Fejér Megyei Hírlap, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

A bársony-kikészítők A brigád célkitűzései és vál­lalása között, szerepel, hogy teljesítményük mindig norma jelekt lesz és a társadalmi munkában résztvesznek. A képen: Tóth Katalin KISZ tit­kár a brigád néhány tagjával megbeszélést tart. (Jobbra) * Hummel Lívia egy éve dol­gozik az üzemben. Mindig szorgalmas, jó munkás volt és eredményeiért nemrég vették be a Valentyina brigád tagjai közé. (Lent) A Pamuttextil Művek bársony­ osztályán dolgozik a Valentyi­­sta Tyereskova ifjúsági brigád. A múlt év április 4-én ala­kultak és tűzték­ ki célul, hogy elnyerik a szocialista brigád címet. A brigádvezető , Antal Katalin négy éve dolgozik az üzemben, a KISZ vezetőségének tagja. A vágó­gépen a bársony bolyhozását végzi. " 4 Új KISZ-klub nyílik Székesfehérváron A székesfehérvári Gárdonyi Géza művelődési otthonban rövidesen a város egy új KISZ ifjúsági klubja lát napvilágot. Az új ifjúsági klubot az Ika­rus székesfehérvári gyáregy­ségének KISZ­ szervezete hoz­za létre a művelődési otthon vezetőségének segítségével. /«A ünnepélyes klubavatást február 8-án délután hat órai­­ kezdettel tartják a gyár fiatal­­­­jai. Az első klubrendezvény­nek külön érdekességet ad,­­ hogy /.Meghívják a fiatalok a­­ nyitó előadásra a budapesti Cser»-1—Ikarus expedíció volt tagjait, akik a gyár járművei­vel Afrikában jártak. Az él­ménybeszámolót az útról ké­szült színes film vetítése kö­veti,­­majd zenés, táncos klub­estet rendeznek. II fehérvári úttörők életéből KISZ-avatásra készülnek a Rákóczi iskola úttörői. Hogyan? Legfontosabb cél a jó bizonyítvány, amely a KISZ-tagság továbbtanulá­sának is fontos feltétele. Ezenkívül színvonalas mű­sorral készülnek minden nagy esemény megünnep­lésére, amelyre meghívnak néhány „veterán” KISZ- tagot az üzemekből és kö­zépiskolákból. Ugyancsak ennek az is­kolának pajtásai a­ közel­múltban Ki mit tud? vetél­kedőt rendeztek. Az őrsi­­ foglalkozásokon a nagyobb hatás kedvéért vonatot is eszkábáltak, amelybe a leg­esélyesebbek kerültek. * A Zentai úti iskola úttö­rői a napokban „randevúz­tak” a József Attila Gim­názium diszeseivel. A ta­lálkozót közösen rendezett műsoros est tarkította. Kulturális szemlét ren­deztek a rajok között az iskola felső tagozatának di­ákjai, akik őrsönként vetél­kedtek az első helyezése­kért. A legjobb együttesek közé került a Barátság őrs kamara- és szavalókórusa. Hamarosan sor kerül a csa­pat­vetélkedőre, ahol az iskola legjobb szavaló­ja, Zenésze és énekese címért „harcolnak” az őrsök tagjai. Apa nélkül — A papád hol dolgozik? — Nem tudom. Arcát pirosra festette a szégyenkezés. Éreztem, olyat kérdeztem, amit nem kellett volna. Sietve bú­csúztam el az osztálytól, de állandóan az járt az eszemben: hol lehet az apja, mi az oka a szé­gyenkezésnek? Megvártam, amíg vége lett a tanításnak, s leültem vele beszélgetni. Úgy érez­tem, erre szükség van, job­ban megnyugszik,­ ha el­mondhat mindent. Kérdeznem sem kellett, maga kezdte. — Az első betűvetést ta­nultam, amikor édesapám nap, mint nap később és később jött haza, mindig it­tas állapotban. Mindig fel­riadtam, amikor hazaérke­zett, mert nagy lármát csa­pott, sokszor bántotta édes­anyámat is. Szerettem és igyekeztem kedvében jár­ni, többször is kértem: Apu, ne igyál! ” A felelet mindig az volt: „Anyád már a te fe­jedbe is belebeszélte, hogy én mindig részeg vagyok, meg mást szeretek? Csak hadd prédikáljon!" Egyre súlyosabbá vált szüleim között a viszony. Kerese­tét nem adta haza apám, így édesanyámnak kellett elmennie dolgozni. 