Fejér Megyei Hírlap, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

2 Egy hét a világpolitikában Muttharaexorák évadja — Sorompó-ellenőrzés — A TAASZ és Kuba — Két szavazás között Az ENSZ-palotában lezárult a közgyűlés általános vitájának második hete és a várakozásoknak megfelelően nem hozott drámaian új fejleményeket. A küldöttségek vezetői, akik általában az illető országok külügyminiszterei, kifejtették álláspontjukat, s ez a tárgyalt témák sokféleségéből, valamint a határozott véleménynyilvánításból következően nem igen adott lehetőséget beható tárgyalásokra. Ugyanakkor megkezdődött a „munkavacsorák évadja”, s ezeken a személyes találkozókon már jobb alkalom kínálkozik az esetleges érintkezési pontok kitapogatására. A különböző páros találkozók közben így került sor a héten a legfontosabb összejövetelre: a négy nagy külügyminiszteres Thant vacsoravendége volt. Jellemző a tanácskozás sűrítettségére, hogy még tolmácsok sem voltak jelen, tehát tizennyolc szem között vitatták meg az ügyeket. A „tizennyolc szem” a külügyminisztereket, az állandó ENSZ-nagyköveteket, valamint a világszervezet főtitkárát jelentette. Természetesen még az ilyen, önmagukban jelentős találkozóktól sem szabad valamifajta szenzációs eredményeket várni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vietnami helyzet elmozdítása a holtpontról nem az egyes külügyminiszterek képességein múlik, hanem azon, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e végre lemondani a katonai megoldásról, s — első lépésként — valóban mindent feltétel nélkül beszüntetni a VDK bombázását. (Ennek azonban nincsen jele, s miközben Goldberg amerikai ENSZ-delegátus békeszándékát bizonygatta a világszervezetben, a héten csak tovább erősödött a légitámadások hulláma, ismét B-52-es szuperbombázók dobták e halálos terhüket a demilitarizált övezetbe, s megszólaltak a szirénák Hanoiban is.) Hasonlóképpen, a másik viszálygóc, a Közel- Kelet ügyében sem történt előrelépés. Sőt, mutatkoztak bizonyos új veszélyek is. Egyrészt kitűnt a fegyverszünet törékenysége; az elmúlt napokban súlyos Izraeli-egyintomi tüzérségi párharc volt a Szuezi-csatornánál, másrészt Izrael látható erőfeszítéseket tesz, hogy hosszabb távra rendezkedjék be a megszállt területeken. Akár az, a cél, hogy véglegesen bekebelezzék ezeket a vidékeket, akár csupán nyomást akarnak gyakorolni a másik félre — az események aggodalomra adnak okot. A külügyminiszteri találkozó ily módon lényegében csak két vonatkozásban hozhatott pozitív fejlődést. Általános érdeklődéssel fogadták Tr Thant indítványát, hogy a ,, BiztonságiTanács tartson rendszeres zárt üléseket, s a tagállamokat a külügyminiszterek képviseljék. Ez a forma tulajdonképpen egy időről-időre összeülő külügyminiszteri értekezlet rendszeresítését jelenthetné. A másik terület, ahol kétségtelenül mozgásba jött a nemzetközi politika, az atomsorompó-tárgyalások ügye. Az ENSZ előtt fekszik a párhuzamos, azonos szövegű szovjet és amerikai javaslat az atomfegyverek továbbterjedésének megakadályozásáról. Lényegében már csak az ellenőrzés kérdésének tisztázása van hátra. A Szovjetunió, a szocialista országok és számos más állam az ENSZ bécsi Nemzetközi Atomerő Ügynökségére kívánja bízni a kontrollt, míg egyes nyugati hatalmak, főként a Német Szövetségi Köztársaság, az Euratomot kívánja ellenőrző hatósággá tenni. Mivel az Euratomnak csak a Közös Piac hat országa tagja, egy ilyen