Fejér Megyei Hírlap, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

A közoktatás anyagi ellátottságáról és a műemlékvédelemről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnap tartotta ülését a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A megye közokta­tása anyagi ellátottságáról és az ebből adódó feladatokról a művelődésügyi osztály ter­jesztett elő jelentést. A jelentés megállapította, hogy a felsza­badulás előtti nehéz örökség következményeként rengeteg a tennivaló megyénkben az oktatásügy területén. A régi gondokat egyrészt az elavu­lás, az épületek használha­tatlanná válása is tetézte, másrészt az OTP-öröklaká­­sok, kórházak, szövetkezeti lakások, magán- és más erő­ből történő építkezésekhez nem létesült járulékos be­ruházás. Így például a két város óvodái zsú­foltak, s mintegy 500 gyerek hiába vár óvodai férőhelyre. A gondot csak tetőzi, hogy a jövőben a népszaporulat emelkedése következtében nő az óvodáskorúak száma. Jelenleg megyénkben még 23 község van, ahol óvoda nem működik. Feszített az általános is­kolai tanterem-helyzet is. Bár az elmúlt kilenc év alatt 180 új tanterem létesült, a régi terhes örökséget leküz­deni még nem sikerült. A vidéki általános iskolák je­lentős része az első világhá­ború­­ előtt épült, korszerűt­len, mellék- és kisegítő-he­lyiségekkel rosszul ellátott. Jelenleg is 187 a szükség­­tanterem. Új iskola létre­hozása, vagy legalábbis tan­teremmel való bővítés szük-­­séges, Iváncsán, Perkátán, Mán­yon, Csákváron, Rác­almáson, Cecén, Szabadhíd­­végen, Martonvásáron, Ná­­dasdladányban, Fehérvár­­csurgón, Pusztavámon, Isz­­timéren. Kevés a tornaterem is és a gyakorlati foglalkozás­hoz elengedhetetlenül szükséges műhelytermek: jelentős része is szükség­tanteremből lett kialakít­va. A középiskolán helyzet sem megnyugtató. A múlt­ öröksége itt­ is jelentősen érezteti hatását az országos átlagban nálunk a legzsir-­­­foltabbak a középiskolák, egy tanteremre itt 53,8 tanuló jut fez 10-zel magasabb az országosnál­. Különösen rossz a helyzet Dunaújvárosban. Kevés a kollégiumi férő­hely is Szükséges, hogy a két városban és Enyingen kollégium létesüljön. A jelentés további részé­ben számot adott arról, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt évek­ben mily jelentős anyagia­kat fordított a kulturális ágazatra Ennek eredménye­ként az egy lakosra jutó kulturális kiadás tekinteté­ben az ország 24 közigazga­tási egysége közül a 11. he­lyet foglaljuk el. Az előterjesztők megítélé­se szerint 10 millió forint kellene ahhoz, hogy az 1969 70-es tanévben az álta­lános és szakközépiskoláknál is megközelítsük, elérjük az országos szintet. A megyei tanács végrehajtó bizottsága jónak, elemzőnek tartotta a jelentést, és elfogadta azt. Elhatározta, hogy a 10 mil­lió forintot a megyei és a járási tanácsok biztosítják az elengedhetetlen fejlődéshez. Elhangzott a vb-n az is, hogy a legutóbbi tanácskozá­son közel 3 millió forin­tot fogadtak el pedagó­­guslakás-építésre. Ezzel folytatódik az a peda­gógus-lakásépítési program, melynek keretében az el­múlt években 41 szolgálati lakás épült, 31 pedig vásár­lás útján került az oktatás céljaira. Pedagógus-hitellel 143 családi ház épült. Ezután a végrehajtó bi­zottság a megye műemlék­helyzetéről hallgatott meg tájékoztató jelentést. Az elő­terjesztés megállapította, hogy a műemlékvédelem, a vé­dettséget élvező épületek, és más építmények, továbbá