Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

A peda­gógusokat visszitipik Hagyomány már, hogy Jú­nius első vasárnapján a pe­dagógusokat ünnepeljük. Ma is azokat köszöntjük, akik a­z ország lakosságának több mint egytizedét kitevő tanu­lóifjúságot nevelik, akiknek keze alatt formálódik a leg­értékesebb anyag, az ember. Érthető hát, ha munkájukat­­­az egész társadalom figye­lemmel kíséri, s nagyra ér­tékeli. Az egymást követő tan­évek csak a "külső szemlé­lők számára egyformák, va­lójában azonban minden esz­tendő új, az előzőktől eltérő. Szerencsére a most záruló is­­kolaév sikeresnek mondható, hiszen a tapasztalatok sze­rint mind körülményeiben, mind pedig tartalmában jobb, gazdagabb lett a tava­lyinál,­ vagy a tavalyelőtti­nél. Különösen sokat javult a helyzet az általános iskolák­ban, ahol a reform régebbi befejezése következtében már némi, jó értelemben vett ru­tinra is szert tehettek a pe­dagógusok. Lecsitulóban volt a nagy demográfiai hullám, kevesebben jártak egy-egy osztályba, s ezért több idő jutott a diákokkal való egyé­ni törődésre. Javultak vala­micskét a tárgyi feltételek is: az anyagi lehetőségekben mérten korszerűsödtek a szertárak, szaporodtak az au­­dovizuális oktatási eszközök, s néhol még tantermek is felszabadultak napközis szo­bának, ifjúsági klubnak, vagy szakköri helyiségnek. S mindezek következtében általában nyugodtabbá vált az iskolák légköre, kevésbé idegesek, zaklatottak a taná­rok. Az idén a gyerekek mintha jobban élhettek vol­na az életkoruknak megfe­lelően, nagyobb volt a meg­értés, a türelem a pedagó­gusok részéről, határozottab­ban különbséget tudtak ten­ni a jelentéktelen és a na­gyobb rendbontások között, nem vettek minden gyerek­­csínyt személyes sértésnek. Röviden: sokat javult ebben az esztendőben a nevelői ma­gatartás. S ebből legalább­­két tanulság mindenképpen kézenfekvő. Egyik: az, hogy a nyugodt, rendezett körül­ményeket talán minden más munkánál jobban igényli a nevelői tevékenység. Másik: egyértelműen ki kell monda­ni — az idei tanév is bizo­nyította —, hogy az idősebb pedagógusgeneráclő a szoci­alista nevelés híve és ava­tott alkalmazója lett, s a felszabadulás után oklevelet szerzett fiatalabb nemzedék pedig szakmailag már be­érett. A következő években a kö­zépiskolai reform teljes be­fejezése lesz az egyik legna­gyobb feladat. Különösen a szakközépiskolák átalakítása jelent nagy munkát, hiszen itt, még az új, korszerűbb tantervek kiadásánál tarta­nak. S aztán a keretek egy időre nem módosulnak. Per­sze, mindig változniok, fej­­lődniök kell az oktatói és nevelői munka módszerei­nek. Hiszen éppen az a szép, s egyben nehéz is a pedagó­gusi tevékenységben, hogy az évenként változó gyerek­anyag, a fejlődő társadalmi környezet és életkörülmé­nyek hatására, mindig új nevelési szituációk adódnak, amelyek a jobbra törekvés lr­ce kényszerével párosulva védelmet nyújtanak a sablo­nok ellen. Ezeket a szituáció­kat felismerni, hozzájuk mód­szerekben és eszközökben al­kalmazkodni nem könnyű feladat, s ezért állandó ne­velői készenlétet, szellemi frisseséget igényelnek. Mit kívánhatnánk hát jobbat a nevelőknek most a pedagó­gusnapon, mint sikeres tan­évzárást, s kellemes pihe­nést, az egész éves hasznos munka után. ­, ----- VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK » éjét megírt Wif 'liMiMk 1 ,a.. kBllSefiK XXV. évfolyam 124. sz­áM JjgÉL Ahm 1 forint Fock Jenő hazaérkezett Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke, aki az oszt­rák kormány meghívására — felesége társaságában — hivatalos látogatást tett Ausztriában, szombaton délután kíséretének tagjai­val visszaérkezett Buda­pestre. Fogadására a Nyugati pá­lyaudvaron