Fejér Megyei Hírlap, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
KÁDÁR JÁNOS az új eszlanti királyzatról Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatóinak, illetve nézőinek kérdéseire. A beszélgetés, amelyet a rádió és a televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is. A béke kilátásairól szólva Kádár elvtárs arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után — ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan esemény-len, különböző puccsok, úgynevezett, helyi háborúk és különösképpen a Vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban és térdre akarja kényszeríteni a vietnami zenet. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt aáborút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népet nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati háromba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen , embertelen , hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a detnami népet nem tudta, és az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nén szabad lesz, és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a nének ébersége meg tudta akadályozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott arról is, vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem „önálóbb” külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el, — hangsúlyozta Kádár János, — mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is. A gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban Kádár elvtárs aláhúzta, hogy az szükségszerű és megérett változás. Ami az életszínvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaságvezetési reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedését, a szocialista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk. Az új mechanizmus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva Kádár elvtárs elmondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, melyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk biloryos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt központi bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatívan foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok; az illetékes pár szervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk. A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról, a lakáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti megemlítette, hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, hogy a termelő közösségek, üzemek nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a termelés hatékonyabb jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz. Innen várjuk azt a többleterőt, amivel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk, emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra. A központi bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével, és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és -elosztás kérdésével is. Mert ha már az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerint és az igazságnak megfelelően osztják el, még jobb áttekintést kell kapnunk, és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Javítani tudunk az építésen is, hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat, az igénylésben is rendet kell csinálni, hogy ki-ki szükséglete és tehet**« és lehetősége szerint igényelhessen és kaphasson lakást. Akkor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni. Kádár elvtárs szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányzatunk mindenkor napirenden tartja, és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és speciális kérdéseit, és a kongresszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, mindenekelőtt az anyák, helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szóbakerült a kérdések kapcsán. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkongreszszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Nálunk jelenleg — kereken szólva —egymillió kétszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós országban, annak bizonyítására Kádár elvtárs arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymillió kétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni, mi véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalsága?, életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek, csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a következőket mondotta: ..Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1067- es esztendőben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkelkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szembenállunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmust és a békét veszélyeztethetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Élve az alkalommal, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek, egész népünknek szívemből boldog új esztendőt kívánok!” (MTI) s*#ra Magyei Hírlap . Esti helyzetkép — Centropress — A szilveszteri vígasság és az Újév óráiban sem szünetelt sőt felgyorsult a világpolitika gépezetének forgása. A figyelem középpontjában a vietnami események és az ezzel kapcsolatos diplomáciai lépések álltak. Világszerte vezető helyen ismertették a lapok és a rádióállomások Nguyen Duy Trinh-nek, a VDK külügyminiszterének nyilatkozatát, aki kijelentette: a Vietnami Demokratikus Köztársaság tárgyalni fog az Egyesült Államokkal, ha az amerikaiak feltétel nélkül beszüntetik bombatámadásaikat és más háborús cselekményeiket a demokratikus Vietnam ellen. A nyilatkozat, amely a demokratikus Vietnam vezetőinek őszinte békevágyéról és tárgyalási készségéről tesz ismételt tanúbizonyságot, hűvös fogadtatásra talált Washingtonban, ahol most a háború kiterjesztését szolgáló tervek realizálásán munkálkodnak. Mialatt a Saigonból érkező jelentések arról számolnak be, hogy a dél-vietnami fővárostól dél-nyugatra az új év második napján páratlan hevességű csaták zajlottak le, sokasodnak a hírek arról, hogy az amerikai hadvezetés „második vietnami frontot” kíván létrehozni. Norodom Szihanuk kijelentette, ha az Egyesült Államok megtámadná országát, úgy segítségért fordul a Szovjetunióhoz, Kínához és Franciaországhoz, és barátinkéntesek igénybevételét is kilátásba helyezte. Arra is utalt, hogy egy ilyen akció esetén azonnal kérné az ENSZ rendkívüli közgyűlésének öszszehívását. A világközvélemény hangulatára jellemző, hogy ugyanazon a napon, amikor a VDK külügyminisztériuma elítélte a Kambodzsa ellen készülő agressziót, a legbefolyásosabb amerikai lap, New York Times is óva intette a Pentagont egy újabb kalandtól. Dien Bien Phu kísérteié Az utóbbi időben a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres erői a nehéz körülmények ellenére is jelentősen megerősödtek, megjavították fegyverzetüket és tökéletesítették harcászati eljárásukat. Az események azt mutatják, hogy a több napos harcokon túl ma már képesek városokat blokád alá venni, azokat elfoglalni és rövidebb ideig birtokukban tartani. A felszabadító hadsereg és a partizánok továbbra is kezdeményezőként lépnek fel a hadműveletekben és egyre gyakrabban támadják meg az amerikai támaszpontokat. Az elmúlt hónapok katonai eseményeit áttekintve több jelentős sikerről számolhatnak be. Október 29-én 14 órás szívós harc után behatoltak a Saigontól 115 km-re északra fekvő Loc Ninh városába. A megszállók körzeti törzsét szétzúzták, és felvonták a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás Front zászlaját az amerikaiak táborában. November 5-én a Mekong folyó deltájában három amerikai központot ért váratlan rajtaütés. A partizánosztagok egyórás küzdelem után birtokukba vették Cai Lay városát (Saigontól 80 km-re délnyugatra). Ezekben a napokban szívós harcok bontakoztak ki a legnagyobb légitámaszpont, Da Nang környékén is. Az amerikai csapatok megkísérelték kiverni a partizánokat Da Nangtól 40 km-nyire délre, az An Hoa völgyében fekvő falvakból, de elkeseredett ellenállásba ütköztek. Így például az egyik faluért vívott harc 26 órát tartott. Végül az amerikaiak kénytelenek voltak visszavonulni. Hosszú, véres harcok folytak az Észak- és Dél- Vietnamot elválasztó demilitarizált övezet körzetében, a tengerészgyalogság előretolt állása, Con Tien körül. Con Tient továbbra is a felszabadító hadsereg alakulatai fogják körül és tüzérséggel rend- szeresen lövik az amerikaiak állásait. Az amerikai alakulatokat az utóbbi időben a Központi-fennsíkon érték a legerősebb csapások. A Felszabadítási Front jól felfegyverzet alakulatai sikeres támadást hajtottak végre a stratégiailag rendkívül fontos Dák To-i bázis ellen (Saigontól 190 km-re észak-keletre). A Dák To-i harcokban az intervenciósok jelentős veszteségeket szenvedtek. Egyes alegységek személyi állományának fele elpusztult. A Nemzeti Felszabadítási Front alakulatainak sikerei egyre inkább megsemmisítik az amerikaiak katonai győzelembe vetett hitét. N lottó jutalomsorsolás insremtrci Az új év első lottó sorsolá-sát, a decemberi tárgynyeremények húzását, kedden, Nádor utcai székházában tartotta Sportfogadási ás Lottó Igazgatóság. A húzáson az 50. játékhét szelvényei között rekord mennyiségű, összesen 1194 tárgynyereménytsorsoltak ki. A főnyereményeket a következő szelvények tulajdonosai nyerték: Kétszobás öröklakás az I. kerületi Táncsics Mihály utcában, plusz 30 ezer forintos lakberendezési utalvány; 5 806 526. Egyszobás öröklakás az I. kerületi Táncsics Mihály utcában, plusz 30 ezer forintos vásárlási utalvány: 7 375 449. Wartburg személygépkocsi: 259 497. Skoda