Fejér Megyei Hírlap, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

--------2 (Folytatás az első oldalról) elismeri — mondotta —, de a gyakorlati megvalósítás ko­rántsem könnyű. A beruházá­sok elosztásánál a helyi és or­szágos érdekek gyakran ütköz­nek. Észlelhetők olyan törek­vések, hogy a népgazdaság beruházásokra fordítható tar­talékait szétforgácsoljuk. En­nek pedig mind a helyi, mind az országos érdekek védelmé­ben,­­ nem szabad teret en­gedni. Beruházási politikánk legfontosabb célja, hogy a fo­lyamatban lévő létesítménye­ket gyorsan befejezzék üzem­­behelyezzék. Ezért az idei tervévben az értékhatáron felüli beruházásokra biztosí­tott eszközök 90—95 százalé­kát a folyamatban levő beru­házások befejezésére kell össz­pontosítani. — Gazdasági életünkben egyre növekvő a jelentősége a Kölcsönös Gazdasági Segíts­ség Tanácsába törv körült álla­mok között, egyre jobban el­mélyülő nemzetközi munka­­megosztásnak. Tavaly it meg­­kezdte működését a Barátság kőolajvezeték, a rajta keresz­tül hazánkba áramló kőolaj országunk energiamérlegének egyik legfontosabb tényezője. Eredményesen működik a szocialista országok kö­zös energiaelosztó állomá­sa Prágában, létrehoztuk a KGST országok Közös Bankját. A KGST vég­rehajtó bizottságának legutóbb Bukarestben megtartott ülé­sén aláírásra került a KGST- országok közös vasúti teher­vagon parkjának létrehozásá­ról szóló egyezmény. Ezeken kívül az elmúlt évben fontos kétoldalú tárgyalásokat foly­tattunk a Szovjetunióval, Len­gyelországgal, Csehszlovákiá­val és jelentős megállapodá­sokat kötöttünk velük az ipari és mezőgazdasági termelésben történő együttműködésről.­­ Megállapíthatjuk, hogy a KGST-ben tömörülő országok sikeres kooperációja két úton halad előre: valamennyi or­szág közös megállapodásával, továbbá az érdekelt országok közötti két vagy több oldalú megállapodásokkal. Mindkét út azonos célhoz, az együtt­működés elmélyítéséhez, a szo­cialista nemzetközi munka­­megosztásból fakadó előnyök teljesebb, jobb kihasználásá­hoz vezet. Az ilyen együtt­működés elmélyítése a legfon­tosabb eszköz arra is, hogy a szocialista országok népgazda­ságainak színvonala a fejlődés során kiegyenlítődjék — még­pedig a legfejlettebb orszá­gok színvonalán. Költségvetésünk közel 2 milliárd forinttal többet, mintegy 37 milliárd forin­­­­tot fordít egészségügyi, szociális és kulturális ki­adásokra. Ez a­ költségve­tésnek csaknem 29 száza­léka.­­ Érdemes ennél a szám­­adatnál egy kicsit időzni -s egybevetni például az Ameri­kai Egyesült Államok idei költségvetésével, amelynek tervezetét a napokban terjesz­tették a kongresszus elé. A költségvetés majdnem 98 mil­liárd dollárjából 54 milliárd dollár a közvetlen katonai ki­­adások összege. A New York Times január 22-i száma köz­li az úgynevezett költségveté­si dollár ábráját, amely azt mutatja, hogy az amerikai költségvetés minden egyes dollárjából 62 cent jut a köz­vetlen és közvetett hadikia­dásokra és csak 6 cent az egészségügyi és szociális kia­dásokra. A New York Herald Tribune c. amerikai lapban jellemző karikatúrát láttam: töpörödött, beteg kinézésű öreg ül egy becsukott ajtó előtt, hátán felirat: orvosi se­gély az öregeknek. Az ajtóra szegezett táblán pedig ez ol­vasható: „Erről az ülésszak­ról önt kitiltották, dr. Kong­resszus önt csak jövőre fogad­ja'’. De nagyon is kétséges, fogadja-e valaha is ez az ame­rikai kongresszus a betegeket, a munkanélkülieket, az isko­lásgyerekeket. Amíg a költség­vetés nagyobb részét fegyve­rek gyártására fordítják,­­ aligha. A mi idei költségvetésünk javítja a megnövekedett egészségügyi és