Fejér Megyei Hírlap, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-15 / 38. szám
Fejér megyei Péntek, 1963. február 15. XIX. évfolyam, 38. szám. Ára: 50 fillér. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Dr. Münnich Ferenc elvtárs kétnapos látogatása megyénkben — Választási nagygyűlés a VTRGY-ben — Dr. Münnich Ferenc elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, megyénk országgyűlési képviselőjelöltje szerdán és csütörtökön megyénkbe látogatott. Szerdán Juhász János elvtárs, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára és Gyenge Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára kíséretében egy katonai egységet látogatott meg, ahol elbeszélgetett az egység parancsnokaival, tisztjeivel és találkozott választóival. Este dr. Münnich Ferenc elvtárs Az elveszett paradicsom című színmű előadását tekintette meg a Vörösmarty Színházban. Csütörtökön megbeszélést folytatott a megye párt és állami szerveinek vezetőivel, majd a kora délutáni órákban került sor a választási nagygyűlésre a VTRGY-ben. A gyár Ságvári üzemegységének nagycsarnokában megtartott nagygyűlés elnökségében helyet foglaltak: Juhász János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára, Kalmár Dezső elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Stéger Ferenc elvtárs, a székesfehérvári pártbizottság első titkára, Szalai Lajos elvtárs, a gyár pártbizottságának titkára, Bujdosó Imre elvtárs, a megyei tanács vb elnöke, dr. Tilinger István elvtárs, a Székesfehérvári Tanács VB elnöke, Csóka János elvtárs, a Hazafit Népfront megyei titkára, Pap István elvtárs, a VTRGY vezérigazgatója, Kerkay Andorné, a VTRGY kereskedelmi főosztályának vezetője, országgyűlési képviselőjelölt, dr. Szabados Sámuel, a Székesfehérvári Városi Tanács VB egészségügyi osztályának vezetője, országgyűlési pótképviselőjelölt, Háder István mérnök, a Hazafias Népfront székesfehérvári bizottságának elnöke, Borostyán János, a Hazafias Népfront székesfehérvári titkára, Vörös Emil szocialista munkabrigádvezető, szerszámkészítő, Veress Lászlóné szocialista munkabrigádvezető és Varjas Gyula, a székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezet elnöke. A nagygyűlést Szalai Lajos elvtárs, a gyár pártbizottságának titkára nyitotta meg, majd dr. Münnich Ferenc elvtárs mondott beszédet. Politikánk bevált, népünk bizalmát megnyerte . Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde — Társadalmi és politikai életünk fontos állomásához jutottunk, a választások küszöbére, amikor dolgozóink milliói a választási urnáknál tesznek tanúságot a párt és a kormány iránti bizalmukról, megadják a végleges meghatalmazást négy évre azoknak, akiket méltóknak tartanak arra, hogy az Országgyűlésben és a Tanácsokban képviseljék őket, nevükben és érdekükben az állam, a tanácsok szerveiben szocialista hazánk felvirágzására méltóan intézkedjenek. A választás fontos aktus, és ezt az is bizonyítja, hogy a jelölő gyűléseken körülbelül a választók millióinak fele vett részt, s ezzel személyesen döntötte el, hogy kik kerüljenek a Hazafias Népfront jelölő listáira. Ha szemügyre vesszük a választás célját, akkor három fősaempomot jelölhetünk meg. Az első és általános cél az, hogy népi demokratikus rendszerünket megerősítsük. Ezzel szolgáljuk második célunkat, hogy politikánkat még szilárdabb alapra helyezzük, és munkáját effektívebbé, hatékonyabbá tegyük. Nem kevésbé fontos harmadik célkitűzésünk, hogy az új országgyűlés, az új tanácsok tagjai még az előbbieknél is alkalmasabbak legyenek országépítő munkájuk elvégzésére, s abban tükröződjék a legutóbbi években szerzett gazdag tapasztalat, mind a hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Szó sincs róla, hogy valami új politikát akarunk bevezetni, amelyre kizárólag új emberekre van szükség, hiszen politikánk bevált, népünk bizalmát megnyerte az a politika, melyet 1956 óta