Fejér Megyei Hírlap, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
KATÓNAK Balogh László őrvezető pattan fel a játékpark gyepén. Kezében könyvet tart. Olvasás közben zavartuk meg. Jó barátja a könyv és ő is a köteteknek. Rendben tartja a klubszoba szomszédságában sorakozó könyveket. — Mindig cserélem az anyagot. A Megyei Könyvtárban kéthetenként kétszáz kötetet adok le és ugyanennyit hozok. A tisztiklub könyvespolcairól ittlevőket is gyakran cserélem és az alakulattól is kapunk új könyveket negyedévenként. Ez a választék, megtalálhatók a világirodalom klaszszikusai, a legfrissebb magyar kiadások is, Balogh Lászlónak nemcsak jóbarátja a könyvespolc, hanem egy kicsit polgári életből hozott hivatását is tükrözi ez a munka. Bevonulása előtt Salgótarjánban a bányász művelődési otthon igazgatóhelyettese volt. Amikor magára öltötte az egyenruhát, akkor is megtalálta az egyéniségéhez, előző munkájához hasonló társadalmi tevékenységet. A laktanya falai között nagy ambícióval, lelkiismerettel látja el ezt a KISZ-megbizatást. Beszélgetünk az otthonról és a katonaéletről. Mellénk szegődik még egy katona. Csinos, barna fiú. Nem az újságírót keresi, hanem a könyvtárost. Ő is a nyilvántartott, százharminckét olvasó egyike. Orfi Istvánnak hívják, gárdonyi fiú. Műszerész. Nagyon szereti a könyvet. Most Az ötödik pecsétet választja, de rajongója a Jókai sorozatnak. — Hogy ízlik a katonáskodás? — Telnek a napok — mondja, mosolyogva. 4 — Csakhát itt kötöttebbek a normák, mint a polgári életben. Orfi István többször hazalátogat, közel van Börgönd Gárdonyhoz és amikor úszó ■„kiképzés” van, akkor a Velencei-tó is annyi, mint Gárdony. Otthon van. Valami zongorajáték üti meg a fülem. A klubszobával szemben lévő múzeumból hallatszik a zene. Amolyan új régiségek tára ez. Sok-sok oklevél, az élenjáró szakasz vörös zászlói, kollektív kitüntetések sorakoznak a falon. Szentpéteri János sződligeti géplakatos ül a zongora előtt. — Ah, nem tudok játszani — tiltakozik. — Bevonulásom előtt vettem tangóharmonikát. Azzal már jobban ment, de zongorázni is megtanulok, mert van lehetőség. Sok-sok lehetőség adódik a szórakozásra, művelődésre ennél az alakulatnál is, még talán több mint otthon. Helyben, néhány lépésnyire van a könyvtár, a zongora, a televízió, a sportpálya. Egy helyen munka és művelődés. Élnek is ezzel a lehetőséggel. — N. T urn isi van könyvet választ. A zongoránál: Szentpéteri János. A faluért Hatvanezer forintot költenek a községfej- lesztési alapból a kultúrház bekerítésére Vér tesbogláron a második félévben. A munkálatokhoz — mint mondották — rövidesen hozzá is kezdenek. Nemrégiben fejezték be ők nagyrészt társadalmi segítséggel 600 méter járda építését. Sok segítséget nyújtottak a község szépítésében az általános iskola szorgalmas diákjai: ez év júliusáig 1510 óra társadalmi munkát végeztek, a KISZ-szervezet fiataljai pedig 75 órán át munkálkodtak a közös célok valóraváltásán. Szombat, 1964. augusztus 1. A HÍRLAP IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Ifjúság 400-an társadalmi munkán Dunaújvárosban a KISZ vezetőképző tábor ■100 lakója a szervezeti élet tanulmányozása mellett segíti a volt Szalki sziget rendezését, otthonosabbá tételét. A város fiataljainak korábbi felajánlása szerint ugyanis a