Fejér Megyei Hírlap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

­ Befejeződött a Csehszlovák Szövetségi Gyűlés ülésszaka Bilak beszéde A Csehszlovák Szövetségi Gyűlés ülésszakának utolsó napján, a kormány program­nyilatkozatának vitájában fel­szólalt Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja. Beszé­dében szólt azokról az erők­ről, amelyek gyengítik a fel­adatok végrehajtásához szük­séges fegyelmet és zavarják a nyugalmat. Alighogy a KB vagy a kormány megjelöli a további teendőket — mondotta Bilak — a szocialistaellenes erők azonnal olyan akciókat kezdeményeznek, amelyek el­terelik a dolgozók figyelmét a helyes politikától. Vasil Bilak ezután kifejtet­te : Szükségesnek tart olyan intézkedéseket, amelyek egy­szer s mindenkorra véget vet­nek a dolgozókra ellenséges nézeteket kényszerítő módsze­reknek. Egyesek úgy állítják be a dolgokat, mintha az a társadalom, amelynek vezető ereje a munkásosztály, semmi jót nem hozott volna létre; mintha azóta, amióta a mun­kásosztály a hatalmat átvette, nem lett volna megfelelő kor­mány és nemzetgyűlés; mintha a népgazdaságban és a köz­életben egyáltalán nem értek volna el semmi eredményt. Sokan augusztus után sem ta­nultak semmit Ezek az em­berek arra törekednek, hogy a társadalom a bizonytalanság állapotában éljen; megsértik a párt akcióegységét, a köztár­saság egységét és a szocialista táborhoz — mindenekelőtt pe­dig a Szovjetunióhoz — fűző­dő szövetségi kapcsolatokat. Bilak meggyőződését fejezte ki afelől, hogy a szövetségi kormány jövőbeni intézkedé­sei biztosítékot szolgáltatnak arra, hogy senkinek ne legyen módja emberek életével és jö­vőjével visszaélni. „Egyetértek azzal — mondotta —, hogy már augusztus előtt is meg­volt az erőnk ahrról, hogy ezeket saját erőnkkel fékezzük meg. Erőnk ugyan volt, de — sajnos — nem volt elég el­szántságunk ahhoz, hogy ezt az erőt fel is használjuk. Tapasz­talataink kellő tanulsággal szolgáltak arra, hogy másod­ízben már az elszántságnak is meg kell lennie; meg kell fé­keznünk azokat, akik felfordu­lást akarnak, és azt kívánják, hogy a kormány ne legyen ké­pes érvényt szerezni akaratá­rak” — mondotta Bilak, a képviselők nagy tapsa köze­pette. Bilak ezután kijelentette : » Szövetségi G­.-ülésnek nem­csak bizalmát kell kifejezni­e a kormány iránt, de világo­san ki kell mondania azt is, hogy­­támogatni fogja a kor­­m­ány minden olyan intézke­dését, amely a rend és a fe­gyelem megszilárdítására Csehszlovákia nemzeteinek biztonságára és a köztársaság egységére irányul. Cesimir Cisar, a Cseh Nem­zeti Tanács elnöke felszólalá­sában foglalkozott az általá­nos választások előkészüle­teivel. Kijelentette, nem ért egyet azokkal, akik azt hi­szik, hogy az azonnali válasz­tás vagy a sajtószabadság kérdésének azonnali megol­dása csodaszer lenne a poli­tikai fogyatékosságokra. Ki­jelentette: a CSKP és az SZLKP határozatai, a nem­zeti kormányok és a szövet­ségi kormány nyilatkozatai a helyes irányvonalat képvise­lik. A kormány programnyilat­kozatáról folyó vitában 21 képviselő szólalt fel. Cemik miniszterelnök válaszbeszé­de után a képviselők egy­hangúlag elfogadták a nyilat­kozatot és bizalmat szavaztak a kormánynak. A Szövetségi Gyűlés végül elfogadta a nem­zetvédelmi tanács létrehozá­sával és feladatkörének meg­határozásával kapcsolatos töré­­vényt. ------ Fejér Megyei Hirter Nixon a Pentagonban Richard Nixon elnök, pénte­ken délelőtt hivatalos látoga­tást tett az amerikai hadügy­minisztériumban, s ott a Pen­tagon