Fejér Megyei Hírlap, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

Csütörtök, 1963. január 3. A tagokról való gondoskodás — JÓL KAMATOZÓ BETÉT Vértesacsán is az esztendő lejárására készülnek. S most, hogy egyelőre papír nélkül, csupán vissza-visszaemlékeznek a község és vele a termelőszövetkezet gyarapodásának állomásaira, egyebek között az is sorra kerül, ami majd a zárszámadás kiadási rovatában szerepel csak. A bevételi oldal? Az egyelőre úgy rejti el ezt a mintegy kétszázezer forintnyi összeget, mint a fényérzékeny filmréteg az elő nem hívott képet. De előhívódik fokozatosan, beleépül életünkbe, jelentkezik eredményeinkben, kamatostól. A szociális-kulturális alap felhasználásáról beszélgetünk a Vörös Október Tsz vezetőivel. Hogyan gazdálkodtak 1962-ben azzal a tekintélyes összeggel, amely csak közvetve szolgálja a termelést? A szövetkezet 430 dolgozó tagja között havi átlagban mintegy 12 olyan eset adódott az elmúlt év folyamán, amikor hosszabb-rövidebb időre kénytelen volt letenni a szerszámot a beteg. Az emberről való gondoskodás szép példája, hogy a termelőszövetkezet nem hagyja magára ilyenkor a családot. A beteg, munkacsapata átlagkeresetének 50 százalékát, szükség esetén hat hónapon át, segélyként kapja. Kivételt csak két tbc-ben megbetegedett társuk képez, akik két évig részesülnek szövetkezeti támogatásban , ha addig meg nem gyógyulnak. Száznyolc esetben, összesen 84 000 forintot áldozott betegeire a szövetkezeti tagság egy év alatt. A megerősödött tsz ebben az évben két-két tagját küldte el világot látni Lengyelországba és a Német Demokratikus Köztársaságba, hárman utaztak el megismerni a Szovjetunió népeinek életét. Tizennégyezer forintot szánt a szövetkezet arra, hogy a tapasztalatokkal gazdagodott turisták élménybeszámolóikon megismertessék társaikkal a baráti népek eredményeit, életét. Egy tsz-fiatalt — családtagot — a Budapesti Agrártudományi Egyetemre, egyet a Budapesti Állatorvosi Főiskolára küldött a szövetkezet, s mellettük ösztöndíjjal segít a tagság két mezőgazdasági technikumi és egy közgazdasági technikumi hallgatót, tsztagok gyermekét. De ezzel még nem ért véget a sor. Zalka Sándor főkönyvelő elmondta, hogy felnőtt dolgozóik közül tizenegyen végzik a mezőgazdasági, a gépipari és a kertészeti technikumot. A felsorolást folytathatjuk, hiszen 1962-ben a termelőszövetkezet 35 tagja évi négy napi fizetett szabadságot élvezett általános iskolai tanulmánya során. Maga a főkönyvelő egy társával a számviteli főiskola hallgatója, így azon sem lehet csodálkozni, hogy a jó példa hatására megnőtt a tsz-tagság tanuló kedve. Ha csak ennyi lenne a „kiadás” rovaton, ez is szép eredménynek számítana. De több is van. Az őszi mezőgazdasági kiállításra száznál több tagját küldte el a szövetkezet, hogy az ott látottak beépüljenek az acsai szövetkezet hétköznapjaiba. A tagság jelentős része tagja a tsz-tagok biztosítási és önsegélyező csoportjának, de maga a szövetkezet is segítségére siet az elhunytak hozzátartozóinak. Nem határolják el magukat a falutól, a községi tömegszervezetektől sem. Így került sor arra, hogy a szövetkezet 12 000 forintot szavazott meg az úttörőcsapat részére, hogy a tanáccsal közösen megvásárolják a fúvószenekar felszerelését. Még arra is volt gondjuk, hogy a községi önkéntes tűzoltócsapat tagjait jó társadalmi munkájuk elismeréseképpen jutalomban részesít Einwachter József tsz-elnök mégsem dicsekszik. Kötelességünk volt — mondja, majd így folytatja: — 1961/62-ben 18 traktorost küldtünk iskolára. Nagy dolog, ha valaki szakmunkásbizonyítványt szerez, de ez nem jogosít fel senkit arra, hogy egyénieskedjen és több előnyt követeljen magának a lehetőségeknél. Van olyan traktorosunk, akinek nem tetszett a Hoffher, mert úgy érzi, neki legalább is Belorusse vagy Szuper-Zetor jár. A becsületes ember a szövetkezet érdekeit tartja fontosnak. Legkésőbb márciusra a tagság elé terjesztjük azt a tervezetünket, amely lefekteti: milyen munkát követel a szövetkezet