Fejér Megyei Hírlap, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

Csötörfilc, 196­7. Június 1. A természet formálódik kezük nyomán Hatvankét kezdő szakembert bocsát szárnyra a váli iskola A váli Mezőgazdasági Szakmunkástanuló Iskolában Süle László igazgató figyel­mesen tanulmányozza a ta­valyi tanulmányi eredménye­ket. Negyvenhét tavaly vég­zett tanuló jó rendű minősí­téssel tette le a szakmunkás­­vizsgát, ezen belül a tizen­négy gyümölcstermesztőből álló osztály alig maradt el két-három tizeddel a jeles minősítéstől. Mintegy négy hét múlva sorra kerülnek az idei vizsgák, érthető, hogy a 62 végzős mindenek előtt a nagy esemény nyugtalanító lázában él. Az iskola mögötti sűrű cserjés üde gyepfoltjai szinte csalogatják a csendre, friss levegőre vágyókat. Szabó Er­zsé­bet, a nagykarácsonyi Kossuth Tsz zöldségtermesz­tője is ide vonult el könyv­vel a kezében. Horák Mária, a Bodakajtori Állami Gazda­ságból és Varjú Mária, az abai Vörös Hajnal Termelő­szövetkezetből szintén itt ha­jolnak elmélyülten tanköny­veik fölé. Mindhárman az iskola legjobbjai közé tartoz­nak, szeretnék a lehető leg­jobban kihasználni a tudá­suk bővítésére még rendelke­zésükre álló időt. A tantermekben is csend uralkodik. Még nincs itt a délutáni kötelező foglalkozás ideje, sokan mégis ott ülnek padjaikban. A baromfite­nyésztő szakosok mintegy ti­­zenketten, a tanári asztalnál a Kerkuska Katalin osztály bizalmi, az Agárdi Állami Gazdaság jánosmajori broy­­ler üzeméből. Kitűnő tanuló, várhatóan azok között távo­zik vizsga után az iskolából, akik piros táblájú szakmun­kás könyvecskét visznek ma­gukkal. De ugyanilyen szere­tettel és megbecsüléssel be­szél Süle László azokról is, akik elméleti és gyakorlati fejlődésük után kék színű szakmunkás igazolványt kap­nak. Minden azt igazolja, hogy a tanulók gyakorlati képzé­séért is nagyon sok történt tanidő közben. Tanáraik fel­ügyelete mellett nagyszerű kis üvegházat építettek, ahol virág- és dísznövénykertész ismereteket tanulhatnak. Gyakorlatban láthatják, vé­gezhetik üvegházukban a különféle növények szaporí­tási módjait: magvetés, tüz­­delés, szárdugványozás, le­véldugványozás, csúcsdug­vánnyal való szaporítás, tő­osztás, szemzés, magrétege­­zés, e gyakorlatok gazdagít­ják ki-ki hasznos tapaszta­latát. Nem szorul külön bi­zonyításra, milyen csodála­tos dolog nap-nap után lát­ni, amint a Begónia Rex ré­szekre szabdalt, s megfelelő táptalajra helyezett leveléből új önálló növény sarjad és növekszik. A gyümölcstermesztők ta­nítása messze túlterjed az iskola területén. A gyümölcs­szakosok rendszeresen eljár­nak gyakorlati munkára a Csákvári Állami Gazdaság Gyűrű pusztai négyszázhol­das gyümölcsösébe. A bogyós gyümölcsű fák szakszerű ke­zelését, a nemes, alacsony törzsű fafajták különféle alakfákká, sövényekké for­málását a Sárszentmihályi Állami Gazdaságban sajátít­hatják el. Az alma­termesz­tés tudnivalóinak, a Nagy Sándor féle metszési mód megismerésének céljából szaktanárukkal együtt elu­taztak Szabolcs megyébe, a magyar almatermesztés „ős­hazájába”, s két hétig vettek részt a Nyíregyházi Felsőfo­kú Technikum gyakorlati ok­tatásában. Ez és minden azt tanúsítja, hogy az iskola ke­retében valóban a korszerű gyümölcstermesztést tanul­ják ifjú szakmunkás jelölt­jeink. Visszatérve lakóhe­lyükre és az őket tanulni küldött gazdaságokba, mun­kájukkal erről bizonykodnak majd azok is, akik más me­gyékből utaztak Válra szak­mát tanulni. Kétségtelen: ahány tanuló, kezdéskor annyian indultak útnak magukban szeretettel a választott szakma iránt Há­rom év szívós és szorgalmas erőfeszítése és tanulmányi előmenetele beszél róla, hogy ez a szakmaszeretet időköz­ben nem gyengült, hanem erősödött. Nem túlzás azt ál­lítani, hogy a természetes vonzalom, amely ezeket a