vezetőivel és munka­társaival találkozott. Nixon rövid beszédben fejezte ki bi­zalmát a Pentagon vezetői iránt. Az új elnök korábban egy ízben már járt a hadügy­minisztériumban, amikoris a legmagasabb rangú vezetőkkel folytatott megbeszélést. Külön tanácskozott az elnök a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottságának tagjaival is. Laird hadügyminiszter csü­törtöki sajtókonferenciáját saj­tókörökben úgy értékelik, hogy a hadügyminiszter tisztázni kí­vánta Nixon korábbi kijelen­téseinek értelmét az „erő­­egyensúly”, az „erőfölény”, il­letve a „megfelelő erő” kérdé­séről. Laird világosan állást foglalt amellett, hogy az Egye­sült Államoknak tovább kell folytatnia a fegyverkezést, s csak ilyen körülmények között hajlandó bármiféle leszerelési tárgyalásra. A hadügyminiszter kijelen­tette, hogy nem lehet szó a tárgyalásról, ha az Egyesült Államok „egyik keze meg van kötve” és az USA-nak „meg­felelő támadó és elhárító ra­kétafegyverrendszerrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tár­gyalni és alkudozni tudjon”. Laird ennek megfelelően kö­zölte, hogy folytatják a raké­­taelhárító­ rakétarendszer ki­építését és az új támadó raké­ták kifejlesztését. 1,3 milliárd rubel értékű árucsere Aláírták Magyarország és a Szovjetunió 1969-re szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyvét Pénteken Moszkvában be­fejeződtek a Magyar Népköz­­társaság és a Szovjetunió ke­­reskedelmi küldöttségének tárgyalásai. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy a Ma­gyarország és a Szovjetunió közötti külkereskedelmi for­galom sikeresen fejlődik. Az aláírt jegyzőkönyv értelmében 1969-ben a kölcsönös szállítá­sok volumene — az 1968. évi­hez képest — 7 százalékkal növekszik és értéke eléri az 1,3 milliárd rubel összeget. A Szovjetunió változatlanul Ma­gyarország fő kereskedelmi p.­ .ere, s több mint egyhar­­mad arányban részesedik Ma­gyarország külkereskedelmi forgalmában. A maga részé­ről Magyarország is az egyik vezető helyet foglalja el a Szovjetunió külkereskedelmé­ben. Magyarország 1969-ben kü­lönböző nyersanyagokat és élelmiszereket, ipari berende­zéseket, mezőgazdasági gépe­ket, személy- és tehergépko­csikat, valamint légiközleke­dési eszközöket vásárol a Szovjetuniótól. Ugyanakkor autóbuszokat, hajókat, hírköz­lési berendezéseket, élelmi­szeripari és vegyipari beren­dezéseket, továbbá jelentős mennyiségű közfogyasztási árut szállít a Szovjetuniónak. EZ TÖRTÉNT SZTALINGRÍDNÍL Egy katonai tolmács visszaemlékezései A. „Am Ziel!“ . Magunk mögött hagytuk az ellenséges katonák első félkörét, és odaléptünk a másodikhoz. A németek meg sem mozdultak. És egyszeri­ben a sorból kilépett egy tiszt. Lefordítottam Leszkin szavait, aki elmondta, kicso­da, és miért jött A tiszt bi­zalmatlanul méregette a kis alacsony embert aki sza­­kasztottan olyan bundát és ugyanolyan halmnacsizmát vi­selt, mint a csoport többi tagja. Laszkin semmiben sem hasonlított tábornokra, hacsak valaki nem figyelt fel tábornoki szőrmekucsmájára, és a rajta levő köralakú ko­kárdára. Erőteljes hangja azonban megtette a magáét. Vezényszavak pattogtak, a sor kettévált, és miután utat engedett számunkra, ismét összezárult. A kapun áthalad­va, tágas belső udvarba kerültünk, ahol fegyveres katonák és tisztek tolongtak. Egyesek álldogáltak, mások hevenyé­szett ülőalkalmatosságokon pihentek, voltak, akik fóliá­ban táncolva próbáltak vala­mennyire felmelegedni. Az udvar jobb sarkában lépcső látszott, amely pincébe veze­tett. A