folytatunk, melyet igazolt a történelem, és megerősített pártunk VIII. kongresszusa. Fontos számunkra az, hogy a képviselők és tanácstagok, az újraválasztottak és az egészen újak, azt az egészséges politikai levegőt hozzák be vezető intézményeinkbe, mellyel pártunk munkája egész közéletünket elárasztotta, amely nehézségeinkleküzdésének és számottevő sikereinknek fő tényezőjét képezte. Demokratizmusunk vitán felül álló, mert jelöltjeink nem trösztök, bankok igazgatói, nem nagybirtokosok, hanem a választók több mint éve kereste ki őket a dolgozók sűrűjéből s ők maguk is egész életüket a szavazókkal egy sorban munkálkodva töltötték el. Kádár elvtárs a Ganz-MÁVAG nagygyűlésén éles elemzését adta a különböző politikai rendszereknek és meggyőzően mutatott rá, hogy a nép érdekei csak a szocialista rendszerben valósulnak meg, csak ott érvényesül a dolgozók akarata az állam sorsának intézésében, a proletár diktatúrát megvalósító társadalomban, ahol a dolgozók 18 éven felül lakóhelyhez való kötöttség, adókorlátozás, nemzeti megkülönböztetés nélkül önként és szabadon intézik az állam ügyeit. Mindenféle más rendszerben, a tőkés vagy félfeudális rendszerben csak a lakosság kisebbik vagyonos része gyakorolja a hatalmat, nevezze magát polgári demokráciának, vagy szabad világiak, általában a jogokból a dolgozók milliói számára csak annyit juttatnak, amennyit a vékony uralkodói rendszer érdekei megengednek. Az utóbbi országokban természetesen tiltott, vagy megtűrt az emberi szabadság igazi képviselője, a kommunista párt és zajklatásnak val kitéve minden haladó meggyőződés. Sok olyan úgynevezett szabad országban, mint pl. az USÁ-ban még a faji gyűlölet is tombol és a négerek meglincselése nem ritkaság. És ezeknek az országoknak a burzsoáziája dicsekszik demokráciával és nevezd magát szabad világnak. Természetesen frázisokkal nem lehet elkenni a lényeget, hogy ezek a tőkés tulajdon rendszerei, a kibékíthetetlen osztályellentétek rendszerei, melyekben semmiféle külsőséggel nem lehet kibékíteni a kizsákmányoló tőkés és a kizsákmányolt munkás ellentétét«. Ezeket az országokat az imperialista versengés ereje is elválasztja egymástól, nemcsak az imperialistákat a kizsákmányolt írépektől, hanem egymástól is, mert mindegyik a másik rovására szeretne boldogulni. Ezt bizonyítja az a hosszantartó huzavona, amely az úgynevezett közös piac országai: Anglia, az Egyesült Államok s jelenleg fokozott mértékben Franciaország között folyik. Harmonikus közösségi társadalom csak a szocializmusban lehetséges, ahol megszűnnek az ellentétes érdekű osztályok és az egyén jóléte nem a mások rovására alakul, hanem a közösség jólétének szilárd talaján nyugszik, mert nincs kizsákmányoló és kizsákmányolt. Most közvetlenül a választások előtt nem árt felidézni emlékezetünkben, hogy milyen volt a képe az állam legfelsőbb hatalmi szervének a tőkések világában és milyen ma, a munkás-paraszt hatalom idején. Legutóbbi népi demokratikus országgyűlésünk szociális öszszetétele a következő volt: Népünk 338 képviselőt választott. Ezek közül 169 munkás (50 százalék), 75 dolgozó paraszt (22 százalék), 78 értelmiségi (23 százalék), 16 alkalmazott (5 százalék). Az országban 4456 tanács működött és több mint 100 000 választott tanácstag dolgozott. Ezekhez kell számítani a többszázezer társadalmi munkást, és előttünk áll, hogy József Attila szavaival éljek, a dolgozó nép okos gyülekezete. Nem szabad itt megfeledkeznünk arról, milyen volt a régi népelnyomó rend parlamentje. A Horthy-rendszer 1931-ben 245 képviselőt választott. Ezekből 107 földbirtokos, nagytőkés, bankár, 46 főtisztviselő és magasrangú katonatiszt, 12 nagygazda, 37 ügyvéd, 10 pap, és 31 más, tőkés urakat támogató egyén volt tagja az országgyűlésnek. De még e felett is ott állt az úgynevezett felsőhöz, a maga kinevezett tagságával, mint a reakciós, népnyúzó uralom legfelsőbb őre. 1939-ben a felsőház 244 