Fejér Megyei Hírlap, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

------ 2 — Kádár­­János elvtárs beszéde (Folytatás az első oldalról) Kádár János ha­ngsúlyozta: a magyar párt- és állami veze­tőknek jóleső érzés a csehszlo­vák párt- és kormányküldött­ség tagjainak társaságában ta­lálkozni e nagymúltú üzem dolgozóival. Örömteli érzés ez, annál is inkább, mert a cseh­szlovák párt- és kormánykül­döttség forradalmi múltra visszatekintő, kommunista pártot, nagyszerű népet kép­visel, amely nemcsak múltjá­ra, hanem a jelen eredményei­re is joggal lehet büszke. Hosszan z­úgott a taps, a­miikor Kádár János hozzáfűzte: or­szágaink és pártjaink őszinte, baráti egyetértésben, vállvetve küzdenek közös nagy­ nemzet­közi céljainkért. Az elmúlt, évek munkájára, s eredményeire visszapillantva­­ Kádár János megállapította, a Magyar Népköztársaság nagy lépést tett előre a fejl­­­lődés útján, számottevően előbbre­­jutottunk a terme­­­­lés növelésében, népünk kulturális színvonalának emelésében, az életszínvo­nal javításában. Nagy helyeslés fogadta szava­it, amikor arról szólt, hogy eredményeink legfőbb záloga pártunk, munkásosztályunk népünk egysége, összeforrott­­sága. Céljaink világosak, a párt politikája töretlen, s e politikát a dolgozó tömegek helyeslik, támogatják. Népünk büszke arra, hogy munkájával hozzájárul a nagy nemzetközi kérdések megoldásához, az al­kotó munka elemi feltételét jelentő béke védelméhez, a haladás erőinek növeléséhez. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az előttünk álló nagyszerű célok, a bíztató táv­latok csak akkor válhatnak valósággá, ha napról-napra jobban dolgozunk, növeljük eredményeinket. Most elsőren­dű feladat az idei tervek vég­rehajtása, de rendkívül fontos a jövő évi tervek kimunkálása és a következő ötéves terv át­gondolt, körültekintő előkészí­tése. A további fejlődés feltételei jók — hangoztatta Kádár Já­nos —, s magabiztosan, nyugodtan dolgozhatunk, mert építő­­munkánk, fejlődésünk nemzetközi előfeltételei is kedvezőek. A nemzetközi helyzet legjel­lemzőbb vonása, hogy a hala­dás erői szakadatlanul növek­szenek, az erőviszonyok a mi javunkra változnak. Bizonyos, hogy a nemzetközi helyzet ala­kulásában a jövőben is ez a tendencia érvényesül. Kádár János szólt arról is, hogy a magyar nép sokat szen­vedett a kapitalista időkben, s népünk történelmi tapasztala­tok alapján győződhetett meg arról, hogy a felemelkedés, a boldogabb emberi élet, az or­szág fejlődésének útja a szo­cializmus. Most ezt az utat jár­juk, s céljaink világosak. Szo­cialista demokráciáiban aka­runk élni, együtt akarunk küz­deni a világ haladó erőivel, a béke és a szocializmus világ­méretű győzelméért. Népünk nem kér a jobboldali revizio­nisták nézeteiből, s elhatárolja magát attól a dogmatikus, szektás politikától is, amelyet a Kínai Kommunista Párt ve­zetői hirdetnek. Nagy erő forrása szá­munkra, hogy szocialista céljaink valóra váltásá­ért csehszlovák elvtársa­inkkal, barátainkkal, a csehszlovák testvérpárttal teljes egyetértésben, har­móniában dolgozunk együtt. Az együttműködésnek ez a szelleme jelzi a két baráti or­szág vezetőinek tárgyalásait is, amelyeket kapcsolataink még szorosabbra fűzéséről folytatnak. Barátságunk, együttműködésünk az élet minden területén erősödik, fejlődik. Kádár János Csehszlovákia Kommunista Pártja és a test­vérpárt Antonin Novotny ve­zette Központi Bizottságának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a csehszlovák­­magyar barátság, a