Fejér Megyei Hírlap, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

KATÓNAK Balogh László őrvezető pattan fel a játékpark gye­pén. Kezében könyvet tart. Ol­vasás közben zavartuk meg. Jó barátja a könyv és ő is a köteteknek. Rendben tartja a klubszoba szomszédságá­ban sorakozó könyveket. — Mindig cserélem az anyagot. A Megyei Könyv­tárban kéthetenként kétszáz kötetet adok le és ugyan­ennyit hozok. A tisztiklub könyvespolcairól ittlevőket is gyakran cserélem és az alakulattól is kapunk új könyveket negyedévenként. Ez a választék, megtalál­hatók a világirodalom klasz­­szikusai, a legfrissebb ma­gyar kiadások is, Balogh Lászlónak nemcsak jóbarátja a könyvespolc, hanem egy kicsit polgári életből hozott hivatását is tükrözi ez a munka. Bevo­nulása előtt Salgótarján­ban a bányász művelődési otthon igazgatóhelyettese volt. Amikor magára öltötte az egyenruhát, akkor is megtalálta az egyéniségéhez, előző munkájához hasonló társadalmi tevékenységet. A laktanya falai között nagy ambícióval, lelkiismerettel látja el ezt a KISZ-megbiza­­tást. Beszélgetünk az otthonról és a katonaéletről. Mellénk szegődik még egy katona. Csinos, barna fiú. Nem az újságírót keresi, hanem a könyvtárost. Ő is a nyilván­tartott, százharminckét olvasó egyike. Orfi Istvánnak hív­ják, gárdonyi fiú. Műszerész. Nagyon szereti a könyvet. Most Az ötödik pecsét­et­ vá­lasztja, de rajongója a Jókai sorozatnak. — Hogy ízlik a katonásko­dás? — Telnek a napok — mondja, mosolyogva. 4 — Csakhát itt kötött­ebbek a­ normák, mint a polgári életben. Orfi István többször haza­látogat, közel van Börgönd Gárdonyhoz és amikor úszó ■„kiképzés” van, akkor a Ve­lencei-tó is annyi, mint Gárdony. Otthon van. Valami zongorajáték üti meg a fülem. A klubszobá­val szemben lévő múzeum­ból hallatszik a zene. Amo­lyan új régiségek tára ez. Sok-sok oklevél, az élenjáró szakasz vörös zászlói, kollek­tív kitüntetések sorakoznak a falon. Szentpéteri János sződ­­ligeti géplakatos ül a zongo­ra előtt. — Ah, nem tudok játszani — tiltakozik. — Bevonulá­som előtt vettem tangóhar­monikát. Azzal már jobban ment, de zongorázni is meg­tanulok, mert van lehetőség. Sok-sok lehetőség adódik a szórakozásra, művelődésre ennél az alakulatnál is, még talán több mint otthon. Helyben, néhány lépésnyire van a könyvtár, a zongora, a televízió, a sportpálya. Egy helyen munka és művelődés. Élnek is ezzel a lehetőséggel. — N. T­ urn isi van könyvet választ. A zongoránál: Szentpéteri János. A faluért Hatvanezer forintot költenek a községfej-­­ lesztési alapból a kultúrház bekerítésére Vér­­­ tesbogláron a második félévben. A munká­latokhoz — mint mondották — rövidesen hozzá is kezdenek. Nemrégiben fejezték be ők nagyrészt társadalmi segítséggel 600 méter­­ járda építését. Sok segítséget nyújtottak a­­ község szépítésében az általános iskola szor­­­­galmas diákjai: ez év júliusáig 1510 óra tár­sadalmi munkát végeztek, a KISZ-szervezet­­ fiataljai pedig 75 órán át munkálkodtak a közös célok valóraváltásán. Szombat, 1964. augusztus 1. A HÍRLAP IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Ifjúság 400-an társad­alm­i m­unkán Dunaújvárosban a KISZ vezetőképző tábor ■100 lakója a szervezeti élet tanulmányozása mellett segíti a volt Szalki sziget rendezését, otthonosabbá tételét. A város fiataljainak­ korábbi felajánlása szerint ugyanis a KISZ védnökséget