Fejér Megyei Hírlap, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

V­V Tanácsi dolgozók középfokú tanfolyamának diplomakiosztó ünnepségére került sor tegnap a megyei tanács dísztermében. A diplomákat ünnepélyes keretek között Dani Lukács, a me­gyei tanács vb-elnökhelyettese adta át. KOMBÁJNOK A BÚZAFÖLDEKEN A megyei tanács mező­­gazdasági és élelmezésügyi osztályának tájékoztatója szerint megyénkben egy-két tábla kivételével befejező­dött az őszi árpa aratása. A korábbi évektől eltérően ezt a munkát — ami az aratás főpróbája szokott lenni — jó egy héttel hamarább si­került elvégezni mintegy 11 ezer holdon. Péter— Pál napjára, az aratás hagyományos kezdetére már a búzába indultak sok helyen a kombájnok. A mezőgazdasági nagyüze­mek egyébként kellemesen csalódtak az őszi árpában, mert nem volt ritka a 20— 22 mázsás holdankénti ter­mésátlag. Az egyelőre ren­delkezésre álló sok helyi adat alapján a szakemberek úgy becsülik, hogy ebből a takarmánygabonából medvei átlagban elérik a 14 mázsa körüli átlagot, jó közepes termésre számítanak. Az elmúlt hét végén az egész megyében, szinte min­den mezőgazdasági nagy­üzemben megkezdték a búza aratását is. A termelőszö­vetkezetekben mintegy 400 kombájn állt készen az ara­tásra, s nagy részük már el­­ is indult a gabonatáblák­ban. A szakemberek véle­ménye szerint csaknem min­den búza aratható érési ál­lapotban van. Ezért siet­nek is, hogy minél gyorsab­ban biztonságba helyezzék a kenyérnekvalót, nehogy még más elemi csapást is el kelljen szenvedni. A legtöbb helyen, így vasárnap is tel­jes erővel arattak, s bár még csak most kezdték el, a ter­melőszövetkezetekben már több mint 10 ezer hold bú­zát takarítottak be. Székes­­fehérvár termelőszövetkeze­teiben, például a 3840 hold­ból már 652 holdat learattak, s dolgoznak a szalmabálá­zók is. Elsősorban a vasút mellett sietnek a betakarí­tással. A legtöbb helyen jól szer­vezett az aratás, fennaka­dás nélkül folyik a szállí­tás, a felvásárlás és rak­tározás. De a gazdaságok és a felvá­sárló szervek jól felkészül­tek, s remélhető, hogy a nagytömegű egyszerre érés nem okoz szállítási vagy tá­rolási gondot. A búza ter­mésátlagát illetően még sem­mit sem lehet jósolni. Noha tudunk kiemelkedő termés­ről, de tudunk igen gyengé­ről is. A toklász nélküli bú­zák csalósak. Láttunk olyan táblát, amit korábban ki­szántásra ítéltek, s végül megmaradt, és most 12 má­zsát adott. Mind az őszi árpa, mind a búza után megindult a szal­malehúzás is. Ahol van gé­pi felszerelés, ott a bálázást is elkezdték. Szakvélemény szerint azonban ez lassabban halad, mint kellene. Nagy kincs most a szalma, s mint ahogy minden szem gabonát, ugyanúgy minden szál szal­mát is be kell takarítani. Hangsúlyozzák, hogy nagyon nagy szükség lehet rá. A ta­laj csekély nedvességtartal­mának megőrzése érdekében pedig a tarlóhántásra, a por­­banyitásra van nagy szük­ség, s természetesen ahol le­het ott a másodvetésről sem szabad lemondani. A ható­sági szervek, s a szakembe­rek nagyon fontosnak tart­ják még azt is, hogy az ara­tást és a szalmalehúzást mindenekelőtt a vasutak mentén kell nagyon sürgő­sen elvégezni. Sok szomorú példa is figyelmeztet erre. Érdeklődtünk a növény­ápolási munkáról is. Ezzel nincs különösebb gond. Gyomos földet szinte se­hol sem látni, pedig a szá­razság miatt sok helyen a vegyszert is kapával kel­lett pótolni. A felületi, porbanyitó talaj­művelés azonban itt is na­gyon fontos mindaddig, amíg a növény levélzete megen­gedi, hogy a talaj nedvessé­géből minél többet megőriz­zenek. — d. — MÉZEI V) Megnyílt a fehérvári és dunaújvárosi igazgatók tanfolyama A székesfehérvári és a dunaújvárosi városi tanács művelődésügyi osztálya negyedszer rendezi meg az iskolaigazgatók továbbképzé­sét. A megnyitóra tegnap került sor Fehérvár­csurgón. Az első nap politikai tájékoztatója után a tanfolyam résztvevői megyénk és a két vám, párt- és állami vezetőivel találkoztak, köztük Herczeg Károllyal, a megyei pártbi­zottság első titkárával, és