Fejér Megyei Hírlap, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Szerda, 1963 május A Búvár Kun­d vízi úttörőscsapat szerialista szerződése Hétfőn daliban négy órakor bensőséges ünnepségre gyűl­tek össze a Búvár Kund vízi úttörőcsapat tagjai Dunaújvá­rosban. Az úttörőcsapat szoci­alista szerződést kötött a Dunai Vasmű Acélművek egyik szo­cialista brigádjával. Az úttörőcsapat már a szoci­alista szerződés megkötése előtt is­ sok munkát végzett a csapat közösségi „vagyonának" gyára­pítására. Több mint százezer forint skű felszerelést sze­reztek a maguk erejéből vízi túráikr. Négy új 15 személyes hajó­n­g­ a „parancsnoki hajó" — így motoroscsónak — áll rendelkezésükre a nyári vízi életre. A szocialista szerződést­­ követően —a tervek szerint­­ — a Búvár Kund csapat paj­­­­tásai a nyári szünidő folya­mán kirándulnak hajóikkal a Balatonra is. I tiistechníkg! ftiálHfás rvíu B!iusí!Í¥ár0s!?aR A dunaújvárosi tanács mű­ködési osztálya, a városi mú­zeum és­ a városi úttörő elnök­ség politechnikai kiállítást ren­dezett a Dunaújváros iskolái­ban folyó politechnikai okta­tásról. A kiállítást kedden dé­lelőtt 10 órakor a városi ta­nács művelődési osztályának vezetője nyitotta meg. _ Fejér megyei Hírt­an A vb titkár fogadónapján — Mondja titkár elv­társ mit tegyek? Megvettem a házat az OTP-től, de lakók­ vannak benne. Én a hozzátar­tozóimmal a kis padlásszobá­ban húzódom meg. Két év óta éjszakás műszakban dolgozom, hogy a fiaim is pihenhessenek, meg én is — panaszolja Haj­dók Sándor. — Ismerem a problémát — szakítja félbe Nehrer György, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának titkára az elkeseredett ember beszé­dét. A beszélgetés során visz­­szakanyarodnak ahhoz a nap­hoz, amikor Hajduk megvette az öreghegyen a szóbanforgó államosított házat. — Ha akkor tudtam volna, hogy hiába fizetem be a pénzt, dehogy írom alá az okmányt. Most van házam, de még nincs. Megállapodnak: pár nap múlva közösen keresik fel az illetékes szervet, hogy vé­gére járjanak az ügynek. Alig köszön el Hajdók Sán­dor, újabb látogató érkezik. A Béke­ téri iskola egyik pe­dagógusa az Ybl-lakónegyed­­ben kap lakást. Ugyanis „sza­nálták” őket. Milyen lesz az új lakás? Figyelembe veszik-e, hogy idős, beteges a papa és nem bírja az emeletjárást? Körülbelül mennyi lesz a két­szobás lakás havi rezsije? Megannyi kérdés. És a titkár válaszol. Megnyugtatja az ér­deklődőt, hogy külön bizott­ság méri fel a jelenlegi álla­potot és a lehetőség szerint figyelembe veszik a különbö­ző kérelmeket. Ismét egy lakás-ügy. — A fiam, Győre József, az __ IKARUSZ-nál dolgozik. Őt il­­­­letné a lakás az elhúnyt anyám után. Most az apósnál laknak, 11-en vannak együtt. Itt nem olyan egyszerű a válasz. Meg kell vizsgálni a helyzetet. A körülmények, a lakásjogosultsági sorrend fi­­gyelembe vételével lehet csak kimondani az ,,igen”-t, vagy „nem”-et. Közben cseng a telefon. A drót túlsó végén, a hívó a szövetkezeti lakások felől ér­deklődik. Számíthat-e rá rövid időn belül. Még tart a tele­fon interjú, amikor belép a következő ember. — Szervusz Gyuri! — kö­szönti a titkárt, s hamarosan előhozakodik kérésével, tud­ja, hogy kint nyolcan várnak még a titkárra. Nehrer elvtárs kicsit meg­könnyebbülten sóhajt. Végre nem lakás­ügy. Udvar feltöl­téséhez kellene anyag. Segíte­ni közvetlenül nem tud, de az Építőipari Vállalathoz küldi a kérdezőt. És jönnek sorra egymás után. — Már megint itt vagyok titkár elvtárs! — szól sírástól elcsukló hangon egy asszony. Gyermekeire gondol, akikkel olyan egészségtelen körülmé­nyek között lakik a pajtából átalakított szükséghelyiségben.