területek, tájak épségének, sértetlenségének megőrzése és oltalmazása végett kifej­tett — a szocialista művelő­déspolitika céljait szolgáló — céltudatos államigazgatási te­vékenység. Megyénkben 285 műemlék van. Ezek jelentős részét az elmúlt években fel­újították, rendbeh­­ozták, vi­szont még ma is sok a gond, így többek között a kálozi, a lovasberényi és a seregélyes­ kastélyok állagmegóvása és célszerű hasznosítása nem biztosított. Egyébként a me­gye műemlékeinek fenntartá­sa és hasznosítása kielégítő, még akkor is, ha sok gondot, problémát okoznak azok a műemlék jellegű épületek, melyekben több család él. A vb ezután bejelentése­ket tárgyalt. Kiváló szövetkezet Az utóbbi két esztendőben elért fejlődés, valamint a múlt évi eredmények elisme­réseként a SZÖVOSZ Igaz­gatósága és a KPVDSZ El­nöksége Kiváló szövetkezet címet adományozott a Cece és Vidéke Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetke­zetnek. Az elmúlt évben 12 százalékkal növelték a bolti kiskereskedelmi forgalmukat, amely az országos átlagnál is jobb eredmény. Sokoldalú és széles körű szolgáltatással segítették a lakosságot nö­velték a szövetkezeti vagyont és lényegesen csökkentették a tattá­rh­iányokat. Figyelemre méltó ered­mény az is, hogy a terve­zett kétmillió- hatszázezer fo­rint nyereséggel szemben kétmilli­ó-heteszázhetvennyolc­­ezer forintot értek el. A szö­vetkezet alkalmazottai közül hetvenketten tizenhat bri­gádban a szocialista címért versenyeznek, s hat brigád el is nyerte e kitüntetést. A peceléken kívül dicsérő fél levelet kaptak a Mór és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és az Ercsi Takarékszövetkezet. Elismerő oklevéllel jutalmaz­ták továbbá a Pusztaszabol­csi Általános Fogyasztási és Érékesítő Szövetkezet, vala­mint a mezőfalva­ és az etyeki takarékszövetkezet saraayifat Kitüntették a dunavidéki vendéglátót Színvonalas szolgáltatással vendégeink megelégedésé­ért” — ez a jelszó díszlett a Dunavidéki Üzemi Vendég­látó Vállalat szerda délutáni ünnepségén az elnöki emel­vény felett, midőn a vállalat több száz dolgozója jelenlété­ben átvették a Minisztertanács és a SZOT vándorzászla­ját, múlt évi jó munkájukért. Az ünnepségen részt vett dr. Tapolczai Jenő, a megyei tanács vb-elnöke és Pálfalvi And­rás, az SZMT vezető titkára is. Sebes Sándor, a belkeres­kedelmi miniszter első helyettese adta át a vörös vándor­zászlót és a Szocialista Munka Vállalata kitüntetést Szö­rényi Ferenc igazgatónak. A belkereskedelmi miniszter első helyettese hangsúlyozta, hogy a Dunavidéki Üzemi Ven­déglátó Vállalat a belkereskedelem kétszázhúsz vállalata közül tavalyi eredményeivel a legjobbnak bizonyult. A vállalat tizenkét év óta folyamatosa­n, megszakítás nélkül teljesítette a Kiváló Vállalat cím elnyeréséhez szük­séges feltételeket. Egy ízben már­­öt évvel ezelőtti a Mi­nisztertanács és a SZOT vándorzászlajával kitüntették. Most a vállalat három megyében (Fejér, Pest és Bács megyében) ötven konyhát üzemeltet, s naponta ötvenezer ebédet ad a dolgozóiknak.