Fejér Megyei Hírlap, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

----- - ------------- Az NDK Kü­lügym­­iinisztériumának jegyzéke Kínához Berlin Josef Hegen, az NDK kül­ügyminiszterének első helyet­tese kedden jegyzéket nyújtott át Csang Haj-feng-nek, a Kí­nai Népköztársaság berlini nagykövetének. A jegyzékben az NDK külügyminisztériuma erélyesen tiltakozik amiatt, hogy az NDK diplomatái és családtagjai a Kínai Népköz­­társaságban az utóbbi időben támadásoknak és túlkapások­nak voltak kitéve. A jegyzék rámutat, hogy Pe­­kingben vasárnap Walter Kautzsch alezredest, az NDK kínai katonai attaséját, annak feleségét és fiát, valamint Müller alezredest, az NDK ha­noi katonai attaséját és felesé­gét a diplomáciai testület jelé­vel ellátott kocsijából kirán­gatták és bántalmazták. A je­lenlevő rendőrök nem nyújtot­tak nekik segítséget. Az NDK állampolgárait a „Vörös Gár­da’ székhelyének nevezett ház­ba hurcolták és több órán át fogvatartották. Az NDK nagy­­követségétől megtagadtak min­den felvilágosítást a diploma­ták tartózkodási helyéről. A jegyzék megütközéssel állapít­ja meg, hogy Jü Csan, a kínai külügyminisztérium főosztály­­vezetője Helmut Liebermann­­nak, az NDK ügyvivőjének til­takozását elutasította, sőt a tá­madást igazolni igyekezett. A jegyzék emlékeztet arra, hogy az NDK nagykövetsége első titkárának feleségét ápri­lis 29-én megtámadták és sú­lyosan megsebesítették. Az újabb támadások szöges ellen­tétben állnak a kínai külügy­minisztérium képviselőinek ak­kori hivatalos nyilatkozatával, amely szerint az NDK nagykö­vetsége munkatársainak biz­tonsága érdekében intézkedése­ket fognak hozni. A jegyzék végül utal arra, hogy az utób­bi időben a nagykövetség mun­katársait, köztük az ügyvivőt, többször zaklatták tevékeny­ségük gyakorlása közben. Az NDK külügyminisztériu­ma figyelmeztet a kínai ható­ságoknak arra a kötelezettsé­gére, hogy tiszteletben kell tartaniuk az NDK képviselői­nek diplomáciai sérthetetlen­ségét. (MTI) Vietnami pilóták kiképzése a Szovjetunióban SAIGON A VDK ellen támadó ame­rikai repülőgépek kedden utakat, raktárakat bombáz­tak. A saigoni amerikai kato­nai parancsnokság szóvivőjé­nek közlése szerint, a hadi­­tengerészet légierejének Sky­­hawk típusú gépei levegő­­föld rakétákat használtak a támadás folyamán Vihn tar­tomány térségében. Dél-Vietnam területén ked­den szórványos összecsapá­sokra került sor a dél-vietna­mi hazafiak és a kormány­hadsereg, illetve az amerikai csapatok között. A partizá­nok 12 főnyi csoportja 5 ki­lométerre Saigontól megtá­madta a kormánycsapatok egyik őrállását. Az utóbbiak segítségére amerikai helikop­terek szálltak fel a levegőbe. Kedden egy rendőr Saigon­ban megölt egy „ismeretlent”, aki „Minden szavazat egy­­egy tégla a demokrácia felé­pítéséhez” feliratú választási plakátokat tépett le egy ház faláról. A rendőr­­ aszerint az utasítás szerint cseleked­ve, hogy le kell lőni minden­kit, aki zavarja a választási kampány „normális és békés” lefolyását a géppisztoly-so­rozattal végzett áldozatával. Ugyanakkor Ky tábornok, a miniszterelnök-diktátor, lát­ványos békülékeny magatar­tást tanúsított a buddhisták irányában. Mint ismeretes, a buddhisták is a választások bojkottálására szólították fel híveiket. Ky, aki szeretné el­kerülni, hogy a szavazás rész­vétlenségbe fúljon, a budd­hista vezetők oldalán kedden részt vett a saigoni katonai te­metőben rendezett vallási szertartáson. Washington Az amerikai szenátus had­ügyi bizottsága kedden meg­hallgatta Bush külügyminisz­ter válaszát a kormány viet­nami politikáját ért bírála­tokra. A külügyminiszter az­zal az unalomig ismert érve­léssel élt, hogy az Egyesült Államok megvédi Dél-Vietna­­mot Észak-Vietnammal szem­ben. -Fejér megyei Hírlap De Gaulle Kambodzsában Szerda délelőtt megkezdőd­tek