Fejér Megyei Hírlap, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
entífe, tí958. április 1. Alattenyésztés, vagy tartás? — Ahol a mennyiséget ellensúlyozza a minőség — Indokolatlan adósság Az élőállat felvásárlási árak rendezését megelőzően már jeletkezett megyénkben egy káros tendencia. Egyes termelőszövetkezetekben csökkent a kocalétszám, amely hátrányosan hatott természetszerűleg a hízó alapanyag számszerű alakulására is. A helyzetet súlyosbította az esős időjárás miatt keletkezett kukoricaromlás, és ez egyben alkalmat is adott egyes termelőszövetkezeteknek, hogy vele magyarázzák kocaállományuk számszerű csökkentését. A népgazdasági és a termelőszövetkezeti érdeseőt nem lehet egymástól elválasztani. Nemcsak marhahúsra van szüségünk a belföldi és az exportigények kielégítésére, hanem jelentős mennyiségű sertéshúsra is. .Jenőben sajátos helyzet alakult ki. A népes község évrőlévre háztáji gazaságában mintegy 800 sertést hizlal meg anélkül, hogy egyetlen anyakocát találnánk az udvarokban. Ennek oka az, hogy csekély — 110 holdas — legelő területét a szövetkezeti és háztáji marhaállománynak tartják fenn. Más a helyzet a nagyüzemi tartás körülményei között.. A termelőszövetkezetnek módja van a területéhez viszonyított körzetszám tenyésztésbe állítására, de ez mindmáig nem történt meg A jenői tsz-ben arra hivatkoznak, hogy nagy károkat okozott a jég. Így lecsökkent az anyaállatok száma a takarmányhiány miatt. Ilyen körülmények között idei hízó tervüket is csak süldővásárlással tudják teljesíteni, ami nem mondható kifizetődő gazdálkodásnak. Idei koca létszám-tervük 85 darab. Területükhöz viszonyítva jelentősen alatta van a megyei átlagnak. Január elején 71 kocával indultak, s a létszámot vásárolt állatokkal kívánták felemelni, de közbe lépett a brucellózis. Ma már látják, hogy az egészséges anyaállományt csak az anyakocák teljes kicserélésével tudják megoldani, mert ellenőrizhetetlen állatok tenyésztésbe állításával a vetélés veszélye állandóan fenyegeti a szövetkezetét. Az évi 0,5 állat egy anyától igen kevés, érthető, hogy ilyen körülmények között nem mutat kedvezően a sertéstenyésztés és hizlalás mérlege. Ez azonban nem a sertéstenyésztés kevésbé gazdaságos természetéből hanem a rossz tenyésztési körülményekből fakad. Szabadbattyán szövetkezetében más a helyzet. Itt is csökkent a kocalétszám, mégpedig a tavalyi 120-ról 00-re. amit részben indokol a tavalyi súlyos következményű jégverés. A battyániak azonban addig, amíg takarmányhelyzetük javulása lehetővé teszi a tenyészálomány kiegészítések más úton igyekeznek biztosítani a hízó alapanyagot, és a tenyésztésre alkalmas utánpótlást. Igazat kell adnunk ilyen körülmények között Halmos Imre főállattenyésztőnek, aki egyelőre a hízólétszám szaporításának útját a malacozási arány javításában látja. Ennek már igen szép jelei vannak. Prémiumtervük alapja a kocánkénti évi 13 malac. Az e feletti hozam 10 százalékát nem sajnálják az állati tenyésztőtől, aki minden ma-acot igyekszik megmenteni. Ki is építették dajkarendszerüket, részben ezért nőtt meg a tavalyi 11,5 malacátlagról máig 13,5-re az egy anyától leválasztott malacok átlagszáma. Fel is használják minden tekintetben a legkorszerűbb technológiát. A kocákkal tápot etetnek, nagy biológiai értékű savót kapnak, ami jó hatással van kondíciójukra. A malacok pedig