azoktól, akikre anyagilag áldoz. m — Szerződést kötünk a szakmát tanuló tagjainkkal, mert mind több képzett szakemberre lesz szükségünk. Az a célunk, hogy minden tagunk úgy értsen a mezőgazdasági gépekhez, mint ahogyan valamikor elengedhetetlen volt, hogy értsen a lóhoz, a tehénhez. Bartha Tibor Kedvező mérleg Gánton A gánti szövetkezeti emberek már második esztendeje tartoznak az egyesített Rákóczi Termelőszövetkezethez. Az első évben nem sikerült eléggé megnyugtatóan a szövetkezeti gazdálkodás, de az ideiről kedvezően nyilatkozik a községi tanács elnöke. — Gánton azt mondhatjuk, — kezdi evégi számvetését — hogy a tervezett mennyiségtől az alapvető mutatók nem maradtak e. Az egy munkaegység teljesítése után tervezett forint értéket elérjük. A háztáji és a szövetkezeti premizált kukorica termesztése jól sikerült, sok padlás vastagon van terítve az értékes terménnyel. Több gánti család három hízót is vág, az átlag családonként kettő. Az élet alakulásának úgy gondolom, ez csak amolyan „népszerű” évégi mérlege, de szerintem nagyon megnyugtató. Tettebb éléskamrával, gazdagabban terített padlásokkal, elégedettebb színel léptünk át az új esztendőbe, mint egy évvel ezelőtt. Emberi kéz nélkül Úi állomáshoz érkezett a dunaújvárosi ÉM 5-ös Épületelemgyár rekonstrukciója. December 28-án átadták a két, 25 tonnás cementsilót, amelynek üzembehelyezése megszüntette a cement ezertonnáinak zsákolását, kézi lakását. A cementsilókhoz Tatabányáról közvetlenül tartálykocsik szállítják a cementet, s azokból levegőnyomással kerül a tárolókba. Egy-egy 8—9 tonnás rakományt 15—13 perc alatt ürítenek ki. — Mi történik a felszabadult munkaerőkkel? — Mindenkit elhelyezünk. Más területre csoportosítjuk át az embereket. Van tennivalója bőven mindenkinek. Most építettük át az I-es gyártócsarnokot, s átépítés alatt van a II-es III-as és IV- es csarnok is. Ezekben készül majd a nagypanel. Ezenkívül épül a fürdő, öltöző és a munkásszálló is, amelyeket idén adnak át. Fejér megyei Hírlap Megjelent a „Béke és Szocializmus“ új száma „A békés egymás mellett élés politikája kiállja a próbát” című vezércikkben néhány érdekes következtetést olvashatunk a Karib-terger térségében előállott háborús válságról, melynek megoldása a békés egymás mellett élés politikájának diadalát bizonyítja. B. N. Ponomarjov „A forradalmi mozgalom néhány kérdése” című cikkében feltárja korunk három nagyszabású progresszív mozgalma — a szocializmusért folyó harc, a nemzeti felszabadító mozgalom és a békeharc — közötti belső összefüggést, egymásbafonódásukat, és küzdelmüket a háború, a reakció és az imperializmus erőivel. Hangsúlyozza többek között, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom a kommunista világmozgalom elválaszthatatlan része. Luis Corbalan „Harc a chilei népi kormány megalakításáért” című cikkében a chilei kommunisták politikájával és taktikájával foglalkozik, amelyet a Népi Akciófrontban folytatnak a népi kormány megalakításáért. V. Codovilla, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Titkárságának tagja azt vizsgálja cikkében, hogy hazájában miként alakul a demokratikus nemzeti frontért folyó harc új szakasza. A Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, E. Tuomiren cikkében számos olyan elméleti és gyakorlati problémát érint, amelyek a parlamentnek a béke és szocializmus érdekeiben való felhasználásával foglalkozik. Palme Dutt, Nagy-Britannia Kommunista Pártja alelnöke cikkében feltárja a fasizmus megélénkülésének okait Angliában, jellemzi a jelenlegi angol fasiszta szervezeteket. A folyóiratnak ebben a számában fejezik be „A modern kapitalizmus problémáiról” szóló vitát (az „Eszmecsere” rovatban). Továbbá érdekes írást tartalmaz még a folyóirat L. Infeld, a híres lengyel tudós tollából. Az IKARUSZ 55-ös meghibásodott motorját javítják Farkas Dezső és Kozma János szerelők. u tán, hogy feltűnt az életében az a nő, hát még annyit sem. Az én első feleségem meghalt, egyedül voltunk a fiammal. Ez a Szabóné meg olyan