Fejér Megyei Hírlap, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-15 / 62. szám

Péntek, 1963. március II. Fejér megyei Hírlap ÉPÍTKEZÉSEK VÁNDORA — Sose voltam szép ember — mondja kissé rezignáltan L. Imre, s meg­támasztja a falat. Néhány nappal ezelőtt a Munkaközvetítőben találkoztam vele, s am­ikor belepillantottam az elnyűtt munka­könyvébe, valahogy megborzadtam még a gondolattól is, amin ez az ember átmehetett. Szinte minden harmadik hónapban má­sik munkahely. Be is telt már a Munka­könyv, s újat kell kérnie. És a sok új mun­kahelyen mindig más-más emberek. — Sose voltam szép ember — mondja újra most, hogy legújabb munkahelyén fel­kerestem. Itt is segédmunkás, akár csak Veszprémben,­­ Inotán, vagy Dunaújváros­ban volt. — És miért baj az? — Csak nekem baj. — Hogy-hogy? — Legénykoromban hat lány ko­sarazott ki. Bárhol telepedtem­ volna meg, mindig kikosaraztak, amikor megtudták, hogy csak segédmunkás vagyok. Hiába ígértem, hogy szakmát tanulok, mind azt mondta, majd akkor jöjjek, ha már szak­mám lesz. így vált elviselhetetlenné sok hely, ahol dolgoztam. Elnézem ezt a közel hatvan éves em­bert. Lassacskán nyugdíjképes lesz és még soha nem volt életcélja. — Mit keresett az életben? — Legfőképpen talán a nyugalmat , biztonságot. — De hiszen minden helyét otthagyta. — Tudja maga hogyan beszélnek sok helyen egy segédmunkással? — Talán régen. — Igen, régen. De én már csaknem­ hat­van vagyok. Emlékeim javarésze is ugyan olyan régi, mint én vagyok. Talán ezért is lettem olyan... hogy is mondják, túlérzé­­keny ember. Bárhol megnézik a munkakönyvét, nyomban kimondják, hogy vándormadár. — Ki is mondták már rám. Nem is egyszer. Tudja mi a szomorú? Az, hogy valóban az is vagyok. Annyira véremmé vált a mindig más, hogy szinte elképzel­hetetlen ma már az egyetlen hely. Sok­szor úgy irigylem néhány egykori komá­mat Együtt dolgoztunk, a háború után ők megállapodtak valahol, s ma már törzs­gárda tagok, tisztelik őket, én meg itt ál­lok a magam elrontott életével. De még most is bízva abban, hogy egy napon meg­becsült ember leszek, megbecsült munkás, akire szükség van. Kibuggyan szeméből egy-két csepp a keserűség könnyéből. Nem titkolja, hogy az utóbbi években egyre többször hatá­rozta el magát, ha fát vágnak a hátán, akkor is megmarad egy helyen? — Mégis, mikor meghallottam, hogy valahol nagy szükség van emberre, már jelentkeztem is, mert azt hittem észreveszik bennem, az ajánlkozásomban azt is, hogy többet akarok adni, mint amennyit várnak tőlem. A megfakult bőrű idős arc ráncai mö­gött valami letörölhetetlen vágyakozás buj­kál a tisztaság, kiegyensúlyozottság után. — Addig mondogatták, hogy vándor­madár vagyok, míg magam is elhittem és azzá is lettem. — Kockázatos dac. — Nem is dac ez annyira. Inkább beisme­rése a valóságnak. Ha annak idején csak a nyolc közül egyik lány­ mellém áll, hoz­zám köti a sorsát, talán más lett volna. Igazuk volt nekik is. Egyik héten dolgoz­tunk, másik héten nem. De ha csak egy is hinni tudott volna abban, hogy mellettem meg lesz a nyugalmas élete, talán én is hin­ni tudtam volna benne. Lassacskán vége az ebédidőnek. A többiekre figyel, indulnak-e? — És most mi a terve? — kérdezem kissé óvatosan. Tudom, most