megjelentek: Fehér Lajos és dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Bíró József, külkereskedelmi, dr. Csanádi György közleke­dés- és postaügyi, dr. Di­­mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szilágyi Béla külügyminisz­terhelyettes, továbbá a Mi­nisztertanács titkársága és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatár­sa. Jelen volt az érkezésnél az Osztrák Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének több képviselője. Megérkezése után Fock Jenő a pályaudvaron adott rövid nyilatkozatában egye­bek között a következőket mondotta: — Nagy várakozással in­dultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancellár két évvel ezelőtti magyarországi lá­togatását viszonozzuk. Most a látogatás befejezté­vel azt mondhatom — és szívesen mondom —, hogy az ötnapos látogatás kelle­mes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Természetesen a konkrét eredmények majd később mutatkoznak meg.­­• A nemzetközi kérdé­sek között egyik legfonto­sabb téma — a tárgyalás időtartamát tekintve is — az európai biztonsági érte­kezlet kérdése volt. Emel­lett természetesen egyéb égető problémákat is meg­tárgyaltunk, így a vietna­mi helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai biz­tonság kérdésében a két kormánynak — úgy érzem — lényegében azonos az álláspontja. Mindkét kor­mány szeretné, ha minél előbb létrejönne a kor­mányszintű találkozó. Az is világos: mindkét kormány véleménye szerint szüksé­ges, hogy ezért minden ér­dekelt ország cselekedjék is. Sokoldalúan készítsük elő, hogy eredményes kormány­fői értekezlet jöhessen lét­re. A látogatás befejeztével Fock­ Jenő és Pója Frigyes, a külügyminiszter első he­lyettese táviratban üdvö­zölte Klaus kancellárt, és Waldheim külügyminisz­tert. (MTI) Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke elutazása előtt Bécsben sajtókonferencián számolt be ausztriai útjának tapasztalatairól. (Tetestrte m AP—MTI—KS) Ünnepségek megyénkben Diákjaikkal együtt hó- LEöntötték ma megyénk pedagógusait a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a társadalmi és tö­­megszervezetek vezetői és a szülők, a pedagógisna­­pi ünnepségeken részt vett Herczeg Károly, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Tapolczay Jenő, a me­gyei tanács vb-elnöke, és ott voltak az ünnepségeken a megyei pártbizottság tácz­­kánai, a tanács vb-elnökhe­­lyettesei, a járási,­­ városi pártbizottságok és tanácsok, a népfront titkárai. A pedagógusnap alkal­mából a Kiváló tanár cím­mel tüntették ki Vass Re­zsőt, a székesfehérvári Ság­­vári Endre Gép- és Hír­adásipari Technikum igaz­gató-helyettesét; a kiváló tanító kitüntetésben Va­dász Dezsőnét, a dunaújvá­rosi kertvárosi általános iskola igazgató-helyettesét részesítették. Az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést kap­ta: Andrássy Györgyné szakfelügyelő (Szár­k.) Endrődi Alfréd igazgató (Pusztavám), Feglein János igazgató-helyettes (Szivár, József Attila Gimnázium), Nagy László igazgató (Enyingi), Szeretm­e) Sz. Nándor igazgató-helyettes (Pusztaszabolcs), Szormba­­thy Istvánná tanár (Szivár, Béke téri általános iskola), Szűcs István szakfelügyelő (Cepe), Warvasovszky Ernát igazgató (Szivár, Úttörő is­kola), Werth Antalné óvo­dai felügyelő (Dunaújváros). Kiváló dolgozó kitünte­tést kapott: Pinke Mihály hivatalsegéd (Szivár,­­József Attila Gimnázium), Pur­­mann Ernőné élelmezési vezető (Szivár, központi konyha). Miniszteri dicsérő okle­véllel tüntették ki: Gáncs Győzőnét (Szivár, Május 1. Ált Isk.), Marth Bélát (Sárszentmiklós, általános iskola), Kiss Ernőt (Sza­badbat­tyán), Simon János­­nét (Gárdony). A pedagógusnap alkal­mából sok pedagógus ka­pott