szociális igények ellátását és to­vább növeli iskoláztatási lehetőségeinket. — Nemrégiben volt két éve­­ annak, hogy az országgyűlés­­ elfogadta az új iskolatörvényt,­­ amelynek megvalósítása fo­lyamatosan halad előre. Isko­lapolitikánk változatlanul azt a célt szolgálja, hogy minden gyermek elvégezze az általá­nos iskolát, s minél többen ta­nuljanak tovább középiskolák­ban, főiskolákon és egyeteme­ken. Különösen szembeötlő az a nagy fejlődés, amelyet az utóbbi néhány évben a középy­fokú iskoláztatásban elértünk. Míg például az 1960—61-es tan­évben, ötéves tervünk első esz­tendejében 155 ezren tanul­tak középiskolában, ebben a tanévben már 210 ezer a nap­pali tagozaton tanuló középis­kolások száma. Ez azt mutat­ja, hogy lassan, de biztosan megérlelődnek a feltételek ah­hoz, hogy általánossá tegyük a középiskolát.­­ Az idei tanévben egye­temeinken és főiskoláin­­kon új felvételi rendszer alapján válogatták ki az első é-­f­olyamok hallgató­it. Amikor pártunk nyolcadik kongresszusán elhatároztuk, hogy a közép- és főiskolai fel­vételeknél megszüntetjük a származás szerinti megkülönb­­­böztetést, abból indultunk ki, hogy társadalmunk osztály­­viszonyai gyökeresen megvál­toztak, az emberek megítélé­sében már nem a szociális származás a perdöntő, hanem a szocializmus iránti hűségük, végzett munkájuk, tehetségük és rátermettségük. — Államunk változatlanul nagy gondot fordít jól felké­szült, kommunista szemléletű szakemberek képzésére. Egye­temi és főiskolai oktatásunk gyorsan fejlődik. Az idén foly­tatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem bővítését, tovább építjük a Veszprémi Egyete­met, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, a Gödöllői Agrár­tudományi Egyetemet, új épületrészekkel gyara­podik a Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem. Alig van az országban olyan egyetem, vagy főiskola, ahol valamilyen be­ruházás jellegű, építkezést ne folytatnának. Az idén meg­kezdik a Győri Építőipari Mű­szaki Egyetem tervezését. A szakemberek képzésében már túlhaladtak a legtöbb fejlett­­ tőkés országot, elértük a vi­­l­­ágszínvon­at. Nálunk ezer lakosra 8 egyetemi hallgató jut és ez azt je­lenti, hoszt hazánk a nem­zetközi összehasonlításban az első öt ország között foglal helyet. Erre büszkék vagyunk Az a tény, hogy mi több szakembert­­ képezünk ki, a termelés terü­letén is annak biztosítékát­­ hordozza magában, hogy a jö­vőben elérjük és túlhaladjuk a fejlett tőkés országokat.­­ A tavalyihoz viszonyít­va növekedett költségveté­sünknek az az összege is, amelyet népköztársasá­­gunk külpolitikai felada­tainak ellátására fordí­tunk. Ez­ az indokolt növekedés ab­ból ered, hogy tovább bővül­tek hazánk kapcsolatai a vi­lág országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb ország­gal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ma már a világ 60 államával állunk diplomá­ciai kapcsolatban. Csaknem 100 országgal rendszeresen keres­kedünk.­­ Szilárd belső helyzetünk, a békés egymás mellett élés elveit megvalósító aktív kül­politikánk eredményeként ha­zánk nemzetközi tekintélye az utóbbi esztendőben tovább nö­vekedett. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetének tizen­nyolcadik közgyűlésén nem került napirendre, elhalt az úgynevezett „magyar kérdés"’. Hét éve folytatott töretlen és v­ágos bel- és külpolitikánk­nak jelentős nemzetközi sike­re ez. Elmúlt, s úgy gondol­juk, örökre elmúlt az az idő, amikor a Magyar Népköztár­saság nevét a reakciós erők a hidegháborús uszításban a ha­ladással­ szemben fegyverként használhatták. Hazánk belső viszonyai, külpolitikája, kiví­vott nemzetközi tekintélye egyre hatékonyabban segítik a béke és haladás erőit világ­szerte.