fölözött tejet isznak, s nyolc hét után elválasztják őket az anyjuktól. Az állattenyésztés komplex összetevőkből áll. Az eredmé- nyesség egyik forrása a mar- rhatenyésztés, ezen belül a te- ishenek tejhozamának jelentős növekedése, amelyet szívós munkával ért el a termelőszövetkezet. Nem megtámadhatatlan dogma tehát a kocalétszám magas szinten tartása, de csak akkor kerülhető el, ha megfelelően magas az állatok hozama, a malacozási és elválasztási mutató. Hogy melyik termelőszövetkezet mennyire valósította meg a gazdaságos állattenyésztés feltételeit, az sok tárgyi és személyi feltételtől függ. Meg lehet azonban valamennyit teremteni rövidebb-hosszabb idő alatt, ha hivatása magaslatán áll a szakember, megtanul számolni, és kellő fegyelmet is tart ezen a nagyon érzékeny területen. El kell gondolkoznia azon is a jentieknek, hogy vajon a községben meghízlalt évi 800 állatot miért kénytelen más területekről felvásárolni a tagság? És hány ilyen község van még — nemcsak megyénkben, de az egész ország-ban — ahol megvan a sertés- , tartás iránti igény, de nincs helyben kifizetődő és elég jó alapanyagot biztosító nagyüzemi tenyészet. A jenőiek állatállománya, hízói szépek, megvan a törekvés is a jó hízlalási előfeltételek megteremtésére. A megbízhatatlan egészségi állapotú és öreg kocaállomány kicserélése nélkül azonban továbbra is adósok maradnak mind maguknak, mind a községnek — a népgazdaságnak is — fontos élelmezési cikkünkkel, a sertéshússal. Bartha Tibor őszintén tisztelő ember nem tud ezekkel szemben sem érzéketlen maradni. A tiszta meleg kis konyhában beszélgetünk. Az ablakon besüt az alkonyodó Nap fénye, s egy üvegpoháron táncba kezd. Mára vége a munkának, együtt a család is. Van azonban úgy, hogy hiába hagyja maga mögött a gyárkaput az ember, kilopakodnak vele együtt a benti gondok is. Most is ezekről beszél... Hozzá nem értő a szakmai magyarázatból, szervezési kérdésekből keveset jegyez meg. Egyet azonban mégis, hogy Mihályi István a festők csoportvezetője szívvel, lélekkel végzi a munkáját. Az előszobafalon, de még a konyhafalon is képeket látok. Látszik rajtuk, egy kéz festette valamennyit. Az idősebb Mihályi elérti pillantásomat, s bevallja, hogy ő készítette hajdanában, saját kedvtelésére. Tehetségre valló alkotások. Ezek után bevallja, hogy hegedült is. De mindent csak mellékesen, saját és barátai szórakoztatására. Mert az életben a fő cél a munka volt. S mellette persze a család. Szakmát adni minden gyerek kezébe. — Kettő közülük az én szakmámat választotta: Pista és Ervin. Velem együtt mindketten az Ikarusban dolgoznak — igaz, én „kibetegedtem”. De a fiaim folytatják. Ervin fiam is csoportvezető már, a fényező részlegnél. Azonkívül tanácstag — mondja büszkeséggel Mihályi István. A gyerekek közül a legkisebb nem választotta az apja szakmáját. — Imrét már kiskorában a motorok érdekelték. Motorszerelő akart lenni mindenáron. Maros lett. Nem is akármilyen. Ő is az Ikarusban kötött ki. Reggelenként ebbe a gyárba indul az egész család. Valóságos dinasztia — mondja. Az ifjabbik Mihályi István nyilván szerénységből — amelyről közismert a gyárban — nem említette, hogy mint a szakma kiváló ismerője és művelője hányszor járt már külföldön. .Az NDK-ba legalább háromszor kísérte a hűtőkocsikat, hogy ott helyben javítsa ki az úton esett festési, felületi hibákat. Nem