Fejér Megyei Hírlap, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-15 / 38. szám

Fejér megyei Péntek, 1963. február 15. XIX. évfolyam, 38. szám. Ára: 50 fillér.­­ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Dr. Münnich Ferenc elvtárs kétnapos látogatása megyénkben — Választási nagygyűlés a VTRGY-ben — Dr. Münnich Ferenc elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, megyénk országgyűlési képviselőjelöltje szer­dán és csütörtökön megyénkbe látogatott. Szerdán Juhász János elvtárs, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára és Gyenge Károly elvtárs, a megyei pártbizott­ság titkára kíséretében egy katonai egységet látogatott meg, ahol elbeszélgetett az egység parancsnokaival, tisztjeivel és találkozott vá­lasztóival. Este dr. Münnich Ferenc elvtárs Az elve­­szett paradicsom című színmű előadását tekin­tette meg a Vörösmarty Színházban. Csütörtökön megbeszélést folytatott a me­gye párt és állami szerveinek vezetőivel, majd a kora délutáni órákban került sor a választási nagygyűlésre a VTRGY-ben. A gyár Ságvári üzemegységének nagy­­csarnokában megtartott nagygyűlés elnöksé­gében helyet foglaltak: Juhász János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára, Kalmár Dezső elvtárs, a megyei párt­bizottság titkára, Stéger Ferenc elvtárs, a szé­kesfehérvári pártbizottság első titkára, Szalai Lajos elvtárs, a gyár pártbizottságának titká­ra, Bujdosó Imre elvtárs, a megyei tanács vb elnöke, dr. Tilinger István elvtárs, a Székes­­fehérvári Tanács VB elnöke, Csóka János elvtárs, a Hazafit Népfront megyei titkára, Pap István elvtárs, a VTRGY vezérigazgató­ja, Kerkay Andorné, a VTRGY kereskedelmi főosztályának vezetője, országgyűlési képvi­selőjelölt, dr. Szabados Sámuel, a Székesfe­hérvári Városi Tanács VB egészségügyi osz­tályának vezetője, országgyűlési pótképviselő­jelölt, Háder István mérnök, a Hazafias Nép­front székesfehérvári bizottságának elnöke, Borostyán János, a Hazafias Népfront székes­­fehérvári titkára, Vörös Emil szocialista mun­­kabrigádvezető, szerszámkészítő, Veress László­né szocialista munkabrigádvezető és Varjas Gyula, a székesfehérvári Szabad Élet Terme­lőszövetkezet elnöke. A nagygyűlést Szalai Lajos elvtárs, a gyár pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd dr. Münnich Ferenc elvtárs mondott beszédet. Politikánk bevált, népünk bizalmát megnyerte .­ Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde — Társadalmi és politikai éle­tünk fontos állomásához jutot­tunk, a választások küszöbére, amikor dolgozóink milliói a választási urnáknál tesznek tanúságot a párt és a kor­mány iránti bizalmukról, meg­adják a végleges meghatalma­zást négy évre azoknak, aki­ket méltóknak tartanak arra, hogy az Országgyűlésben és a Tanácsokban képviseljék őket, nevükben és érdekükben az állam, a tanácsok szerveiben szocialista hazánk felvirágzá­sára méltóan intézkedjenek. A választás fontos aktus, és ezt az is bizonyítja, hogy a je­lölő gyűléseken körülbelül a választók millióinak fele vett részt, s ezzel személyesen dön­tötte el, hogy kik kerüljenek a Hazafias Népfront jelölő lis­táira. Ha szemü­gyre vesszük a vá­lasztás célját, akkor három fő­saempomot jelölhetünk meg. Az első és általános cél az, hogy népi demokratikus rendszerünket megerősít­sük. Ezzel szolgáljuk má­sodik célunkat, hogy poli­tikánkat még szilárdabb alapra helyezzük, és mun­káját effektívebbé, haté­konyabbá tegyük. Nem ke­­vésbé fontos harmadik cél­kitűzésünk, hogy az új or­szággyűlés, az új tanácsok tagjai még az előbbieknél is alkalmasabbak legye­nek országépítő munkájuk elvégzésére, s abban tük­röződjék a legutóbbi évek­ben szerzett gazdag tapasz­talat, mind a hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Szó sincs róla, hogy valami új politikát akarunk bevezet­ni, amelyre kizárólag új em­berekre van szükség, hiszen politikánk bevált, népünk bi­zalmát megnyerte az a politi­ka, melyet 1956 óta folyta­tunk, melyet igazolt a történe­lem, és