rögtönöznie kell, mert hiszen milyen terve is lehet? — Tervem ? őszinte legyek? Várom, hogy kezdődjék a Könnyűfémmű újabb építkezése. Dolgoztam az első részén, dol­gozni akarok a másodikon is. Valami szép azért az én életemben is van ám. — Mi? — Melyik ember mondhatja, hogy ott volt, amikor a Dunai Vasmű nagykohóját építették? Én ott voltam. Inotán, az erő­műnél is. Dolgoztam Szászhalombattán is, Pécsen is, a hőerőműnél. Azt szerettem a legjobban. Nagy munka volt És itt vol­tam a Könnyűfémműnél is. Igaz, mindig csak segédmunkás voltam, szürke kis sen­ki, de valahogy megismertem a világot és megismertem mindazt ami szép. — Örül neki? — Higgye el, ha sok a gond, az örö­mökre érzékenyebb az ember. Amikor a pécsi hőerőműt avatták és elmondták a beszédet, amiben megköszönték az építők munkáját, még a könnyem is kijött. Azok között, akiknek köszönetet mondtak én is ott voltam. Indul. Röviden búcsúzunk. Azzal vá­lunk el, hogy a Könnyűfémmű új építkezé­sén találkozunk. Ő már ilyen marad: épít­ményekben gondolkodik. Dömök Sándor A Háziipari Szövetkezet mérlegzáró közgyűlésén Nemcsak egyszerű mérleg­záró közgyűlés ez, több ennél, mert itt ülnek a mintegy más­félszáz résztvevő között azok, akik alapító tagjai voltak e szövetkezetnek. Magi Gizella, Barabás Jenőné, Kasler Antal­­né, Szentgyörgyi Ferencné,­­ Fogarasi Györgyné, Szabados­ Pálné, Reinhardt Béláné, és három beloianniszi asszony­­ tudna beszélni a tíz év előtti időkről. Voltak nehéz évek,­­ amikor nem tekinthettek ilyen bizakodva a mérlegzáró köz­gyűlés elé és mégis itt marad­tak, mert tudták, megerősödik szövetkezetük. Az alakulástól kezdve mintegy negyven mil­lió forint értékű terméket ad­tak a népgazdaságnak a szé­kesfehérvári Háziipari Szövet­kezet tagjai. A jó munkát bi­zonyítja, hogy 10 esztendő alatt 2,5 millió forintot osztot­tak ki nyereségrészesedés cí­mén. 22 etser bébiruha — 6 e*er short A párt és a kormány a szö­vetkezeti ipar feladatául az olyan cikkek gyártását jelölte meg, amelyeket kis szériájuk, nagy választékuk, vagy mun­kaigényességük miatt az álla­mi ipar nem tud gazdaságosan előállítani. Ennek figyelembe­vételével készülnek a varrott, hímzett párna- és paplanhuza­tok, exportra a norvégmintás kesztyűk, a sokat keresett shortok és így tovább. A varró­részleg dolgozóinak munkáját dicséri a több mint tizenkét- és félezer hímzett ágynemű. Ez 2600 darabbal több, mint az 1961-es évben. A keresett csinos, kézzel hím­zett bébiruhákból is 22 ezret gyártottak. Egyre több termék készül kézi, illetve gépi hím­zéssel. A gépi hímzőrészleg ter­melése két év alatt több mint ötszörösére emelkedett. Negyvenöt féle szolgáltató. Szó esett a mérlegzáró köz­gyűlésen az exportra termelő kézitetőkről ,a gobelin-művé-­­­szekről és így tovább. De min­­­dennél jobb­ul beszél a szö-­­­vetkezet tevékenységéről az a negyvenötféle közvetlen lakos­sági szolgáltatás, amelyet ez­­ideig bevezettek. A Kossuth utcai üzletben átveszik javí­tásra a nylonkabátokat, újjá­varázsolják a régi nyakkendő­ket, pulóvereket kötnek és amelyek kötése megsűrűsödött a sok mosástól, azokat meg­nyújtják. A forgalmasabb üz­letekben harisnyaszemfelsze­­dők „gyógyítják” a lefutott szemeket ők huszonnyolcezer