Fejér Megyei Hírlap, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

c­s­ íktér negye­dra: 70 fillér ! Péntek, 1968. november I, XXIV. évfolyam, 257. sz. } A TARTALOMBÓL: J j d­z építek J műszaki \ tanács- ! kazásáróL ; f (lentfii k \ ( /Jódók kHz i j méltóan ; | * ; } Qlapló ! | Új ü­zem Móron Ma adják át a Csepeli Fém­művek Je­lső- és Elektróda Gyárát Móron. Az 50 millió forintos beruházással épülő üzem, idén már 300 móri, il­letve környékbeli dolgozót foglalkoztat. Az új létesítményt fokoza­tosan bővítik. Jövőre három új műhelycsarnokkal bővül az épület, s így a foglalkoztatot­tak száma már 409—500 főre emelkedik. A tervek szerint 3975-re olyan mértékben nö­vekszik az üzem, hogy ezer embernek biztosít majd mun­kát. Dicsérendő, hogy a gyár fel­építésével egyidőben elkészül­nek a szükséges szociális lé­tesítmények is, s így megte­remtődnek a kulturált mun­kakörülmények. Az új létesít­ mény nagyban hozzájárul a városiasodó Mór munkaerő­gondjának megoldásához. Ezen a csütörtöki délutánon a szokásosnál is nagyobb a forgalom a székesfehérvári vasútállomáson. Fiatalok ve­szik birtokukba a kultúrváró­­termet. Valamennyien KISZ- korosztályúak. Néhányan ba­rátokkal érkeznek, így indul­nak a három éves „turnéra”. De még a társtalanok is ha­marosan összemelegednek, mert összeköti őket az azonos érdeklődés, a közös elhatáro­zás. Mind a száznégye­n, a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba utaznak. Ott folytatják a Dunai Vasműben, Ikarosz­ban, Járműjavító Vállalatnál, SZKG-ban, vagy más üzem­ben abbahagyott munkáju­kat. Lakatosok, esztergályo­­sok, köszörűsök, marósok sziak- szettve betanított munkások. — Húszéves vagyok. Előt­tem a jövő. Eddig a fehérvári gépjavítónál dolgoztam, jól éreztem magam munkahe­lyemé­n. Mégis, mikor hallot­tam e lehetőségről, megörül­tem. Szert tehetek szakmai ta­pasztalatra, megismerhetem a velünk azonos rendszert épí­tő német nép szokásait, kul­túráját — mondja Horváth Attila, akit szülei is elkísér­tek a fehérvári vasútállo­másra. Hasonló szülői, baráti kísé­rettel vannak a többiek is. Elgondolásaik is megegyez­nek Horváth Attiláéval. Bő­víteni akarják szakmai isme­reteiket. A betanított mun­kásként indulók pedig a há­roméves tapasztalatszerzés után szakmunkás vizsgát akarnak tenni. Itthon rövidebb tanfolyamon már megtanulták a legszükségesebbeket né­m­et­ül. Ezt majd könnyíti a sömmerdai gyárban — a gya­korlat Arany László, Harangozó Erzsébet, Bolla Mária, Pajzs András, Csókás Mária, Kisbe­­nedek Erzsébet, Grábics Gyu­la, Klemencs Ágnes és a töb­biek sorba veszik át útlevelü­ket. Olyan ez a búcsúzás is mint az egy évvel ezelőtti. Csak­hogy akkor az „első fecskék” keltek útra megyénkből, hogy elvigyék az NDK-ba a magyar ifjúmunkások jó hírét. A mos­tani csoport is ilyen elhatá­rozással indul. Megyénk ki­­szeseinek képviseletében be­csülettel a­karnak helytállni. Berobog a szerelvény. Iz­galom pírja ül az arcokon. Még néhány jótanács, néhány kötelező ígéret, s indulnak. Néhány nap múlva már új munkahelyükön, a sömmer­dai irodagépgyárban köszön­tik őket. S jó munkával, szor­galommal ott igazolják elha­tározásaikat. Ott öregbítik megyeink ifjúságának jóhírét. Ezt ígérik a bizakodással teli mosolyok. N. E. 104 ifjúmi­nkás utazott az NDK-ba TTLÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! T­y­n ­ . M­­T­itor •­­ Tegnap délután ülést tartott az MSZMP Székesfehérvári Városi Bizottsága. Napirenden szerepelt az egyházpolitikai helyzet értékelése, az 1968. márciusi politikai bizottsági határozat tükrében vizsgálták az állam és egyház közötti kapcsolat alakulását. A vi­tához jó alapot szolgáltatott a végrehajtó bizottság beszámo­lója, amelyet Kalmár Dez­ső, első titkár ismertetett. A Po­litikai Bizottság határozatából és a városi pártbizottság anya­gából adódó feladatot a kom­munisták taggyűléseken is megbeszélik.