megerősített pártunk VIII. kongresszusa. Fontos szá­munkra az, hogy a képviselők és tanácstagok, az újraválasz­tottak és az egészen újak, azt az egészséges politikai levegőt hozzák be vezető intézménye­inkbe, mellyel pártunk mun­kája egész közéletünket el­árasztotta, amely nehézségeink­­leküzdésének és számottevő si­kereinknek fő tényezőjét ké­pezte. Demokratizmusunk vi­tán felül álló, mert jelöltjeink nem trösztök, bankok igazga­tói, nem nagybirtokosok, ha­nem a választók több mint éve kereste ki őket a dolgo­zók sűrűjéből s ők maguk is egész életüket a szavazókkal egy sorban munkálkodva töl­tötték el. Kádár elvtárs a Ganz-MÁ­VAG nagygyűlésén éles elemzését adta a különböző politikai rendszereknek és meggyőzően mutatott rá, hogy a nép érdekei csak a szocialista rendszerben valósulnak meg, csak ott érvényesül a dolgo­zók akarata az állam sorsá­nak intézésében, a proletár diktatúrát megvalósító társa­dalomban, ahol a dolgozók 18 éven felül lakóhelyhez való kötöttség, adókorlátozás, nem­zeti megkülönböztetés nélkül önként és szabadon intézik az állam ügyeit. Mindenféle más rendszer­ben, a tőkés vagy félfeudális rendszerben csak a lakosság kisebbik vagyonos része gya­korolja a hatalmat, nevezze magát polgári demokráciának, vagy szabad világiak, általá­ban a jogokból a dolgozók milliói számára csak annyit juttatnak, amennyit a vékony uralkodói rendszer érdekei meg­engednek. Az utóbbi országok­ban természetesen tiltott, vagy megtűrt az emberi szabadság igazi képviselője, a kommu­nista párt és zajklatásna­k val­ kitéve minden haladó meggyő­ződés. Sok olyan úgynevezett szabad országban, mint pl. az­ USÁ-ban még a faji gyűlölet is tombol és a négerek meg­­lincselése nem ritkaság. És ezeknek az országoknak a burzsoáziája dicsekszik de­mokráciával és nevezd magá­t szabad világnak. Természetesen frázisokkal nem lehet elkenni a lényeget, hogy ezek a tőkés tulajdon rendszerei, a kibékíthetetlen osztályellentétek rendszerei, melyekben semmiféle külsőséggel nem lehet kibékíteni a kizsák­mányoló tőkés és a kizsák­mányolt munkás ellenté­tét«­. Ezeket az országokat az im­perialista versengés ereje is elválasztja egymástól, nem­csak az imperialistákat a ki­zsákmányolt írépektől, hanem egymástól is, mert mindegyik a másik rovására szeretne boldogulni. Ezt bizonyítja az a hosszantartó huza­vona, amely az úgynevezett közös piac országai: Anglia, az Egye­sült Államok s jelenleg foko­zott mértékben Franciaország között folyik. Harmonikus közösségi társa­dalom csak a szocializmusban lehetséges, ahol megszűnnek az ellentétes érdekű osztályok és az egyén jóléte nem a má­sok rovására alakul, hanem a közösség jólétének szilárd ta­laján nyugszik, mert nincs ki­zsákmányoló és kizsákmányolt. Most közvetlenül a válasz­tások előtt nem árt felidézni emlékezetünkben, hogy milyen volt a képe az állam legfel­sőbb hatalmi szervének a tő­kések világában és milyen ma, a munkás-paraszt hata­lom idején. Legutóbbi népi demokratikus országgyűlésünk szociális ösz­­szetétele a következő volt: Népünk 338 képviselőt vá­lasztott. Ezek közül 169 mun­kás (50 százalék), 75 dolgozó paraszt (22 százalék), 78 értel­miségi (23 százalék), 16 alkal­­mazott (5 százalék). Az ország­ban 4456 tanács működött és több mint 100 000 választott tanácstag dolgozott. Ezekhez kell számítani a többszázezer társadalmi munkást, és előt­tünk áll, hogy József Attila szavaival éljek, a dolgozó nép okos gyülekezete. Nem szabad itt megfeledkeznünk arról, milyen volt a régi népelnyo­mó rend parlamentje. A Hort­hy-rend­szer 1931-ben 245 képviselőt választott. Ezekből 107 földbirtokos, nagy­tőkés, bankár, 46 főtisztviselő és magasrangú katonatiszt, 12 nagygazda, 37 ügyvéd, 10 pap, és 31 más, tőkés urakat támo­gató egyén volt tagja az or­szággyűlésnek. De még e felett is ott állt az úgynevezett fel­sőhöz, a maga kinevezett tag­ságával, mint a reakciós, nép­nyúzó uralom legfelsőbb őre. 1939-ben a felsőház 244 tagja között, közel 38 gróf, 