Fejér Megyei Hírlap, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

■----- 2 --------- Vietnam: Hivatalos amerikai veszteséglista — Pham Van Dong-interjú a TASZSZ-nak— A TV 144 pompás premierje A Centropress esti helyzetképe! Érthető, hogy az új eszten­dő első óráiban a világ figyel­me mindenekelőtt arra felé fordult, ahol hosszú évek óta dörögnek a fegy­verek. Világ­­szeskte, valamennyi újévi kér­­dőív válaszaiból kiderült, hogy " emberiség döntő többségé­­t...­, egyik legfontosabb kíván­sága 1989-től: A szabadság­harcosok jogos követelései n­apján fejeződjék be végre a vietnami háború. Ebben a háborúban a há­romnapos tűzszünet csak vi­szonylagos csendet jelentett. Az amerikaiak többször is egyoldalúan megsértették az ünnepi fe­gyvernyugvást. Az új évet bizakodva, jó­kedvűen ünneplő Hanoiban január elsején délelőtt példá­u­, heves légelhárító tűz zúdult e­v pilóta­ nélküli amerikai f­iderte-repülőgépre. A VDK légiere­je egy ugyanilyen gé­pet lelőtt Ha Bac tartomány felett is és ezzel az Észak fe­lett lelőtt ellenséges gépek váma 3258-ra emelkedett. Az emberves­zteségekről magu­k éz amerikaiak adtak ki hiva­talos jelentést az Újév alkal­­mi­­ól. Az ő adataik szerint január elseje óta az Egyesült Álamok 30 543 katonája esett el Vietnamban. A sebesültek sz­áma 192 327 volt. Természetesen a másik ol­dal is visszapillantott az eltelt esztendőre. „Az 1988-as év — mondotta Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke a TASZSZ tudósítójának — a nagy győzelmek jegyében telt el és új fejezetet nyitott a vi­etnami népnek az amerikai a­gresszió elleni honvédő há­borújában. A vietnami nép­nek még nagy áldozatokat kell hoznia, de kétségtelenül győzelmet fog aratni” — tette hozzá Pham Van Dong, majd hangsúlyozta: a békés megol­dás csak az amerikai csapa­tok távozásával képzelhető el. A beszélgs­es során a minisz­terelnök megállapította: a vi­etnami nép győzelmeiben nagy része van a Szovjetunió és a többi szocialista ország áldozatkész, rendkívül értékes segítségének. Az Apolló szerencsés visz­­szatérése után ezúttal egy szovjet technikai-tudományos siker került a világlapok első oldalára. A T­J 144-es szuper­szonikus utasszállító repülő­gép eredményes kipróbálásá­nak híre. „A Szovjetunió ma­ga mögött hagyta Nyugatot” — hangsúlyozta a Le Monde. A lapok felhívják a figyelmet arra, hog a francia—angol koprodukcióban készülő, so­kat emlegstett Concorde pró­barepülésére még nem került sor, az amerikaiak hasonló tí­pusú gépe pedig aligha emel­kedik fel 1972 előtt. A nyu­gati világ egyik legtekintélye­sebb lapja a londoni Times is némi elégtétellel állapítja meg a hangsebességnél két­szer gyorsabb szovjet gépről, hogy annak konstruktőrjéi nemcsak Angliát és Francia­­országot, hanem az Egyesült Államokat is maguk mögött hagyták. Annyi bizonyos, hogy Tu­­poljev professzor és munka­társai elmondhatják: szá­mukra biztatóan kezdődött 1969. Ünnepség Havannában Egymillió ember hallgatta meg a kubai forradalom győ­zelmének tizedik évfordulója alkalmából rendezett nagy­gyűlésen Fidel Castrot. A kubai nép nemzeti ünne­péről Budapesten is ünnepi ülésen emlékeztek meg. Újabb izraeli provokációk Az EAK fegyveres erőinek főparancsnoksága csütörtökön közölte, hogy egyiptomi csa­patok a Szuezi-csatorna öve­zetében a déli órákban tűz­­párbajt vívtak az izraeli ka­tonasággal. A valamivel több mint félórás tűzváltás azután kezdődött, hogy a csatorna keleti partját megszállva tartó izra­eli erők géppuskatüzet zú­dítottak az egyiptomi állások­ra, hogy így fedezzék felderítő gépeik akcióit a csatorna túl­só partján. Egy jordániai katonai szó­vivő szerint csütörtökön reg­gel nyolc izraeli vadászbom­bázó két ízben is