ellenőrzés megbízhatósága és pártatlansága legalább iserősen kétséges... Új elemként említhetjük tehát, hogy az előzetes tárgyalások után, az atomügynökség bécsi közgyűlésén úgy a szovjet, mint az amerikai küldött helyeselte az ENSZ-ellenőrzést. Bécsben a magyar diplomácia is fontos kezdeményezést tett. Hazánk küldötte bejelentette: Magyarország az ENSZ-szerv ellenőrzése alá helyezi atomreaktorait, ha ugyanezt teszi Nyugat- Németország is. Hasonló bejelentés történt már korábban Csehszlovákia, Lengyelország, és az NDK részéről is. Bonn válaszán múlik tehát, hogy sikerül-e kialakítani a közép-európai ,,ENS?11-ellenőrzéses atomzónát”, amely egy atommentes övezet előfutára lehetne. Kevéssé rokonszenves diplomáciai akcióról érkezett hír Washingtonból.Az Amerikai Államok Szervezete tanácsülésén újabb Kuba-ellenes bojkotthatározatokat fogadott el. Újra kiderült, hogy a latin-amerikai államok ahelyett, hogy saját társadalmi ellentmondásaikon próbálnának változtatni, „Kuba kezét” keresik a lakosságuk körében megmutatkozó elégedetlenség mögött Az értekezlet még így sem értel teljes sikert..Mexikót nem sikerült rábírni a Kubával fennálló diplomáciai kapcsolatok megszakítására, Brazília és Chile pedig viszonylag mérsékeltebb nyilatkozatokat tett. Az AÁSZ-döntés némi nehézségeket támaszt amerikai-angol viszonylatban is, London ugyanis a washingtoni nyomás ellenére sem kívánja feladni kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Nem lenne teljes a heti krónika a francia járási választások említése nélkül. Vasárnap tartották meg az első fordulót, és október 2 án kerül sor a másodikra. A két szavazás között máris adódhatott néhány tanulság. A demokratikus baloldali ellenzék a szavazatok 56 százalékát szerezte meg, egyedül a kommunisták szavazataránya 26 százalék fölé került. Mivel a lakosság csaknem fele járult urnákhoz, ezt szinte a tömegelégedetlenség kifejezésének foghatjuk fel a kormány rendkívüli felhatalmazása és szociális megszorításai ellen. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a jobboldali ellenzék, amely de Gaulle külpolitikáját támadta, erősen visszaesett. A két szavazás között fontos egységtárgyalások zajlottak le a baloldal pártjai között, s minden bizonynyal a második fordulóban is megmutatkozik majd növekvő befolyásuk, vonzerejük. Réti Ervin U Thant ENSZ-főtitkár New Yorkban vacsorával egybekötött megbeszélésen látta vendégül a négy nagyhatalom külügyminiszterét. A képen: Couve de Murville francia, Gromiko szovjet külügyminiszter, U Thant, Bush, az Egyesült Államok és Brown, Anglia külügyminisztere. Fejér megyei Hírlap EZT OLVASTUK A régiségek kelendők a hagyományokat tisztelő Nyugat-Európában, a legújabb divat az ócskaság, és ez az új módi a vitrinpolcokba emeli a kiérdemesült szénvasatokat, a nyugdíjba vonult petróleumlámpákat, tisztességben megcsorbult rézmozsarakat, sőt még a konflislámpákat is. Az Újvilágból érkező turisták már igényesebbek. Műkincseket keresnek. Igaz, nekik pénzük is több van. A minap keltett szenzációt annak az amerikai turistának az esete, aki egy párizsi régiségkereskedőtől megvásárolta az egyik Bourbon Lajos intim használati tárgyát. Sajnos, a királyi porcelánedényről kiderült, hogy hamisítvány. Van olyan turista is viszont, aki jó üzletet csinál. Fuentebuena spanyol falu középkori templomát potom pénzért vette meg egy amerikai üzletember és azóta már jó áron tovább is adta a New York-i múzeumnak. A