16 báró, és 5 herceg, az uralkodó Habsburg-ház 24 évesnél idő­sebb férfitagjai, a hercegprí­más, püspökök, érsekek, apá­tok mintegy 29-en, a Horthy­­hadsereg főparancsnokai, az úgynevezett örökös jogú fő­rendi családok képviselői, 76, a törvény­hí­­tósá­gok által vá­lasztott felsőházi tag sokezer holdas nagybirtokosok, főispá­nok és alispánok voltak. Horthynak is volt joga főren­dek kinevezésére, ő nevezte ki a híres frankhamisítót, Windischgrätz herceget és egész sereg hírhedt panamis­tát főrenddé. Ez volt az ország képe a tő­kések alatt, és ma eredmé­nyeink láttára még fokozot­tabb hálával fordulunk a Szov­jetunió felé, amely fényes győzelmeivel és önzetten tá­mogatásával megsokszorozta erőnket és lehetővé tette, hogy országunkat népünk igazi ha­zájává, a nép országává emel­hessük. A választások előtt lehetet­len egy pillantást nem vet­nünk konkrét eredményeink­re, főleg az utóbbi évekére, mert a felszabadulás óta elért eredmények szemmel is érzé­kelhetők: az új üzemek százai, lakások ezrei, utak, csatornák építése, a villamosítás elter­jesztése, egészségügyi és kultu­rális intézményeink fejlesztése és száz meg száz új alkotás. De ma már nemcsak építe­nünk kell, örökölt régi gyára­inknak hibáit is ki kell javí­tanunk. Az anarchikusan ke­­letkezett nagy és hasonló pro­filú üzemeket egyesítenünk kell, hogy nagyobb gazdasá­gossággal jobb minőségű ered­ményeket tudjanak elérni és minél több termelési ágban minél előbb elérjük, sőt meg­haladjuk a világszínvonalat. Ezért foglalkozik a párt, a Hazafias Népfront, a társada­lom és egész népünk az ál­­­lamvezetés, a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseivel a személyi kultusz maradvá­nyainak felszámolásával és összehívtuk a választások előtt pártunk iránymutató VIII. kongresszusát. Egész sor fon­tos kulturális kérdést kellett megoldanunk és a nemrég válságossá vált nemzetközi helyzet összefüggésében nép­hadseregünk védelmi képessé­gét növelni. Leküzdöttük a rendkívül rossz időjárás által okozott nehézségek túlnyomó részét, úgy, hogy még Európa legfej­­lettebb államaiban, főleg Fran­ciaországban százával fagytak meg az emberek, nálunk min­denkinek jutott élelem és fe­dél, ilyen méretű bajaink nem voltak. A legutóbbi gazdasági ered­mények különösen biztatóak és bátorítóak. 1938 óta az ipa­ri termelés 50 százalékkal nőtt meg, és befejeztük a mező­­gazdaság szocialista átalakítá­sát A traktorok számát országo­san 26 000-ről 50 000-re emeltük holdanként 150 százalékkal több műtrágyát használtunk fel. A négy év alatt főiskolai és egyetemi hallgatóink száma 34 ezerről 67 ezerre, a középisko­lásoké 178 ezerről 330 ezerre nőtt meg. Örömmel látjuk, hogy országunkban­ sokszorosan nő a művelt fők száma, s ez alapvetően fontos ténye­zője kulturális és technikai előrehaladásunknak. A fo­gyasztás is négyszeresére nőtt a parlamenti ciklus folyamán. Mindezek azt mutatják, hogy életünk minden vonalán ked­vező fejlődés van, erősödnek, szilárdulnak és egységes szocialista nem­zetté válásunk útján nyit­va áll a szemafor. Elvtársak, kedves barátaim! Mindez nagyon szép, és bizta­tó, azonban vigyáznunk kell arra, hogy sikereink feletti örömünkben észrevétlenül el ne menjünk a még meglévő hibák, sőt komoly nehézségek mellett­­ sem. Igen súlyos, de már igaz, hogy hosszabb lé­legzetre való probléma a la­káshelyzet. Tudjuk jól, mit örököltünk ezen a téren a múltból. Egyes nyomokat még csak most törtettünk el, de a lakáséétkezés hosszú kény­szerű szűrétéltetéséből és a pusztulás okozta hiányok tér­zséből ma is va­n mit vis­z­­nünk­. A pusztulás érzékelé­s­­re elegendő, hogy felvázoljam a helyzet képét Budapesten a háború befejeztekor. Itt a há­ború következtében a lakások több mint 70 százaléka meg­sérült, 22 000 épület romhal­mazzá lett. Volt olyat ü élet, amelyben egy lakás se ma­radt épen. Azt hiszem, hogy ennél Székesfehérvár sem szen­vedett kevesebbet. A felszal­t (Folytatás a második oldalon) A nagygyűlés résztvevői

Next