támadást in­tézett a Jordán völgyében fek­vő települések ellen. A szóvi­vő szerint az ellenséges gé­pek napalm-bombákat szór­tak le és különböző helysége­ket ágyúztak. Több lakóház megrongálódott. Izraeli rész­ről is elismerték a légitáma­dásokat. A Biztonsági Tanács elítélte Izraelt A Biztonsági Tanács szil­veszter­ éjjelén egyhangúlag m­egadott határozatban ítél­te el Izraelnek a beimti nem­ze­közi repülőtér ellen végre­hajtott katonai akcióját. A határozat szerzői súlyos aggo­dalmuknak adnak hangot amiatt, hogy Izrael újabb ag­resszív cselekménye mégin­­kább kiélezte a közel-keleti feszültséget. Hasonlóképpen aggodalmukat fejezik ki a polgári légiforgalom zavarta­lanságát fenyegető megnöve­kedett veszély miatt. a­ csehszlovák kormány Ludvík Svoboda, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke 1969 január 1-én, a csehszlovák föderációról szóló első alkotmányos tör­vénynek megfelelően, kine­vezte a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság új kormá­nyát. A főbb tárcák megosz­lása a következő: O. Cemik, a kormány el­nöke, O. Colotka, S. Fattian, F. Hamouz és V. Wales, a kor­mány elnökhelyettesei, M. Drur vez­árezredes, hon­védelmi miniszter, J. Marko, kü­lügym­iniszter, J. Pelnar, belügyminiszter, J. Tabacek, külkereskedelmi miniszter, K. Bodia miniszter, a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia levelező tagja a mezőgazda­sági és élelmezésügyi bizott­ság elnöke, J. Havelka mi­niszter, a sajtó- és tájékozta­tási bizottság elnöke. A csehszlovák SHoráeu­ első napja Szerda, 1989. január elseje óta jogilag életbe lépett a kü­lön cseh és szlovák nemzeti egységekből álló csehszlovák föderáció. A cseh és szlovák nemzet ezentúl párhuzamos életet él, mindegyikük külön­­külön ura sorsának bizonyos területeken. Mindkét nemzet közös érdekből szuverenitása és hatásköre egy részét a kö­zös szövetségi államra ruház­za el. A szövetségi állam, amely­nek élén közös államfő áll, továbbra is igen erős marad és számos lényeges szektor hozzátartozik teljes egészében (külügy, hsdügy,) mások pe­dig, mint például a belügy, a tervezés, a pénzügyek, a külkereskedelem és a munka­ügyek részlegesen tartoznak a szövetségi állam hatáskörébe. Fejér megyei Hírlap A kormányziti munkáról A kormányzati munkáról szólva Fock Jenő elmondotta hogy 1963-ban huszonöt ülé­sén körülbelül 300 napirendet tárgyalt meg a Miniszterta­nács, köztük sok, a lakosságot közvetlenül érintő kérdést. A nyilatkozat további részé­ben ezek közül emelt ki néhá­nyat Fock Jenő. A lakáshely­zetről egyebek között­­ el­mondta, hogy azzal, mint a legnagyobb szociális problé­ A gépkocsi fényszórója­­ belerobbant az éjsza­kába. Riadt rovarok csapód­tak a szélvédő üvegre, de odabent a kormány alatt nem lazult meg a taposás. Teljes gáz­t villant át a férfi agyán a gondolat, s a pillanat egy töredékében lát­ta az ötven kilométeres se­bességkorlátozást jelző táb­lát, később az útszűkületet jelentő tábla is elmaradt mögöttük, s a kilométeróra mutatója a százon vibrált. — Utána! — ugrott az út­padkán álló URH-s kocsiba a törzsőrmester, s a gépkocsi tetején felvillant a szaggatott kék fény. Az előttük haladó Wart­burg kormánya mellett gyu­fa sercent. A vezető mélyen tüdőre szívta a füstöt, s a visszapillantó tükörből észre­vette, hogy követik. Index, gáz, visszaindex, gáz... — agyában reflexsze­rűen ismétlődött az előzés szabálya. Hosszú egyenes szakasz következett. A hátsó ülésen fogcsikorgatás és nyögés ke­veredett. — Mindjárt ott leszünk — szólt hátra. Válasz­t nem várt és nem is kapott. Befognak — nézett a vis­­­szapillantóba, s erőteljeseb­ben nehezedett lába a gáz­pedálra. — Befognak, s ez a jogosítványba kerül. Mélyet