Fejér Megyei Hírlap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

A SZOT ülése Tegnap Budapesten, az I­DOSZ székházában tartotta ülését a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Geréb Kandorné, a SZOT titkára számolt be a magyar szak­­szervezetek nemzetközi tevé­kenységéről. A Szakszerve­zetek Országos Tanácsa a beszámolót jóváhagyta és egyetértését fejezte ki azzal, hogy a Szakszervezeti Világ­­szövetség Főtanácsának ha­tározata alapján ez év októ­ber 17. és 31-ike között Bu­dapesten­­tartják a Szakszer­vezeti Világkongresszust. A továbbiakban a lakosság ellátásával, a minőség és az árak alakulásával és a KPVDSZ ezzel kapcsola­tos tevékenységével kapcso­latosan terjesztettek elő je­lentést. Hangsúlyozták, hogy mivel a fogyasztói árak ala­kulása nagymértékben be­folyásolja a dolgozók élet­­színvonalát, a szakszerveze­tek elsőrendű érdekvédelmi feladata őrködni afelett, hogy e párt és a kormány élet­színvonal politikája — amellyel a szakszervezetek egyetértenek és támogatnak — az árak és a minőség ol­daláról is érvényesüljön. A továbbiakban az áruválasz­ték bővítéséről, az üzlethá­lózat­ fejlesztéséről és a kor­szerű elárusítási módszerek terjesztéséről esett szó. Feladata a szakszervezet­nek, kiemelten foglalkozni a beruházásokkal. A keres­kedelmi dolgozók magatar­tását elsősorban a szakszer­vezeti nevelőmun­kával kell alakítani — állapították meg — de az anyagi érde­keltséggel is ösztönözni kell . a dolgozókat a lakosság igé­nyeinek mindjobb kielégí­tésére. A TARTALOMBÓL: Egy mozgalom győzelme Sza­bad hi­elvégen Nyitány a labdarúgó-bajnokságban Jövő heti rádió- és tv-műsor Márciusban kétnapos ünnep A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50. év­fordulója, március 21. munkaszüneti nap. A március 23-rn eső vasárnap helyett ezért március 22-én lesz a pihenő­nap. Március 20-án szombati, március 23-án a rendes mun­kaidőbeosztást kell alkalmazni. Rugalmasan, a helyi körülzményekhez igazodva A tanácsi szervek ezek­ben a napokban értékelik az elmúlt évi gazdálkodást és vitatják meg az 1969. évi költségvetést. Így ke­rült sor a székesfehérvári járási tanácsülésen is e té­ma napirendre tűzésére. Jelentősen bővült 198.­­ január 1. után a taná­csok és szerveik önál­lósága, feladata és ha­tásköre. A rendelkezésre álló ada­tok birtokában megálla­pítható, hogy mind a járás­­központ, mind a községi tanácsok és intézményeik elmúlt évi gazdálkodása kedvezőnek értékelhető. Teljes mértékben érvé­nyesültek az 1968. évi gaz­dálkodás folyamán azok a szempontok és törekvések, amelyek a további fejlesz­téseket és kiadások növe­kedésének ütemét mérsé­kelték, illetve a szükséges mértékben korlátozták. A fehérvári járáshoz tartozó tanácsok a helyi bevételek közül a mű­ködési és a lakosság adóiból származó be­vételeket teljesítették, év végére jelentős összegű kiadási meg­takarítás je­lentkezett, s ez is bizonyít­ja, hogy a tanácsi szervek általában szakítottak azzal a helytelen gyakorlattal, hogy kiadási előirányzatai­kat év végére mindenáron felhasználják. Igaz, az új gazdálkodási rendszer le­hetőséget nyújt, hogy a megtakarított összeget a következő években céljaik eléréséhez felhasználják, tartalékolják. Különös fontosságú az új költségvetési rendszer­ben a kiadási előirányza­tok minél nagyobb mérték­ben történő tervezhetősége