrand Russel — Az amerikai koholmányokról A szerdai Pravda cikket közöl arról, hogy amerikai hivatalos forrásokból rosszindulatú koholmányokat terjesztenek kubai „terrorcselekményekről” a latinamerikai országokban. Az, hogy ezeket a koholmányokat most találták ki, kétségtelenné teszi, hogy a koholmányok szerzői minden eszközzel meg akarják hiúsítani a végleges megegyezést és valamiféle új ürügyet keresnek Kuba megtámadására — írja a lap. Az amerikai militaristák ugyanebből a célból folytatják az inváziós erők növelését és repülőgépeket küldenek Kuba légiterébe. Mindez veszélyes következményekkel terhes. E körülmények között különös jeletőségre tesz szert az, hogy az Egyesült Államoknak szigorúan teljesítenie kell vállalt kötelezettségeit, tiszteletben kell tartani a kubai terület sérthetetlenségét. Éppen ezért a világközvélemény figyelmének homlokterében állnak most azok a biztosítékok, amelyek garantálnák a Kuba belügyeibe való be nem avatkozást és szavatolnák Kubát új fegyveres támadástól, amelyet az agresszív erők továbbra is előkészítenek. A Pravda ezután megemlíti a Fidel Castro nyilatkozatában közölt öt feltételt, amelyet Kuba garanciának tekintene az Egyesült Államok részéről. E feltételek között van a guantanamoi amerikai haditengerészeti támaszpont kiürítése is. Ezeket a követeléseket, amelyek Kuba szuverénítását és biztonságát szavatolnák, széles körben támogatják a békeszerző erők. Kuba, amely kénytelen az agresszió állandó fenyegetésének légkörében élni, teljes joggal igyekszik biztosítani saját biztonságát. Latin-Amerika népei, az egész haladó emberiség szolidaritást nyilvánít a hős kubai néppel, ugyanakkor erélyesen figyelmeztet mindenkit, nehogy kezet emljen Kuba jogaira. A Szovjetunió, amikor lépéseket tesz a rendkívül heves viszály felszámolására, továbbra is a kubai nép mellett áll és nem háríthatja el magától a felelősséget a kubai nép megsegítéséért. A szovjet emberek elvárják, hogy az Egyesült Államok kormánya tartózkodjék a rövidlátó cselekedetektől és legyen elég erős ahhoz, hogy megzabolázza a felelőtlen uszítókat. Ha ez megtörténik, akkor az Egyesült Államok kormánya tartóssá teszi a békét és biztonságot, feltételeket teremt a többi halaszthatatlan nemzetközi kérdés megoldására is. (MTI) Hamburgi pedagógia i korszerű iskolarendszer, a modern nevelési elvek problémáival világszerte elmélyülten foglalkoznak. A tanulóifjúság magaviseletének e világszerte folyó általános vizsgálatából, s a felmerülő problémák megoldásából, úgy látszik, a hamburgi szenátus sem akar kimaradni. A Die Welt című nyugatnémet lap már a tavasszal jelentette, hogy a szenátus nagyszabású iskolai reformjavaslatokkal foglalkozik. A hírt rövidesen újabb értesülés követte: a szenátusban alaposan meghányták-vetették a tanulóifjúság problémáit, elemezték a diákok magatartásának rendellenességeit és megjelölték a hibák felszámolására leginkább alkalmas korszerű nevelőeszközt , a botot. Lett erre óriási felháborodás. A nyugatnémet lapok megtámadták a hamburgi szenátust; a párizsi, londoni, római újságok átvették a hírt és csípős kommentárok kíséretében közölték, hogy „lám, a vér nem válik vízzé, a hamburgiak ötletet, indítékot, pedagógiai ihletet a legjobb porosz hagyományokban keresnek.” Nagy volt a felháborodás Hamburg városában is. Ismét összeült a szenátus és új határozatot hozott, amelyet az elmúlt héten ismertettek a hamburgi lapok, ezúttal már eldugott helyeken, parányi betűkkel. Az új határozat kimondja, hogy a régi határozat jó volt, csak némi kiegészítésre szorult. Arra a kiegészítésre, hogy nem lehet nyakrafőré, korlátlanul, élvezetből (!) használni a botot, hanem csak módjával. Hiszen a bot pusztán eszköz, amely a leendő teljes jogú nyugatnémet állampolgárok felületének megfelelő pontjain (hátán, fején, ülepén, az illető pedagógus legjobban bevált nevelési tapasztalatai és meggyőződése szerint) alkalmazva hatékonyan, mondhatnánk