harisnyatulajdonossal talál­koztak a múlt évben, de más szolgáltatási ügyben is sok­ezren keresték fel a szövetke­zet szűkre méretezett felvevő­helyét Mintegy negyvenezer átvételi cédula igazolja: szíve­sen veszik igénybe a különbö­ző szolgáltatási lehetőségeket. A múlt év utolsó hónapjában a családsegítő szolgálatot is létrehozták. Dosztál Gyuláné, Erdélyi József­né, Tunkl Mi­­hályné s a többi pótmama nagy szeretettel veszi körül a gondjaira bízott gyermekeket. És amit előre nem is remél­tek: nem egy-két estére, ha­nem több napra is szívesen hívják a családok gyermeke­ikhez a pótmamákat Újdonságok a lakosság érdekében Régóta készül már a Marga­­retta-bolt de most már úgy mondják, április 1-én meg is nyílik. Itt kell majd bejelen­teni a pótmama igényt, és cé­gének megfelelően a kézimun­kákkal kapcsolatosan is itt le­het érdeklődni. De újabb szol­gáltatás bevezetését is terve­zik. Nemrégiben egy nőtaná­csi ankéten a vasalás megszer­vezését sürgették a dolgozó nők. Ha valóban szükségét ér­zik ennek a székesfehérvári asszonyok, akkor lehetővé te­szik a szolgáltatásnak ezt a fajtáját is. De van olyan el­képzelés is, hogy esetleg anya­gokat méretre kiszabnak és az illető, akinek ugyan varró­gépe van, csak éppen a szabás okoz gondot, megvarrhatja otthonában a ruhát, blúzt, kö­tényt stb. Azt is csak örömmel üdvözölhetjük, hogy a konfek­ció­ipar termékeit, amelyeket megvásárolnak, de igazításra szorulnak, alakra illesztik. Sok mindent elmondtak még a mérlegzáró közgyűlésen. Örömmel fogadták a jelenlé­vők az egy havi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést. Németh Erzsébet Géppel dolgozzák fel a zárszámadások adatait A Földművelésügyi Mi­nisztérium statisztikai és számítástechnikai igazga­tóságán megkezdték a ter­melőszövetkezetek 1962. évi zárszámadási anyagá­nak gépi feldolgozását. A mezőgazdaság legnagyobb szektorának mintegy nyolc­millió holdra vonatkozó adatát most első ízben ösz­­szesítik és csoportosítják teljes egészében gépi úton. Egy-egy termelőszövetke­zet gazdasági helyzetét, egész évi termelési és pénz­ügyi tevékenységét 5500 adat jellemzi, így az or­szág 3700 szövetkezetében összesen több mint húsz­millió adatot számítottak ki, ezek most 300 000 kár­tyába lyukasztva kerülnek a Hollerith-gépekbe. A szovjet és angol gépek né­hány hét alatt több mint 200 műveletet végeznek el teljes adatsorral. Május első feléig elké­szítik a legfontosabb szá­mításokat, így ezek már érdemben hasznosíthatók lesznek a jövő évi tervek, gazdasági intézkedések ki­dolgozásánál. A termelő­szövetkezeti zárszámadá­sok eddigi legátfogóbb és legsokoldalúbb összesíté­se és csoportosítása az év derekára teljes egészében elkészül. (MTI) Múlik az idő­n fogy a hidrogén A különböző típusú csil­lagok fizikai tulajdonságai­nak összehasonlítása révén is képet kaphatunk­ az égi­testek koráról. A forró, fia­tal, kékesfehér óriá­scsil­­lagok általában több hidro­gént tartalmaznak, mint középkorú társaik. Az idő­sebb csillagok lassan el­használják hidrogén „üzem­anyagukat”, a hidrogén fo­kozatosan héliummá ég el A csillagok átmérőjének, fényességének tömegének és kémiai összetételének (főleg a hidrogén-hélium arányának és a fémtarta­lomnak) vizsgálataiból