­­ Figyelemreméltó tény az is, hogy a nyugati or­szágok, közöttük az Észak­atlanti Szerződés egyes tagállamainak kezdemé­nyezésére az utóbbi hóna­pokban néhány diplomá­ciai képviseletünk szintje emelkedett. Kül­képviseleteinket a magyar görö­f, magyar-svájci, magyar­angol, magyar-francia, ma­gyar-belga, magyar-svéd vi­szonylatban kölcsönösen nagy­követségi szintre emeltük.­­ Külpolitikánkban válto­zatlanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük annak a test­véri barátságnak a szálait, amely hazánkat a szocialista világrendszer országaihoz és elsősorban a Szovjetunióhoz fűzik. Dolgozzunk azon, hogy még jobb, barátibb viszonyt teremtsünk a Magyar Népköz­­társaság és a gyarmati rabság­ból felszabadult független ál­lamok között. Korrekt, jó vi­szonyban akarunk élni a ka­pitalista társadalmi berendez­kedésű államokkal is. Azokkal az országokkal, amelyekkel még rendezetten ügyeink van­nak, hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös megértés szellemében tárgya­lásokat folytatni.­­ Az elmúlt esztendőben világszerte tovább növeked­tek a demokrácia, a nemzeti függetlenség , a béke és a szocializmus erői. Ennek eredményeként valamelyest enyhült a nemzetközi helyzet, annak ellenére, hogy a hábo­rú megszállottjai, a leghatal­masabb monopolista csopor­tok továbbra is folytatták hi­degháborús tevékenységüket. Javult a nemzetközi helyzet, erősbödött az a szellem, amely a vitás kérdéseket a­gyalások útján kívánja megol­dani.­­ Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy léteznek még olyan befolyá­sos imperialista érdekkörök, és csopportok, amelyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet enyhülése. Ezek a legdurvább provokációktól sem riadnak vissza, hogy a világ hajóját viharos, hábo­rús, veszélyekkel terhes tenge­reken tartsák. Ilyen provoka­tív merényletnek esett áldo­zatául az Egyesült Államok fiatal elnöke is. John Kenne­dy, az Egyesült Államok el­nöki székében természetesen az amerikai monopoltőke alap­vető érdekeit védte, s az Egye­sült Államok politikai céljait akarta megvalósítani. De felismerte, hogy a régi módszerekkel és eszközökkel az Egyesült Államok sem foly­tathatja politikáját, mert egy világháború az Egyesült Ál­lmok pusztulását is maga után vonná. Ezért tett bizo­nyos lépéseket a vitás kérdé­sek tárgyalások útján törté­nő megoldása felé, s ez a bé­kés egymás mellett élés politi­kájának erősítése irányában hatott. Azok az ultrareakciós jobboldali körök, amelyek meggyilkolását megszervezték e ,tettükkel is e nemzt­közi hely­zet élezésére törekedtek. Cél­jukat nem sikerült megvaló­­sítaniok, mert ezt egykönnyen nem teszi lehetővé a mai vi­lághelyzet, amelyben az erő­fölény, a béke, a szocialista világrend, a Szovjetunió ol­dalán van. Véleményünk sze­rint az Egyesült Államok né­pének érdekét is az szolgál­ná, ha az új elnök megfelelő realitással vonná le a követ­keztetéseket a világ mai helyzetéből, amely parancso­­lólag írja elő a vitás kérdések tárgyalások útján történő ren­dezését. A béke erőinek gyarapo­dásában fontos szerepe van annak, hogy a szocialista Kuba nemzetközi helyzete megszilárdult és tekinté­lye megnövekedett. Több tőkés ország fokozni óhajtja kereskedelmi kapcso­latait Kubával. Az Egyesült Államok által kikényszerített gazdasági blokádon Kuba ka­put nyitott. Ez is bizonyítja hogy az élet realitásai elöl nem lehet kitérni. A jövőben minden bizonnyal egyre több tőkés állam tényként veszi tudomásul a szocialista Kuba létét és teremt vele kereske­delmi, gazdasági kapcsolato­kat.