lányokat, fiúkat az egyes szakmák tankönyvei elé ve­zette és ültette, az elmélet és a gyakorlat szorosan ösz­­szetartozó érdekességeinek felmérése és megértése köz­ben egy magasabb fokú hi­­vatás-szeretőnek, szép el­képzelésekkel ás remények­kel teli tudatos alapjává lett. Haász Zoltán, akit a Csák­vári Állami Gazdaságból küldtek a szakmunkástanuló iskolába —, s akinek apja bányász — saját szavaival ezt az igazságot így mond­ja ki: „A tanulási évek alatt jobban megszerettem válasz­tott szakmámat, s szeretném is a technikumban tovább gyarapítani tudásomat”. A megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője nem rit­ka látogatója az iskolának. A gondjaira bízott eszközök­kel sokat segített, hogy az épület kívül-belül jól gondo­zott, kellemes hatást keltsen. Ez is közrejátszott, hogy az ifjú emberek közvetlen kör­nyezete szüntelenül épül, szépül. És az így istápolt if­jak maguk is alakítói, színe­­sítői vált környezetüknek. Ásóval, csákánnyal, lapát­tal elhódítják az ápolatlan domboldalt a vadon burján­zó cserjéstől. — Kiirtják ve­zetésünk mellett a sűrű bo­­zótot, s kulturált, élvezetes parkot létesítenek helyébe — magyarázza az igazgató. — A mostani tanulógárda után jövök majd folytatják, s az azok után következők majd befejezik. Bizony, néhány esztendő és a választott szak­májukat ebbe­­ az iskolában tanuló mezőgazdasági fiata­lok a vizsga előtti hetekben nem vadon nőtt gyepfolto­kon, hanem emberkéz for­málta teraszokon, nemes fő­­pázsiton, virágok között álló padokon ülve készülhetnek a szakvizsgákra. Hepdh Péter sírját. Ma már azt is tud­juk, hogy hol láthatta: a mai székesegyház helyén az ak­kor itt emelkedő ősi temp­lomban. Különféle adatok­ból következtethetően a sír a mostani székesegyház szentélye alatt, vagy annak közelében húzódhat. Lehet­séges, hogy teljesen háborí­tatlan állapotban. Arra ugya­nis nincs adat, hogy a feje­delem sírját a­ törökök vagy mások megtalálták, feldúl­ták, kirabolták volna. Ha ilyesmire mégis sor került, csontjai — családtagjainak csontjaival együtt — min­denesetre ott nyugodhatnak. A mostani altemplomból ki­induló feltárással technikai­lag aránylag egyszerűen hozzá lehetne férni ehhez a részhez. Az ezeréves jubile­umra való készülődés ezt na­gyon időszerűvé tenné. — Milyen kapcsolatban van Géza sírjával a rom­­kertben látható kőkoporsó? — Ezt a szarkofágot ré­gebben István király kopor­sójának vélték. Újabb meg­állapítások szerint nem Ist­ván királyé, korábban ké­szült. Lehetséges, azonban korántsem bizonyos, hogy Géza fejedelem emlékét hir­deti. Ez azonban nem utal arra, hogy Géza hamvai ne­­ nyugodnának a székesegy­ház alatt. Ez a díszes szarkofág ugyanis csupán úgynevezett tuimba, azaz síremlék lehetett, a halot­tat nem ebbe, hanem ez alatt, lévő sírba temették. — Hol rejtőznek még a fehérvári földben feltárásra váró jelentősebb emlékek? — Az úgynevezett Sziget területén érintetlenül ott vannak a mélyben az ősi joh­annita kolostor alapjai. Ide temették el Eufrozina királynét, a kolostor alapí­tóját is. A kolostor alapjai könnyen, aránylag kevés költséggel feltárhatóak, erre szinte kínálkoznak. Körül­ményesebb munka lenne a Szent Miklós prépostság maradványainak kutatása, amelyek a Nemzeti Bank mentén, a Móri út elején húzódnak. A prépostság és a szigeti kolostor egyaránt az Európa szívéből Jeruzsá­lembe vezető nemzetközi út mentén épültek és fontos egészségügyi intézmények is voltak: itt ápolták a betege­ket, leprásokat. Feltárásu­kon kívül tudományos szem­pontból még fontos munka lenne Géza fejedelem felté­telezett szálláshelyének ku­tatása, a várfal nyomvona­lának pontos megállapítása, a romkerti csontok azonosí­tása és több más teendő. Feladat tehát bőven akad, azonban elvégzésükhöz meg­felelően bőséges anyagi esz­közök is kellenének — mon­dotta befejezésül dr. Kra­­lovánszky Alán. Fejtegetéseihez hozzá­te­hető: megfelelő feltárási munkák megindításához nemcsak az illetékes szer­vek megértése és anyagi ál­dozata szükséges, hanem széleskörű összefogás is: vállalatok, intézmények, tár­sadalmi szervek támogatása, megértése, segítőkészsége sokat tehetne. A közelgő évforduló sür­get: itt az ideje felvetni, megvitatani, kidolgozni mi­nél szélesebb körű ásatások lehetőségeit. Erre nemcsak a helytörté­net, hanem az egyetemes magyar történet érdekei is köteleznek. Széleskörű ása­tások esetén a tudományos eredményeken kívül Fehér­vár olyan látványos emlé­kekkel gazdagodhatna, ame­lyek méltón idéznék az ,,Alba civitas” egykori nagy szerepét, évezredes múlt­ját... Föltényi Tibor Tejár Wegret Hírlap ■ 10 vagon málnaexport Ebben az évben tovább növekszik a Sárszentmihá­lyi Állami Gazdaság kerti gyümölcstermesztése és ér­értékesítése. Termőre for­dul 50 hold fiatal málnás, amelytől mintegy tíz vagyonyi export­ minőségű gyümölcsöt is várnak. Szerződésben foglalt fel­tételek alapján e tíz vagon málna teljes egészében Svédországba kerül. A gaz­daságból egyébként ez ide­ig jelentős mennyiségű szamócát is exportként értékesítettek. - 3 - 278000 forint tenyésztőj­ásért Bővítették az állattenyésztési üzemágat a zámolyi Petőfi Termelőszövetkezetben, s a helyes intézkedésnek máris je­lentkezik a haszna 500 darabos tojótörzset alakítottak ki a kedvelt Rajnai liba fajtából, amely alól május 22-ig 21 ezer tojást értékesítettek. Bruttó bevétel: 278 460 forint. A szövetkezet vezetői különös gondot fordítottak az ér­tékes szárnyastörzs szakszerű gondozására és takarmányo­zására, s biztosították a leginkább megfelelő gúnárlétszámot Így érték el, hogy a tojótörzsből nyert tojás 80 százaléka kel­tetésre alkalmas, aminek alapján a teny­észtojásért járó 16 forintos árat kapták darabonként. A szövetkezetiek a gazda­ságossági számítások jó eredményéből kiindulva máris olyan gondolattal foglalkoznak, hogy a következő évben tovább fej­lesztik a Rajnai lúd tenyésztését, fokozatosan javítva a tojás- és hústermelést befolyásoló elhelyezési, tartási körülménye­­két — . Látogatás a vashegyek között Kincset érő selejt, filléres lelkiismeret Nyugodtan írhatnám cím­nek : Filléres aranybánya. Nyolc éve működik a szé­kesfehérvári Homoksoron a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium országos vállalatának, a Kohászati Alapanyag El­látó Vállalatnak a kirendelt­sége, gyűjti össze a megye ipari üzemeiből és a kör­nyező megyék gyáraiból-erő­műveiből, sőt a MÁV-tól is a hulladékvasat Az elhasználódott alkatré­szek, kiöregedett gépek, huzalok, fémforgács után ásít a Martin kemence tor­ka, s nálunk különösen meg kell becsülni mindent ami fém. Ezen a nagy udvaron szinte elvész ez a mindössze tizenegy tonnányi rókavö­rösre rozsdásodott hulladék; aligha következtetne belőle a tájékozatlan látogató, hogy a kicsinek számító kiren­deltség évente több mint húszezer tonna vashulladé­kot szállít a feldolgozó gyáraknak. A kirendeltség szerződéses viszonyban van az üzemek­kel. Terve van, amelyet a gyakorlat ír elő. Ezért külö­nösen nagy a jelentősége annak, hogy az üzemek által kiselejtezett vasanyag nem mozog szükségtelenül a központi telepre, hanem a berakás helyére irányított vagonokkal közvetlenül fut Dunaújvárosba, Ózdra, Cse­pelre a Martin kemencékbe, vagy a vállalat saját keze­lésében üzemelő feldolgozó telepeire: Rákosra, Miskolc­ra, Ózdra.