bejáratnál elkülönül­ve hitleristák álldogáltak géppisztolyokkal felszerelve: Paulus személyes testőrsége. A külső őrség egyik tiszt­je előttünk haladva lesza­ladt a pincébe. Nyomban utána egy másik tiszt jelent meg. Magas termetű volt, arca gondosan megborotvál­va, a nyakán, a lovagrend vaskeresztje tölgyfakoszorú­val és briliánsokkal. Ez volt a hitleri hadsereg legmaga­sabb kitüntetése, összecsapta bokáját, és meglepő udvari­assággal mutatkozott be: Adam ezredes, von Paulus tábornagy személyes adju­tánsa.” Értetlenül néztünk egy­másra: „Talán azt akarta mondani, hogy Paulus vezér­­ezredes?” — jegyeztem meg A sors iróniája. A találko­zót megelőző éjszakán, a sztálingrádi áruház pincéjé­be megjött Hitler rádióüze­nete, amelyben a Führer sze­­rencsekívánatait fejezte ki Paulusztak abból az alka­lomból, hogy megkapta a Reich legmagasabb katonai kitüntetését. Ez volt az utol­só távirat, amelyet a 6. had­sereg törzskara Berlinből kapott Válaszul Paulus kö­zölte, hogy kapitulál. Adam rendíthetetlen ud­variassággal invitált bennün­ket a pincébe, de azt indít­ványozta, hogy fogjuk meg egymás kezét. „Lent nálunk ugyanis sötét van” — fűzte hozzá. Elég sokáig bolyongtunk az áthatolhatatlan sötétség­ben az áruház egykori föld­alatti raktárainak labirintu­saiban. Olykor szentjános­bogarakhoz hasonlóan fel­­felvillantak a pislákoló zseb­lámpafények. Adam ezredes egyszer csak megállt. „Am Ziel.” (Célhoz értünk) — mondta valami oknál fogva, majdnem sut­■gva, és feltárult, előttünk a­­szűrődő fény által megvi­lágított ajtó. Beléptünk. A helyiség meglehetősen tágas volt. A jobb sarokban kissé ferdén, nagyméretű íróasztal állt. Rajta zöld lámpaernyős petróleumég. Az asztalnál, arccal a bejá­rat felé, tábornokok ültek. Ahogy beléptünk, lassan fel­álltak és mozdu­­latlanságba merevedtek. Ünneplő és rendjelekkel díszített, ara­nyos sújtásokkal teletűzdelt egyenruhájukban, övükben pisztollyal, gondosan megbo­rotvált, de a kimerültségtől sárgás-zöld ábrázattal, fe­szült várakozással tekintet­tek ránk. Megpróbáltam fel­ismerni közöttük Paulust. Laszkin tábornok odalépett az asztalhoz, hangosan és katona módjára, tagoltan be­mutatkozott, majd felém for­dulva hozzáfűzte: „ .. . és a kíséretemben levő szemé­lyek.” Az ezredes bemutatta a másik oldalon felsorakozott tiszteket. Paulus nevét azon­ban nem említette. Szeretnék személyesen Paulus úrral beszélni — kö­vetelte erélyesen Laszkin. Az asztal mögül előlépett egy magas, kimért, még min­dig fiatal tábornok, érces hangon jelentette: „Roske vezérőrnagy vagyok, a 71. lövész hadosztály parancsno­ka. Von Paulus tábornagy úr lemondott a parancsnoki tisztségről, és minden hatal­mat rám ruházott. A tábor­nagy úr közép-európai idő szerint tíz órakor jelenik meg, és a megadásról folyta­tandó tárgyalások vezetésé­vel engem bízott meg .. — Nem azért jöttem, hogy tárgyalást folytassak a kapi­tulációról, hanem azért, hogy elfogadjam a megadást — szakította félbe Laszkin. Nyomban ismertette a kö­veteléseket: a német pa­rancsnokság azonnal paran­csot ad mindkét hadsereg­csoportnak a tűz beszünteté­séről, szervezetten, lista sze­rint átadja képviselőinknek az egységek teljes személyi állományát és harci felszere­lését. A legyőzöttek számára nem marad más, mint a be­leegyezés. Roske azonban megjegyezte, hogy parancs­noki hatalma csak a déli hadseregcsoportra terjed ki Az északi hadseregcsoporttal Paulus utasítására minden kapcsolatot megszakítottak. Roske nyomban megpróbál­kozik azzal, hogy