csodálatos középkori műremek oszlopcsarnoka azóta a tengeren túl gyönyörködteti látogatóit.. De hajóra kelt és az USA-ba utazott a San Bernardo de Sacramenta kolostor kápolnája is, amelyet William Randorf jenki műgyűjtő vásárolt meg. Az. arisztokrácia gietrezselymet árul Ausztria bezzeg szívesen túladna egy régiségen. Ez a régiség viszont sajnálatos mód nem kell senkinek. Pedig nem kisebb személyiségről van szó, mint XII. Eszterházy hercegről (von und zu Galantha). „Az utolsó magyar mágnás” — így nevezi a Volksstimme a napokban megjelent egész oldalas riportjában. A herceg, mint tudvalevő, hazánkban próbálta átvészelni a társadalmi változások számára kellemetlen fordulatát, majd, 1949-ben valutabűncselekmény elkövetése miatt börtönbe került és onnan 1956- ban szabadították ki az ellenforradalmárok Miután sikerült Ausztriába szöknie, egyszeriben nagyfiú lett. Visszakövetelte, s csodálatosképpen vissza is kapta a köztársaságtól burgenlandi latifundiumát, amelyet még a Habsburgoknál szolgált meg a család. A honi tízezer holdak azonban fájdalmasan hiányoznak, így aztán kénytelen összehúzni magát mindössze háromemeletes zürichi házikóban, nála fél emberöltővel fiatalabb feleségével, Melindával, az egykori primabalerinával. Eszterházy herceg mindazonáltal nem jól érzi magát a „szabad világban”. Fukar, minden garast a fogához ver, és állandóan gyanakszik, mondván: „Ellenségekkel vagyok körülvéve, mindenki megcsal”. Sománkodásából nem derül ki világosan, hogy a személyzetre gondol-e, vagy netán az osztrák kormányra. Pedig az utóbbi teljesen ártatlan. Mindent viszszaadott, sőt még többet is valamivel. Az eisenstadti kastély híres Haydn-termének renoválása több mint félmillió schillingbe került, — államköltségen. Aztán Eszterházy beköltözött — és megtagadta a belépést az osztrák polgároktól. Mert ha egy herceg el is fogadhatja azt holmi köztársaságtól, hogy tatarozza kastélyát, már meg sem engedheti meg magának, hogy ez levegőt szívjon annak adófizető polgáraival Fatális tévedések sorozatáról ad hírt a világsajtó már jó néhány napja. Egy írországi jótékony egylet például a következő meghívókkal invitálta vendégeit: „Kérjük, amennyiben pyermektelem, legalább az unokáit hozza magával”. Cherbourg francia városka villanytelepén viszont ez a szigorú felirat figyelmezteti az érkezőt: „A nagyfeszültségű vezetékek érintése halálos és tilos. A tilalom ellen vétőket egy évi börtönnel sújtja a törvény.” Ez azonban csak az apraja. Számottevőbb tévedésnek számít az argentin légierő radarjainak „tréfája”. Az Associated Press jelentése szerint idegen berepülést jeleztek a radarernyők, s csak akkor múlt el az izgalom, mire a felszálló vadászgépek kiderítették: csupán madárvonulást jelzett a radar. Keserű tévedésben volt része Lynda Johnson vőlegényének is. Az elnöki vőség várományosa eme megtisztelő kapcsolatnak köszönhette, hogy az USA hadügyminisztériuma, a Pentagon mindeddig nem hívta be vietnami katonai szolgálatra. A hűtlen Lynda azonban váratlanul eljegyzést tartott — egy másik vőlegénnyel, így aztán meglehet, hogy az exvőlegény számára rövidesen behívóparancsot közvetít a posta. S az még külön bosszanthatja, hogy az új vőlegény katonatiszt. Az elnök segédtisztje, Johnson mindenesetre elégedettebb lehet lánya házassági terveivel, mint külügyminisztere, Rush, akinek a fajvédő amerikai közvélemény nem kis felháborodására, egy néger vővel kellett beérnie. Fatális