1958 no­vemberétől már nem is járt haza, több napig nem láttuk. Nehéz volt tanul­nom, szerettem volna, ha visszajön, megváltozva, s boldogan élhettünk volna. Pár hét múlva elköltözött. Otthon voltam, amikor pa­kolt, s azt mondta: „Anyád a hibás mindenért.” Én tudtam, hogy nem. Hiába sírtam és kértem, nem ma­radt otthon. — A bírósági tárgyaláso­kon ott voltam, megkér­deztek engem is. Nem mondhattam mást, csak az igazat, hogy részegen járt haza, nem szeretett bennünket. Ekkor azt mondta, én is hazudok, meg anyám befolyása alatt állok. Édesapám hibájából mondták ki a válást, mert munkahelyén is beigazoló­dott, hogy állandóan iszik. Ott sem becsülték. — Évek óta édesanyám­mal élek, nagyon szeretem, mindent megtesz értem, csak jól tanuljak. — Milyen volt a bizo­nyítványod? — Kitűnő. — Édesapádat mikor lát­tad utoljára? — A válóperes tárgyalá­son, közel hat éve. Én ír­tam neki többször, de nem válaszolt. Karácsonyra és újévre is küldtem üdvözlő lapot, de én nem kaptam. Nem tudom, miért, harag­szik rám, én nem tettem semmi rosszat. Én még most is szeretem. Szemében megjelent egy könnycsepp... — Hogyan képzeled a jövődet? — Szeretném visszahozni aput, mert érzem, hogy édesanya is szereti. Majd egy pár év múlva, akkorra biztosan ő is megbánja a történteket. Megkérem és visszahívom. Vissza k­ell törnie. És akkor ha va­laki megkérdezi, hol dol­gozik a papa, nem kell el­pirulnom. — Sz. — FEHÉR a FEKETE Nádasdladám­ban Vaskos jégkéreggé töppedt az olvadt, majd újrafagyott hó a nádasdladányi tanács­háza előtt. Nincs is kitaposva az út az egész utcában — csak két ház előtt koptattak „járdát” a fagyos kocsiúton a léptek. Az egyik a tanács­háza, a másik a szomszédos épület. Ott, a tanácsháza szom­szédságában ütöttek tanyát a falu kiszesei A pártszerve­zet adott helyiséget a fia­taloknak. Igaz, a terem most kieső barátságtalan így üre­sen. A padlón kiégett, kiko­pott nyomok, a falak is ré­giek. De, úgy mondják, ami­kor megtelik fiatalokkal, egy­szerre otthonosabbá válik. És a tanácstitkár újságolja, hogy idén rendbehozzák, fel­újítják az épületet. A védnökségtől a szüreti bálig Az sem titok, hogy néhány évvel ezelőtt bizony nem na­gyon zajlott az élet a KISZ szervezetben. A fiatalok nem bíztak a vezetőségben, a ve­zetőség nem is szolgált rá minden esetben a bizalomra. Egyszóval: bajok voltak az ifjúsági mozgalom körül. Most 92 tagja van a terü­leti KISZ-alapszervezetnek. És ahogyan a ház előtt kita­posott út is mutatja, gyakran és sokan járnak a KISZ he­lyiségébe. Hétfő és péntek kivételével minden nap har­minc-negyven fiatal találko­zik esténként az ifjúsági klubban. A változás okait kutatom. Mert valamikor a fiatalok közömbösségéről beszéltek itt az alapszervezetben. A bejá­rást okolták, meg azt, hogy a sokféle munkahelyen, sok­féle műszakban dolgozó ki­­sneveket nehéz összefogni, egységes törekvésekre kész­tetni. A körülmények meg­maradtak, a KISZ-életben mégis változott valami. Vélemények hangzanak el, emlékezések a közelmúlt tör­ténetei elevenednek meg be­szélgetés közben. S lassan­ként