De Gaulle tábornok, fran­cia köztársasági elnök és No­rodom Szihanuk kambodzsai államfő között a politikai tár­gyalások. Francia részről a politikai eszmecserén részt vett Couve de Murville kül­ügyminiszter, Manach, a kül­ügyminisztérium ázsiai osz­tályának igazgatója, Argad Phnom Penh-i nagykövet. Kambodzsai részről jelen volt Norodom Kantol miniszterel­nök, Son Sam­ tanácsadó, Lon­nol tábornok, főparancsnok. Megvitatták, hogy Kam­bodzsa és Franciaország mi­lyen elveket fogadjon el a vietnami konfliktus politikai megoldásának elősegítése ér­dekében. Foglalkoztak a két ország közötti kapcsolatokkal, elsősorban a gazdasági és ka­tonai együttműködéssel. Az indo­kínai kérdésekre vonat­kozó eszmecsere — jelenti az AFP — megerősítette Kam­bodzsának szomszédaival és az Egyesült Államokkal kap­csolatban elfoglalt álláspont­ját, különösen ami a vietna­mi problémát illeti. A megbeszélés alkalmával De Gaulle tábornok elisme­rően nyilatkozott Kambodzsa függetlenségi és semleges po­litikájáról, s kijelentette, hogy „a világ e térségében kialakult jelenlegi helyzetben ez az egyetlen jó politika”. Tárgyalások a VDK képviselőjével De Gaulle és Nguyen Thu­­ong megbeszélése 35 percig tartott — tűnik ki a tárgya­lással foglalkozó későbbi hír­­ügynökségi jelentésekbőL Nguyen Thuong udvariassá­gi látogatásnak minősítette félórás megbeszélését a fran­cia elnökkel. Beszélgettünk — mondotta — és tolmácsoltuk neki elnökünk, Ho Si Minh baráti üdvözletét. Amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy mit tartalmazott Ho Si Minh elnök baráti üzenete, Nguyen Thuong kijelentette : nem áll módomban többet mondani önnek, mint ameny­­nyit már megmondtam, ne mondasson velem olyasmit, amit nem mondtam. Nguyen Thuong ezzel nyilvánvalóan az „üdvözlet” és az „üzenet” közötti különbségre akarta fel­hívni a kérdező figyelmét. Gilbert Perol, De Gaulle szó­vivője a Nguyen Thuonggal folytatott megbeszélést a „VDK magasállású képviselőjével te­remtett közvetlen és szemé­lyes kapcsolatfelvételnek” ne­vezte. Washington igen nagy figye­lemmel kíséri De Gaulle fran­cia elnök kambodzsai látogatá­sát. Bár az amerikai sajtó és rádió vezető helyen számol be a látogatás eseményeiről, hiva­talos szervek igyekeznek leér­tékelni annak jelentőségét és azt hangoztatják, hogy De Gaulle semmilyen módon sem tud hozzájárulni a délkelet­ázsiai béke helyreállításához. A Washington Fest szerdán vezércikkben foglalkozik De Gaulle esetleges közvetítő sze­repének lehetőségével. A lap a hivatalos véleménytől némileg eltérően azt írja, hogy a fran­cia elnök kambodzsai látogatá­sa esetleg hozzájárulhat a fe­szültség enyhítéséhez, bár a vezércikk szerint erre kevés az esély, „sajnos” a tábornok alig tett többet annál, hogy ismét leszögezte közismert szemben­állását az amerikai politiká­val. Ez aligha nyújthat alapot gyümölcsöző tárgyalásokhoz — írja a lap.­­ Ugyanakkor azonban haszon is származhat abból, ha Johnson elnök Gua­deloupe szigetén vagy valame­lyik semleges szigeten találko­zik De Gaulle-lal, annak Ka­­rib-tengeri körútja során. Ismeretes, hogy a Prav­da képes riportban szá­molt be egy szovjet re­­pülőiskoláról, ahol viet­nami pilótákat képeznek ki korszerű repülőgépek vezetésére. Képünk azo­kat a vietnami repülőket ábrázolja, akik a napok­ban fejezték be a tanfo­lyamot. (Telefoto / MTI Külföldi Képszolgálat) Paraguay-i pokol Nyolc esztendő nyirkos börtönfalak között, ahova nem hatol be sem a napfény, sem a friss levegő. Nyolc év foly­tonos „agymosás”, kínzás és kegyetlen kigúnyolás. Nyolc év szigorított börtön, ami kiszívja a fogoly erejét, aláássa egészségét és lassú pusztulásra ítéli. N­yolc év teljes elszige­teltség, aminek az a célja, hogy megtörje a fogoly akaratát, ellenállóerejét. Nyolc esztendő a katonai diktatúra alatt