szocializ­mus és a béke éltetésével fe­jezte be beszédét. Kádár J­á­­­nos beszéde után hosszan zú­­­gott a taps. Ezután nagy lap­ közben Antonin Novotny lé­pett a mikrofonhoz. Vladimir Lukes A csehszlovák népgazdaság távlatai A csehszlovák népgazdaság irányító szervei jelenleg ko­moly feladat előtt állnak: ki kell dolgozniuk a népgazda­ság 1966—1970-re szóló tervét. Most felmérik az eddig meg­tett utat és megjelölik a fej­lesztés további főbb irányát. A cél: megvalósítani a szük­séges szerkezeti változásokat, valamint elsőrendű figyelmet fordítani a technika fejleszté­sére. Új technológiát kívánnak bevezetni a termelés döntő ágazataiban. Feladat továbbá a munkatermelékenység eme­lése és az önköltségek csök­kentése. A népgazdaság szerkezeté­ben történő változások az ed­dig gyors és extenzív fejlő­désből következnek. Elsősor­ban a mezőgazdaság anyagi­műszaki megerősítése kerül napirendre, a mezőgazdasági termelés fokozatos iparosítása, intenzitásának és színvonalá­nak növelése. Korszerű vegy­ipari üzemeket építenek főleg műtrágya, szintetikus szálak és műanyagok gyártására. Úgy tervezik, hogy az ipari termelés színvonala 1970-ben, az 1963-as évihez mérten, kö­rülbelül 45—48 százalékos emelkedést ér el, ami 5,5—5,8 százalékos évi ütemnek felel meg. A leggyorsabb növeke­déssel a vegyiparban számí­tanak. A vegyipari termelés 1963-mal szemben 80 százalék­kal nőne, így részesedése ez ös­szi­pari termelésben 1970-ben elérné a 11 százalékot. Komoly feladat, hárul a gép­ipari termelésre is. Jelentősé­ge megnöveksz­ik az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés további korszerűsítése miatt, valamint a csehszlovák külke­reskedelemben elfoglalt nö­vekvő szerepe miatt. Azzal számolnak, hogy a gépipari termelés megtartja gyors fej­lődési ütemét és az átlagos évi emelkedés 8 százalék körül fog mozogni. A csehszlovák népgazdaság fejlesztésében kétségtelenül a mezőgazdaságé a kulcsszerep. A mezőgazdasági termelés anyagi biztosítása lehetővé te­szi, hogy a következő években kb. 3 százalékos átlagos évi növekedéssel számoljanak, ami kb. négyszer annyi, mint amennyit az utóbbi esztendők­ben átlagosan elértek és több, mint amennyit más európai országokban felmutattak. Ezt a feladatot a mezőgazdaság fo­kozott kemizálásával kell meg­oldani, elsősorban műtrágyá­zással, a növények vegyszeres védelmével, a növénytermelés és állattenyésztés gépesítésé­vel, továbbá a takarmányter­melő ipar kiépítésével. Azzal számolnak, hogy a vegyipar fejlesztésével 1970-ben 200 kg. műtrágya felhasználását biztosíthatják hektáronként. A távlati fejlesztésen folyó munkálatok jelenleg még kez­deti stádiumban vannak. A jövő esztendőben már magát az 1966—1970-es időszakra szóló tervet is kidolgozzák. Az eddigi elemzések, számítá­sok és elgondolások már ma­napság­­azt mutatják: a cseh­szlovák népgazdaság 1970-ben olyan színvonalat fog elérni, hogy egyrészt lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának to­vábbi emelését,­­ másrészt megerősíti Csehszlovákia helyzetét a világ gazdaságilag fejlett országai között. Fejér megye* Hírlap PRÁGAI EMLÉKTÁBLÁK Az „Arany Prága” központ­jában, a Vencel-téren a leg­jobb útikalauz maga a szobor. Csak arra kell menni, amerre kardja mutat, végig a lábas­házak között, a Mala Sztraná­­ra és minden lépésnél új él­mény várja­ az utast, minden kapu barokk műremek, min­den torony maga a történe­lem. A múlt regél. De a történe­tek nemcsak a művészet, az irodalom nyelvén szólnak. Az ősi