mo­­zaikszerűen rakhatjuk ösz­­sze a csillagok fejlődésének útját. Mi, emberek, né­hányszor tíz évig élünk csupán, a csillagok tízmil­­liárd évekig, mégis a kü­lönböző felépítésű csillagok összehasonlítása révén egy­szer csak kialakul előttünk egy átlagcsillag fejlődésé­nek útja, a születé­sétől a pusztulásáig. A bőséges hélium tartalmú csillagok idősebbek, mint a tiszta hidrogéncsillagok és a nehezebb elemeket (vas, titán stb) tartalmazó csil­lagok még korosabbak. E rendkívül sok szempontot figyelembe véve a híres Pleiadok (Fiastyűk) csillag­halmaz csillagait 20 millió évesnek találtaté, a Praese­­pe (Jászol) csillaghalmaz a Rák csillagképben , kereken 400 millió éves, de még mindig több, mint tízszer fiatalabb, mint a Nap. Chanmasokhar indiai, Stru­ve amerikai, Hoyle angol csillagászok számításai sze­rint a Tejútrendszer leg­idősebb csillagainak kora mintegy 35—30 milllárd év. Ezek a főként vörösfényű csillagóriások lassan eljut­nak életútjuk végére. Minden pillanatban ezer és ezer — mint önálló kis világ — születik, más csil­­lagmilliárdokat a fejlődés legkülönbözőbb szakaszá­ban láthatunk, s megint mások eljutottak csillag­életük végére. Mert a csil­lagok sem örökéletűek, nem az „idők végezetéig” fognak ragyogni, hanem csak addig világítanak és sugároznak, amíg van koz­mikus üzemanyaguk. S, hogy ez mikor fogy el, azt az atomfizika törvényei szabják meg. Gauser Károly az Uránia Csillagvizsgáló munkatársa -'53 Tavaszi aratás A Kutatóintézet üvegházá­ban learatták a 2000 tő kí­sérleti búzát. A képen: Ku­­rucz Istvánné az utolsó cserép búzát vágja le. A Magyar Tudományos Akadémia Martonvá­­sári Kutatóintézetében a sokirányú kísérletek között jelentős helyet foglal el az intenzív magyar búza előál­lítása. A legmegfelelőbb faj­hoz — melyet a magyar, szovjet, 6­­~­­? és francia bú­zákból keresztezéssel állíta­nak elő — 7—8 évre lenne szükség, ha a szokásos mó­don szabad földeken egy év­ben egyszer aratnának, illet­ve éghajlatúaknak megfele­lően egyszer érne be a nö­vény. Ezt a folyamatot — természetesen mivel kísérle­tekről van szó — lerövidí­tették a felére azáltal, hogy az egyik nemzedéket szep­temberben vetik üvegházban és február végén aratják, a másik nemzedéket pedig a szabad természetben a szo­kásos t ■módonl és időben. A keresztezés megtörténte után főleg az első, második és harmadik nemzedéket neve­lik fel üvegházban, majd a későbbi nemzedékeket a szántóföldön, ahol a termé­szetes szelekció érvényesü­lésének nagy jelentősége van. Egy ilyen télvégi aratás utáni néhány munkafázist örökítettünk meg képekben.. Ez az aratás természetesen eltér a Péter-Páli aratástól, mert itt a kombájnokat egy­szerű kézi ollók helyettesítik­­, és a hatalmas aranyló búza- jg­­táblákat mindössze 2000 tő ■ búza, ez is cserepekben. Vi­szont az üvegházban nevelt kísérleti búza eredménye igen jónak mondható, mert kalászonként 15—20 szemet számolnak 45—50 gr ezer magsúllyal. Kiucsik Aranka a laboratóriumban kalászos­ként méri meg a kísérleti búza súlyát. Az üvegháza­sban termett búza feldolgozása során a jaro­­vizációhoz való előkészülését végzik Geller Istvánné, Móri Ferencné, Gucsek Julianna és Tálas Károly­­ (Fotó: n­abaczy)

Next