­­ Ide csak akkor érkezik anyag, ha a szállító fél ma­ga rak meg egy vagy több tehergépkocsit. Vagy ha olyan vasanyagot veszünk át, amelyet éppen nem disz­ponál tovább a központ — ad felvilágosítást Beszédes József, a vezető fiatal he­lyettese. Végigjárom a „roncsker­­tet”. Aligha lehet tarkább egy perzsa vásár. Van itt csőhulladék, beton gömba van, fogakerekek, a VTRGY-ből származó vadonatúj Dongó henger mázsaszámra. önt­vények, bányalámpák, ösz­­szehorpadt csille, fémfor­­gácshegyek... Hogyan is le­het ebben a zűrzavarban,* rendet teremteni! — Nem kis probléma. Ha laza anyagot — lemezt, esztergaforgácsot, rúdvasat és hasonlót — kell rakod­nunk, akkor megrendeljük budapesti telepünkről az Ahlmann rakodót. Ez fel­markol belőle egyszerre 5—7 mázsát. A többit? Kézzel, izommal. — Van egy lángvágónk, most éppen Gúttamásiban darabol, szállításra készíti elő a hulladékot. Mert két okból is „el kell szeletel­nünk” a nagy és súlyos vastömböket. Határt szab nagyságuknak a Martin ke­mencék torka, és az emberi erő... — Géppel nem lehetne megoldani a rakodást, hi­szen nemcsak megerőltető, de veszélyes munka is? — Sajnos, annyira nem vagyunk gépesítve. Van ugyan egy ZTL teherautónk, és azon daru is van, de el­romlott. Eddig még nem si­került olyan vállalatot ta­lálni, amely kijavítaná. Egyébként csak félmunkát végezhetne, ha a MÁV nem olyan vagont állít ki, amely daruval rakható, így az em­bereink izmaiban bízunk. Kevesen vannak, de két any­­nyit érnek! Négy ember, amolyan fogd meg Herkules vala­mennyi. Sok év óta folytat­ják ezt a nehéz mestersé­get, most is vidéken birkóz­nak a sokszor mázsát is el­érő darabokkal. Varga János, Molnár József, Tankó Fe­renc, Nánási János erejük teljében a 30. és a 42. élet­év között. S meg kell említ­sük a két ugyancsak izom­ember gépkocsivezetőt, Csa­jági Györgyöt és Somogyi Józsefet, akik épp úgy ölre kapják a rakodnivalót ha szorít a dolog, mint a rako­dómunkások. Szinte csodá­latos, hogy évek óta nem volt súlyos balesetük, mert elég egy vigyázatlan moz­dulat, s nem segít sem a bőrkesztyű, sem a marhabőr bakancs. A bejárat mellett hatal­mas láda áll, benne olajos papírba csom­a­gol­tan vadonatúj króm acél turbinalapátok. Ez is „hul­ladék”, az I­notai Erőmű küldte. Értetlenül nézek a fiatalemberre. Mert azt még lenyeli az ember, hogy új Dongó hengerek kerülnek, mázsaszámra a Martin tor­kába, de kincset érő turbí­­nalapátok!? — Igen, gyakran mi te döbbenten állunk sok hason­ló „selejt” előtt. Néhány éve az AGROKER-től két új kukoricafosztó gépet kap­tunk ... 22 mázsa ócskávás árát kapták érte. De talál­ható itt kevés munkával fel­újítható satu, rengeteg ké­zi szerszám, eldobott vídia­­kések, csigafúrók, fogók. Néha, ha szerencséje van egy-egy látogatónak, meg­mentik a Martintól, mint a sukorói tsz, amely egy vető­­gépet talált, és vitt haza. Vajon mi lesz a sorsa a húsz mázsányi turbinalapát­nak és a többieknek? Az anyag nem vész el, nyilván új for­mát ölt az értékes öt­vözet, de a „nyersanyagban” rejlő emberi és gépi munka bizony elveszett. Mennyi érték, munka megy veszendőbe csak azért, mert­ gyakran könnyebb újat felvételezni a rakárból mint p­rérit rend­behozni. Márpedig kézen­fekvő, hogy a sele­tbe ke­rült, de még hasznán"a*a szerszám jelentősen emeli a gyártási' önköltséget vele a szvák­mány árát Ott is dö­römböl tehát karunkon az i'n gazde.sárirányítási rend­szer, amely — rem­ibük —. arra kényszeríti a .. nagyvo­nalúakat, ho­ v sriá* érde­kükben becsül­ték meg a még használható reszelését az egyszerű szegig azt ami­ben emberi munka rejli­k. Bartha Tibor „Etetik“ a kemencét A könnyűfémmű öntödéjében a 15 tonnás olvasztókemencét „eteti” Rákóczi János. A­ngo­lper­je te­lep­í­te­t Sárk­eszi ha­tárában A sárkeszi termelőszövetkezetben kísérletet, kezdtek a közismert angolperjével. A szövetkezet területének sárréti oldalán tíz katasztrális holdat vetettek be az agrotechnikai előírásoknak megfelelően a jóhírű fafajtával. A vezetők és a szövetkezeti tagok elégedettek az eredménnyel; a mag kifo­gástalanul kelt, a fű gyorsan, hasznot ígérőn növekszik.

Next