személygépkocsi: 8 585 007. A Zeppelin-akció 1. Az Obersturmbannführer a tárgyra tér 1944 nyarán kalandregénybe illően vakmerő vállalkozás végrehajtására kapott utasítást a náci Birodalmi Biztonsági Főhivatal VI. számú osztóivá: gyilkoltassa meg Sztálint és a Szovjetunió más, kulcsfontosságú vezetőit. A nemzetközi közvélemény eddig semmit sem tudott erről az akcióról. Walter Schellenberg, a VI. osztály — a külföldi hírszerző szolgálat — vezetője emlékirataiban ugyan utalt egy ilyen kísérletre, de sem a könyv megjelenésekor, sem azóta nem figyelt fel senki erre a szinte elrejtett néhány mondatra. Tények és adatok híján a háború vége felé ilyen vállalkozás szinte hihetetlennek tűnt. Most derült ki, hogy távolról sem volt az. A szovjet sajtó a végrehajtási kísérlet óta eltelt huszonhárom esztendő során először tárta a nyilvánosság elé a második világháború kulisszák mögötti történetének egyik legizgalmasabb fejezetét. A VI/C mappái A német csapatokra a keleti fronton egymásután zúdultak a csapások. Kurszk előtt Hitler elvesztette legjobb páncélos hadosztályait. A birodalmi főhadiszállás lázasan kutatott valami megoldás után, amivel legalábbis megpróbálhatja megfordítani a hadiszerencsét, így született meg a „Zeppelinakció" terve. A részletek kidolgozásával Gräfe SS Oberatrumbannführert, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal VI/C alosztályának vezetőjét bízták meg. A VI/C diverzióval és diverzánsokkal foglalkozott. .., Gräfe az íróasztalához lépett és megnyomott egy gombot. Az ajtó kinyílt és megjelent az adjutáns. — Kérném mégegyszer a Folitov-dossziét — mondta Gräfe és a segédtiszt hamarosan vaskos mappával tért viszsza. Kiderült belőle, hogy Politov 1933 és 1940 között Ukrajnában, Taskentben és Bas- Jeiriában élt Sildo, Gavrin és Szerkov álnéven. Közvetlenül a háború előtt egy olajbánya adminisztrációját vezette, majd — hamis papírokkal — a voronyezsi ügyészségre került. Persze hamar , lelepleződött, hogy nem rendelkezik a munkájához szükséges képzettséggel és a notórius szélhámos ismét új neveken, új helyeken tűnt fel. 1941. év novemberében behívták katonának, és 1942 májusában — az első adandó alkalommal — átállt a németekhez. Azonnal levelet írt az illetékes német szerveknek, amelyben felajánlotta szolgálatait a Harmadik Birodalomnak. „Rátermettségét és hűségét bebizonyítandó” azt kérte, nevezzék ki egy megszállt szovjet város polgármesterévé. Kérését nem teljesítették. Ehelyett Politov Ausztriába került, a náci titkosszolgálat egyik kémiskolájára. Ekkor kezdett a Gestaponak dolgozni. Első feladata az volt, hogy férkőzzék egy osztrák náciellenes csoport bizalmába. A csoportot Politov egy szálig lebuktatta, és Gräfe, lapozgatás közben, elégedetten böngészgette az ezzel kapcsolatos Gestapo-jelentéseket. A doszszié a továbbiakban felsorolta az ügynök „pozitív” és „negatív” tulajdonságait. Leleményesség, tanulékonyság, a szovjet megtorlástól való rettegés — ezek voltak a „pozitív" jellemvonások, a „negatív" oldalon pedig: pénzéhesség, stréberség, elvtelenség. Hiába, az árulókról még munkáltatóik sincsenek nagy véleménnyel. Pontosan hét órakor kopogtak az ajtón. A dosszié tárgya, maga Politov jelentkezett. Az Obersturmbannführer azonnal a tárgyra tért. „...a többit . Szeretnénk tudni, Politov úr, milyen területen szeretne tovább dolgozni: kereskedelmi, katonai, vagy politikai vonalon? A kérdés komoly, és Önnek nem kell azonnal válaszolnia. — Herr Obersturmbannführer, azonnal válaszolhatok: azt kérem, hogy politikai területen tevékenykedhessek. Gräfe tekintete úgy pásztázta partnerét, mint egy reflektor. — Mit ért ön politikai jellegű munkán? — Politikai természetű információk megszerzését. Jelentések összeállítását a lakosaság hangulatáról, a politikai helyzetről... — Ö nem, Poltov úr, az ön feladata sokkal konkrétebb, és egyben bonyolultabb lesz. Manapság a titkosszolgálat politikai tevékenységéhez hozzátartozik az ellenség politikai vezetőinek megsemmisítése is. Tervünk lényege az lenne, hogy önt légi úton Moszkva közelébe juttatnánk. Ott olyan lakást kapna, ahonnan megfigyelhetné a szovjet főparancsnokság gépkocsijainak rendszeres útirányát. Aztán pedig — a többit sejti. Lesz pénze, lesznek kitűnő igazolványai, és megkapja a terv végrehajtásához legalkalmasabb ultramodern fegyvereket. A kérdés csak az, hogy vállalja-e? — Igenis! — vágta rá azonnal Politov. Nem volt ostoba ember. Tisztában kellett lennie azzal, hogy a német titkosszolgálat beavatta egyik legbizalmasabb tervébe. Tudta, mi vár rá, ha nemet mond. Az Obersturmbannführer közölte Politovval, hogy az akcióra a „Zeppelin” fedőnevű titkosszolgálati kommandó készíti elő. — Sok szerencsét. Még látjuk egymást (Harmat Endre) (Folytatjuk) Szerda, 1968. január 3.