Fejér Megyei Hírlap, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK (fejér megyei Kedd, 1964. szeptember 1, XX. évfolyam, 204. sz. Ára: 50 fillér.Hírlap AZ MVMPMIGYFI BIZOTTSÁGA És A MEGYEI TANÁCS LAPJA Vidám, színes karnevál Agárdon Látszott az embereken, hogy nem szívesen búcsúznak a nyártól. Ezres tömegeket ontottak a mindkét irányból érkező vonatok és mindenki azt remélte, hogy a hagyományossá váló velencei karnevál programszerű lebonyolítását segítik egy kicsit a meteorológusok is. Az időjelzők jóslata sajnos ezúttal bevált, most nem „tévedtek”. A már reggel kezdődött észak-keleti szél estig viharossá vált. Hinnek ellenére szép számmal tartottak ki az emberek a karnevált befejező tűzijátékig. Három legényke sétál a kabineot előtt: Fischer László a VTRGY ipari tanulója, Csorba József híradástechnikai műszerész és Csata Ferenc, az Agárdi Állami Gazdaság esztergályosa. — Mi tagadás, izgulunk egy kicsit — mondják —, de ez ilyenkor természetes... Huszonkét tagú az együttesünk és átlagos életkorunk 18 év. A parancsnok magasra emeli a szélsebesség-mérőt. Csóválja a fejét. — Ebben a viharos erejű szélben biztonsági okokból bizony nemigen kerülhet sor ejtőernyős ugrásra! Hiszen már Pákozd felett ki kellene ugraniuk... El is marad. Csak egy fürge műrepülő dugóhúzózik, rajzolta az óriás kört, repül háton és lupingozik. Pál Zoltán, aranykoszorús pilótát nem zavarja a szél. A víziszínpad. robbannak a lábak, borjúszájú-ingű, gyolcsgatyás legények pörögnek párjukkal, s a háttérben fehér vitorlák szántják a fehértarajú hullámokat. Fürdőző még délután is akad. Inkább a vizet választják, ezek a nyarat viszszacsalogató fiatalok, mint a kétes értékű napozást. Itt vannak a megyéből és Budapestről sokan. A parkolóhelyeken egy svájci rendszámú kocsi, csehszlovák és német járművek sorakoznak egymás mellett. Utasaik kezében csattog a fényképezőgép és zurrog a filmfelvevő. Kis csoportokban kedvtelve nézik a színes forgatagot. Egy lengyel asszonyka kitartóan kapacitálja férjét a vízbe, de a hosszúranőtt ember nem áll kötélnek. Szima mondja és már a fürdés gondolatától is megrázikódik. Elnéptelenedik a víz. Bukfencet is vet néhány vitorlás, s csendesebb révbe igyekeznek a csónakok. Csak a színpadokon áll forrponton a hangulat. A szereplők fittyet hányva az időnek, citerázzak, táncolnak, szavalnak és énekelnek. Fél tíz. Felharsan a karneváli induló, s a többezer néző előtt megkezdődik a színes, jelmezes felvonulás, a karnevál szignálját fúvó fanfárok kíséretében. A verses köszöntő után a vízi és a szárazföldi színpadon a műkedvelő együtteseik veszik át a szót. Harsogó taps fogalja a Fejér megyei Népi Együttes nyitótáncát, a híres Alapi ugrást. A szárazföldi színpadon a dunaújvárosi úttörők a népek dalaiból adnak ízelítőt. Utána a kápolnásnyéki művelődési otthon irodalmi színpadának gyermekműsora teremt hangulatot a legifjabb nézők körében. Délben népi zenekarok pattogós és lassú ritmusait szórják szét a mikrofonok: jó ebédhez szól a nóta a lacikonyhák pecsenyéi és a kellemes italok mellé. Két órakor ismét megelevenednek a színpadok. A dunaújvárosi Művelődési Ház szatirikus műsora és az Állami Bábszínház mesejátéka a Fajankó kalandjai vetélkednek egymással. Aztán a MESZÖV műsoros bemutatójáé lesz a szó. Az őszi és téli divat seregszemléjén sok újat láthattak a divat hódolói Az Országos Rendezőiroda Görbe