ellenköve­teléseket támasszon, így pél­dául követelte, hogy a tiszti állománynak hagyják meg a személyi fegyvereket, a tisz­ti kardot és a tiszti rendjele­ket ... Laszkin újra erélye­sen félbeszakította és emlé­keztette a január 8-án tör­téntekre. A szovjet parancs­nokság akkor jóval megtisz­tel­őbb feltételek között aján­lotta fel az ellenségnek a ka­pitulációt. Egy pontban nyomban megszületett a megegyezés: Laszkin a szov­jet parancsnokság nevében ígéretet tett arra, hogy ga­rantálja a hadifoglyokkal való emberséges bánásmó­dot, az azonnali orvosi se­gítséget, a betegek és a se­besültek gondozását. Ezután Roske az irógépben ült, és maga gépelte le a né­met csapatokhoz szóló pa­rancsot. A parancs szenti­mentális kifejezésekből állt, és a következő szavakkal fe­jeződött be: „Jövendő sor­sunkat a jó istenre bíz­zuk ...“ — Vége — Saomba, 1969. február . Offenzíva-pánik Saigonban — Az arab szakszervezeti kongresszus munkája — Szovjet cáfolat Koszigin egészségi állapotáról A Centroprisa esti jelentése: Közeleg Vietnam egyik leg­nagyobb ünnepe, a Hold-újév, az úgynevezett Tét és a dél­vietnami fővárosban mind idegesebbé válik a hangulat. Nemcsak az ünnep közeleg ugyanis, hanem a tavalyi em­lékezetes Tet-offenzíva évfor­dulója is. Ez pedig nagy veszteséget okozott tavaly az amerikaiaknak és a kormány­­csapatoknak. Az USA és a saigoni rezsim biztonsági szervei hónapok óta igyekez­nek azon, hogy ez a számuk­ra lidérces esemény ne kö­vetkezzék be ismét — vagy legalább ne úgy, mint 1968- ban, amikor a DNFF fegyve­res erőinek általános táma­dása teljesen rajtaütésszerűen érte mind az amerikai, mind a dél-vietnami kormányt. Nos, a legutóbbi jelentések szerint ez az állandó intenzív „előrejelző” kísérlet némi eredményre vezetett — de olyan eredményre, amely fel­kavarta a dél-vietnami fővá­ros amúgy is ingatag nyugal­mát. Thieu elnök és az ame­rikai főparancsnok, Abrams tábornok különleges kutató­egységei ugyanis Saigontól mindössze 84 kilométerre földalatti dzsungelkórházra bukkantak, amelyet nyilván­valóan a partizánok építet­tek. A háromszáz ágya® kór­ház egy teljes szabadsághar­cos hadosztály egészségügyi ellátását biztosította volna és ebből amerikai szakértők azt a meglehetősen kézenfekvő következtetést vonta­k le, hogy a „lelet” egy készülő újabb offenzíva előjele. Az arab szakszervezetek kairói kongresszusán vala­mennyi felszólaló elítéli az izraeli agressziót és támogatá­sáról biztosítja az imperializ­mus és cionizmus ellen har­coló erőket. Felszólalt az értekezleten Gáspár Sándor is. Az arab szakszervezetek kairói kongresszusán részt ve­vő magyar delegáció vezetője kijelentette: Meggyőződése, hogy a konferencia igaz ügy szolgálatában áll. Rámutatott arra, hogy a magyar szerve­zett dolgozók szolidárisak az arab népek harcával, minde­nekelőtt azzal a törekvésük­kel, hogy minél előbb eltün­tessék az izraeli agresszió nyomait. Izrael uralkodó körei törté­nelmi felelősséget, viselnek az arab országok ellen elkövetett agressziójukért. Meggyőződé­sünk, hogy cselekedeteikért s történelem ítélőszéke előtt előbb-utóbb felelni fognak. Az 1956-os magyarországi el­lenforradalom, az az évi tá­madás Egyiptom ellen, az Egyesült Államok vietnami agressziója, éppúgy mint az 1967-es izraeli agresszió, egy tőről fakad. Az imperialisták helyi háborúkat robbantanak ki, nem sajnálják az emberi életet, hiszen nem róluk van szó — mondotta többek kö­zött A magyar delegáció vezető­je felhívott az Arab Szakszer­vezetek Szövetsége, az