jóravaló asszony volt, igen sokat dolgozott a köznek is az öt gyerek mellett. A többi, tudja, jött magától. Hát így lett nekem ilyen nagy családom, ezért ilyen hangos a ház. De én ezt szeretem. A csendet gyűlöltem már, idegesített. A gyerekeket meg nagyon szeretem. Tudtam, hogy mit vállalok. — És ők, a gyerekek? — Sohasem felejtem el az első napot, amikor ideköltöztek hozzám a szomszéd községből, mert ott laktak. Együtt volt az egész család. Beszélgetéssel kezdtük. Azt mondtam, hogy nem lesz én gyerekem, te gyereked, nekem mind egyforma. Szeretném, ha ők is ehhez tartanák magukat. Azután a fene tudja, hogy miért, de elsírtam magam, pedig nem szoktam. Először a gyerekek megdöbbentek, aztán elsőnek a két legnagyobb gyerek, az enyém, meg az asszonyé odajöttek hozzám. „Úgy lesz apuka”, mondta a fogadott fiam, s átölelt. Erre bátorságot kapott ez a két ennivaló ikergyerek, Józsi meg Laci is, ideültek a két térdemre és hozzám bújtak. A két kislány akkor még tartózkodóbb volt, de most már ők is mindig a nyakamban lógnak. Nem tudom, meddig voltunk akkor együtt, de a végén már nevettünk. A két ikret lovagoltattam a térdemen, a feleségem meg a könnyein át mosolygott ránk. Hát így kezdődött hat ével ezelőtt. — Szép nagy család, de sok lehet a gond. — Nem olyan sok, amilyennek látszik. Az én fiam a legidősebb volt, ő már a saját lábára állt. Szakmát tanult és megnősült. Egyik lányunk is férjhez ment már. S a többiből is ember lesz. Szakmával mennek el a háztól, de, ha kedvük tartja, itt is maradhatnak. Pista fiam egy kicsit nehéz eset, van benne valami az apja természetéből. De türelmes vagyok, s megértjük egymást. Annak örülök, hogy jól tanul, az üzemben dicsérik a mesterek, s a KISZ-ben is szeretik. A nagylányunkból meg gépíró lesz. A két iker még ezután választ, ők most általános iskolások. — Szabó, úgy tudom, az egyik közelifaluban él, jól keres. Nincs semmi anyagi kötelezettsége? Pusztai elpirult, s szinte felugrott a székről. — Hogyan gondolja? Nem fogadnék el egy fillérit sem. — Nem magának, az öt gyereknek. — Szó sem lehet róla. Ez az egyedüli, amin együttlétünk alatt a feleségemmel, meg a gyerekekkel összevesztem. Egyszer bejöttek hozzám a gyerekek, amikor az anyjuk nem volt itthon. — Apuka, mondanánk valamit — kezdte a nagylányunk. — Mit kislányom? — Mi nagyon köszönünk apukának mindent, de látjuk, hogy nehéz minket ellátni. Hát a mi apánknak nincs semmi kötelessége? Úgy vettem észre, hogy a feleségemet is hasonlóra biztatták a rokonok, vagy ismerősök, sőt még jogi szakemberek is. Egy darabig hallani sem akartam a perről. Aztán történt egy eset, ami felbőszített. Egy alkalommal Szabó rokonlátogatóba jött a faluba, s három napig itt mulatott az italboltban meg a pincékben. De a gyerekekre nem volt kíváncsi, a két legkisebbet se nézte meg, pedig ott volt az iskola szomszédjában. Egy szelet csokoládé, vagy egy könyv kitelt volna az eldorbézolt pénzből. Nem azért, veszek én a gyerekeknek, de milyen emlékük lesz így róla? Milyen ember, milyen apa az ilyen? — Hát ezért engedtem később, hogy bepereljék. Meg is nyerték, több mint ezer forintot ítélt a bíróság egy hónapra. A tárgyalás után találkoztam Szabóval. Odajött hozzám: — Te Józsi, már ne haragudj, de beszélnünk kellene erről a dologról. — Hát csak mondjad, ha annyira akarod, nekem ugyan nincs miről beszélni, nem én pereltelek. — Elhiszem, ismerlek én annyira téged — igyekezett hízelegni. — Arról van szó, hogy én most úgy sem tudnék fizetni. — Ezt én a helyedben szégyelleném kimondani, de mindegy, ne fizess egy fillért se. Nem kell, nem vagyunk rászorulva. De egy dolgot vegyél tudomásul. Én a gyerekeket mindig arra nevelem, hogy tiszteljenek, becsüljenek, téged. S ha azt akarod, hogy megtartsanak jó emlékezetükben, legalább érdeklődj utánuk. Többet nem kérek tőled, esek ezt, de ezt is a te érdekedben. — Azt gondolja, láttuk azóta? Hírét se hallottuk. De jött egy levél a munkahelyéről, lemondó nyilatkozatot kértek, hogy a bírósági végzést ne