sínylődő Pa­raguay főváros Asunsion börtönének sötét zárkájában. Nyolc éve szenvednek Stroessner tábornok-elnök börtö­neiben Paraguay legjobb fiai, a kommunista párt tapasz­talt vezetői, A. Maydana professzor, A. Alcorata, J. Rojas és mások. Az állandó fizikai bántalmazás, az éheztetés, a zsúfolt zárkák, a naponta ismétlődő gúnyolás aláásta a hazafiak egészségét, akiket, akárcsak a veszedelmes bűnö­zőket, bilincsbe verve tartanak a földalatti kazamatákban. Maydana vért hányt, Alcorata látása megromlott, Rojas tüdővészt kapott. Súlyos helyzetben van a többi politikai fogoly is, nem kapnak orvosi segítséget. Sem a kazamaták, sem a bilincsek, sem az éhezés nem töri meg Maydana és elvtársai szilárdságát. A harcot a bör­tönrácsok mögött sem hagyják abba. A kínzásokat a kom­munisták vasakaratával viselik, a gúnyolódás megtörik ügyük igazságába vetett hitükön, a törvénytelenséget a pro­letár internacionalizmusban bízva viselik el. Tudják, hogy a világ haladó erői mindent megtesznek kiszabadításuk érdekében.­­Több mint negyed évszázada nyomja Paraguay-t a nép­ellenes rendőri-katonai rendszer, amely a hatalmat az ame­rikai imperialistáktól kapta. Következésképp az ország, amely a Dél-Amerikai kontinens közepén terül el, az egyik legszegényebb és legelmaradottabb még latin-amerikai vi­szonylatban is. A Stroessner-féle diktatúra könyörtelenül elfojt minden elégedetlenséget, minden kísérletet, amely valamiféle társadalmi vagy politikai haladást szeretne elérni. A néptömegek harcát a reakció és az imperialista el­nyomás ellen a paraguayi kommunista párt vezeti. A Stroessner-rendszer azonban vérbefoj­totta az ellenállást, kemény csapásokat mért a haladó szervezetekre. A kommu­nista pártot betiltották, vezetőit bebörtönözték. Hogy a nép legjobb fiaival való leszámolás ne legyen feltűnő, a para­guayi vezetők a demokrácia védelmének ürügyén összetá­koltak egy „kommunizmus elnyomásáról” szóló törvényt Ám a Majdana elleni ügyet olyan ostobán szervezték meg, hogy a legfelső bíróság 1961-ben felmentette a kommunis­tákat, és fogvatartásukat törvényellenesnek mondta ki. A diktátor azonban a szabadlábra helyezés helyett Majdanát, Rojast és másokat börtön kazamatákba csukatta. „Kezesek­nek” nyilvánította őket, ami azt jelenti, hogy egy újabb népi megmozdulás esetén könyörtelenül kivégezteti őket. A nép elszántan küzd a politikai foglyok életéért. A küzdelembe bekapcsolódott az egész világ haladó emberi­sége: a szolidaritási mozgalom segítő kezet nyújt Paraguay bebörtönzött kommunistáinak. Megbélyegzi Stroessner dik­tatúráját, amely lábbal tipor minden törvényt és rendet. Követeli a szabadságot Majdanának és társainak.­ _ ______ . Cs­ttörtók, 1966. szeptember. Békeangyalok Több százezer állig felfegyverzett jenki katona gyilkolja Vietnam népét a­­ béke érdekében. Újabban ezeket a „bé­keharcosokat” már állon felül is felfegyverzik, nehogy a saját mérgesgázaik megöljék őket. Nos, miután a Pentagon „békét” akar Vietnamban, szüksége van a hadikiadások fel­emelésére. Bizony, a megszavazott 58 milliárd dollár nem csekélység. A jótékony jenki szív nem fukar, ha a „békéről” van szó, s jószándékában tilos kételkedni. Johnson maga jelen­tette ki Honoluluban, a gyönyörű Hawaiiban: minden a „béke” érdekében történik. Valószínű, hogy az ottani idegen­forgalmi lányok ezt el is hitték neki. Sajna, hitetlenkedőte azért akadnak még szerte a világon. Ezek meggyőzésére ala­kult a „békehadtest” elnevezésű whitehousi szerv. Napjaink­ban már 14 000 igen-igen jól képzett tagja van a „béke­angyalok” eme seregének. De amint az illetékes amerikai tényezők megállapították: alig győzik szegények a munkát.1. Hiába no, a kételkedés gonosz szelleme nem hagyja nyug­ton az embereket Latin-Amerikában, Afrikában és­ a „jenki béke” jelenlegi egyik fellegvárában, Ázsiában. Ezért az­ amerikai béke áldásos mivoltát magyarázgató békehad­test létszámát 1967 végére 16 000-re emelik. És — miután Krisz­tus köpönyegét sem árulták ingyen — 1967-re 110 000 000 dollárt kap ez a nemes és módfelett emberbaráti intézményi Egyensúlyba kerülnek tehát az „eszmék” és a reájuk fordított dollárok. Mindamellett él az emberben a sanda­ gyanú, amelyet az ismert operett szövegének némi módosí­tásával így fogalmazhatnánk: „Kapitány, kapitány — fő s dohány ...”