csattanósan tereli magatartásukat a kívánt irányba. A városatyák tehát szilárdan kitartanak „korszerű” nevelési elveik mellett. A derék porosz ősök elégedettek lehetnek a hamburgi szenátusban ülő utódaikkal. Tamás István A portugál bagoly A világesemények forgatagában megbújik az a szerény, de mégis rendkívül jellemző epizód, amely a minap esett meg az ENSZ közgyűlésén. A portugál külügyminiszter 35 percen át Indiát szapulta, ami elég tekintélyes arány, ha meggondoljuk, hogy összesen 75 percet beszélt. S a megjelentek legnagyobb csodálkozására az indiai delegátus — a megszólítással és formaságokkal együtt — röpke két perc alatt válaszolt: „A miniszter úr, úgy látszik, módfelett fantáziadús ember.” Aztán leült. Az történt ugyanis, hogy Nogueira portugál külügyminiszter 35 perces kirohanásában megvádolta Indiát: meg akarja hódítani Afrikát, el akarja foglalni Angolát és Mozambique-ot. Ilyen lélekzetelállító képtelenség hallatára — mint egy tudósító beszámolt róla — még a nevetés is bent szorult a delegátusokban. A portugál külügyminiszter — amolyan bagoly mondja verébnek alapon — egy könynyed fordulattal Indiát vádolta meg gyarmatosítási törekvésekkel. Csak egyet felejtett el, amire azonban, úgy látszik, a jelenlévők többsége emlékezett: Angola és Mozambique egyelőre portugál gyarmat. Immár több mint négyszáz esztendeje. (sp) Fejér megyei Hírlap Egy évvel ezelőtt fogadták el az SZKP új programját Egy évvel ezelőtt fogadta el az SZKP XXII. kongresszusa az új pártprogramot. A Pravda szerdai számának vezércikke az évforduló alkalmából a következőket emeli ki: " Az évfordulóról megemlékezve a szovjet dolgozók elsősorban a harcokban kipróbált és edzett kommunista pártunk felé fordítják tekintetüket... A lenini párt példátlan történelmi hőstettet vitt véghez a nép boldogságáért és jólétéért, ragyogó jövőjéért. A kommunisták úgy kerültek be a történelembe, mint a forradalmi újítók hadserege, a világ átalakítói, a nép boldogságának kovácsai. — Minden győzelmünk öszszefügg a párt ttáni munkásságával, bölcs lenini politikájával — hangsúlyozza a továbbiakban a Pravda, majd megállapítja: mindaz, amit a párt tesz, a nép érdekében teszi. Minden erejét, törhetetlen forradalmi energiáját a dolgozók boldogságáért vívott harcnak szenteli, mert tevékenységének legfőbb célja: a nép szolgálata. A vezércikk a továbbiakban kifejti, hogy az SZKP új programja a kommunista társadalom építésének nagyszerű, tudományosan megalapozott programja, az új, a kommunista társadalom kiáltványa, amely a dolgozók alapvető érdekeit és legfőbb törekvéseit juttatja kifejezésre. Az új program elfogadása óta eltelt tíz év alatt az egész szovjet nép sikeresen küzdött a XXII. pártkongresszus határozatainak, a párt új programjának megvalósításáért. Ebben az évben egyre jobban növekedett korunk kommunista kiáltványának, a benne foglalt eszméknek nemzetközi hatása és befolyása. A világ kommunistái, összes dolgozói az SZKP programjának életet teremtő eszméiből merítik meggyőződésüket, harcos szellemüket. — Ma az emberek jobban, mint valaha, látják, hogy a kommunizmus és a béke elválaszthatatlan. A párt programja egyúttal a béke fenntartásának és megszilárdításának, a háború megakadályozásának programja is. — Nehéz hetet élt át a világ — folytatja a Pravda vezércikke — mert a termonukleáris háborúval együtt járó katasztrófa szélére került. Ha most az emberiség fellélegzett, ezt a szovjet kormány békeszerető, az agresszorok terveit meghiúsító intézkedéseinek köszönheti. Hazánk dolgozói, a világ becsületes emberei — a Kremlbe érkező levelek és táviratok áradata bizonyítja — forrón üdvözlik és helyeslik a szovjet kormány bölcs lépéseit, amelyek előmozdítják a népek fölött megjelent háborús veszély megszüntetését, a Kuba ellen irányuló agresszió elhárítását, a béke fenntartását és megszilárdítását.A történelem menete feltartóztathatatlan, bárhogyan dühöngjenek az imperialisták, a