­­ Ráadásul albérlet, sommás összegért. —­­Siessen haza. Éppen most mentek ki megnézni mi a helyzet itt maguknál az Út­törő utcában. Ismét könnyezve jön egy asszony. Nem a múlt szerdán emlí­tett elhelyezkedési ügyben ko­pogtat most, azt szeretné tud­ni, ha elhozza saját otthoná­ba idős szüleit — a háztulaj­donos gorombasága miatt — lezárhatják-e szülei a lakást és nem nyírhatja-e fel a ház­­tulajdonos. — Bizony nem — nyugtat­ja meg a fiatalasszonyt Nehrer elvtárs. — Ez a lakás a Gáz utca 17/1 szám alatt különben is tanácsi rendelkezésű és még végleges elköltözés ese­tén sem illetné a tulajdonost ez a házrész. A tanács illeté­kes szakosztálya döntene ez esetben. Mintha csak kiszámították volna, az előbbi panaszra szin­te konkrétan sorolja a lakó rossz szokásait az egyik ház­­tulajdonos a Major utcából. — Elzárja az utat, miatta nem tudjuk tatarozni a há­zat, stb ... Pár perccel később dr. Vár­hegyi István a 32-es szobában is feljegyzi a panaszt, hogy megfelelő intézkedést fogana­tosíthassanak. A lakásügyi panaszokat, a jogos lakásigényeket szavak­kal nem lehet kielégíteni és a panaszosok közül vagy ti­zenöten ilyen ügyben keres­ték fel a városi tanács vb tit­kárát a múlt szerdai fogadó­napon. Az ő megnyugtatásuk­ra, problémájukra a válasz végső soron majd a lakás lesz. De idő és türelem kell és aki­­ nehéz körülmények között él, annak az emberi hang, a baráti válasz, jó tanács nem elég. Nagyon jó volna, ha a lakók és háztulajdonosok is segítenének a gond kisebbíté­sében oly módon, hogy ember­számba veszik egymást. Neki idéztünk minden panaszból, intézkedésből. Sok­­ minden idekívánkozik még.­­ Volt, aki munkahelyet talált­­ ezen a délelőttön, vagy más formában kapott választ a­­ számára égető kérdésre. Kis­­ ügyek a nagy országos, városi dolgok mellett, de a panaszo­sok számára a legnagyobbak. Tudja ezt Nehrer György elv­társ is, a Székesfehérvári Vá­rosi Tanács titkára, aki foga­dónapján és azon kívül is a panaszok orvoslásáért dolgo­zik. Németh Erzsébet AZ ÉPÍTÉSZ SZEMÉVEL Egy készülő tanulmány ed­dig összegyűjtött jegyzetanya­gát lapozgatjuk Geréb Sándor építészmérnökkel. A vaskos jegyzetfüzetek címlapját ol­vasgatom először. Városnevek: — Miskolc, Pécs, Dunavá­ros, Szeged, Székesfehérvár. — Ezek az idehaza készült jegyzetek. Több hónapot töl­töttem külföldön is. Megtekin­tettem Berlint, Varsót, Rómát és Londont is. Moszkvában három jegyzetfüzetem telt meg. — Mihez gyűjti ezeket az adatokat? — A modern városépítés esztétikája foglalkoztat. Évek­kel ezelőtt határoztam el, hogy tanulmányt készítek ta­pasztalataimból. — Székesfehérváron is anyagot gyűjt? — Azt. Az elmúlt néhány évtizedben, különösen a má­sodik világháború után előtérbe került a városnegyed építés. Régebben egy-egy házban gon­dolkodtunk, ritkaság volt ahol nagyobb­­ területet kellett be­építeni valamilyen egységes, mégis városképbe illeszkedő negyeddel. Ma? Nem is tudnék olyan várost mondani, ahol nem új városnegyed építése a­­ gond. Pécsen csakúgy, mint­­ Dunaújvárosban, Miskolcon mint Székesfehérváron. — Sokan az építészet hibá-­­­jaként rótták fel, hogy a má­­­­sodik világháború után stílus-­­ talanná váltunk. Néhány meg-­­­gondolatlan vélemény alapján­­ úgy tűnt, hogy ez a mi hibánk , csupán. A mi hibánk, amiért­­ nem mertünk kísérletni, eszté­tikai szépre törekedni. Nos, meggyőződtem róla, hogy a háború után született város­negyedek egységes hiánya a stílustalanság. Az indok ma már nyilvánvaló. A háború csaknem valamennyi nagyvá­rost megtépázta. Az elsődleges feladat nem a stílusok kere­sése volt, hanem az, hogy mi­előbb helyreálltsuk a lerom­bolt városrészeket s így szü­lettek a legolcsóbb, de leg­gyorsabban épült lakótelepek, amelyek a mai ízlés szemüve­gén keresztül nézve termé­szetesen stílustalanok, itt-ott csúnyák is, de annak idején nagy szükség volt rájuk.