­­ A napokban a Kínai Nép­­köztársaság és a Francia Köz­társaság közös közleményben bejelentették, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítenek egy­mással. A Kínai Népköztársa­ság megalakulásától kezdve a nemzetközi politikai élet egyik legfontosabb tényezője. Elis­merésével a Francia Köztársa­ság kormánya ésszerű lépést tett. A nemzetközi helyzetnek ez a fontos eseménye mutatja hogy kezd töredezni az a reál Utasoktól elszakadt izolációs politika, amelyet a nyugati ha­talmak a szocialista országok egy részével, közöttük a világ legnagyobb lélekszámú orszá­gával szemben hosszú időn át folytattak, örülünk a testvér Kínai Népköztársaság nagy si­kerének. — Meg vagyunk győződve hogy közel van a Kínai Nép­köztársaság jogainak helyreál­lítása az Egyesült Nemzetei Szervezetében is. Változatla­nul valljuk, hogy a világszer­vezet csonka marad és nem lehet a béke teljes értékű őre mindaddig, amíg nem foglalja el ott megillető helyet a Kínai Népköztársaság. — A Kínai Népköztársa­ság elismerése a Francia Köztársaság részéről még élesebb fényben meg a mai nyugatnémet politika tarthatatlanságát a Német Demokratikus Köztársasággal szemben.­­ Walter Ulbricht elvtárs, a Német Demokratikus Köztár­saság államtanácsának elnöke, nemrégiben nagyfontosságú ja­vaslatot tett a Német Szövet­ségi Köztársaság kancellárjá­nak: a két Németország mond­jon le az atomfegyverek gyár­tásáról, beszerzéséről és tiltsa meg, hogy területén ilyeneket állomásoztassanak. A kancel­lár a javaslatokat még csak át sem vette. Világos tehát: Ade­nauer ment, de a leglényege­sebb kérdésben a nyugatnémet kormány továbbra is a reali­tásoktól elszakadt politikát folytat, amikor nem akar tudo­mást venni a szomszédságában levő, biztatóan fejlődő, erős, szuverén államról, a Német Demokratikus Köztársaságról, amelynek nemzetközi pozíciói erősödnek. A Német Demokra­tikus Köztársaság létéről, ere­jéről, fejlődéséről tudomást nem venni —a politikai vakság jele. A német nép és a béke érdekét az szolgálná, ha a Német Szövetségi Köztár­saság vezetői nem ezen az úton járnának. Mi arra törekszünk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság­gal is a békés egymás mellett élés alapján alakítsuk kapcso­latainkat. Ennek szellemében kötöttünk megállapodást keres­kedelmi kirendeltségek köl­csönös felállításáról és a keres­kedelmi forgalom bővítéséről. Ezen az úton haladva látunk lehetőséget kapcsolataink to­vábbi bővítésére. — A békés egymás mellett élés politikájának érvényreju­­tását szolgálja Hruscsov elv­­társ javaslata, amelyet a­ilág állam- és kormányfőihez in­­é­­zett a területi és határviszá­lyok békés, fegyveres össze­tűzéseket kizáró megoldására. — A nemzetközi helyzet további enyhülésének je­gyében ült össze újabb ülésszakra a 18 hatalmi genfi leszerelési értekez­let. Korábban ez a testület má­­zsányi papírhegyet termelt, de érdemleges eredményre nem jutott. A szocialista or­szágok részéről a jóakaratban itt sincs hiány, elég csak ar­ra emlékeztetni, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak decemberi ülésszakán egyodalúan 600 millió rubellal csökkentették az 1964. évi ka­tonai kiadásokat. A Magyar Népköztársaság kormánya — mérlegelve a nemzetközi hely­zet alakulását, valamint hon­védségünk harci készültségé­nek eddig elért fokát — szin­tén lehetőnek tartotta, hogy az idei költségvetésben kisebb összeget irányozzon elő hon­védelmi kiadásokra, mint amekkorát az ötéves terv ki­dolgozásakor erre az évre ko­rábban meghatároztunk. Mi azt szeretnénk, ha minél előbb eljönne az az