kapitalizmus gazdaságilag, erkölcsileg és politikailag túlélte magát, egyre gyűlöletesebbé válik a népek előtt. A kapitalizmus az emberiség tegnapja. A jövő az új világé, a kommunizmusé. (MTI) Csütörtök, 1962. november 1. Nemes Dezső cikke a Pravdában A szerdai Pravda terjedelmének nagy részét az SZKP programja első évfordulójának szenteli. A lap egyebek között közli Nemes Dezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának cikkét „Tapasztalatok és ismeretek kincsestára” című cikkében Nemes Dezső megállapítja, hogy a XXII. kongresszus óta eltelt évben a kommunizmus eszméi tovább terjedtek, befolyásuk tovább erősödött Ebben állandóan növekvő szerepet töltött be és tölt be továbbra is a kommunizmus programja. Nemes Dezső cikkének végén megállapítja, hogy a magyar nép vezető ereje, a kommunisták pártja VIII. kongresszusára készülő „pártunk, amikor e kongresszust készíti elő felhasználja, a XXII. kongresszus tanulságait, valamint az SZKP új programját amely hozzásegít minket újabb sikerek eléréséhez. Továbbra is meríteni fogunk ezekből a forrásokból feladataink megoldásakor, a szocializmus építésének betetőzéséhez és a kommunizmus felé vezető úthoz”. A Pravda ugyancsak közli a Maurice Thorez, az FKP főtitkára, Njoto, az Indiai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökhelyettese, Larbi Buhan, az Algériai KP Központi Bizottságának első titkára, Mitko Grigorov, a Bolgár KP Központi Bizottságának titkára, valamint Musztafa, a Szudáni KP Központi Bizottságának tagja által beküldött cikket. (MTI) USA-támaszpontok az európai szocialista országok körül Az Amerikai Egyesült Államok a II. világháború után a szocialista országokat támaszpont-gyűrűvel vette körül. Az amerikai támaszpontrendszer legfontosabb része az európai szocialista országok ellen irányuló katonai bázisok hálózata. Európa és Elő-Ázsia térségében — amerikai és egyéb nyugati folyóiratok adatai szerint — 65 nagy és több tucat kisebb USA támaszpontot létesítettek. A 65 legfontosabb USA légi-, szárazföldi- és haditengerészeti bázis közül 60 a NATO tagállamok területén helyezkedik el. Spanyolországban — mely nem tagja a NATO-nak — 5 nagy amerikai támaszpontot építettek. Az USA európai és előázsiai támaszpont-rendszerét a Földközi-tengeren állomásozó VI. flotta, továbbá az Atlantióceán északi térségében és a Jeges tengeren cirkáló atommeghajtású tengeralattjáró - egységek egészítik ki. E bá-zisrendszerhez számíthatók to-vábbá az USA afrikai (Marok kó és Líbia), a grönlandi, va-lamint az Azori-szigeteki re- épülő támaszpontjai is. Európában és Elő-Ázsiában közel félmillió főnyi amerikai ■ katona állomásozik a külön-böző támaszpontokon. Izland, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság Franciaország, Spanyolország Marokkó, Líbia, Olaszország, és Törökország területén kiépített repülőtámaszpontok nagyrészét nukleáris fegyvereket szállító nagyhatósugarú nehézbombázó gépek is használják. Az Egyesült Államok a leg-utóbbi években Nagy-Britan- niában, Olaszországban, Török-országban, és a Német Szövetségi Köztársaságban különböző típusú rakéták kilövésére alkalmas bázisokat létesített.agy-Britanniában 20 középhatósugarú rakétakilövő állomás, illetőleg nukleáris fegyverraktár található. Olaszországban 2, Törökországban 1 — mintegy 2500 km-es, azaz középhatósugarú „Jupiter”típusú rakétákkal felszerelt — rakétaosztály állomásozik. A Német Szövetségi Köztársaságban is számos, nukleáris töltetű rakéták továbbítására is alkalmas rakétaüteget állítottak fel. A VI. flotta egyes egységeit rakétahordozó-hadihajókkal egészítették ki. Az amerikai atomtengeralattjárók legfontosabb fegyverzete közé tartozik a „Polaris” típusú középhatósugarú rakéta. Az Amerikai Egyesült Államok támaszpontrendszere elsősorban az európai szocialista országok népeit veszélyezteti de egyúttal azon országok lakóit is, melyek területén az amerikai katonai bázisok megtalálhatók.