­ ­ Pártbizottsági ülés Székesfehérváron A világtakarékosság napján Mint már évek óta annyi­szor,­ most is megemlékeztek megyénkben a Világtakaré­kossági Napról. Csütörtökön délután az SZMT székházában rendezett ünnepségen Rodler Győző, az OTP megyei igaz­gatója méltatta a takarékos­ság jelentőségét. Köszönetét fejezte ki a társadalmi szer­vek aktivistáinak, akik sokat tettek azért, hogy megyénk ki­érdemelje a takarékos címet. Többek között elmondotta, hogy megyénkben minden harmadik embernek van be­tétkönyve, és öt év alatt a be­tétállomány 310 millió forint­ról 770 millió forintra emel­kedett. 1968-ban a gazdaság­­irányítás reformjának első esztendejében a betétállomány növekedése meghaladja a 120 millió forintot. Az ünnepségen Benke Már­ton, a Hazafias Népfront me­gyei elnöke hangsúlyozta a ta­karékosság jelentőségét. Töb­bek között elmondotta, hogy a növekvő betétállomány a pénzintézeti emberek és az ak­tivisták jó munkáján kívül arról is vall, hogy népünk munkával szerzett jövedelmé­vel gondosan, takarékosan, bá­nik. Fáy András utca Névadóul választották Fáy Andrást — a magyar takaré­kossági mozgalom egykori úttörőjét — Bicske legújabb lakó­negyedében. Abban az utcában írták fel nevét, amelyet öt évvel ezelőtt kezdtek kialakítani, ekkor készült el ott az első négylakásos épület. A társasház nagy tetszést aratott a köz­ségben, ezért azóta már újabbak épültek. A kezdeményezést az OTP járási fiókja is felkarolta. Saját beruházásban meg­építtetett három tízlakásos épületet, de már emelkednek a negyedik tömb falai is. A járási székhely központja lesz az új negyed. A gimná­zium, az új sporttelep szomszédságában nőtt ki az új utca, amely Fáy András nevét viseli. A Világtakarékossági Nap megnyitóján, tegnap délután ünnepélyes keretek között ren­dezték a névadóünnepséget. Egy most épülő ház falába már­vány emléktáblát helyeztek el, illetve avattak. Az emléktábla avatásán részt vettek az új telep lakói is. Ünnepi megemlékezés az SZMT székházéban az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóján Csütörtökön délután 1/1­3 órakor, a szakszer­vezetek megyei székházéban a polgári demok­ratikus forradalom 50. évfordulója alkalmá­ból ünnepi ülést tartott a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsa és a Hazafias Népfront Fejér megyei Bizottsága. Az ünnepi ülésen résztvett és az elnökségben foglalt helyet Herczeg Károly, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Tapolczai Jenő, a megyei tanács vb-elnöke, Pálfalvi András, az SZMT vezető titkára, Benke Márton, a népfront megyei el­nöke, Csóka János, a népfront megyei titkára. Az elnökségben foglaltak helyet a párt- és társadalmi szervek, valamint az üzemek kép­viselői és a munkásmozgalom veteránjai. Az ünnepi ülést Pálfalvi András, az SZMT vezető titkára nyitotta meg. Bevezetőjében szeretettel köszöntötte a munkásmozgalom veteránjait és az ünnepi ülés részvevőit. Ünnepi beszédet Csóka János, a Hazafias Népfront megyei titkára mondott. Csóka János beszéde — Jelentős dátumra emlé­kezünk ma, az 1918-as magyar polgári demokratikus forrada­lom 50. évfordulójára — mon­dotta beszéde elején a nép­front megyei titkára és a szá­zadforduló eseményeiről szólt. Elemezte az első világháború éveiben élesebbé vált osztály­­ellentéteket. Majd arról be­szélt, hogy­­ 1918-ban már nemes, magasztos példa lebe­gett a magyar dolgozó nép és a magyar munkásosztály előtt, az 1917-es Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom, az orosz bolsevikok és az orosz mun­kásosztály példája. 