dr. Tapolczai Jenő­vel, a megyei tanács vb-elnökével A továbbképzés oktató-nevelőmunkánk szá­mos időszerű feladatát tűzte napirendre. Többek között előadás hangzik el közoktatá­sunk aktuális problémáiról, a korszerű peda­gógia eredményességének fokozásáról a pszichológia segítségével, a beiskolázások tapasztalatairól. Az egyhetes továbbképzést csoportfoglal­kozások, viták teszik változatossá. ■ I XXIV. évfolyam, 153. «*. ____ Ara: Husffler f­­ 's Pedagógusok búcsúznak itt a búcsú szép és egyben szomorú: egy életműtől, a pedagógus­pályától válnak meg. Ti­zenhárom pedagógus­t hí­vott meg tegnap Székesfe­hérvárra a járási tanács vb. művelődésügyi osztá­lya, hogy megköszönje ál­dozatos munkájukat, me­llé — minit Czetz Ernő osztályvezető mondotta — nem őriznek emléktáblák életművüknek nincsenek látványos alkotásai, mégis ott vannak a társadalom fejlődésében a pedagógu­sok kis építőkövei. Az em­ber, melyet a gyerekekből formáltak. Ezúttal hét pedagógus ka­pott jubileumi jutalmat 35—40 évi munkájáért, ha­tan pedig ezer-ezer forint jutalomban részesültek. Van valami szóval kife­­jezhetetlen megindultság az arcukon, a hangulatban, bár látszólag derűs a ba­ráti búcsú. Keller Ferenc bácsi, gárdonyi iskolaigaz­gató pohárköszön­tőjében ezt­ így fogalmazta­ m ma: „Mintha most lépnénk a katedrára”. Az idő fecske­­röptére célzott, ám benne éreztem a 38 év előtti első katedrára­ lépés belső meg­­illetődöttségét is. Mennyi emlék, micsoda „lámpás­ sors” záróakkord­ja ez a szerény házi ünnep­lés. Vörös Lászlónné 36 éve tanítónő, sokáig a felső­­somlyói pusztai iskolában volt, ahol egymaga tanított nyolc osztályt. Ugyanakkor a tanyai lakók könyvtárosa, népművelője. A fárasztó munka elégtétele, hogy hasznosan, az emberek szolgálatában élt. Nem hi­ába kapta az oktatásügy kiváló dolgozója kitünte­tést. Mellette ül Cserno­­vorszky Lászlóné velencei óvónő, aki munkája mellett családfenntartó is volt. Az asztal végén pohara­ik Fogarasi László, sopo­­nyai iskolaigazgató és Tan­ka János ahai pedagógus. Negyven, illetve harminc­kilenc évi iskolai mtnnkára tekintenek vissza. — Milyen érzéssel? — Egyszerűen nem hi­szem el, hogy már nyugdí­jas lettem — így Tanka János. — Az emberformálás szépsége elégtétel mindért fáradságért. — jegyezte meg Fogarasi Lás­zló. Va­lamennyien úgy érzik, nem tévesztettek pályát. Jól vá­lasztottak. Szívesen újra­kezdenék és ismét pedagó­gusok lennének. A tanácsi házán össze­­­­gyűlt közösségben 13 pedagógus életművére emel­tek poharat; e kis írás le­gyen elismerés és köszön­tő valamennyi nyugdíjba lépő pedagógus s­zámára. (balogh) ■■■ hb^MEss f­i ... Az idei első Beethoven-hangverseny Martonvásáron A zene úgy született, hogy a természet hangjait, a ter­mészet és munka ritmusát az ember kivonta és leutánozta A zene bevitte a hangot és a ritmust, az ember környeze­tébe. A szabadtéri hangversenyek ezt, a természetből kivont, esszenciát visszahozzák a­ felhők, a füvek, a fák világába Martonvásár különösen alkalmas a zenével rokon hangulat­nak a felkeltésére, hiszen Beethoven emlékét őrzi. A mar­­tonvásári park is lenyomatát hagyta a zeneköltő lelkében hangjaival, lombjainak susogásával, madaraink, tücskeinek neszével. Úgy szól Beethoven zenéje Martonvásáron, mintha ott­hon lenne. Az idei első hangverseny műsorán szereplő ki­lencedik szimfónia belesimul a tájba. A feltámadó szélnek a hegedűk, az égővörös ég­ aljának a dobok válaszolnak. Semmilyen alkotást nem lehet a környezet figyelembe­­vétele nélkül bírálni — ez álobjektivitás lenne. Hát még a szabadtéri hangversenyt, ahol a hangulatteremtő erő fele­fele arányban a természetből és a zenéből áll. Csoda-e, ha az öröm szimfóniája ezen az estén a ter­mészetnek örülő ember ujjongását hordozta, Simápoly Jo­sef világos tenorja, valamint Déry Gabriella, Eszenyi Olga s Jámbor László tolmácsolásában. Az Állami Hangversenyzenekart Erdélyi Miklós vezé­nyelte, közreműködött a Budapesti Kórus. (TÁJ 7 - - ytUtG vKtmKTJtRmr, egyesüljetek 1}

Next