tükör című műsorával szerzett hangulatos perceket a nézők népes táborának. Nagy sikert aratott Bildesz Tivadar tréfáival és kedves dalaival. A művész így nyilatkozott a „viharos” fogadtatásról: — Meglepett. Kisebb sikerre számítottam. Ami pedig a fogadtatás valóban viharos részét illeti, nagyon sajnálom, hogy ezt a szép programot eltomítja és akadályozza az időjárás. Este hétkor megérkeztek a fővárosi művészek, köztük Lakatos Gabriella, Havas Ferenc, hogy a balett gyöngyszemeiből adjanak ízelítőt a karneváli közönségnek. De a sok élményt ígérő műsorra az időjárás miatt nem kerülhetett sor. S így ismét az ének, jól ismert melódiák csendülnek fel a fényektől csillogó víziszínpadon. S a háttérben a tűzijáték szabadtéri műhelyében, a mólón a Péti Nitrogén Művek dolgozói arany és ezüst esőt utánzó tüzet küldtek a magasba. Az ég felé szálló s a lassan aláhulló ezüstszínű csillagok fénye messzire elvitte a karnevál hangulatát. S ami elmaradt az időjárás miatt, pótolta a szereplők lelkesedése, a rendezők áldozatos, pillanatra sem szűnő tevékenysége, s a közönség hálás tapsai, s késő estig tartó érdeklődése. Dobog a színpad a táncos lábak alatt. Soponyai citerások kísérik az énekkart. A legifjabb szereplők és karmesterük. Vadevezős közönség. Dunaújváros Ostor együttese a közönség előtt. Orosz táncot ad elő a megyei népi táncegyütes. (Péteri László felvételei) Bevonulásunk az iskolába Szeptember elseje. Fi»füzeteket, tankönyveket visznek kisebb és nagyobb iskolások. Az első pillanatban olyan egyformának tűnnek a szeptemberek. Most is, mint gyermekkorunkban, sárgulnak már a fák levelei, hamvasodik a szilva és nedvtől dús a szőlő. És a kicsiny nebulók hozzánk hasonlóan, vegyes érzésekkel várják, vajon mit is hoz nekik az iskola, az új tanév. Aztán vizsgálódni kezd az ember és észreveszi, hogy a táskák milyen elegánsak, nézi a felszerelést vásárló szülőket, gyermeket és egy különbséget máris jól tud: a mai iskolások többségének gazdagabb a bátyúja, mint annyi más, őket megelőző korosztályoké. Ez még mindig nem a legfontosabb megkülönböztető jel, hiszen van olyan, amihez képest ez igazán apróság. Ez pedig nem más, mint az általános tankötelezettség. És az is más a mai szeptemberekben, hogy a szülő nemcsak úgy készül a tanévre, hogy gyermekének vásárol felszereléseket, de nagyon sok esetben maga is tankönyv után néz, hiszen a középiskolák levelező tagozatán többen tanulnak mint a nappali tagozaton, pedig 1960 óta az itt tanulók száma is kétszeresére nőtt, s az idén már meghaladja a hétezret. Jól tudom, hogy az élet ennél többet követel, s mindig van még mit tennünk a felnőttoktatásban résztvevők számának növeléséért, többek között a dolgozó aszszonyokat, a termelőszövetkezeti tagokat kell meggyőző szóval és a lehetőségek biztosításával a továbbképzés útjára segíteni. Mégis a feladatok tudatában a ránk váró munka nagy felelősségét, súlyát érezve is az egyformának tűnő szeptemberekben felfedezett különbség szerez nekem örömet és sarkall még nagyobb tettekre. S ebbéli töprengéseim közben felvillan előttem egy viszonylag nem is távoli múlt. Akkor is szeptember volt, bár már vége felé közeledett. Több volt a fákon a sárga levél, mint most, s az utcák, falvak, városok nem voltak ilyen rendezettek. 1946-ot mutatott akkor a naptár. Egy éve volt vége a háborúnak. Mindenütt és mindenki azt be(Folytatás a 3 oldalon.)