idő, ami­kor már egy fillért sem kell fegyverre költeni. Gon­dolom, hogy ezzel az óhajunk­kal még parlamentünk kato­nai képviselői is egyetértenek. Ők is könnyen találnak ma­guknak helyet a békés terme­lésben. De ezt ma még nem tehetjük meg. Minaddig ébe­ren kell őrködnünk fegyveres erőink harckészségén, amíg az imperialista hatalmak részé­ről háborús veszély fenyeget, amíg a békéért harcoló erők­nek nem sikerül kivívniuk az általános és teljes leszerelést. Ha a nyugati hatalmak a szocialista országokh­oz hasonló jó szándékkal küldték el képviselőiket Genfbe újabb lépésekre van lehetőség az általános és teljes leszerelés útján.­­ A szocializmus teljes fel­építésének munkája ma első­sorban termelő, gazdasági, kulturális és tudományos te­vékenység. Azt jelenti-e ez a tény, hogy a politikai szerve­ző-nevelő munka, a pártszer­vezetek, az állami­ és társa­dalmi szervek tevékenysége háttérbe szorult, vagy másod­rendűvé vált? Nem, természetesen nem je­lenti ezt. Feladatainkat csak a tömegek odaadó munkájával, a szocialista építésben való öntudatos részvételével old­hatjuk meg. Helyes és jó do­log a prémium és a nyereség­­részesedés, de nagy baj lenne, ha csak ez ösztönözné dolgo­zóinkat az eredményesebb, a jobb munkára. Ipari, mező­­gazdasági, kulturális terveink teljesítésének elsőrendű felté­tele, hogy a dolgozó tömegek odaadással, alkotóerővel ve­gy­enek részt valóraváltásuk­­ban.­­ A párt­ és a kormány az élet minden területén arra törekszik, hogy ki­próbált és helyesnek bizo­nyult politikai vonalát következetesen megvaló­sítsa és attól a jövőben sem tér el. Minél többen teszik benső meggyőződésből magukévá ezt a politikát, annál biztosabban és gyorsabban haladunk előre a szocializmus teljes felépíté­sében, annál erőteljesebben növekedhetik népünk jóléte. Kállai Gyula emlékeztetett arra, hogy az idén­­ősszel lesz 20 éve, hogy megkezdődött a történelmi fordulat.­­ Ha visszatekintünk az el­múlt időszakra, az öröm és büszkeség érzése hat át ben­nünket. Népünk küzdelme, munkája nem volt hiábavaló. Legyőzve az ellent, a tornyo­suló millió akadályt, kijavítva saját hibáinkat, végül is közel értünk a célhoz: a szocialista Magyarország teljes felépíté­séhez. Azt hiszem, mindnyá­junk gondolat tolmácsolva mondhatom: hazánk felszaba­­d­ulásának huszadik évforduló­­ját, ezévi terveink pontos vég­rehajtásával, a szocialista épe­­tőmunkában elért újabb ered­ményekkel ünnepelhetjük mél­tóképpen!­­ Az idei költségvetésünk e célok elérését szolgálja. Elfo­gadva a költségvetést, képvise­lőtársaimat e nagy feladatok megoldására, eredményes jó munkára hívom fel — fejezte be nagy tapssal fogadott be­szédét Kállai Gyula. Kállai Gyula elvtárs beszéde A Fővárosi Villamos vasút azonnali belépésre KERES kalauzi, váltóőrt, homokozói munkára (17—43 év között) FÉRFI ÉS NŐI DOLGOZÓKAT. A főműhelyekbe: gép­lakatosokat, lemezlakatosokat, lakatosokat, esztergályo­sokat, marósokat. KOCSISZÍNEKBE: lakatosokat, be­tanított munkásokat. A fentieken kívül FELVESZ kábelfektetői és pályaszolgálati munkára (18—50 év között) FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. — Szakmunka­­sok, kábelfektetői és pályaszolgálati segédmunkások részére szü­kség szerint munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés: munkanapokon 8—14 óra között (szombat kivételével) BUDAPEST, VII., Akácfa utca 15. fszt. 17. 