mutatta meg a szekrényben őrzött kiváló dolgozó oklevelet sem, amelyből ugyancsak van néhány. Annál többet beszélt a pártmunkájáról. Mert alapszervi párttitkár is. Különösen a pártépítést végzik nagy gonddal. Ebben nagy segítséget nyújt az alapszerven belül életrehívott pártépítő bizottság is. — Természetesen a kommunisták szinte kivétel nélkül részt vesznek ebben a munkában, a tagjelöltekkel és a fiatalokkal való beszélgetéssel, a párt politikájának a kommunista eszméknek való hirdetésével — mondja. Feláll, végigméri a néhány lépésnyi konyhát, aztán megáll és kitekint az ablakon. — Egy hibát azonban mégis elkövettünk: sok aszszony, lány dolgozik a mi üzemünkben, de kevés közöttük a párttag. Nem törődtünk velük eléggé. * Az idősebb Mihályi magára kanyarítja a kabátját, amikor kikísér. Hideg szél vágtázik a városszéli házak között. A fiatalabbik Mihályi István kiskabátban vág neki az útnak, nem törődve a hideg tavaszi esővel, mert olyan témához ért, amit úgy érzi folytatni kell, amiről szívesen beszél, s amiért még szívesebben cselekszik. Balázs Katalin - Fejér megyei Hírlap . Tizenhárom nap nyereség rövid krónikája Mínusz kilencmillióval zárta az 1964-es gazdasági évet a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, s ezzel folytatták a „hagyományt”, maradtak a nyereségrészesedést nem fizető vállalatok listáján. Hagyománytisztelők maradtak-e? — kérdeztük meg Pozsár Sándor főkönyvelőt. — Megváltoztattuk az előjelet az összeg előtt. Az 1965-ös évet kilencmillió forintos nyereséggel zártuk. Ez egyben azt is jelenti, hogy 12,9 nap nyereséget oszthatunk ki Hogyan érték el ezt az eredményt? Ezt kutatjuk a már jóváhagyott vállalati mérlegben. A lakásépítési program túlteljesítéséről már beszéltünk az év elején. Tehát az egyéb tényezőket, összetevőket említeném most meg. Célunk volt a nagyobb fokú koncentráltság elérése. Ezt lényegében megvalósítottuk. Ugyanis, amíg 1964. év végén 100 munkahellyel számoltunk, 1965 végén már csak 63 átmenő építkezésünk volt. De nemcsak ez volt a döntő. Éves tervszámainkat is jelentősen túlteljesítettük. A bázishoz viszonyított 24 százalékos volumennövekedéssel is megbirkóztunk, sőt 2 százalékkal még túl is teljesítettük. Létszámtervünk ugyancsak a bázishoz viszonyítva 14 százalék növekedést írt elő, mi ennek csak 95 százalékát vettük igénybe. S a termelékenység növekedése is lényegesen nagyobb volt, mint a tervezett. Mindezt csak úgy érhettük el, hogy a termelési tanácskozások fórumát jól használtuk ki — Úgy érzi tehát, most, az elfogadott mérlegbeszámoló után, hogy a termelési tanácskozások aktivitása kint is érvényesült a munkahelyeken? — A vállalatvezetés, ezen belül is a főkönyvelő hiába írta volna elő a teljesítménybéres órák számának növelését, az egy dolgozóra eső termelési érték fokozását. A munkafegyelem megszilárdítására a legjobb utasítás sem hatóanyag, ha azt nem úgy hajtják végre, hogy érzik: emögött a saját érdekeik állnak. Csak példaként: az 1964. évi teljesítményben töltött 65 százalékos óraszámmal szemben 1965-ben dolgozóink összidejük 81 százalékát dolgozták teljesítménybérben. A fegyelmezetlenségek miatt korábban kiesett 22 óra/dolgozó/évvel szemben 1965-ben már csak 16,6 óra/dolgozó/év került a nyilvántartásba. A teljesítménybéres órák számaránya, a munkafegyelem megszilárdulása jelentkez szett-e például az anyag