rendkívüli előlépte­tést Ugyancsak a pedagógus­nap alkalmából a KISZ Érdeméremmel tüntették ki Árvay Éva kollégiumi igazgatót aranykoszorús KISZ-jel­vénnyel pedig Vass Györgyöt Ladasovits Lászlót és Oláh Jánosnét. A KISZ Központi Bizottsá­az ifjúsági mozgalomban eredményesen dolgozó pe­dagógusnak adták át gának dicsérő oklevelét 8.1 É­PÍTŐK Június első vasárnapja, immár hagyományosan az építők napja. Igaz, a nyáreleji ünnepen ma már egyre kevesebbeknek jut eszébe a sóstói sztrájktanya, a múlt század végi, s a század eleji bérharcok, általában az a kegyetlen évszázad, amit a megyei építőmunkásság ma­gának kellett, hogy tudjon, s az a szívós, sokszor kilátás­talannak tűnt harcokkal teli időszak, amelyet az építő­munkásságnak sajátjának kell tudnia örökké. Nekünk, s a mai építőmunkás generációnak már a napfényes ünnepek emlékei, s a soha nem könnyű, de egyre szebb és céljaiban egyre világosabb építőmunka örömei jutottak. S noha a feledés ellen a józan ész til­takozik, erősebb minden tiltakozásnál a szándék, gon­dolataink és tetteink szándéka, hogy időben, munka- és életkörülményeinkben mindjobban távolodjunk el az éhes-véres harcok valóságától, s gazdagítsuk jelen- és holnapi örömeinket. Építőmunkások, mérnökök, technikusok, kőművesek és szerelők, asztalosok, ácsok, betonozók és parkettásoké, ők, akik romjaiból felépítették az országot, akik negyed­század előtt éhesen és rongyosan álltak az alapárkok mélyére, az állványok magaslatára, hogy minden eddigi­nél szilárdabb alapra, a holnapok magasságára nyújtózó falakat húzzanak. Építőmunkások, akik gyárakat vará­zsoltak a szántóföldeken, s a gyárak köré városokat emeltek, hogy új falak és új körülmények között nőjjön fel korunk új nemzedéke, formálódjon az ember. Az Ember, kinek nevét, mint a legszebb szándékú alkotóét örökké nagybetűvel kellene írn. A tegnapokra visszanézni az ünnepek hangulata a legalkalmasabb. S nekünk, Fejér megyeieknek van mit látnunk múltunk tükrében, hiszen évszázadok mulasz­tásait pótoltuk két évtized alatt. Felépült egy új, az or­szág első szocialista városa, s ezzel együtt ha­zánk leghatalmasabb vasműve. Az egykori gyára­cs­ka he­lyén felépítettük az ország legnagyobb rádió- és tele­­vízó-gyárát, s szép, találó elnevezéssel a gyárral együtt a székesfehérvári Szivárványtelepet. Felépült az új me­gyeszékhely. Új, hiszen ma már többen laknak új la­kásban, az új lakótelepeken, mint a műemlék vagy mű­­emlékjellegű óváros házacskáiban. De nem csupán a szótlanul is beszédes kő- és betonfalak nyújtózkodtak itt nagyot negyedszázad alatt. Egykori önmagát magasan túlszárnyalva nőtt korunk magassá­gába az ember, az építőmunkások ezrei. S a miértre né­hány hónappal ezelőtt az egyik kőműves így válaszolt: .. mert az építőnek mindig el kell érni az állványo­kat!” Valóban el kell érni az állványokat, korunk állvá­nyainak magasságát. S ehhez előbb a szocialista mun­kaversenyek, később és jelennapjainkban a szocialista munkabrigád mozgalom, s ennek még fejlettebb erőfor­rásai, a szocialista munka üzeme, vállalata címért folyó harcok adják a legjobb alapot. _ Ünnepelnek ismét, s köszönti őket az ország. Az építőmunkásokat, kiktől holnap sem várnak és nem fogadnak el kevesebbet, mint ma vagy tegnap. Őket, akik akárcsak az idén, sok sok májusi békemenetben a legelső sorokban vitték a zászlót. A zászlót, amelyet akkor sem hagytak cserben, amikor börtönévekkel és nem keveseknek életükkel kellett védeniük. Őket köszöntjük most, akik lakások százaival, gyá­rak és mezőgazdasági létesítmények­ sokaságával, iskolák és óvodák tucatjaival írták és írják be nevüket a szo­cialista Magyarország, s ezen belül Fejér megye tör­ténetébe. Kátay Antal

Next