434 Fejér megyei Hírlap Szombat, 1964. február 1. ) Juhász János elvtárs felszólalása (Folytatás az első oldalról.) , hogy annak a Velencei-tó melletti szakasza, ami kb. 15 km., ha sürgősen felújításra nem kerül, már ebben az évben alkalmatlan lesz a vár­ható forgalom lebonyolításá­ra. Ezt­­azért tartottam szük­ségesnek megemlíteni, mert ezzel az úttal már az elmúlt évben is komoly problémá­ink voltak. — Előzetes tervek alapján, már javaslatba hoztuk ezen út felújítását, azonban — az­zal, hogy 1967-ben megépül az új 7-es út Fejér megyei szakasza, és így mentesül a régi 7-es út, a nagy balatoni tranzitforgalomtól, a javaasla­­■­unkat a KPM illetékesei el­utasították. Ennek ellenére továbbra is az a vélemé­nyünk, hogy ez a megrepedezett, ösz­­szetöredezett útszakasz, mely további felfagyás veszélyének van kitéve, annyira tönkremegy, hogy az új 7-es út megépítésé­ig (aminek más nyomvo­nala van), nem bírja ki a forgalmat, sőt már a nyári forgalomnál is problémát okozhat. Juhász elvtárs ezután el­mondotta, hogy az elmúlt társadalmii rendszerben a me­gyénkben nem sokat törődtek­­ népműveléssel és csak a felszabadulás utáni években­örténtek erőfeszítések, hogy olyan népművelési intézmé­nyek jöjjenek létre, amelyek­ben meg lehet teremteni a t­artalmas nevelő munka alap­­jait. Ezután azt ismertette, hogy megyénk 98 művelődési otthonában a népművelési munka olyan új formái ala­kultak ki, amelyek a népmű­velés eszközeivel és lehetősé­geivel nyújtanak segítséget a mezőgazdaság szocialista át­alakításából adódó feladatok­nak a felnőtt lakosság általá­nos és szakmai műveltségének megteremtéséhez. Az 1962— 33-as népművelési évben 2227 fő mezőgazdasági szakmun­kásképzőn 1332 hallgató pedig traktorista tanfolyamon tanult. Az idei évben 4 ezren tanul­nak a mezőgazdasági szak­munkásképzőkön és 900-an ■raktoros tanfolyamokon. Rö­vid két év alatt a szakkörök szám­a 78-ról 191-re emelke­dett, a kiállítások száma pe­dig ugyanezen idő alatt 1000- ról 2800-ra nőtt. Juhász elvtárs ezután azok­­ról a hiányosságokról beszélt, melyek a népművelési munka eredményességét hátráltatják. — Többek között szeretném figyelmébe ajánlani a Műve­lődésügyi Minisztériumnak, — mondotta —, hogy ma már a falvakban is alapvető követelmény, hogy művelődési otthona­ink mindenkor tisztán, jól fűtve és kivilágítva fo­gadják látogatóikat. —Sajnos a jelenlegi körül­mények között ez maradékta­lanul nem valósítható meg, mert még olyan községekben is, mint a 8 ezer lakosú Ercsi, ahol egy kis színháznak beil­lő, nagyobbrészt társadalmi munkát­*­ épült kultúrház van, a Művelődésügyi Minisz­térium gondnoki, vagy takarí­tó státuszt nem biztosít. Ha pedig a községek úgy segíte­nek a bajon, hogy szerződéses takarítót alkalmaznak ezt a pénzügyi szervek állandóan kifogásolják.­­ Úgyszintén probléma az is, hogy a Művelődésügyi Mi­nisztérium az MSZMP KB- nak a falusi kulturális munka néhány kérdéséről hozott ha­tározatát véleményünk szerint egy-két dologban mechaniku­san alkalmazza, így a műve­lődési otthoni igazgatói lét­számot azzal a kikötéssel kül­dik meg, hogy azt csak köz­ségekben lehet felhasználni. Ezen az alapon nincs lehető­ség arra, hogy Székesfehér­­vár-Felsőváros, ahol elsősor­ban tsz-tagok élnek, kultúrhá­­zához vezetőt kapjon.­­ Ez év terveinek teljesí­tése is egyre nagyobb felada­tokat tűz mindnyájunk elé, beleértve az üzemek, szántó­földek és a különböző intéz­mények területén dolgozókat. — Pártunk célkitűzése, a szocializmus építésének ügye becsületbeli kötelességünkké teszi, hogy nagyobb igényeket támasszunk önmagunkkal szemben és igényességgel te­gyünk eleget a ránk háruló feladatoknak. — Az a véleményem, hogy a most tárgyalt költségvetés helyesen segíti társadalmi, gazdasági és kulturális célki­tűzéseinket, ezért azt elfoga­dom és bizalommal megsza­vazom. * 20

Next