­­—) • 9Örök figyelmeztető Nem kenek évforduló. Huszonhét esztendeje an-­ nak, hogy a csukaszürke áradat átcsapott Lengyel­­ország határain, s a náci Németország támadása ki­robbantotta a második vi­lágháborút Nem valami történelmi protokoll ösztö­nöz tehát az emlékezésre. Sokkal súlyosabb indok: ez a háború máig is élő, kollek­tív élménye nemzedékünk­nek, tanulságai időszerűb­bek, mint valaha. A hitleristák éveken át készültek erre a háborúra, roppant katonai erőket összpontosítottak. A kezdeti villámháborús sikerek nyo­mán, Európa tekintélyes ré­szét hadigépezetük szolgá­latába állították. Nem cse­kély magabiztossággal nyomtatták ki előre az Anglia megszállását beje­lentő kétnyelvű falragaszo­kat, sőt elkészítették moszk­vai bevonulásuk forgató­­könyvét is. De akárcsak annyi más támadó a történelemben, ők is elszámították magukat. Szeptember elsejére május kilencedikét idézzük, a fa­sizmus feletti nagy győze­lem napját. A fasizmus nem törhetett át, mert ösz­­szefogott ellene minden erő, amely a jövőt féltette. Az első vonalban pedig a Szovjet­unió állt, amely a háború legsúlyosabb terhét viselte, s a halálos csapást mérte a Harmadik Birodalomra. A győzelmet nem adták ol­csón. Több, mint fél évti­zeden át patakzott a könny és a vér. A csatatereken és a hátországban lövészárkok­ban, romok alatt, koncent­rációs táborok halálgyárai­ban ötvennyolcmillió ember vesztette életét Mindez kézenfekvővé te­szi a második világháború legfontosabb tanulságát; azt emberiségnek fáradhatatla­nul küzdenie kell a béke megőrzéséért, fenntartásá­­­ért. Ez sokszorosan érvényes a nukleáris tömegpusztító­ fegyverek korszakára­, amelynek nyitányát tulaj­­donképpen a második világ­háború vége jelentette. A békevágy nem pusztába­ kiv­áltó szó, száz és százmilliók, tökélték el magukat tevé­keny harcra. Az elmúlt ké­t­­évtized során alapvetően megváltoztak az erőviszo­nyok, létrejött a szocialista világközösség, felbomlott a gyarmati rendszer, megiz­mosodtak a haladó erők, a nyugati országokban pedig mind több józan államférfi teszi magáévá a békés egy­más mellett élés kétszer­; kettőjét Sajnos, mégsem mondhat­juk el, hogy már mindenki­ megtanulta a történelmi lec­két. Imperialista körök, élü­kön az Egyesült Államok ve­zető csoportjával, megvalósít­hatatlan világuralmi terveik gőzében, újra a tűzzel ját­szanak. Délkelet-Ázsiában sú­lyos válságot robbantottak ki*. Vietnamban háborút folytat­nak,­­ eszkalációs terveikben* további provokációkat készí­tenek elő. Európa szívében, Nyugat-Németországban ösz­­szefogtak az egykori ellenség­gel — az egykori szövetséges ellen. A Bundeswehrrel lé­nyegében megteremtették a náci Wehrmacht örökösét — vezetői nemegyszer személy szerint is ugyanazok­ — s a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekhez akarják juttatni. Ezért tölt el mindnyájun­kat kettős érzés ezen az év­fordulón. Magabiztossá tesz erőnk tudata, ám nem huny­hatunk szemet a meglevő ve­szélyek előtt sem. S ilyen kö­rülmények között a második világháború kezdetének és végének felelevenítése nem történelemkönyvek, vagy ar­­chivumok anyaga, hanem örök emlékeztető barátnak és el­lenségnek. R. E. Hirdessen a a Fejér megyei Hírlapban! Hirdetéseket felveszünk: Kiadóhivatal: MÁRCIUS 15­­. 17. Magyar Hirdető: KOSSUTH U. 2.

Next