lélegzett, többször egymás után. Néhány koffein tablettát már beszedett, de tudta, hogy ez sem segít. Most semmi sem segít. A törvény — törvény. Gyors­hajtás, ittas — erősen ittas állapotban — ez van. * XT 7 van — mondta néhány perccel ké­sőbb, amikor leállították, s igazolásra szólították fel A hátsó ülésen fekvő emberre mutatott. — Szakaszvezető elvtárs! — szólalt meg a törzsőrmes­ter — Vegye át a volánt — Hová? — fordult a Wartburg vezetőjéhez. — A klinikára. Gyorsan. Nyílt törés a jobb lábon, erős zúzódás a mellkason. Valószínűleg belső vérzés. — A jogosítvány persze marad — ütögette tenyeré­hez a műanyagtasakos nem­zetközi jogosítványt a törzs­őrmester. — Marad — legyintett az orvos, s indultak. A szakaszvezető sem kí­mélte a Wartburgot. Fél­szemmel észrevette, hogy a mellette ülő ittas férfi in­jekciót szív fel a fecskendő­be, s hátrahajolva a sérült férfi karját keresi. A sza­kaszvezető a fékre lépett. — Menjünk csak — intett a kocsi tulajdonosa., — Na­gyon sürgős. — Gázolt? — kérdezte a rendőr. — Nem. Jelentkeztek vele. — K­lén­tőt kellett volna hívni — így a szakaszvezető. — Persze, mentőt — mond­ta, s felvillant gondolataiban­ az esti történet. r­ 1z óra felé járt már, s a társaság erősen a pohár aljára nézett. Kovára doktor életében először volt szabadságon úgy, hogy meg­nyugtatóan helyettesítették is. Nem kellett nagyon biz­­­tatni az ivásra. Néhány ex­pohár kora este, s utána kor­tyokban is elég volt már a konyakból. Csengettek. Gyors egy­másutánban csengettek. Az orvos felállt a kis műbőr­­puffra. — Na, végre valaki jelent­kezik, aki még bírja a piát! — vigyorgott Békés, vissza­nyomta az orvost a puffra, s ő ment ajtót nyitni. — Itt kérem semmiféle orvos nincs — hallotta Ko­vács Békés hangját az elő­szobából. — Nagyon sürgős. Tessék Péntek, 1963. január 1. FOCK JENŐ NYILATKOZATA Fock Jenő, a Minisztertanács, elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az O­V I alkalmából rádió- és tv-nyilat-­­kozatot adott A múlt esztendőről szólva a miniszterelnök hangsúlyozta : sikeres évet zártunk, különö­sen jelentős, hogy 1963-ban tovább erősödött közéletünk demokratizmusa, a népi, nem­zeti egység. Ís nép­, nemzeti egységről Természetesen — mondotta Fock Jenő, — amikor a népi nemzeti egységről beszélünk, soha nem szabad azt hinnünk hogy ez azt jelenti, mint vala­mikor mondták nálunk: tíz­millió magyar szíve együtt dobog. Sajnos, ez nincs így. Nagyon soká lesz, amikor mindenki egyformán gondol­kodik majd, s amikor szocia­lista alapon megvalósult teljes népi, nemzeti egységről beszél­hetünk. Arra azonban vigyáz­nunk kell, hogy ne túlozzuk el azok számát és jelentőségét akik ma és talán még hosz­­szabb időn át nem teljesen és nem mindenben értenek ve­lünk egyet. Nem szabad még egyszer olyan hibába esnünk hogy szinte magunk „gyárt­juk” a rendszer ellenségeit viszont fel kell lépni azokkal szemben, akik a közösség ro­vására keresik egyéni boldo­gulásukat. Igaza van a közvé­leménynek — mondotta a to­vábbiakban, —­mikor sokszor nem ért egyet bíróságaink íté­letével, amikor a társadalmi tulajdonnal, a közösség érde­kével szembeni bűntettekről van szó, s a bíróságok nagyon elnézően ítélkeznek. A bűnö­zőkkel, különösen a megrög­zött visszaesőkkel keményeb­ben kell eljárni. A törvény tel­jes szigorával kell fellépni a politikai bűntettet elkövetők­kel szemben is, ugyanakkor azonban differenciáltan kell végezni , ezt a munkát, nem kell rögtön ellenségnek kiki­áltani valakit azért, mert nert minden kérdésben ért velünk egyet. A Minisztertanács elnöke kifejtette, jó érzés tudni, hogy az emberek bíznak a rend­szerben, az eszme erejében, a párt és a kormány vezetői­ben. Ha az ember ezt érzi, bát­ran