kelljen végrehajtaniuk, mert Szabó el van adósodva. A család tiltakozott egy darabig, de én csak lemondtam a megítélt tartásdíjról. Ha önként adná a pénzét, akkor sem kellene. Közben bejött az ikrek közül az egyik fiú, átölelte Pusztai nyakát és valamit súgott neki. A komor arc felderült, szeme fénnyel telt meg, s megcsókolta a piros arcot. — Jól van kisfiam, csak igyekezz. A gyerek elviharzott. — Két ötöst hozott. Jó tanuló, csak egy kicsit csintalan. A Laci csendesebb, de tanulónak egy kicsit gyengébb is — magyarázta most már jobbkedvűen. — Mindig mondom nekik, hogy tanuljanak, mert nagyon nehéz négy elemivel boldogulni. Én tudom, mert nekem csak ennyi van. Én már nem tudom őket mire tanítani, legfeljebb emberségre, meg élettapasztalatra... Dege György . Most, hogy az átszervezés következtében a Víz- és Fűtésszerelő Ktsz-hez csatlakoztunk, új lehetőségek nyílnak a háztartási gépjavítók előtt is. Szolgálatunkat úgy kívánjuk megoldani, hogy megyénk legtávolabbi vidékeire is eljussunk, s a javítási határidőket csökkentsük egy optimális határidőre. Ehhez kérjük és várjuk feletteseink segítségét. Részlegünk célja egyértelmű: gyorsabb, jobb, megbízhatóbb szolgáltatást biztosítani a háztartási kisgépek területén is. Szabó Géza szervizvezető A lakossági szolgáltatás gondjai — Hozzászólás — A Finommechanikai és Autójavító Vállalat háztartási gépjavító részlege nevében szükségesnek tartom néhány szóban kiegészíteni a Fejér megyei Hírlap 1962. december 21-i számában megjelent, A lakossági szolgáltatás gondjai című cikket. Szervizrészlegünk végzi jelenleg megyeszerte a háztartási gépek javítását. Forgalmunk 1962-ben is nagyobb volt, mint megyénk egyéb szervizrészlegeinek összforgalma. Vállalatunk jelenleg átszervezés alatt áll. Részlegünk 1963- ban már a Víz- és Fűtésszerelő Ktsz részlegeként dolgozik. Éppen ezért szükségesnek tartjuk összegezni eddigi tapasztalatainkat. Javító-szolgáltató munkánk nagy szakértelmet, türelmet és hozzáértést kíván. Ezen a területen általában a legjobb szakmunkásokat foglalkoztattuk. De csak kezdetben. Mert vállalatunktól csak kezdeti segítséget kaptunk. Legtöbb problémát a munkaerő kiválasztása jelentette. Nem kisebb jelentőségű megoldatlan kérdés a vidéki kiszállásokra történő gépkocsi biztosítása. Így mindeddig a beérkezett panaszok zömét az tette ki, hogy még a legkisebb hibák esetén is be kellett szállítani a készülékeket telephelyünkre. Közlekedési balesetek A napokban három súlyos közlekedési baleset történt megyénkben, Gánt. A 4-es kilométerkő közelében Torma István autóbuszszal közlekedett — 48 utassal — Csákvár felé. Az útkanyor miatt későn vette észre a vele szembe közlekedő darus gépkocsit, amelyet Juhos Ferenc, a 14-es AKÖV dolgozója vezetett. Az autóbusz vezetője fékezett, de a síkos úton nem tudott megállni. Keresztbe fordult az úttesten és nekiütközött az autó elejének. Személyi sérülés nem történt. Az utóbuszon 1000 forintos kár keletkezett. A baleseti kár Terma István hibájából származott, mert a síkos úton a megengedettről nagyobb sebességgel közlekedett. Mér. A Deák Ferenc utcában haladt Schmidt István, a Móri Állami Gazdaság tulajdonát képező pótkocsis vontatóval. Vele szembe jött Baltavári Tibor, az általa vezetett mentőautóval. A vontató vezetője fékezett, hogy a keskeny úton a mentőautónak nagyobb teret adjon. Fékezés közben a jeges úton megcsúszott, miközben a mentőautó bal oldalának ütközött. Személyi sérülés nem történt, a kár 1000 forint. A baleset megtörténtéért Schmidt István okolható, mert figyelmetlenül vezetett és későn fékezett, Székesfehérvár. Fenyő József fehérvári lakos a 14-es AKÖV tulajdonát képező teherautóval a Széchenyi út irányából a Vörösmarty tér felé haladt. Az út jobb oldalán állt egy tehergépkocsi, amelyet vezetője javított. Fenyő József későn vette észre az előtte álló helyzetben lévő járművet, nem tudott időben fékezni és a kocsi hátuljának ütközött. Szabálytalanul közlekedem, ezért a felelősség és a kártérítés őt terheli.