KISZ védnökséget vállalt a sziget rendezése és kiépítése felett. Ezért kapta a sziget az Ifjúsági Sziget nevet. A vezetőképző táborból társadalmi munkára induló 400 fiatal a már nyár eleje óta folyamatosan haladó tereprendezési munkába és parkosításba kapcsolódott be, amelynek nyomán újjászületik majd Dunaújváros új díszeként az Ifjúsági Sziget. Az élvonalban LEVAYEK A KISZ II. kongresszusának tiszteletére a termelésben dolgozó fiatalok az éves terv minőségi és mennyiségi teljesítésre vállalásokat tettek. Ezek a vállalások magukban foglalják azokat a törekvéseket, amelyeket a KISZ-szervezetek, kommunista ifjúsági brigádok célul tűztek. A vállalások az ipar minden területét átfogják, szinte megyénk valamennyi üzeméből érkezett felajánlás a kongresszus tiszteletére. Vállalási lapok fekszenek előttünk, találomra kiveszünk egyet és betekintünk a felsorolásokba. A VTRGY Eötvös Lóránd export-brigádjának ötpontos felajánlása: 1. Az export programszerűséget betartják; 2. A jelenlegi MEO viszszaadást öt százalékkal csökkentik; 3. Az önköltséget két százalékkal csökkentik; 4. A hiányzást megszüntetik; 5. Külön munkásvédelmi megbízottat választanak a brigádon belül. Ezek előrebocsátásával kerestük fel a brigádot, hogy elbeszélgessünk velük terveikről, elképzeléseikről. Lévay Gyula brigádvezető elég lehangoltan fogadott bennünket. Sajnos alig juttattuk el vállalásunkat a KISZ bizottsághoz, átszervezést hajtottak végre. Így a brigádunkból többen elmennek, illetve újak jönnek. Egyesülünk a Vörös Csillag brigáddal és így alakul meg az új brigád, amely továbbra is a régi név alatt szerepel. — Milyen hatással lesz ez a vállalások teljesítésére? — Reméljük, nem ront majd az eredményeken, hiszen azon vagyunk, hogy sikerüljön a tervünk. .Nagyon csábító az első helyezés gondolata és a velejáró jutalom. — Sikerül-e ilyen körülmények között is teljesíteni a vállalást? — Szerintem igen — feleli Mészáros Marika bizakodón. — Nálunk az a szokás, hogy minden új brigádtagot annyira segítünk, hogy teljesen belejöjjön a munkába. Ez az egyik. A másik pedig, hogy ismerjük saját mágunkat, tehát tudjuk, hogy hol lehet még javítani. Én a minőségi javulás lehetőségét abban látom, hogy a MEO- nak szigorúbbnak kell lennie egy kicsit. Ozoli István már más szemmel nézi a dolgoka: — Nem jó, ha egy megszokott kollektívát megbolygatnak. Csak összeszokott, egymást ismerő brigád kénes javítani az eredményeken. Persze, ez nem jelenti, hogy a mi vállalásunk nem életképes. Még a megváltozott körülmények ellenére is bízom, hogy amit célul tűztünk, azt végre is hajtjuk. De sokkal több munkát követel tőlünk az új helyzet, s ha sikerül, nagyobb erkölcsi sikert jelent, mint számítottuk. Szándékosan hagytuk utoljára annak a véleményét, aki nem tartozik ugyan a brigádba, de sokban függ tőle az eredmények alakulása. Kövér László mécs. — mikor elmondjuk neki Mészáros Marika kívánságát —, az átvétel szigorításával kapcsolatban, teljesen igazat ad a megállapításnak. — Jogos ez a kívánság annál is inkább, mert ez a minőségjavítás egyik legfontosabb tényezője. Egygyártmány minősége csak úgy biztosítható kellő szinten, ha a szalag minden dolgozója egyenletes, jó minőségű munkát végez. A kooperáló társüzemek olyan anyagot, illetve alkatrészt adjanak, amely minden