neki mer fogni komolyabb nagyobb reformoknak is és közben mindig áthatja a gon­dolat, amit vagy tizenkét évvel ezelőtt fogalmaztunk meg: a népet akarjuk szolgálni. ■ mával, a múlt évben is több alkalommal foglalkozott a kor­­­­mány. Kijelentette: az ötéves­­ lakásépítési tervet teljesíteni fgjuk. Az ötéves terv eddigi három éve alatt a részarányos előirányzatot teljesítettük. Ja­nuárban foglalkozik majd a kormány azzal, hogy az 1969- re tervezett 62 ezer lakásnál hogyan lehetne néhány ezer­rel többet építeni. Hangsúlyozta, ha az üzemek úgy élnének a Gazdasági B­i­­zot­tság c határozatából adódó le­hetőségekkel, mint például a székesfehérvári Videoton, ahol a vállalati nyereségből 70 la­kást építenek az idén, akkor ez körülbelül­­3-4 ezer lakás­sal jelentene többet országos szinten, ami nagyon jó lenne. A parasztság és a munkás­ság életszínvonalának közelí­téséről szólva a miniszterel­nök elmondta: a parasztok életszínvonala tavaly nemcsak megközelítette, hanem való­színűleg el is érte a munká­sok életszínvonalát, s a fel­adat most , már nem az, hogy reáljövedelemben, reálfogyasz­tásban érje el a parasztság a munkásosztály életszínvona­lát, hanem az — ami ugyan­csak nagy probléma, — hogy az életkörülményeket illetően is megközelítse. is csökkent f itt munkaerőt A csökkentett munkaidőről szólva Fock Jenő hangsú­lyozta: 1963 végéig körülbe­lül egymillió ember már csökkentett munkaidőben dol­gozott, ez év közepéig további félmillió ember fog csökken­tett munkaidőben dolgozni, és 1969. végéig lényegében vég­rehajtjuk a határozatot, ame­lyet tulajdonképpen 1970. vé­géig kellett volna végrehajta­nunk. Fock Jenő kiemelte: ha továbbra is olyan eredménye­­sen, vagy még eredményeseb­ben dolgozunk, mint az ötéves terv eddigi három esztendejé­ben*, akkor 1970-ben már ar­ról tudunk tárgyalni, hogyan terjesszük ki további nagy ré­tegekre a munkaidő-csökken­tést Bevált a gazdaság­irányítás új rendszere A­­gazdaságirányítási rend­szer első esztendejének ered­ményeiről a miniszterelnök ki­jelentette, hogy általában­­egészében bevált a gazdaság­­irányítás új rendszere, a ha­tékonyság, a termelékenység alakulása szempontjából azon­ban nem lehetünk teljesen elégedettek. Főleg ilyen szem­pontból kellett újra átvizs­gálni a szabályozó eszközö­ket és elvégezni az újrasza­bályozást. Tehát anélkül, hogy a rendszer alapelveit meg­változtattuk volna a szabá­lyozást változtatnunk kellett, hogy a gazdaőreirányítás egész rendszere jobban ösztönözzön a hatékonyságra, a termelé­kenység növelésére. A fogyasztói árak ez évi ala­kulásáról Fock Jenő így nyi­latkozott: Reméljük nem lesz aszály, és így az áralakulás kedvezőbb lesz, mint a múlt esztendőben volt. Egészében az idei áralaku­lástól, árszínvonaltól hasonló tendenciát várok, mint 1968- ban. Ennek megfelelően egy­­két százalékos árszínvonal-nö­vekedéssel számolunk, s eb­ben minden árucikk ára, sőt, a szolgáltatások ára is benne van. 1968-ban is egy-két szá­zalékos árszínvonal-növeke­dést terveztünk, é­s csak fél százalékkal emelkedett az ár­­szint. Ha 1969-ben a zöldség- és gyümölcstermelés is jó lesz, valószínű, hogy az árszínvo­nal növekedése — szemben a tervezett egyikét százalékkal — csak fél százalék lesz. A demográfiai hullám is­mert problémájáról, szólva Fock Jenő elvetette azt­ a vé­leményt, miszerint, az ötvenes évek elején süzetett­ korosz­tályok csak bajt és gondot okoznak a kormánynak. A kormányzat megkülön­böztetett gonddal foglalkozik e korosztályokat érintő kér­désekkel, amelyek azonban nem olyan súlyosak, mint ahogy eddig a közvélemény is gondolta. Il tmalinze au­yák további segítése A gyermekgondozási segély idejének és a jogosultak kö­rének bővítése