nélkül mért óra/termelési érték növe-kedésében is? — Itt, tizenkét százalékos növekedést mértünk. De csökkent a lakások átlagos építési ideje is, s jelentős mértékben javult a hibaszázalékunk. — Ismeretes, hogy ez a „mutató” javíthatja a nyereségrészesedés mértékét. Vállalatuknál is jelentkezett ez a hatás? — Igen. A mérleg jóváhagyásánál figyelembe vették, hogy a megengedett 2 százalékos hibamértéken belül maradtunk, s ez 267 000 forinttal növelte a felosztható nyereség mértékét. Csökkentek, pontosabban egytizedére estek le a büntetőkamat valamint a kötbérek mutatói. Növelték az egyösszegű utalványozás mértékét, s mindent egybevetve úgy gazdálkodtak, hogy a pénztáruk 1966. április 2-án 2 387 000 forint összegű nyereségrészesedést fizet ki. S a kifizetés jelentőségét csak növeli az a tény, hogy még itt sem engedik érvényesülni az egyenlősdit. Ugyanis a kifizetésre kerülő összegek mértéke főépítésvezetőségenként változik. Függően attól, hogy ezek a termelőegységek milyen arányban vették ki részüket év közben a nyereségképzésből. S ha ezek az eltérések nem is túl nagyok, mégis serkentő hatással lehetnek, és kell is, hogy legyenek a Fejér megyei Építőipari Vállalat valamennyi főépítésvezetőségére, építésvezetőségére , minden dolgozójára. Kátay Antal A Szeder utcai lakótelepen a Kecskés brigád 9 lakás összeszerelését és a negyedik épület alapzatának előkészítését vállalta. A Schönherz Zoltán utcában épülő 8 tantermes általános iskolánál az építő brigádok vállalták, hogy a szerkezeti fal elkészítését és a födémezést befejezik április 4-re. —------- Sikeres indulás Ercsiben Az ercsi VII. Pártkongresszus útján Termelőszövetkezetben nem valami biztatóan fejezték be a múlt évet — ezerkétszáz hold föld maradt szántatlanul Annak egy részén a kukoricaszár is kintmaradt. És most így beszélgetünk Budai László elnökkel : — Néhány napon belül befejezzük a cukorrépa vetését. Most már a burgonya következne, de arra egyenlőre még hideg van. Száztíz hold cukorrépát terveznek elvetni, hétfőn ennek mintegy háromnegyed része volt már a földben. Már régebben elvetettek hatvankét hold napraforgót, kel az első vetésű borsó, a száznegyven hold tavaszi árpa. A takarmányalap növelésére földbe került száz hold lucerna, harminchárom hold baltacím. Igaz, szántanivalójuk most is van még de majdnem ezer holdat a kedvező koratavaszi időt kihasználva munkáltak meg. Közben olyan dolgokat is sikerült elvégezni, mint ezer hold őszi kalászos fejtrágyázása. — Ez még eddig nem fordult elő a termelőszövetkezet történetében — nevet az elnök A sikeres indulás egyik „titka” — a szorgalom. A legutóbbi vasárnapon tizenkét gép dolgozott kint a határban, de kint voltak az előző vasárnapon is. Szántottak, vetettek, melegágyakat készítettek. A termelőszövetkezeti tagok megszállták a még vágatlan kuko-ricaszártáblákat. A másik „titok” k érde*mes a követésre. Az Ercsi Cukorgyár nemcsak a répaátvétel idején keresi meg a termelőszövetkezetet, hanem most például kölcsönadta egyik nagyteljesítményű markolóját, trágyarakodásra. Ercsiben kihasználták akkora tavaszi jó időt, amikor lehetett mindig dolgoztak a gépek, az emberek. Bizakodnva, munkára készen várják a mostani hűvös idő jobbrafordulását, hogy nekiláthassanak a burgonya vetésnek, , és hogy utána földbetehes-sék legfontosabb a takarmány- növényünk, a kukorica