tekintetben megfelel a minőségi követelményeknek. * Én ismerem a brigádot az aynyira, hogy véleményt tudjak mondani elképzeléseikről. Csak rajtuk múlik, hogy sikerül-e valóra váltani az elképzeléseket. A gyakorlat azt mutatja, hogy lehet javítani . az., eddigi minőségen, mi több., kell is javítani. íme a megkérdezettek véleménye. Ha szóban él is ■térnek egymástól, a lényeg ugyanaz: a kitűzött célt teljesíteni, még a nehézségek árán is. A lendítőerő megvan, a többi már a brigádon múlik. Ön nedie van,kiírják a megkezdett utat. Bogdán Zoltán Fejér megyei Hírlap - 3 - Segítettek a fiatalok Tavasz óta épül Dunaújváros második hőközpontja. Kevés volt — ma is az — a munkaerő. Az elmúlt napokban mégis lényeges változások történtek. Ceffer Mihály kőműves brigádja vette kézbe az építkezés sorsát. Terült a habarcs, fogyott a tégla, emelkedett a fal. Az egyösszegű munkautalvány alapján előirányzott falazást határidő előtt négy nappal elvégeznék. — Mit jelent ez a munkák további folytatása szempontjából? — érdeklődtünk Borics Egon technikustól. — Részünkre nagyon sokat. Az ácsok, vasszerelők is munkaterülethez jutnak. Sokan vizsgálják munkánkat kritikus szemmel. A Ságvári városrésznek bizonyítania kell, hogy októberben meleget adjanak a radiátorok. — Melyik brigádok tűntek ki a munkában? — Zsaluzásban a Keglevics ácsbrigád, a vasalásban a Kocsis József szerelőcsoport. — Kik végezték a betonozást? — Erre a feladatra a Horváth István brigád tagjai kaptak megbízást. Munkájukról csak elismeréssel tudok beszélni. Nemncsak betonoznak, akármilyen munka jön, elvégzik. Horváthék a munkahely mindenesei. Szállítással, betonelemek elhelyezésével is foglalkoznak. Zúg a habarcskeverő. Az adagoló félmeztelenre vetkőzve lapátolja a meszet, a homokot. Szitás Jánosné gépkezelő évek óta dolgozik a gépeken. Most habarcsot kever. A gépei tiszták. Több szállítószalag, betonkeverő is tartozik a felügyelete alá. A habarcsot hosszú gumitömlőn továbbítja. Az állványokon most a Bodacz Lajos kőműves csoport tagjai dolgoznak. Az elmaradt munkákat végzik. Nagy a hőség, tüzel, forral a júliusi nap. Hőségben dolgoznak a hőközpont építésén a 26-os Építőipari Vállalat munkásai. Gondoskodtak megfelelő mennyiségű szódavízről. Jegelik, hideg. Szívesen fogyasztják a munkások. Komiszár Pál művezető a rajzokat vizsgálja. Sok még a munka. Jelentkeznek a technológiai szerelők néhány nap múlva. Kell a munkaterület, az idő is rövid! Mi a munkások véleménye a hőközponti építkezésről? — Közülük egy sem lakik Dunaújvárosban. — El kell készülni határidőre — mondja megfontoltan Kecskés József. — Ha kell, vasárnap is dolgozunk — folytatja Osztrocska István. — Sokat jelent a társadalmi segítség is — jegyzi meg a kubikosok közül Obermayer Lajos. — Segítenek a fiatalok! — mondják az idősebbek. A kiszesek az elmúlt napokban sokat dolgoztak Eljöttek, hogy segítsenek az építkezésben. Földművét végeztek. Tóth Lajos Szabó István, Lados József, Torna Kálmán, Vánczi József tettek legtöbbet az építkezésért. Horti József főépítésvezető hétfőn büszkén jegyete meg. — A fiatalok előbbre lendítették munkánkat. Segítettek, hogy a ma még csak falakból, csatornákból álló létesítményből kész épületet adjunk, át a beruházóknak október hónapban. — gubacsi gyula — A zuhany alatt...