város minden zuga har­cokról, hősi áldozatokról, csa­pásokról és győzelmekről is beszél. A híres Vinohrady hegy szomszédságában egy másik orom, a Vitkov emel­kedik. Páratlan emlékmű. Megemlékezés a hősök ezrei­ről, akik századokon át az igazságért és szabadságért har­coltak. Nagy csata folyt itt 1420 nyarán. Husz János zász­lói alatt a cseh-morva parasz­tok és Prága városának pol­gárai küzdöttek a császár ha­dai ellen. Róluk is szól az em­lékezés. Majd jönnek később a köztársaság hősei, a cseh­szlovák munkások, akikre 47 ízben adtak sorhűitet a csend­őrök. Aztán a náci megszállás emlékei. Lidice, Lezsáky. Két eltemetett falu. Majd Buchen­wald. Auschwitz és a szörnyű­ségek közül is talán a leg­megdöbbentőbb Theresienstadt, ahol a foglyok gyermekek vol­tak. A fasiszták éveken át tar­tották őket ebben a táborrá alakított városban. A kis ál­dozatok rajzai még azt is meg­rendítenék, akinek kőből van a szíve. A külvilágról szólnak az ákom-bákomok, ahogy azt a nyolc, tízéves rabok elképzel­ték és közülük legtöbben meg sem láthatták. Azután ott van a győzelem névsora. Az ifjú csehszlovák brigád, emléke: harcosok név­sora, akiknek a vére 1944 őszén patakokban ömlött a Duklai-szorosban. Ők küzdöt­tek Harkovnál, majd Kievnél; ez a b­rigád nyerte el a Szu­­vorov rendet. A hegyeken ke­resztül törtek utat Eperjes fe­lé. S a szovjet hadsereg olda­lán 1944 októberében lépték át a csehszlovák határt. Nem messze a csehszlovák brigád emlékművétől felvés­ték Banska Bistrica nevét. Em­lékeztetőül a szlovák felkelés­re. S végül itt van a főváros, Prága neve is. A prágai for­radalom emlékeként, amellyel 194­­ májusában a fővárosból is kiűzték a váci hordákat. A szomszédban, a Moldva­­ partján, a Károly egyetem jo- i­gi karának épületében székelt a prágai SS csapatok parancs­noksága. Onnan küldték a­­ tankokat a városháza ellen. És a fasiszták nőket és gyerme­­­­keket kötöztek a tankokra.­­ Ennek a pajzsnak a védel­me alatt akarták visszafordí­­tani a történelmet. A felkelők kezében azonban keményen forgott a fegyver, s a meghódított Berlin felől kör­ö­n­yeledtek a szovjet csapatok. Május 9-én megnyíltak a ba­rikádok a szovjet csapatok előtt. Prága lakói diadalme­netben járták be a várost, a szabadságtól megédesedett éle­tet ünnepelték. A győzelem el­jött, de a fájó emlékek örökké megmaradnak. A hősök em­léktáblái előtt az egész haladó világ lerója kegyeletét. Sümegi Endre Most vásároljon tartós fogyasztási cikkeket a Sárrétvidéke Körzeti Földmű­vesszővel­kezet szak­üzleteiben Iszkaszent-György — Csór — Nádasd­­ladány — Sárszentmihály — Szabadbattyán és Aba községekben. Csütörtök, 1964. október . Tizenöt éves a Kínai Népköztársaság Tizenöt, esztendővel ezelőtt alakult meg a Kínai Nép­köztársaság. A kínai nép hosszan tartó, véres harcok után vívta ki függetlenségét és azt a jogát, hogy elindul­hasson a szocialista építés útjára. Ez az ünnep nemcsak a kínai népe­k ünnepe vi­lágszerte mindazoknak, akik a kínai nép forradalmi har­cának betetőzését, ezt a vi­lágra szóló győzelmet úgy köszöntik, mint a nép sike­rét. A második világháborút követő időszak nagy törté­nelmi eseménye volt a Kí­nai Népköztársaság megala­kulása, az a tény, hogy a nép a kommunista párt ve­zetésével a földkerekség leg­népesebb országában győ­zelmet aratott, s felszabadí­totta hazáját az imperializ­mus láncából. Ha az ünnepi évfordulón végigtekintünk azokon az erőfeszítéseken, amelyeket a kínai népnek meg kellett tennie, hogy elmaradott, sze­gény