tévedés áldozata lett dr. Hidebumi Hazama japán tudós is, aki hazatérni szándékozott, miután három évig dolgozott az USA űrkutatási ügynöksége számára. Bizonyára szórakozottságból három láda papírt vitt magával. A vámhatóságok azonban elkobozták a rakományt, a ládák ugyanis államtitkokat őrző okmányokat tartalmaztak. Végül fatális tévedés történt a bonni parlamentben is. Az NSZK törvényhozó hatósága egyhangú szavazással úgy döntött, hogy leveszik a napirendről a diákok állami támogatásának kérdését. Csak a parlamenti ülések jegyzőkönyvéből derült ki, hogy a képviselők tulajdonképpen fordítva akartak állást foglalni, de az elnök rosszul tette fel a kérdést, és a honatyák közül akkor már senki sem figyelt oda... S. E. Harc az oroszlánszikláért Óriási sikere van Madridban a londoni Fesztivál-balettnek. A Zarzuela színházban a tüzes Vérű spanyolok nap mint nap ünneplik az angol művészeket. Ez az epizód azonban nem jellemző a spanyol—angol kapcsolatok alakulására. A két ország közötti viszony a gibraltári probléma miatt már hosszú évek óta hűvös, most pedig — a napokban megtartott népszavazás után — jegessé vált. A nemzetközi megfigyelők eleve megjósolták, hogy amikor az oroszlánszikla, Gibraltár lakói az urnákhoz járulnak, hogy a terület jövőjéről döntsenek, a döntő többség annak a kívánságnak ad majd kifejezést, hogy a félsziget maradjon továbbra is angol fennhatóság miatt. Azz eredmény ezeket a jóslatokat is felülmúlta, mert mindössze néhány szavazatot adtak le Sanyolország mellett. Ha az okokat elemezzük, első helyen az, hogy Gibraltár polgárainak egy főre eső átlagos jövedelemszintje több, mint háromszor magasabb a spanyol színvonalnál. Azt se felejtsük el, hogy a Franco rezsim Spanyolországa politikailag aztán valóban nem jelent vonzóerőt. Az előzményekhez tartozik, hogy az FNSZ gyarmati bizottsága már 1964 októberében felszólította Spanyolországot és Nagy-Britanniát, hogy találanak tárgyalásos megoldást Gibraltár vitatott helyzetének rendezésére. A megbeszéléseken azonban nem jött létre megegyezés és erre hivatkozva döntött London a népszavazás megtartása mellett, míg Spanyolország eleve ellenezte azt. Megfigyelőit sem küldötte el a népszavazás ellenőrzésére, és Madridban már is közölték, hogy azt törvénytelennek tekintik, mivel Gibraltár lakossága nem tekinthető a város őslakosságának. A leglényegesebb kérdés azonban, mit hozhat a jövő? Londont elsősorban az a lehetőség aggasztja, hogy Madrid megtiltja a határátlépést a 15 ezer spanyol állampolgárságú vendégmunkásnak, akik naponta spanyol területről mennek gibraltári területre dolgozni. Ez a lehetőség kétségkívül fennáll, hiszen Spanyolország már a népszavazás előtt különböző akkiókkal szinte blokád alá vette Gibraltárt. Problematikus az is, hogyan tud 13 Anglia a szavazási győzelmet érvényesíteni. Hiszen ha vérképp megszakad minden kapcsolat Spanyolország és Gibraltár között, ez nagyrészt megbénítaná a félsziget gazdasági életét. A jelek tehát arra mutatnak hogy London a népszavazással csak csatát nyert, de a gibraltári háború még r* ''fz-i irrf c.irri^frfd F.rxtf'C EZERJÓ MÓRIAK 4 Táborhegyen elhallgattak a cadárkergető viharágyúk. Szüretelők tarka serege szállta meg a szőlőhegyet, melynek hátát a természet talán épp azért egyengette laposra, hogy ezerjó nektárt teremjen a móriaknak. Szüretel a hegy. Egyik dülőúton lajtos kocsi áll, a gazda és az aprótermetű csősz a mustot kóstolgatja. Aztán