vetőmagját. — V. L Elismerés a Vöröskeresztnek A Magyar Vöröskereszt második kongresszusa határozatainak alapján a vöröskeresztes szervezetek legfontosabb feladatuknak az egészségügyi felvilágosítást, a véradó, a tisztasági mozgalom szervezését, az emberek egészségügyi szemléletének javítását tekintik. Ugyancsak határozatban mondta ki a kongresszus a kétévenkénti vezetőség-újjáválasztásokat. Ezek közül — mint legidőszerűbbekről — a dunaújvárosi járásban a legtöbb szó a vezetőségválasztásokról és a véradó napok szervezéséről esik. A vezetőségek újjáválasztását felhasználták az alapszervezetek erősítésére, az aktíva hálózat bővítésére. A helyes munkálkodást igazolja, hogy a most lefolyt választások idősszakában százötvennel nőtt a taglétszám. A múlt évi 2600 helyett 2750 vöröskeresztest tartanak nyilván. Az elhangzott beszámolók nemcsak az elmúlt két évvel foglalkoztak, hanem megjelölték az időszerű tennivalókat és a vöröskeresztesek nevében feladatokat vállaltak,k a kijelölt célok elérésére. Sok helyen vettek részt és segítettek a helyes célkitűzések kialakításában az állami, gazdasági vezetők is. Nagykarácsonyon például Benke Sándor, termelőszövetkezeti elnök felhívta a figyelmet az utcák tisztántartására, ez mellett ígéretet tett, segíteni fog a termelőszövetkezeten belül a tisztasági mozgalom szervezésében. Perkátán, Mezőfalván, Iváncsán a községi vezetők a törpevízművek létesítéséhez kérték a vöröskeresztesek segítségét. Ercsiben az ifjúság- és családvédelem, valamint a cigánylakosság körében végzett munka fontossága merült fel. Besnyőn, Ráckeresztúron, Pusztaszabolcson, Előszálláson a gazdaságok udvarainak tisztántartását szorgalmazták. A véradómozgalom elé tűzött terveket az elmúlt évben teljesítették. A járás lakói 378 liter vérrel járultak hozzá rászoruló embertársaik gyógyulásához. A járás községei közül a legjobb eredményt Mezőfalván érték el. Itt 93 liter vér került a gyűjtőedényekbe. Rácalmáson 40 liter, az Ercsi, Cukorgyárban 32 liter vért adtak. Nem sikerült jó eredményt elérni Baracson, kimaradtak a nemes mozgalomból a Sinatelepi Állami Gazdaság dolgozói is. Ezek arra figyelmeztetnek, fokozott és differenciáltabb szervező munkát kell végezni. Például a siatelepi gazdaság esetében meggondolni való, nem lenne-e érdemes helyszínen felkeresni az ottani többszáz dolgozót? A szervezés mellett nem szabad elhanyagolni a politikai felvilágosító tevékenységet,, amelyben a vöröskereszteseknek támogatást kell kérniük a pártszervezetektől. Az idei évben eddig már a járás öt községében rendeztek véradónapot, legutóbb Előszálláson, ahol tizennyolc liter vér gyűlt össze. Nem szabad elsiklani fölötte, hogy az előzetesen jelentkező 120 személy közül csak hatvanan jelentek meg, amikor tettre került a dolog. Az idén eddig legjobb eredményt Besnyőn érték el, ahol a hetven előzetes jelentkezővel szemben százöten adtak, összesen harmincegy liter vért. A dunaújvárosi járás vöröskereszteseinek tevékenységét a napokban tárgyalta meg járási elnökségük, majd ennek nyomán a MSZMP járási végrehajtó bizottsága. A végrehajtó bizottság megállapította, elismerésre és köszönetre méltó az a tevékenység, amelyet a vöröskeresztes szervezetek végeznek a községek, gazdaságok közegészségügyi helyzetének javításáért, a véradómozgalmon keresztül az arra rászoruló életek megmentéséért (vincze)