országból korszerű ipar­ral, mezőgazdasággal, fejlett tudománnyal és technikával rendelkező szocialista or­szággá építse hazáját, nem feledkezhetünk meg arról a jelentős segítségről sem, amelyet a kínai nép harcá­nak minden szakaszában ka­pott a haladás és a demokrá­cia nemzetközi erőitől, mi­n­denekelőtt pedig a szocialis­ta nagy­hatalomtól, a Szov­jetuniótól. Az internaciona­lista támogatás kétségtelenül hozzájárult azokhoz a sike­rekhez, amelyeket a munka­­szerető kínai nép áldozatos, alkotó erőfeszítéssel elért mind az iparosításban, mind a mezőgazdasági fejlesztés­ben, mind a kulturális forra­dalom területén. Természe­tes, magától értetődő, hogy a népi Kína barátokra és szövetségesekre talált a szo­cialista országokban; annál inkább sajnálatos, hogy a kínai vezetők az elmúlt esz­tendők során elutasították a jószándékkal nyújtott baráti kezeket. A nemzetközi kom­munista mozgalom bomlasz­tá­s­a a kínai nép érdekeivel is ellenkezik, amint nyilván­való az is, hogy a szocialista célok megvalósítása feltéte­lezi az internacionalizmust, a marxista-leninista elvek tiszteletben tartását. A Kínai Népköztársaság megalakulása internaciona­lista ünnep, amelyet köszönt a magyar nép is. Népünk Kína népének igaz barátja, ezért küldi jókívánságait az ünnep alkalmából a Kínai Népköztársaság dolgozó né­pének. Antonin Novotny elvtárs beszéde A csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség vezetője sze­retettel köszöntötte a Bel­oi­­annisz-gyár munkásgárd­áját, amelynek termelési eredmé­nyeiről — mint mondta — már sok jót hallott, s termé­kei Csehszlovákiában is is­mertek. Beszélt azokról a kö­zös célokról, amelyek a cseh­szlovák gyárak és a magyar üzemek dolgozói előtt állnak, s rámutatott, hogy a szocialis­ta gazdaság fejlődésében mindkét országban sok a kö­zös vonás. Megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság­ gazdasá­gi kapcsolatai igen élén­kek. Ezt­ bizonyítja, hogy' a két or­szág külkereskedelmi forgal­ma 1963-ban — az 1958. évi­hez viszonyítva —­­70 száza­lékkal emelkedett, örvende­tes, hogy a forgalomemelke­dést elsősorban gépek és be­rendezések kölcsönös szállítá­sával, a kohászat területén pe­dig kiterjedt, széleskörű együttműködéssel érjük el. Novotny elnök utalt a gaz­dasági, tudományos-műszaki együttműködés irányítására létrehozott Csehszlovák—Ma­gyar Bizottság tevékenységére, amelynek eddigi munkájával és eredményeivel elégedettek lehetünk. Amint, már a múlt­ban is megtörtént, a jövőben is sor kerül országaink terve­ző szerveinek mind magasabb színtű együttműködésére, ez újabb lépést jelent a szocialis­ta gazdasági együttműködés minőségileg magasabb rendű formáinak kihasználása útján A csehszlovák államfő kiemelte a szocialista or­szág­ok közötti sokoldali kapcsolatok, a gyümöl­csöző együttműködés je­lentőségét, s hozzáfűzte: meggyőződése, hogy a csehszlovák párt- és kormányküldöttség magyaror­szági látogatása számottevő eredményeket hoz országaink együttműködésének elmélyíté­sében, jobbá tételében. Antonin Novotny beszélt kölcsönös találkozások nem­zetközi politikai jelentőségé­ről. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a tárgyalásokat a néze­tek azonossága jellemzi. A to­vábbiakban bírálta a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár tevékenységét, majd arról beszélt, hogy a szocialis­ta országok növekvő nemzet­közi tekintélye, politikai súlya abból ered: következetesen a békés egymás mellett élés el­veinek megvalósításáért dol­goznak, harcolnak az agresz­szív imperialista törekvések ellen, s támogatják a szabad­ságukért küzdő népeket. A csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség vezetője han­goztatta : bizonyos abban, hogy to­vább erősödik és fejlődik a magyar és a csehszlovák nép barátsága, szövetsége, marxista—leninista pártja­ink egysége. Szavait a Magyar Szocialista Munkáspárt, az MSZMP Ká­dár János vezette Központi Bizottsága ,a világ békéjének éltetésével fejezte be. Antonin Novotny beszéde után hosszan zúgott a taps. A gyűlés részvevői melegen ün­nepelték a vendégeket a cseh­szlovák és magyar nép test­véri barátságát. A találkozó az Internacionálé hangjaival ért véget. A lelkes hangulatú nagygyű­lés után ismét a gyári techni­kum osztálytermébe kalauzol­ták vendégeiket a házigazdák, s ajándékokkal kedveskedtek a csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség tagjainak. No­votny elnök — Sellő Dénes vezérigazgató kérésére — be­jegyezte nevét a gyár díszes vendégkönyvébe, s aláírásával örökítette meg a látogatás em­lékét több szocialista brigád előkészített naplóba is. (MTI) Az első boríték T­aci már az utolsó év­­ben eltervezte magá­ban, hogy ott marad az üzemben, mert úgy érezte, hogy a három év alatt any­­nyi barátot szerzett, hogy feltétlen közöttük érezheti csak igazán jól magát. Az idősebb szaktársak segítsé­ge, a megszokott gépek rit­musa már olyan minden­napivá­­vált, hogy nélkülük talán el sem tudta volna képzelni a hétköznapokat. Mikor a szakmunkásvizsga után megkérdezték tőle, hogy hol szeretne dolgozni, habozás nélkül válaszolta, hogy az üzemben akar ma­radni, s ha lehetne, akkor tegyék Szabó Karcsi bácsi­hoz, mert három év alatt nagyon megértették egymást. — Hozd fel a papírjaidat! — mondta a munkaügyi ve­zető —, remélem nem lesz semmi kifogása az üzemve­zetőnek. Laci örült, hogy jut egy kis idő a pihenésre, amikor kiadták a tanuló­szabadsá­got. Ritkán járt be az üzembe, annál többet volt a strandon. Be akarta pó­tolni mindazt, amit a nehéz vizsgaidőszak alatt elmu­lasztott. Elutazott fővárosi rokonaihoz is, mert úgy gondolta, illik őket is tájé­koztatni a sikeres vizsgá­ról. Az utolsó napon frissen ébredt, édesapja már regge­lizett a konyhában. — Gyerünk öcskös, mert az első napon is elkésett Laci rendbeszedte magát és apja oldalon elindultak az üzem felé. A portánál köszöntötték az ismerősöket, viccelődtek egymással. Vár­ta bácsi, az öreg lakatos oda is szólt hozzájuk: — Látom nem hal ki a vasas szakma! —­ mondta és megveregette Laci izmos vállát. — Van itt utánpót­lás. Laci önként választotta a kovács szakmát, pedig édes­apja esztergályos volt. Hagyták, hadd válasszon ő, erős gyerek, ha tetszik neki a kovács szakma, hát tanul­ja azt — ez volt az apja véleménye. E­gyütt mentek fel az irodára, egyszerre érkeztek vissza a kovács­műhelybe is. Szabó Karcsi bácsi már kezében tartotta bőrkötényét, készült a mun­kához — Meghoztam a fiút — mondta Laci édesapja és kezet fogott a kérges-tenye­rű kováccsal. Az Végigmérte a fiút és csengő hangon szólalt meg: — Ismerjük ngymást, re­mélem jól megleszünk. Laci ezzel belecsöppent az igazi értelembe vett munkába, amiről olyan so­kat beszélt neki édesanyja. Önálló lett­ a maga gazdá­ja. Úgy érezte, most már több felelősséggel tartozik mint eddig. Szorongás fog­ta el, de nem tartott sokáig, mert Karcsi bácsi odaszólt neki: — Hát akkor kezdjük. Laci fiam. Az udvaron fugólapokat dobáltak le egy gépkocsiról, azokat kellett kötegelni és

Next