odakiáltanak a riportert fuvarozó kocsisnak: — János, ugorj ide egy kortyra ... Ruff János tétovázik. Vajon illendő-e itthagyni a vendéget, de mosolyán látom, kedvére való ez a szüreti „jónapot”. Irigylésre méltó ember Ruff János, kisgyerek korától kocsis szeretett volna lenni, s már 44 éve lovat hajt. Elérte nagy álmát: „parádéskocsis” az állami gazdaságban. — Sokan kérdezték: nem unod már? Nem! Szeretem az állatot — említette korábban, midőn a hegyre felfelé kapaszkodott gyönyörű két pejlova. A jó csősznek tudnia kell, ki jár a hegyen. Polovitzer Ferenc bácsi ezúttal sem mulasztja el ezt, bár most amolyan szüreti diskurzus a kíváncsiskodás. — Az ember elsétálgat egyik táblából a másikba. Elbeszélget a szüretelőkkel — fürkész, mosolyog apró kék szemével. — Soha nem unatkozom magamban sem. Pedig a csősznek tilos énekelni; csendesen és bujkálva járjon a szőlősorok közt, mert ha nem, a tolvaj hamarabb észrevesz engem, mint én őt — fejti ki az öreg a csendes csősz és a csőszködő csend „filozófiáját”. Apró kék szemében hamiskás fény bujkál. Piros arca derűs és mindig nevetésre kész. — Naphosszat el tudok gyönyörködni a vidékben — mutat a völgyben elnyúló községre, a túloldali Vén-hegyre, Csóka-hegyre, s a feléjük magasodó Vértes erdőre. — Meg aztán elgondolkodom az életemen, a régi történeteken ... Mert ugye, aki unatkozik, az ne menjen csőszne« — mondja ki a végső szentenciát újdonsült mesterségéről Ferenc bácsi. A szüreti hegy nem hangos, — inkább látványos. Festői: A Táborhegy, Örömhegy, Keményhegy 150 hold szőlője szemet gyönyörködtető. A szüretelők tarka serege parányi színfolt benne. Lent a völgybe hajló földek őszi tarkasága, melyet erdő koronáz a távolban. Közelről már vidám, tréfás-nevetés a szüret. Mintegy 170 fürtszedő ad munkát a 40 puttonyosnak az állami gazdaságban. — Naponta megszedjük a 800 mázsát. Jó a termés, sajnos a nyári szárazság és az őszi eső rontott a minőségen, — mondta Friedmann Mihály területfelelős. Ez a magas fekete férfi 14 éve brigádvertő. A gazdaságban nőtt szőlészszakemberré. A 6 éves nagyüzemi telepítésű Ezerjóra büszke, hiszen maga és sok társa fáradozott e szőlő születésén. A dülőúton Zetor pöfög, puttonyosok hordják kádjaiba a csemegét A tábla szélén seregélycsapat köröz. — A „segítőtársak” — nevet a brigádvezető. Nem értik, hova tűnt a finom falat. Közben idekeveredett valahonnan a jóbeszédű csősz és emberére akadt a mókás kedvű Raduka Jánosban. No, jól vigyázott-e a kukoricámra? — tudakolta a puttoryos. — Ha egy demizson bort tennél a végére, gyakrabban megállnék ott — tromfolt a kis öreg. Raduka János puttonyos, s mint mondja: inkább szóval tartja asszonyait, csak hogy ne teljen olyan szaporán az edény. — Tudja, nyomja a hátam — fordult hozzám komolykodva. — Éppen szóltam a brigádvezetőnek, hogy nem mennek-e szabadságra az írnokok, mert akkor úgy öltöznék ... A szüretelők nevetnek a furfangos Radukán, s egyik is, másik is tódítja az efféle időtöltő szóbeszédet. 1eretem a móri szüret romantikáját, sajátos hangulatát varázsát. Egyszóval: ízeit... Néhányan szomorkásan, többen örömmel mondták: más ez a szüret. A Páskorni-dülőben, kis tábla szőlőben hét aszszony serénykedik. Magas, vállas, szőke férfi gyűjti puttonyába a termést. Gondosan ápol háztáji szőlő. — Sajnos, az időjárás miatt rohad. — nyom szét kedvetlenül egy fürtöt az ifjú gazda. — Ó, a mostani szüretek!... — legyint egy Vasárnap, 1961. október 1