Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
A pedagógusokat visszitipik Hagyomány már, hogy Június első vasárnapján a pedagógusokat ünnepeljük. Ma is azokat köszöntjük, akik az ország lakosságának több mint egytizedét kitevő tanulóifjúságot nevelik, akiknek keze alatt formálódik a legértékesebb anyag, az ember. Érthető hát, ha munkájukataz egész társadalom figyelemmel kíséri, s nagyra értékeli. Az egymást követő tanévek csak a "külső szemlélők számára egyformák, valójában azonban minden esztendő új, az előzőktől eltérő. Szerencsére a most záruló iskolaév sikeresnek mondható, hiszen a tapasztalatok szerint mind körülményeiben, mind pedig tartalmában jobb, gazdagabb lett a tavalyinál, vagy a tavalyelőttinél. Különösen sokat javult a helyzet az általános iskolákban, ahol a reform régebbi befejezése következtében már némi, jó értelemben vett rutinra is szert tehettek a pedagógusok. Lecsitulóban volt a nagy demográfiai hullám, kevesebben jártak egy-egy osztályba, s ezért több idő jutott a diákokkal való egyéni törődésre. Javultak valamicskét a tárgyi feltételek is: az anyagi lehetőségekben mérten korszerűsödtek a szertárak, szaporodtak az audovizuális oktatási eszközök, s néhol még tantermek is felszabadultak napközis szobának, ifjúsági klubnak, vagy szakköri helyiségnek. S mindezek következtében általában nyugodtabbá vált az iskolák légköre, kevésbé idegesek, zaklatottak a tanárok. Az idén a gyerekek mintha jobban élhettek volna az életkoruknak megfelelően, nagyobb volt a megértés, a türelem a pedagógusok részéről, határozottabban különbséget tudtak tenni a jelentéktelen és a nagyobb rendbontások között, nem vettek minden gyerekcsínyt személyes sértésnek. Röviden: sokat javult ebben az esztendőben a nevelői magatartás. S ebből legalábbkét tanulság mindenképpen kézenfekvő. Egyik: az, hogy a nyugodt, rendezett körülményeket talán minden más munkánál jobban igényli a nevelői tevékenység. Másik: egyértelműen ki kell mondani — az idei tanév is bizonyította —, hogy az idősebb pedagógusgeneráclő a szocialista nevelés híve és avatott alkalmazója lett, s a felszabadulás után oklevelet szerzett fiatalabb nemzedék pedig szakmailag már beérett. A következő években a középiskolai reform teljes befejezése lesz az egyik legnagyobb feladat. Különösen a szakközépiskolák átalakítása jelent nagy munkát, hiszen itt, még az új, korszerűbb tantervek kiadásánál tartanak. S aztán a keretek egy időre nem módosulnak. Persze, mindig változniok, fejlődniök kell az oktatói és nevelői munka módszereinek. Hiszen éppen az a szép, s egyben nehéz is a pedagógusi tevékenységben, hogy az évenként változó gyerekanyag, a fejlődő társadalmi környezet és életkörülmények hatására, mindig új nevelési szituációk adódnak, amelyek a jobbra törekvés lrce kényszerével párosulva védelmet nyújtanak a sablonok ellen. Ezeket a szituációkat felismerni, hozzájuk módszerekben és eszközökben alkalmazkodni nem könnyű feladat, s ezért állandó nevelői készenlétet, szellemi frisseséget igényelnek. Mit kívánhatnánk hát jobbat a nevelőknek most a pedagógusnapon, mint sikeres tanévzárást, s kellemes pihenést, az egész éves hasznos munka után. , ----- VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK » éjét megírt Wif 'liMiMk 1 ,a.. kBllSefiK XXV. évfolyam 124. száM JjgÉL Ahm 1 forint Fock Jenő hazaérkezett Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, aki az osztrák kormány meghívására — felesége társaságában — hivatalos látogatást tett Ausztriában, szombaton délután kíséretének tagjaival visszaérkezett Budapestre. Fogadására