érdekében a bevételi forrá­sok felkutatása és a bevé­teli tervezés alapos kimun­kálása. E téren — mint azt a tanácsülés megállapította, — járás községeiben még van kívánnivaló. Helyesen és jól alkalmazták viszont szinte mindenütt a létszám­­gazdálkodás helyébe lépő bérgazdálkodást. Már az első év tapasztalata azt iga­zolta, hogy a megadott bér­kereten belül a helyi taná­csok rugalmasan, a helyi szükségletekhez igazodó munkaszervezéssel oldot­ták meg létszámszükségle­tüket. Az idei esztendőben a községpolitikai munka célkitűzéseinek meg­valósítása képezi a fel­adatok nagy részét, s minden törekvés arra irányul, a járás területén, hogy minden irányú gazda­sági, községpolitikai, szo­ciális, kulturális, ipari stb. fejlesztéssel a rendelkezésre álló anyagi eszközök éssze­rű felhasználásával a la­kosság életkörülményeit emeljék. A tanácsülés végül is a székesfehérvári járás ös­szesített 1969. évi költség­­vetését több, mint 73 és fél millió forint bevétellel, il­letve kiadással jóváhagyta ezen az összegen belül töb­bek között szociális, egész­ségügyi ágazatra 10 277 400, a kulturális célokra *­4 920 400 — forintot, gaz­dasági ágazat céljaira pe­dig 14 046 900 forintot ha­gyott jóvá a tanácsülés. Nyereségrészesedés Bodajkon Telefonon keresett meg bennünket Barna Jánosné, a gyapjúmosó- és szövőgyár bodajki gyáregységének párttitkára, örömmel közöl­te, hogy február 28-án meg­kezdték az elmúlt évi jó munka eredményeként a nyereségrészesedés kifizeté­sét. A gyáregység dolgozói között ezen a címen 123 ezer 529 forintot osztanak szét. Vn.AG PROLETÁRJAI. BGTRSCLJRXEK ! Am. gt­tm*r. jiBBBBSSBBBBSSBbBBBBB/bBsS/Bb Sokrétű programja van erre az évre a Kultu­rális Kapcsolatok Intézeté­nek. Különösen a kiállítási naptárban sorakoznak sűrűn a várható események. Több mint 200 tárlat, bemutató, hazai, illetve külföldi lebo­nyolítását vették tervbe a KKI munkatársai. Város- és községpolitikai kérdéseket tárgyaltak a népfront aktivistái A Hazafias Népfront Fejér megyei Bizottsága pénteken Székesfehérváron a közelmúltban alakított város- és köz­ségpolitikai társadalmi bizottságok tagjainak és a községi tanácsok elnökeinek részvételével egésznapos tanácsko­zást tartott. Dr. Tapolczai Jenő, az MSZMP KB tagja, a Fejér me­gyei Tanács vb-elnöke ismertette az idei fejlesztési fel­adatokat. Hangsúlyozta, hogy 1969-ben Fejér megye tovább iparosodik, újabb munkaalkalmakat teremtenek a lakosság­nak. A járási székhelyek tovább haladnak a városiasodás útján. A megye fejlesztésére az idén csaknem egymilliárd forintot fordítanak. Beszélt a társadalmi munka jelentő­ségéről. Ezt a mozgalmat az idén a megyében foly­tatni akarják. A felszabadulásunk 25. évfordulója tisztele­tére indított „Tiszta és virágos községekért és városoként' mozgalmat a népfront-aktivisták segítségével kívánják kiszélesíteni. Ben­ke Márton, a népfront-bizottság megyei elnöke a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére a szocialista falu szépítésének szép példáit sorakoztatta fel. Elmondotta, hogy a móri járásban a szocialista brigádok kezdeménye­zésére emlékligeteket létesítenek. Emlékezünk rád, Velinszky elvtársi A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója közeledvén, tanácskozást tartott tegnap délután Fehérváron a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata, a megyei, járási