révén mint­­e°v 120—140 ezer asszony ma­rad otthon a munkából, ezek­nek a helyét többségben fia­tal nők, lányok foglalják el. Jelentősen kiterjesztették a fiatalabb korosztály számára a négy-hat órás foglalkozta­tottságot is. A középiskolákba 1969-ben körülbelül ugyan­annyi gyereket vesznek fel, mint 1968-ban, vagy a koráb­bi években, de a szakmun­kásképző iskolákba körülbe­lül 25 ezerrel többet, mint az elmúlt évek átlagában. Ugyan­csak pozitív irányban hat, hogy 1968-ban mintegy 20 szá­zalékkal többen jelentkeztek a termelőszövetkezetekbe tag­nak, vagy kértek alkalmazást mint a múlt években. Nyilatkozatának befejezése­ként Fock Jenő így összegezte az 1969-es esztendő kilátásait: Nagyon optimista vagyok, és azt­ hiszem, a közvélemény­nek is minden oka megvan ar­ra, hogy optimista legyen or­szágunk fejlődését illetően. Föl­u­tatni fogjuk a munkát, amit­ eddig is végeztünk, a lég okosabban, még inkább meg­­tanácskozva okos emberek gyül­ekezetével, a széles köz­véleménnyel, még több em­ber segítségét, támogatását, aktív közreműködését meg­nyerve. Így kezdték (Tol­ jVitás az 1. oldalról.) keretek, állami gazdaságok és élelmiszeripari vállalatok jó vagy rossz gazdálkodása áll Megvizsgáltuk ugyanis, hogy az említett gazdasági egységek milyen pénzügyi pozícióval lépték át az új esztendő küszö­bét. örömmel állapíthattuk meg, hogy a legtöbb helyet addig nyújtóttak, ameddig a takaró ért. Csak egy állami gazdaságot és egy termelőszö­vetkezetet kellett figyelmez­tetni, hogy’ sa­jnos, rosszul­­ áll a szénájuk, akarom mondani a mérlegük. Illés Lajos, az AGROKER igazgatója: — Mi kereskedelmi cég va­gyunk, s nekünk akkor jó minden nap, ha vásárolnak tő­lünk. így jónak mondhatjuk az első napot, mert a Boda­­kajtori Állami Gazdaság nyolc darab MTZ típusú traktort vá­sárolt, s munkagépeket mint­egy másfélmillió forint érték­ben. S jelentkeztek további vevők is, ami reményeink sze­rint, a gépvásárlásban koráb­ban mutatkozó pangás végét jelenti. A másik nagyon fon­tos feladatunk az ünnepek alatt, érkezett, mintegy 300 va­gon műtrágyának a számlázá­sa és az ezzel kapcsolatos ad­minisztrációs anyag feldolgo­zása volt. Ezeen kívül hozzáfog­tunk az­ elmúlt év mérlegének 1r5. dr. Fodor István, az Állat­tenyésztési Felügyelőség igaz­gató főorvosa: — Adatokat gyűjtöttünk a mesterséges megtermékenyí­téssel kapcsolatban. Ezekből nagyon fontos következteté­sek vonhatók le a tenyésztői munka további javítása érde­kében. No és az idei költség­­vetésünket készítettük el, ami ugyan nem nagy összeg, mind­össze két és félmillió. Köny­­nyű is meg nehéz is elkölteni. De azt hiszem, így lenne na­gyobb összeg esetében is. . S amit még mondani akarok, az már nem tartozik szorosan az első napi tevékenységhez. Re­ménykedünk. Nem csak úgy általában, hogy majd kedve­zőbbek lesznek a munkakörül­mények és így könnyebb lesz a munka, hanem konkrétan abban, hogy az idén talán mégis felépül a főállomás. Nagyon megkívánná ezt a megye állattenyésztése. S mi­vel reménykedünk, jó kedvvel dolgozunk. Bajor Béla, a Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat igazgató-helyettese: — Nem volt a mai napon különösen kiemelkedő ügyünk. S amit elkezdtünk, az is hosz­­szabb időre szól. Készül az el­múlt év mérlege, amit szeret­nénk a korábbi évekkel ellen­tétben február vége helyett január végére befejezni. Ezen­kívül dolgozunk az idei táp­megállapodások jó előkészí­tésén, ami a termelőszövetke­zetek takarmányellátásában nagyon fontos. D° dolgozunk már hálózatunk korszerűsíté­sén is. Az idén is tovább nö­veljük átvevőhelyeink mű­szaki színvonalát, s mindezt már az év elején meg kellett kezdeni, hogy aratásra készen legyünk. Dege György

Next