­­ Ma azonban már feltétle­nül jogos igény, hogy egy-egy új lakótelep esztétikailag is kielégítő legyen. Igaz, ma is szempont, hogy /minél előbb minél több lakást, de ez semmi esetre sem a ter­vezőket korlátozza, hanem a kivitelezők munkamódszeré­nek kérdése. Az a tapasztala­tom, hogy újabban a tervezők­kel nincs is ol­yan sok baj, mint azt sokan gondolják. A pécsi új városrész például Kö­­zép-Európa egyik legszebben megoldott telepítése. Hasonló­an szép, modern és feltétle­nül önálló stílussal rendel­kezik a dunaújvárosi új vá­rosrész. Székesfehérvár a ne­­héz dió. Egy új városrész há­zainak tervezésekor feltétlenül számolni kell azzal, hogy nem egyedi házról van szó, hanem sok házról és a sok egyforma ház mindig másként hat, mint egy épület. — Mi a véleménye a József Attila úti házakról? — Amikor még nem láttam a házsort, csak a ter­veket, megmondom őszintén, féltem a kaszárnya jellegtől, ahogy mi a stílustalanságot magunk között nevezni szoktuk, mert az ilyen típusú házak egy cso­móban sokszor ellenkező ha­tást váltanak ki, mint várunk. Igen szerencsés ötlet volt a házak látszólag rendszertelen elforgatása s így a festői szét­szórtságban, a legkülönbözőbb síkok találkozása révén kelle­mes látványt nyújtanak. Nem így a Lenin út elején álló új pontházak. Ezek, bár másutt már láttam szerencsés meg­oldásban, itt nem mutatnak. Hegyoldalban például igen mutatósak ezek az épületek. Miskolci településeknél, ahol más a természet adta környe­zet, jobban érvényesültek volna ezek az épületek. — Nem lehetne megoldani, hogy egy-egy városrész tele­pítése előtt szakemberek cso­portja vitassa meg a készülő terveket,­­hogy a városkép szempontjából is figyelembe vegyék? — Töretlen út ez még. Ké­szülő tanulmányom azt a célt szolgálja, hogy valamiféle egyesített tapasztalat érvénye­süljön. A jövő ezt igényli. Nem bízhatunk a spontaneitásban* nem bízhatunk többé abban* hogy ha elkészül, talán mutat* talán nem, az az épület. — ds —* Az IARUS-gyáregység pártszervezetének gazdaságszervező munkája Megnövekedett feladatokat jelent az idei terv az IKARUS székesfehérvári gyáregységé­ben. A teljes termelési értéket az 1962. évi teljesítéssel szem­ben 33,2 százalékkal kell nö­velni, ennek elérésére az egy főre eső egy napi termelési értéket ez évben 29,3 százalék­kal kell emelni.­­ Nem kis fel­adat a költségszint területén tervezett 3,5 százalékos csök­kentés biztosítása. E tervfeladatok,sikeres vég­rehajtásáért és egyéb, az egye­sülésből adódó sokrétű munka jó elvégzéséért komoly erőfe­szítést kell tenniök a dolgo­zóknak, szerveknek egyaránt, minden erőt és eszközt e célok szolgálatába kell állítani. A gyáregység pártszerveze­tének munkája is e megnöve­­kedet feladatok megvalósítá­sát segíti elő, tevékenysége — ha más módszerekkel is — azonos célokat kíván elérni, mint a gazdasági vezetés. Er­ről a tevékenységről, a párt­­szervezet gazdaságszervező munkájáról beszélgettünk Sán­dor János elvtárssal, a párt­­szervezet titkárával. — Pártszervezetünk, egész párttagságunk legdöntőbb fel­adatának a terv­feladatok sike­res végrehajtásán, a termelé­keny­ség növelését jelöltük meg. Ennek szolgálatában vé­gezzük­­ elvi v­árásitó,­mozgósító munkánkat, dolgozóink meg értsék: a terv teljes­tése, első­so­ran a termelékenység ne­velése a legfontosabb feladat,­­ csak ez