vállalt a sziget rendezése és ki­­­­építése felett. Ezért kapta a sz­iget az Ifjúsági Sziget nevet. A vezetőképző táborból társadalmi munká­ra induló 400 fiatal a már nyár eleje óta fo­lyamatosan haladó tereprendezési munkába és parkosításba kapcsolódott be, amelynek nyomán újjászületik majd Dunaújváros új díszeként az Ifjúsági Sziget. Az élvonalban LEVAYEK A KISZ II. kongresszusá­nak tiszteletére a termelés­ben dolgozó fiatalok az éves terv minőségi és mennyiségi teljesítésre vállalásokat tet­tek. Ezek a vállalások ma­gukban foglalják azokat a törekvéseket, amelyeket a KISZ-szervezetek, kommu­nista ifjúsági brigádok célul tűztek. A vállalások az ipar minden területét átfogják, szinte megyénk valamennyi üzeméből érkezett felajánlás a kongresszus tiszteletére. Vállalási lapok fekszenek előttünk, találomra kive­szünk egyet és betekintünk a felsorolásokba. A VTRGY Eötvös Lóránd export-bri­gádjának ötpontos felaján­lása: 1. Az export programsze­rűséget betartják; 2. A jelenlegi MEO visz­­szaadást öt százalékkal csökkentik; 3. Az önköltséget két szá­zalékkal csökkentik; 4. A hiányzást megszün­tetik; 5. Külön munkásvédelmi megbízottat választanak a brigádon belül. Ezek előrebocsátásával ke­restük fel a brigádot, hogy elbeszélgessünk velük ter­veikről, elképzeléseikről. Lé­­vay Gyula brigádvezető elég lehangoltan fogadott ben­nünket. Sajnos alig juttattuk el vállalásunkat a KISZ bizott­sághoz, átszervezést hajtot­tak végre. Így a brigádunk­ból többen elmennek, illetve újak jönnek. Egyesülünk a Vörös Csillag brigáddal és így alakul meg az új brigád, amely továbbra is a régi név alatt szerepel. — Milyen hatással lesz ez a vállalások teljesítésére? — Reméljük, nem ront majd az eredményeken, hi­szen azon vagyunk, hogy si­kerüljön a tervünk. .Nagyon csábító az első helyezés gon­dolata és a velejáró jutalom. — Sikerül-e ilyen körül­mények között is teljesíteni a vállalást? — Szerintem igen — fele­li Mészáros Marika bizako­dón. — Nálunk az a szokás, hogy minden új brigádtagot annyira segítünk, hogy telje­sen belejöjjön a munkába. Ez az egyik. A másik pedig, hogy ismerjük saját mágun­kat,­ tehát tudjuk, hogy hol lehet még javítani. Én a minőségi javulás lehetőségét abban látom, hogy a MEO- nak szigorúbbnak kell l­en­nie egy kicsit. Ozoli István már más szemmel nézi a dolgoka: — Nem jó, ha egy meg­­­­szokott kollektívát megboly­gatnak. Csak összeszokott, egymást ismerő brigád kénes javítani az eredményeken. Persze, ez­ nem jelenti, hogy a mi vállalásunk nem élet­képes. Még a megváltozott körülmények ellenére is bí­zom, hogy amit célul tűz­tünk, azt végre is hajtjuk. De sokkal több munkát kö­vetel tőlünk az új helyzet, s ha sikerül, nagyobb er­­kölcsi sikert jelent, mint számítottuk. Szándékosan hagytuk utol­jára annak a véleményét, aki nem tartozik ugyan a bri­gádba, de sokban függ tőle az­ eredmények alakulása. Kövér László mécs. — mi­kor elmondjuk neki­ Mészá­ros Marika kívánságát —, a­z átvétel szigorításával kap­csolatban, teljesen igazat ad a megállapításnak. — Jogos ez a kívánság annál is inkább, mert ez a minőségjavítás egyik leg­fontosabb tényezője. Egy­­gyártmány minősége csak úgy biztosítható kellő szin­ten, ha a szalag minden dol­gozója egyenletes, jó minősé­gű munkát végez. A kooperáló társüzemek olyan anyagot, illetve alkat­részt adjanak, amely min­den tekintetben