a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Fehér Lajos és dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Bíró József, külkereskedelmi, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes, továbbá a Minisztertanács titkársága és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt az érkezésnél az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének több képviselője. Megérkezése után Fock Jenő a pályaudvaron adott rövid nyilatkozatában egyebek között a következőket mondotta: — Nagy várakozással indultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancellár két évvel ezelőtti magyarországi látogatását viszonozzuk. Most a látogatás befejeztével azt mondhatom — és szívesen mondom —, hogy az ötnapos látogatás kellemes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Természetesen a konkrét eredmények majd később mutatkoznak meg.• A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb téma — a tárgyalás időtartamát tekintve is — az európai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett természetesen egyéb égető problémákat is megtárgyaltunk, így a vietnami helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai biztonság kérdésében a két kormánynak — úgy érzem — lényegében azonos az álláspontja. Mindkét kormány szeretné, ha minél előbb létrejönne a kormányszintű találkozó. Az is világos: mindkét kormány véleménye szerint szükséges, hogy ezért minden érdekelt ország cselekedjék is. Sokoldalúan készítsük elő, hogy eredményes kormányfői értekezlet jöhessen létre. A látogatás befejeztével Fock Jenő és Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese táviratban üdvözölte Klaus kancellárt, és Waldheim külügyminisztert. (MTI) Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke elutazása előtt Bécsben sajtókonferencián számolt be ausztriai útjának tapasztalatairól. (Tetestrte m AP—MTI—KS) Ünnepségek megyénkben Diákjaikkal együtt hó- LEöntötték ma megyénk pedagógusait a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői és a szülők, a pedagógisnapi ünnepségeken részt vett Herczeg Károly, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Tapolczay Jenő, a megyei tanács vb-elnöke, és ott voltak az ünnepségeken a megyei pártbizottság táczkánai, a tanács vb-elnökhelyettesei, a járási, városi pártbizottságok és tanácsok, a népfront titkárai. A pedagógusnap alkalmából a Kiváló tanár címmel tüntették ki Vass Rezsőt, a székesfehérvári Ságvári Endre Gép- és Híradásipari Technikum igazgató-helyettesét; a kiváló tanító kitüntetésben Vadász Dezsőnét, a dunaújvárosi kertvárosi általános iskola igazgató-helyettesét részesítették. Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kapta: Andrássy Györgyné szakfelügyelő (Szárk.) Endrődi Alfréd igazgató (Pusztavám), Feglein János igazgató-helyettes (Szivár, József Attila Gimnázium), Nagy László igazgató (Enyingi), Szeretme) Sz. Nándor igazgató-helyettes (Pusztaszabolcs), Szormbathy Istvánná tanár (Szivár, Béke téri általános iskola), Szűcs István szakfelügyelő (Cepe), Warvasovszky Ernát igazgató (Szivár, Úttörő iskola), Werth Antalné óvodai felügyelő (Dunaújváros). Kiváló dolgozó kitüntetést kapott: Pinke Mihály hivatalsegéd (Szivár,József Attila Gimnázium), Purmann Ernőné élelmezési vezető (Szivár, központi konyha). Miniszteri dicsérő oklevéllel tüntették ki: Gáncs Győzőnét (Szivár, Május 1. Ált Isk.), Marth Bélát (Sárszentmiklós, általános iskola), Kiss Ernőt (Szabadbattyán), Simon Jánosnét (Gárdony). A pedagógusnap alkalmából sok pedagógus kapott rendkívüli előléptetést Ugyancsak a pedagógusnap alkalmából