Afri­kai Szakszervezeti Szövetség és, az SZVSZ testvéri együtt­működésének elmélyítésére. Használjuk fel ennek érdeké­ben az ez év októberében Bu­dapesten megtartandó Szak­­szervezeti Világkongresszust is — mondotta a kongresszus nagy tapsa közepette Gáspár Sándor. Nyilvánvalóan vezető helyet kap a világsajtó hasábjain a rádióállomások hullámhossza­in és a televízió képernyőjén az a nyilatkozat, amelyet Zam­­jatyin, a szovjet külügymi­nisztérium sajtóosztályának vezetője tett Koszigin minisz­terelnök egészségi állapotáról. Zamjatyin megcáfolta azokat a nyugati, mindenekelőtt londoni­ lapokban felröppen­tett híreszteléseket, amelyek szerint a miniszterelnök be­teg és kijelentette: Koszi­gin szabadságon van és a közel­jövőben elfoglalja hivatalát. Egy év: 133 vizsgálat — és az idei tervek a NEB-nél ("Folytatás az 1. oldalról.) mérése szerepel, s nagy gon­dot kívánnak • fordítani a népgazdasági és­­ vállalati beruházások új rendszerének hatékonyságára, a termelés, szervezés új módszereire, a lakosság élet- és munkakö­rülményeit ■ befolyásoló alap­vető tényezőkre, továbbá a közérdekű bejelentések során felszínre került káros jelen­ségekre, illetve ezek feltárá­sára. Megyei témavizsgálatként tűzte napirendre a NEB az állami tulajdonban lévő ház­ingatlanok értékesítésének, fenntartásának és folyamatos karbantartásának kérdéseit, amelynek során feltárják a községi tanácsok kezelésében lévő házingatlanok állapotát, továbbá, hogy milyen eszkö­zök, lehetőségek állnak ren­delkezésre, megóvásukra. Jelentősnek látszó téma a mezőgazdaságban dol­gozó nők helyzetének élet- és munkakörülmé­nyeinek a vizsgálata is, amelyre rövidesen sor kerül. A vizsgálat során — amelyet a MEDOSZ-szal és a megyei nőtanáccssal közösen végez­nek — átfogó képet kíván­nak adni arról, hogy a nők­nek milyen a vezetésben va­ló arányuk, keresetük, szak­­képzettségük, milyenek az egészségügyi, kulturális fel­tételek stb. Napirendre tűzték a taná­csi fejlesztési alapok képzé­sének és felhasználásának vizsgálatát is, amelynek cél­ja, hogy megállapítsák: az iparfejlesztés helyi feladatai­nak, valamint a kommunál­s és szociális ellátás túlnyomó részének finanszírozására a helyi tanácsoknál képződő pénzügyi források elegen­­dők-e? Sor kerül a mezőgazdasá­gi vállalatok gépesítésével kapcsolatos problémák vizs­gálatára is, valamint a há­zikertek növényvédelmének vizs­gálatára a célból, hogy mennyire biztosított a me­gyében a házikertek szerve­zett növényvédelme, s mi­lyen intézkedések szüksége­sek? Ez utóbbi megyei té­mavizsgálat. Szerepel a munkaterv­ben az építőipari szerel­­vénygyártás és felhasz­nálás helyzetének vizs­gálata. Ez a vizsgálat az építőipari szerelvénygyártást gátló té­nyezőket hivatott feltárni. Országos témavizsgálat alap­ján tűzték napirendre az üzemegészségügyi ellátás helyzetét, hogy megállapít­sák: azokban az üzemekben, ahol üzemegészségügyi szol­gálat működik, hogyan tölti be a feladatát, továbbá ho­gyan van biztosítva a kisebb termelő vállalatoknál a dol­gozók egészségének védelme? A helyi építőanyagok ter­melésének, felhasznál­ásának, szállításának szervezése té­makörében indított vizsgála­tára még az idei év első fe­lében sor kerül, valamint a falusi tej- és tejtermékellá­tás problémáinak vizsgálatát is napirendre tűzte a NEB, s végül Az állattenyésztésre fordított állami támogatások felhasználása, (különös te­kintettel a szarvasmarha te­nyésztésre) című megyei té­mavizsgálattal zárul a NEB idei féléves munkaprogram.

Next