biztosítja, teszi lehe­­­­tővé az életszínvonal javulá­sát, a jobb életet. Igen fontos politikai kérdés ez, hiszen végső fokon a munka termelé­kenységével tudjuk biztosítani a szocializmus teljes felépíté­sét, a nagyobb jólét megvaló­sítását. Sándor elvtárs elmondotta, hogy a gazdaságosabb terme­lést, a termelékenység növe­lését gátló okok feltárása és kiküszöbölésükre való törek­vés a pártszervezet gazdaság­­szervező munkájában állan­dóan napirenden van. Leg­utóbb foglalkoztak például a munkanap felvételek során készült, a kieső és veszteség­időket kimutató elemzések­kel, melyek megmutatták, hogy — bár a dolgozók hibá­jából adódó veszteségidő sem kevés — a munkaszervezés, a vezetés hiányosságaiból adódó veszteségek a nagyobbak. A TMK-nál például a kiesőidő 12,1, a veszteségidő 27,2 száza­lékos. A forgácsoló üzemben a műszaki idő felhasználás az összes üzemeltethető gépek vi­szonylatában igen kedvezőt­len, mintegy 33,6 százalékos­­ nem termelő időt mutatott ki­­ a vizsgálat. A pártvezetőség­­ felhívta a gazdasági vezetés­­ figyelmét a jobb munkaszer - f­évezésre, folyamatos munkael­­l­­átás biztosítására, egyes terü­­letén meglévő laza normák r­­­endezésére. Javasolta olyan eszközök és lehetőségek fi gye- l lembevételét az intézkedési­­ tervbe, melyek szoros össze-­­ függésben vannak a termelé-­­ kenység növelésével. — Fordulatra van szükség a­­ munkaidő-kihasználás tekinte-­­ tében. Nem kis mér­ékben a­­ veszteségidők növekvő ténye­zői a hosszúra nyúló ebédszü­net, a munka műszak vége előtti abbahagyása, vagy mun­kaidő alatti csoport-beszé­de­ j­­esek. Gyakori az is, hogy a dolgozóknak kell anyagért­­ menniök, saját maguknak biz­­­­tosítani a munkát. Mindezek­­ és az ellenőrzés hiánya, ugyan-­­ csak fedezik a jobb eredmé-­­ nyek elérését. Az osztatlan­­ munkaidőre való áttérés re­­­­mélhetően a munkaidő jobb kihasználását eredményezi, ez is segíti a termelékenység emelésére irányuló erőfeszí­téseinket. A pártszervezet elsősorban azokra a műszaki fejlesztési feladatokra mozgósít, amelyek gazdaságosabbá teszik a ter­melést, növelik a termelő be­rendezések kihasználását, emelik a minőségi színvona­lat é­s ezzel együtt javítják a munkások munkakörülménye­it. Megemlítette Sándor elv­társ, hogy a pártvezetőség a múlt év végén tárgyalta a műszaki fejlesztést, mely alap­jában kielégítőnek mondható, azonban vannak hiányosságo­kat mutató területek. Igen vontatottan halad például az újonnan érkező gépek üzem­­beállítása­; egy éve húzódik a fólia-hegesztőgép beállítása a karosszéria üzemben. Nem ki­elégítő a külföldi tanulmány­utakon szerzett tapasztalatok hasznosítása. — Pártszervezetünknek a terv teljesítésére, a termelé­kenység növelésére kifejtett munkáját erős aktívagárda se­gíti — hangsúlyozta Sándor elvtárs. — Nemcsak a pártcso­portokkal, a kommunistákkal beszéljük meg a termelés kér­déseit, hanem tanácskozunk különböző szervekkel, párton kívüli műszaki dolgozókkal is. Kommunistáink részt vesznek az egyes szakbizottságok mun­kájában, tájékozódnak a prob­lémákról, s igyekeznek segít­séget adni azok megszünteté­sében. Dolgozóink egyre nö­vekvő politikai öntudata jut kifejezésre abban, hogy mind nagyobb területen lépnek fel a hibák el­len, ahívan segítik munkánkat, maguk mögött tudják a pártszervezet segítő­készségét. Eredményeinkben döntő szerepet játszik minden­kor a szocialista, munkaver­­seny és a szocialista brigád­­mozgalom. Jelenleg 56 brigád dolgozik a gyáregységnél, eb­ből 15 már elnyerte a szo­­cialista címet. " Egyik felada­tunk továbbra is a dolgozók k­­ezdeményezésének felkarod­á­sa, támogatása, hiszen csak az­­ 5 lelkes munkájuk nyomán­­ válnak t­alóra terveink, elkép-­­­teléseink. A beszélgetés végén Sándor J János elvtárs ismertette azok­­­kat a kérdéseket, melyek a pártvezetőség munkatervében f­­ontos helyet foglalnak el, s a megtárgyalásuk, megvalósítá­­suk komolyan viszi előre a gyáregység előtt álló nagy fel­­adatok végrehajtását.