­­ A mostani kitüntetés alkalmával a vállalat legjobb dolgozóinak összesen kétszázhúszezer forint pénzjutalmat adtak. Sz. P. Másodszor is Szocialista Munka Vállalata Szerdán a dunaújvárosi építők székházában adták át az ÉVM 26. Építőipari Vállalatnak a Szocialista Munka Vállalata kitünte­tést Dr. Pintér László, az ÉVM főosztályvezetője Sza­bó Mihály igazgatónak nyújtotta át a kitüntető ok­ A Centropress esti helyzetképe Az International Herald Tribune című Párizsban megjelenő amerikai napi­lap egyik minapi számának karikatúrája két, tüzelőál­lásba beásott izraeli kato­nát ábrázol. A képaláírás szerint ezt mondják egy­másnak: „Ez a mi hatna­pos háborúnk hétszázadik napja". Nasszer elnök a francia televíziónak adott minapi interjújában hasonló kije­lentést tett. Rámutatott: „U Thant ENSZ-főtitkár­nak igaza volt, amikor va­lóságos hadiállapotról be­szélt. A megszállás egyenlő a hadiállapott­a. Amennyi­ben Izrael elfogadja és vég­rehajtja a Biztonsági Ta­nács határozatát, a hadiál­lapot véget ér.” Csakhogy Izrael nem hajlandó végrehajtani a BT határozatot. A minap tartott sajtóértekezletet Abba Efaan izraeli külügy­miniszter is és ezen ismét a kétoldalú tárgyalások kö­vetelését hangoztatta. S hogy a hadiállapot mennyire nem ért véget sőt, napról-napra súlyosab­bá válik, mutatja az is, hogy szerdán izraeli ro­hamcsapatok­­átkeltek a Szuezi-csatornán, betörtek Felső-Egyiptom térségébe és egyiptomi célpontokat semmisítettek meg. Káro­kat okoztak magasfeszült­ségű távvezetékekben és Nílus-hidakban. Ugyanak­kor Kantara térségében, a Szuezi-csa­torna túlsó, iz­raeli megszállás alatt tar­tott felén, négy és fél órás tűzpárbajt vívtak egyipto­mi erők és izraeli csapa­tok. Tisztázatlan még a liba­noni helyzet is. Egy kor­mány­szóvivő bejelentése szerint Palesztinai gerillák és a libanoni hadsereg egy­ségei között „nézeteltérés­re került sor.” Helyi saj­­tójelentések szerint a had­sereg szerdán elzárta az utat egy gerilla egység előtt, amely a tűzszünet­ vonalon át az Izrael által megszállt területre akart, behatolni. Bejrúti lapok szerint a gerillák körülzár­tak egy katonai helyőrsé­get, amely később erősítést kapott. S miközben ilyen helyi csatározásokra kerül sor, a libanoni politikai és katonai vezetők még min­dig nem tudták eldönteni, mi legyen az ország hiva­­­lalos álláspontja a palesz­­tínai ellenállók ügyében. A lemondott, de még hiva­talban lévő miniszterel­nök, Karami szerint Liba­non minden politikai cso­portosulása támogatja az offenzókat — elvileg. Ugyanakkor egyetértenek abban is, hogy köztük és a libanoni hatóságok között egyfajta koordinációra van szükség A szerdai inci­dens, amelyről az imént szóltunk, éppen nem e koordináció megvalósulá­sáról beszél, az AP hírügy­nökség pedig tudni véli, hogy a libanoni reguláris katonaság vezetői aligha járulnak hozzá majd ah­hoz, hogy Izrael ellen li­banoni területről folyjék gerilla-tevékenység. Franciaországban meg­pezsdült a politikai élet. Pompidou után hivatalosan még nincs újabb elnökje­lölt, mert a szocialisták csak vasárnapi konferen­ciájukon döntik el, csak­ugyan jelölik-e az ajánl­kozó Defferre-t. Pompidou mindenesetre magával akarja ragadni a gaulle­­istákon kívül a Centrum híveit is és ha ez sikerül neki, a centrista Poher aligha jelölteti magát. Az sem eldöntött még hogy a kommunisták csakugyan nem támogatják-e majd Defferre-t, amennyiben ő lesz a szocialisták elnöke, abban az esetben ugyanis Mitterand-nak alig van esélye, hogy­ valamiféle egyesült baloldal­i elnök­je­löltje legyen. S közben már elvágták a „forró drótot”, a közvetlen palota között. Ám az sincs telefonvonalat Coleg les még kizárva, hogy de Deux Eglises, de Gaulle Gaulle esetleg újra jelent­muszkulánuma és az elnöki kezni fog — egy másik vo­hivatal, a párizsi Elysées nalon. A Francia Szocialista Párt vezetősége Gaston Desterre marseille-i polgármester elnökjelöltségének támogatása mellett döntött, a képen: mögötte Guy Mollet (balra) és Francois Mitterrand. A közélet híreiből A megyei pártbizottság április 29-i ülésén jó mun­kájának elismerése mellett felmentette Boór Ferencet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem igazgatói tiszt­sége alól. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága tegnapi ülésén megbízta Boór Fe­rencet a vb-elnökhelyettesi funkciójának betöltéséve. Csütörtök, 1969. május 1. Vezető párt vagy a vezér pártja? Két esztendővel fennállá­sának félévszázados jubileu­ma előtt rendkívüli állomás­hoz érkezett a Kínai Kom­munista Párt. Sajnos olyan állomáshoz, amely a párt több évtizedes forradalmi vív­mányait veszélyezteti, a na­pokban befejeződött IX. párt­­kongresszusról van szó, amely külsőségeivel és tartalmával egyaránt kiérdemelte a rend­kívüli jelzőt. Kezdjük a megrendezés körülményeinél. A kínai ve­zetők hosszú előkészítő mun­ka után szánták el magukat a kongresszus összehívására. S ebbe a lélektani előkészí­tésbe beletartozott a féktelen szovjetellenesség felszítása, ami már sejtetni engedte, milyen irányvonal elfogadta­tásához próbálnak közvéle­ményt teremteni. Sem a párt­tagság, sem a nép körében nem törekedtek valamiféle konstruktív program kikris­tályosítására: a kongresszus céljai között ilyen program kidolgozása nem is szerepel. Minthogy a kongresszus nem kívánt az egész párttagság­hoz, Kína dolgozóihoz szólni, nem is keltett meglepetést, hogy a kijelölt küldötteket nagy titokban Pekingbe szál­lították és megkezdődött a tanácskozás. A résztvevőket végig falak, katonák, figyelő őrök zárták el légmentesen a lakosságtól. — a kongresszus munkájáról csak gondosan ,,preparált” közleményekből értesülhetett a külvilág, s benne az egész kínai nép is. A többnapos tanácskozás érdemi munkájáról minded­dig nagyon gyérek a meg­bízható információk, s nem valószínű, hogy egyhamar teljesebb képünk lesz a vi­táról. Ezen még egy-két „sza­lonképessé” tett beszéd nyil­­vánosságrahozatala sem vál­toztatna lényegesen. Éppen ez a titokzatosság jelzi azon­ban, hogy a kongresszus nem a kommunista pártkongresz­­szusok megszokott funkcióját látta el, hanem más feladata volt. Minden bizonnyal azok járnak közel az igazsághoz, akik a maoisták hatalmi har­cának szükségszerű követ­kezményeként értékelik, amelynek a ,,proletár kultu­rális forradalom” után rá kellett tennie a necsétet a­­maoizmus. a maoisták egyed­­uralmára. Erre utal mindaz, ami a. kongresszusról kiszi­­várgott. vas?v amit a kiadott koztam­én­yekben olvashat­tunk. Mivel állhattak elő a maoisták a. kongresszuson'’ prazdasági téren en újabb . nagy ugrás” sejtelmes el­képzeléseivel, amely már sza­kított a korábbi fogalmazá­sokkal, miszerint Kínában a szocialista építés támasza a tervgazdaság és a baráti or­szágokkal való együttműkö­dés. Ehelyett olyan távlato­­­­kat körvonalazott, amely „marxista elméletekre és a permanens forradalomra” épült. Mindennek persze semmi köze sincs a marxiz­mushoz, inkább a trockizmus egyik kései visszhangja, és alkalmas további kalandok „elméleti megalapozására”. Nagyon jellemző, hogy a kí­nai vezetés a szocializmus felépítését a „világforrada­­lom” győzelmével hozza ösz­­szefüggésbe, vagyis a meg­határozatlan jövőbe helyezi. Ideológiai téren a kong­resszus teljes szélességében kibontotta a maoizmus