1918 októ­berében népünk is válaszút elé került, választani kellett a függetlenség, vagy a monar­chia fennmaradása között. A továbbiakban a szónok méltatta a magyarországi kö­rülményeket, majd megállapí­totta: — 1918. október 30-án a nép­tömegek viharos felkelése sö­pörte el a régi Magyarorszá­got. Nem ösztönös folyamat volt ez, hanem következménye annak a munkának, amelyet a magyar progresszió, ha nem is mindig teljes következetesség­gel, de mégis csak elindított. Ami 50 éve kezdődött, győze­delmeskedett, polgári demok­ratikus forradalom volt, még­hozzá abban az időszakban, amikor a világ egy országában már a proletárforradalom is győzött. Beszéde további részében a népfront megyei titkára mél­tatta a munkások, a dolgozó tömegek harcát, részletesen foglalkozott az országos és a Fejér megyei eseményekkel. Büszkeséggel beszélt arról, hogy Székesfehérvár és Fejér megye dolgozó népe jelentősen járult hozzá a forradalom győ­zelméhez. Egyebek közt leszö­gezte, hogy a polgári demokra­tikus forradalom hajtóerejét nem a burzsoázia, hanem a proletariátus és a munkásság­gal együtt fellépő más rétegek és osztályok alkották. A forradalmi helyzet, illetve a forradalom továbbfejleszté­séhez szükség volt követke­zetes marxista pártra. Ezért alakult a hazai szor­ial­demok­rata párt balszárnyából, követ­kezetes harcosaiból és az Oroszországban küzdő interna­cionalistákból, illetve képvise­lőik vezetésével új típusú mun­káspárt, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja. Részletesen szólott Csóka János az ünnepi évfordulók­ról. Elmondotta, hogy fiatalok és idősek, munkások és terme­lőszövetkezeti tagok, szocialis­ta munkaversennyel, kiállítá­sok rendezésével, a falukróni­ka létrehozásával készültek a forradalmi tradíciók ápolására. Az eredmények méltatása után Csóka János a követke­zőkkel zárta beszédét: — A mai ünnepi megemlé­kezésen is fejet hajtunk azok­nak a hősöknek emléke előtt, akik életüket áldozták szabad­ságunkért. Mindaz, ami öt­ven éve általuk kezdődött ebben az országban, lezárt egy törté­nelmi korszakot, és egyúttal újat nyitott. Olyan új korsza­kot, amelyben jelenleg is élünk, dolgozunk, tisztelettel adózva az úttörők áldozatos munkájának, a harcot vállaló elődeink emlékének.­sí-Az ünnepi megemlékezé­sen Bodor Tibor, a Madách Színház tagja Ady Endre, Ro­hanunk a forradalomba és Juhász Gyula Őszirózsa című verseit adta elő. A jubileumi ülés résztvevői ezután a forradalmi napok krónikáinak kiállításán vettek részt. Mint ismeretes megye­­szerte hosszú idő óta dolgoz­nak a forradalmi napok ese­ményeinek, krónikájának fel­elevenítésén. E napon 30 köz­ség krónikáját mutatták be. Az ünnepség résztvevői elis­meréssel nyilatkoztak a for­radalmi napok krónikásainak munkájáról. Többek között Mohai József szavait je­gyeztük fel, az ünnepsé­gen résztvevő veteránok ne­vében elismeréssel adózott mindazoknak, akik­ a forra­dalmi napok krónikáit össze­állítják, hogy ezzel is felele­venítsék a múltat, mely a mai nemzedéket is jobb munkára ösztönzi. Mohai József kife­­jezte azt a kívánságát is, hogy a falukrónikások foly­tassák tovább munkájukat és gyűjtsék össze a felszabadu­lás utáni időszak emlékeit is.

Next