tagja között, közel 38 gróf, 16 báró, és 5 herceg, az uralkodó Habsburg-ház 24 évesnél idősebb férfitagjai, a hercegprímás, püspökök, érsekek, apátok mintegy 29-en, a Horthyhadsereg főparancsnokai, az úgynevezett örökös jogú főrendi családok képviselői, 76, a törvényhítóságok által választott felsőházi tag sokezer holdas nagybirtokosok, főispánok és alispánok voltak. Horthynak is volt joga főrendek kinevezésére, ő nevezte ki a híres frankhamisítót, Windischgrätz herceget és egész sereg hírhedt panamistát főrenddé. Ez volt az ország képe a tőkések alatt, és ma eredményeink láttára még fokozottabb hálával fordulunk a Szovjetunió felé, amely fényes győzelmeivel és önzetten támogatásával megsokszorozta erőnket és lehetővé tette, hogy országunkat népünk igazi hazájává, a nép országává emelhessük. A választások előtt lehetetlen egy pillantást nem vetnünk konkrét eredményeinkre, főleg az utóbbi évekére, mert a felszabadulás óta elért eredmények szemmel is érzékelhetők: az új üzemek százai, lakások ezrei, utak, csatornák építése, a villamosítás elterjesztése, egészségügyi és kulturális intézményeink fejlesztése és száz meg száz új alkotás. De ma már nemcsak építenünk kell, örökölt régi gyárainknak hibáit is ki kell javítanunk. Az anarchikusan keletkezett nagy és hasonló profilú üzemeket egyesítenünk kell, hogy nagyobb gazdaságossággal jobb minőségű eredményeket tudjanak elérni és minél több termelési ágban minél előbb elérjük, sőt meghaladjuk a világszínvonalat. Ezért foglalkozik a párt, a Hazafias Népfront, a társadalom és egész népünk az államvezetés, a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseivel a személyi kultusz maradványainak felszámolásával és összehívtuk a választások előtt pártunk iránymutató VIII. kongresszusát. Egész sor fontos kulturális kérdést kellett megoldanunk és a nemrég válságossá vált nemzetközi helyzet összefüggésében néphadseregünk védelmi képességét növelni. Leküzdöttük a rendkívül rossz időjárás által okozott nehézségek túlnyomó részét, úgy, hogy még Európa legfejlettebb államaiban, főleg Franciaországban százával fagytak meg az emberek, nálunk mindenkinek jutott élelem és fedél, ilyen méretű bajaink nem voltak. A legutóbbi gazdasági eredmények különösen biztatóak és bátorítóak. 1938 óta az ipari termelés 50 százalékkal nőtt meg, és befejeztük a mezőgazdaság szocialista átalakítását A traktorok számát országosan 26 000-ről 50 000-re emeltük holdanként 150 százalékkal több műtrágyát használtunk fel. A négy év alatt főiskolai és egyetemi hallgatóink száma 34 ezerről 67 ezerre, a középiskolásoké 178 ezerről 330 ezerre nőtt meg. Örömmel látjuk, hogy országunkban sokszorosan nő a művelt fők száma, s ez alapvetően fontos tényezője kulturális és technikai előrehaladásunknak. A fogyasztás is négyszeresére nőtt a parlamenti ciklus folyamán. Mindezek azt mutatják, hogy életünk minden vonalán kedvező fejlődés van, erősödnek, szilárdulnak és egységes szocialista nemzetté válásunk útján nyitva áll a szemafor. Elvtársak, kedves barátaim! Mindez nagyon szép, és biztató, azonban vigyáznunk kell arra, hogy sikereink feletti örömünkben észrevétlenül el ne menjünk a még meglévő hibák, sőt komoly nehézségek mellett sem. Igen súlyos, de már igaz, hogy hosszabb lélegzetre való probléma a lakáshelyzet. Tudjuk jól, mit örököltünk ezen a téren a múltból. Egyes nyomokat még csak most törtettünk el, de a lakáséétkezés hosszú kényszerű szűrétéltetéséből és a pusztulás okozta hiányok térzséből ma is van mit visznünk. A pusztulás érzékelésre elegendő, hogy felvázoljam a helyzet képét Budapesten a háború befejeztekor. Itt a háború következtében a lakások több mint 70 százaléka megsérült, 22 000 épület romhalmazzá lett. Volt olyat ü élet, amelyben egy lakás se maradt épen. Azt hiszem, hogy ennél Székesfehérvár sem szenvedett kevesebbet. A felszalt (Folytatás a második oldalon) A nagygyűlés résztvevői