zász­laját. Mao Ce-tunng eszméit korunk marxizmuisának ki­áltotta ki, így jelenti ezt az Új Kína hírügynökségnek a kongresszusról kiadott hiva­talos közleménye ie: „A kongresszuson kitűzött fel­adatok megva­lósításának és még nagyobb győzelmek el­érésének alapfeltétele, hogy az egész párt, az egész had­sereg és az országban élő minden nemzetiség Mao Ce­lling eszméjének nagy vörös zászlaja alatt egységet te­remtsen a gondolkodásban, a politikában, a tervezésben, a harcban és a cselekvésben.” A maoizmusna­k,­irtait­­a proletárdiktatúra időszaká­ban a forradalom elméleté­nek” az elfogadtatása arra kényszeríti a kínaiakat hogy vezérfonalnak tekintsenek olyan gondolatokat amelyek a kínai forradalom bizonyos i­dőszakában talán helytálló­ak lehettek, de ma már túl­­haladottak, s nacionalista, soviniszta irányban egyre messzebb távolodnak a mar­xizmustól. A társadalom­­zegében a kongresszus megerősítette a mostani sémát: a katonai se­gédlettel fenntartott, bürok­ratikus diktatúrát. Továbbra is a hadsereg játssza a ve­zető szerepet nemcsak a honvédelem, hanem az ipar, a mezőgazdaság, a tömegek átnevel­ésének területén is. A párt számára sem nyi­tott más távlatokat a kong­resszus. Egyszerűen Mao Ce­tane szám elvén­es engedel­­mi eszközvé tette a pártot hátat fordítva a kommunis­ta pártokban uralkodó min­den normának, a demokrati­kus centralizmus elvének, a­ kollektív vezetésnek. S arra sem volt még példa, hogy a­ pártelnök a párt szervezeti szabályzatában kijelölje utódját mint ahogy ezt Mao Ce-tung Lin Piao esetében tette. A külpolitikában a mao­ett­­ák a felismert veszélyes platformra , helyezkedtek. Megerősítették szovjetelle­­nességük hivatalos politikai rangját, nagy szolgálatot te­­­ve ezzel az imperializmus­­na­k. Nem hagytak kétséget a t ér­intettben, hogy a Szov­jetuniót és a Szocialista vi­lágot egyik fő ellenségüknel­ tekintik. A nemzetközi mun­kásmozgalomban szintén a marxista—leninista pártoké­­tól eltérő stratégiát vallot­­­tak, s elszánták magukat ez egység ellen törő szakadás tevékenység folytatására. Mindez érthetővé teszi az titokzatosságot — ezekkel a­ Mao Ce-ttung-i elképzel­ések­­kel, amelyek az elhlvátt évek­ben sorra leszerepeltekő, és **c megpróbáltatást okozta­ti a kínai népnek, nem vállala­ták a nyilvánosság próbáját.’ A szókimondás helyett sok­kal „kényelmesebb" bölcsőd Séd® kinyiltafikoztatásokb* ’burkolni, és gondolkodó* nélkül szajkóztak« a maoiz­mus tételeit. S aszért te el kellett kerülni a nyilvánoss­ságot, mert a kongresszus valójában nem hozott konk­rét határozatokat, hisze­l Mao Ce-tune és csoportja meg akarta őrizrni teljes eseti fekvési szabadságát. A IX. kongresszus arról utalt, hogy Fekm­eben a Kí­nai Kommunista Párt régi és dicső elnevez­ése alatt új pett­ittikai szervezet született, új elmélettel és új szervezed ti szaMárzattal. Az egykori? szél-snk forradalmi harc 'OBJ zébem edződött, és a kínai népet., gysttahoekre _ vezető párthol? a vezér pártka lett? améhr Mao Ce-tung és eső-: pártjának korlátlan szellemi és fényfesw* egyedurakníi hivatott fepfezni és erőské­nt Ezt a fótem­pa*ot a szocs­i atleta Kína minden barátja * testvér! párt, a testvéri nép sorsa trárk­i aggodalommal szénáét!.' Nyilván való azon­ban az te, hogy amit ma * mwáttták mondanak és tas-­­nak, télies eBen-wbon áll a történelmi n?tttásokkal, a történelmi tendenciákkal. —— r_ e- hosszú ideig nem tart­ható.r P. Tt 1

Next