megfelel a minőségi követelményeknek. * Én ismerem a brigádot az ay­­nyira, hogy véleményt tud­jak mondani elképzeléseik­­­­ről. Csak rajtuk múlik, hogy sikerül-e valóra váltani az­ elképzeléseket. A gyakorlat azt mutatja, hogy leh­et ja­vítani . az., eddigi minőségen,­ mi több., kell is javítani. íme a megkérdezettek vé­leménye. Ha szóban él is ■térnek egymástól, a lényeg ugyanaz: a kitűzött­ célt tel­jesíteni, még a nehézségek árán is. A lendítőerő meg­van, a többi már a brigádon múlik. Ön nedie van,kiírják a megkezdett utat. Bog­dán Zoltán Fejér megyei Hírlap - 3 - Segítettek a fiatalok Tavasz óta épül Dunaúj­város második hőközpontja. Kevés volt — ma is az — a munkaerő. Az elmúlt napok­ban mégis lényeges változá­sok történtek. Ceffer Mihály kőműves brigádja vette kéz­be az építkezés sorsát. Te­rült a habarcs, fogyott a tégla, emelkedett a fal. Az egyösszegű munkautalvány alapján előirányzott falazást határidő előtt négy nappal elvégeznék. — Mit jelent ez a munkák további folytatása szempontjából? — érdeklőd­tünk Borics Egon technikus­tól. — Részünkre nagyon so­kat. Az ácsok, vasszerelők is munkaterülethez jutnak. So­kan vizsgálják munkánkat kritikus szemmel. A Ságvári városrésznek bizonyítania kell, hogy októberben mele­get adjanak a radiátorok. — Melyik brigádok tűntek ki a munkában? — Zsaluzásban a Kegle­­vics ácsbrigád, a vasalásban a Kocsis József szerelő­cso­port. — Kik végezték a betono­zást? — Erre a feladatra a Hor­váth István brigád tagjai kaptak megbízást. Munká­jukról csak elismeréssel tu­dok beszélni. Nemncsak be­tonoznak, akármilyen mun­ka jön, elvégzik. Horváthék a munkahely mindenesei. Szállítással, betonelemek el­helyezésével is foglalkoz­nak. Zúg a habarcskeverő. Az adagoló félmeztelenre vet­kőzve lapátolja a meszet, a homokot. Szitás Jánosné gép­kezelő évek óta dolgozik a gépeken. Most habarcsot ke­ver. A gépei tiszták. Több szállítószalag, betonke­verő is tartozik a felügyelete alá. A habarcsot hosszú gu­mitömlőn továbbítja. Az áll­ványokon most a Bodacz La­jos kőműves csoport tagjai dolgoznak. Az elmaradt mun­kákat végzik. Nagy a hőség, tüzel, forral a júliusi nap. Hőségben dol­goznak a hőközpont építé­sén a 26-os Építőipari Válla­lat munkásai. Gondoskodtak megfelelő mennyiségű szóda­vízről. Jegelik, hideg. Szíve­sen fogyasztják a munkások. Komiszár Pál művezető a rajzokat vizsgálja. Sok még a munka. Jelentkeznek a tech­nológiai szerelők néhány nap múlva. Kell a munkaterület, az idő is rövid!­­ Mi a munkások véleménye a hőközponti építkezésről? — Közülük egy sem lakik Du­naújvárosban. — El kell készülni határ­időre — mondja megfontol­tan Kecskés József. — Ha kell, vasárnap is dolgozunk — folytatja Oszt­­rocska István. — Sokat jelent a társadal­mi segítség is — jegyzi meg a kubikosok közül Oberma­­yer Lajos. — Segítenek a fiatalok! — mondják az idősebbek. A kiszesek az elmúlt na­­pokban sokat dolgoztak El­jöttek, hogy segítsenek az építkezésben. Földművét vé­geztek. Tóth Lajos Szabó István, Lados József, Torna Kálmán, Vánczi József tettek legtöbbet az építkezésért. Horti József főépítésvezető hétfőn büszkén jegyete meg­. — A fiatalok előbbre lendítették munkánkat. Segítettek, hogy a ma még csak falakból, csatornákból álló létesít­ményből kész épületet ad­junk, át a beruházóknak ok­tóber hónapban. — gubacsi gyula — A zuhany alatt...

Next