kialakul a kép­­ról az­ útról, amelyet az .,ifjúsági park” feletti védnökségtől­­ a tavalyi szüreti bálig megtet­tek a fiatalok. Fura dolog ilyen határkö­­­­veket állítani, mégis, ez a való. A KISZ-szervezetben az első közös cél két évvel ezelőtt úgy született, hogy a kastély parkját, s a tavat meg kellene szépíteni, véd­nökséget kellene vállalni fe­lette. Legyen ,,ifjúsági park” Nádasdladányban. Túl nagy volt a feladat, beletörött a bicskájuk. De az, hogy vala­miért összefogtak, közösen munkálkodtak, lelket öntött a fiatalokba. A szüreti bál már az össze­fogás első válsága. Nagy do­logidő volt akkor a termelő­szövetkezetben, nem tudtak kocsit adni a szüreti felvonu­láshoz. A fiatalok egy része megsértődött akkor. Mégis, később is, igen sokat segített az alapszervezet társadalmi munkájával a közös gazda­ságnak. A KISZ elég erős volt már akkor a faluban egy ilyen válság leküzdésé­hez. Négyszemközt a szervezőtitkárral Az Arany János utcában,­ lakásán kerestük fel Gyer­tyánági Lajost, az alapszer­vezet szervezőtitkárát. Ma délelőtt itthon van, aztán is­mét indul Pétre. Ott dolgo­zik sok ladányi fiatallal együtt. Fehérvárra is sokan járnak dolgozni, a tőzeg­­üzem is jónéhány fiatalt fog­lalkoztat — mindössze há­rom KISZ-korú fiatal dolgo­zik a termelőszövetkezetben. Aztán azt hallom, hogy az elmúlt évben 67 kiszes tel­jesítette az ISZM követelmé­nyeit a faluban. — Hogyan lehet összefog­ni, jó közösségbe tömöríteni a fiatalokat? — Talán az a legfontosabb, hogy minden nap találko­­zunk — válaszolja Gyertyán­ági Lajos elgondolkodva. —­­Öt napon át klubfoglalkozás, a hét másik két napján meg a színjátszócsoport próbál. Egyszóval: minden nap együtt vannak. Sakk, aszta­litenisz, kilubesz. Ki mit tud?, társadalmi munka. József Attila olvasómozgalom, if­júsági filmszeminárium, köz­­ségépítés. A szervezőtitkár pedig azt mondja: — Ha sokat is tettünk, sok a tennivalónk még. Tovább kell szilárdítanunk, erősíte­nünk a közösséget. Akik ma közöttünk vannak, legtöbb­jük két-három éve végezte az általános iskolát. És év­­ről évre több új kiszes jön hozzánk a nyolcadikos úttö­rők közül, így kell tervez­nünk. Isten, még jobban! A tervek. A munka­felté­telt a kastély mögött sport­pálya rendezésével, s a ter­melőszövetkezetben és a közz­ségfejlesztés során végzendő­­ társadalmi munkával igyek­­szenek majd teljesíteni. Jól halad a sportmozga­lom szervezése is. A röplab­dacsapat, s a tavaszra, nyár­ra szervezett csoportos ki­rándulások sora bizonyára igen sok fiatallal fogja még jobban megkedvelteni­ a sportolást. A kulturális munka az if­júsági klubra alapul. Két háromfelvonásos színdarabot tanulnak be a színjátszók, s a szomszédos községekbe is szeretnének ellátogatni vele. Ú­jabb szellemi vetélkedőkre, vidám estekre készülnek. S a József Attila olvasómozga­­lom is újabb és újabb híve­ket toboroz a könyvkedve­lők népesedő táborának. Húszévesek. Az alapszer­vezet taglétszámának mint­egy hatvan százaléka 20 éven aluli fiatal. S nemcsak élet­korában fiatal a nádasdla­­dányi kiszes-közösség, ha­nem lendületében, friss tö­rekvéseiben is. Két év alatt nagyon sok minden történt. S a fekete­fehér válaszújában a fiata­lok nyerték meg a játszmát. Mekis János Fejér megyei Hírlap A gyakorlat testd a mestert CM. Tóth István rajza) Szombat, 1964. február 1.

Next