és városi művelődési osztály, s a TIT pedagógiai szakosztálya. A tanácskozáson Velinszky Lászlóra, a Fejér megyei Direktórium közoktatásügyi népbiztosára emlékeztek. Egyetlen szó... Velinszkyre emlékezni Fe­jér megyében — annyi, mint a Tanácsköztársaságra em­lékezni. S hogyan szólítsák az emlékezet egyre tisztáb­ban bogozódó szálain, ha pedagógusok teszik? Kollégának? Szólíthatnák Velinszkyt, a tanítót. Kartársnak? Szólíthatnák Velnszkyt, Fejér megye iskola­ügyének első korszerű tervezőjét, a módszertani újítót, a meré­szen reformáló pedagógust. De hát ki is volt Velinszky László? Tanító, kultúrmunkás, új­ságíró, ismeretterjesztő nép­művelő, író, közéleti har­cos, felvilágosodásért küzdő ateista. Ám mindezek mel­lett, mindezekkel párhuza­mosan, sőt mindezek felett: következetes marxista, kom­munista ember. Velinszky elvtárs? Igen. Lássuk, hogyan vélekedik önmaga erről a szóról! Idéz­zük: „Elvtárs. Mennyi melegség, bajtár­si kézszorítás, tisztelő köz­vetlenség árad ebből a száj­ról szájra járó megszólítók­­ból Érzed benne a múlt öntu­datlan vágyát, krisztusok ta­nát, nagy emberek tanait, máglyák vérgőzét, titkos gyűlések, katakombák hal­to sóhaját, utcák jajkiáltásai tv szuronyok sajgó sebét, kard­­lapok kínzó ütését Szó, amellyel önmagunkat becsüljük, ha mást tiszte­lünk vele Szó, amely egybefűzte a szenvedőket, s amely egybe­fogja forrasztani az effesz emberiséget. Elvtárs! Ez több, mint az én, te, ai anya, vagy haza. Ebben a» mind benne van. Ebben mindnyájan benne* vagyunk". Tanítani — „nem középiskolás fokon66 Úgy véljük, legalább mit Fejér megyeiek, sokat tu­dunk róla. S csak ilyenkor, az emlékezet pillanataiban döbbenünk rá, milyen keve­set. Homály szőtte át érkeződ­sét, legendák szőtték át ha­­­lálát. Amit a teljesség igé­­nyével tudhatunk, tudhat-­ nánk róla, javarészt a leg­utóbbi években tárta fel a hangyaszorgalmú kutatás megfakult újságlapokból, le­véltárak mélyéről, rokonok, egykori barátok, jó ismerősök ajkáról Forradalmár volt 1910 után az ellenforradalomnak, jó oka volt megkísérelni, hogy a feledés homályába taszítsa, hogy álnok meg­gyilkolásának körülményeit titkolgassa. Csukly Alajos és másott Velinszky-kutatásának szá­mos értékes információja publikálásra vár még. De ami, egy csokorra való, el­hangzott Fehérváron ezen a pedagógus­ gyűlésen, már egymagában is hű portrét ad a forradalmár Velinszkyről A forradalom esztendejé­ben ő volt az, aki megszer­vezte a proletárdiktatúra is­kolahálózatát megyénkben. Ő volt, aki külterületi isko­lát adott a fehérvári gyere­keknek. Ő volt, aki bibliog­ráfiát és olvasójegyzéket ké­szített a tanítóknak, hogy se­gítsen nekik olvasmányt választani. Ő volt, aki a pe­dagógusok világnézeti átkép­zését szorgalmazta, aki a sajtó és közoktatásügy irá­nyítását megyénkben kézbe vette, aki irodalmi lapunkat, az Eszmét megteremtette, aki hangversenyre és színi­előadásra vezette a fehérvári munkásokat, ak­i betiltotta a gyermekmunkát, sürgetve ugyanakkor a munka meg­szerettetését már az isko­lában. Mindez egykor bűn is volt — hóhérainak szemében. A siófoki tarkólövés azonban csak őt magát némíthatta el. Eszméi, emlékezete újjá­születtek a megújuló idővel. S ha félévszázad múltán emlékezünk, elsősorban esz­méire és harcára emlékez­ü­­­­nk — mekis fl­lutikában a hegesztő Szabáczy Szilárd felvétele)

Next