­ Egyik­ontos tennivaló: a pártveze­­őség és gazdaságvezetés ré­téről megtárgyalt és elfoga­tott kérdéseket anyáron meg­­itassák a dolgozókkal. Ezek t­ermelékenység növelésével, a minőség további javításával válakoznak. A közeljövőben megtárgyalásra kerül a mű- s­zaki fejlesztés, a gyártmány- f­ejlesztés munkája, az újító- s mozgalom helyzete. A pártve­zetőség összehangolja a külön­féle szakbizottságok munkáját, továbbá az új iskolai év előtt megfelelő felvilágosító munkát végez, hogy a dolgozók bátran vágjanak neki a tanulásnak, emeljék elméleti-szakmai tu­dásukat. Az IKARUS-gyáregység párt­szervezetének gazdaságszerve­ző munkájában már eddig is születtek jelentős eredmé­nyek. Bizonyos, e munka még hatékonyabb lesz a jövőben. Heresznyei Tibor 3---­ Éllen van té'istiák ís testvéri kommunista és munkáspártok vég­sége 77 egység a Mezőföldi Egyesült Földművesszövetkezetnél Az 1963. január 27-én meg­tartott összevont küldött­köz­gyűlés határozatilag kimondta Mezőfalva és Vidéke, Baracs és Vidéke, Előszállás és Vidé­­­ke és a Nagyvenyim­i földmű­vesszövetkezetek egyesülését. Az egyesülésekkel párhuza­mosan erősen megnövekedett a szövetkezet szerepe, mivel a lakosság áruellátása nagyobb mértékben jelentkezik, mint­­ ezelőtt a szövetkezetnél. Az egyesült szövetkezet igazgatóságának első lépése az volt, hogy felmérje egy­ségeinek jelenlegi állapotát, miként lehet lebonyolítani az áruforgalmat a meglévő be­rendezésekkel és egységekkel. . A lakosság kulturáltabb kö­­­­­ülmények között történő ellá­tása érdekében Apátszálláson­­ építünk egy új élelmiszer­háztartási boltot. Ennek a­­ munkálatai már megkezdőd­­­­­tek. Baracs községben a volt­­ irodahelyiséget átalakítjuk egy­­ élelmiszer­bolttá és egy ven­­­déglátóipari egységgé. Az Igazság tsz-nél működik egy kis vegyesbolt, ennek a jelen­legi helyzete igen siralmas, raktárhiánnyal küzd és a be­rendezés is átalakításra szorul. A kisapostagi élelmiszerbol­tunk berendezését rövid időn belül felfrissítjük. Ellátjuk a lakosságot az élelmiszer és vendéglátó egységeken keresz­tül cukrászipari termékekkel is. Baracs, Előszállás és Nagy­venyim községben ki akarjuk szélesíteni a szolgáltatási te­vékenységet edény és háztar­tási kisgépek kölcsönzésével. . Nagykarácsonyban a meg­lévő bolthoz raktárt kell épí­tenünk. Igen fontosnak tartjuk a kültelki (puszta) egységek tatarozását és berendezésének felújítását. Előszálláson a volt szövet­kezeti irodahelyiségben élel­miszerboltot hozunk létre. Ez­zel azt akarjuk elérni, hogy a jelenlegi vegyesbolt vasbolttá alakuljon át és legyen egy, a követelményeknek megfelelő élelmiszerbolt. Mezőfalván a jelenlegi kis­vendéglő berendezését a leg­sürgősebben fel kell újíta­nunk, mert a jelenlegi nem felel már meg a követelmé­nyeknek. Itt az előfizetéses ét­kezést is bevezetjük A szövetkezetek egyesülésé­vel megnövekedett az egysé­gek száma, jelenleg 40 kiske­reskedelmi, 18 vendéglátó, 5 ipari és 14 felvásárló egysé­günk van. Ezeknek az egységeknek a karbantartására és csinosítá­sára létrehoztunk egy 14 fő­ből álló építő brigádot. A bri­gád már munkába is állt, és fontossági sorrendben végzik az egységek karbantartását. Szente József kereskedelmi osztályvezető Mezőfalva

Next