a KISZ Érdeméremmel tüntették ki Árvay Éva kollégiumi igazgatót aranykoszorús KISZ-jelvénnyel pedig Vass Györgyöt Ladasovits Lászlót és Oláh Jánosnét. A KISZ Központi Bizottsáaz ifjúsági mozgalomban eredményesen dolgozó pedagógusnak adták át gának dicsérő oklevelét 8.1 ÉPÍTŐK Június első vasárnapja, immár hagyományosan az építők napja. Igaz, a nyáreleji ünnepen ma már egyre kevesebbeknek jut eszébe a sóstói sztrájktanya, a múlt század végi, s a század eleji bérharcok, általában az a kegyetlen évszázad, amit a megyei építőmunkásság magának kellett, hogy tudjon, s az a szívós, sokszor kilátástalannak tűnt harcokkal teli időszak, amelyet az építőmunkásságnak sajátjának kell tudnia örökké. Nekünk, s a mai építőmunkás generációnak már a napfényes ünnepek emlékei, s a soha nem könnyű, de egyre szebb és céljaiban egyre világosabb építőmunka örömei jutottak. S noha a feledés ellen a józan ész tiltakozik, erősebb minden tiltakozásnál a szándék, gondolataink és tetteink szándéka, hogy időben, munka- és életkörülményeinkben mindjobban távolodjunk el az éhes-véres harcok valóságától, s gazdagítsuk jelen- és holnapi örömeinket. Építőmunkások, mérnökök, technikusok, kőművesek és szerelők, asztalosok, ácsok, betonozók és parkettásoké, ők, akik romjaiból felépítették az országot, akik negyedszázad előtt éhesen és rongyosan álltak az alapárkok mélyére, az állványok magaslatára, hogy minden eddiginél szilárdabb alapra, a holnapok magasságára nyújtózó falakat húzzanak. Építőmunkások, akik gyárakat varázsoltak a szántóföldeken, s a gyárak köré városokat emeltek, hogy új falak és új körülmények között nőjjön fel korunk új nemzedéke, formálódjon az ember. Az Ember, kinek nevét, mint a legszebb szándékú alkotóét örökké nagybetűvel kellene írn. A tegnapokra visszanézni az ünnepek hangulata a legalkalmasabb. S nekünk, Fejér megyeieknek van mit látnunk múltunk tükrében, hiszen évszázadok mulasztásait pótoltuk két évtized alatt. Felépült egy új, az ország első szocialista városa, s ezzel együtt hazánk leghatalmasabb vasműve. Az egykori gyáracska helyén felépítettük az ország legnagyobb rádió- és televízó-gyárát, s szép, találó elnevezéssel a gyárral együtt a székesfehérvári Szivárványtelepet. Felépült az új megyeszékhely. Új, hiszen ma már többen laknak új lakásban, az új lakótelepeken, mint a műemlék vagy műemlékjellegű óváros házacskáiban. De nem csupán a szótlanul is beszédes kő- és betonfalak nyújtózkodtak itt nagyot negyedszázad alatt. Egykori önmagát magasan túlszárnyalva nőtt korunk magasságába az ember, az építőmunkások ezrei. S a miértre néhány hónappal ezelőtt az egyik kőműves így válaszolt: .. mert az építőnek mindig el kell érni az állványokat!” Valóban el kell érni az állványokat, korunk állványainak magasságát. S ehhez előbb a szocialista munkaversenyek, később és jelennapjainkban a szocialista munkabrigád mozgalom, s ennek még fejlettebb erőforrásai, a szocialista munka üzeme, vállalata címért folyó harcok adják a legjobb alapot. _ Ünnepelnek ismét, s köszönti őket az ország. Az építőmunkásokat, kiktől holnap sem várnak és nem fogadnak el kevesebbet, mint ma vagy tegnap. Őket, akik akárcsak az idén, sok sok májusi békemenetben a legelső sorokban vitték a zászlót. A zászlót, amelyet akkor sem hagytak cserben, amikor börtönévekkel és nem keveseknek életükkel kellett védeniük. Őket köszöntjük most, akik lakások százaival, gyárak és mezőgazdasági létesítmények sokaságával, iskolák és óvodák tucatjaival írták és írják be nevüket a szocialista Magyarország, s ezen belül Fejér megye történetébe. Kátay Antal